Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-24 / 295. szám

194 0 december 24 ELLENZÉK ltacác$<&yi 1 Hargita oldalában öreg fenyők állatlak. Büszke, dacos fenyők. — mint valami óriás testőrök. Agzizcgéssel, rejtelmes fenyő-beszéd- del beszélgettek. Az egyik megkérdezte a másiktól: — Testvér, mi történhetett? Mert valami történt. Valami nagy, szép dolog. Eddig a hegylakó székelyek, ha kijöttek ide közénk, szomorúak voltak, gondterhesek, magukba roskadottak, Soha se beszéltek sokat, inkább hallgattak — de mostariig fullasztóan nagy volt, a hallgatásuk, amolyan komor szótlan­ság. Mintha az élet halálra sebezte volna mindeniküket. A másik székelymódra kérdéssel felelt: — És most? — Most? A nóta könnyebben jön a szá­jukra, mintha a lelkűk tele lenne dallal — és -vig füttyszó röppen itt fel az erdőkben. A válluk jobban kifeszül, a szemük csillog, mo­solyog, mint alti boldog titkot hordoz ma­gában. — Igazán? — Bizony, úgy van ez. De az értelmét még nem tudom. A harmadik öreg fenyő szava is belezugott a beszélgetésre. —- Igazat szólsz ecsém. így van ez, h$ én tudom a titkát.-— Mondd el, édes bátyúm — esengetl a két fiatallabbik fenyő, — A'ó, jó! Figyeljelek csak ide. Ugy-e lát­tátok, hogy a mi embertestvérünk a székely — mert végiére is testvérei vagyunk, hiszen évezredek óta egymás mellett élünk, gyak­ran kijön most. ide az erdőre karácsonyágat vágni Fáj nekünk ez, hiszen a husiinkba, a testünkbe vág n fejsze, de mégis örülünk lég­iiéiül, mert édes örömet viszünk a kis er­délyi kunyhókba és házikókba. - — karácsonyi, édes örömei. Levágnak a testünkből egy. da­rabot, de feldíszítik, feléké sitik-, gyertyákat gyújtanak rajta és énekszóval, hálaadással se­reglenek köréje. Zeng: A mennyből az an­gyal és a Pásztorok, pásztorok. így leszünk szegény, árva. télben búslakodó, de a szabad­ságnak örvendő hargitai fenyőkből• csillogó, tündöklő, örömet hirdető karácsony féle. — Ez — tudjuk jól, fenyőbátyám, — koly- tyontotta közbe a fiatalabbik — de a titkot, a titkot, azt szeretnénk tudni. — Vár türelemmel, ecsém, arra is sor ke­rül. Hadd folytassam, — Egv szót se szóltam. Hallgatok. — Amint mondtam, eddig is eljött ember- testvérünk ide közénk fenyőágat, karácsonyfát vágni- De többnyire másnak vágta., nem mind magának Másnak vitt örömet a házába, nem a maga kis házikójába. Eladott bennünket hitvány pénzért. Kényszerűségből. Élnie kel­lett, nem akadt téli munkája, mit tehetett, mást. De most magának vág le minden fe­nyőágat o fejszéje, neki visz örömet. a saját otthonába.-— Nem értünk, bátyám, — mondották egyszerre a kicsi fenyők. —• Hát nem láttátok, nem hallottátok, — hogy most Erdélyben újra magyar honvédek járnak, székely embertestvéreink testvérei és egyben a mi testvéreink is. Fenyőágas csá­kó ju magyar honvédek, felszabadító Horthy- katonák, akik elhozták Erdélybe a szabadu­lás édes mámora boldogságát, — s a széke­lyek most velük együtt örvendeznek. Ezért tud újra nótázni a székely, ezért van füttyös jókedve, ezért emeli fel büszkén a fejét, mert a gondok nehezebbje lehullott a vállá­ról. Ez az a nagy titok, amit ti eddig nem ér­tettetek. Most hát tudjátok. A többi fenyők kórusban mind rábologat- tafe. Mind a Hargitán és a többi hegytetőkön és hegyoldalakon, végig egész Erdély or sza­gon.. És mintha mind karácsonyfákká vallot­tak tolna, fel díszített, tündéri kivilágítása karácsonyfákká. December volt, szép. havas, tündén pom­pájú December. Ünnep volt a havasokban, amelyeken mintha ott járt volna Karácsony tündérkisasszonya: az örök Karácsonyok lelke. Magyar karácsony, boldog karácsony! Husznkét év után újra az.- (tv. gy.) AUíd & &€>toki fytyei-tncUcit , & % ■»!&> Ú a Íj' Jlálotyatáz cvz állami aUoí mq<zikav apátian-any-átlaK, etUafypatt tytywnekelc e-zui étdswzának tiányUásút AUofytyIce KOLOZSVÁR. (Saját tud.) Sötétedik. Metsző északi szél seper végig az utcákon és apró,; jegeces darát paskol a járókelői-: arcába. Az éles, tiihegyes hókristályok sajgó Sebeket marnak az emberek bőrébe, akik a falak mellé húzódva rohannak hajlékaik felé, hogy gémberedett tagjaikat felmelegit- sék a családi tűzhely varázslatos melege mel­lett. Ma mindenki siet, hogy övéi között lök­hesse az ünnepi estét. A Megváltó születé­sének napját ünnepli most a keresztyén vi­lág. Ma mindenki szaladva hagyja el munka­helyét és útközben kisebb-nagyobb csoma­gokkal megrakodva, haladnak otthonuk felé, ahol barátságos meleg, mosolygós arcok fo­gadják a hazatérőt. Mindenütt ünnep van. Csillogó paloták márványtermeiben és az apró bogárhátu kunyhókban is mindenütt fellángol a szeretet szikrája. A megtérített asztalokon mindenütt ünnepi kalács moso­lyog ş a csillogó karácsonyfákon lobogva ég­nek a gyertyák. Az utcák lassanként kihalnak. Tizóra felé már csak egy-két elkésett járókelő sietős léptei konganak a város falai között és a rendőrőrszemek csizmái topognak a tága­sabb utcasarkokon. Az egyik külvárosi siká­torból hirtelen sötét emberi alak körvonalai bontakoznak ki, aki óvatos léptekkel siet a belváros kivilágított ablaksora házai felé. Magányos, elhagyott, egyedülvaló ember. Szegényes ruhája, nagykendőbe burkolt asszony halad a hallgató utcákon és egv- egy élesebb szélrohamra szorosabban öleli magéihoz karjaiban cipelt csomagját. Most ivlámpa fénykörébe ér és a fénysuga­rak élesen vetődnek sápadt, havlány arcába. Még egészen fiatal lehet. Tßlan 20, de lehet, hogy csak 18 éves. Mikor valaki elhalad mel­lette, összerezzen és óvatosan víssza-vissza- kémlel, nem követi-e vájjon valaki? Ha rend­őrőrszemet lát, messzire elkerüli ós lehető­leg a falak árnyékába húzódva siet célja felé. Vagy, van-e egyáltalán célja? Lehet, azt sem tudja, hová akar menni. Szeméből könnypatakot csavar a szélvihar és a lepergő könnycseppek azonnal csillogó gyémántsze­mekké fagynak arcán és nagykendőjén. Már alig áll a lábán. Már több órája rohan a nagyváros utcáin le 9 fel céltalanul s már minden végtagja jégcsapokká fagyott a der­mesztő decembervégi éjszakában. Mikor már talán tizszer is elhaladt egv fényesen kivilá­gított palota elölt, amelynek ablakai mögül zenefoszlányo'k szűrődnek elő. hirtelen meg­torpan a félig nyitott kapu előtt és óvatosan bekémlel az ajtónyitáson. Majd még egyszer az utca felé fordul és csomag­ját hirtelen mozdulattal a kapu megé rejti. Azután halk sikoltással kiszalad a tomboló hóviharba. A kt&M Később, talán egy, talán két óra múlva, i mikor már a lakóházak ablakaiból is kihu- nyóban van a fény, rendőrjárőr kocog végig az utcákon. Az őrvezető gyakorlott füle a szélvihar sivitásából is élesen megkülönböz­tet valami szokatlan hangot. Kiskutya viny- nyog valahol, gondolja magában és belép a kapu mögé. Pillanat múlva már kezében van a különös rongycsomag, amelyből halk nyögdicsélés hallszik. Már megint megkutyálta magát valaki, dörmögi a marcona rendőraltiszt s a külö­nös csomagot, egy parányi pólyásbabát az egyik rendőrlegénynek adja át.-— Azonnal siess az őrszobába és telefo­nozz a menhelyre, hátha még lehet segiteni. Félóra múlva már gondos, puha kezek ve­szik pártfogásba az útfélre kikerült em­berpalántát, valami meggondolatlan óra pillanatnyi örömeinek keserű gyümölcsét. Ma már minden kulturált államban gondos­kodnak arról, hogy 'ezek a megtagadott, sze­gyeit, kidobott senkigyermekei, az utszélek és az istállók jászolainak embercsemetéi ne pusztuljanak, ne kallódjanak el a nagyváro­sok mocsarainak fertőiben. Ma már minden nagyobb városban kitü­nően felszerelt csecsemövcdő és csecsemő- gondozó intézetek vannak, ahol némelykor születési percétől kezdve gondozzák a gyámolitó nélküli gyermekeket C6 némelyiket édesanyjával együtt eltartják, amig csak a gyermek olyan sorba nem ke­rül, hogy önmaga is meg tudja keresni ke­nyerét. AZ ELHAGYATOTTAK ISTÁPOLÓJA A magyar állam különösen nagy gondot fordít Orra, hogy nagyobb városaiban kitü­nően felszerelt intézetek legyenek, ame­lyek gondos irányítás mellett némelykor többszáz gyermek nevelését, intézik és né­melykor többezer emberpalántát ültetnek bele a falvak egészséges gondolkozásu ma­gyarjai közé, ahol ezek az apró emberbimbók az intézet áilaudó örökös figyelme mellett fesleuek vi­rággá és nevelkednek hasznos gyümölccsé, a magyar nemzeti tömb kemény szálfáivá, Városunkban már az 1901-beu hozott gyer­mekvédelmi törvény alapján szőbahozták egy gyermekmenhely létesítésének gondolatát. A lelencház alapkőletétele két évvel ké­sőbb, 1903-ban Tisza Kálmán miniszterei- nöksége alatt meg is történt és csakhamar felépült a Rákóczy-ut 33. szám alatt egy korszerű csecsemő gondozó épület, amely­ben másfél évtizeden keresztül nagy szak­értelemmel, hozzáértéssel és nagy jóindu­lattal folytatták a gyermek és családvé­delmi munkát. Az idősebb korosztályhoz tartozó emberek igen jól tudják, hogy Kolozsvár környékén igen népes úgynevezett „lelenctelepek“ vol­tak és a környező lakosság nagy részének nyújtott jó kereseti lehetőséget a csecsemő­védő által kihelyezett gyerekek gondozása és nevelése. Az állam ugyanis minden szükséges ruhaneművel és könyvekkel is ellátta a gon­dozottakat és meglehetős magas tartásdijat is fizetett utánuk. A 22 év előtti sajnálatos uralomváltozás után a román kormány vette át ezt az in­tézményt is s mint utólag sajnalattul álla­píthatjuk meg ezt is felhasználta « tűzzel- vassal románositó nemzetiségi politikájának elősegítésére. Huszonkét év alatt nagyon sóit fajmagyar születésű gyermek kallódott el kezeik között és az élére kinevezett vezetők fokozott erély- veszedelmes ellenségévé. Erdély egy részének rég óhajtott hazaté­rése után újból a magyar állam gondviselő szárnyai alá került ez az intézmény is és az élére kinevezett vezetők fokozol terely- lyel, nagy szivjósággal és nagy hozzáértéssel láttak hozzá a munkához. BRISTOL Szálloda Budapest Ounaparíon Előkelő családi szál­loda, olcsó árakkal. , Egyágyas szoba 6 — pengőtől. - Kétágyas szoba már 12-—pen­gőtől. — Kitűnő ét­terem és kávébáz.— Előzékeny kiszolgálás Be&zétgtUs- orz- intézel i/ezet^év-el Karácsony uagyhelében kerestük fel az in­tézetet és az angyalvárás hangulatában győ­ződtünk üteg arról, hogy ma már nem lehetnek hazánkban elveszett, elkallódott gyermekek. A csecsemőgoudozó és gyermekvédő intézet minden arraszoruló kisdedet nevelő szárnyai alá vesz. Akiről az árvaszék megállapítja, hogy reászorul az állam támogatására, annak már felnőtt koráig biztosítva van a sorsa, mert az intézet mindaddig gondját viseli, amig keresetképes nem lesz. Az intézet vezetésével meghízott dr Krus- niczky Elek miniszteri számvevőségi főtaná­csos egyszerűen berendezett irodahelyiségé­ben fogad és kissé vonakodva válaszol kér­déseinkre. Eleinte hallani sem akar arról, hogy az intézet működéséről beszéljen. — Mi mindenekelőtt dolgozni szeretünk és minél kevesebbel beszélni, — mondja, —- de lassan-lassan felenged ez a zárkózott? ás a és mikor meggyőzzük, hogy ezzel csak e 16 segíthetjük azt a nagyszabású munkát, ame­lyet az intézet végez, szívesen áll rendelke­zésünkre és örömmel beszól az intézetben végzett nagy átalakító munkáról és a tervbe­vett célkitűzéseiről. Azt már az intézet épületébe beléptünkkor első pillantásra megállapíthattuk, hogy ott milyen nagy átalakító munka folyik. A se­rény munkáskezek százai dolgoznak és be- intésük nyomán varázslatosan alakul át az intézet formája. SZORGALMASAN FOLYNAK A GYÖKERES ÁTALAKÍTÓ MUNKÁ­LATOK —- Sajnos, a román uralom alatt az inté­zet főleg a vezetők maeánkéöyelmét szolgál­ta, állapítja meg dr. Krusniezky és a gon­dozás alatt levő csecsemők egvrésze a fő­épületben. más részük két moltékpaviüonban volt igt'ii kényelmetlenül elhelvezve. A jelenben fulvó átalakítási munkálatok főleg arra szorítkoznak, hogy egyes helyi­ségeket szabaddá tegyenek, úgy, hogy az ím®$m 22 szinámyalatbau a legtökéletesebb hajfesték, — Kérje fodrászától a világmárkás Imedliá-t Kapható minden drogériában és illat­szerkereskedésben 1! — intézetben tevő összes csecsemőket a }ő- épületben lehessen napos és a higiénia min­den követelményeinek megfelelő termek­ben elhelyezni. De ezenkívül még az elvég­zendő munkák egész sora vár befejezésre. Teljesen át kellett alakítani a főző, mosó, ruhaszárító helyiségeket is és meg kellett vál­toztatni a gondozónőle és az intézet szolgá­latában levő anyák lakásait is. Egyelőre még számolni kell sok nehézséggel, de a pincék és raktárhelyiségek már zsúfolva vannak élel­miszerrel és az újonnan felszerelt tiszta konyhákban már dolgos kezek főzik a cse­csemők különleges táplálékait. — Eddig már több, mint ötvenezer pengőt fordítottunk az. intézet felszereléseire és az átalakításokra, mondja dr. Krusniezky igazgató, de még kö­zel százezer pengőre lenne szükség, bogy mindent valóra válthassunk Egyedül a köz­ponti fűtés berendezése közel 80 ezer pen­gőbe kerülne és erre lenne a legnagyobb szükség, mert akkor ki lehetne fűteni az alag­sor jéghideg pincehelyiségeit és a személyzet tagjai meg lennének óva a mindennapi meg­hűlés veszedelmétől. Sajnos, most még az a helyzet, hogy nagyon gyakori a hiiléses meg­betegedés, amelyet az anvák és ápolónők’ könnyen átvihetnek a csecsemőkre is­A CSECSEMŐVÉDELEM Közben felérünk az emeletre, ahol az intézet megbízott főorvosa dr. Márkás György a közismert gyermekgyógyász fo­gad és büszkén mutogatja meg a gondjai alatt levő mintegy 60 csecsemőt. Szép világos, napos termekben fekszenek kü­lön kis elkenteit rekeszekben a csecsemők és láthatólag jólérzik magukat. Jelen pillajiatban egyetlen beteg sincs köz­tük, — mondja a főorvos ur — és büszkén mond­hatom, hogy ‘Mm*g f§h 'ésisÉíh s Darmo! dolgozik. Nyugodt alvását nem zavarja, n»égis meghozza reggelre az enyhs és fájdalmatlan kiürülést. hashajtói három hónap óta, amióta az intézet veze­tését átvettük, egyetlen haláleset sem for­dult elő, pedig még a legkorszerűbb csecsemőgondo­zókban is havonta legalább 3—4 haláleset szokott lenni. Ezt a szép eredményt a gon­dozás főelveinek lehet köszönni, amely a be­tegségek megelőzésében áll. Az intézet egész munkája és a csecsemők egész étrendje is mind ezt célozza. A gazdagon felszerelt ren­delő, amelyben többezer pengő értékű gyógy­szer van felhalmozva, ugyanezt a célt szol­gálja. A gyógyszerek majd mind olyan vita­minkészítmények, amelyek által a betegsége­ket csirájában el lehet folytam és a külön­ben súlyos kórt egyetlen injekcióval a kez­det kezdetén lehet megakadályozni. De a csecsemők gondozásán kívül a na­gyobb gyermekek nevelését is irányítja az intézet. Három hónap alatt már közel 200 egy éven felüli gyermeket helyeztek el fa­lukon, de többezer gyermek után fizetik a járulé­kot, akiket még a román állam helyezett ki falura gondozás végett. Jóleső érzéssel hagytuk el az intézetet, amely állami irányítás mellett intézi gz apát­ián, anyátlan, veszendőnek induló ember­kék gondozását és gondoskodik arról, hogy az istállókban és jászlakban szülöttekre is jöjjön feltámadás. Nagy Kálmán 35 120 perc Marosvásárhely vagy Nagyvárad, perc Budapest repülőgéppel. A Magy Légiforgalmi ?. í. járatai egész éven át közlekednek. Felvilágosítás: Mátyás király-tér 7. Telefon: 35—95. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom