Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-25 / 193. szám

/ O -/ O ano u s ? / u s 2 5

A NOVELLA MESTEREI

JE Z. L EN2 fi K

—BBM3«m

'i

TURGENYEV

1/

£#>■ es^e müffánosan tériem hala a vadászatról könnyű drozskámon. M ég nyolc versztnyi ut választott el laka sobtól; jól futó kancám bátran ügetett a poros utón, csak néha poroszkált és hegyezte füleit; fáradt kutyámnak, a kocsihoz (évén kötve, lépést kellett tartania a hátsó kerekekkel.

Vihar volt támadófélben. Először rettenetes jHaszinü felhő emelkedett az erdő mönöl; felettem s velem szemközt hosszu, szürke felhők úsztak; a rákoty. iyabfíkrok zajosan zizegtek. A forrósá- got hirtelen hűvösség váltotta föl; a'z árnyékok szélesebb és szélesebb alakot öltének. |

./Megcsapkodtam kancámat, bebocsátkoztam egy mély útba, átkeltem egy rakottjával benőtt, kiszáradt patakon, felhajtottam a partra és az erdőbe hatoltam.

Utam sörii ködbe burkolt mogyoróson vezetett; csak üggve!=bajjat tudtam előre haladni. A drozsktl ugrált a százesztendős tölgyek és I/ársak gyökerein, melyek minduntalan megszakították a barázdákat, a talyigg kerekeinek nyomait; lovam botlani kezdett.

Az erős szél akadálytalanul üvöltött a magasban, a fák hajladoztak, az eső apró szemekben kezdett hullani, villám- lőtt. A vihar kitört, az eső patakokban ömlött.

Csak lépésben haladtam s nemsokára kénytelen voltam megáll áni, lovam nem ment tovább s én semmit sem láttam. Valahogy elvergíydtem egy nagy- terjedelmű csalitokhoz. összegörnyedve s elrejtve arcomat, türelmesen vártam a kellemetlen idő megszűntére, midőn egyszerre a villám fényénél magas alak tűnt föl előttem az utón. Figyelmesen kezdtem nézni abba az irányba — az az alak mintha csak a földből nőtt vol- n aki d rozsként mellett.

— Ki az? — kérőé egy csengő hang.

— fiat te kivagy?

Az itteni' erdőkerülő. Megmondtam, ki vagyok

— Vagy úgy, tudom már! Nemde, h;;Znfelé igyekszik ?

— fi az a. De látod, milyen vihar...

— Igen, vihar — válaszolá a hang.

.4 1 illám megyUágitá a kerülőt tetőtől talpig; riyOmban követte ezt a villámütés és a recsegés. Az eső kétszeresen buzgólkodott.

— Nem hamar fog elmúlni — folyta tá a kerülő.

— Mit tegyek?

— Én önt. ha úgy tetszik, elvezetem az én lakásomra — monda akadozva.

— Nagyon megköszönöm.

— Tessék ülni.

Elment a ló fejéhez, megfogta a kart- társzarat és elindította a drozskát. Ballagtunk. Belekapaszkodtam a kocsi vánkosaiba, melyek úgy hintáztak, mint „csónak a tengeren“ és kutyámat szólítottam. Szegény lovam nehezen cammogott a sárban, siklott, botlott. A kerüld hol jobbra, hói balra fordult a rúd mellett mint valami kísértél. Elég sokáig haladtunk; végre vezetőm megállóit.

— Hát, uram, itthon vagyunk —men- dá nyugodt hangon

A kapu nyikorgóit s néhány kutya- kötyök barátságosan ugatott. Felemel• tem fejemet s a villám fényénél meg pillantottam egy kis házikót, mely sövénnyel bekerített tágas udvar közepén feküdt. Az egyetlen ablakon bágyadt világosság ömlött ki. '

A kerülő elvezette a lovat az ajtóhoz s zörgetett. „Rögtön, tüstént!“ mondotta egy vékony hang, melyet mezítelen lábak topögása kö\ etett. A retesz nyikorgóit s egy tizenkétéves lányka, ingben, mely posztódarahbal volt átkötve, kezében gyertyatmóval jelent mg»> a küszöbön

— Világíts az urnák — monda a kéről ö — én pedig fedél alá kedvezem a drozskáját.

A lányka vám nézett s a szobába távozott. Én követem

A lakás csak egy szobából állott s ez is füstös. alacsony és puszta vala. Ron gvos ruha csüngött a falon. A lócán egycsövű fegyver hevert, a zugolyban egy csomó rongy; két középnagyságú fazék állott a kemencén Az asztalon égő fenyőforgács majd hirtelen kigvuh, majd meg elaludt. A a*oba kellő köze*

pén csüngött a bölcső, hosszú pózna végére kötve. A kis lány eloltotta a gyertyát, leült egy pici zsámolyra, jobb kezével ringatta a bölcsöt, a ballal igazi tóttá a fenyöiorgácsot. Jól köriilnéztem

__ és elszorult a szivem; nem valami

vig dolog, ha az éjjel parasztházba lep be. A bölcsőben fekvő kis gyermek ne hete ti és gyorsan lélegzett. ;

— Talán egyedül vagy Ut? — kérdem a lánykát.

— Egyedül — szólt alig hallhatóan.

— Te vagy az erdőkerülő lánya?

__ Az erdőkerülőé — suttogta.

Az ajtó nyikorgóit s a kerülő, lehajtván fejét, átlépte a küszöböt, Elővette a gyertyatartót, elment az asztalhoz s meggyig tóttá a gyertyát.

— Hát nem tudod hogy az ur nincs a fenyeforgácshoz sZokVa — mondotta, megrázván üstökét.

Végignéztem öt. Kevés alkalmam volt ily hgényt. látni. Magas termetű és vál las férfi volt. Vizes, szennyes inge alól duzzadtan tűntek eU.hatalmas erei. Férfias nyers arcát félig fedte a göndör, fekete szakáll; az összenőtt szem- öldökök alól bátran iskitének ki fekete. kis szemei. Könnyedén támasztotta csípőjére kezét s megállóit előttem.

Megköszöntem szivességét s megkérdezem, mi a neve.

— Tamásnak hívnak — válaszold —• vezetéknevem után Biruknak.

— Ah, te vagy hát Firuk.

Meg kettőz tetett kíváncsisággal néztem végig rajta. Jermoláj szolgámtól s másoktól is sokat hallottam beszélni Birukról, kitol a környékbeli parasztok ngy féltek, mint a tűztök Flbeszélésiik szerint még nem volt olyan ember a • földön, aki úgy értette volna mesterségét, mint rí; „Egy rakás száraz fát sem lehet tudta nélkül elvinni • bármely időben, még éjfelkor is. rád támad, mint a he az ember fejére s ellenállásra nem is gondolhatni — erős, fürge s ügyes ,.. Nem is tehet semmivel lebeny erez ni: sem pálinkával, sem pénzzel; mindenféle csábításnak ellenáll. Sokszor akarták öt eltenni láb alól a jó emberek, de nem lehet rajta kifogni “

így nyUatkozatk Birukról a szomszéd parasztok.

— Tehát te vagy Biruk — ismétlém. — Barátom, hallottam híredét. Senkinek sem kegyelmezek

— Teljesítem kötelességemet — válaszolt mogorván —nem jár ja; hogy az ember ingyen egye az uraság kenyerét.

Kihúzta öve mellől a faragóit, leült a földre s fenyő forgácsokat kezdett hasi tank

, — Hát nincs feleséged? — kérdeztem ót.

— Nincs — válaszolá s nagyot suhintott ci faragóval.

— Bizonyosan meghalt?

— Nem... de mégis... mciihaít — toldotta hozzá s oldalra fordult.

Én elhallgattam, ö pedig felemelte szemeit és rám nézett.

— Egy erre utazó polgárral ntegszó kött — mondotta kegyetlen mosollyal. A leányka lesütötte szemeit; a gyermek íe<ébredt s elsivitoita magát; a leányka a bölcsőhöz ment, .— Nesze, add neki — mondotta Biruk egy piszkos „szoptató szír utA‘ csúsztatva kezébe. — Lám, ezt is itt hagyta — folytató félig hallható hangon, a gyetmekre mutatva. Aíajd az r.'tóhoz ment, megállóit egy darabig, aztán visszafordult.

— IJgy-e uram — igy kezdé — nem fog enni a mi kenyerünkből nekem a kenyérén kívül egyebem..,.

— Nem vagyok éhes.

— Azt ön tudja legjobban. Tűzhöz tenném a szamovárt, de nincs teám. .. El megyek s megnézem a lovát.

Kiment és becsapta az ajtót. Másod ízben tekintek körül. A szoba még fájdalmasabb hatást teil rám, mint előbb. A kihűlt füst keserű szaga kellemetlenül szorongatta légzőszerveimet. A lányka nem mozdir't helyéről s nem emelte fel szemét, néha néha meglökte a bölcsöt, lomhán vállára btfZta lecsu szott ingét s meztelen lábát mozdulatlanul eresztette lefelé |

— Hogy hívnak téged? — kérdezém.

— lllitának — monda s még jobban lecsöggesztette szégyenlős arcát.

A kerülő bejött s a lócára ült.

A vihar oszlófélben vart — jegvzé meg rövid szünet után — ha parancsolja, kivezetem az erdőből.

Felkeltem. Biruk felvette- fegyverét s megvizsgálta.

— Minek az? — kérdém öt.

— 4z erdőben bolondoznak.,, Ä „ko- hilyági dűlőnél“ vágják a fát — volt a válasz kérdő tekintetemre.

— Mintha lehetne azt hallani.

— Az udvarról hallottam

Kimentünk. Az eső megszűnt. A tam

A PARASZT NYÁR

ADY ENDRE VERSE

Nyomorék s cijrn napjaim

(éri s őszi nyomába jár

E$y szép paraszt, egy ős paraszt:.

A nyár, a lomha Nyár.

Boldog, aki az ö fia,

Boldog, akit a Nyár szeret,

Boldogok n Nyár fiai,

Az erős emberei:.

Boldog, ki mindig újrakezd,

Boldog, kit az élet tfiarászt,

Boldog, aki vígan kaszál,

Boldog, aki paraszt.

A Nyár, a Nyár legjobb apa,

Osztja a békét és erőt,

Leveszeni úri süvegem A paraszt Nyár előtt.

A Nyár, a Nyár nem álmodik,

Kassái, dalol és nem rohan,

Erősen, biztosan arat,

Forrón és boldogan.

En úri Ősznek gyermeke.

Kengyel futó hetes vagyok:

Előttem Tét. nyomomba Nyár $ Tavaszkor meghalok

Rámlép a Nyár győzelmesen $ szól lomhán, vígan, könnyedén:

Az én gyermekem voh ez is,

De sietett, szegény.

mmaumatmmu

colban nehéz felhők tömege tornyosult még csak s ritkán Hint elő egy egy bosszú viHám: de már fejünk fölült látható vo{t az Hl olt sötéten kcklö cg, a csillanok átragyoglak :i vjkonv, sebesen repülő tpUegeken. A fák körvomt iái, melyeket megfecskendezett az cső s a szel mozgásba bozott, kezdtek kivál ni a kodból llallgatoxtun*. A kerülő levette sapkáját s föleit. — „Lám, lám mondotta nemsokára s kinyújtotta karját; rézzé az ember, milyen éjsza- kát választott magának“. A levelek zúgásárt fíiviil egyebet nem hallottam, fíi ruk kivezette a lovat a fedél alól. — „Igy én, folytató feríszóval, elhanyagolom kötelességemet“. „Veled megyek1 ...akarod?u „Helyes, válaszoló s vist- *zavitte a lovat — egy pillanat alatt elfogjuk, azután meg önt kisérem eL Menjünk“.

Elindultunk. Biruk elöl. én utána. Isten tudja, hogy tudta magát kiismerni az isten, elég, az hozzá, hogy csak ritkán állott meg s azt is csak azértt hogy a fejszecsapásokat megfigyelje. „Lám, dörmögte fogain keresztül: hallja?“ „De hot történik?“ Biruk vállát vonta, Bebocsátkoztunk egy mély útba. a szél elhallgatott egy percre — a fejszecsa' pásokat világosan kivehettem. Biruk rám nézett s megcsóválta fejét. Tovább haladtunk a vizes páfrányoson és csu Ián osan. Tompa és hosszan tartó zúgás támadt.

— Ledöntötte... dörmögte Biruk.

Ezalatt az ég folyton tisztult; az erdőben már már világos lett. Végre kiértünk a mély útból, „Várjon itt egy kicsitsisgta a kerülő, lehajolt s magasra emelve fegyverét, eltűnt a bokrok közt Feszülten hallgatóztam. Úgy rémlett, mintha a szél folytonos ?úgá\ sán át, nem snessze tőlem, gyenge hangokat hallanék, a fejsze vigyázva csattogott a fagörcsökön, a kerekek nyiko-. roptak, a tó poroszkáH ... „Merre? állj?“ dörgett egyszerre Biruk érchang-, ja. Egy más, nvuléra emlékeztető pa. naszos hang volt a válasz... Megkez. dödött a küzdelem.

— HaZuds2, hazudsz — ismételte lelkendezve Biruk — el nem mégy... A: Zaj irányát követve futottam a heív színére, miközben minden lépten megbotlottam. A levágott fa melleit földön feküdt Biruk, maga alá gyömöszölte a tolvajt, kinek kezeit hátra kötötte. Közelebb léptem. Biruk fölkelt s lábra

helyezte a tolvajt.

Rongyokba öltözött, hoszu, zilált sza~ káUu, bőrig ázott parasztot láttam magam előtt. Rossz gebéje, mely félig be volt fedve gyékénnyel, szintén hallgatott, csak a fejét rázogatta

— Ereszd el — Súgtam Biruknak — megiizetem a kárt.

Biruk szótlanul megfogta balkezével a ka.itárszérat, jobb kezével övénél tartotta a tolvajt. „Nos, varjú, hát csak zsiványkodiáH“ mondotta durván. „V i gye el legalább a fejszét“ morogta a paraszt. „Kár volna érte“, szólt a kerülő s felemelte a fejszét. Elindultunk. Én hátul mentem ...

Az eső újra szemzett s nemsokára csurogni kezdett. Csak nagy bajjal ver gödiünk a házhoz. Biruk az elfogott lovat az udvarra eresztette, a parasztot bevitte a szobába, megtágitotta a köteléket és n zugolyba állította. A kislány, aki aludt volt n kemencénél, felugrott s bámulva nézett reánk. Lócára üJtem.

— Ejnye no, hogy szakad — jegyzé meg a kerülő. — Megint várakoznunk kell. Nem akar lefeküdni?.

— Bizony jó lesz.

■— Becsuknám ezt az ólba — folytató a parasztra mutatva — de hat az a go nősz zár. ,

— Hagyd itt s ne bántsd — szakútám félbe Birukot.

A paraszt félszemmel rám nezetf. Feltettem magamban, hogy bármibe ke riiljön. de megszabadítom a szegényt, k: mozdulatlanul ült a lócán. A gyertya világánál kivehettem aszott, ráncos arcát lecsüngő sárgás szemöldökeit, nyugtalan szemeit, sovány tágjait.., 4 kis lány épp az ö lábaihoz feküdt a földre s újra elaludt.

Biruk az asztalnál ült s könyökére támasztotta fejét. A zsugolyban cirpe’t a tücsök ... a dene\’ér az eresz alatt röpködött s verdeste az ablakot; mind nyáján hallgattunk.

— KuZmics Torna — szólalt meg egyszerre tompa, rekedt hangon a paraszt — KuZmics Torna?

— Ml kell?

— Eressz el.

Biruk nem. válaszolt.

— Eressz eL .. szükség vitt rá ,.. eressz el.

— Ismerlek — mondotta mogorván a kerülő — egész falutok ilyen — zsi. vány zsi vány hátán ..

— Eressze — erösité a paraszt — a hivatal.,, kirabolva, igen, Igen., eressz el.