Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-24 / 295. szám
10 4 0 december 24 ELLENZÉK 23 mma EZER KILEN CSZAZNEGYVEN Az óra mutatója közel jár éjfélhez. A szobában isiirii cigaretta füsti és iá riitka szóbe széd is elfogyott már. Cseind van bent és kint is csend. Szinte döbbenten riadunk fel erre a nagy csendre, hogy tiz nap óta, aapról-napra, ha ja sötétség ráfeküdit a városra, fegyverek kezdtek ropogni és ropogtak éjfélig és hajnalig is. És dübörögtek, dörögtek a nehéz teherkocsik, dudáltak és sivitottak autók és auJtóbuszok. Hangjukon haila'tlS'zott, hogy si- eitnek, futnak, rohannak, keresztül a Főté ren, ki a Közép-uccán s fel a FeHeki-uton Torda felé: menekülnek. Pontosan hallatszott ez; mert látni semmit sem láttunk: le függönyözofct ablakok megett ültünk estérőT- estére s ha az ablakon ki akartunk nézni az eJscíLétifett városra, előbb gondosan kioltottuk a Szoba vililanylámpáit, mielőtt a függönyt elhúztuk az ablakról, és a nyitott ab- lakszárnyakon kiha Igatózlunk az éjszakába. Hogy jobbari halljuk, ahogy liol itt, hol ott. hol közelebbről,* hol távolabbról ropogtak és csattantak a lövések. S ha közben egy egy tompa robbanásra riadtunk és láng lobbant fel valahol, arra Szamosíalva falé, idegesen találgattuk: hol robbantottak valami használhatatlan, vagy e(!vihetetlen munícióit? — Megint kezdik a lövöldözést, — állapi tottiak meg eltérő bestére, ha a féltiz órás záróra után és a tiz órakor vaksötétségbe merült városban a lefüggönyözött ablakok megett a szobában üldögéltünk, mindig ke vés beszéddel, sok füsttel és estéről-estére ftiszü tebb idegekkel. Az utolsó tiz napon, akiből ez a legutolsó. . . . S ime. most ezen az utolsó éjszakán hirtelen reáriadunk a csendre. A nyomasztó, félelme® némaságra. Figyelni kezdünk: Lám, egyetlen lövés sem csattan, egyet en autó nem dübörög, vagy tülköl. Sokáig. Kínosan sokáig1. — Mi ez? Egymásra meredünk: furcsán idegen arc bámul szembe velem. — Menjünk s lássuk . . . * r A nyitott udvari folyosóról végiglátem s a Főtér keleti ódaiát s .az északi oldalból is néhány házat. Belátok a Híd-uccába is egy darabon, s a piaci templom szentélyéből látszik egy kicsi, függőleges szelet. Minden ablak, minden kirakat, minden kapualja vaksötét. Csupán minden második ivlámpa vetili halovány, kékes fény-kupját le a fekete aszfaltra. Ott messze, szemben velünk, a piac túlsó oldanlán a Hintz-patika falán valami kicsi mozdulatlan fénybogár. Talán az éjjeli patika-inspekciót jelzi, de lehet, valami mást: :— Mint haldoklót virrasztó mécses... < I .Ş. Bsrmedtein üres a piac. Olyan üres, amilyennek sohasem tudtam volna elképzelni. A standon egyetlen taxi sincsen. A Hid- ucea sarkán nem állingál rendőr és éjjeliőr nem ballag a járdán, hogy bekukkantson a boltok redőnyei mögé, vagy megpróbálja a zárakat, ha vájjon ninesen-é valamelyik nyitva. Egyetlen lélek nem mozog sehol, még az éjjeli sós-kifli"? fiú sem. Egyetlen kóbor* kutya sem. Senki és semmi. Mintha meghalt volna minden, ami még tegnap éjjel s még ma este is élt. vonaglóift, kiabált, futkosott és káromkodva lövöldo* zött. ...Egy helyütt, a piacsor közepe táján, a járda szélén nagy fekete folt. Azt nem , látiílam ott az este. eddig se soha; az valami j uj, idegen folt. De mozdulatlan és néma is. S én tudom mégis, hogy ez az éccakába dermedt város él. Tudom. hog}r a lefüggönyözött ablakok megett világosság ég és lakásokban. boltok raktáraiban, műhelyekben, mindenütt ébren virraszt az élet s készül, dolgozik serényem suttogva, vagy összeszo- ritott szájjal minden élő ember és mindnek csillog a szeme. És nem fog aludni ezen az éjszakán senki, de ébren tosi a hajnalt. Mámoros nász hajnalát, amilyent csak egyet- len-egyet ád az élet. De tudom azt! is, hogy vannak a lefüggönyözött ablakok megett, akik haldoklót vir- rasztanak ezen az éjszakán. . . . Dohod a szivem, hogy szinte fáj és érzem az igazságos Úristen Ítélkező szemét, magamon, a városon, az egész országon és az 5 hűségesem némán virrasztó népén — . * Rettenve riadok fel: sárga fénynyailáK csap ki a piacra, ott éppen a piacsor közép© táján. Hangos, zavaros z-sabongás omlik utá* na. Sötét alakok tolonganak ki a járdára és a kiáramló fény megvilágítja őket és p járda szélén terpeszkedő fekete tömeget; páncélos katonai tank lapul ótt, mint. ugrásra ás haJlálo'S maroangolásra kész láncos kutya. Emberi hangok szaladnak ki a zajból, egy* egy élesebb kiáltás, kacagás, kemény Ntó 9 (KOLOZSVÁR, IX. I0—li.) az ide-oda futkosó emberek lépéseinek rendetlen, visszhangos kopogása Aztán halkul a lárma, eltűnnek az emberi alakok. Egy ajtó éles csat fan ássa! csapódik he és újra sötétség, némaság és dermedt mozdulatlanság. Lám-fiám, a „Lutheri-vendéglőben meginti csak mulatnak a tiszt urak. Most is, még ezen az éjszakán is, minJll eddig is, éccakamb éccakára, záróm. után. Isznak, mulatnak, dorbézolnak, talán kártyáznak is időtöltéshői. Mert ezek vigyázzák most a várost, aki mozdulatlan és néma: a páncélos, ágyús és gépfegyvere® tank, meg a mu ató katonák. — ..Dance macabre . . .“ (Fegyveres őrökkel őriztették egykoron a halott Jézus sírját. És a virrasztó katonák akkor is ettek és ittak és kockát vetettek Jézus köntösére. Azon az utolsó fekete éc- cakán, akire a feltámadás hajnala következett.) — Ideje lefeküdni . .. * Le lehet feküdni, hogy a test elnyujltozód- has-sék és bele lehet meredni nyitott szemekkel) a sötétségbe, ahonnan furcsa képek támadnak életre ilyenkor. Gomolyognak és jönnék élénk a most elmúlt múltból, elevenednek uj életre, keverednek és tolonganak, villannak és eltűnnek ismét. A múltból jönnek mind: szavak és színek, események és emberek, tájak és képek. Csudás összevesz* szaeágban, homályosan és élesen, szerényen és tolakodva, követelőn és szemrehányóan számotadva és számonkérve. A műit, az egész tarka, komédiás elmúlt élet, amelyik ezt a némalStágba dermedt, éberen virrasztó éjszakát választotta ki magának a számonkérés és elszámolás idejének. Akkor is igy támadt újra életre hennem ez a mese is. akit valaha rége-régen hallottam, vagy 'falán olvastam valahol: A Történelem szekere indulásra készen áll az ádomáson, és a Sors beszállásra szólítja az utasokat. Taszigálódva s egymást tiporva tolonganak ni a szekérre, reákiállolt a Sors: — Sajnálom, de lemaradtál. A szekérben több holy nincsen. Az. ember tehát otlt maradt a szekér mellett, lenn a földön. És ott állott ókkor is, amikor a Sors indulást parancsolt. Vaksötét volt az éccaka, sáros és csúszós, kátyus és uttalan az ut. —- Gyű! — kiáltotta a politikus és a lovak közé vágott ostorával. Csak most mozdult rneg az ember, aki a szekérről lemaradt. Kezébe fáklyát vett, meggy, ujtotta és a Go vak elé lépett. És hogy a székéi- megindult, >a lovak előtt gyalogolt az éjszakában és sárban, esőben, hóban, hidegben és szélviharban, fáklyája lobogó világossága mutatta az utat, hogy felbontás, törés, vagy sárbaragadás nélkül, biztosan haladhasson a szekér aa uj állomás felé. Ez az utat kereső és mutató, világitó ember volt: a költő. * Ez a régi mese jutott eszembe most, hogy ott a hajnalt váró virrasztó sötétségből! elém- rajzolt a huszonkétesztendős mult, hogy elszámolhassak vele és magammal. Mort 1 átlóm ’ újra imc az állomást, akire akkor. 1913-ban érkeztünk volt meg. Hóban és sárban, csontot, hasitó kegyetlen télben és kietlen éjszakában. Rongyosan és ázva- fázva, betegen és bénán. éhesen, remény- vesztetten és gyáván. És ime, az állomás romokban és mi fedél njélkül és oltalom j nélkül vártuk a szekeret ott akkor, aki J minket uj Útiunkra vigyen, uj állomás félé. S egyszerre csak odajött a Sors és kérdezte: — Mire vártok itt. erdélyi emberek? — A szekeret várjuk, — feleltük neki, — a magyar szekeret, aki minket idehozott és innen tovább viszem — Ne várjátok azt, — falelte á Sors, — mert azt résren útjára indítottam és must messze jár bizonyára. — Hát mi lelsz akkor mivélünk? — kiálLEHlSim PISZE mat AZ ÖRÖKÉLETÜ iCSOlif Utáni szörmesziikségletét árén zitíesse. Kai Mátyás kiráíy-tér lü. szám. (Udvarban.) a mm és KRÉGZM szőrme-szalonban készíttesse. Kolozsvár. 1 ■MBBBBBai azok ki a váróteremből és igyekeznek a. szekér felé. Elsőnek a király jön: — Engem iEieltí az első hely itt, mert uralkodom az országon és népeken. Felül a szekérbe és elfoglalja a főiilést. Nyomában a pap jön és a katona: —I A lilikeken én uralkodom, — mondja a pa,p, — a király mellett az egyházat illeti a hely. — Én védelmezem az országot, — mondja a katona, — a király mellett hely illet engem iss. Kapaszkodnak a szekérbe és leülnek a király mellé jobbról és halról. Mögéjük a biró telepszik: —* Ez az én helyem, mert az igazságot én osztom. Melléjé a hóhér ül le: — Itt az én helyem, mert az Ítéletekéit én hajtőm végre. A bakra a politikus kapaszkodik s kezébe veszi iái gyeplőt: — Engem ilütet ez a hely, mert a lovakall én hajtom. S jön, furakodlk, kapaszkodik és helyezkedik mindenki a szekérben. A hivatalnok, orvos, mérnök, polgár, bankár, mágnás, gyáros és munkás. Próbálkozik a paraszt is: — Engem is hélv illet, mert én termelem mindnek a kenyeret. S hogy másutt már nem fért, hátiul, a saroglyábán szorítanak neki keqyet a többiek. Utána még csak egyetlen ember jön, aki eddig nem tolakodott, nem könyökölt, hanem állott és türelmesen vánt a maga sorára. De most. hogy ő is fel akart végre szállELECT tottuk a Sorsnak rémülten és kétségbeesetten. De a Sors csak vállát vonogatta egy kedvűm: — Az a ti dolgotok, — és elment. Mi pedig ott marad tunic fáradtan, kifosz- tofctan, éhesen és dideregve. Betegek voltunk, rongyosak és elhagyatottak, gyávák és tanácstalanok. Pásztor nélkül való eltévedt juhnyáj. — Semmit nem tehetünk, hanem várunk, — jelentette ki elsőnek a politikus. Oda húzódott az állomás romfala mellé, ahol nem érte a szél és az eső is kímélte. — Igazad van, — mondotta a hivatalnok, és rögtön melléje ült. — Semmi dolgom, —1 mondta a bíró, s 5 is leült és melléje telepedett a hóhér. A kereskedő és iparos nem szóltak, de odahuzódtak ők is. — Én éhes vagyok. — mondotta a munkás, — munkát kelll1 keressek ott, ahol kapok. — Nekem a földet kell művelnem, ahogy lehet, —I mondotta a paraszt. S indultak: egy felé a munkás, másfelé a paraszt és a paraszttal!1 együtt szó nélkül], a pap. Oszladoztak és készülődtek, mozdultak a helyükről, ki ahogy, s amerre okosabbnak gondolta, amig csalt egyetlen ember maradt ott a régi helyén. Szó nélkül nézte azokat, akik félrehuzódtak és letelepedtek s nem csatlakozott azokhoz, akik indultak, ki erre, ki arra. Csak most, hogy egyedül maradt, mozdult meg ő is. — Én pedig az utat fogom megkeresni s tüzeket gyújtok majd nektek, hogy utánam jöhessetek, — mondotta csendesen. És senki Zsinór, Csipke és Szallayáragyár > - v — Kívánt méretben DER-BESZK klöpii függönyszalon mintatermáben. Xolezsvár, Horthy Míklás-ut 11., fáioeielet. H nem ösmerte akkor ezt az embert és nem hitte, hogy amit mondott, meg ís fogja cselekedni. De az ember kicsi lámpást gyújtott meg és elindult a sötét éjszakában és ment, bandukolt, sárban, hóhau, botladozott é!e*y kövekben, kapaszkodott kietlen meredek oldalakra, tusakodolt kegyetlen szelekkel. Egyedül indult «öl és magános-egyedül, kicsi lámpása, imbolygó világánál, kereste az utat. S amikor utat talált és megbizonyosodott, hogy az az igazi ut, akkor tüzet gyújtott az első dombon, hogy messze látszodjdk annak lobogása. S azután tovább ment pihenés nélkül és útijában minden dombon és hegytetőn uj és újabb tüzeket gyújtott meg. Az emberek pedig, akik megtelepedtek volt és azok is, akik elszéíedt.ek volt, ahogy meglátták ezeket a tüzeket, amelyek sorban lobbanlak fel és lobogtak dombokon és hegytetőkön, itt is, ott is, és mindenütt, ahol voltak, egyik elébb. másik utóbb, de végül mindannyian felkerekedtek és indultak, mentek és sietve igyekeztek azon az utón elől, amelyet a tüzek mutattak nekik, mert nem kételkedtek most már, hogy az az ember meg cselekedte, amit mondott volt és az ut, akiit a tüzek mutattak nekik, Erdély magyar útja. * Az az ember pedig, aki az utat egyedül kereste és megtalálta azt: az erdélyi költő volt. '* IIo sszu az őszi éjszaka és a hajnal nehezen akar jönni, de aludni mégsem lehet ma. Virrasztani kell és számolni mindenről, az utolsó fillérig és emberig és cselekedetig. Mert holnap már nem lehet. Most már le kell zárni a régi utat, akit máig megtettünk, mert ha a nap fel kél, uj állomásról, uj útra kel! indulnunk. * ' . . . Van egy kicsi könyvem, akibe olyankor írogatok be egyetmást. amikor meghallom, avagy megérzem az idő fordulását. A múlt esztendő március havának 18-án ezt írtam he: „A magyar vezérkar bejelenti Ru- szinszkó megszabásának befejezését“. S utá na Írtam ezt: „Csehország ma meghalt.“ Három nap múlva pedig, március havának 21 én ezt írtam be: „Egész Romániában kihirdették az általános mozgósítást“. S utána ezt: „A sorban tehát Csehország után Románia következik.“ És azon a márciusi estén, léfekvés után, de alvás előtt elővettem öreg Károli'bil/iámat és Lukács evangéliumát olvastam. Abból irtain be kis könyvecskémbe másnap a harmadik rész versét. Keresztelő János nehéz Ítéletét: „Immár pedig a fejsze a fáknak gyökerekre vettetett: minden fa azért, valamely jó gyümölcsöket nem terem, kivágat- tátik és a tűzre vettetik“ . . . * Másfél eszftlendő telt el azóta.* de ez a kurta idő volt a huszonkét esztendős erdélyi útnak legkegyetlenebb, szívettépően nehéz szakasza. Akiről számot nem vethet, és nem adhat ember, hanem csak az a mindeneiket tudó irgalmas Úristen, aki az igazságot osztja mindenkinek. Nekünk is. Nekem is. Mert ime: valahol nem messze, ötöt kon- dul egy toronyóra és Iára, a mult vissza- menekül a halódó éjszakába. Vége már az útnak és nincsen többé szolgaság, megalázottság és bizonytalanság. OROSZ AGRÁRPOLITIKA Kovács Imre: Szovjet-Öroszország agrárpoli- tik ája a „Kék könyvek“ sorozatának uj kötete. Fvc 2.-10, kve 3.20 p. Gogoiák: Pánszlávizmus f. 2.40 p. Feketc-kuty: Jugoszlávia magyar szemmel k. 3.20 p„ Matoîcsy: l j élet a magyar földön f. 4.40 p„ Feketekuty: Uj magyar korszak előtt 386 lap, térképmellékletekkel 6 p. Lepagenál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket, vJ
