Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-14 / 107. szám

iá 6 ELIBNZÉK I 9 4 f) május 14. Belső kölcsön- kötvények húzása (Folytatás). KOLOZSVÁR, május l.'L A négy és fél- százalékos 193-4. évi belső kiilcsünkötvények május elsejei lmziisau egyenként 1000 lejt a következő számok nyertek: 2.2 18.9(> 1-980 2.224.121-110 2,224.481-500 2,227.341-360 2.235.561-580 2.237.321-210 2,245.001 -020 2,254.341 -36(1 2.256.061 -080 2,256.161-180 2.281.561-580 2.307.761-780 2,308,061-080 2 310.761-780 2,312.721-740 2.551.781- 800 2.363.601-620 2,366.041-060 2 370.321-340 2.370.361-280 2,375.341-360 2.383.761-780 2.426.641-660 2.4-42.261 263-280 2,461.380-400 2,472.761-780 2. 477.661 677 679-680 2.488.321-340 2,503.561-580 2,505.301-400 2,512.221-240 2,519.201-220 2.524.241- 260 2,525.981 ‘»83.6.000 2,538.061- 080 2,569.581-600 2,578.301-320 2.578.821-840 2.579.601- 620 2,585.181-200 2,587.541-560 2.604.021- 040 2.607.301-320 2.622.681-700 2.631.741-760 2,632.041-060 2.634.501-502 504-620 2,639.821-840 2,640.441-460 2,646.403. -420 2,654.841-860 2.659.261.280 2,677.961- 972 974-980 2,678.461-480 2,685.561-580 2 686.041-060 2.702.961-980 2,716.921-940 2.740.421-440 2,746.581-600 2,754.381-400 2.756.901- 920 2.759.801-820 2,770.321-340 2.782.621-640 2.793.121-140 2,794.401-420 2.798.241- 260 2.806.561-580 2.813.281-300 2>816.921.940 2,828.401-406 408-420 2.832.161 -480 2,841.421-440 2,843.621-640 2.844.241. W' 2,850.741-760 2,872.781-800 2,875.741­760 2.895.001-020 2.904.941-960 2,920.401-420 2.921441.460- 2.927.861-880 2,928.321-340 2,931.281-300 2,942.361-380 2.946.810-840 2.950.601- 620 2.053.881-900 2.959.221-240 2.966.241- 260 .2.969.261-280 2.973.501-520 2.976.021- 022 024.040 2.979.521-540 2.989.901-920 2,933.741755 757-760 2.996.142-160 2.996.401-420 2.999.141-160 3.000.981-1.000 3004.241260 3.009.161-180 3.010.141-160 3.027.001-020 3.039.981-4.000 3.045.341-360 3.051.141-160 3.051.741-760 3.053.201-220 3.066.121-140 3.086.641.660 3.101.541-560 3.116.781- 800 3.121.221-240 3.129.121-140 3.131.901- 920 3.133.541-560 3.138.041-060 3 146.121-140 3.158.521-522 524-540 3.165.901-920 3J69.881-900 3.169.981 70.000 3.184.641 -654 656-660 3.196.681-700 3.199.16M80 3.200.381-400. (Folytatjuk.) Szeretném megmondani a költői nevű és mitológiai legendákat idéző Thessalonikában élő Papadopol urnák, hogy csodálatos ember, akinek hírneve egyáltalán nem meglepő. Hazájában ugv ismerik, mint valami különös csodát s Papadopol ur ret­tentően boldog azért, hogy bárhova megy, a bámulat felkiáltásai kisérik: úgy Athénben, mint Szalonikiben s most, hogy az újságok újra Írnak róla — és nemcsak a hazai lapok, hanem külföldiek is, igy legutóbb a Popolo j dTtalia — csakugyan iszonyú büszke lehet , önmagára és százötven kilójára. Papadopol ur a gasztronómiai élvezetek nagymestere, az élet evés utján való legnagyobb élvezője, fal­rengető, sőt hájrengető fenomen. Ambíciója, hogy minél többet fogyasszon. Vendéglője ] van és maga élő reklám a Papadopol-féle | korcsma pompás különlegességeinek. Reggeli­re három-négy liter jaurt meg se kottyan neki, megfelelő mennyiségű kenyérrel. Úgy dobálja magába a zsemléket, mint egy embe­ri elefánt, boldog szuszogása messzire hallat­szik. Felesége, négy gyereke boldog áhítattal figyelik: Papa eszik — mondják és hallgat­nak, olyanformán, mint mikor a nagy zon­goraművész gyakorol otthon, vagy a festő remekművet alkot. Papadopolék családfője nem alkot, ő a fogyasztás nagymestere, lovag­ja. hőse. Egymaga megeszi az egész vendég­lő hasznát, ezzel szemben országos nevet szerzett magának. Isteni telhetetlenségében egész bárányokat tüntet el, tízóraira banánt szeret, négy-öt kilót csak úgy a félfogára. Amellett filozófus, aki kijelentette a Popolo d‘ltaiia csodálkozó munkatársának, hogy az élet egyetlen értelme és boldog élvezete az evés, amely szerinte sokszorosan felülmúlja a szerelemben, művészetben, vagy a termé­szetben található gyönyörűségeket. Ezalatt el­tüntetett busz szendvicset, megivott két kor­só írissen csapolt sört és a zsíros arcára a mennyek fényes boldogságának mosolya bo­ruk. Mit szól a háborúhoz — kérdezte a ri­porter és Papadopol ur szomorúvá válva igy sóhajtott fel — mialatt kisebb szél kereke­dett a vendéglő fái alatt a hatalmas torok­ból előtörő légáramlat miatt: — Nagy baj — szólt Papadopol ur s száz­ötven kilója megremegett az eljövendő szen­vedések gondolatára — lehet, hogy le kell szállítanom a napi adagomat, így szólt ő, aki mesterien váiósitotta meg életideálját: él. hogy egyen és programja ma­radéktalanul sikerül. _________ ( n-1 FÖLDI MIHÁLY: MENEKÜLŐK. Nagy regény 499 lap, fűzve 198 lej, kötve 238. Korábbi regényei: Század asszonya, \i- szonv. Házaspár, á 178 lej, Párisi menyasz- szony. fűzve 132, kötve 178, Miniszter, köt­ve 119, stb. Lepagenál, Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket. Látogatás Kulcsár Andrásnál\ Annánál és , a Gyermekmenhely hármas ikreinél Annát és Erzsébetet eredetileg Ferencnek és Jánosnak keresztelték el, de aztán kiderült, hogy lányok. — Axente láncú egyetemi magántanár, a Menhely vezető főorvosa elmondja az Ellenzéknek egy most talált csecsemő filmbe illő esetét KOLOZSVÁR, május 13. Néhány nappal ezelőtt Nyárszó községben hármas ikreknek adott életet Kulcsár Aud- rasné. A bárom kis életért a maga fiatal éle­teve) fizetett. Szervezete nem hirta ki .i ret­tenetes megpróbáltatást. Kulcsár Audrásné meghalt, mielőtt láthatta volna a csodát: n bárom parányi kisgyereket, a testéből fakadt ikreket. Az ura sem tudott semmit felesége tragédiájáról s a gyermekek születéséről. Ka­tonai szolgálatot teljesít. A gyermekeket, az árzún maradt három testvért sietve elkeresz­telték aztán Andrásnak. Ferencnek és János­nak s csak később derült ki, hogy Ferenc és János — leány, akiket aztán Erzsébetnek és Annának kereszteltek át. Or. Pasca László hunyadi kórházi főorvos magával vitte az ikreket a kórházba és rög­tön intézkedett, hogy a tehetetlen, az élet eleit alig-alig mutató apróságokat felvegyék a inenbelyre. Fzu tán a Magyar Népközösség kolozsvári tagozata vette kezébe az árvák ügyét s azon­nal elintézte u három csecsemő Kolozsvárra I (dó szállításút. Itt aztán a tagozat női szék­ei.íjának néhány tagja felkereste a Crigores- cu-utcai gyermekmenhely lelkes vezető főor- losát. dr. láncút, aki még aznap felvette intézetébe a hármas ikreket s most olyan szeretettel és féltő gonddal igyekszik meg­menteni a nyomorult kis életeket, mint a ka­nadai dr. Dofoe a híres ötös ikrekét. I zek az előzmények. Lássuk magukat az ikreket közelebbről. Vattába pólyáit egy kilós csecsemők harmincöt fokon aluli hőmérséklettel lauen főorvos feladata még nehezebb, mint Dofoe doktoré volt. Mert a mi hármas Heré­ink koraszülöttel; s igy kevesebb eshetősé­gük van az életbenmaradásra. mint a rendes időben világrajött hires kanadaiaknak. A pa­rányi Anna különösen rosszul áll, lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már el is niont az édesanyja után. Még a saját normá­lis testhőmérsékletét sem tudja fenntartani, hideg, mint a jég, hogyne, mikor hőmérsék­lete állandóan 35 fokon alul van! A menhely napsütött udvarán vidám, egész­séges gyerekek játszanak. Benn a meleg ter­mekben, ahová dr. Iancu elvezet, különös lálváuy fogad. A csecsemőosztály miütha va­lami embergyár lenne, a külön boxokban el- kiilönitett bébikkel, vagy mintha kórházban járnánk, ahol parányi fehér ágyaikban csöpp emberek feküsznek, akiknek története mind kidön-kiilön emberi tragédia, regény, sőt filmre való mese. Mint a felnőtt kórházi ápoltaknak, nekik is megvan az ellenőrző lapjuk, ahol piros ceruza mutatja az elfo­gyasztott anyatej és más táplálék mennyisé­gét, a súlygyarapodást és minden mást. ami rájuk vonatkozik. Minden teremben ápoló­nők, védőnők, akik a kedves, mosolygó szőke Ri.ssu doktorkisasszony vezetésével védik, óv­ják. ápolják, gondozzák, gyógyítják ezeket az árva kis életeket. Iancu dr. büszke örömmel számol be arról, hogy mennyire sikerült le­nyomni ebben az emberbaráti intézetben a gyermekhalandóságot. A kapálózó, mosolygó, siró apróságok közt a szociális munka nagy­szerű jelentőségét érezzük. Mialatt a háború szörnyűségei s a nagy politika könyörtelen irama emberek százait áldozza fel — ezalatt itt csendben, hittel, jósággal, akarattal em­beréleteket mentenek. Árvák, névtelenek, furcsasorsu emberpalánták. Dolgozók lesznek, kitűnő iparosok, van köztük olyan. aki pompás tehetségével vezetőmérnökké vált. egy másik a Kereskedelmi Akadémia kiváló hallgatója, tisztvisel-ő, orvosnövendék, akik mind hálás szeretettel gondolnak vissza erre a nagy házra, amely otthont és életet adott nekik. Ez a sok kis lakó a fehér ágyakban olyan egyforma most: egyik kövérebb, má­sik sirósabb. de soha senki sem tudhatja, mi lehet, mi lesz belőlük, ezért nem szabad egy­nek sem elvesznie; leányanyák kitett, halálra- szántjainak, árváknak, szegényeknek. S ezért próbálják emberfeletti erővel megmenteni a hármas ikreket is.-— Külön-külön teremben van mind a bá­rom — mondja az intézet vezetője — mert olyan nagy gondozást igényelnek, hogy az ápolónő, aki egy teremben inspekciós, nem bírná ki egyedül a hárommal való ba^ ledást, ha egy teremben lennének. De itt van mindjárt Kulcsár Ferenc — az­az Anna. Egy kiló sincs, fején körös-körül vatta, körülötte a vastag vattapólya mellett meleg palackok. Gyermektenvérnagyságu ar­ca megdöbbent: egy százéves, irtózatosan öreg ember feje ez, olyan lényé, akinek nincs neme, aki minden szenvedést átélt már s minden titkok tudója, ami az életben s az életen túl lehet. A titokzatos, vénséges arc egy embrió s egy öreg bölcs vonásainak keve­réke. Szeme alatt vastag sötét karikák, csupa ránc, vértelen szája lebiggved s mintha álmá­ban motyogna valamit. Az élet semmi jele stai látszik egyébként rajta, lélekzete alig észrevehető. — Minden órában egy kávéskanál anya­tejet kap —- mondja vezetőm, aki 17 eszten­deje dolgozik fáradhatatlanul ebben a ház­ban. — Ghicose injekciókat kap, tegnap óta valamennyire emelkedett a hőmérséklete, de persze egészen bizonytalan, hogy életben ma­rad-e. Nagyon kell vigyáznunk a szivére s a légzőcentrumára. Elég lenne, ha valaki rá- tüsszentene, hogy elpusztuljon. Ugyan itt sen­ki sem tüsszent rá, mert valamennyien ál­arcban járunk, amint látja, de azért a leg­nagyobb csoda lenne, ha életben maradná­nak .. . A szemközti ágyból kövér, barátságos cse­csemő gügyög gyermeknyelven valamit. — Nagyon szép kisgyerek — mondom. — Pár hete még tele volt csúnya kiütések­kel. Szifilisztikus szülőktől származik. Most már jól van, szép sima a bőre. Egy másik ágyban édes kis szőke leány­gyermek. Pici csuklóján furcsa lánc. Szemmélvercs ellen tette rá az nyja. Ki­tenni ugyan kitette az útra, de arra volt gondja, hogy bebiztosítsa szemmelverés ellen. Kitűnő, gondos anya. A másik teremben meglátogatjuk Erzsébe­tet. a volt Jánost, ő egy árnyalattal szebb, mint a húga. Azaz csecsemőszerübb. Jelen­létünkben nagy esemény történik. Erzsébet elrivafogja magát, hanggal ad életjelt, amit eddig sohasem tett még. Iszonyú vékony baDgja van, nem gyereksirás, inkább fájdal­ma* tücsökcirpelés. A harmadik teremben megnézzük Andrást, ő is alszik, titkos, öreg arcán mérhetetlen szenvedés. Ki tudja, melyik marad életben az ezergrammos ikrek közül? Talán egyik sem ... Feleki Gyuri regénye Ugyanebben a teremben van a bires-neve- zetes Feleki Gyuri, akiről megírták a lapok, hogy Szent György napján a feleki hegyen találta a rendőrség őrszolgálata. Beszállítot­ták a szép, egészséges csecsemőt a menhely- re s mivel Szent György napján találták Fe­leken, elnevezték Feleki Gyurinak, azaz Gbeorghe Feleac-nak. Dr. Iancu a kisfiú esetében valóságos detektivbravurt hajtott végre. Hiába mondták neki illetékesek, hogy annyi reménye lehet az anya megtalálására, mintha egy tüt kezdene keresni a szénaka* zalban — egy nyomon elindulva, nekifogott s 26 órán belül megvolt az anya; K. Erzsé­bet. akinek a kis Gyuri — azaz most már Sándor — a harmadik gyermeke törvényte­len urától. K. Erzsébet ugyanis rajta felejtet­te a véletlenre bízott kicsi Sanyin azt a ta­karót. amelyet az egyik kórházban kapott, ahová szülés után bevitték. Ezen a takarón volt egv jelzés s ez a jelzés elég volt Iancu doktornak, hogy következtessen belőle s megtudja, melyik város, melyik klinikáján volt az anya. Védőnőtanitványok jöttek ki a menhelyre, felismerték a kisfiút, előkeritet- ték az anyát. Igen ám. de most már a rend­őrség lépett közbe s le akarta tartóztatni az asszonyt. — Azt már nem — mondta a Sanyi meg- mentője — most, mikor végre előkerül az anya, aki a legmegfelelőbben táplálhatja a kisfiút. Várják meg kérem, mig eltelik az az idő, mig legfontosabb az anyatej, azután nem szólhatok bele a törvény munkájába. Kérését megértéssel fogadták. A törvény emberei s az orvos. És ekkor — szinte hi­hetetlen — az anya kijelentette, hogy ő bi­zony nem táplálja a kisfiút. Egyszerűen nem akart neki tejet adni. Hiányzik ebből az a*z- s/.onyhól, tökéletesen hiányzik az anya leg- ősibb ösztöne, fisak meg akar szabadulni a gyermekétől, nem érdekli, látni sem akarja. Csak hosszas rábeszélésre hajlandó most már enni adni neki. Látja, hogy jók hozzá, hogy senki sem bántja, megjavult. Itt áll elöltem. Vun benne valami az ijedt van menekülni akarásából. Csak a szemét lá­tom. Fáradt, tétovapillanlásu szem. Ráncos a környéke, árnyékos. Pedig ez az asszony csak 25 éves. Értelmesen, szépen beszél. ... Hogy született a kicsi fia? — kérde­zem — Jöttem Tordáról az országúton. Egyszer csak rámszakadt a fájdalom. Találkoztam egy emberrel. Az elvitt egy ismerőse házába. Nem voltak otthon, bementem az istállóba, mialatt az ember mentőkért szaladt. Ült szü­letett meg az istállóban, nem segített senki. Aztán jöttek nemsokára a mentők, kórházba vittek. Mikor kiengedtek .. . Elhallgat. — Hazafelé menet letette a gyermeket az útra. — Hát ... letettem. Már semmit sem mond. Hogy sze­gény, hogy van még kettő, hogy nincsenek megesküdve. Semmit. Csak, hogy letette. Nem akar szánalmat kelteni. A kis Sanyi pedig, aki, mint Jézus, egy isláilóban született, boldogan gögicsél az ágyában és nem tud semmiről . . . Marton Lili. A NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉS FRONTJÁ­NAK UJ EGYENRUHÁJA. A NUF vezértit­kársága közleményt adott ki, amely szerint megváltoztatják a NUF egyenruháját. A cél az, hogy az egyenruhát éppen úgy lehessen viselni, mint a polgári ruhát. Az uj egyenru­ha sötétkék szövetből készül, a kabátja pedig kétsoros. A kabát szabása majdnem olyan mint a polgári kabátok szabása. A tisztvise­lők a régi rangjelzést viselik a vállukon. A jelenlegi uniformisokat tovább is lehet visel­ni mindaddig, mig a használat folytán ujjal kell kicserélni. Hány külföldi alattvaló van az országban? KOLOZSVÁR, május 13. A „Romania“ cimü lap a következő hi­vatalos kimutatást közli azoknak a kül­földi alattvalóknak számáról, kik 1939. szeptember 1-én és 1940 április 1-én tar­tózkodtak az országban: 1939 IX 1. 1940 IV. Amerikai 398 336 Albán 276 276 Argentínai 18 15 örmény 1239 1236 Osztrák 155 145 Afganisztán 2 2 Belga 114 112 Cseh 179 168 Brazíliai 6 6 Bulgár 1291 1178 Kanadai 41 49 Cseh 681 505 Kinai 11 10 Kubai 1 — Dán 28 47 Danzig 3 — Egyiptomi 53 10 Angol 446 415 Svájci 543 446 Észt 12 12 Francia 610 572 Finn 6 7 Német 4375 4463 Görög 6829 6875 Irán 312 313 Olasz 3625 3659 Jugoszláv 2927 2784 Lett 30 31 Libán 3 1 Litván 1.1 13 Luxemburgi 5 IZ Mexikói 1 3 Norvég 11 11 Holland 118 113 Palesztina 79 38 Lengyel 3122 4211 Peru 1 1 Portugál 'îl O 2 Perzsa 22 28 Orosz o 1 Szlovák 183 236 Sanvol 54 57 Svéd 34 25 Török 719 648 Magvar 2117 1937 Ukrán 96 101 összesesen 30.761 31.116 Ezenkívül Nansen-utlevéllel 10.363 kül­földi személy tartózkodik az ország te­rületén. A voll román állampolgárok száma —- akik állampolgárságukat a revizió során elvesztették — összesen 12.650.

Next

/
Oldalképek
Tartalom