Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-05 / 126. szám

194 0 Iunlu a 5. ELLENZÉK 7 Hangya Egyszerűsítik a közigazgaíast Kolozsvári kis notesz MEGJELENTEK AZ UJ 1 LEJESEK !.. Most iinnepH az erdélyi „Hangya“ Központ születésének 20. évfordulóját. Az ifjú és délceg intézmény mára tűzte ki ünnepi közgyűlését, mely Nagyenye- den, a „Hangya“ Központ székhelyén bizonyára nagy lelkesedéssel, meleg visszaemlékezéssel, öntudatot nüvelő beszámolókkal fog lefolyni. Most 20 éve!.,. Mi, akik a világ uj berendezke­désének válságos kora előtt állunk, el tudjuk gondolni vagy legalább elkép­zelni, micsoda óriási és nehez feladat lehetett a főhatalom változása idejen és az egvetemes nagy feladatok halmo­zódásának történeim! korszakában 670 magyar szövetkezet esetleges bukását megállítani, a régi kapcsolatokból hala ios vérveszteség nélkül. Kifejteni és egy uj középpont, a nagyenyedi Hangya | köré csoportosítani őket. Pedig ezek a g Hangyaszövetkezetek akkor még csak | rövid múltra tekinthettek vissza, hi­szen a marosmegyei Nagyernyén és az aradmegyei Álgya községben a két leg régibb szövetkezet 1898—1899=fben ala­kult. A nagy munka sikerült. A szövet kezetek hamar fölocsudtak a változás ájuitságából és a három nagy öreg püs- g pök lelkes indítására megalakult közép- H pontnak az envedi Hangya 1920 június | 3=<án Lészav Ferenc és Rohay Lászfó R vezetésével. A gazdasági válság kitöré § séig örvendetes fejlődés történt. Érdé | mes tanulmányozni az intézmény most | közölt beszámolóját. A kisebbségi erő S töretlen érvényét bizonyítja ez is, amig | a történelmi végzet be nem avatkozik. | A gazdasági válság súlyos áldozatokat | követelt. A tőkeszegény és részben 1 hiányosan vezetett szövetkezetek te- R kintélyes része összeomlott, úgyhogy | csak 329 szövetkezet vészelt át, de | mindez legalább most sziklaerősen áll. | Az 1930. év 1,623.211 lej, az 1931. év j pedig 1,274.029 lej veszteséggel zárult g és az 1927. évi 147 milliónyi forgalom | 1932=*ben 68 millióra csökkent. Elrémi | tö számok voltak. Csak úgy lehetett a 3 hínárból kimenekedni, hogy a tartalék-| alapból 2 és félmilliót leírtak és a fi­zetéseket erősen lecsökkentették. íme, ez a kettős és az alkalmazottak részé­ről nemes jellegű áldozat nagyszerű bizonyítéka volt a kisebbségi öntudat nak, ellenállásnak és akaraterőnek. Meg is lett az üdvös gyümölcse és ma minden súlyos nehézség, főleg átszer­vezési kényszerűség ellenére a Han­gya virágzik és fejlődik. Elég, ha meg­említjük. hogy a forgalom az elmúlt évben ismét 140 millióra emelkedett és a mai nagy európai válság hullámai nem ártanak sziklaszilárd intézményeid nek. Ma már 53819 tagja van a Han­gyának és egyre inkább növekedik az oíyan szövetkezetek száma, melyek gé­pekkel ruházkodnak be, közművelődési hajlékokat építenek és benne köz­könyvtárakat létesítenek. Szóval, erőd sek. E virágzásnak, vagy mondjuk újjá­születésnek vannak fontos körülményei s eszközei, melyek megnyugtatnak. Fontos körülmény, hogy 1922 ben a felső felügyelet vállalásával a mükö4 dés biztositódott és az uj szövetkezeti törvények se változtattak e helyzeten. Sőt az állami rendelkezések bizonyos kedvezményekhez is juttatták szorgal* más „Hangyáinkat". Az eszközök is megszaporodtak. Az eile, őrző Uniót M megalapították, majd a Hangyába ol­vasztották. A szakirodalom és hirszol* gálát érdekében kiadják a „Szövetke­zés" cimii lapot, melynek ujabban „Szö­vetkezeti család“ című melléklete is van, 20 ezer példányú kiadásban élképp zelhető, hogy ez a szerv milyen hatal­mas munkát végez a családokban a szö­vetkezeti eszme terjesztése érdekében. És részben ezt a feladatot intézi a Hangya naptár is. Nemcsak a kereskc* delmi vezetés, nemcsak a bolt ellátása, nemcsak a közösségi gyűlések rende­zése, nemcsak tanfolyam, de ime, a jól megírt betű is hangyaszorgalommal dolgozik a Hangya-szellem sikeres tern jesztésén. Az uj eszközök sorában a legérdekesebb és legjelentősebb az is­kola szövetkezetek megalapítása. Ha4 talmas teljesítmény. Csaknem vala­mennyi felekezeti fő, közép, szak és tanintézet mellett működik már iskola- szövetkezet. Ez igen sokat mond. Mert Uj relormtervik készülnek BUKAREST, május 4. Ünnepélyes külsőségek között történt meg a Legfelsőbb Közigazgatási Tanács tagjainaJc hivatalba iktatása a belügymi­nisztériumban. Az ünnepségen Mihail Ghelmegeanu belgiiyminiszter is jelen volt és a legfelsőbb tanácsadó szerv szükséges voltát hangoztatta. | — A jelenlegi közigazgatási törvény — mondotta Ghelmegeanu miniszter — megmarad. A kereti és a vezérelvek nem változnak, a tartalomban azonban egész sor kérdés akad, mely mélyebb tanul- | mányozást és megoldást igényel. Ezek a kérdések közelről érintik az országos köziigazgatás helyes menetét és az ál­lam megszervezésének alapját képezik. Ebből a célból mindenekelőtt a követ-* kező kérdéseket kel! tanulmányozni.: a közigazgatás egyszerűsítése; a helyi közigazgatas tisztviselői elő­készítésnek kérdése; a tartományokat, városokat és közsé­geket illető adók kivetésének és behaj­tásának megszervezése; a helyi közigazgatás számvitelének egységesítése; a közigazgatási egységek pénzügyi és technikai ellenőrzésének megvalósítása; a királyi helytartók hatásköre és a megyei prefektusok szerepe; a helyi közigazgatás összes hivatali szerveinek eljárási szabályait magában foglaló törvénykönyv előkészítése. Ghelmegeanu belügyminiszter megjeá gvezte, hogy az elintézésre váró problé­mák között még több kisebb jelentősé­gű ügy is szerepel. A Legfelsőbb Közigazgatási Tanács tagjai nevében Paul Negulescu profesz- szor válaszolt a beliigyminiszteir beszéd déré és a kitűzött cél elérése céljából adatgyűjtő és statisztikai osztály felál­lítását kérte. Ünnepélyes keretek kozott iktatták be az uj külügyminisztert „A kifejtendő tevékenység célkitűzései ~ változatlanok maradnak" BUKAREST, junius 4. (Rador.) A Stuiza-palotában hétfőn délelőtt iktatták be Giugurtu mérnököt, az uj külügyminisztert. Ebből az alkalomból a minisztérium tisztviselőinek, a külföldi és a román saj­tó képviselőinek jelenlétében Grigore Ga- feneu, a volt külügyminiszter, a követke­ző beszédet mondotta: — Harmadszor veszek búcsút Önöktől és ettől a háztól, melyhez továbbra is köt román voltom és ebből fakadó minden gondolatom. Nem a sok beszéd idejét él­jük. Csupán meg akarom köszönni Önök­nek a bizalmat és szeretetet, melyet ve­lem szemben tanúsítottak és azt, bogy a Király és az ország iránti kötelességem­nek szorgalommal és becsülettel való tel­jesítésében segítségemre voltak. Köszöne­tét mondok elsősorban legközelebbi mun­katársaimnak: Cretzeanu és Grigorcea uraknak, akiknek tudására, tapasztalatai­ra és barátságára minden körülmények között számíthattam. Meg vagyok győződ­ve, hogy ugyanolyan bizalmat és odaadást tanúsítanak utódom: Giugurtu miniszter úrral szemben is, aki kivételes képessé­geivel és hazafiasságával tovább fogja vin­ni állandó és természetes vonalán külpoli­tikánkat. Ettől a külpolitikától — mind­annyian érezzük ezt — függ jórészt az or­szág biztonsága és jövője. Ezért kiesik és nagyok, közelebb, vagy távolabb állók, mindannyian egyformán köréje kell tö­mörülnünk, őfelsége II. Károly király magas irányitását követve, hűséggel szol­gálva az országot és Uralkodót. Giugurtu külügyminiszter a beszédre következő szavakkal válaszolt: — Uraim! Köszönetét mondok Gafencu miniszter urnák a szép szavakért. Gafen­cu miniszter ur tevékenysége nagyon jól J ismert. Igen nehéz időkben, a szükséges tehetséggel és ügyességgel, de kellő erély- lyes is vezette a minisztériumot, biztosít­va számunkra az annyira óhajtott nyugal­mat és az egyetértést az ország összes j szomszédaival. Amikor ma átveszem ke­zéből a külügyek vezetését, a kifejtendő tevékenység célkitűzései azok az állandó célok maradnak, melyeket őfelsége magas vezetése alatt eddig követtek és többiz- ben leszögeztek. A béke, az ország függet­lenségének és határainak védelme, a meg­értés politikája az összes nemzetekkel és főleg szomszédainkkal. Ez a politika meg­értést és alkalmazkodást igényel, amit nemzetünk földrajzi elhelyezkedése és tör­ténelmi fejlődése által megbatározott lét­érdeke irányit. Az a szerep, melyet a gaz­dasági tényező játszik ma politikai téren — számomra, aki sokat tevékenykedtem hasonló területen — további indokot je­lent, hogy megfelelő figyelmet fejtsek ki ezen a helyen. Ennek a politikának a szol­gálatába fogom állítani minden erőmet. Boldog vagyok, hogy ebben a magas tiszt­ségben, melybe Őfelsége II. Károly ki­rály magas bizalma helyezett, ügyes és ki­próbált munkatársakat találok, akiknek együttműködésére számitok én is, amint azt elődöm tette. oa ssa nemcsak az elsődleges gyakorlati cél megoldása történik velük — szövetke-* zet a szövetkezeti érdek szolgálatában — hanem eszményi és másodlagos tévé kenység is folyik bennük és általuk: az ifjúság oktatása és nevelése a szö­vetkezeti jövendő számára. Nem kell bővebben fejtegetnünk, hogy mi lesz ennek az okos és időszerű kezdeménye­zésnek eredménye. Uj „szövetkezeti nemzedék“ lép ki az életbe hamarosan és ez bizonyára sohasem sejtett lendül leire fogja kapatni Erdély szövetkezeti mozgalmát, melynek hatalmas érvénye­sülésére immár égető szükség van. Ne feledkezzünk meg azonban a legjelen­tékenyebb segítő eszközről. A Népkö­zösség támogatásáról, amely feltétlen és nagy hatású. A Népközösség azzal, hogy minden eddiginél szélesebben és mélyebben szervezi meg a tömegeket, lehetőséget ad, hogy minden szükséges gondját és támogatását élvező szöveti kezeti mozgalom kisebbségi életünk minden helyére és minden emberéhez eljusson. A Népközösség jelenti egyéb­ként mindama lehetőségeket is, ame­lyek a nyugodt szervezkedést és zavar­talan életvitelt biztosítják. Örömmel és büszkeséggel gondolunk mai nap a Hangyára és lélekben ott va=* gyünk az ünnepi közgyűlésen. Az El­lenzék mindig legfőbb támogatója és barátja volt a kétévtizedes intézmény­nek, mintahogy elődjének is volt; és a szövetkezeti eszmét megalapítása óta képviselte. Szívesen elismerjük a Han­gya bokros érdemeit és kívánjuk, hogy a jelen vezetőség kitűnő munkájával nagyszerű eredményt érjen el. Elsőrem dii kisebbségi érdek, hogy tömegeink a Hangya szövetkezetekben is egyesül­jenek és anyagi hasznot húzzanak e ki tűnő intézményen keresztül. Az ünnep e percében az Ellenzék sem feledkezik meg a „Hangya=*férfiak“ emlékéről Kolozsváron is feltűntek tegnap a for galomban az uj 1 lejesek! Amint már fe­leztük, az uj 1 lejes ércpénz alakja kö­rülbelül egyharrnaddal kisebb, mint az ed­digi aluminium ötvözetű forgalomban le­vő I lejesek. Egészen kicsi kis pénzdarab, körülbelül akkora, mint az olasz centi- simo. Az anyagja, amennyire azt laikus szakértelmünkkel megállapítottuk: rézöt­vözet, de valószínűleg van benne valami bronz is. Az egyik oblaián ..Románia“ fel­írás alatt a királyi korona, ez alatt az i939^es évszám látható dombornyomással. A másik oldalon az „1 leu“ felirat betiii „ között félig lehántott knkoricacső reliefje látható. Az uj kis pénz egyébként egészen sima. Természetesen most még csillog, de bizonyára csakhamar eltompul majd a mindennapi forgalomban ez a kis fény, az a szelíd kis csillogás s ez a legkisebb pénzegység, a szegény embereknek ez az uj váltópénze is elhomályosul és megkopik, mint régeb­bi öreg pénztársai. De legalább — szinte biztosra lehet venni — nem fogják hami­sítani! . . . JUBILÁLNÁK A KÉMÉNYSEPRŐK!. Most ünnepli fennállásának ötszáz­éves jubileumát az iparágak egyik leg- j omantikusabbja: a kémény seprőipar. A bársonysapkás, feketeruhás, csattogó pa- pucsu, kormosképü. fütyörésző legé­nyek — vállukon létrával, seprővel — bizonyára nem vesznek tudomást erről az évfordulóról, hanem vigan járják to­vább rokonszenves iparuk második fél- ‘ évezredének beköszöntőjekor is a ház­tetők cserepeit. Csak azt jegyzik meg maguknak, hogy kiváltságos lények, akiknek megpillantása minden ember részére szerencsét hoz. Akár a jubileum napján, akár szürke hétköznapokon, de mégis szerencsét jelent a kéményseprő. 'Az mindegy, hogy ezt a bizonyos sze­rencsét csak nagyritkán lehet észreven­ni. 'Azért mégis él, létezik és ad játé­kos hitet, mosolygó, kedves romantikát az embereknek. Manapság pedig ez is valami! f RUBENS születésének háromszázadik évfordulója tegnap volt. A világhirü művész festményei s elsősorban portréi ma Ls értékmérők a festőművészeiben, mindenütt a világon, VASÁRNAP KERESZTELIK MEG ŐFELSÉGE UJ KERESZTFIÁT: AlKLER ANDRÁST! ' A kolozsvári írisz-telep 14 gyerm-ekes szegény kőműves családjának híressé lett kicsi Andris fia nem is tudja még. mennyit szerepel a lapok hasábjain. Ő lett a gyermek-sztárja a szegényes, nyo­morgó külvárosi negyednek. Azt se tud­ja, hogy vasárnap készültek a keresz­telőjére, amit junius 2-ra hirdettek be hivatalosan is. Az ünnepélyes kereszte­lő azonban halasztást szenvedett. Egy héttel kitolódott dr. Tataru Coriolan ki­rályi helytartó másirányu fontos elfog­laltsága miatt, aki a kis Aikler András keresztelőjén tudvalevőleg őfelségét ! fogja képviselni. A keresztelőt, amint a királyi helytartóságtól értesülünk, ju­nius 9-én, vasárnap délelőtt tartják meg ünnepélyes keretek között, az összes kolozsvári polgári és katonai előkelősé­gek részvételével. (g. a.) vagy érdemeiről. A számos kitűnő köz- életű emberünkről, aki a Hangyában is tevékenykedett. Most különösen Egy­nek nemes alakja vetődik emlékeze tünk függönyére, aki az Ellenzék ve* zérkarának is nagy embere volt. Drex- ler Béla dr.-é. Legyen a legtöbb virág az ö emlékezetéé, aki kezdettől fogva, egyelőre másodsorba húzódván, dolgo­zott szerényen és fáradhatatlanul n Hangya érdekében, a gazdasági válság tetőpontján pedig egyenest a Hangya élére is állott és 1934=401 kezdve halá­láig bekövetkezett három év alatt ki­vezette a válságból és megszabadította minden fojtogató újabb veszélytől, ö méltó képviselője a 20 éves munkában izzott élő és holt Hangya-vezéreknek. Áldás emlékükön vagy további tevé­kenységükön’ És egyre nagyobb siker a Hangj ának, a szövetkezeti mozgalom-* nak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom