Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)
1940-06-02 / 124. szám
1940 jvnlus 2. ELLENZÉK EXä csis. Hauern ügyelj, amint a király udvarába érnél, akkor érkeznek meg a király leányai is s a nagyobbik eléd áll, kérni fogja a gyűrűt, de le addig ne add oda, amíg a jobb lál»a bokáját meg nem mulatja. Hát akkurálé így is leve áz. Mikor menne bé a külső udvaron, szállanak alá a királykisasszonyok is a magas égbök Csak izibe áll eléje a nagyobbik s kérni kezdi a gyűrűjét, hogy adja vissza a gyűrűjét, mert neki abban van a tündéri ereje. Hanem a királyfi erőst megköti magát, hogy 6 odadja ugyan, de úgy, ha elébb megmutat, ja a jobb lába bokáját. Eleget a hitvány kisasszony, hogy így, hogy úgy, miaféle, hanem avval semmire sem mehetett az ég világán annál többre, csakhogy megkell mutassa, hogy azon ugyan semmi nincsen egyéb egy fekete félholdnál. _ i\a jó, telt, mult az idő, hogy már a hozott fii is a fogyatékára jutott. Ismét sóhajtani kezdett a királyfi, hogy mi is lesz még most. Csak az a gyémánt emberke lenne itt. Alighogy kimondá a szót a száján, nem is sok idő rátelve ott az emberke. — Jaj kedves emberkém, fogy el a fű, mit csináljunk most? —- Hát semmit egyebet — mondja az emberke —, hanem östére fogj a terüs szekérbe s annyi, egyébbel ne törődj. AHg nyélé el a királyfi a vacsorát s már fogott is szekérbe. S mikor ült fel az ülésre, már a gyémánt emberke is ott volt, — Azt mondja akkor a királyfinak^ csak feküdj le s aludj, mig felköltelek. Hát a királyfi szót is fogadott. S akkor az emberke elkiáltja magát, hogy előttem világosság, hátam megett sötétség, egy pár órák alatt meleg Indiában legyünk! Na hát, csak annyi, hogy alig aludt a királyfi annyit, amennyit, s már költötte is a kis emberke. Â királyfi néz szereden széjjel s hát újra csak azon az ékes szép vidéken álUak meg. — Bukjál át a fejeden — mondja akkor a gyémánt emberke —- s menj a kápolnába. Ott a király három lánya. A nagyobbik mellett ott van a selyem palástja. Nagy hirtele- niil kapd fel s hozd magaddal, ne félj, köny- nyen bírod. A királyfi egy percek alatt meg- tevé s avval vissza a szekérhez. S mert az már akkor készen megrakva volt, nagy izibe felülnek. A királyfit lefektette, ő maga pedig elkiáltotta magát, hogy': — Előttem világosság, hátam megett sötét« ség, két órák alatt otthon legyünk. Ahajt alig járt le a két óra s már költötte is a királyfit, hogy üljön a kocsis helyérér — Mikor a királyi kapuhoz érsz, a királyod lányai is szállnak le a magas égből s a nagyobbik kérni fogja a selyem palástját, de te nehogy odaadd, mig a babába térdét meg nem mutatja. Csakugyan, mikor a királyi kiilső kapuhoz ért, eléje állt a nagyobbik királyi lány s kérni kezdi nagy isíenkedve a selyem palástját. Csakhogy a királyfi kerekén kijelentette, hogy ő addig vissza nem adja, mig a ballába térdét meg nem mutatja. Elle* get a hitvány királyi leány erre is, arra is, igy is, úgy is könyörgött, de utoljára se tehetett egyebet, minthogy nagy szemérmesen megmutatta, hogy nahát, ha látni akarod, itt egy veres félhold. A frissen kaszált füvei ismét érték a lóvak addig ameddig, hanem akkor még egyszer elkelle menni egy szekérre valóért. Ismét csak mondja a gyémánt emberke a királyfi* nak, hogy amig ő megrakja a szekeret, addig menjen s a kápolna asztaláról hozza el az imakönyvet. Hanem akármilyen minitutnra megtevé ezt is a királyfi, mire a szekérhez visszatért, már az rakva volt füvei s avval egy pár órák alatt újra a királyi városban vajának. Azt mondja akkor a gyémánt etn- berke: — Amint mensz bé a külső kapunál, ott lesz már a nagyobbik király lány, kérni az imakönyvet. Hanem neked olyan Istenes lel- ked nelegyen, hogy odaadd, mig a mellét meg nem mutatja. ügy is leve, hogy már a kapunál várta a , királyi lány s kérte nagy Isten fizessevel az olvasót. Mondja a királyfi, hogy ő addig semmiért a világon nem adja, mig a mellét meg nem mutatja. Haj. megrökönyödik a szegény királyi szűz, de erőst. Hanem utoljára is csak ngy kellett, hogy legyen, hogy megmutatta. Hát! lelkem teremtette ,hallák-e, volt olyan ékes csillag a meMe közepén, hogy a királyfinak még a szája is nyitva felejtődött a nagy bámulattól. Hanem akkor aztán odaadá az iraakönyvet. Igen csak, hogy s mint estek a dolog, a király éppen akkor nézett ki az ablakon s meglátta, hogy a kocsis a lányának adogat valamit. Tüstént maga elé rendelte a királyfit, hogy, hogy mer ő kocsis létére éjnek éjszakáján az ő királyi lányával találkozni? Mondja meg azért is, de rögtön, hogy miféle anyaszülte jegyei vannak a lányának, mert ha nem. fejét véteti. Azt mondja a ki- rályfi, hogy ő mégis, csak elébb Ígérje neki feleségül a lányát, mert tudja meg a király, hogy ő úgy sem kocsis fajtából való. Az ő apja sem disznópásztor, vajmi, hanem az is király, ö csak világbélátni jött ide s nem kocsisnak. S ahajt nagy hirtelen mind bemondta a leány anyajegyeit. Haj, hogy megörvend er- re a király, hogy már az ő legnagyobbik lányának férje akadott, még pedig királyi. Hát örvendett a király úgy ahogy, de bezzeg, hogy örvendett a leány még jobban, mert ő úgy megszerette a dali' királyíit, már mini kocsist, hogy olyant ne láss. Elég az hozzá, hal- lák-e, hogy tüstént királyi hiútól ele. A királyfi apját, anyját egy miccenlésrc odaszállították. De csaptak olyan lakodalmat, hogy még a hetedik országra is clhallolt a bandaszó belé. Hanem voU öröme olyan amilyen a leány apjának, de bezzeg volt olyan IJriste- nes öröme a királyi szülőknek, hogy az ő egyetlen, kedves, szerelmetes gyermekük él ©s boldog vőlegény. Na. csak annyi, hogy a nagy örömükben, még ő maguk is, öreg létükre is, táncra kerekedtek. S a nagy tán-, colás közben, amint nagy hangosan hjjongtak, egyszer csak hupp, elestek, leestek s az estük halálos leve. A szegény királyfi nagy bánattal, királyi pompával eltemetteté őket. Maga akkor hazament a feleségével, 0 lett a király az apja helyett s éh nagy örömben, boldogságban a feleségével. Igen addig, ameddig, hanem* hogy történék hogyse, a királyfi mirigy halálba esett, beléhalt s király nélkül maradt az ország. S hát még ma sincs királya, éppen kiedet várják Minya bátyám, ha elmenne hézzok királynak. Hogy a gyémánt emberkéből mi lett? . . . Hát amennyit kied tud róla, én is csak annyit. MAURIAC NAPLÓJA «p» _ )nwppwnmn»Miina >nw ip-n i im ..... mm »m - a Mas HESZKE BÉLA Ha a háborús Franciaország könyvtermésén végignézünk, azonnal szembetűnik, hogy a napló, a rövid írás, a személyes impresz- sziók és egy-egy magányos óra elmélkedéseinek a megrügzitése, igen sok francia Írónak kedvelt megnyilatkozási formájává lett. De talán ez divat is volt mindig a franciáknál. Nagy nép — kis írásokkal, mondhatjuk a franciákról, ahogy a belgákról annak idején HL Lipót azt mondotta, hogy »Kis nép — kis gondolatokkal.“ A rövid lélekzetü Írások születését nem akarnók a már közhellyé szürkült okkal megmagyarázni, hogy „fegyverek között hallgatnak a Múzsák.“ Miért hallgatnának? Igaza van Cs. Szabó Lászlónak, amikor legutóbb megjelent, „Fegyveres Európa“ cimü müvében azt irja, hogy „Áruló a múzsa, amely hallgat a fegyverzajban.“ Háború idején talán csak annyi történik az Íróval, hogy addig érthetetlennek tűnő dolgok között felfedezi a könyörtelen valóság történéseitől sugallt összefüggéseket, bepillant a háború fényeinek tragikus világításánál olyan mélységekbe, ahová béke idején nem nézhetett soha: megláthatja azt, hogy az ember éppen olyan fenséges szakértelemmel tud rombolni is, mint építeni. Ilyenkor az iró elvonul s önmagával társalog, naplót ir, íróasztalában motoszkál, kutat és átadja azokat a gondolatmorzsákat, melyeket egy jobb világ, jobb napjaiban gyűjtögetett. A közelmúltban négy neves francia iró kötetbe foglalt apró Írásait kaptuk kézhez. Duhamel „Francia álláspontok“ címmel adta ki rövid írásait, cikkeit, melyeket az elmúlt háborús hónapok idején irt a Mercure de Francéba. Julien Green „Naplójának" második kötete is nemrég jelent meg. Jacques Chardonne, a Goncourt-dijas fiatal Barbe- zieux-i „remete“, „Magánkrónika“ címmel jelentette meg rövid írásait, melyekben egy olyan francia gondolatai rögzítődtek, aki észre sem akarja venni, hogy körülötte véres háború düh . Legutóbb pedig Mauriac, a neo-katolikus irodalom büszkesége, ajándékozott meg „Naplójának“ harmadik kötetével. E kötettel kapcsolatban szólanunk kell Mauriac „vidékiességéről“, erről a gazdagító jelemvonásról, mely szint és sajátos hangulatot ad a nagy iró egész müvének. Sok részlet van ebben a „Naplóban“, melyekben a délfrancia vidék sugallta élmény, a Landes- ok vidékének hangulata, a Malagar-i lakóház emlékei szunnyadnak. Nem „intimitások“ ezek. Ezt Mauriac-tól várnunk sem szabad! Mert ha 5 megnyilatkozik, akkor a lélek beszél belőle, azon a nyelven és olyan borzongató és metsző őszinteséggel, mint ahogy ke- yés Írónál tapasztalhatjuk. Egységes, tisztult és nagyon szilárd az az alap. melyre Mauriac egész életszemléletét, rövid megjegyzéseit, véleményét, rokonszeu- vét és rosszalását elhelyezte. Határozottan kiáltja oda a jajgató embertársnak, hogy itt az idő arra, hogy ne csak szimbólumot lásson a keresztben, hanem élje is át annak a valóságát, mely jelen esetben egy rettenetes habom formájában jelentkezett. Közben Mauriac irodalmi kérdésekről is ir. Megvédi ..As- modée“ cimü darabjának főhősét, Blaise Couture-t, „Racine titkáról“, a léleklátásró! elmélkedik; felidézi a már halott Francis Janiméhoz írott fiktiv levélben a „kis dolgokban rejlő nagy örömöket: ir a „háború küszöbén leikébe áramló halálos csendről“, amikor „ugyanaz a kétségbeesés más és más szakadékokat keres, hogy belehulljon.“ A kötet legragyogóbb írása azonban a „Bűn és irodalom“ viszonyát boncolgató merész eszmefuttatás. Nem önmagát védi ebben Mauriac, aki ugyancsak sok sötét bűntől terhelt embert szerepeltet könyveiben, hanem azokat támadja, akik hitbuzgalmi irodalom leple alatt lehazudják a való életet és langyos történetekbe süllyesztik szürke dilettantizmusukat. Elismeri, hogy „egyetlen egy regény, egyetlen egy dráma áll a keresztény rendelkezésére: a sajátja; egyetlen egy történet, küzdelem, mely közte és a Teremtő között jáf zódik le“, amelynek alján azonban megtalálható éppen úgy az Erény, mint a Bűn is. Az irodalomnak ezért nem lehet célja, ha katolikus jellegű is, sem „viaszfigurák, sem nem nélküli bábok szerepeltetése“, mert akik e könyveket olvassák, akár keresztények, akár pogányok, húsból van a szivük.“ Mert bármennyire veszélyes is legyen az ember Ilii ábrázolása, egy érdeme van: éppen ez a hűség.“ Igaza van Mauricnak. Az Öntetszelgő dilettantizmus nem hazudhatja el az életet a katolikus irodalom álcája alatt, mert a felett Erény borzalmasabb az irodalomban valóságként szerepeltetett bűnnél . , , HIRES költemények E cim alatt minden vasárnapi számunkban a világ irodalmának, vagy a magyar irodalomnak egy-egy hires versét közöljük. Régi ismerősöket, akikkel érdemes újra találkozni. S köztük esetleg olyanokat, akikkel az olvasó most találkozik először. Hires verseket, amelyeket érdemes magunk elé idézni, vagy amelyekkel érdemes megismerkedni. A DARVAKHOZ BALASSA BÁLINT VERSE (A magyar irodalom első nagy lírikusa nagy világváltozások forgatagában áll. A középkorból kilépett ember regényességét hordozza. Európából a humanizmus ömlik leikébe, a hitével a reformáció és katolicizmus között hányódik, népe széttépve: törökkel — némettel. és egymással hadakozik. Elvadult erkölcsök és nagy erények bomlanak jel a nemzet leikéből. Ö magában hasonló végleteket hord, mint az a világ, amely körülveszi. Élete megragadó fordulatokban bővelkedő regény. Ez az élet oldódott fel azokban a versekben, amelyek nevét a legnagyobb magyar lírikusok közé helyezik.) Mindennap jó reggel Ezen repültök el, í Szóldogáh án, darvaim! Reátok néztemben Hullnak keservemben Szemeimből könnyeim. Hogy szép szerelmesem Jut eszembe nékem, M egujulnak kínjaim. Látom utatokat Igazítottátok Arra az ország felé, A holott az lakik, Vig szivemet aki ő magánál rekeszti, — ' Valaha énrólam, Ki híven szolgáltam, Vájjon emlékezik-é?, Bujdosom, mint árva, Idegen országba Veszettül, mint zarándok; Ruhámban setét szint, Szivemben szörnyű kint Viselek én, úgy gyászlok, Szárnyam nincs, mint néked, Kin mehetnék véled Ahhoz, akit óhajtok. Szárnyad vagyon, repülsz, Szintén ott száUsz te, ülsz Földében, hol akarod; Te szomjúságodat Szép forrásból csörgött Tiszta vizével oltod, örömöm környékét, Az ö lakóhelyét, Paradicsomot látod. . **■■'*-•*&' ••*. De ne siess, kérlek, Tőled hadd üzenjek Néki rövid beszéddel; Vagy ha az nem lehet, Csak Írjam nevemet M ellyedre iei véremmel! Kin megesmérhesse, Hogy csak öérette, Tűrök mindent jókedvvel, Adjon az jó Isten Néki egészséget, Vig és hosszú életet; Mint mezők virággal, Tündököljék sok jókkal, Áldja mindennel ötét Nyomán is tavasszal Teremjen rózsaszál S keserűi jön enge met. Sok háborúimban, Bujdosó voltomban Midőn darvakat látnék Szép renden repülni S afelé haladni, Hol szép Júlia laknék, El" fel fohászkodván S utánuk kiáltván,
