Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-24 / 295. szám

C9 4 0 d e c e w b e r 24. E-LX'BN'Z-éK­mnam ÉSZAK GÖRÖGJEI Ugyancsak ppnt-os együtt működési \ kivárt a medvevadászat is. A medve majdnem min­den finn nép szent állata, toteme. Elejtése tehát ünnepélyes külsőségek között megy végbe. A résztvevők feladatukat megszabott módon oldják meg, mindenkinél,: szerepe van a vadászatban. Amikor pedig a szent állatot elejtették, messze környékre elviszik a hírét és medveünnepre csődilik össze az ismerősö­ket. Ez az ünnep napokig eltart, bizonyos ce- rmeániák szerint darabolják föl a medvét, főzik a húsát stb. A ceremóniáit alakoskodó játékkal járnak együtt, a szereplők medve- énekeket énekelnek s liturgikus szavakat mondanak. Kannsilo professzor tanulmányai a vogul medveünnepekről élesen belevilágí­tanak ebbe a társadalmi ténykedésbe íme tehát, az együttműködés, a vállalt sze­rep, a megszabott feladat hogyan köti szoros kollehtivumba a finnt. Csuk azok alakíthat­nak ki ilyen höllektivumokút. akik tisztában vannak a közös célokkal, akii- feltétlenül megbízhatnak egymásban s tudják, hogy a legkisebb, legjelentéktelenebb részletmunka is beleillik a kolleklivum munkájának egysé­gébe. íme, a szorosan összetartó finn nemzet­ségek. társadalmi szervezeteir. egyesületek és társaságok lelkiségénél,- egyik alaptényezője. A Finnországban található kuntál-: szívós fennmaradásának. szétbont hat lan szilárdsá­gának, a tagol: és vezetők együttműködésé­nek, az egyéni érzelmek és érvényesülések, hiúságok megfékezésének, a kollektiv érvé­nyesülés, a kollektiv, hiúság uralmának egyik magyarázata. A finn törzsek nein együttesen foglaltál: el hazájukat, nem katonai módszerekkel, mint A finn-orosz háborít drámai gyorsaságnál lepergett eseményei Finnországra irányitól- iák a figyelmei az egész világon, de különö­sen Magyarországon. A kis Suomi rettenthe­tetlen harcát az ötvenszeres túlerővel az ókori görögöknek a perzsákkal vivőit élct-halálhar í cúhoz hasonlították s maid meglátjuk, -~f nem is csupán külső egyezések miatt, — a karjaiéi földszorost Tcrmopyléhez. A hason­lóságot tetézte az. hogy 1940-ben Finnország­ban akarták rendezni as olimpiaii játékokat s a Stadion, az olimpiai falu majdnem ké­szen várta a világ minden nemzetéből gyüle­kező sportolókat. Csakugyan, sok hasonlóság van a finn s az ókori görög nép között. Finnországot nyu­godtan nevezhetnénk Észak görögségének. D< hát milyen az a lélek, amely hitetlen, kiábrándult, megalkuvás alkalmain túlságo­san is kapó korunkban oly csodálatos példá­ját adta a személyes és kollektiv bátorság­nak. a szilárd összetartásnak, az élet pátosz- talan föláldozásának, a létért való küzdelem könyörtelen vállalásának, az elképzelhölet- len magabizásnak, a minőség ériékének a mennyiség fölött, a higgadtságnak, a lélek készségének? Miiven az a lélek, mely meg- leckéztette a világon hinni tu dósból, erkölcsi tisztaságból, meg nem alkuvásból? Milyen a lélek, mely látszólag irreális vállalkozásban tette kockára egész sorsát s emellett mégis oly reálisnak bizonyult? Ha oly nép lélekvilágát, jellemét vizsgál­juk, számba kell vennünk eledelét, történel­mi múltját. né pisé gének összetételét, a kör­nyezetet, melyben élt és él, a foglalkozást... melyet, folytat, a kultúrkört, melyhez tarto­zik — s még számtalan kisebb-nagyóbb té­nyezőt. Az ember. mint. minden létező dologs végtelen számú összetevő eredője, nem leltet egyetlen meghatározással leírni, egyetlen jel­zővel jellemezni, egyetlen vonásból megér­teni. Es félő, hegy akkoi sem látunk beléje egészen, ha minden komponenst lelkiismere­tesen megvizsgálunk, mert hiszen éppen azért ember az ember, hogy megismerhető voná­sain hívül még egy titkot is rejtsen magában s gyakran éppen ez a titok határozza meg döntő módon; hogy micsoda. '• *ţ. A finn népek Európa észalti vidékein, hű­vös, sőt hideg éghajlat alatt élnek, mióta első nyomaikat a tudomány gyenge világos­ságánál sejtjük. Lelki világunk, természetesen, alkalmazko­dott a földrajzi viszonyokhoz, a táplálkozás­hoz, az életmódhoz. Ezeket a tényezőket az erdőség és a bő számban található vizek ha­tározzák még. Ahogy egészen más jellemvo­násokat találunk a délibb, ligetes szteppekre vonult ugorságban, — ha nem Így volna, nem csatlakozhatott volna u bolgártörökök sztep- j pelakó törzseihez, nem alkalmazkodhatott volna azok egészen más eleimódjához és kul­túrájúhoz — mások az erdőlakó. vadászó- halászó finnség lelki, jellemvonásai is. A suomi-jinn, ha legnyugatibb ága is m finnség- nek, lassú vándorlásai .során .elfégőit uj élet­körülményeit nem találta gyökeresen . külön­bözőknek a régiektől. Bizonyos, hogy a lelki alkat keresi u számára legmegfelelőbb föld­rajzi viszonyokat. — igy kereste a honfog­laló magyarság is a Duna-Tisza közének fii- ] vés szteppevidékeit, a magyarságban feloldó­dott ugorság az erdős-vizes tájakat, — de az is bizonyos, hogy c táj alakitó hatással van a lelki alkatra. Hogy a finnség azért lelt-e prémvadász, halász néppé, mert lelki alkata ehhez vonzotta, vagy azért, mert a végtelen rengetegek. a mérhetetlen folyók és uracsa­iul: erre kény szeritelték, eldönthetetlen ker­ítést. Némi kölcsönhatás bizonyára föltehető a lelki alkat és a táj és élclemszerzö foglal­kozás között. Arról már történelmi föl jegyzések. - kútfők tanúskodnak. hogy az erdőlakó, vizmelléki finn népek főfoglalkozású á prémvadászat és n halászat volt. Az oroszországi nagy folyók, melyek összekötik az északi tájukul a déliek­kel s már a lesősibb időkben kereskedelmi ] iitchul szolgállak, a prémkereskedelem ele­venen lüktető érrendszerévé váltak. Lehetsé­ges. hogy bizonyos léinek bányászatával és kidolgozásával is foglalkoztak, erre vall né­hány, finnugor nyelvekben található közös ■fémnév, de nem valószínű, hogy a. vadászai és kalászai mellett döntő tényező, volna. Az őserdők vadászó, halászó embere, a nia- XÉMET POLGÁRSÁG MAGYAR FÖLDÖN' Pukíirtszky Róla uj könyve (..Magyarságisme­ret4') mindenben szenzációt jelent, leve 5.80 p. Kereesényi: Kölcsey Ferenc életrajza kve 4.80 p. Zweig-Winternitz: Pasteur kvc 5.80 p. A Magyarságismeret“ előbbi kötetei: Bon káló: A rutének, Lajos: A magyar nép játé­kai. Zolnai: A magyar biedermeier Lepage- nál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket. Irta: KODOLÁNYI JÁNOS gúny embere. Többnyire egyedül, vagy leg­közelebbi családtagjaival járja az erdőuet. keresi fel a folyóvölgyeket. mocsarakat. A közösség kialakulására csak a nyári hónapok alkalmasak, amikor a halászat nagyban folyik s a prémállatok vadászata szünetel A vogu- lok, osztjákok is a nyári halászat idejére cso­portosulnak össze a folyóvölgyek érintkezé­seinél. hogy nagy haalászataikban kollektive vegyenek részt, Merőben különbözik ez a szteppenépek katonás szervezetétől, a tekin­tély i uraimon alapuló, az erősebb jogút elis­merő és tisztelő, szigorú törzsi rendjétől, a nemzetségek hierarchiájától, a közös állatle- gletetés, valamint a nagy fegyveres baranták és legelő hódítások évszázados életformáitól és törvényeitől. A vadászó finn magányosan, vagy kisebb csoportokban barangolt az erdő­ben. figyelte a vadak életmódját, a termé­szet változásának jeleit. Tcste-lelke tökélete­sen összeforrott az erdő életével, viszonyai- í val. Órákon, esetleg napokon át kellett vár­nia egy-egy nagyobb vad kézrekeritésére. Tü­relme hasonlatos volt a lesell.edő ragadozóé­hoz, mely moccanás nélkül, sőt álombameriil- ve képes őrt állani zsákmánya csapái fölött. Rejtekezve, surranva, magút gyakran álcáz­va, teljesen a maga erejére, találékonyságára hagyatkozva járt. az erdőieké, hogy éleiét fenntarthassa családjának táplálékot, a fo­lyók kereskedőinek prémet s azért cserébe vasat, aranyat, ezüstöt, vagy egyéb szükség­leti cikket szerezzen. íme, a finn katona taktikai módszerének egyik magyarázata. Az orosz-finn háború kitörésekor a Szov­jet nyilván nem volt olyan tájékozott a fin­nek katonai ereje, szervezettsége, stratégiai tervei és védelmi berendezkedése felől, mint amilyen értesüléseik a finneknek voltak ha­talmas ellenfelükről. E nagy vad természeté­nek, útjainak megfigyelésében a finnek töké­leteseknek bizonyultak. Ugyancsak az erdőlakó nép lelki alkatához igazodott, a finnek harci módszere. Lesben- állni az erdőn, megbújni a keskeny földszo- rósok, vízesések, gyorsan rohanó folyók men­tén, csapdát állítani az ellenségnek, tőrbe- csalni álcázott mozdulatokkal s aztán villám­gyorsan rajtaütni, magányos sicserkészést folytatni a végtelen hóvilágbaii, csoportosan i kerülgetni a hatalmas vadat, ez a finn katona életcleme, természetének megfelelő taktikája. Es ez a finn hallgalagságnak, az idegnél­küli türelemnek a forrása is. A nyári nagy halászatok és csoportos med­vevadászatok idején a finn. erdölakók jót szervezett, óramiiszerüen együttműködő sza­bad csapatokat alkotnak. Az óriási hálók vontatása szigorú« együttes föladat, abban mindenkinek megvan a maga szerepe. Min­denki ismer minden fogást, — akár a régi, j ma már, sajnos, kipusztult tihanyi halászbok­rokban. Tudjuk, egész Tihany egyetlen ha­lászszervezet volt még a mult század végéig., amikor a halászati törvény megölte. Kard- hal. —e- ismertebb nevén: garda -— vonulás idején az egész falu tudta föladatát s min- denki a helyén volt. így van ez az Északi- tenger halászainál is. Finnországban a Bot­lent-öböl bejáratánál lévő apró szigetel: süni világa egyetlen halászbirodalom, halrjsskirály- hal s az ö föltótien uralma alá tartozó ha­lászok aprajával-nagyjával. A Iíalászkirálynnk — krdastajakuningas —- féltve őrzött ősi ok­levélben vannak megállapítva a jogai és kö­telességei. Ez nem is lehet másként. a szteppelakók s mint a honfoglaló magyar­ság is. A finn honfoglalás erdei vándorlások, csoportonként való vonulások láncolata volt. Egyik részük Észtország két nagy szigete, a Saaremaa és a Ffiumaa. valamint az ezekkel szomszédos félsziget csücske felöl kelt át a tengeren s szállta meg a délnyugati partokat és Uusimaat. másik része Karjala felől nyo­mult föl és befelé, a szárazföld belsejébe. Az olt talált lappokat, Suomi s talán Európa ős lakott lépésrŐl-tépésré szorították a belsőbb tájah s egyre északibb vidékek felé. Egy ré­sükkel összeházasodtak, magukba olvasztot­ták. Végezetül egészen a Jeges-tenger vidé­kére nyomták őket. A finn honfoglalás jel­legzetesen finnugor módon folyt tehát le. el­lentétben a magyarral, mely egy szteppenép céltudatos, szervezett katonai, cselekedete volt. Passzívnak lehetne mondani az egyiket, aktívnak a másikat. A finnek törzsei sokáig hadakoztak egymás ellen a legnagyobb gyülőlséggei ■ Csak a hosszú svéd uralom, a svéd-orosz harcok, a külső el­lenség állandó nyomása alatt alakult ki lé­gül a ' totzsek között teljes egység. mintegy reakcióképpen. A törzsek és nemzetségek összetartozása ezután az egész népre kiter­jedt. De a finn közigazgutás ma is törzsek szerint osztja föl az országot, a finn társa­dalmi, kulturális és egyéb szervezetek ma is törzsek szerint alakulnak s foglalják ma­gukba tagjaikul diákkoruktól halálukig. Mo­zaiknép a finn. csakhogy e különös mozaik­nak van egy rendkívül fontos jellemvonása a részek azonos fajtáiból, azonos vérből valók. Mindegyikben vannak olyun lelki vonások, amelyek élesen megkülönböztetik őket egy­mástól, az Musimaa-i mélabus. költői lelküle­tű, szomorúságra hajlamos, a Iliimé-! bolon­dos, játékos, dalos, táncos, életvidám, u poh- jola-i hallgatag, harcias, nyers és kegyetlen s igy tovább. Mindegyik ragaszkodik helyi ha 28-án nyílik meg Kolozsvár iegmagyarabb üzlete 99 Hargita Mátyás kíráíy-tér íMíts is falatozó K kaphatók a (eij- ÍKíOínaíiti mlnősépli ksntesáruk. Hideg ételek. Nyitott és duga­szok italok! —Tízóraira és uzsonnára különleges szendvicsek. uHH&ptkzt Imáfv faUtdztt AápóWf és fcâdid s&atuúzlet Mafotn-uUa 2, szám. a» wmusm II gyomúnyáthoz, —- sehol sincs annyi falusi m.uzcum, mint Finnországban, — tájszólásé hoz és szokásaihoz. Más és más szinti a kü­lönböző törzsek leányainak a. ruhája, u. D‘ valamennyi: finn, véreben szinte u legtisz­tább fajin Európa üssze-visszu kevert népei közölt. Csak a svéd partvidékeken van svéd keveredés, ez aztán a nép külsején de u jellemében is — első pillanléisia felismerhető. A lapp keveredés sokhelyütt erős mongoloid- vonásokat és lelki tulajdonságokat ojtott be­léjük. De eltol eltekintve a finn tiszta es egységes fajta, akárcsak az ogermán skandi­náv népek. Könnyen elképzelhető, hogy az ilyen iiomo- gén jajla lelki tulajdonságaiban is homogén, a különbségek csapéin árnyalatiak Nehezen megoszthatók tehát. Ezt megmutatta a há­ború is. Kuusínen sziinaloniruméhó próbál­kozása, melynek hajtóereje az c mi gr áh sue- ban fölgyülemlett gyűlölet., a sértett hiúság volt, nem tudta megbontani társadalmi rété­géit. A szovjet fegyverei nem bírták szétrob­bantani kőkemény tömbjét. Ebből az egyfajuságból ered a finnel: i e- lühsziiletett demokráciája is. Suotniban soha­sem volt arisztokrácia, a svéd előkelő csalá­dok idegenek voltak s ennélfogva gyűlöltek is. Finn a finnel, mint teljesjoga, egész em­ber áll szemben, szabad és büszke, nem érzi magát alacsonyabb értékűnek a másiknál, nincsenek tehát ebből eredő beteges lelki tu­lajdonságai sem. 'Sem hazudik, — a hazug­ság: védekezés. — nem lop, — nem érzi ma­gát megrövidítettnek — nem koldul és nem áskálódik. *&í\ifÉe,&($SÉ.AÍ Csak a legutóbbi évtizedekben fejlődött Finnország modern polgárosuli társadalommá. A papir-. a cellulózé gyártás, a faipar roha­mos fejlődése alig egynéhány évtized ered­ménye. Csak most távolodott el a finn az ősi természettől: erdotől-viztől, mely egész életét s lelkiségét meghatározta. De most sem sza­kadt el tőle. Észak görögjei ma is szoros kap­csolatban vannak a természeti környezetűd, mint valaha az ókori görögök. Bizonyos szem­pontból primitiv népnek lehetne mondani, ha egyáltalában lehet egy nép „primitív". Tény, hogy a természeti népek számtalan tu­lajdonsága csorbítatlanul megvan a finn lé­lekben, ez azonban nem jelent értékelést, vagy, ha igen, a finnek javára. Ilyen például, hogy a finn ma is szinte va­rázserőt tulajdonit a szavaknak. A kimon­dott, vagy leirt szót szentnek tekinti. Ezzel együttjár a költészet példátlan megbecsülése és szeretete. valamint a népi nyelvkincs rend­kívüli tisztelete. A finn még folyóbeszédben is szereti az aJliterációt, a szépen elosztóit hangsúlyok zenei szépségét, a tiszta, hibátlan kiejtést, az idegenszerűségeket üldözi, nem tűri. Bár a sajtó sokat rontott ezen a téren, az ország belsejében teljes fénnyel ragyog n finn szó szépsége és igazsága. Természeti nép a finn abban a tekintetben is, hogy az északeurópai luteránizmus egyes szigorú formái — puritánizmus, pietizmus stb. — ellenére bár őszinte, de tiszta életet él. Szemérmes a finn, de a vonzalmai ösz­töne szavára ő is hallgat. Gondolkodásmódja is a természeti népeké­hez hasonló. A mi mértékünk szerint lassú, láncszerűen és nem ugrásszerűen kö vetkeze- les, erősen tárgyilagos, indulatok hijjún való. Idegenekkel szemben a finn erősen bizalmat­lan. Nem tárja ki sem a szivét, sem az ott­honát. Kissé megveti az idegent, vagy talán fél tőle. Idegesíti az idegen ember kíváncsi­sága, — mely szemében gyakran tolakodássá nő, — szokatlan észjárása, gyors képzettár­sítása, színes fantáziája, indulattelt modora, gesztusainak, mozgásánha erőteljessége, vá­ratlansága. Csak a rokonviselkedésii északi emberrel szemben tűnik fel a finn idegesség, tehát az angollal, svéddel, norvéggal szem­ben. De már az észtet a finn gyanakodva nézi, hamisnak, szinészhedöneh, megbízhatat­lannak tartja. Távol van a finn a magyartól is. különösen a tipikus középosztálybeli ma­gyartól. Nxugodtabb, természetesebb, kiegyen­súlyozottabb parasztságunk azonban sokban hasonlít, hozzá, mint általában minden termé­szeti. ember. És a történelem arra nevelte a finnt, hogy halálmegvetésscl harcoljon éleiéért. A svédek UJ MAGYAR KORSZAK ELŐTT Vitéz Feketekutv dr. hatalmas könyve 6 p. Jugoszlávia magyar szemmel kve térképekkel .8.20 p. Kovács: Szovjetoro&zország k 3.20. Just: Mi európaiak f. 3.60. k. 4.80 p. Jn<t: Szagosmise-regény f. 3.80. k. 5.50 p Lepage- nál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket. GysrmekneK Szülnek Testvérnek Barátnak könyvet vegyünk”,?!“! bo iában Kstetfár, Mátyás király-tér. Vidékre utánvéttel is azonnal ««liiiuak. Könyv­árjegyzéket ingyen adunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom