Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)

1940-10-11 / 234. szám

ÁRA ‘10 FILLÉR (3 LEJ)

Országházi °rS2ággyŰléS Könyvtára Parlament BUDAPEST

Extern

Szerkesztőség és kiadóhivatal; Kolozsvár, Mussolioi-ut 4. Telefon: 11—09, Nyomda: Egy«tem-utca 8. szám, Telefon sz.: 29—23.

ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő és iqazgató: DR. GROIS LÁSZLÓ

Kiadót u ;I a j d o n o s: PALLAS R. T, Kolozsvár. Előfizetési áruk: havonta 2.70, negyedévre 8, félévre 16, egész évre 32 pengő.

LXI ÉVFOLYAM, 23 4. SZÁM.

PÉNTEK

KOLOZSVÁR, 1940 OKTÓBER 11.

Erdfly képviselőit lelkes ünnepléssel Jógádig a parlament

A képviselőház elnöke meghatott hangú beszédben üdvözölte a visszatért erdélyi részek törvényhozóit. ~ Dr. Pál Gábor ismertette

az erdélyi képviselők célkitűzéseit

Meg kezdődőit az egyetemi törvényjavaslat tárgyalása

BUDAPEST, október II. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A parlament történelmének felejthetetlen napja volt a csütörtöki képviselőházi ülés, amelyen a visszacsatolt keleti ■( és erdélyi ország részek képviselöii ünnepélyesen bevo nullák az ülésterembe. Ä parlament épületén hatalmas nemzetiszinü elme rés lobogók lengtek. A reggeli órákban valóságos népvándorlás indult meg a parlament feié. Budapest lakossága is akarta látni a képviselőházba bevonuló képviselőket.

Fél 10 óra körül igen nagy élénkség volt már a folyosókon. Az erdélyi kép • viselők a kupolacsarnok melletti társai góteremben gyülekeztek. Fekete ma gyár zsinőros ruhában jelentek meg,

többen közülük székely népviseletben. A világháborút végigharcolt képviselők mellét elborították a kitüntetések. A íársaJgólleremben vették át a tegnap reggel érkezeitek megbízólevelüket. A sajtófényképészek állandóan ostrom alatt tartották őket. A régi képviselők közül is igen sokan ide jöttek.

Tiz órakor szólaltak meg az ülés kéz delét jelentő csengetések. Az egész ülésterem fényárban úszott. A képvise lök csaknem valamennyien megjelen tek, m nd magyar zsinóros ruhában és fekete zakóban és csak a papi talárok nyújtottak külön színfoltot. A karzatot zsúfolásig megtöltötte a közönség. Igen sokan voltak itt az erdélyi képviselők rokonai közül.

Az erdélyi képviselőn ünnepélyes bevonulása

Amikor Tasnádi Nagy András megnyitotta az ülést, a kormánypárt melletti balközép zektor üres volt. Ott vannak az erdélyi kép* viselők helyei. Itt kaptak helyet annakidején a felvidékről bevonult képviselők. A kormány tagjai valamennyien fekete magyaros ruhában jelentek meg. Teleki Pál gróf miniszterelnököt a kormánypárt oldalán zajos éljenzés fogadta.

Tasnádi Nagy András elnök bejelentette, hogy bemutatja a Háznak az erdélyi képviselők megbizólevelét. Sorra olvasta a neveket és a Ház minden oldalán meleg taps fogadta a bejelentetteket. A nevek felolvasása után megjelent a kupolacsarnok felőli főajtóban Putnoky Móric háznagy. Mögötte jött Bethlen György gróf, az erdélyi magyar párt vezére és sorra a többi behívott képviselő. A Ház tagjai felállva, percekig tartó igen meleg ünnepléssel fogadták képviselőtársaikat.

Nem egy képviselő szemében könny csillogott ebben az ünnepélyes pillanatban. Ahogy az erdélyi képviselők elhelyezkedtek, felhangzott a Himnusz a képviselők ajkáról. Ezután Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, meghatott hangon köszöntötte az erdélyi képviselőket.

A KÉPVISELŐHÁZ ELNÖKÉNEK ÜDVÖZLŐ BESZÉDE

— Ünnepi örömmel jelentem a tisztelt Háznak. hogy most jelentek meg ülésünkön

a visszacsatolt keleti és erdélyi részek képviselői — mondotta. — Testvéri szeretettel, szivünk egész melegével köszöntőm ökot, nemcsak mint elnöke a Háznak, hanem úgyis, mint tolmácsol ója azoknak az érzéseknek, amelyek ebben az ünnepi percben a Ház minden tagját elöntik. (Úgy van!) Férfiak jönnek közénk, akiket >kct évtized szenvedései próbáltak meg, akiknek magyar lelke húsz esztendő üldöztetései, igazságtalanságai, gyötrelmei tüzében acélozódott meg, akik megtanultak szenvedni, a szenvedések között helytállani, igénytelenek. saját személyüket illetőleg szerények, egymás iránt áldozatkészek lenni,

megtanultak lemondani mindenről, csak magyarságukról nem (Nagy taps és helyeslés.) és arról, amit a magyarságukkal járó kötelezettségek előírtak számukra. Hálával gondolunk e történelmi órában min- azokra, akik húsz éven át annyi hazaszeretettel, munkával és áldozatkészséggel, annyi hittel és bölcsességgel készítették elő a faji örömnapot. Tisztelettel és kegyelettel emlékezünk meg a megpróbáltatások magyarjának mártírjaira. Szivünkhöz öleljük az érkezőket (éljenzés és taps) és kérjük őket, mindannyiukat, nem magyarajku képviselőinket. is, hogy legyenek megértő részesei a reánk váró országépitő munkának. (Ügy van!)

\ mi« célkitűzéséi

— Mert mi mindannyian tudjuk, hogy nagy, nehéz és komoly munkát kell a most kezdődő uj korszakban ennek a Háznak végezni.

— Az immár harmadszor megnövekedett országot, ennek más és más sors által sújtott részeit és népi rétegeit lelkileg, müveit- ségileg, jogilag, társadalmilag és gazdaságilag mennél tökéletesebben össze kell csiszolnunk, a visszatért területekkel megnagyobbodott, nem magyar népcsoportok ügyét igazságosan, megbékéltetőea kell rendeznünk,

nagy szociális feladatokat kell megoldanunk, a magyar gazda sorsát kell megjavítanunk, nivelláltabb jólétet kell teremtenünk, de kell szilárdan építenünk az uj életre kelt Magyarországot az uj világot jelentő, uj rendezés alatt álló Európában. Egy immár üzennéEgymilliós nép sok apró napi gondja és az ország jövőjének nagy gondjai egyaránt nehezednek reánk és követelik a cselekvést.

Munkát kell végeznünk, min! a jó kertésznek, aki lenyesi a vadhajtásokat, levágja a fa

öregedő ágait, hogy uj, virágzó élet fakadjon belőle.

— Roppant felelősség van mindannyiunkon.

— Jól meg kell gondolnunk, mit teszünk, de amellett vigyáznunk kell arra is, hogy

össze ne ütközzünk a ma életének lüktető ritmusával. Ilyen történelmi időkben, amikor a világot formáló események valósággal kergetik egymást, helyrehozhatatlan hiba volna a tétovázás, bűn a késlekedés. (Úgy van!) Ügy van!) Fajunk jószándéka és lelkes mun-', kakészsége. a ma érkezők megpróbált ereje és hazafiassága biztosítéka annak, hogy sem megfontoltság, sem tétovázás, vagy késedelem hibájába nem esünk, egymást megér*ve, megbecsülve, becsületes és bátor munkában összefogva jóvátesszük mindazt, amit a tudatlanság, gyülölség, mulasztások rajtunk rontottak. És hisszük, hogy megadatik nekünk, hogy erős lesz az ország és boldog a népe. (Éljenzés és taps.)

— Ezzel a hittel kérem Isten áldását ««, társainkra és mindannyiunk munkájára. (Hosszas éljenzés és taps.)

A Ház elnökének beszédét sokszor szakította meg helyeslés és lelkes taps és a gén a képviselők újból felállottak és újból;, hosszasan üdvözölték erdélyi társaikat.

Ezután az elnök bejelentette, hogy Pál Gábor napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt.

Dr. Pál Gábor beszéde

Ezután Pál Gábor válaszolt a Ház elnökének üdvözlő szavaira.

— A Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi részek magyar képviselőinek nevében hálásan köszönöm meg — mondotta — a képviselőház elnökének hoz- zánlc intézett szavait. Mélységesen meghatódva léptünk ebbe a terembe. Ebben az ünnepélyes órában legelső gondolatunk a Kormányzó Ur Őfőméltósága felé száll. (A Ház tagjai hosszasan, lelkesen ünnepük a kormányzót.) Néhány évvel ezelőtt a magyar nemzethez intézett rádiószózatát megilletőd* ve hallgattuk és akkor arra figyelmeztetett, hogy századokon át idegen érdekekért eleget áldoztunk magyar vért. A Gondviselés kegyelme megengedte, hogy országgyarapitó munkáját folytatva, valóra válthassuk a magyar államközösségbe való visszatérésünket anélkül, hogy ez a magyar honvédség véráldozatát követelte volna, hogy az erdélyi magyarság legjobbjai elhullottak volna és hogy a felszabadító ut perzselt falvak és füstölgő romok között vezetett volna. (Nagy éljenzés és taps.) A Föméltóságu Ur az erdélyi részek

meglátogatásakor legfőképpen a Székely főidőn boldogan láthatta azt a szivet-lelket megrázó lelkesedést, amelyet az ősi hazához való visszatérés és magas látogatása váltott ki.

— Ebben a pillanatban testvéri szeretettel gondolunk a menekülők tízezreire, akik most keserves sorsban, otthonukat elhagyva, vándorolnak. Testvéri szeretettel gondolunk mindazokra, akik a határon túl maradtak és most súlyosabb sorsot viselnek, mint, amilyeneket mi viseltünk. Mély hálánkat nyilvánítjuk a baráti államok vezéreinek (hosszantartó éljenzés és taps) és a sok meg' próbáltatáson átment anyaországnak azokért az anyagi áldozatokért, amelyeket a magyar honvédség fejlesztése érdekében meghozott, és az összes magyar államférfiaknak, akik a visszacsatolás érdekében fáradoztak.

— 1918-ban az erdélyi románok a gyula- fehérvári gyűlésen teljes nemzeti szabadságot Ígértek az ottélő népeknek. 1919-ben pedig a nagyhatalmak és Románia között létrejött kisebbségi szerződés a fél világ garanciája mellett igazságon és szabadságon alapuló egyenlő elbánást kötött ki számunkra.

Nemzeti öntudatunkat nem lehetett

elvennr

— Ez a szerződés a megnemtartás szándékával jött létre, a külvilágnak szólt és a területi igények kielégítését váltotta csupán be. Ezután kezdetét vette, az élet, életünknek Nezer módon való megtámadása. Valószínűleg megfélemlítés, zaklatás, bebörtönözés, testi kínzás, anyagi javakból és életlehetőségektől való megfosztás, intézményeinknek és iskoláinknak elsorvasztása egymást érték és az üldöztetés valóságos nemzeti üldözéssé fajult az utóbbi években.

Sok mindent veszítettünk el a huszonkét év alatt, de egyet a hatalom semmi eszköze sem tudott elvenni: nemzeti öntudatunkat. (nagy éljenzés és taps) amit csorbítatlanul megőriztünkaz iskolás gyermektől az aggastyánig feliilmulhatatlanul fokoztunk.

— Hálával gondolunk azokra, akik szakadatlan türelemben társaink és segítőink voltak. Megilletődött érzéssel gondolunk azokra, akik kidőltek az élők sorából az idegen uralom alatt. Mélységes együttérzéssel gondolunk azokra a testvéreinkre, akik súlyos kínokat állottak ki és elképzelhetetlen kínzásoknak voltak részesei.

A SZÉKELYSÉG ŐRTÁLLÓ SZEREPE

— Erdély keleti részén egy évezredet meghaladó idő óta a székelység állt őrt. Örökös harcokban védelmezte népét és a magyar törvények sorozata örökíti meg a

r székelyek vitézségét. A történeti okmányaink szerint a székelyek az erdélyi harcokban mindig elől mentek és hátul, amikor visszatérőben voltak. Félezer évvel ezelőtt már azt panaszolták, hogy az esi jogaik védelmében elesettek véréből patakok és csontjaikból hegyek keletkezhettek volna. Magyarország 150 éven keresztül Nyugateurópa védőbástyája volt, a székelység Erdélynek volt védőbástyája egy évezreden keresztül. Örökös harcok megritkitották sorainkat. Az 1848—49-es szabadságharcban, a világháború vérzivatarában is igen sok dicsőséget szereztek a székelyek. 1916-ban félmilliót meghaladó népesség volt kénytelen elmenekülni otthonából, mindent otthagyva, amit egy életen keresztül szerzett.

Az idegen uralom alatt a székelység állandó veszélynek volt kitéve Az erdélyi magyarság üldözése a Székelyföldön vo<l a legerősebb.

Ennek a földnek létét, gyökerét kellett, megtámadniok, hogy elérjék céljukat. Szét akartak szórni bennünket a román területen, koldus- és cselédsorsba juttatva. Ez azonban a hatalom minden eszközével sem volt elérhető.

Húsz évvel ezelőtt bejósoltál:, hogy két évtized múlva nem leszünk Erdély keleti részén, de itt vagyunk, leszegényedve és meggyötörve azzal a halálos elszántsággal,'

hogy mi többé nem juthatunk rabszolga-