Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)
1940-05-26 / 118. szám
10 19 40 m ú í u H 2 (>. dirigálna, bizton: ág kedvéért, hogy mérj 'u ösvényen van. Végtelen Ideig ment igy, egys'cr cny olyan helyre ért, nitol mindenütt fák :oltak és nem talált ki utat, vagy folytatást. Megfordult a salát nyomdokán, a hó most a szentébe vágott és visszaindult, amíg újra csak útvesztőbe nem kcriilt. Lihegve állott meg. Rémes volt — rémes! És rettente ben erre js, arra is nekiment, hogy megtalálja a kanyarulatot, a fordulót, nz utat tovább. -4 dara a szemébe vá gott, a szél vicsorgott és fütyült, az ágak csikorogtak és nyögtek. Gyufát gyújtott, megpróbálta föltartani őket nedves, hideg kezében, de egyik a másik után aludt ki és a fordulót nem találta meg. Lehet, hogy ez az ösvény mind a két végén zsákutca és útközben forduh el valahova! Újra nekiindult a saját nyomdokain és végig tapogatta a fatörzseket az egyik oldalon, hogy nyílást találjon. Nehezen szedett lélegzetet. Alit szólna az öreg Bod ley, ha meglátná így átázva, izzadton, ál fagyot- tan, halottra fáradva, amint itt a sötétségben botorkál ezek között az átkozott fák között — az öreg Bodley, aki azf mondta neki, hogy a szive nincs túl jó állapotban!.... Egy nyílás? Ah! Itt nincsenek törzsek — végre effy ösvény! Megfordult, éles fájdalmat érzett a térdében és előrezuhant. Nem tudott felkelni — a hat évvel ezelőtt kificamodott térde megint kiugrott. Sir Arthur Hirrles összeszoritotta a fogát. Most már semmi sem történhet vele! De egy perc múlva kimerültén és keservesen mászni kezdett. Furcsa módon, kevésbé bátortalanul és Ijedten érezte magát i9y négykézláb — bár csak az egyik térdén tudott csúszni. Megkönnyebbülés volt. hogy most a földre szegezi a szemét és nem a iatörz&ek közé nézett; vagy talán csak a szíve volt kevésbé megerőltetve pillanatnyilag. Mászott, szinte minden percben megállóit, hogy uj erőhöz jusson. Gépiesen mászott előre, várva, hogy a szive, a tüdeje egyszer megállásra kényszerítse. A föld be volt havazva és érezte a nedvességét, ahogy igy kúszott előre. Nagyszerű nyom az ilyen, bárki is rátalál! De ebben a sötét erdőben...! Egyik pihenőkor, úgy ahogy tudta, megtörölte a kezét, gyufát gyújtott és elkeseredetten elrejtve a szél elöl a lángot, elökotorta az óráját. Tiz óra emuit. Felhúzta az órát és visszatette a szive mellé. Bárcsak a szivét tudná felhúzni! Ahogy igy guggolt, megszámolta a gyufáit — négy! Komoran gondolta: — Nem iogom azért meggyujtogatni őket, hogy ezeket a rohadt fákat fás sam. Még maradt egy szivarom, arra tartogatom őket! — És tovább mászott. Addig kell mennie, amíg csak bir! Addig mászott, amíg a szive, a tüdeje és a térde felmondták a szolgálatot. Akkor a hátát egy fának támasztotta, összegubbaszkodva ült és úgy ki volt merülve, hogy semmit sem érzett egy szörnyű szív fáj ásón kívül. El is sZuny- nyadt és reszketve tért magához, álonj- beü kiubszékéböl erre a hideg, nedves sötétségre és a fák között nyögő hófúvásra ébredve. Megpróbált továbbmász- n\, de nem birt és pár percig mozdulatlanul egyhelyben maradt, átölelve a testét. j , — Nos — gondolta révedezve, — én elkészültem! — Az agya olyan letargiába sülyedt, hogy még csak sajnálni sem tudta önmagát. A gyufák; nem csinálhatna tüzet? De nem ismerte az erdői és bár körbe motoszkált, nem talált semníi olyán tüzelőnek valót, ami már ne lett volna lucskos. Egy lyukat kotort ki és a zsebében talált papírosokkal megpróbálta tűzre gerjeszteni a fát. Nem sikerült. Már csak két gyufája maradt és eszébe jutott a szivar. Elővette, leharapta a végét és végtelen elővigyázatossággal elkezdte előkészíteni a rágyújtást. A gyufa elégett és a szivar szeleit. Még maradt egy gyufája, arra az esetre, ha elszunditana és a szivar kialudna. Fölnézett a feketeségben és egy csillagot látott. Rászögezte a tekintetét és a fatörzsnek támaszkodva, mélyen a tüdejére szívta a füstöt. Szorosan a mellére szorított karokkal, nagyon las san szívta el. AH lesz, ha végez vele? Hideg és a szél a fák között reggelig! .Mikor félig jutott a szivarral, elszuny- nyadt, hosszú ideig aludt és átfázva éh redt fel, hogy alig tudott annyi energiát összegyűlteiü, fogy ■nman utolsó gyiiiát. Valamilyen csoda folytán meggyulladt es a szivar újra füstölt. Most majdnem egészen végig elszívta, minden gondolkozás nélkül, majdnem minden érzés nélkül, kivéve a keserves hideg fizikai érzetét. Egyszer agyának hirtelen . megvilágosodásával gyöngén átfutott rajta a gondolat: „fiák Isten nek, eladtam a iákat, mind le fogják vágni!,f A gondolat fogyotton és összefüggéstelenül szállt el, akár a szivar füst a hófúvásban; és valami alig latható vigyorgással a szája körül, ujra BUDAPEST, 1910 május hó. Néhány éve résztvettem egy paraszt- értekezleten az Alföldón. Hogy pontosan hol, azt nem tudnám megmondani, a Szeged—Hódmezővásárhely közötti tanya rengeteg valamelyik csücskén lehetett, ahova a legközelebbi falu négy- ven-ötven kilométerre esik. Véletlenül kerültem a gyűlésre; egyik barátommal a vidéket jártuk, aközben hallottunk a gyűlésről, kiváncsiak voltunk, miről tanácskozhatnak a parasztok ott az isten hátamögötti pusztaságban; jó fél napi kitérővel odakanyarodtunk. Valami gazdakörbe jutottunk. A gyűlést záró díszvacsora épp akkor ért véget, nagy karéj kenyérből, darab szalonnából, kolbászból és zöldpaprikából állt, gyalulatlan fenyöasztalokra szolgálták fel fehér papírban. A közöh- ség már asztalt bontott, a kongresszus tagjai kjsebb-nagyobb csoportokba oszolva folytatták az eszmecserét, egyike-másika még állva is falatozott, a szalonnát és kenyeret nyeste, saját bicskájával. mert evöszert nem szolgáltak fel. Odaálltam az egyik csoporthoz. A csoportban épp egy eleven tekintetű, barnaképü magyar magyarázott, jZes alföldi hanglejtéssel. De, bevallom, nem fejtegetése csábított oda. Szépen evett. Népünk eves közben szigorúbb etikettet tart, akár annakidején XIV. Lajos udvara. A férfi a szalonnát, kenyeret a legpontosabb szabály szerint helyezte el hal keze ujjai közt, johbke- zében a bicskát tartotta; tökéletesen evett, amint mondják, „köröm közül“. Ez tetszett meg. Különben arról beszélt társainak, hogy haladni kell a korral, íme, v börcsizma helyett gumicsizmát visel, még hozzá a pantalló szára alá huzva, az vízhatlan is. mindig fényes is, tehát, ha akarom, csizma, ha akarom, cipő. Rögtön mutatta is. Zömök férfi volt, ilyennek képzelhette Gogoly Bulyba Taraszt. Vagyis tipikus alföldi magyar volt, kunos, törökös. Valamennyi zsebe duzzadira volt tömve. Már nem tudnám megmondani, milyen eszmeláncolat kapcsán, velem dinnye- termelésről beszélt, igen szakszerűen. elszunnyadt... Egy kerülő talált rá másnap réggéi tiz óra tájban; egész megkókiilj már a hidegtől, egy magas szilfa alatt, egy mcrföldnyire az ágyától; az egyik lába kinyújtva, a másik felhozva a melléig, a lába fejét beásta az avarba a hideg elöl, a feje be volt húzva a kabátja gallérja ba s a karja összefonva a mellén. Azt mondták, hogy már legalább öt órája halott volt. 1 hó belepte az egyik oldalát; de a fatörzs megvédte a hátát és a másik oldalát. A feje fölött a nagy fa Bemutatkoztunk. Éjszakára épp olyan nevű családnál voltunk elszállásolva, ahogyan öt hívták. pszeharátkoztunk annyira, hogy mikor jó két év múlva ismét találkoztunk, ismerősként üdvözöltük egymást. Én egy kicsit meghökkenve üdvözöltem, mert ekkor a budapesti egyetem bölcsé- szeti fakultásán találkoztunk, az egyik szemináriumi teremben. Előadásra vártunk. Egy pillanatig tétováztam, nem csalódom e. De azután kaptam megnyugtató támpontot. Zsebei, ha lehetséges, még jobban tele voltak tömve; mintha két év óta csak rakta volna azokat, kiürítés nélkül. Mosolygó tekintetén észrevettem, hogy látja, nem tudom, kicsoda ö. Ez bátorított fel, hogy egyenesen megkérdezzem: — Kicsoda ön? — Őr vagyok — felelte ravaszkás hu- nyorgással. Éreztem n játékot, belementem, de bizonytalanságom nem oldódott fel, — Éjjeli őr? — kérdeztem. Hirtelen ez jutott eszembe. " — Olyasfajta is — válaszolta. Nem folytathattam, a tanársegéd kopogott az asztalon s bejelentette, hogy az előadás megkezdődik. Maga a professzor ur fog előadni. Szóval, az én csizma és dinnye szakértőm lépett az előadói asztalhoz, kitalálhattuk. Egy kicsit lehajoltam, az asztal alatt megnéztem a lábát is. A csizma valóban lakkcipőnek hatott. Györffy István volt, a néprajzi museum igazgató-őre, Aiagyarország leghíresebb etnográfusa. Aki ismeri az etnográfia állását, az tudja, hogy Magyarország he Ivett fél Európát is mondhattam volna. Különös előadás volt. Az előadó, ha jól emlékszem, a népi gátépítésről kezdett beszélni, miközben zsebeiből a legkülönfélébb tárgyakat emelte ki és rakta fejcsóválva vissza, amíg a szükségeseket meg nem találta. Rengeteg eszközt kiemelt, a végén az ember már ásó, lapát, süt talicska elötünését várta. Amikor az előadó váratlanul megállt a szóban s bejelentette, hogy noha erről a tárgyról ö is tud egyet-mást, de a be. mmhmmmmhmmmmmhmmzm■ hosszú gallyai tcle voltak aranyos Znlj- íürtös szilfavlrággal, mögöttük a mely kék ég. Olyan vidám volt az egész, mint egy tökéletes dallam. A szél elölt és az éj hidege után a madarak tele to rokból énekeltek a napsütésben. Ezj a szilfát, ami alatt a holttestét megtalálták, nem vágták ki a többi fává/ együtt, hanem egy kis vaskorlátot raktak köréje és egy kis emléktáblát szegeztek u fatörzsre. Fvrdiotta; SCHÜRFL1N ALADÁR. hatóbb részletek előadására sikerült két alapos szakértőt megnyernie. S ezzel két gyakorló gátépítőt, két kubikost intett az asztalhoz. Előbb kérdezgette őket, vitázott velük, aztán, — mintegy meghátrálva, — teljesen átengedte nekik a szót. Azok győztesen, biztosan magyarázták 3 víz meg a föld fortélyait s hogy milyen a jó szerszám. A hallgatók lázasan jegyeztek. A teremben olyan feszült, komoly csönd volt, amilyen egy műtőben lehet egy tanulmányi operáció alatt. Másban is rokonságban voit azzal ez a jelenet. Egy nép élete bomlott ki elénk, azon melegen. Az előadás pompásan sikerült. Később hallottam, hogy a tanár ur tudós-társai nem helyeselték mindenben ezt a módszert. Én el voltam tőle ragadtatva. 1 Ilyen ember volt, így dolgozott, így tanított. Az az érzésem, hogy ezzei már el is mondtam róla minden lényegeset. Amit még hozzátehetek, az csak magyarázat lesz, kiegészítés. Az lesz az éiet- rajza is. * Polihisztor volt. A néprajz talán az egyetlen tudomány, amely túri még a polihisztort, sőt kívánja: a nép élete egész világ, aki azt tanulmányozza, az egész világhoz kell annak értenie. Folyton készenlétben s résen kell lennie. Annak a tudós-szobája maga az ország; ha nem a földgolyó. Györífy Istvánt az elei nevelte tudósnak. Ifjú korában nyughatatlan, szinte kóborló diák voit. Az volt egyetemi ta nár korában is. Müveiben is összefolyik a közvetlen tapasztalat s a tudósi vizsgálódás. Előttem fekszik vaskos, terjedelemre legnagyobb könyve, melyet a magyar népi hímzésekről, a cifra szűrről itt. Bámulva nézem a rei.geteg adathalmazt, a szorgos tudósi munkát, a töméntelen pontos rajzot és színes ábrát. Micsoda feladat volt mindezt összegyűjteni, lemásolni, rendszerbe foglalni. Véletlenül tudom, hogy a becses könyvet nemcsak írta, hanem majdnem ö nyom tatta is: sokat adott arra, hogy n szűrök színes díszeinek ábrái pontosak legyenek; ttj nyomda technikai eljárást talált ki hát erre, ehhez is értett. Az ábra kát maga rajzolta köre, mert kitűnő rajzoló is volt. És olyan térképkészítő, akár egy mérnök. Hogy' miért értett oly bámulatosan sokat a szűrkészités minden csínja binjához? A tudományos szöveg egy odavetett mellékmondatában lelem meg a feleletet. Mert szűr szabó is volt: szűrszabó-családból szármázott. Karcagon volt apja szűrszabó, de mikor ennek a mesterségnek alkony ülni kezdett, gazdálkodásba fogott; előbb afféie fuvarozó kubikos lett, aztán tanyát bérelt, egyszerre kettői is; télire az állatok mellé az akkor már serdülő diák fiát „verte ki“, abbahagy atta vele az iskolát. A flu jól megismerte a tanyai rideg gazdálkodást, de szerencsére nem bírta. Jobban mondva, az állatok nem bírták az ö gazdálkodását, a négy ló közül kettő megdöglött. Még egyetemi tanár korában is mosolyogva mesélte a hajdani gazda, hogyan nyúzta meg ö maga a két lovat s hogyan gyalogolt fel Karcagról Késmárkra, hogy saját erejéből mégis inkább a tanulást állja. Tanárnak készült, földrajz, és természetrajz-szakosnak. ösztöne jő iránya EGYSZERŰ VERSET AKARTAM HEGYI ENDRE VERSE Egyszerű verset akartam írni ma hozzád. Verset akartam, pár halk szavú szót csak, amelyben egykori költők hangját példázva virághoz és más egyebekhez hasonlítanálak volna, ami szép és tetszik a szemnek. Am Látod nem tehetem meg, nem tehetem. Híven kell követnem a líra törvényét. Bizony már a szép, régi díszek kikoptak, lemállottak sorba s efajta szavakból; virág, lomb, dal, — sok panaszos ének szókincse a múltban — ma mind hulladék lett. Az lett ma, hulladék, eldobott lirn-lom s ki vágyik fonnyadt gallyakat *:edni csokorba, mi már a múlté s azoké, kik előtted jártak ? jaj. megelöztekr Ezért kell ülnöm így gond ham er ültén, vigyázva rakosgatnom a szókat, nehogy majd egyet is vétsek. Babrás kicsit e munka, bevallom, és pepecselő, mert mindaz, miről írni szeretnék, ma épp olyan, mint ezelőtt volt — a virág, a hold s a szerelem is tán. Csak a vers változik, mert csiszolni kell a nyelvet s e törvény, mit fennn hirdet sok zord kritikus, ott kisért szerkesztők szigorú szemében, hogy majdnem kiejtem toliam kezemből, — mikor leírom ide egyszerűen, szépen: le vagy nekem a földön a legszebb virágszál!./ - * ELLENZÉK ■HMM A MAGYAR NÉP TUDÓSA ILLYÉS GYULA:
