Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-24 / 295. szám
23 I™ UHUKKÁ I: LLP NZ á K I 9 1 I) (J tt c e m her 2 I Bőid®# Újévei s-zet&z a>i(natyá>iak íz ozaíáJLiáyxaU, Ua a Szih/tvzled íz cvz u+ e&ztt*x<fá íU'ó- Karait a budayttzU Szent Geilért Gyógyszálló k» ma foutytyvMáfyi élei! I/iiáqUíc'i iUewna^á^^Uel^! t > nem kel! !i;i Múlni földiét a hátorrigot. nem ki 1 kételkedve liinlotni Ilit t, remény • telemil mtii'io »eget. Meglipon a nem ki ll i köívmckel ln'lr i' sinii, mm k r 11 titokban ;*tko/,orlui, l'ri»1eut kúloinoijii, «> :i Iliinüs félelmével Hii.ulko/.ni .1 lrin|iloml>Hu. Mert ninr.M'ii már semmi. iscmiiii haj, ős semmi gond töiilió nincsen. Minden, de minden i<>l volt. óm jól van. I\s szép les/, gyönyörű !e ■ minden. Megvagyunk, é iink, épen e> ege-.>égősen állunk .i magunk földjén: »szabadok és bátrak vagvunk. van újra hitünk <s ’á/atosan szolgálni akarjuk az istent. Mi it a most születő napon vidámak leszünk és jók és boldogok, ami yenek Málláséin voltunk még. . . . lés solia földié nem leszünk bizonyára. A város ma korán ébredt. S nincsen az ab!a okon függöny és minden kapu oviivá, minden kirakat f< húzva és lám, hová tűnt el az a páncélos tank a járda szélerő,;, és hová a vigyázó katonák? Emberek jönnek innen is, onnan is. egyeben es csoportostul is. De honnan van min- deniknek nemzeti szinii szalagja és rózsája a mellén? Zászlókat dugdosnak ki padlás- ablakokon és tűznek erkélyekre; egyre többet és többet. F? vájjon hennán kerül »‘lő 6út a sok zá.szló? Istenem! honnan? ... A nap felsiit az égre és a piacon mind (Sűrűbb az ember. Mindenféle emberek és legtöbbjüket sohasem láttam. Idős. ősz embereket látok, furcsa, diva-tjamult ruhákat, látok, asszonyokat és gyermekeket, akik bámuló szemekkel nézik a várost. akit talán soha ilyenkor nem láttak. Legények jönnek a hóstátból és lapo'ísankás emberek fekete pantallóban, kiborotválkozva sétáénak a nagytemplom körül. Bizonyára gvárinumká- sok, akik a templomokat általában nem igen nézegetik. Messze kimegyek a Monostori útra és amíg kifelé igyekszem, minden emlrer Szembe jön velem befefé s hogv a református templomnál megfordulok, áramlásukkal jövök én is vissza. A vármegyeháza előtt nem áll sisakos őrség, és a homlokzatról szedik a’ cifra bádogbetüket, akik tegnap még hangosan birtették. hogy ez itt a ..ţinutul Somos“: .-Szamos-tartomány“ székhaza. A járdán sűrű most már a tömeg és az úttest szélén kan-szalagos tűzharcosok sorakoznak. Mellük teile érdemrendekkel. A világháborubó' valókkal. melyeket nem volt szabad viselni . • . . . . Futó emberek kiáltása álhit meg. A piac felől jönnek és futnak lefelé a monostori utcán. Közben kiáltanak: — Minden zászlót bevenni azonnal és a kirakatokat lehúzni: még jön román katonaság!. Mindenki ballja a kiállást és érti a szót. Valóban egy kirakatra lehúzzák a redőnyt és néhány zászló i« eltűnik. De egyéb nem történik. Azután egyszerre megmerevedik minden. Csend lesz és mozdulatlanság. Monostor felől pedig dübörögve gördül fel az utón be a városba egy román tank-ezred. Jönnek. Kimért rendben, komolyan, fenyegetően. Itt vannak, ellőttem gördülnek el sorjában mind és a járdán némán és meredten álló ember- tömeg előtt. Az acélerődökben mozdulatlan, kemény orcával ülnek acélsisakos katonák és áW a vezénylő tiszt. Mérsékelt ütemben, I egymástól egyforma távolságban és pontosan egymás nyomában gördülnek a tankok. A tisztek maguk elé merednek, a katonák ■ jobbra balra az utca két oldalát ügyelik,- karjukra vettett fegyverrel. És mintha meg se látnák a nemzetiszin szalagos siirii embersorfalat és a házaikon és az ablakokban azokat a zászlókat, amelyeket nem rendőri pa rancsra tűztek ki. De azért mintha felszabadult volna valami szorítástól az eimber, amikor a tanksor elgördült és tompa dörgésük is elhalt. Ezek voltak az utolsó román katonák, akiket láttam. Velük gördült ki Kolozsvárról a román uralom s utánuk nem maradt más, csak szeméti, átok é-s néhány üres és uj román templom. ... A városházán öreg városi zászlók lo hognak-lengenek, s a pici templom tornyáról mélyen kígyózik le a magyar trikolór. De zászló é-S zászló mindenütt és tenger zöld ág, virág az erkélyeken, a nyitott ablakokban és az emberek kezében. Az egész piac egyetlen hullámzó, zsibongó, mosolygó, vidám era bér tenger. S az őszeleji nap is vidáman süt az Égről le reánk. Azután egyszer csak jöttek, akiket vármiit dien magyes? késbe l Mesekönyvek, Ifjúsági iratok, Regények, Verses kötelek, Utazások, Tudományos művik a* Ellenzék könyvesisoltjá^aa Kolozsvár, j Mátyás király-tér. Vidékre azonnal szállítunk Kérje karácsonyi ingyenes árjegyzékeimet I Inuk: cn es mindenki cm a > :ir«is cm a/ egész kedély. A piacin hallottam a zúgást, amely előttük járt, mint a zivatar előtt a szó!. Sebe- ii |ött 'ujJtt, erősödött orkánná ••/ a zúgás. Es 111 \oli. A piaion. Esi láttuk és latiam őket. az első magyar századot: biciklistákat. Láttam, ahogy némán és simán és rendben karika/,lak be: vidám, apró, barna legények. Ks a biciklin rendben a rakna- pák. » rás/ija/va a puska. Láttam és mindenki látta ókel é-s virágokkal borította őket es ölelte okét es végig simogatta őket, ahogy elhaladtak olt mellettünk. És mindenki kiál tolt és ordított. És a levegő reszketett attól a rettenetes hanporkántól. amelyben benne jajgatott mindéit kin, okit huszonkét esztendő óta belefojtottak millió emberbe és minden öröm, aki huszonkét esztendő óta vártár j a maga felszabadulását. És minden imádság és minden utók olt ordított tombolva, mű morogom, részegen és szerelmes önkívületben. Ott ál! o titani az utcán én is: százezer magyar cmbcirtesitvérem között egy. Es orditot tani ve'liik én is, és ujjongtam velük és a szememből csörgött a könny, minit százezer testverém szeméből. Es nem -vzégyeltem magamat és nem szé- gyelte magát senki és könnyéé oreáinkb,:;i sütött a szelíden meleg őszi napsugár, a ke gye!mes Úristen jóságos, áldott, simogató keze . . . Aztán jöttek egész nap szakadatlanul. Gyalog és szekéren, lóháton és pánoélkocsi- kon, ágyukon és motorkerékpáron Jöttek a Monostori-uton és jöttek a Nádasmenti utón, és Kajánlé* felől és Szamosialva felől. Min denfe ől jöttek és omlottak szakadatlanul be a városba és keresztül rajta és a szemünk káprázott és a torkunk kiszáradt és a szivünk megfájdult. * . , . Aztán vége lett a napnak, amelyiken huszonkétesztendős utunk végén az állomásra értünk, akit a Sors parancsából el kellett érnünk. Vége egynapos ünnepünknek, a Jég nagyobb ünnepnek, amelyért ember élhetettt. S nem adtunk érette mást. csak hiuszonkét esztendőt. Es azt. hogy a fejünk megszür- kiilt, orcánkat megszánó*tta néhány mély barázda. derekunk kicsit megrokkant. Ezért az egy ünnepnapért ezt adtuk. Meg érte vájjon? Bizonyára meg! * Az idő nem áll és a történelem nem várhat. Egynapos ünnepünkért még nem pihente ki testünk, agyunk kábult volt még és zavarosan zúgott, szivünk mámorosán dobogott és szára» volt a torkunk. Az ünneplő ruhát még , nem volt időnk levetni, mellünkön még ott a nemzeti szinii trikolór, akit olyan sokáig rejtegetnünk kellett és virágaink sem fonv I nyadtak még eb S olyan kimerülitek voltunk, hogy nem is éreztük már a fáradtságot. De a Sors türelmetlenül kiáltott ránk; — Siessetek, mert a szekér riem várhat reálok. És mi, kicsit megzavarodva, de engedelmesen siettünk ki az állomásra, hogy paran- I csára tovább utazzunk. S lám, mire az állomásra értünk, az már tele volt utasokkal, és elcsodálkoztunk, mert azokat mi nem láttuk akkor, amikor utun' kát jártuk volt. —• Kik ezek az emberek, akiket mi nem ösmerüuk, — kérdeztük a Sorsot, — és mit akarnak ezek itt? —- Utasok, mint ti, — felelte a Sors, — ‘ de fürgébbek és előbbre látók, mert okosabbak. mint ti. Megnézegettük őket, és megláttuk, hogy azok 2)z emberek, akiket azelőtt nem ismertünk. erőteljesek voltak, és mem látszottak fáradtaknak. Utazásra alkalmas, jó ruhájuk vo’t, és megfelelő podgy ászuk is. De mogor vaknak látszottak, egymáshoz bizalmatlanoknak és mind a kijáró ajtó előtt (Szorongtak. . . . Aztán hallottuk, ahogy a szekér az állomás elé robogott. A kijáró ajtó megnyílott s a Sors beszállásra szólította az utasokat Taszigálva, egymást kíméletlenül taposva, tolongott most kifelé mindenki és myomako dőlt a szekér felé. S azok az utasok jutottak fel elsőül a szekérbe, akiket mi nem láttunk azelőtt magunk közötitu A főülést a katona foglalta el. melléje ült a hivatalnok. Azután félültek a bíró, az ügyvéd. a tanár, mérnök, orvos. Kicsit szűkén, de jutott hely a kereskedőnek és iparosnak is, a papnak és parasztnak meg a munkásnak is. A bakra pedig a politikus kapaszkodott és kezébe vette a gyeplőt meg az ostort. A Sors indulást parancsolt már, amikor mégegy ember állott a szekér mellé és fel akart szállani. De az utalok mérgesen kiáltottak reá: — Nincs hely. Igyekeztél volna jobban. — Az ember nem próbált erőszakkal felülni és szel idén mondta: —— Igazatok van s ezért hát az utat fogom inutaitni, hogy el ne tévedjetek. Mire az utasok, akik fenn ültek a széké ren, lekacagták. — Bolond vagy, ha nem látod, hogy nappal van, síit a nap fényesen és az ut széles és egyenes. Útmutatóra nincsen szükségünk. —- Félre az útból! — kiállton rr-,á a ko- eris. A lovak közé vágott ostorával és a sze kér elrobogott. Az ember pedig, aki lemaradt a székéiből, SANGHAJ. — Sanghaj, Kína legérdekesebb, hagyományosan nemzetközi jellegű városa, a legújabb háborús események következtében érdekes helyzetbe került. A város hinterlandja japán kezekben van, úgyszintén japánok diktálnak a hinni negyedekben és a nemzetközi területek keleti részében. A francia koncessziós területek bejáratánál még ott a francia zászló, de mióta Franciaország vereséget szenvedett, a koncessziós terület igazgatása teljesen alkalmazkodik a japán kívánalmakhoz. Csupán az engedményes területek középső és nyugati részében látni a régi rendet, itt amerikai tengerészőrjáratok cirkálnak az utcákon. Sanghaj vulkán tetején táncol, — akárhányszor amerikai-japán összeütközés lehel őségé merül fel s a pánik viharszele száguld át a városon. Az utóbbi időben nagy riadalmat okozott Sanghajban az amerikai nők és gyermekek elutazására vonatkozó intézkedések, továbbá a kinai rész japánbarát polgármesterének meggyilkolása. A eszély esetén a városból a japánellenes elemeknek menekülni sem lehet, mert a japánok a vizi és szárazföldi utakat a város környékén egyaránt megszállva tartják. MIBE KERÜL EGY I£ŐI KALAP SANGHAJBAN? Amikor vészhirek száguldanak át a városon, mindenki igyekszik értékeit piacra dobni és kinai dollárra váltani ingó és ingatlan vagyonát. A legutóbbi három hó napon belül többizben is előfordult, hogy a pánikban nagy veszteségekkel cseréltek gazdát , az értékek. Érdekes, bogy a ’ pánik alig befolyásolta a sangháji pénzarisztokrácia társadalmi életét. A coctail-délutánok és a nagy hotelek ötórai teái továbbra is telt házakkal zajlanak le, úgyszintén a nagy klubok ünnepségei is óriási érdeklődésűek örvendenek. A divatos női szabók bombasikert arattak az őszi szezonban, pedig mint a sangháji lapokban olvasható, a legolcsóbb női kalap többe kerül je- lenleg, mint amennyit egy ipari munkás egész hónapban keres. Sanghajban infláció van, a kinai értékelés megtéveszti az idegent és akinek pénze van, többet ad ki, mint valaha és alig takarékoskodik valaki. Az olcsó, középkinai rizst az idén te.ljes mennyiségben Japánba exportálták és maga Sanghaj a kétszer olyan drága és minőségileg gyengébb Saigon-r/zsre szoköriilpillantott év szeme köröskorül az égen tornyosuló fellegeket látott meg s füle zivatarnak mennydörgését hallotta meg és tiuita, hogy az <>Lső kanyarodónál sok lelt ága zik az ut. És hamarosan éccaka lesz. — Mit fogsz most csinálni? — kérdezte tőle a Sorg. — Utánuk kell mennem. — válaszolt az einher, — mert ha hajha kerülnek, nekem kell rajtuk segítenem és ha utat vesz.tenek, nekem kell azt megtalálnom. É* sietve indult el a szekér nyomában, gyalogosan: a költő. Sztána, 1910. november 12. rult. Az indokinai rizs azonban a kereseti viszonyokhoz képest olyan drága, hogy ennek hatása valósággal ka'.aszlró- fális. Háromnegyedmillió kinai nem keres többet havonként mint 1Ó svájci frankot. Ebből egy-egy kinai család ma legalább 10 frankot csupán a legszükségesebb rizs- adagokra kénytelen kiadni. Kinai emberbarátok csoportja úgy segít a helyzeten, hogy rizst nagy mennyiségben veszteségre ad7ialt el, a hó vége felé azonban mindig kiapadnak a segély alapok. A francit konccsz- sziós negyedben szinte naponta elhagyóit 'Holttesteket találnak, ezek az éhség vagy az éhezés folytán szerzett betegségek áldozatai. Sanghajban a tőzsdei órák alatt t pénzváltók boltja előtt hosszú sorokban tolonganak a spekulánsok, akik minden alkalmat felhasználnak arra. hogy a devizák és értékek árhullámzásából valami hasznot húzzanak. Száz kinai dollár ezen az utcai börzén már óriási tőkének számit. E törpe-spekulánsok soraiból tiz közül kilenc teljesen tönkremegy és utolsó vagyonát is elveszti, mégis számuk egyre szaporodik. A legális tőzsdén az amerikai vállalatok részvényei rekord-árfolyamokat érnek el, pedig ezekre a vállalatokra a japánok' bármikor rátehetik a kezüket. Egy uj gyapjufonó vállalat részvényeit, bár a vállalat nemsokkal megalakulása után már felére csökkentette üzemét, tízszeresen túljegyezték. A JÁTÉKBARLANGOK VÁROSA Sanghaj és általában Kina specialitásai: a játékbarlangok ma nagyobb vonzóerőt gyakorolnak itt, mint valaha. A titkos játékbarlangok száma légióra rúg és pedig a legfényiizőbb etablissementoktól a tea- házak piszkos hátsó mellékszobáiig, ahol a riksakuli néhánycentes tétjét is örömmel iidvözlik. A japán ellenőrzés alatt álló területen csupán egy hatalmas játékpalotát engedélyezett a hatóság, a többit becsukták. E játékpalota előtt' az autók végtelen sora áll. Akinek nine* saját autója, azt a játékbarlang autótaxin hozatja el és viteti vissza. A játékpalota igyekszik nagyvonalú lenni, a játékosoknak jó italokat és ételeket szolgáltatnak, — ingyen. A legkedveltebb játékok a roulette és a Fan Ten, amely régi kinai játék. A sangháji lapok számos cikket közölnek a szerencsejátékokkal kapcsolatban. Részletes tudósítások számolnak he a játék áldozatairól, az öngyilkosokról, akik veszteségeik miatt követték, el végzetes tettüket. A játékklubok vezetői és Sanghaj alvilága között egyébként meglehetősen elmosódtak a választóvonalak. Egyik játékbarlang sem létezhetne anélkül, hogy ne legyenek összeköttetései a sangháji alvilághoz ... k 2 / Könnyítse meg diétáját az Ízletes és orvosilag elismert dr. Senítner iSn Cii’Myâ&fZ'i . . orvostanár módszere szerint gyártott diabetikus tápszerek fogyasztásával. Kapható:' i*L4giífl? Kolozsvár, Jékai-u. 11, KOS KÁROLY. Sangháj táncol a vulkán tetején fiz éhség és Oigiá'i városa S:ngháj, — a japán hadsereg gyűrűjében m m Én
