Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-25 / 193. szám

K Mostanában nem szokatlan és nem ritka dolog, hegy az einher eszmecsere vagy olva-. sa- közben a népiség fogalmával találkozik. Magának a népiség fogalmának meghatá­rozása nem éppen könnyű dciog. Minthogy a címben már előre jeleztem, hogy a népi- ségnek a nemzeti művelődésben megállapít­ható jelentőségét, érvényesülésének határait igyekszem tisztázni, ezzel kizártam minden ( Ivari lehetőséget amely a fogalomnak pusztán, vérséci vagy általában faii színezetet adhatna;­Nehéznek kellett mondanom a népiség fo­galmának meghatározását már azért is, mert éppen divatost ága miatt a legtöbben, nem értve meg e fogalom igazi, kotnöly tártai­mat, a tévképzetck egész sorát tapasztották és tapasztják ezután is hozzá. Világos, hogy a logalom a néj:re. azaz a nemzfettestnek- a városias, „úri* könyvmiiveltségto! a legújabb időkig egyáltalában nem, illetőleg csak na­gyon felületesen érintett részére vonatkozik. A né[ iségnek mint műveltségi fogalomnak tartalmi meghatározását csak akkor kisércl- hetjiik meg, ha általában a műveltség kelet­kezésének folyamatát ismerjük Bármilyen egyszerű külső körülmények és belső; leiki igények között is tengődik valamely kisebb vagy nagyobb emberi csoport életfolytatásá- nok megkönnyítése. sikeressége szempontjá­ból Öntudatlanul is szükségéi érzi annak, hogy az anyagi és — bármilyen kezdetleges fokon is — lelki világára vonatkozólag bi­zonyos ismereteket halmozzon fel. E kezdei- ben egyes megfigyelésekből álló, inkább anyagi természetű tapasztalásokra 'szorítkozó ismeret-elemek már egy bizonyos műveltség kialakulását, meglétét jelentik. Bármennyire egyéniek is eredetileg e műveltség részei, a közös ,.használatban“ idővel közösségi jelle­gűvé, egységes népi műveltséggé, válnak. Az igy keletkező műveltség nemcsak á közösségi élet addigi eredménye, de ha a műveltség maga egészséges, ez élet további sikerességé­nek clchaladásának feltétele is. E műveltség tartalmát bizonyos külső, anyagi tényezők és belső lelki adottságok határozzák meg; raa- ga a műveltség is a külső viszonyoktól függő anyagi életet és a belső lelkialkattól megha­tározott szellemi életet hivatott gazdagítani. A kialakuló műveltség milyensége tehát fel­tétlenül függ azoktól a külső körülmények- tői. amelyek között a műveltség kifejlődhe­tik; függ a műveltséget kialakító népcsoport testalkati, földrajzi, gazdasági, foglalkozás- beli adottságaitól. Nem materialista megala­pítás az. hogy különböző földrajzi, gazdasá­gi és fogîalkozâsbeli viszonyok egymástól el­ütő míiveltségfajtákat hozhatnak létre még egy népen, egy nemzeten belül is. Amig egy nép földrajzilag egységes, a csoport életmód­jában nagyobb eltérések nincsenek, a kelet­kező műveltség is egységes közösségi kincs. Mihelyst a nép életviszonyaiban változások állanak he, foglalkozás tekintetében tagoló­dik és benne gzadaságilag is végletekbe csa­pó különbségek keletkeznek, megbonvik az egységes népi műveltség képe is- Általános megfigyelés az. hogy ugyanazon nemzettest S7ellemiségi, gyári munkás, vagy őstermelés­sel foglalkozó egyedéinek környezet- és el- fog! alts ágbeli különbsége más-más anyagi és szellemi műveltséghez való tartozást jelent. Minél zártabb életkörülmények között alakulhat és nőhet valamely műveltség mi­nél kevesebb külső, idegen hatásnak van alá­vetve, vaay legalább is minél több idő áll rendelkezésére e hatásokat magához, a ma­ga egyéniségéhez alakítani, annál sajátosabb, egyénibb vonásokat vehetünk észre az igy keletkező műveltség arculatán Viszont mi­nél nyíltabbak egy közösség szellemi és anya­gi életének kapui, valamely más, tőle elütő müvetlségjavakkal élő közösség felé; annál biztosabb e javaknak a kérdéses műveltség­re való hatása révén e műveltség nemzeti szempontból való elszíntelenedése. Minthogy pedig valamely népnek elsősorban az ősfog- lalkuzásokat fa kezdetleges halászat, vadá­szat, földművelés; és háziipari folytató ,;é lege az, amely a legújabb időkig leginkább élhette a maga zári. egyéni műveltségi élei ér, m m kétséges, hogy ez a réteg volt az., amely sajátosabban megőrizhetett a maga anyagi és szellemi műveltségében olyan elemeket, ame- Iveknek egésze egy nép szervesen, fejlődött, ősi népi-nemzeti műveltségből természetesen alakult, viszonylag külső befolyásoktól men­tes miivetlságnek tekinthető Innen van az, hogy a városlakó és főleg itt is a szellemi­ség műveltsége mindig sokkal kevésbé nem- zrti vonásokat hordozó, sokkal nemzetkö­zibb. mint az előbb említett rétegé. Mikor a népiség fogalmáról művelődéspo­litikai vonatkozásban beszélünk, mindig 9 Irtai SZABÓT. ATTILA nemzeti műveltségnek arra a felére utalunk, amelyet a nép fejlesztett ki, illetőleg ennek felülről leszálló egyes elemei*, a nép alakí­totta, hasonitotta magához és tette sajátosan népi-nemzetrvé. Mert alig lehet kétséges, hogy egy nemzet műveltségének legősibb vo­násait legc-ckönyösebb ragaszkodással éppen az a réteg őrzi, amely földhözkölötten a szü­lőföldhöz váló kényszerű görcsös, ösztönös ragaszkodással élte száz.adukon át a maga egyszerű életét. A főúri, nemesi és polgári rendet sokféle lehetőség csábitotta, az újszerű, az idegen utáni vágyak serege űzte hajtotta, kavarta, változtatta, a nép a legújabb időkig évszá­zadokon át azonos életkörülmények és lehe­tőségek közölt minden lényegesebb váltózás nélkül, viszonylag állandóbb összetételű tár­sadalmi és íii'iveltségképző valóság maradt,, mint a nepizet többi társadalmi rétege. Ha a népi régről müvelődéspoliiikai viszonylatban beszélünk, a nemzet testnek erre a számbeli­leg is jelentős részére utalunk, a népiség fo­galma ebben a vonatkozásban a népi művelt­séget jelenti, azaz a nép szellemi és ettől irányított testi tevéken ykedésébő' származó szellemi, illetőleg anyagi javainak összegéi. A népi műveltség már az előbb részletezett okok miatt nem azonos és nem is. lehet, azo­nos a szellemiségnek más viszonyok között kialakult nemzeti . magasműveltségé‘4-vei, hiszen e műveltség iágabb körvonalú, ‘bizo­nyos vonatkozásban, szinte azt mondhatnék, iívmzeiKÖzihb, átaláuosahb műveltségi kép­let. mint amilyen a népi ,,mélymüveltség‘\ Mégis alacsonyabbrangunak csak az nevez­heti a népi műveltséget, akinek a különleges nemzeti jellemvonások iráut semmi éxzgke nincs. \ nemzeti magas műveltség é.s a népi műveltség között olyanszerii a viszony, mint a népnyelv- és az irodalmi nyék k'özöti. Mert nem feledhető el az, hogy a népi niüvetlseg elemei a nemzettest legállandóbb jellegű részének évszázados, sőt évezredes értékei. Sok példát lehetne erre idézni. Mi­kor a moldvai csángók között jártam, külön­leges gyönyörűség volt a középkori kódexei; nyelvét öt évszázaddal később. élő emberi ajkakról hallani- A bukovinai székely telepe­sek párnacsujain ugyanazokat a mintákat láttam, mint a Mezősé,g legeldugottabb falu­jában szerzett kézimunkákon A legősibb ma­gyar dallamok a magyai nyelvterület legtá­volabbi széleiről, a Dunántúlról’és a Székely­földről kerültek elő. Sohasem felejtem el, hogy egy alkalommal egyik zenetörténészünk. Szabolcsi Bence parasztdalok zongorázása közben néhány tsürdöiigölő-szérü, ropogós ütemű dallamot játszott. Csak mikor hiába találgattuk, hogy honnan, a magyar dallam- terület melyik részéről valók e dallamok, akkor vallotta be egyikről, hogy- bizony — ac cseremisz és a többiről, hegy azok még sokkal távolibb, keleti rokoimép dállamkin- eséhez tartoznak. Diszitőmiivészetünkbcn, népviseletünkben, építkezésünkben, a nép­nek a gazdasági életre vonatkozó tudás-tár­házában ősi magyar jellemvonások és hiede­lem-elemek raktározódtak r,el;.' régi müveltsé günk töredékei. Erre a régi alapra rakódtak azután reá műveltségünknek n jább, sokszor idegen eredetű elemei. De ezek az elemek is olyan érdekeven, olyan sajátosan megváltoz­tak, népünk lelkületéhez simultak, hogy csak a tudományos kutatás tudja kimutatni ezek­nek az clehreknek idegen, külső származását. E cin1 alatt minden vasárnapi számunkban a világ irodalmának, vagy u magyar iroda­lomnak pgv-cgy hires versét közöljük. Régi ismerősöket, akikkel érdemes újra találkoz­ni. S köztük esetleg olyanokat, akikkel az olvasó most találkozik először. Hires verse­ket, amelyeket, érdemes magunk elé idézni vagy amelyekkel érdemes megismerkedni. MOESTA ET ERRABUNDA — CHARLES BAUDELAIRE VERSE — (\ éget-nem-érő szörnyű gyónás állat iságunkról. tisztátalanságunkról, bűnben való fetrengéseinkről a Baudelaire költészete. így menőkul az élet fertelmeitől, hogy leírja. Leírja egy klasszikus művész lökéletessésévtl. Az ördögöt úgy űzi el, hogy tükröt mutat neki, Mégis ő volt a modern költészet 'érne és kiátkozottja a laikus előtt. Költészetének leygynngédebb pillanatai azok, amelyekben szinte könnyes megbékéléssel gondol a világ érintetlen lájaira, vagy a gyermeki kezdet tisztaságúra, oda, ahova menekülni szerelne a köréje szennyesen és bűnösen kiteregetett élet elöl.) " " Agáta, mondd, szived nem száll-e néha messze, I ul e vak tengeren, e szennyes városon, Más óceán felé, hol zengő fény övezne, S hol ring a szűzi mely, kéken, sug-árosan? Agáta. mondd, szhed nem szál! e néha messze? A viz. a végtelen, ringassa renyhe búnk! Mily démon áidta meg, hogy bár üvölt vad ajka, S ormótlan orgonán a mord vész véle búg, El mégis ö csitít, az ős fenségü dajka? A viz, a végtelen, ringassa renyhe búnk! vágtass velem vasút! lebegi el, lenge gálya! El innen, el, ahol könnyünkből lesz a sár! ' Ugye, igy sir szived gyakorta, oh. Agáta? Sok itt a biin, a baj s a jaj, el, messze már! Vágtass velem vasút! lebegi el lenge gálya! Oh. Éden, illatos tájad mily messze int’ Hol friss azim alatt csak kedvek s üdvök élnek, Hol, amit szeretünk, méltó szeretni mind, Hol tiszta kéj ölén ájulhat el a lélek’ Olt. Éden, illatos tájad mily messze int! S hát gyermek-kéjeink szelíd, zöld fényű kertje, Bujócskák, vig dalok, sok drága csók <- csokor, Dombok mögül síró hegedűk halk koncertje. Hiis kőkorsók bora s az alkonyi bokor — Hát gyermek kéjeink szelíd, zöld fényű kertje. Ártatlan Hdenünk, tűnt üdvökkel tele: Olt, hol van? Kina siíncs s az Indiák se messzebb! Ha zeng hangos jajunk, felkeltjük még vele? Vagy ébred még, ha halk ezüst sirásunk reszket: Árlatlan Édeniink, tűnt üdvökkel f'le? TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA Ma már tudományos közhely például az, bogy az összes történeti stílusok rányomlak bélyegüket népi nagyépitkezésünkre. Egy­házi-népi nagyépitkezésünkben a román got, renaissance és bárok stilus elemei különös egységben fuuódnak össze, Hiúsulnak meg 6<j alakulnak át népünk mesterkedése révén. Itt egy templomkapu. ott egy karzatfaragvány vagy festmény, odébb egy-egy székelykapun kauyargózó virágfüzér, vagy félos/.lop-csökc- vény és még ki tudja mi, emlékeztet arra, hogy a történeti stílusok miképpen találtak utat a népi 'élekhez, miképpen szívódtak fel a néjii műveltségbe és alakultak e lélek különleges, egészséges izlés-világához. De az ízlés-világ népi maradt és magyar ugyanak­kor, amikor elég tudattalan bátorság volt benne arra, hogy európaivá és kereszténnyé fejlődjék A magyai népi műveltség európai jelentősége éppen abban áll. hogy a nyugati műveltségi hatások áramlása a mi népi mű­veltségűnk legkeletibb határán torpant meg, illetőleg a mi közvetítésünkkel szüremkedett tovább. Az erdélyi magyarság éppen a keleti és nyugati keresztény művelődés határán sj, ittlakó népek közül a szászsággal együtt első­sorban a nyugati keresztény műveltséget kép­viselte azzal a szintén csodálatosan gazdag műveltséggel szemben, amelyet a keleti ke­reszténység egyik legnyugataLbra előretolt védelmezője, a románság vallott magáénák. Művelődési szempontból a magyar népiség fogalma tehát sajátos ötvözetet jelent: ősi keleti, pogánykori műveltségelemeknek régi és újabb európai és keresztény elemekkel való olyan összeszövődését, vegvülését, amely szövedékben és vegyületben a külön szinefc és sajátságok szétválaszthatailar. egységbe fo­nódva, uj'népi müveltségfajtát jelentenek. , . -Átkfcja népiiégnek ilyen értelmezését keresi és találja meg. az előtt nem Ithet kétséges; az sem, hogy a népiségnek mint műveltségi tartalomnak az egységes nemzeti művelődés-, ben állandóan működő, alapszint adó gyökér­erőként kell érvényesülnie. Mert nem vólna-e badarság egy olyan műveltséget elvetnünk^ amely "népünk körében, hogy úgy mondjam,, természetesen, minden külső kényszer nélkül, évezredeken át alakult ki?! Nem lenne-e népi-nemzeti erőink megtagadása az, La, nyelvünk, gondolkodásunk, művészetünk és anyagi megnyilatkozásában elhanyagolnak alapul lerakni azokat az elemeket, amelyek nekünk műveltségünknek külön egyéniséget, sajátos nemzeti vonásokat adhatnak?! Az itt kifejtettek nemcsak a népiség fo-, galmának általános meghatározását adják., de niagukban rejtik már az a feleletet is, amely a népi ségnek nemzeti művelődésünkben való érvényesülésére vonatkozik. Mert amennyire feltétlenül kívánatos az, hogy a népiség, a népi műveltség a nemzet egyetemesebb mű­veltségének alapja, állandó meghatározója és szinezője legven. éppen annyira elntasitha- tatlan feladat az, hogy megvonjuk a népiség kívánatos ható körének, határának szélső vonalait. F határmegállapitás nem elméleti, hanem inkább gyakorlati szempontból fon­tos, mert az itt adott felelettől függ a népi műveltséggel szemben való magatartásunk. A határ-megvonás kérdésére nagy általános­ságban. elméletben könnyen feleletet adha­tunk A népiségből. azaz a népi müveltségb-'l érvénysülnic kellene nemzeti mű­veltségűnkben is mindannak, ami jelenlegi anyagi éle for máinkkal, szellemi, lelki vonat kínzásban pedie. keresztény világszemléletünk-' kelnem áll ellentétben. Az ,,érvényesülnie kellene'“ kifejezés éppen arra az egészségte­len helyzetre és arra az érthetetlen közöm­bösségre akar itéletesen utalni, amely népi értékeink megismerése megbecsülése tekinte­tében mutatkozik. Nyilvánvaló, hogy lehe­tetlen megvonnunk a népiségnek egyeteme­sebb, nemzeti műveltségünk felé a határát mindaddig, mig a népiség tartalmát nem is­merjük. Az első feladat tehát a népiség ku­tatása, megismerése volna. Bármennyire is csak kegyes "baj és jámbor szándék ez bár­mennyire is elhanyagolt, különösen itt közöt­tünk, a népi műveltség kutatása, megismeré­se. már az eddia felhalmozott anyagból is látható, hogy ez értékek felé nem merev ha-, tárokat, légmentes elkülönítő falakat kell vonnunk, hanem éppen érdeklődéssel kell fordulnunk feléjük. Hogy az ilyen érdeklő­dés egyetemes nemzeti műveltségünk meg­újulása szempontjából is milyen jelentőségű, azt cav serkentő és egy elszomorító példával igazolhatjuk. Alig fél évtizede például, hogy a két legnagvohb erdélvi magvar egyház lel­kes ifjúsági vezetői belátták, bogv népi dal- lamkinesilnkben milyen értékek lappangansk kiaknázatlanul és ma már t belátás nyoma­A népiség jelentősége és határa művelődésünkben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom