Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-25 / 193. szám

u

DB

ian keletkezett népi. egyházi és yilagi «1 ;• I- .uukitiilvati vök megkezdték Kialakító luitá.Mi- Aat. \annak mén sokan talán egészségidéiül is sokan, akiknek fiiI»- Miket ehhez a/.-<g\hangú cut-' Im/, mégis úgy latszik, hogy fenei izíesiink Icltéllenül átalakulás, meg- Ujulás előtt all, sőt részben már át is alakéit, ti.eg is újult. Erdélyi gyermek és ifjúsági hurok viszik, harsogják szét a/.okut a dalol,at, amelyeknek halk szépségében rejlő nagyszerűsége zenei életünk hivatalosai és lélln. i- latosai közül sokan még ma is értetlenül fittyeinek. De a gy*ö/elem, az érvényesülés nem kétséges, hiszen itt is áll az ..ifjú szivt kben élek’* elv. Mig a zenei izle» egészséges népi- m-mzeti megújhodása a legobb utón van, vannak olyan területek, ahol a ntpiség ervéuye- rülése. ..felkarolása*' több kárral, mint haszonnal jár. Többszöri fellángolás után a népművészetünk iránti érdeklődés a háború után ismét eiőre kapott. Népművészeti kiállítások, háziipart felkarok') szövetkezetek fáradoztak esillogó népművészeti értékeink megked- Véltetése érdekében. Hogy e fáradozás nem mindig volt önzetlen, azzal kevés bajunk volna, hiszen xuinden munkás méltó a maga jutalmára. De azt, hogy háziipari és „népi*1 kézimunkát pártfogoltak és ..fejlesztettek* olyanok, akiknek e téren nem voltak kellő ismereteik, ezt erősen kifogásolhatjuk. E népművészeti divatnak csak itt közöttünk is sikerült már eddig ellapositani. meghamisítani két legpompásabb népművészeti területünknek, Kalotaszegnek és Torockónak csodálatos disz.itó művészetét; ugyanakkor eredményesen fertőzte meg középosztályunknak a népi kézimunkáról alkotott felfogását A keli ni, necc (vigvázat, nem régi rece!), tole- dó, risciiő és tudj’ Isten milyen divat után és mellett kisarjadzott most cgv még szörnyűbb; a népies kézimunka divatja. E divatnak hódolók részben a maguk feje, részben divatszalonok „hivatásos“ tervezői után indulva. elképesztő ..népies“ kézimunkákkal lepik meg és ejtik bámulatba az embert. Az újonnan teremtett nyárspolgári-népies kén. munka szörnyszülöttei láttán az egészséges ízlessel rendelkező csak az ízléstelenség megnyilvánulási formáinak meglepő változatosságán elmélyedhetik. Az olyan egészséges Ízlés- rol tanúskodó művészi báziipar-felélesz<ő ki- serietek mint amilyenre jó példa a csíki fes- ekes leltainasztasa. valóban a szabályerősitő kivételek közé tartoznak

Távol állunk tehát attól, Logv a népiség ervenyesuleseről. mint szélsőségesen lényé! geto tipzasrol kelljen beszélnünk és emiatt egyetemes nemzeti műveltségűnket veczede- lepben law.uk forogni. Egyelőre csak a népi- seg helyte en értelmezése jelem szinte hely- Z‘?2ha,a!l?,n .gyszersniiiidMkori-a rikrruljnk a tulii.,, misfulól ,, eüele veszedelmet, annak egyetlenegy módja van Biztos nevelési eszményekkel rendelke- zo intézményeinknek és közösségünknek, egyhazainknak kell kezökbe venniök a népi müve tseg megismerésének és müvetlségünkb^tí'ai°'nrVÍny.eSÍtésének ü^ét' Milyen le- hitetlen állapot is az a mai. Tanítóképzőink- ben teológiánkon, középiskoláinkban csak

rc7 LLha • 3 I!°Vendék n?l>' műveltségűid«- rol. akkor is sokszor nagyon ellentétes vél-»Jpy.e^et‘ Éf*?kon.a néI,i-nfcmzeti műveltség

tevert " hlhftetlenül öntudatos finnség a nevelok tanitok. tanárok és lelkészek nép- rajzi felkészítésével mindent megtesz a sajátosan nemzeti möveltség-ért.-kek öntudat«- tasa érdekéLen. nálunk az ilyen magatartás Fevdt °Je L°Sak meg Dem írtésseI találkozik, e kérd.?-hk Ve2et5Í' el5tt ,lÍál>a hanS^tatjuk va'ó eií 3'neP1 mÜTeIts^ kérdésében

se>ssérltT'he8 egy6ége? «Okgesseget, hiaba mutatunk rá arra. ho-y a

ken' i« szervesen bele

kell illesztenünk nevelésünk. (állításunk rendszerébe, alapvető, gvekores. evakol,! kezdeménye zest e tekinteUren eddig raí.

Meg kell elégednünk telsék-laV . megoldásukkal, sőt legtöbbször a kérdés tanulmányozz,ének Ígéretével. Az eredmény

lanot lek1rDVj"a1 ”ak “ mai 820raor'> «■ tusán "ak egv kissé öntudatusán gondoJkodnank a műveltségi kérdésekrrt' h°-sr

lőnek_ ind,„ő tanitő, ty

Példáulnaíf ktS'Z'U 5 fiatăl Pap töLbet tüd etvint« kt, °krrt a* asszir-babiloniai, az

vHtSÎr"!’ hlDdU Vagy kÍ tU(íjii miiAHtsegrnb mint a sa?at uem./pte na?yrég?-t

ről Nemra/VSaS ,erme,te műveltség-értékek, m Nem túlzás, nem sötéten látás, de fájdalmas valosag az, hogy éppen nevelésünk,

SHt' "T hÍanyüS9a'Sa miatt tanara nk, le készeink, tanítóink döbbenetesen jekozatlaook a népiség alanvető kérdései- en _zert uztán mrgázokásLól fogadnak rl orsut es csepüt előítéletből Lajitnak szemét- ^‘öhuzat. Hogy ennek nem igv kellene »ennie hogy ez. egészségtelen, öngyilkos álla- r'0t; az nc,n ieh'” kétséges senki'előtt sem.

I oreassuk csak végig elemista és középiskolás tankönyveinket, nézzük meg tanítóink ta- naraink. panjaink felkészültségét népi műveltségünk ismerete terén és akkor megdob bento jelenségekkel találkozunk. Gyermekeink uem látnak népi tárgyú képeskönyve- két. nem tanúinak népi gyermekdalokat, nem hallanak saját népünk teremtő erejéről

tuniiakmiö népmeséket, momi i*ut. 11 »* I y« Iliik Micky Mom-os, Sut urfi *• HÜlctlen kép nnvae, esetiig vicc «•« i legen nn^i viliig ragadja >>kt I távoli, messzi legtueiii- /clkö/icn o»tohfi világok fele ahonnan a \ iss/apil lan i a-, csak lenéző lelni a visszatérés (••■clip; rllka, mert a/ ilyen nevelés a léleknek egyik alapvető készségét, az ízlést gyükén;* ken fertőzte meg

'Nein« sak egyénien nemzeti érilek tehát a r.épiséfi érvényesülése a nemzet: műveltség* hen, liánéin egyetemes emberi kötelesnél is. Az mi-beii műveltség esvcteines mez -jén kii- Imi hely csak a saját néjii értékeit me*»heMint minden nemzeti műveltség, úgy a zene is csak ott tud szabadon és rugalmasan fejlődni, ahol a nemzet önállósága biztosított. Norvégia 1815-ben szakad el Svédországtól és válik szabad nemzeti állammá zenei szempontból is csak ettől az időtől jelent tényezőt a nemzetközi zenei életben. A XIX. század fordulójával a nagyobb norvégiai városokban zenei műveltség van kialakulóban és 1810-ben megszületik az első norvég hangszeres művész. Öle Bull a hegedűs, akinek neve nemzetközileg elismertté válik. Nem egészen véletlen, hogy a norvégek első nagy művésze hegedűs volt, hisz a népnek ősi hangszere a Hardangerfe vagy Handurgerfen a viola d*amourhoz hasonló hegedű már a XVII. században általánosan használt volt. Ezt a vonós hangszert régebben a nép maga csinálta és azon játszani is magától tanult meg. A vonós hangszer, mint népi muzsikáló szerszám, már maga is azt igazolja, hogy a norvég zeneiem fajta.

Qle Bull olyanszerü jelenség volt, mint Paganini; lángész, hangszerén, aki senkitől nem tanult, szertelen, szenvedélyes, egészen különleges mestere hangszerének éppen úgy, mint az ürdüngős olasz, a sátán hegedűse. Hangversenyein, melyeket nemcsak Európa minden nagyobb városában adott, hanem Amerikába is, ahol nála népszerűbb előadó akkoriban alig akadt, főképpea norvég népi dallamok felett szerzett saját ábrándjaival aratta sikereit. Az ő különleges egyéni muzsikálását azonban sehol nem ünnepelték olyan mértékben, mint hazájában. Nemzeties zamatu hegedüszerzeményei nyomtatásban is megjelentek és még a XIX. század közepén is népszerűek voltak. Bull olyan egyénisége volt a romantikus Európának, mint Paganini, Liszt, vagy Rubinstein. A norvég népi dallamokat ő népszerűsítette először a hangversenytermekben és mint ilyen előfutárja volt nagy honfitársának, Griegnek.

Öle Bulinak idejéből még két norvég zeneszerző neve került tul Norvégia határán; Halfdan Kjerulf (1818—1868) és Ludvigh Mathias l.indemané (1912—1887.) Mindkettő a norvég népdal szellemében dolgozott. Kje- rulf dalokat, karokat és zongoradarabokat irt. Lindemann népdalgyüjtő nagy karkompo- nhta voh és népdalokat hangszerelt. Jelentősége abban áll, hogy beutazta országát és gyűjtötte népének dallamait. Mintegy 1000 norvég népi éneket adott ki 1839-ben Fjeid- melodier címen. Ez a norvég népdalgyüjte- mény az elsők közül való vo’t, mely hazájában megjelent. A norvég zenei műveltség első évtizedéből még nagy érdemei vannak Jóban Ditrik Behrensnek, aki a norvég férfikari roüvelségnek volt megindítója és megszervezője. Karszerzeményeit ma is sokat éneklik hazájában.

A XIX. század közepén születnek azok a norvég muzsikusok, akiknek munkássága már jelentős az európai zenei műveltség történetében. Már olyan nevekkel találkozunk, akik mindenki előtt ismertek, aki muzsika iránt érdeklődik. Legismertebbek: Grieg, Svendsen. Ha’vorsen és Sínding. Kevésbé népszerűek, de a norvégek szempontjából fontosak: Nordraak, Sdmer, Bacher-Gröhn- clahl, Haarklan, Filing, Olsen Ole, Schjelde- rup és Sankvik.

Közös munkájukban, hogy a norvég népdalra támaszkodnak, hogy Németországban, Lipcsében tanultak és igy a német Mendelssohn—Schumann vonalhoz kapcsolódnak, vagy a Wagner—Liszt zenedrámában illetőleg a programzenében érzik azt a biztos talajt, melybe kapaszkodhatnak.

«•«'ülő. ápoló nemzetnek van a többi beleolvad a nie/ö fakó egvl.nuglisai ili.i. Minden önérzetes itepnek anu kelj törekednie, hogy a maira kii'ön színeivel, egyéni vonásaival tarkítsa az emberi műveltség egyetemes képét. k. törekvés előfeltétele azonban az, hogv magunk elismerjük a népiség jelentőségét

nemzeti mugasmii vi Itségiink szempont jak I. Népünk négyötödének «niiveltségkine.se I.« r érvényesű’ést ngv. hogy maga nélkidzheW t- len gyökeret, állandóan miik'űő újító erőt akar jelenteni egy gazdagabb, egyénibb és

keresztényibb- nemzeti műveltség kiulakitá-a- bau.

Legizmosabb közülük Grieg Edvard Hage- rup (1843—1907), akinek neve ma is fogalom az egész világon. Lipcsében tanult és mindjárt csatlakozott az akkor divatos német romantikus irályhoz. Amellett, hogy egyéniség volt, művészetén kimutatható majdnem minden jelentősebb német romantikus zeneszerző Itatása, ő maga az északi szerzők közül Kjerulfra és Gadera hivatkozik szívesen. Zenéjének norvég izét az. utóbbiak kétségtelenül befolyásolták. Művészetének vezércsillaga az igazságért való harc, nagyságút pedig az biztosította, hogy ezt őszintén, alakoskodás nélkül tudta megvívni. Átvette amit jónak tartott u német romantikusoktól (Schumann),Cbopin is hatott rá, de Wagner és Liszt is nyomot hagyott művészetén. Amellett sok ujat és érdekeset tudott mondani és Debussyre u franciák legnagyobb mesterére is hatott egyénien kevert hangzatszineivel.

Termékeny zeneszerző volt, kinek lírai zongoradarabjait mindenki ismeri, több mint 100 dalát mindenütt éneklik. Peer Gynthöz és Björnson Sigurd Jarsalfarjához irt kisérő zenéje pedig a világ minden részében ismert es júszott. Irt hangszeres zenét, kamaramu- zsikát (bárom hegedű-zongora, egy gondonka- zongora szonáta, vonósnégyes, töredék vonósnégyes karmüveket, norvég táncokat dolgozott fel zenekarra és ónorvég zsoltárokat hangszerelt. Nemcsak honfitársaira volt hatással .hanem sok idegen európai zeneszerzőre is.

Crieg bizonnyal a legjelentősebb norvég zenei egyéniség, aki mellett népszerűségben csak Sinding Christian (1856) neve jöhet számításba. akinek Frühlingsrauschen című zongoraszerzeménye ma az egész világon ismert. Sinding zenéjének is lényegét a norvég színek adják, de muzsikájában, formálásában Wagnerre és Lisztre támaszkodik. Operáját, A szent begyet, 1914-ben mutatták be. Sok müve jelent meg nyomtatásban, de népszerű- régre csak zongoraötösse, egyik hegedűversenye, két hegedű zongorára Írott szvitjei tett szert. Az északi államokban még játszák zongoraversenyét, zongoramüveit, trióit, egyikmásik szimfóniáját és énekkarait.

Hangversenytermekben még találkozunk Norvég rapszódiái, Párisi karneválja, vonósnyolcasa és főképpen hegedű románca révén Svendsen Johann nevével (1840—1911), aki hegedűművész volt és Fardinand Dávid lipcsei tanítványa. Sokáig élt Németországban és már 1870 táján beérkezett zeneszerzője volt a német hangversenytermeknek. Bay- renthban is élt Wagner közelében, akivel ösz- szeköltetésben állott. Meg is kapjuk ennek nyomát müvein. Müveit (2 szimfónia, hegedű és gardonka-versenymüvek. nyitányok, dalok, énekkari müvek) alig játszák másutt, mint az északi államokban.

Felénk Halvorsen Jóban (1864) nevét hegedűre és brácsára írott kettősei, valamint hegedűre és zongorára feldolgozott norvég ugrótúneai révén ismerik, pedig egyike hazája legjobb karmestereinek, akinek zeneszerzői tevékenysége sokoldalú. Az u>abb romantikus iskolához tartozik ő is. melyet norvég népies zamat jellemez. (2 szimfónia, zenekari szvitek, raoszódiák, énekek, karmüvek stb.)

Mint folkloristák és népi dallamok gyűjtői az állam támogatását élvezik e munkáinkban Filing Catharinus (1858) és Sandvik Öle

Mörk (1875) mindketten neves zenetörténészek és tanárai az osloi zeneakadémiának.

A mai norvég zeneszerzők legkiváóbbja és legtekintélyesebbje Hurum Alf (1882). aki

már a korszerű irálvt képviseli. Pariéban, Berlinben és Szentpéterváron tanult. Zeneszerzői tevékenysége sokoldalú, vannak közöttük szimfonikus müvek, szvittel«, zongora szerzemények. Kamarazenéje is szívesen látszott. A mai norvég zeneszerzők közül kiemelhetők: Olsen Sparre. Jebansen Monrad, Tevit Geirr és Groven Eivind.

LAKATOS ISTVÁN.

KITEKINTÉS A VILÁGBA

A regőnyhős pere

Olvasom e/jy n.Mykísöre keZent'jc kerti It amerikai lapban, hogy eqy pol •tár, aki a sokntilHóii) i amerikai yankeu kcziil, pert inditt.ti bizonyos í red Mar- low (,J) nevii iró ellen, mert szerinte ä regényében szereplő hős, kellemetlen, ngyeft.gyott éi sok gúnnyal lefestett fi gura, azonos vele es ö nem akar abba belenyugodni, hogy azok, akik e re genyt oh ásták, kárörömmel tekintsenek reá, mert meggvö*ödése szerint az azonosság bántó moJon félreismerhe tétlen, [innyit ud tudtunkra a hír.

Mát e?. az amerikai ,,érzékenység“. .4 yankee t nem bántja az amerikai reklám néha elviselhetetlen közönségessé- fie, a „publicity“ pénzéhes örletmerész sége és butasága, de abba belehördtil, ha kellemetlen regényhössel találkozik és azonosságot fedez fel azzal,

MoHérenek is sok baja volt a maga korában azokkal, akik egy egy komédiájának hitében önmagukat véltek felfedezni.

Az amerikai perrei azonos eset törJ tént meg évekkel ezelőtt Belgiumban is. Pierre Hubermont volt a vádlott, ki ellen egy kja belga városka öt polgára nyújtott be keresetet, mert „Mardi Montarchain“ cimiá regényében leírt i .Hasztási harccal kapcsolatban azt gondolták, hogy őket gúnyolta ki a szerző.

F.z még néni is lett •'<:lu.i olyan furcsa dolog. AZonhan az már érdekesség számba megy, hogy a k.'s belga város bírája, tetemes kártérítési ítélt meg, melyet a szerzőnek kellett kifizetnie a pereskedő polgároknak.

Felidézve a két esetet, egy kérdés kívánkozik a toll hegyére: Vajion :;Z írónak nem kell e fél ne, ha az igazságot akarja ábrázolni s egyáltalán ta nácsos-e „lemásolni“ az élettől ellesett figurákat? Erre természetesen csak igennel kell felelni, de azzal a megjegy. zéssel, hogy ez csak akkor igazán helytálló, ha valóban művészi tollrd vall e „másolás“.

Hisz a viágirodalom sok nagy regé nve nem egyéb, mint művészi kép ;-Z életbrjf vett model után. A nagy művek létrejötténél szava volt a fantáziának •sf de egy kis seregszemle könnyed meggyőzhet arról, hngv az indítás, .z alap, az mégiscsak az. élet és az életad- t.t f aurák egész sora volt. Paci ne dl- reskedői. Flaubert Hot arynéja, Goethe WerthCrje, Lafíruvére típusai, Jókaiul iöldesura. Mikszáth diákjai és uráli Proust Swann ja. Tnrgenyev vadásza, Hősek S« ejkje Lewis Babittje, Balzac Goriot apója és még k; tudná m nd fe' sorolni a sok regény figurát, mindnvá• jan az élettől ellesett alakok voltak, Melyik olvasó ne ismerné föl önmaoát Duhamel Salavlnjébeu, akár ilyen, akáá olyan vonatkozásban?

A regényhössel való hasonlatosság nem peralap. hanem perdöntő bizonyíték az iró tehetsége, alkotóereje melleit. vagy tehetségtelensége melleit.

Más kérdés azonban ha az iró éppen a hasonlatosság kedvéért másolja le az életben, megfigyelt alakot. Ebben az esetben a szellemi kalandorság< ló' az igaz és tiszta művészetig csak egy lépés van, de éppen ez a lépés elegendő, hogy a művészet javára biliéin jen el a mérleg, vagy 7 szélhámosság és kicsinyes rosszakat at fölött törjön el a pálca. Mert Flaubert nem X. vagy

V. asszony tragédiáját akarta megírni, hanem az asszonyét mént ahogy Du hamei Salavinje sem Péter és Pál kispolgár, hanem a kispolgár.

Wilde Oszkár annakidején azt ál'it- gáttá, hogy az élet inkább utánozza 3 művészetet, mint a művészet ar életet, Fhnés parabolái al meg is világította ezt az állítását. Ftoldoii, felelőtlen sz j. Ztjdforduló agyafúrt rabuLsztikája volt' ez a megnyilatkozás. Tudjuk jól, hisz számtalan esetben meggyőződhettünk róla, hogy nem hiba. ha a művészet utánozza az életet, de művészettel tegye azt. Mert az élet. különösen a mai, csak tanulhat a jó és építő szándékú irodalomtól és művészeitől de arra nem kötelezhetjük, hogy csak leutánozza. Mert az utánzás lehet mechanikus beidegződés csupán, mig a tanulás hasz. nokat haltó épüléssé is lehet, ha a fó- szándék szólal meg az olvasóiban s az íróban egyaránt, (h.)

A norvégek zenei műveltsége