Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-24 / 295. szám
ÍV sa v é ce m b ér l i BZIENVÉK iMiiiiMiBiiHiiMwrrBiifflnriTnririiin'~T~n i 17 TOROCKÓ ősi unitárius temploma körül vastag bástyafal áll. Mellette a piactér s azon az öreg vaj or. Hétköznap hangos asszonyok mossák, sujkolják itt a ruhát. Egész To- rockóból csak ez a tér fekszik annyira- amennyire vízszintesen, mert azután jobbról is balról is egyre meredekebben kapaszkodnak fel a kis, apróköves utcák a hegyek oldalába. Egyfelől a hatalmas, csupasztestii, elefánt formájú Székelykő, melynek orrmánya benyulik a borrévi országút fölé. Teste négykilométer hosz- szan védi a zárt torockói völgyet s lábánál a virágos, színes, mosolygó Torockó- szentgyörgy. A mondabeli óriáslány várának karcsú romjaival. A másik oldalon komor erdőrengetegével a Tilalmas. Csúcsán a csóvával. Gyermekkorunk hegymászóid rtusának minduntalan felvirágbohrc- tázott, égbenyuló emlékével. A roinánlakosu Borrév fahidján indul az ut égbeérő hegyek hűvös lélekzésii erdői között Torockó felé. Huszonnégy év után most a nyáron járhattam ott ismét először. Lassan döcögött a kis egylovas szekér, iépésről-lépésre feszítette tüdőmet a Torockó felől megnyíló keskeny völgy levegőáramlása és amint behunyt szemem mögött Ízleltem, kóstoltam, vizsgáltam a levegő zamatját, -— fülembe locsogott, zajgott az ut mentén köveken ugrándozó torockói patak — szem pillám alól melegen, mintha felszakadó belső sebeimből indult volna el, lopós nagy könnycseppek folytak le az arcomon: ráismertem a torockói völgy levegőjének elfelejtett illatára. És nyomban rá ugrándozni kezdett a i lelkem, feszült ki a szemem a fejemből, gyermekségem szökdöső lázával ismertem fél és vettem számba kapkodón az ut mentén görnyedő öreg szomorufüzek multbólkisértő villámsujtóttá, szenes görbüléseit, a gyermekkorom óta ut széfén heverő, leszakadt szikladarabok formáját, a hegyfalak lehulló órjásárnyékát, a falutól messzi előre fekvő kis veteményeskertek düledezö kerítéseit, a fehérszilvás ví- zimónár házát, a mögüle alázugó patakot és hirtelen dermedtséggel, a révület feszülő izgalmával meredt szemem a habokra: ez az a patak, melynek vize a mi öreg, háromszázéves udvari kőrisfánk tövéből falcadó sobinos forrás vizét hozza ősidőktől fogva — a borrevi völgy egyetlen lármáját verve bele dicsekvőn az erd-ők csendjébe — az Aranyos felé. Zajos idegenvezető autóbuszok számára népviseleti szenzáció szokott bizonnyá- ra lenni ez az ut itt Torda felől, Torockó felé. A román világ is külön autóhárokon szállította ide a pártáslányok vasárnapi felvonulása felé a fényképezőgépes ángliu- sokat és ámérikánusokat, — nekem a titkok örök völgye marad, az egyre közelebbről áramló torockóvÖlgyi balzsamos levegőáramlással és a mi forrásunk nevető tizével. Huszonnégy év hogy kihullik egyetlen szempillantásra, egyetlen ősi levegőszippantásra az ember szivéből. Hogy tárul fel az emberi lélek legmélyéről a legelte- metettcb, legalvóbb mult is egyetlen cső- d at étel mozdulatára, hogy szakad le minden Rómát, Genfet, Berlint, Firenzét, Londottjáró gazdag világélet az ember szivéről, agyáról, hogy az égvilágon semmi, de semmi egyéb ne maradjon teliérzésnek, csordulásig telő valóságnak, mint a torockói hegy levegője, az ősi gyökér ize, az ősi forrás vize, színe, aromája, hangja, egy egész férfikor minden gazdag kincsének boldog elvetésével — az ősi rög göröngyei felé odaboruló hazahullás! Rázott, rázott a zokogás. Elébb katonás fegyelemmel szégyenli az ember ezt a meggyengülést. Azután ernyed a szégyenérzés is és nem marad más semmi, csak a zokogás. Meg Mikó Lőrinc karja, ki átfog va váll (imát, ott a kocsin, életem leghatal- masabberejü órájában egyetlen emberi tanúmként tűrte, szerette, hallgatta és érezte roppant belső hazaomlásomat. i És a fordulón elénktárult a Székely hő teste és azzal együtt Torockó házainak képe. Én nem tudom, más hogyan van az élettel, de bizonyosan mindenki úgy szokta meg, hogy a gyermekkorának házal köré idők múltával visszatér, a gyermekként eltett emlékek mindig megzsugorod nah, a méretek mindég megkicsinyednek, lila: Ahdcyi kisebbnek látja az ember az utcát s a házak falát. Még a tornyot is. A legtöbb, amit éppen ezért elérni lehet, Torockó csodája: Torockót huszon- négyesztendő után éppen olyan hatalmasnak, óriásnak, lélekzetelállitóan nagynak találtam, mint amilyennek méreteit annakidején tizenhétéves lélekkel eltettem magamban. f A kocsi közben tovább döcögött. Az első házak előtt emberek álltak, az egyik kapu előtt két gazda. Leugrottam, megöleltem őket s nem tudom, hogyan történt, sohasem jutott volna eszembe a nevük, sohasem tudtam volna gyermekarcuk emlékéből magamelé formálni mai arcukat s most szempillantás alatt szakadt ki számból s szívemből a nevük, vezetéknevük s keresztnevük,'mindkettőjüké, mintha azóta mindennap együtt lettünk volna. És amint felgyűlt, szemükben is nyomban a reámismerésük fénye, egyszerűen, de szavuk mögött mély örömmel mond-, ták: 1 —- Isten hozta a fiatalurat. Be megem- beresedett! És mentünk gyalogosan tovább, a piacon át ét zúgott, zengett lelkemben az egész élet, mit itt éltem valójában tudat alatt mindenkor, szüntelen, ővelük, házaikban, templomunkban, földjeiken, is- t(dióikban és nagyot rikoltottam örömömben, amint a Felsőutca aljám befordulva megpillantottam — mintha a világ huszonnégy év óta megállón volna — a kis Vernes Juditot, a sudár, gyönyörű szép pártáslányt, kékhötényes hétköznapi ruhájában, amint szökött át suhanó őzikejárásával a macskaköves kis utca egyik feléről anyjának, öreg Tób Juditnak házá tói a magukéba. ! Állj — Jódit! Jódit te! Vernes Jódit! meg hát! A kislány meg is állott, reám emelte gyönyörű tizennyolcéves szemét, nagy cső- dátkozón s mintha nem is ő lett volna, megszólalt lágy, régen nem hallott hangján, szelíden: ' — Én nem ismerem az urat, de édes anyámat honnan tetszik ismerni?! S futott elé öreg Tóh Jódit, Vernes Jó- nosné, gyermekkorom legbőbeszédübb öregasszonya, aki aztán viszont a maga saját valóságéiban, nem változott huszonnégy esztendő óta egy ráncosvonásnyit sem: ) — Jaj, lelkem Bandi urfi, fiatal uracs- kám, hát hun a pusztáéiban járt, hogy oly régtől nem láttuk! Meghalt biza az én gyönyörű Vernes Jóditom azóta s meghall liana is, a nén- je, szép fekete bogárszemét már neki sem kacagom meg többé, a kis Jódit maradt meg csak anyja után, örök folytonos Jóditnak, torockói halhatatlansággal, ugyanazon nézéssel, arccal, alakkal, hans- gal, járással, hogy élőmbe a változatlan utcák és a levegő színtiszta akkori valóságába még az elholtak is eleven életként örökösen megmaradjanak s ha elholtak is, megállóit időben és térben, leánykáikban és unokáikban itt ugrándozzanak, szökjenek táncos könnyű léptükkel a szemem előtt, csodavarázslatként örökösön. Három napig tartott ez a varázslat. Most a nyáron, a huszonnégy esztendős vi- zumtilalom után, román uralomban, nagy- nehezen megszerzett engedély alapján, hogy azután Ugyanúgy, ugyanolyan vágyón, hévül csordultig méginkább megtelve erezzem s kutassom itt, most már Kolozsvárt az izét, szagát a hegyen át onnanjövő levegőnek. Hogy e háromnapra visz- szatért tizenhétesztendősségem világcsodájából éljem tovább, — annak gyökérerejét szíva — a heteket és hónapokat, az oda- koţo hitet, odavágyó örökös ragaszkodással. I ü világhírű Biese:- és szivógázmotorok ■tmm magyarországi képviselete: 111:111 í es ónra3ÁNOS Gépgyár Ü.-T. Fűd pest, XI- Horthy Miklós-ut 31. Karácsonyfaerdők, havas tetők, égbenyúló bércek várják az elfáradt utast a hazatért CT Magyar Svájcot lehet és kell teremteni I—í UUüy Ud 1 a páratlan szépségű hegyi világban KOLOZSVÁR, december 23. (Saját tud.) Nem reklámizü cikket akarunk Írni most, nem a propaganda hangján szeretnénk beszélni a mi kicsi világunk; Erdély legsajátosabb szépségéről; a havasokról. Nem akarjuk hangos dobszóval világba kiáltaui; ,,Ide. ide emberek, itt láthatók a világ legregényesebb völgyei, legfenségesebh hegyei, legpompásabb fenyvesei!“ Nem. Mi most csuk az újra magyar szent karácsony ünnepi, megilletödött csöndes hangján akarunk szólani a mi magános hegyeinkről. Úgy vagyunk velük, mint elhagyott mostoha- gyermekekkel: e gigászi, büszke teremtmények Hamupipőkék a világ többi hegységeinek óriás társaságában. A hegyvidékek szépségét szines prospektusok, filmek, könyvek hirdetik szerte a földön. Amerikai, európai, ázsiai szállók előcsarnokainak asztalain ott fekszenek — feltűnő színezéssel és hirdetik az Alpok, a Semmering, a svájci begyek világraszóló szépségét. A mi árva erdélyi hegyeink hiányzanak e díszes társaságból. Nem járja testüket hegyivasut, nem épülnek fényes nagyszállók lábainál, nincsenek pompás, jólgondozott szerpentinjeik, és nem vezetnek hozzájuk sima betonutak, amelyeknek szürke 6zallagján idegen országok ideges gépkocsijai száguldanak • • • Persze, most mindez időszerűtlen és véres időkön kívülálló. Ma nincs idegenforgalom, nincs utazás, kalandozás idegen országokban. Az utakon katonabakkancs dobban, g harci- szekér dübörög, a tengereket kiránduló hajók helyett aknák sebzik fel, és a nagy természet csöndjét ágyudörgéss s gépfegyverpattogás szaggatja meg. De mert hinnünk ke:l és hisz- sziik is, hogy a végleges Léke újra eljön erre a szegény földre, — mégsem időszerűtlen néhány pillanatképet adni az erdélyi hegyekről, amelyeken a Lehavazott karácsouyfaerdők várják mindazokat, akik elfáradtak és megpihenni szeretnének. Magyar földben álló gyökerekkel nézik újra a hideg téli fellegeket ezek a fenyvesek, magyar körülöttük a föld, magyar felettük az ég. Úgy kell, hogy amig béke nem lesz, legalább a magyar föld népe ismerje meg fölséges magányukat, és érezze meg Erdély tiszta lelkét fönn a hegyeken, érezze s lássa: mit veszített egykor s mit nyeri Isten kegyelméből most újra vissza .. i UT A HAVASOKBA Nem soroljuk fel most földrajzpontossággal az erdélyi hegyek nevét, nem írjuk le itt a radnai havasokat, a Hargitát, vagy a bihari hegyeket. Augusztus végefelé jártunk utoljára a havasokon: forró volt akkor a levegő nagyon. Nem csak az augusztusi nap texte azzá, hanem a belső, szikrázó feszültség is. Autón mentünk a lehetetlenül rossz utón Óradna felé, ahová valaha Batu Khán tatár serege zúgott be fergetegként, hogy ma földalatti tatár-sirok és lerombolt templom mutassa csak az ázsiai vihar nyomát. Batu Khán seregei sem járhattak rosszabb utón, mint mi. Nem is ut ez: hegyilovaknak, okörszekereknek való hepe-hupás esik a Számos-völgyében. Elszánt turisták bírhat jak csak ki ezt a pokoli rázkódást. Tönkremegy ezen az utón az autó. tiz defekt sem sok, amig Radnára érünk. Hát még télen, amikor síkos az ut.. . Éa igy van ez mindenütt, ilyen ut. illetve ilyen nem ut vezet a havasok felé. Es ha vonaton megy az ember, akkor is csak egy darabig visz a vasút, s azután gyalog, vagy lóháton, vagy szekérén kell nekivágni annak a világnak, ahol olyan minden ma is, Falni Gyula faipari gépek, szerszámok Budape t, VI. Vörösmarti u. 75. Telefon : 119-200. — Fűrész és asz- taíosiperi gépek, fűrészlapok, gépkések, csiszoló- korongok, stb. állandó gyári lerakata. — Teicherl & Sitin Liegnitz vezérképviselete. mint ezer esztendeje: kis hegyfalvak, ősi viseletben járó jószivü hegyilakók, törpe hegyilovak, szegénység és csönd . . , Mintha megismerhetetlen távolságra lenne a város és az egész civilizált világ. Van aki azt mondja, hogy hálát ad az Istennek, hogy ma járhat a havason, amikor még nem került el ide mindaz ami mássá, túlfűtötté, izgatottá teszi a világot. Mikor nem járnak még hegyivasutak, nem világítanak $ neonfények óriásszállók homlokzatán, nem lepik el a hegyeket divatos és hangos utasok, nincs jazz és villanyvilágítás, hideg-meleg viz és „összkomfort“. Hanem olyan a hegy, mintha százados álmot aludna s a végtelen béke csöndes birodalmában úgy kikapcsolódik a fáradt városi ember, hogy újjászületve, megfrissülve megy aztán vissza küzdelmei és bánatai helyére: a városba. Igen ám, de ez a városi ember nem mindig friss és fiatal, nem mindig sportember és turista. Mi történik akkor, ha beteg, ha fáradt, ha öreg? Akkor igazán nem juthat fel az erdélyi tetőkre, mert nem bírhatja a fáradalmakat, hegvilakók szekereinek rázását, a kilo" méterékre menő gyaloglást, amikor a szekeres gazda hazaér, de még messze a menedékház. És nem mindenki szereti a gyertyafényt, a teljes primitívséget. Bizony mégis utak kellenek ide, hegyivasut s egy-egy modern sport-szálloda. Hogy eljuthasson mindenki a hegyvidék csöndjébe, igy télen is, mikoi a behavazott karácsonyfák erdeje várja az elfáradt utast a hazatért Erdélyben . .. POMPÁS SI-TEREPEK így télen fehér, csöndes meseország a havas. A nagy fenyők ágain fehér vattaként pihen a hó. Amig a szem ellát, pompás lejtők, fehér csúcsok és végtelen erdők. A völgyben kicsi hegyi-falvak, s a tetőkön ma még csak egy-egy fából épült menedékház áll, amelyet vasárnaponként ellepnek a fiatalok, hangos vidáman. Aztán hétfőre újra magányos lesz a hegy* csak az ottmaradt ri-nyomok hirdetik, bog? emberek zavarták meg titokzatos egyedüllétét. Az Idegenforgalmi Hivatalban szines füzetek készülnek, plakátok, tajzok hívják fel a figyelmet Erdély egyedülálló szépségeire. Reméljük, hogy nemsokára itt is megindul a komoly munka. Épitőmunka, amely arra lesz hivatva, hogy magyar Svájcot termet- sen a nvi Erdélyünkből, qmelyet meg kell mutatni a szépségre szomjas világnak. , (M. L.) mintapincészete Kolozsvár, Gyufa gyár-utca 11 szám alatt. Telefon: 25—31. Kizárólag történelmi borvidékek borainak palackozása és árusítása: Badcusctny, Stmtá, Villány-, írj**., S'z'íUzzchd Kérje árjegyzékünket! Figyelmébe ajánljuk Budapesten, VII kér. Csányi-utca 11 sz. (Teréz-templom környékén) alatti bérházunkat. Ha Pestre megy, keresse fel. M:Ieg konyha, külön termek, vadászszoba, zene, asztalrendelés. — TJe- fonszám: 228 648. J
