Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)
1940-07-07 / 151. szám
r T; LLESZ ÉK ÍO ______ ii iwiii ii ................ ... ....................................................... száz alkalommal bebizonyitú már, hogy szive helvén van; egy ilyen férfitől a bocsánatkérés szava minden bizonnyal a légii a g V óbb ('I ég tétel. Ters/kvnok annyival nagyobb oka volt azzal megelégedni, mert a tréfát meg eddig rajtuk kivid senki sem tudta, inig ba fegyveres elégtételre kerül a dolog, akkor bizonyosan az egész, város megtudta volna azt. Ott kezel nyújtottak egymásnak s valóban az egész tréfáról senki sem beszélt a városban; mert az iigv bárom ember között volt elintézve, akik közül mindegyik híven megőrizte a titkot. Azonban Terszky sohasem bocsátotta meg szivében ezt a tréfát Montellinek s alattomban mindig bosszút forralt ellene. Mint mondják, kérlelhetetlen haragú volt s évekig el tudta tartogatni bosszúját a legcsekélyebb megbántásért s leste az alkalmat. Amint ama társasvigalom estéjén a röviden végződött párbaj után a segédek bementek a táncterembe s elmondák egymásnak, hogy a vita milyen szépen és minden baj nélkül végződött, Terszky hirtelen odasitetett a játszószobába s amint látta, hogy Garani hadnagy eltávozik s Montelli ott maiad és hogy kívüle senki sincs a szobában, feltámadt rettentő szenvedélye s lesznrta azt, akit gyűlölni meg nem szűnt soha. Az előrohanó vendégek már végvonag- lásaiban találták Montellit. Egy szóval sem tudta megmondani: ki ölte meg? Mindenki igen természetesen Garanit ál- litá a gyilkosnak. Hiszen 5 vivott egy perc előtt az őrnaggyal; az lefegyverezte őt, látta, hogy nem bir vele; tán mámoros is volt; senki sem gyanakodhatott másra. Garanit elfogták rögtön s dacára kétségbeesett tagadásának, miután minden körülmény ellene szólt, 6zinte elitélték ez orgyilkolás miatt. Az az ismeretlen portepée szó, ami akkor véletlenül eszembe jutott, megmenté őt és elejtő Terszkyt. Mert a kardbojt történetét nem tudhatta senki e három férfin kívül, kik közt az egyik maga az elnök. legkevésbé egy hétéves gyermek, ki azt sem tudja, mit jelent e szó? A további nyomozás, mit rögtön megindítanak Terszky ellen, több büntanujelt is hozott világ elé, kénytelen volt tettét bevallani s azok folytán elitélték őt hús»- évi sáncfogságra. Ha meggondoltam, hogy ez én miattam történt, hogy valakinek húsz évet elvettek az életéből, hogy húsz évig öröm nélkül, élvezet, jó barátok, szabadság, előrehaladás nélkül kell neki élni elzárva, megláncolva: a zsibbadás állta el testemet; — de azután megvigasztaltam magamat azzal, hogy ha nem szólok, akkor azt a másik ártatlant Ítélik a bünhödésre. Egyszer iskolából hazafelé térve szemközt találkoztam egy sáncrabbal, ki a fe- gyencek szokott daróc köntösében, fehér sipkájában, két lábán a nagy karikáju láncot csörgetve jött felém: egy katonaőr kisérte, §zuronyo9 fegyverrel. — Te kölyök; te miattad járok hu3z esztendeig vasban. De megállj, ha kiszabadulok, majd rád találok! Az őr nem engedte tovább beszélni. Én reszketve futottam haza s azon perctől fogva valahányszor messziről hallottam közelíteni azt a szomorú lánccsörömpölést, tagjaimba állt a reszketés s nem mertem az utcára kimenni. Ez a szó boszorkánynyomis volt rajtam: f I ..Húsz év múlva.“ Ha ez az ember húsz év múlva kiszabadul, engemet meg fog ölni. Meg fog ölni olyan kegyetlenül, mint leszúrta azt a derék őrnagyot, hogy két oidalt fecskendett szét a vére. Húsz esztendeig meg nem tudtam szabadulni ettől a gondolattól! Azzal kínlódtam mindig, hogy én véd- ni fogom magamat. Nem engedem magamat gyáván leöletni. összeszereztem mindenféle ártó eszközt, amit fegyvernek gondoltam használhatni, nagy szeget fúrtam üres botokon keresztül; hegyes cir- kalomszárakat dugtam el ágyamba, akik megtalálták fegyvereimet, el nem tudták gondolni, mit akarok velők? Voltak ősi fegyvereink, nehéz kardok, csatákat vivott fringiák, azokat, mikor senki sem látta, kihúztam, próbáltam forgatni. Természetesen gyönge volt a kezem a kardhoz. Akkor feltettem magamban, hogy erős akarok lenni. Hogyan lehessek az? Olvastam valamit egy köcyvbeli hősről, aki gyakorlat által erősité meg izmait. Én is elkezdtem köveket emelgetni. I’elnoM kamasz voltam már és meg mindig háborított az a gondolat, hogy nekem erős embernek kell lennem és legnagyobb ambícióm volt, hogy karomat senki sem hirta behajtani. Mihelyt valami rozzant kardra tehettem szert, elkezdtem vivni tanulni, össze-vissza aprit láttám a boriimét tréfából, csakhogy akkorra jól tudjak vivni, mikorra elmúlik a busz év s bátran várhassak rá, aki meg akar ölni. Mikorra azonban ez a busz év elmúlt. Az 1859-ben alulcult és működését 1860-ban megkezdd Erdélyi Muzeum Egyesület nyolcvanadik évfordulója gróf Mikő Imre emlékét idézi és megállásra kényszerít. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület megszületésével nemcsak Dód Peter és Aranka György álma valósult meg, de a miiveltségteremtö nagy erdélyi fejedelmek és tudósok határtalan vágya is testet öltött, ügy tiint, hogy a XVI. és X\Il. század sajátos erdélyi műveltsége a „Metamorphosis TranssylvaniaeErdély nagy átalakulása idején megsemmisült, de Apáczai Cseri János népe jövőjéért aggódó szaia és biztató felkiáltása: elpusztul az a nép, amelynek nincs tudománya, a XVII. század második felében meghallgatásra talált. Bőd Péter már 1760-ban felvetette egy magyar tudományos akadémia létesítésénél: gondolatát és annak főcéljául a nemzeti lét alapját képező nyelv- és miiveltségtörténelmet tűzte ki. Ez az eszme a műveltségért nemcsak meg halni tudó, de a nyomor és lenézés, a meg nem értés és a jobb jövőben vetett hit közt vergődő és dolgozó tudósok hosz- szu sorának lankadatlan- buzgalma révén már nem alszik el. Egy század múlva. a kedvezőtlen körülmények ellenére, „Erdély Széchenyijének“, gróf Mikó Imrének szellemében ölt testet. Ezzel a sajátos erdélyi magyar művelődési törekvések nyertek betetözödést. Gróf Mikó Imre 1805 szeptember hó 4-én született a háromszékmegyei Zabolán. Bölcsőjét ugyanaz a röld ringatta, ahonnan egykor Mikes Kelemen indult bujdosó útjára és ahonnan, elszánt akarattal tört utat magának Ázsia ismeretlen tájai felé Körösi Csorna Sándor. Édesappi gróf Mikó György, édesanyja gróf Mikes Zsigmond királybíró leánya, Borbála volt. Születése után néhány nappal édesanyja meghalt s igy árván kezdi meg életét: miként Rousseau; elveszti azt akinek életet köszönheti. X agyszüleinél nevelkedik, előbb Zabolán, majd Marosujvárt a felső- marosujvárt idéző falak közt. jólétben és szerető gondoskodásban. 'A Maros kanyarulata felett kiemelkedő dombon áll a szép várkastély s lent az aljban a letekintő gyermekszem előtt a mult komorságát feloldó szelíd vidék nyújtózkodik. A Maros kanyarulatai körül román és magyar falvak: Felvinc, Koesárd, Nagylak — igazi erdélyi táj s közvetlen a vár tövében akkorra kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy melyik világ sarka felöl jón rám olyan ember, aki meg akar ölni? Olyan időket éltem keresztül, amik az embert »lszoktatták a halál félelmétől s többé egy cseppet sem voltam arra busz- kt . Inigy vivni, verekedni tudok; bolondság az egész. Nemrég azonban, egy délutáni órán licit v i t hozzám egy összezsugorodott vén ember, fejének nagy része kopasz, a többi baja is ősz; a háta is egészen előre a rnegujhodó római bányai áros: Salina*’, Marosajvár. Erdélyi utak kereszteződnek itt, népek és tájuk találkoznak s akkori- hat. nemcsak Marosit jvár, de az egész Marosmente — Vásárhely felé éppen ngy, mint Enyed, Gyűld fehérvár és Alvinc irá- n\áb(ui — a fejedelmi kor Erdélyének élő múzeuma. A fialni Mikó Imre első nagy élménye: Marosujvár és az itt átvonuló históriai tanításban bővelkedő marosi útvonal. Második élménye Enyed, hová később tanulni vitték s hol tizenkét évet tölt. mint a Bethlen-kollégiurn növendéke. Az erdélyi magyar Heidelberg ebben az időben éli virágkorát, közel ezer növendékével valóságos iskolavárost alkotván, mélynél, életét külön törvényei: és etikai alap- elvek határozzák meg. A nagy alapitó szelleme nemcsak a város köveiből sugárzik de tanárai és tanulói munkásságából is. Kapuk, feliratok, régi épületek és bedőlt sírok, mind a fejedelmi l:or szabad levegőjét idézték a diákok és tanárok lelkében. Az erdélyi mult Enyed falai között és abból. mint egyik legfőbb ihletforrásból táplálkozott a XIX. század er délyi ellenzéki szelleme is, hiszen a vallásosság mellett Enyedet az ellenzéki, az idegennel szembeszálló nemzeti szellem jellemezte leginkább. Mikó Imre ebben a környezetben, a kiváló tanárok keze alatt nyerte azokat a kezdeti benyomásokat, melyeknek hatását később élete munkásságában megfigyelhetjük. Különösen két tényező befolyását jegyezhetjük fel: Az egyik a diákokkal való közös együttélés, mely lelkében a közösségi gondalotnt fejlesztette ki. A másik tényező, amely Mikó életére hatolt és benne a történeti érzéket kifejlesztette, az enyedi kollégium gozdag könyvtára és múzeuma volt. egyike a kor legértékesebb magyar gyűjteményeinek. Egykori ismerői valóságos legendákat jegyeztek fel gazdagságáról. Benkö Ferenc szerint a könyvtárban 21.000 kötet volt és ezernél több kézirat és okmány. A Bethlen-koilé- gittm falai őrizték Bőd Péter, Benkö József. Báróczi Sándor ismeretlen írásait is Ennek a könyvtárnak látása és a 48-as időkben bekövetkezett pusztulása tragikus figyelmeztetés volt Mikó számára, hogy elérkezett az ideje összegyűjteni és megmenteni a jövő számára Erdély múltjának emlékeit. A fiatal diák gyakran fordult meg a kollégium gyűjteményeiben és könyvtárában és a ritka kéziratok, a múltak szellemét lehellő régi fóliánsok, a képtár, feltűnően gazdag természetrajzi és éremgyiijtemények a mult szeretetét ébresztették fel benne. 19 4 0 I u 1 i u H 7. görnyedve; bor-ánatot kért tőlem, hogy ide jött; hallotta, hogy ismeretségben va gyök olyan emberekkel, kiknek leíróra, kibordóra, vagy egyébre van szók égők, kert, hogy ajánljam valahová. 0 igen k< - vénsel beéri s nagyon engedelmes emboi log lenni, mert egy ifjúkori bűnéért hu z évig v»>lt nehéz fogságban; s a fogság kemény iskola. Nevét kérdezem: Az én nevem Terszky Rudolf. Olyan szelíd volt s oly csendes. Az enyedi kollégium után Vásárhelya ment jogot hallgatni, majd annak elvég- zése után 1826-ban u királyi fökonnúns- szék szolgálatába lépett. A közéletben 1848-ig — hivatali munkásságán túlmenően — nem vett jelentős részt. A szenvedélyek, amelyeket hol egyéni érdek, hol szent eszmék fütenek, nem ragadták magukkal. Nem vágyott a tömeg habáraira és bár jó szónok vob, az indulatok pillanatnyi felforralását nem tartotta szükségesnek. 0 a csendes és kitartó munka hive volt, a haladást a belátástól és meggyőződéstől várta, nem fjedig a bosszútól és szenvedélytől fütclt romboló szándéktól; hagyományai, vér- mérséklete és lelki alkata egyaránt a konzervatív párthoz vonzották, de kormányi tisztelete Széchenyi nemes elgondolásainak hatását mutatta. , A negyvenes évek után itt-ott már kezd a közéletbe is belekapcsolódni és elvállal olyan állásokat, melyekre rangja és vagyona részben kötelezik is. Miután az enyedi kollégium gondnokává választotta, az egyházkerület néhány év múlva, 1840 május 15-én a fökurátori méltóságra emeli. Az erdélyi református egyházi életbe való» bekapcsolódása ettől kezdve megszakítás nélkül egyre fokozódó odaadással haláláig tart. Az a nagy lelki együttérzés és anyagi áldozat, amit egyházának iskolái érdekében négy évtizeden át hozott, az erdélyi protestáns egyház történetében szinte páratlan és őt egyházunk légim- gyobjai közé emeli. A másik terület, mely érdeklődését lekötötte, a kolozsvári színészet Mikó érdeme, hogy három évtizedre kiterjedő szinpártolói tevékenységével a szinhúz válságait megoldotta. Amikor a 60 as években a Farkas-utcai színház épületének átalakítása anyagi lehetőségek miatt késett, ö állt a gyűjtés élére és Kolo zs vár város ajándéka mellett övé a legnagyobb pénzadomány. Mikó 1848 elciui közéleti tevékenységének két alappillé/ e tehat a református egyház támogatású és a magyar színészet pártolása. Életének legboldogabb eseménye, házassága, szintén erre az időre esik. 1840- ben veszi feleségül Rhédey Ad ám leányát. Máriát. A Iwldog házasság és a családi élet fokozottabban a faluhoz köti és munkássága javarészét a gazdálkodás tölti ki. Kortársai közül számosán említik Mikó kitűnő gazdasági szaktudását. Birtokai Erdély legszebb mintagazdaságai közé tartoznak. Az 1841—43. évi országgyűlésen vetődött fel az Erdélyi Muzeum megalapításának gondolata. Kemény József és Sámuel grófok hires gyűjteményüket felajánlják erre a célra. Önzetlen elhatározásuk Erdélyszerte lelkesedést kelt. A későbbi országgyűlésen azonban hiába sürgetik a muzeum megvalósítását, a megoldást a közhatalom állandóan halogatja és a 48-as forradalom egyelőre fátylat bei t a muzeális gondolatra. Kemény József mellett Nagyajtay Kovács István hasonló irányú működést fejt ki. Munkásságuk akkor meg nem keltette fel Mikó figyelmét, öt akkor még nem érdekelték annyira a szellemi elet megszervezesének kérdései, mint később. Mikó a sötéten látó;.1: komorságát és elmélyülő erkölcsi magatartását magáévá teszi, de ugyanokkal azt n sohasem csüggedő nemzetépitök derűlátásával egyeiiti. Az európai események azonban olyan gyorsan haladnak <i kibontakozás felé, hogy a f oldog élet- szeri délei. világát csakhamar megse-vmi«- tik és a csendesen szemlélődők lel-kinyugalmát felborítják. A régi világ biztosnak hitt várait összeomlás fenyegeti, a nemzeti és társadalmi ellentétek csaknem minden országban f orar dalomhoz vezeta NYÁR JÓZSEF ATTILA VERSE Aranyos lapály, gólyahir, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. 4 mérges rózsa meghajol — örös, de karcsú még a nyár. Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon. Ily gyorsan betelik nyaram. Ördögszekerén hord a szél — csattan a menny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a téL GROF MIKÚ IMRE - ERDÉLY SZÉCHENYIJE Itta: DR. JANCSÓ ELEMÉR
