Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-30 / 145. szám

Volt, egy kis fertály avas szalonnát és néhány darab lekete kenyeret. A vendég mindezt mohón behabzsol ta; mire az asztalon, a cseréptálon, a Kés nyelén ugyanazon undok foltok mutatkoztak, aminok a testen voltak láthatók. Majd ezt mondotta: — Szomjas 'agyők! Julián előkereste korsóját; és amint fölemelte a földről, valami csodálatos aroma csapta meg az orrát és szivét megremegtette: friss borillat! Milyen szerencse! Ám a Leprás kinyújtotta ér­te a kariát és egyetlen hosszú korttyal kiiiritette a korsót. Aztán igy szólt: ■— Fázom! Julián mécsesével meggyujtott egy rőzseköteget a kunyhó közepén. A Leprás odakuporodott, hogy mele gedjék; sarkaira guggolt és kezét a tűz fölé tartotta, de ezalatt minden izében remegett. Szemének iménti fénye alig parázslóit már, gennyes fekélyei meg­nyúltak és elhaló hangon azt suttogta: — Az ágyadat!... Julián gyöngéden odasegitette, még A közelmúltban jeleni meg dr. Bí­ró Vencelnek, a neves erdélyi törté­nettudósnak ,.Történeti rajzók•* című miive. Az értékes könyvből közöljük — a szerző szives engedelmével — at alábbi részletet. A fejedelemség korában kevés erdélyi for­dult meg Bécsben. A török hódoltság miatt ugyanis nagy kerülőt ké lett megtennie an­nak, aki oda akart jutni. Ez ut a magyar Felvidéken vezetett keresztül, ahol erdős-he­gyes vidéken kellett az utasnak járnia. Mivel a töröktől való függés miatt Konstantinápoly volt az erdélyiek fő bevásárló helye, ezért egyébként se keresték fel Bécset. Külföldre menő diákok érintették, vagy követküldetés- hen járók látogatták gyakrabban. így a nyu­gati szokások ez első megfigyelő helye sokáig alig gyakorolt hatást. Erdélyben is nagyobb tömegben éltek németek, de ezek zárt élet­módjuk és együttlakásuk miatt a többi nem­zetre átalakító erőt nem jelentettek. A feje­delemség korában a közben itt garázdálkodó német katonaság inkább elrettentőleg hatott, mintsem nyugati műveltséget kedveltetett meg. A fejedelmek udvarában, a kincstári várakban is tartózkodtak német katonák, de ezek se vo.tak népszerűek. E fizetett katonák icieoda való vonulásuk közben ugyanis sok vis zaélést követtek el. Nagyobb német érintkezés Bethlen Gábor második feleségének, Brandenburgi Katalin­nak lejövésekor mutatkozott. A német asz- szony ugyanis mozgalmasabb élethez szokott ude ári népet hozott magával. Ezek álarcosbá­lokat, jelmezes mulatságokat, baletteket ren­deztek a fejedelmi udvarban, az egyszerű időtöltéshez szokott erdélyiek csodálkozásá­ra, nem egyszer megütközésére. Alkalomad­tán bécsi vásárlásokról is szó eşik. így 1650- ben Kemény János országos fővezér, utóbb fejedelem, a felmenő erdélyi követek kezébe másfélszáz tátiért küldött, hogy abból az ő számárai egyet-mást vegyenek: függőgyertya­tartót, fekete tollas kalapos-süveget, vadá­szatra betanított ölyvekre és karvalyokra csergő gombokat, vadász sipocskákat. Egyben az ott tartózkodó magyar nádor részére mé­réséből két lovat küldött ajándékba. Az érintkezések révén néhány német szó is beăe- került az általánosabb használatba. Ilyen ol. a Spitz szó, amely az Írásokban gyakrabban előfordul. I‘.>yen a fraj (Fián), amely szóval a fejedelemasszony udvari leányait is nevezték. Igazi német hatásról, más szóval Erdély el- nvugatiasodásáról a fejedelemség megszűné­se után (1690) lehet beszélni. A török visz- szaszoritása után ugyanis Erdélyben nagyot fordult a világ. Többé nem a török főváros, hanem Bécs lett a bevásárló és igy látogatott hely. Erdély közvetlenül BécstőÜ függött, nem kapcsolódott be a magyarországi közigazga­tásba. Bécsbe kellett járnia azoknak, akiket ügyes-bajos dolguk oda szólított. Az érintke­zést nagyban előmozditotta a postakocsi já­róinak Erdélyre való kiterjesztése. Debrecen félő! jőve Kolozsváron keresztül Brassóig, Szebenig, Déváig postakocsin utazhatott az ember. A magyar Nagyalföld felszabadulásá­val a bécsi ut egyébként is megrövidült. Szi- lágysomlyón. Debrecenen, Pesten, Győrön, Pozsonyon át Bécsbe hetetett jutni. Az oda­való gondolkozásba . a beilleszkedést elősegí­tették az újságok (novellák), amelyek latin- olasz vagy német nyelven kiállítva Erdélybe Lekerültek. A nagyváros látványosságairól, az erdélyiek időtöltéseiről számos útirajz, napló számol be. melyeket az ^akkori fellendült iráskedv- ben egyes fennjárók vezettek. Egyrészük nyomtatásban is megjelent. A nemzetközi !a­rá is terítette a csónak vitorláját, hogy ne fázzék. A Leprás nyösiöirRÖtt. Kinyúlt száj- szögletei látni engedték fogait, folyton gyorsuló liörgé'S zihált mellében és ha sa minden lélekzetvételre egész a bor­dákig behorpadt. ♦ Aztán szempillúi lecsukódtak. __Úgy érzem, mintha velőim jéggé fagytak volna... Jöjj közelebb! Mel­lém! . . Ls Julián, fölemelve a ponyvát, oda feküdt a mohaágyra, egészen hozzási­mult. A Leprás feléje fordította a tejet. __ Vetkőzz le, hogy jobban magam­baszivhassam tested melegét. Julián levetette kámzsáját; aztán, olyan sziizmeziteleniil, mint születése napján, visszafeküdt az ágyra; cs combján érezte a Leprás bőrének érin­tését, mely nyirkos volt, mint a kígyóé és cserepes, mint a ráspoly. Megpróbálta vigasztalni, bátoritgat ta; és a másik el-el íulva ezt felelte neki; — Ah, meg kell halnom!.. Jöjj kö­zelebb, melengess! Ne a kezeddel! nem! tin nyelv birtokában az érintkezésben nem volt fennakadás. E nyelvet nők is beszelt« -í. Pl br. Danid Istvánná, az egyik naplóin') (1745), magával az uralkodóval is latin nyel­ven beszélt. A Bécsbe járásnak megvoltak a maguk kö­vetkezményei. Az egyszerűbb élethez szokott ctdébyiek megfigyelték a nyugati szokásokét, a zajosabb időtöltést, a nagyobb kényelmet, a könnyebb öltözködést, a nagyvárost, az építkezéseket, a lakásberendezkedéseket, al­tijában a magasabb életszínvonalat. Mindeze­ket megszokták és lassan természetesnek tar­tották. A következő lépés már a saját helyze­tükkel való összehasonlítás és a követés volt. Ennek szálai már otthonukban, Erdélyben fi­gyelhetők meg. A nyugati légkörbe kerülés lehetőségei ugyanis Erdélyben is állandósultak. A váro­sikban táborozó nagyszámú német katonaság ti-ztjei bejárósak lettek a főúri családokhoz, azok mulatságaiban résztvettek. így Bánffy György kormányzó leányának esküvőjén fe­les égével és tisztjeivel együtt a s/.eheni né­met tábornok is megjelent. Ugyanígy történt gr Ferrari Bertalannak Kálnoky Ágnessel történt lakodalmakor, ahol a német asszo­nyok is tömegesebben szórakoztak. Az előkelő családok akkor nyerték grófi- bárói rangjukat. Ezek a nyugati szokások bevezetésében előljártak. Lakóházaikat a di­vatos barokk stílusban átépítették, vagy úja­kat emeltek ez építészeti modorban. A kasté- lyaikat díszítő parkok ez időből keletkeztek. E kertek a Bécsben látott kertek utánzásai. A jezsuitarend barokk stilusban nagyszerű templomokat emelt (pl. Kolozsváron, Maros- vásárhelyen) hozzátartozó rendházzal ,iskolá­val; A nvug.ati országokban tanuló protesta as teológusok szintén mentettek az ottani dol­gokból. A fellendült kereskedelem is sok bé­csit hozott Erdélybe. A kereskedők, urak, sőt katonatisztek is élő állatokkal, marhák­kal kereskedtek. Ez állatokat úgy hajtották fel Bécsbe. A bécsi áruk viszont Erdélyben nyertek elhelyezést és sok kereskedőt csaltak le ide. A házak megteJtek ilynemű árucikkel, amiről számos ingóság-leirás tanúskodik. A többek között pl. br. Dániel István 1746-ban készült összeállításában olvasható: Képek, rajta állatokkal, gyertyatartók, németalföl­di kilenc emberke, porcelán tányér, Bécsből valók. Egyes tárgyak német nevükön lettek ismeretessé, pl. katulyo, ferslág, flinta. Ez utóbbi a seréttel töltés számára, amennyiben az uj időket a vadaknak is meg kellett érez­niük. Német mintára ugyanis a golyó helyett a serét jött használatba, ami a sebesült va­dak számát szaporította. A vadászok a válto­zásnak megfelelően szerelték fel magukat- Apor István pl. vadásztáskát ,serét- és puska­portartó bádogocskát hozatott Bécsből, olyant, amilyent ott „a nagyemberek“ szok­tak hordani. Uj ételek terjedtek (pl. kávé, csokoládé), az előkelő körökben a könnyebb francia ét­kezés hatolt be, főleg a németek kedvéért, így Apor István német vendégei kedvéért német szakácsot is tartott. Emberét küldötte egyik német parancsnokhoz, hogy ettől árpá­ból sült apró gyöngykását kérjen, amilyent a németek esznek. A német hatást jellemzi, hegy ugyanő német lova mellé német lovászt fogadott, Bécsből német kertészt hozatott. A hatást különösen a viselet változtatás szemlélteti- férfiaknál, nőknél egyaránt. A férfiak között terjedt a bajusz lenyirás, a szakáll helyett a borotválkozás. Uj volt a hojesomó. a paróka, a nvakravaló, a nvári kesztyű. Ez utóbbi ellen táplált idegenkedést Apor István egyik mondása szemlélteti. Ami­Cjítzs testeddel melengess! Julián kinyújt ózva odafeküdt, ráte riilt, mint egy eleven takaró, szájjal a szája fölött, mellével a mellén. Ükkor a Leprás magához ölelte, lis szeme hirtelen a csillagok tényét szik­rázta; hujzata megnőtt, mint a nap su- gárlvóvéje; orrlyukai lihegéséböl a ró zsáéhoz hasonló édes illat áradt; töm- jinfüst gomolygott föl a kunyhó köze pén a tűzhelyből; odakünn a habok énekeltek. I:s ezalatt a gyönyörűségek özöne, emberfölötti kéj és öröm szállott alá a bódult Julián leikébe; és az pedig, aki mind erősebben szorította karjaiba, egyre nőtt és nagyobbodott, fejével és lábával elérte a kunyhó két átellenes falát. A tető egyszerre csak elröpült és az ég kárpitja meghasadt; és Julián szállt szállt föl a kék végtelenségbe, összeölelkezve a Mi Urunk Jézus Krisz­tussal, aki magával vitte öt az egekbe. * íme, Irgalmas Szent Julián története, körülbelül úgy, ahogy Írva található egy templomablakon, az én szülőfalum tan. Fordította: Aranyossy Pál. kor ugyanis Szebenbe utazott, útközben ebé­delni a réten megszállván, meglátta, hogy Eoér Sámuel nyári kesztyűsön jön hozzá b-szélgetni. Olyan a kezed, mint a cigáoy- puidénak. most meleg van, annál inkább mpgíeketedik — gúnyolódott vele. Boér sirt mérgében, amikor látta, hogy a kisérő nép kacag az eseten. A hatás sodrában azonban már erősen benne voltak. így ugyanez Apor István nevelt fiának, Apor Péter Írónak, leá- nya születésekor irta Kálnoky Sámuelnének, a fiatal asszony anyjának: vegyen valami ru­hácskát, gyermeknek való német öltözetet a kisleány számára. A férfiaknál nehezebben ment a ruhacsere, eleinte külföldi járásuk közben ötözködtek át így Teleki Ádám. amikor (1722-ben) Né­metországba főiskolai tunulmányutra indult. Becsbe rövid fehérneműt és ráncos köntöst varratott. Halmágyi István, a napló iró, né­ni« lországi útja közben (1752-ben) ugyancsak Bécsben nyert uj külsőt. Bajuszát leborotvál­tatta. parókát vett fel és német köntöst hú­zott A változás miatt — írja — önmaga is alig ismert magára, ismerősei meg millartak rajta. Itthon a férfiak ruhája egyelőre inkább csak módosult, könnyebb lett. Hosszú idő telt bele, mig az ősi ruhát köznapi használatban elhagyták. Most a hosszú dolmányból kurtáb­bat varrtak, mellény, süveg jött szokásba a kucsma helyett. Általános lett a bunda, # köznemesség letette a kardot. A nőknél nagyobb volt a változatosság. Da­riei Istvánné Bécsben jártában (1745-l<en) nemzeti ruhát viselt. így jé ént meg Mária Teiézia királynő előtt is. Az uralkodónő egyik kislánya Danielnétől magyar szókat kérdezett ,amin a királynő nevetett: Ez a magyar dámától magyarul! akar tanulni — mondotta. A kis királv (utóbb II. József) azt kívánta, hogy Danielné hajtsa le a fejét, hadd nézze meg mi van azon. Megtapogatta a főkő- tőjét és kérdezte, hogv az miből van. Ugyan­ekkor más nő már itthon nyugati ruhába öl­tözködött, vagy a régit erősen megmásította. A német cipellő, harisnya, melltartó, mider, kivágott ruha most tűnt fel Erdélyben. A megnyúlt nyak tagolására széles szalag jött divatba. A kalap is megjelent, egyelőre csak a főnemes asszonyoknál. Rettegi György cm- üti emlékiratában (1750 körül), hogy a szép személyeknek is disztelenséget adó bóbita látásakor ,amelyet elől a homlokuk tetejére tetiek. ő meg is mondotta gr. Teleki Pálné, s<z. gr. Haller Borbála főispánnénak, gr. Beth­len Kata. az önéletrajziró (1700—1759) leá­nyának: Ne féljen nagyságtok, ezt a módit nem veszik fel nagyságtoktól a nemes asszo» nvok. Első nő. akiről igy tudjuk, Hogy kala­pot hordott. Bethlen Kata is dolgoztatott né­met szabóval. A kalapot idővel a nemes asz- szunyok is felvették és elterjesztették. Hogy mozaikszereién csak néhány dolgot soroljunk fel: ekkor jött divatba .aiz úrázás, a teeezés. a libériás szolga, a menüett és egvébb uj tánc, a bál, az erős dohányzás, a spanvolviasS'zal lezárt külön levélboriték, a kézcsók. Rettegi Bánffy György kormány­zónak leányáról mint újságot feljegyezte, hogv urak. asszonyok, mint valami uralkodó fejedelemasszonyhoz járultak hozzá kezet csókolni. Kezét kinyújtotta, hogy azt meg­csókolják. A nyugatba kapcsolódás révén természetes következmény lett a modern nyelv tanulás. Aki külföldre került, ott német, francia nyelvet tanult. Halmágyi 1752-ben Hanno­verben azt tapasztalta, hogv ott a latin nyelv rreghßit. a német nyelv is haldoklik, minden­ki franciául beszél. Teleki Ádám is hallei főiskolás diák korában tanult nyelveket, fő­leg a franciát. Biesbeu i- nagy l>r«-b«-n ál­lott u francia nyelv. Az onnét leküldött leve­lek boritékán a címzés gyakran fnancia. 11<-1- tegi György az 1761-ben meghalt Lázár Ist­vánról érdekesnek tartotta megemlíteni, hogy az már németül és franciául jól tudott. A nők se maradtak hátra ai haladásban. Daniel Zsófia, Haller János kormányzó felesége, lcányaiuak meghagyta, hogy minden nap fordítsanak németből franciára, franciából németre, és olvassanak könyveket. Megkezdő­dött a német-francia nyelvtauitónök (bonne) Erdélybe özönlése, akik a iőurak gyermekeit nyelvekre tanították. Halmágyi említi napló­jában (1752-ben), hogy Teleki László megbí­zót óból Niirnbergben németül és franciául tudó francia leányt keresett. Az eddigi köny­vek mellé francia és német könyvek kerültek a családi könyvtárakba, amelyeknek gyűjtése országos eseményé is emelkedett. így a vá­sárhelyi Teleki könyvtár a szép kiállítású francia könyvek egyik fő gyűjtőhelye. Az érintkezés nyomán házasságok követ­keztek be a bejövő németek és az erdélyiek között. így Cserei Mihály történetiró húgai is ,,megbolondulának, holmi német tisztek­hez ménének". Rettegi szerint is erősen szo­kásba jött a némethez való férjhezmenetel. Némelyek erre a pénzt sem sajnálták. így bizonyos Gálfalviné Heisz nevű káplárt nagy pénzen vett ki a katonaságtól. Magyar ne jártássá némethez leányát, mert igy jár — jegyezte meg Halmágyi naplójában, ilyen esette« kapcsolatban. Apor Péter, Rettegi György, Cserei Mi­hály, akik az átalakuló idő szemléltetésére legtöbb példát hoztak fe>3 írásaikban, sajná­lattal állapították meg a nemzeti szokások elhalványulását és az uj áramlat állandósulá­sát. Elégedetlenségüket azonban nem csu­pán az elszíntelenedés okozta, hanem a nem­zeti károk is, amelyeket ez idő felmutatott. Egyik se érdem i meg a gyanúsítást, mintha bármelyik is a haladásnak, a műveltség terje­désének ellensége lett volna. Apor és Cserei a rangeme ések káros vol­tát a beálló féltékenykedésben, nagy költeke­zésben, ember megkülönböztetésekben lát­ták. Versengés indult meg, hogy az esőbb- ségben a rang, vagy a család ősisége ér-e töb­bet. Cserei szerint a főrendek ebédre nem 13 igen hihatták meg egymást, nem tudván kit ül­tessenek előbre. Az emelkedett igények mi­att nagymérvű eladósodás következett be. A költekezés a köznépre is áthatott, finom, cifra ruhát vett fe! ez is a rangosabbak pél­dájára. A selyemruha, a nagylábon élés álta­lános lett. Apor szerint az emberek előbb nem gyűjtöttek pénzt, hogy költekezhessenek és nem voltak adósok, szeretetben élt ur és paraszt. Most azönban eladósodtak a gőg mellett. Idegen talajba átültetett szokások igy állították szembe a békésen élőket és voa- tak közéjük választófalat. Nagyobb lett a kü­lönbség ember és ember között. A német gazdasági hozzáértés szemlélteté­sére Heirmányi hires, anekdotáiban talá­lunk jellemző pé dát. így II. Apafi Mihály­nak felesége, Bethlen Kata, Bécsben meghal­ván, minden jószága a kincstárra szál.ott. Ek­kor Bécsből gazdasági tisztek jöttek le. akik az erdélyi gazdálkodáshoz keveset értettek. Az egyik ugv intézkedett, hogy az udvarbiró tavasszal vessen 100 köböl kö est és 100 kö­böl kukoricát. Az udvarbiró a parancson cso­dálkozott és visszahatott a németeknek, env- nvi kölessel be lehetne vetni az agész Mező­séget, aztán azt meg is ke.lené aratni. To­vábbá, hogy ennyi kukoricának még a kapá­lására is összes gyalogos katonáira szükség lenne. A német tisztviselő: kamarás, a levél miatt megharagudott, de egy magyar úrtól megértvén a helyzetet, aztán megcsendese­dett. Bizonyos Virmond nevű német meg azt mondotta, hogy nem jó, ha a kukoricát a köznép nagyon veti. Az urak ne engedjék, hogy a paraszt hat vékánál többet vessen. Jellemző tünet, hogy a férfi hátraszorult és mostantól a nő előljárt. A férfiak enged­ték és előmozdították a fényűzést, amelyet a nők kifeitettek. Ezt a bécsiektől tanulták, amint azt Teleki Ádám feleségének felmené­sével kapcsolatban megjegyezte: ott egy dá­mára sok ezrek kellenek. A fénynek «ellenté­teképpen a női erkölcs lazult, amit több egy­korú iró megállapított. A férfiak dicséreté­re feljegyezték, hogy -aiz izlés erősbödéséveí az ivás alábbhagyott, részeg embert rilkán lehetett látni. Az erdélyieknek szokatlan volt a borra­való (diseretio) rendszer, amely borravalót a német tisztviselők szedtek. így pl. Daniéi Istvánné említi, hogy egy bécsi útjában a vámon egyetmását nem hányták fel, mivel egy aranyat adott. Teleki Ádám is azt irta anyjának, hogy Bécsben sok diseretiót kíván­nak. E nélkül1 még passzust sem csináltathat az ember. Cseréi meg aiz Erdélybe lejött németektől, a pestises elzárás idején kiállí­tott közlekedési engedélyek adásával kapcso­latban, mondotta, hogy nincs olyan nyomo­rúság, amiből mindjárt hasznot ne tudnának hajtani. Apor István meg a bécsi kijárók el­járását szemlélteti, ő maga 30—40, sőt 100 aranyat is adott egy-egy alkalommal. így az erdélyiek a nyugati ruhával, beren­dezkedéssel együtt ismertek meg káros szo­kásokat is. eaa Az elnpgatiasodás kezdete Erdélyben Irta:Dr. BÍRÓ VENCEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom