Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)

1940-09-07 / 204. szám

ÁRA 2 iEi Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kolozsvár, iMouoslori-ut 4. Telefon 41—-09, Nyomda : Egyetem-utca 8. szám. Telefon sz.: 29-23. ALAPÍTOTTA BART HA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: DR. GROIS LÁSZLÓ Kiad ó tulajdonos: P A L L A S R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak : havonta 80. negyedévre 240, félévre 480, egész évre 960 lej. 2-XI ÉVFOLYAM, 204. SZÁM. SZOMBAT KOLOZSVÁR, 1 9 40 SZEPTEMBER 7. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó nrnaik Őfőméltósága yeietíe a visszacsapóid erdélyi földre a honyéilekei Hatalmas lelkesedéssel ünnepeli©Szatmárnémeti lakossága a magyar csapatokat. — A hátá­nak, szeretetnek és tiszta sziobai áradó örömnek érzéseit tolmácsolták az ünnepi szónokok Nagyváradra ma vonulnak be a honvéd csapatok Örömnapjai vannak most a magyarságnak. Csütörtökön reggel huszonkét év után ismét erdélyi földre léptek a magyar honvédség csapatai, hogy bir­tokukba vegyék azokat a területeket, amelyeket a bécsi döntőbíróság Ítélete visszacsatolt Magyarországhoz. Szatmárnémetibe, Máramarosszigetire és az első napi bevonulásra megállapított többi városokba és községekbe csütör­tökön bevonultak már a honvéd csapatok. Leírhatatlan az az öröm és lelkese­dés, amellyel a felszabadított területek lakossága fogadta a magyar hadsere­get, Minden magyar ember lelkében örökké emlékezetes marad az a nap, ami-i kor Szatmárnémeti ősi városába vitéz csapatainak élén bevonult Őfőméltósága Horth\r Miklós kormányzó ur. Nem lehel szavakat találni annaík a lelkese désnek leírására, amellyel a legfőbb haduraí, a kormány tagjait és a honvéd séget Szatmárnémetiben fogadták. Az egész vármegye lakossága ott tolongott a város utcáin, hogy ünnepelhesse a magyar honvédség bevonulását. Lehetne bensőségesebb és szebb magyar álom megvalósulását látni, minit amikor a délceg huszárok, a dicső honvédek és a gépesített magyar hadsereg hosszú osztagai huszonkét év után ismét bevonulnak a visszacsatolt területekre? Le lieble szebb imádságot hallani, mint amikor újra szabadon felcsendülhet hu szónkét év óta elszakított magyár területek magyarságának ajkán a magyar himnusz. Festő képzelete láthat e szebb magyar ünnepet, mint a magyar asszon nyok és lányok nemzeti ruhába öltözött seregét és okozhat e nagyobb örömet a szívnek bármi1 más látvány', mint az, hogy a házak ormán ismét magyar zászlókat lenget a szél. Az első erdélyii magyar ünnep után ma Nagyváradot veszi birtokába a magyar hadssreg. Még csak néhány nap és végre Kolozsvár városa is nem- zetiszinii díszbe öltözik, hogy méltóképpen fogadhassa a magyar hadsereget. Nehezek a várakozás órái, talán éppen az utolsó napokon a legtürelmetlenebb a szív. De várjunk most már magyar fajunkhoz méltó kitartással és nyugalom* mai. Nemsokára felvirrad az örömünnep hajnala. Gondoljunk megértései azokra a magyar testvéreinkre, akik a döntőbíróság ítélete folytán továbbra is román területen élnek és fogadjuk meg, hogy nem lesz gyiilölség szi­vünkben azokkal a nemzetiségekkel szemben, amelyeknek szintén hazája az erdélyi föld. Erdélyi mivoltunknak tartozunk ezzel, mert igy kell kifejezésre juttatnunk a magyar nemzet ősi hagyományos lovagiasságát. Az elsőnapi bevonulás örömünnepéről az alábbiakban számolunk be: A magyar-román bizottság tagjainak elbucsuzása ÁRT AND, szeptember 6. (MTI.) A Bi- harpüspökí és Biharkeresztes közötti vámházépület előtt, ahol a magyar—ro­mán vegyesbizoítság tartotta a bécsi dön­tőbíróság által visszaitélt erdélyi részek katonai kiürítésének és átadásának ülé­seit, szerdán, a kora esti órákban tör­tént meg a két bizottság tagjainak elbu­csuzása. A biharmegyei Ártánd község közelé­ben lévő trianoni határponton, az immár megnyitott sorompó közelében vitéz Ra- kolczay László vezérkari őrnagy, a ma­gyar bizottság vezetője kezet szorított a román bizottság vezetőjével, a bizottsá­gok tagjai tiszteleglek egymásnak és ezzel az aktussal egyidejűleg megtörtént a leg­utolsó román őrszemek visszavonulása. A budapesti rádió közvetítőjének arra a kérdésére, bogy szívélyes volt-e ez a bú­csú, Rakolczay őrnagy ezt válaszolta: — A búcsú szívélyes volt, de a román tűntek arcún íúímou. a m&duuou­ság. Részünkről az öröm nyilatkozott meg, hiszen 22 év óta vártuk ezt a pilla­natot. A bizottságok elbucsuzása után a közeli Bors község lakossága seregestől felkereste az ártándi vámházat és kör­nyékét és hazaszeretettől áthatva érdek­lődtek a honvédség megérkezésének idő­pontjáról. A falu népe a község határá­ban gyönyörű diadalkaput épített és túl­áradó örömmel várta a honvédség bevo­nulását. SZATMÁRMEGYE ÖRÖMÜNNEPE SZATMÁRNÉMETI, szeptember 6. (MTI.) Szatmár vármegye és jelenlegi székhelyének, az ötvenezer lélekszámún növekedett Szatmárnémetinek népe szin­tén izzó lelkesedéssel várta a déli verő- fényben a magyar királyi honvédség csa­patainál,: bevonulását. A túláradó örömet még fokozta az a tudat, hogy a be vonuló honvédség élén van Őfömél- tósága Vitéz Nagybányai Horthy Mik­lós, Magyarország kormányzója, akit i a kormány számos tagja kisér. A tizenegy járással és háromszáz köz­séggel egyetemben Magyarországhoz visz- szucsatulí Szál már niegye lakossága töme­gével útnak indult már a kora hajnalban, — sőt a távolabbi vidékekről még előző nap — hogy jelen lehessen a felszabadu­lást hozó legfőbb Hadúr ünnepélyes be­von ulásánál. A várost, mely a román uralom alatt is megőrizte kulturgócponti jellegét, való­sággal ellepte a vidékről érkezettek és az utcákra özönlött népsereg. A főteret, a régi Deák-teret örömtől és lelkesedéstől ragyogó arcú asszonyok, leányok és fér­fiak tengernyi áradata töltötte be, sót. még a körülövező házak ablakai is telve voltak ember fúr lökkel. Az elsőnek érkező élcsapatot, amellyel a budapesti Rádió közvetítő csoportjának autója is megjött, valóságos virágeső fo­gadta. A gépkocsi utasait derékig tele- szórták rózsacsokrokkal és a beérkező honvédeket a virágözön mellett testvéri csókokkal fogadták. Horthy Miklós kormányzó Őfőméltósága fehér lovon vonult be Szatmárra Az élcsapat mögött pompás lovakon egy huszárzászlóalj, majd a ragyogó egyenruháju, délceg lovastestőrség érke­zett. A teslőrség nyomán a kormányzó ur Őfőméltósága léptetett fehér lován a be­vonulást kisérő harangzúgás közepette. Amint a tömeg megpillantotta a főtér sarkán előtűnő államfőt, a túláradó öröm kifakadásaként. zugó éljenzés és tapsorkán harsant fel. —- Itt van Horthy Miklós! ■—- hangzott fel innen is, onnan is. Az áradatként hömpölygő közönség a menet szélén haladó kerékpáros honvéde­ket valósággal elsöpörte és szünet nélkül éljenzve özönlötte körül a testőröket. A téren és az odatorkoló utcákon legalább harmincezer ember hullámzott. A legfőbb Hadúr után vonuló honvédzászlóalj alig tudott utal törni az emberáradatban. A katonaság acélsisakján felragyogó napfény mintegy gyujtótüzként hatott a szivekre, melyek a felszabadulás érzésének erejét első ízben engedhették szabadjára. A fogadó bizottság a főtér közepén emelt biborszinü emelvény előtt lelkes hódolattal tiszteleg az odaérkező kor­mányzónak. A lováról leszálló Főméltó- ságu ur először a város katonai parancs­nokával, Vitéz Bajor tábornokkal, majd a magyar királyi kormány jelenlévő tagjai- val: gróf Teleki Pád miniszterelnökkel. Hómon Bálint kultuszminiszterrel, gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter­rel. Reményi-Schn aller Lajos pénzügymi­niszterrel fogott kezet. i tengernagyi dissegyenruhát viselő államfő ezután n vármegyei urak csoportjához fordult és kezet fogott velük. Az 5-ik gyalogezred egykori zászlóját megmentő frontharcosok a rejti'e megőr­zött lobogó alatt félkört alkotva sorakoz­nak fel a fogadó bizottság körül. ' A pillanat felemelő hatásától magma* morosült tömeg ajkán felcsendül a Him- nusz. Antel Sándor polgármester üdvözlő beszéde Alig hangzottak el a legszebb magyar imádság utolsó akkordjai, újra egetverő él­jenzés zug fel. Eközben a biboremelvényen helyet foglaló Főméltóságu kormányzó nr elé lép Antal Sándor polgármester, aki első­nek üdvözli az ország vezetőjét. — Alázatos alattvalói hódolattal és hűség­gel, szivünk túláradó érzelmével üdvözöljük Kormányzó Urat — kezdte beszédét Antal Sándor — ősi városunk falai között, hogy a könnyekig meghatott szív túláradó boldogsá­gával adjam ezt az orszngépitő Szent István idejében keletkezett ősi magyar várost or- szágnagyobbitó Kormányzó Ur Őfőméltósága- , nak hatalmába. Ezután megemlékezett a szónok arról, hogy 1919 április 19-én, nagyszombat napján a megszálló román csapatok elé kivonult vá­rosi tanács tagjaként süketén résül vett a vé­delem nélkül maradt Szatmárnémeti átadá­sában. — A szomorú nagyszombatra azonban — folytatta beszédet — bekövetkezett most a boldogító feltámadás húsvéti ünnepe. Majd megemlékezett a baráti nemzetek’ eléggé nem értékelhető támogatásáról és ha­lfát adott Istennek, a Kormányzó urnák, a magvar kormánynak s a honvédségnek e sorsfordulásért. Beszédét! a haza éltetésével fejezte be. . AZ EGYHÁZAK HÁLAADÁSA Ezután Ilosvay Lajos apát-kanonok, a szat­mári lóm. kát. és görög katolikus magvar egyházak papságának és híveinek nevében tartott lelkesült beszédet: E récét a óhajtott1 nap alkalmából, amelyet hol édes vággyal, (Cikkünk folytatása az utolsó oldahm)\;

Next

/
Oldalképek
Tartalom