Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-19 / 112. szám

ELLENZÉK ' i 9 4 0 május 19. mm KEMÉNY JÁNOS: KELEMEN Kelemen, a csavargó, tétován állott meg a Galamb-utca 87. számú telek előtt. Május 10-én kellett volna idejönnie, éjfél után há­rom órakor. Mint négy év óla minden esz­tendőben. Ezt az évfordulót eddig pontosan betartotta, ha beteg volt, ha részeg. Most mégis késett tiz napot. Már októberben hire járt, hogy az öreg házat lebontják. A telket egyesítik a szomszé­dos telekkel s valami nagy vállalat bérka­szárnyát húz föléje. A csavargó mende-mon- dánok hitte. Sok Balog nemzedék nőtt fel ebben a házban s a Galamb-utca nem is volna Galamb-utca a Balog ház nélkül. És Kelemen­nek el kell ide jönnie minden esztendőben május 12-én, éjfél után három órakor. Mint a gyilkosnak a bűntett színhelyére. Karácsonykor meg is mondta Elek Péter­nek. a csellistának: — Szó sem igaz. Ott áll. Javíthatatlan pletyka vagy. A csellista csorba száját rányitotta gúnyo­san ; — Mit hencegsz a rongyaidban?! Kelemen, a csavargó, restelte, hogy a csel­lista még az alvilágban sem tudott leszokni a pletykálkodásról. Péter! Pétpr! Aki nem tud verekedni, annak ne járjon a szája! A bot megrándult a kezében, de nem ütötte meg. Idegenek is mozgolódtak az utcán. Az ur koldussorban is ur. Ne legyek züllött sen- kJ:, mulatsága. S lám a csellistának mégis igaza volt. Most mit csináljon? Mit csináljon! Pedig ez a tél nem is volt olyan rossz tél, mint a többi. Egy délelőtt, Pataki, az ügy­véd megszólította: — Nézd, Kelemen. Boldogult anyádnak egy régi adósa törleszteni akar. Ezerkétszáz lejtől van szó, havonta kétszáz lejt fizet. Minden elsején átveheted a részletet, nálam az irodában. — Kérlek — mondta Kelemen, a csavargó. — Kérlek. Hagyd a portásnál, sok a dolgod, tudom. Ne zavarjalak. Kérlek, kérlek. Kö­szönöm. Schuller is behívta egyszer a boltba és 500 lejt adott neki. — Jaj}, igaz — mondta Kelemen, a csa­vargó — ez ugye a százalék, a mozigép után. amelyikre én küldtem vevőt? Bélától vett egy télikabátot, ötven lejt fi­zetett érte. Néha leveleket hordott szét nap­számba, favágó-gépet is szerzett egy-két hely­re. Ajánlgatott itt-ott megbízható cipészt, ui kurtakorcsmát, közvetített egy antik vitrint. Lapátolt havat éjjel és egy bodegának a ki­róhat ablakán átfestette a reklám söröspoha- rar, a kiflivel és pereccel. A bode gás a ki­alkudott bért megtoldotta egy üveg finom seprő pálinkával. Néha kibicegett a vén hársfasoron a jégpá­lyához. Nézegette a száguldó versenykorcso- lyúzókat, a köröző párokat. Tekintete óvato­san. megpihent karcsú bokákon, egy-egy piru­ettet meg is tapsolt. Ha akadt olyan isme­rős. aki nem fogadta a köszönését, csendesen legyintett a kezével: bizony manapság már nem minden ur igazi ur. Kicsit talán biisz- ke is volt ilyenkor magára, mert arra gon­dolt, hogy ő bezzeg milyen tapintatos. Hány­szor fordul elő, hogy amikor megpillantja messziről valamelyik régi barátját, vagy azóta emberré lett ifjú lovagot, amint közeleg bó­káivá kis fruska balján, félrehuzódik, hogy­ne lássák borostás állát, éhségtől megtágult szemgödreit s a rongyait. Napos délelöttökön szívesen fölvánszorgolt a város mögötti hegy tetejére, hogy meglesse a sielő fiatalokat. Ó karcsú lányok! Hebe­hurgya diákok! Én is! Én is síeltem valaha! Farsang idején úgy készült hétről-hétre a bálba, mint a férjhezadó lányok. Számolta a napokat: mikor lesz szombat? És szombaton megborotválkozott, leporolta rongyait, csupasz nyakára felkötötte régi szmoking nyakkendőjét és este tiz óra tájban a nagyszállóval szembe meghúzódott egy ka­pu árnyékában. Innen leste a taxikat, a belő­lük kilibbenő estélyiruhás, bundás hölgyeket, gavallérokat. Megbírálta a férfiak járását. ** mozdulatukat, ahogy karjukat nyújtják a höl­gyeknek, ügyetlenkedéseiket s bántó hánya vetiségét egy-egy modernkedo fiatalember­nek. Kis női ezüst cipőről, elővillanó haris­nya zinérőL tipegésről kialakította magának a nők jellemét, érzelmi állapotát s eldöntöt­te. hogy vájjon szerelmes szivet visznek a l>ál> éjszakába, vagy kegyetlen uralmi vágyat. Egy kis fodor, mely kibuggyan a prémek alóli selymeknek halk zizzenése elég volt, hogy képzeletében kirajzolódjék a bundába rejtett „nagy estélyi*' teljes pompája. Sok kifogásolni valót talált a mai társadalmon. Hogy az idősebbek közül sokan olyan nehe­zen tudnak beletörődni loegyszerüsüdö élet­körülményeikbe s hogy mások viszont, akik megengedhetnek maguknak többet, hangosab­ban hordozzák a jobb módot, mint régen. És hallja azt is, hogy a fiatalok zsurlóin a bá­jos tréfa, gyöngéd enyelgéseh helyébe az el­vek és elméletek fölötti meddő vita plántú- lódik, A báli éjszakák a társadalom szó he­lyébe a „társaság“-ot idézték fel benne és mindazokat az édes, kellemes dolgokat, amik ebből a szóból következnek. Amikor az autók érkezése megszűnt s a nagyszállóból kiszűrő­dő táncmuzsika jelezte csupán a báli éjszaka gyönyörűségeit, akkor volt csak igazán bol­dog Kelemen, a csavargó. Felültette a kiszű­rődő zenehullámok hátára képzeletét és sza­badon nyargalt abban a világban, amit olyan nagxon nagyon szeretett s amitől hitte, nem azért kellett elszakadnia, mert már szegény apjával és nagyapjával is a pálinka végzett, hanem: ki kellett szakadnia belőle, amikor az kezdett átalakulni, hogy annak romlatlan ké­pét megőrizhesse magában csorbítatlanul. Csodálatosak voltak ezek a magányos báli éj szakák, rongyosan, fázósan a sötét kapualj­ban. Senki beléjük nem mocskolhatott, hamis hangút: belé nem sikíthattak és <r melléhez simított ásványvizes palackhoz a pálinkagő­zök pezsgővé magasztosulva gomb oly oghattak föl duzzadt, lila ajkai köré. Sokszor hajnalig álldogált, topogott, dör­zsölte kezeit a kapu árnyékában s volt úgyis, hogy valaki pityókos régi ismerős a hajnal- pírban felismerte, beinvitálta rejtett butikba egy-két pohár pálinkára. Eltrécseltek régi bá­lokról s hogy mi újság ott fönt, a Galamb­utca 87. alatt. Ilyenkor néha dudolgatott is. vagy elsírta magát. Kelemen, a csavargó, restelte a könnyeit. Vallóira mindig, hogy a legnagyobb urak az angolok, ők sohasem sírnak. Jó volna elta­nulni, hogyan kell ökölbe szoruló marokba belefojtani a lélek gyötrődéseit. Szerelmi kalandjai is voltak Kelemennek, amolyan gáláns kalandok. Futó ügyek. Egy­szer hetekig hordta magában egy gimnazista lány mosolyát, máskor nap-nap mán lesett egy ablakot, ahonnan törékeny vonalú kezek rázták a fejére a hatalmas törlőrongyot. Az utcalányról, ki dagadt, sebes lábait mosdó- tálban egyszer megáztatta, elfeledkezni töbhé nem tudott. És rettentő büszke volt arra, hogy egy napon a nőcsábász Tihamérnek megmondta a véleményét. Tökrészeg volt ak kor 6 is, Tihamér is. Kelemen, a csavargó, szeretett, miéire járni. Nagy, ragyogó templomokba, kicsit késve ér­kezni, amikor égi pompáját az orgonabugás ráömi a hívők seregére s asszonyok, férfiak, gyermekek térdreborulnak Isten tenyerének súlya alatt. A mise végét jó ideje nem várta mege. Egyszer egy idegen ur, a kiömlő soka­ságból ércpénzt csúsztatott a marhala. Azóta sohasem várta be a mise végét, de ha akadt a zsebében egy-két lej, odavetette valamelyik templomi koldusnak. Az ur mindenütt ur. Egy szóval, ez a tél, tekintettel Pataky ügyvéd urra, a Schuller ötszáz lejére, a téli­kabát? a, a báli leskelődésehre, futó ügyek­re, vasárnapi misékre — nem is volt olyati rossz tél, mint a többi. Dagadt lábain köny- nyebben csoszogott, néha teljes hét is telt el úgy, hogy nem esett össze részeget? az utcán. Nem csoda, hogy amint fogyott a tél, úgy nö­vekedett benne a reménység, hogy május ti­zenkettedikén, éjfél után három órakor a Galamb-utca 87. számú háznál majd rendbe jön minden. (), hogy súrolta, kaparta a mocskot érdes kezeféjéről, május 12-én! Mekkora gonddal borotválkozott! Belenézve a vakuló tükörda- rabkába, négyszer is megállapította, houy hi­bás a vódasztás s elölről kezdte a fésülködésl. De az ötödik próbálkozásnál a fésiifogak be­levágódtak a fejbőrébe s nyomukban pettye­seii kiserkent a vér.-- No, ugye mondtam! — dőlt be a pin­cébe Péter, a csellista. — Lebontották! Le­bontották! Kelemen, a csavargó, cak állt és nézte o csellistát, annak csorba száját, a forradóist az arcun, kurta, véres nyakát, pepita mellényét, bugg'os térdnadrágját, gummibocskorát, dűl- ledl szemeit. Csak állt és nézte. És nem érez­te, hogy a fésüfogak egyre mélyebben vá godnak bele fejbőrébe. — < Nem lehet... — dadogta végül Kele­men nem lehet... — dadogta s neki ro­hant az ajtónak. Mégis tiz nap telt bele, amíg eljutott a Galamb-utcába. Alulról, fölülről próbálta megközelíteni. Próbálta rohanva, próbálta lo- pódzKü, utolsó percben mindig visszarettent. Mi lesz, ha mégis igaza tan a csellistának?! Tizedik napon azt mondta Kelemen: Péter! Ma éjfél után három órakor el­megyünk együtt a Galamb-utcába. Különös pár voltak ök ketten, Péter, a csellista, forradásos arcával, csorba szájával, kurta, veres nyakával, pepita mellényben, bug os térdnadrágban, gumibocskorbun s utána a magos, sovány, beesett arcú, csoszo­gó Kelemen, amint mentek az éjszakéiban, mint ?'uk koldus s vezetője. Kelemen a botját beleakasztotta a Péter karjába, úgy huzattá magól föl, föl a hegynek, amelynek derekán váratlanul nyílik fel jobbra a csupa kert, csuva régi ház — Galamb-utca. Tavaszi illa­tokat sorodt a szél és Kelemen behunyta a szemét. Egy ilyen csellista, egy ilyen Péter, egy ilyen a szellemében is lecsúszott ember megnézhet, mnident. A beépülő kerteket, a modernizált házakat, a csöndes polgári ott­honok helyébe föltornyosuló bérházakat is. De neki, Kelemennek, rá kell borítania a szemhéját fáradt szemére, csak a saját lép­teit hallja, csak az illatokat Ízlelhesse s úgy láthassa a kerteket, a házakat, amint azok leikébe rögződtek apróka gyermek korában. Kis tornyócskákkal, gipsz cirádákkal, toldott nyári konyhával s a házak előtt, mellett, mö­gött tarkáló virágágyásokkal, hagymával, fák­kal. hintával s a hintán szemérmetesen ját­szadozó leányzókkal. Néhol meg-megbotlott Kelemen, a csavar­gó s pár pillanatra fölnyiltak a szemei. — Ügyelj a lábad elé! — förmedt rá Pé­ter, de Kelemen ismét elfödte szemét, hogy lelki szemeivel láthasson. így másztak fel ketten, Péter és Kelemen a hegy derekára, igy kanyarodtak a hegy de­rekán hirtelen jobbra, be a Galamb-utcába, a tavaszi szagokba, egyre mélyebben, mélyeb­ben. mig végül is megérkeztek a 87-es szám elé. — No. ugye, mondtam?! -•— kacagott Pé­ter. — No, ugye mondtam! ■— ismételte, mi­vel Kelemen semmit sem felelt. És azután ráförmedt dühösen Kelemenre: — Ne hülyéskedj! Nyisd ki a szemedet! És Kelemennek felnyíltak a szemei. Ugv nyíltak fel, mint ahogy a kapuk fekete mé­lyén gyulnak föl néha a lámpák: sárgán, és szinte kiáltva lobbantak elő szemei fekete gödreikből. — Árulók! Árulók! — rázta meg az öklét, azután összegörnyedve mondta Péternek: — Most menj már, az Isten áldjon, menj a fenébe! V Sokáig állt Kelemen mozdulatlanul az éj­szakában és nézte hült helyét a Balog-ház­nak. A rács-közökön átlesve nézte: hátha, hátha káprázik a szeme. Kegyetlen volt a holdx Hág, fehéren, félre nem érthető vilá­gossággal mutatott meg mindent; a ház té­pett alaprajzút, a törmelékeket, csákány nyo­mát, a szanaszét heverő gerendákat. Kelemen, a csavargó, reszkető kezét ráej­tette a kapukilincsre és belépett a pusztulás színhelyére. A fás-szin állott még csupán, tőle jobbra hatalmas kő- és téglarakás. Mind­össze ez maradt csúfságnak a régi, tágas szo­bákból. Nem igy Képzelte Kelemen ezt a találkozást. Nem igy képzelte, hanem úgy, hogy egyszer május 12-én éjfél után 3 órakor, pontosan abban az időben, amikor azután a csúf veszekedés után kilökték a kapun, egy halk és előkelő hölgy kioson majd a Balog- házból, titkos nyugtalanságtól űzetve, jobbra- balra tipeg a kertben, idenéz, odanéz, kereső várakozás vibrál a tekintetében, kilesködik a kapun s amikor éppen a homlokához emel­né a kezét, bánatosan, hogy hiába jött ki a kertbe, Kelemen, a csavargó majd előlép az átellenes kapu árnyékából, régi hires moz­dulataihoz hiten meghajtja magát és szól: — „Csókolom a kezeit, Erzsiké!.. .“ Micsoda varázslatos szó ez a ,,csókolomahezeit'! A hölgy hogy rezzen össze, akár a szivén csó­kolt madár! Fojtott sikoly is röppen ki a száján és egy mozdulatot tesz, mintha vissza akarna szaladni a házba, de azután . . . nem, még sem, felismeri, rányitja két nagy, cso­dálkozó szemét és felkiált: — „Kelemen! Eljött? Eljött, kedves Kelemen . ..“ De a csavargó még nem fogja meg a jeléje nyúj­tott kezet, még nem hajlik föléje: „Először mindent meg akarok magyarázni, Erzsiké“. Leülnek egy félreeső padra, a gyönyörű ezüst­fenyő mögé, ahová nem ömlik be a hold­fény, csalt a kert tavaszi párái gomolyogna!:. És Kelemen megmagyaráz mindent szépen. Hogy az, ami történt közte és az Erzsiké bátyja között, az nem a részegség miatt tör­tént. A ház miatt, kedves Erzsiké. Mert van­nak dolgok, amiket nem lehet csinálni, dol­gok. amikre nincsen enyhítő körülmény. Na jó, na jó, hiszen igaz, hogy uj korok, uj esz­mék, de a ház, a régi ház az nem a magáé, sem a bátyjáé. Az a családé. Az életé. Az élet ertelme a régi ház. Ez a ház és a többi mind. A hagyományos polgári életé. Az úri életé. Az nem lehetséges, hogy amiért nehe­zebb lett az élet, bérházzá alakítsák, hogy olyun legyen, mint valami bank, amibe bele teszik a pénzt és kiveszik a kamatot. Ha igy lenne, altkor semmi értelme sem volna az életnek, az Erzsiké életének sem, a miénknek sem. a világénak. Ezt akarta akkor is meg- magyarázni és szembekacagták. Részegnek ne­vezték, ezért szaladt ökle a Jóska arcába. A ház miatt... És Erzsiké hallgat. És Erzsi­kének potyognak a könnyei. És Erzsiké meg­fogja e Kelemen kezét: „Köszönöm, megér­tettem. Köszönöm.“ Kelemen, a csavargó, ilyennek álmodta a május 12-iki találkozást. A Galamb-utca 87. számú házat lebontot­ták, Igaza van a csellistának, egyesítik a szom­széd telekkel s bérkaszárnyát húznak reá. Nem érthette, hogyan lehetséges? Állt, állt ostobán és bámulta. Mire megértette, hogy rutul becsapták, kihajnalodott. Nem volt. már semmi értelme, hogy tovább­ra is ott maradjon. Leindult a hegyen. Eszébe be jutott, hogy tegnap reggel éta nem evett. Találkozott két vidám fiatalemberrel. Szé­gyenkezés nélkül bökte orruk alá a kalapját: — Kérek egy lejt, éhes vagyok. — Nesze, öregem — mondta az egyik s egy ötlcjest dobott bele a kalapba. — Nesze — mondta a másik is és bele­dobott egy cigarettát. Először koldult Kelemen életében. Semmi szégyenkezést sem érzett. Már nem volt Galamb-utca 87., sem Er­zsiké. Nem volt már értelme semminek. Élelmes koldus lett Kelemenből. Ott álh rendszeresen a báltermek s a temető kapu in­ban. vasárnaponként a fényes templomok előtt, megtanulta, hogyan kell reszkettetni a hangot, kitől milyen nyelven kunyo>'álni c.z alamizsnát s hogyan kell ügyesen elrejteni a csellistától, egyéb csavargóktól a napi kere­setet * a szácflz keny&Jaéiakaí. . A SZONETTHEZ MENOTTI DEL PICCHIA VERSE Ne félj szonett, ha szid pár aljas elme, én az oltárra teszlek, mint egy ritka helyhet. Tizennégy rímed a kalitka < honnan frissen trilláz az ég kegyelme. Tizennégy serad álmokszotte kelme, száz kínnak, vágynak szunnyad benne titka, a versek népének lettél te tiszta formája, benned sírt minden szerelme. rA lírád mélyén most is ott rezeg még egy ős eszmélet, egy bús-édes emlék, fajunk szava a bűvös éjjelen, mikor valahol a brazil határon először sírt dal portugál gitáron s Brazilia egyszerre megjelent. : HÓNÁL PÁL FORDÍTÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom