Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-18 / 187. szám

1 V 4 O au 11 u*T tun I H

ANNAMI EMLEKEK

Irta: LANG REZSŐ

tudja in«;K\ <• ilí-11i j-yumiihn- i/< v< I wiij^yi! kosságra ciúbitj« a kártevőt.

Azt Ili*/,cin. könnyű kitalálni, hogy ak.ulí ko/.tmjk. aki ii ir* (ţi /. I c 11 r-. Amikor a f ül (Ifi i > KiiKgolvu, rgy kövön tiiidiţcttr a csonthéjat rpy arrujuio uiinainita ké/./r. -Ia li Lai inagy:i rázott neki valamit. Mi-j;éi thetu- mit akar mert azzal kergette el: - Mit tudod te íü+- löa, uii a jó? Nesze, egyél te ia!

Hl D VPEST, auguv/.tus hó.

Megírhattam volna már regen. I aláai meg L' írtam volna. ha nem juttatuak eszembe olvjui es/.temlőket, amelyekre nem szereitiek. gondolni. Mert Annám valamikor vágyaim netovábbja — már csak a vége volt egy hosszu-hosszu utazásnak. Hogy eljuthassak oda, előbb végig kellett zenvednrm — ke- \ és Inján — bat hossza esztendőt Szibériában. Egy kicsit ta an fásult is voltam, ugy- auuyira. hogy még a hazatérés gondolata seiu tudott felvillanyozni. Annyiszor csalódtam, hogy akkor sem tudtam máj benne hinni, amikor utón voltam. És undorodtam az emberektől. Nagyon undorodtam, mert nagyon megismertem őket a nagy íbisze zártságban

Nem is én-dekeiltek. Úgy éreztem, a színe* bőr alatt is ugyanaz a veszett adat rejtőzik, akinek a művelődés mázától megfosztott fehéret megismertem. Hiszen voit kivétel is, de csak kevés, nagyon kevés.

Nem is tudom, mi lett volna velem, ha ne*n ad Isten látó szemet, fogékony szivet, amely odavezetett sivár táborunk egyetlen fájához, hogy imádkozó lélekkel lessem rügyeinek kibontakozását, a csillagokhoz, hogy ismert képük belevarázsolja lekemhe az otthon érzetét, a fü között lapuló paesontafé- szeJch-ez, hogy meglopjam a természet leg- fensége*obb titkát, atz élet fakadását.

Igen. az a pacsirtafészek! .Az utosó tavaszon történt, amelyet még a hideg pokolban töltöttem. Akkor már elvergődtem keletre, az Usszurig. Vladivosztoktól már csak vagy száz veríztnyire voltam. És az a hir járttá, hogv jön már a hajó. amely hazavisz bennünket. Akkor találtam a fészket. Négy aprócska tojás volt benne. És ettél kezdve odajártam imádkozni, reménykedni, mert valami azt súgta, hogy mire a kis pacsirták szárnyra kelnek, megyek én is. Hazafelé... És lestem mindennap. Korán, pitymallatkor, hogy kíváncsiságommal el ne áruljam véletlenül a fészek hollétét. Holnap... Reggelre átalakult a négy kis kavics négy tát ott cső- iöcskévé. Hónap... És a négy csőröcske szorgalmasan eszik, kis pacsirták nőnek és aztán... aztán szárnyra kelnek. Szárnyra kelnek!«, És én is... És is...

És elkövetkezett a holnap. A fészek szét volt dúlva, az élet kioltva, a remény megfojtva és nem maradt más. de semmi más, csak vafami szörnyű, szörnyű nagy üresség, irtózatos, fojtogató döbbenet, amely arra késztetett, hogy öklömet számba dugjam s úgy fojtsam vissza a feltörni készülő üvöltést: Megölték reményiemet... Megölték..,

Bizony furcsa idők voltak azok. Nem is értheti meg más, csak az, aki végigszenvedte a csalódásoknak azt a szakadatlan láncolatát, mely már-már megfosztott bennünkeít józan étiünktől.

M égis csak megjött a hajó, ha nem is nyáron. A Ida pacsirták akkor már régesrég elköltöztek volna, ha be nem teljesedik szomorú végzetük. Itteni fogalmak szerint dermesztő hidegben indultunk már, hogy rövid néhány nap a'att megnyíljék számunkra a rrelegégöv tündérvilága. Az az öt nap, amelyet Saigonban töltöttünk. szakadatlan csodálkozásban mult el. Mindazok a csodák, amelyekről itthon tankönyveink beszéltek, valósággá váltak. Egy hatalmas, bekerített területen épült francia laktanyába helyeztek el bennünket. No, nem keél valami parádés e'száilásolásra gondolni! Úgy gondolták, jó lesz nekünk olt is, ahol már a bennszü’ött katonát sem szabad elhelyezni, a lóállásoknak szánt árkádok alatt, a földön. Nem is ütköztünk meg rajta, mert az oroszoknál különb dolgokat is megéltünk már. Azt ellenben nem merem áillitani. hogy álmunk val ami nagyon nyugodt volt az , . . első éjszakán. Ahogy betsötétedett s elnyujtózkod- tünk szénafekvőhelyünkön, hamarosan tapasztaltuk, hogy nemcsak mi vagyunk az árkódok lakói. Amig csak a gekkók, azok az apró gyíkok futkároztak rajtunk, nem volt baj. Amikor azonban megjelentek a hangyák is hamarosan kiröppent az álom szemünkből. Nem tudom, melyik fajta volt a sokezer közük de apró volt és vörös volt és úgy csi- p-"tt, mint valami savba mártott harapófogó. Aj tán eszünkbe jutott az a cobra is, amelyet délután egy francia altiszt kezében láttunk. Ott ütötte agyon valahol iá közelijén. Amikor már útban voltunk rég nem látott kedveseink felé, nem szerettünk volna valamelyik testvérével közelebbi érintkezésbe j:!ni. De elmúlt az eleő éjszakig minden haj nélkül. Hogy a második? . . . Akkorra már megszoktuk. Nagy volt benne a gyakorlatunk, hogy a rosszat megszokjuk. Ha gekkó szaladt arcunkra, lesimitottuk, ha hangya csípett meg, akkor — engedelmet — vaka- redztunk, a cobrákkal pedig nem gondoltunk, mert ..az egész táborban biztosan csak az az egy volt, i3imelyet az altiszt agyonütött, érthetetlen, hogyan jutott be ez az egy is

a magas falon át!'1 Es a második éjszakán o ár olyan édesen aludtunk a földre szórt s/« uán, mint a1 csecsemő. Csak a vörös foltok regéltek reggel a vörös hangyákról.

A gekkókat, azokat az. apró gyíkocskákat hamarosan megszerettük, a hangyákéit megélték, minket ellenben nem bántottak. Nem mondom, eleinte kissé esik11 ndós érzés volt, amikor szemünkön, szánkon átfutottak, azt is u eg kél Ott szokni, hogy az asztalunk, a széknek a lapját nem lehetett úgy megfogni, hogy egy gekkó nem maradt a/, ember markában. Ebédlőnkben — mert ilyen is vélt .— akadt ugyanis ezekből ia kényelmi eszközökből. Szóval nekünk kissé szokatlan volt az a nagy bizalom, amellyel e>zek az apró hi'lj'ccskék viseltettek velünk szemben, mégis szerettük őket s igen-igen óvatosan fogtunk, meg mindent, nehogy egyelt kelleténél jobban megszorítsunk, ha netán éppen kezünkbe akadt.

De szerettük a „majmot“ is. Bizonyára vo’t sok ebből -a mókás állatfajból a környéken. mi az.onban csak eggyel kötöttünk barátságot. Meg volt már szelídítve. De ezt is meg kéllett szmknunk. Aki előszón találkozott vé’e. azt egy kicsit kilelte a hideg, amikor valamelyik fáról váratlanul nyakába ugrott s vállába kapaszkodva, szeme közé vicsorgott. Itthon mindenesetre szokatlan * bemutatkozásnak ez a módja s e őször nekünk is furcsán esett, de aztán egy meleg I.ézszoritással megkötöttük a barátságot. Ha az odanvujtoít kézben véletlenül egv banan íj akadt, akkor aztán csakugyan szent vo-lt a barátság.

Csak egy embernek nem sikerült vele

megbarátkoznia, egyetlen cigányunknak. Szegény ördög utóbb már alig mert kimozdulni, mert sohasem tudta, mikor ugTÍk nyaká- bi a majom é»s karmolja, püföli, de ugv ám, hogy akkor sem tenné különben, ha örökségen osztozó édes testvére volna. Pedig szegénynek nem volt egyéb bűne, csak az, hogv olyanra sült a napon, minit egy annamita. A

n.-aiou szemében ez elég nagy bűn volt. mert a bennszülött katonák folyton bosszantották s minthogy a sötértképii cigányban is iNewt sejtett, rajta töltötte ki minden bosz- szuját .Bizony, majdnem iá szmét ki nem szedte!

Úgy jártunk-ke-tünk, bámészkodtunk az

ismeretlen növényekkel telt kertben, ahogyan valamikor Adárn ö~apá nk ba m ii 1 h atta a Paradicsm uj csodáit. Furcsa is volt az nagyon! Hogy egyebet ne is említsek, a ka k.ioíakon együtt volts bimbó, virág, fejlődő és érett gyümölcs. Mind ugyanazon a fáo. Ta'an még azon sem csodálkoztunk volna annyira, ha a kakaó mindjárt dobozokban lógott vo'na rajtuk. Aztán azok a virágnál is

szebb, kéttenyérnyi pillangók, amelyek ugv lihegtek a ragyogó napsütésben, mintha valamelyik nábob kincseskamrája eleveredrtt volna rneg és szökött volna ki a palotából. Lcpkegvüjtőink valósággal ázban voltak; egyéb hiányában csúcsos szalmakalapjukkaí — amilyennel a teásdobozok kínaiját szokták ábrázolni — naphosszat ugra-bugráltaik, mén a napszurást is megkockáztatták, csakhogy a repülő drágakövekből elfogjanak egyet-kettőt.

Az sem volt utolsó dolog, amikor véletlenül — később persze már szándékosan — > belebotlott az ember az utak mentén búrjáé- zo mimózákba s egyszer csak azt látta begy az a gaz él, mert a rúgás vagy érintés nyomán összecsukja leveleit csaknem aíz eg Az telep, ameddig csak a rúgás ereje elhajolt. Hát volt is mit bámulni! Még annak i*, aki idehaza már evett anaszászt. De mit érezhetett az, akinek egy otthoni piculáért a> markában nyomtak egy hatalmas, levelesvégü buzogányt, azzal, hogy az ennivaló! Talán fö- lőcleges mondanom, hogy mint szittyaivadékok, mindjárt iazt mérlegeltük, vájjon fejbe lehetne-e ütni valakit úgy, hogy másodikat már ne kérjen be’öle. De aztián csak előkerült a bicska s Infanterist Bundád, aki itthon talán még dinnyét sem látott, olyan keleti egykedvűséggel falatozta az ananászt, akarjak odahaza a sült tököt. Az igaz, hogy Káromkodott is utána veszettük, mert az ár* mányos gyümölcs mind felcsipte az ember szájasarkát. Aliban különben valamennyien megegyeztünk, hogy India minden gyümölcse sem ér fél egv zamatos almával vagy ős: i- barackkal, hogv a szőlőről ne is beszéljek. Még iobban szíveltük a banánt, mert az közömbös volt; nem lehetett megunni. Olvan- íennán, mint ahogvan a kenyeret sem lehetett megunni. A többi gyümölcsnek mindnek jelt va'arai olyan ize, amely Ínyünknek nem volt kellemes és bár végigizleltünk mindent, Műihez csak hozzájuthattunk, egyetlenegyet f.dáltunk. amelyről megállapítottuk, hogy csakugyan jó, a datolyát. De ezt már nem Indiában.

Volt ott egy faié!«-ség a sok csoda között, unit y .1 legjobban magára vonta figyelmünket Máig sem tudom, hogy nevezik s lulos Milnék unnak, aki közelebbről megismertetne \>-:r. Amennyire én láttam, emberderék vus- tsgsaguru, sőt még vastagabbra is megnőtt, de nem volt nagyon magas. Törzse kupon volt, mint a tiszafáé. Lombos volt. A föd símétől kezdve az egész fát, minden gallvát sűrűn boritot/ta a tüske. De milyen tünk-*! Hatalmas, tübegyességü kúpok, amelyeknek a’.sé) átmérője a fa törzsén eéérte a hat-nyolc centimétert. Mennél jobban vékonyodott a fa, annál kisebbek voLtak a tüskék L», a vékony gallyakon már parányiak, de annál hegyesebbek. Ez a fai tudja, hogyan kell gyűlni* ősét megvédenie! Teremtett uLlat fel nem mászik az egymást érő tüskékkel borított törzsön. De ez még nem elég. A gyümölcs csontbéju. Alakra és nagyságra is meglé- \ ejtően hasonlít a meghámozott mandarin- narancshoz. Éppen olyan gerezdes — de mint mondtam — csontbéju, kemény. Ha már most valaki vagy valami mégis eljutott a gyümö'csig, fel is törte, akkor minden gerezdben egy ínycsiklandó magvat talál, amelynek szaga is, ize is emlékeztet a mandulára. Aki azonban megeszi, nagyon beteg lesz tőle, esetleg, hu nincs kéz.nél segítség, Lele is bah Ez a növény bosszúja. Védi gyümölcsét, ameddig védheti, de ha már nem

A BERZSENYI FELETT MONDOTT EMLÉKBESZÉDBÖU

Az ifjú, Tek. Társaság, az ifjú, ki a nemzet nagy énekeséi megítélni merész volt s ki e merészséget oly felette drágán, Berzsenyi elhiilésével, fizette meg, ez az ifjú — én valék.

Hosszú idő folyt le; a fiatalság reményteljes napjai elenyésztek; s most őszült hajszálaimmal, hideg valóságtól kihütött kebellel állok itt; s a múltra visszatekint- vén kérdezem magamtól: ősz gyermek, számláld el a hasznot, mi ifjúkori tettedből származik!

Korodra akartál hatni? korlátolt, kicsiny eiődhez nehéz akarat! és hatással lenni a korra, nem is mindig kivácatos. Társaid megérzik a rázást, ha álmaikat bolygatod; de nem kérdik hounan indulsz s hová mégy? s tettél jót. vagy rosszat: magadnak tevéd: és a sokaság járja az Vitat, merre az ezerképen változó vélemény árja ragadozza, a zseni pedig sasként felszáll és elrohan s öntudatlan szabja a törvényt, mit követni csak ő bir erővel.

Berzsenyi még élt, de mélyebben vonult magába; lassanként elnémult az ének szózata; komoly vizsgálat foglald el az alkotó költészet helyét s ő könyvei közt, háznépe karjaiban elhunyt, anélkül, hogy Lékejobbot nyújtott volna annak, ki huszonhat év előtt dagadó kebellel vévé tőle búcsúját

Árnyéka az elköltözötlnek. sírod felett zeng az engesztelő szózat! Nem sokára követlek téged s a maradék irói harcainkat nem fogja ismerni: s neveinket békés gondolattal nevezendi egymás mellett, ha korunk énekeseire visszaemlékezik. Emberek valrnk: miért szégyelnők azt? az élet urai keresztül járnak egymáson: s leggyakrabban elveink szentsége sem oltalmazhat meg akár tévedéstől, akár félreértéstől: de a síi domb békesség laka: s küszöbén emberi érdek nem léphet be Te a földi lenlet vele a halandó gyarlóságait Icvct- kezéd. Elköltözött az ember: a költő mi- $Pnk. e nemzeté maradt végiglen; e nemzeté, mely neved és dicsőséged szent örökség gyanánt birandia.

A KAZINCZYRÓL MONDOTT EMLÉK- i BFSZÉDBÖL.

Mi szép az emberi élet, midőn a min- clennapiság parányi köréből kiemelkedik:

? magát valami nagy és szent és milliomokat érdeklő cél után intézi! Mi szép világosító csillagként tűnni fel ezrek előtt1 és szabadon, de általmelegiilt lélekkel választani magának pályát; s a/t jó és bal- szerencse közt, örökre tiszta és soha nem hidegiilő szenvedelemben futni meg! A/onban ez a mi ily szép. nem egyszersmind oly boldogító is. Hányszor nem talál a hévvel ölelő kar borzalmat okozó

llát bizony, ha hant árosán lx- nem viszik u kórházba, aligha látta volna int-)' bazúji

egét. így egy gyomormosá* én kétnapi kiülő elás árán mégis megmenekült. Hallottam amint a kórházból kikerülve elpauaszolta hogyan járt. És amikor már végigmondta kálváriáját, elgondolkodott egy kicsit, majd hozzátette még:

— A dologban az bánt legjobban, hogy a majomnak több esze volt, mint nekem. Adtam neki is a gyümölcsből. Kezébe vette, megszagolta, aztán ugv vágta fejemhez, hogy csak úgy koppant. Nem kellett neki. Igaza volt.

Bizony, igaza volt. Mint ahogyan a majomnak alighanem többször van igaza, mint az embernek, aki oly an nagyon okosnak képzeli magát. Azám ni! Most jut eszembe, hogy az emberekről még nem irtani. De láttam-e ott embereket? . . . Avagy embernek nevezhető a rabszolgasorában élő bennezü- lőtt. akit 6zoináli négeróriásokból toborzott rendőrök tartanak féken vastag bambuszbot- jukkal? . . . Vagy talán azt a katonát nevezzem embernek, aki utálja a feketét, mert fekete, a fehéret, mert fehér, az életet, mert élet s aki cVlyan szép példát mutatott a bennszülötteknek a fehérek fajtestvéri érzéséről, amikor bennünket odafektetett, ahova még a megvetett bennszülöttet sem merte lefektetni?...

(„A Természet“ )

billeg illetésre! Hányszor sülyed el a küzdő fénnyel és veszéllyel teljes pályája közepén, áldás és szánakozás által nem ki- pérve! Sőt hányszor kell magának, a fenn- ragyogó célnak nyom é3 remény nélkül leszállnia, midőn az érette vivő lelke elkeseredésében áll olt s honának és korának érzéketlenségét átkozza. A sorsnak kedvencei nincsenek, csak eszközei. Kemény iészvétlenséggel az egyesek iránt intézi ez az egész menetelét. S igy a már elvégzettnek látszó magból gyakran hosz- szu évek után virágoztatja fel a teljes szépségű plántát, nem tartva figyelemre méltónak, hogy az, ki a magot a jelenlét pusztaságaiban, egyedül a még akkor kétes reményért hintette el, többé nincs: s eridéktelen sirja felett diszlik a virágbokor midőn már sem illat, sem árnyék nem enyhíti az égő fájdalmat, minek gyötrelmei közt elhamvadott.

Kazinczy ízlést erőhöz csatolva kezdett a nyelvvel küzdeni oly korban, midőn az egy nagy és következéssel teljes mozdulatra való hajlandó s Ízetlenség és gyengeség által örökre hibás utat vett volna magának. Kazinczy a maga Gessuerétől fogvást a Pannonhalmi Útig minden Írásait csínnal, hévvel és ifjú élettel öntötte be s ez által az irósereg figyelmét magához lagadván. literaturánkban uj időszak alapilója lön. Kazinczy fellázasztoít maga ellen sok irót és oly kilobbanást okozott mely Írókra és nemzetre elektromi szikra gyanánt munkált s a literatura parányi körét kiszélesítette. Ezek az ő nagy és tagadhatatlan érdemei. Mert prózája, minden fogyatkozási mellett is, ötökre szép lesz ugyan; verseit! művészi kéz fog is- inerszeni s kivált ep-grammjai a költés' koszorújában hervadatlan virágok maradnak: de a nemzetet nem ezek által leve báladósává. Szellem vala ő, mely a tes- pedő egészet oly sokáig csaknem egyedül devenite; s lépcső melyben egykorúi m3- gasbra hághassanak s a szerencsésebb maradék tetőre juthasson A sors talán nem fog bennünket ismét elsiilyeszteni: s igy eljön az idő, el kel az időnek jönnie, miliőn az ő- és az egvütt-élők dolgozásai ragyogó müvek által fognak homályba tétetni; csak a lélek, melyet ő az egésznek kölcsönzött, meg nem szűnik folyvást ragyogni és munkálni, raig a nemzetiség utolsó szikrája el nem hamvad. Ez oldalról kel! őtet méltatnunk; s ez oldalról mit nem érdemlett Ő mitőiiink? Nyelvünk bajnokává szentelő magát; s e nyelv a mi őseink egyetlenegy hagyománya, mit a századok pusztitó vészei közül kevés hü ke?ek ragadhatnának ki.

Társaim, nem szenved ö többet: Lény ugvék ősz fiirteihon, a széphalmi lak romjai közt, úgy hunyván el: mint századok előtt, a nyugati tenger partjain egy más hazának fia :— Camoens.

Részletek Kölcsey Ferenc prózai Írásaiból