Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)
1940-05-17 / 110. szám
\ 6 ELI BNTtK 19 40 májún 17. tmu SZÍNHÁZ . MŰVÉSZÉI. FILM NÉMAFILM Mult li éten amerikai filmet láttam, amely Hollywood és a filmgyártás történetéről szólt. Színes film >olt. amelyet az amerikai gyárak ..szuperprodukció" elnevezéssel hirdetnek. Sztárok voltak benne, szerelem, karrier (kis kezdő színésznőből nagy filmsztár lesz), bonyodalom. autóbaleset és happy end. Nem volt jobb, mint más amerikai film, rossza bb sem volt. Hanem volt benne egy negyedórás némafilm, 1 »Ura tökkel, mozizongoristával, Malekkel és poesolvábaeséssel. Ezért érdemes volt megnézni a filmet s el lehet rajta gondolkozni. A közönség harsogva nevetett, vi- sitexoít a gyönyörűségtől, sőt időnként tapsolt is. Lássuk, miért? Miért volt ennek a 15 perces némafilmnek nagyobb sikere, mint az össaes hollywoodi színes szuperprodukcióknak, amik millió dollárba kerülnek és sex- appeal királynők s álomlovagok játszanak és csókolóznak benne? Lássuk csak . . . A film régi némafilmet mutatott be a régi moziközönség kedvenceivel, a faarcu Buster Keaton — Malekkel, a csodálatosan kancaa- litaai tudó Chester Cockliunel és az aranyos és gyámoltalan kicai Ben Turpinnel. Világ- nagyságok vohak ezek s ma ki emlékezik rájuk? Tizenkét év alatt, a hangosfilm uralma óta, eltűntek s csak most szedték elő őket, hogy bemutassák a világnak, miből fejlődött ki Hollywood milliódolláro# világa » hogy micsoda primitívségből lett a mai színes, bangó« és óriás reklámmal dolgozó film. A három komikusnak talán ez volt az ntolsó szereplése, mert egy mai rendezőnek az az ötlete támad, hogy megcsinálja filmen Hollywood történetét, az első némafilmtől és fa- burzktól a mai nagy hangosfilmig ess hatalmas filmvárosig. És mi történik? A közönség úgy, nevet ezeken a régi, nem fiatal, elfelejtess, szeszélyből előszedett némafilmszinésze- kea, ahogy nem nevet egyetlen mai filmvigjá- tékon sem. A gyerekek, akik először látnak némafilmet, ujjongaoak a boldogságtól, a fiatalok, akik halványan emlékeznek gyermekkorok néma filmkedvenceire, boldogan fedezik fel újra ismét őket s az idősebbek vissza- goadotnak fiatalságukra, a régi kismozikra, ahol ne* *a volt még hangosgép, csak mozi- zongorista — csak ember a gép helyett s talán a némafilm is emberibb volt valahogy. Nem harsogott és nem kiabált. Valami ősi pantomimozerü volt a némaságában, nem voltak benne hosseu dialógusok amerikaiul, ahogy senki sem ért nálunk egv-két ember kávétetérveL, akik Amerikából jöttek. Csak akeió volt benne, lendület, történés, izgalom. S a vígjátékok? Emlékezzünk Malekre Sarokd Tdoydra s a legnagyobbra, az utánozhatatlanra, ChapRnra. Az 5 filmjeikben lehetett csak úgy nevetni, hogy könnyes lett tőle az ember szeme: kicsit cirkuszi ize volt e filmeknek, volt bennük sok a bohóc durvaságából, de micsoda kacagóorkánt, micsoda boldog mulatságot jelentett. A nagy hajszák, rohanások, vizbeesések » ragyogó hősnő arcába vágott habostorták, a komikus verekedések . . . Gyerekes mulatság volt, de igazi mulatság és az egykori nagy amerikai komikusok értettek hozzá, miképpen kell mindig uj trükkel megnevettetni a világ közönségét, amely most újra látja egyszer a régi filmet s amely úgy hat egy középkorú emberre, mint egy I9Mkes női fürdőruha-modell, amely ma már komikus és amelyet nem visel senki, de amelyben a meghatott néző felesége, aki már nagymama — fiatal volt. (M. L.) hogy a Thalia operett-társulata nagy sikerrel vendégszerepei Temesváron, ahol az idei szezon minden sikeres operettjét bemutatja; hopy nagy meglepetést kellett a világ zenei köreiben Stravinsky, a világhírű zeneszerző házassága, amelyet Stravinsky eddig titokban tartott. Az 57 éves művész felesége Vera Bőssel Sudeikine, akivel húsz év előtt ismerkedett meg; hogy nagy sikere van Ralik Marika Halló Janine cimü uj filmjének a nagy magyar vidéki városokban, ahol most került bemutatásra a berlini magyar filmcsillag uj zenés-tán- cos cigjátéka; hogy Richard Greene, a fiatal angol származása filmszínész játssza a Stanley és Livingstone cimü uj expedidós filmben Stanley szerepét. Richard Greene angol ádlampulgár és Lehívó parancsát várja az angol hadsereghez. Gyára természetesen fél ettől az eshetőségtől, mert a tehetséges fiatal színész egyike Amerika legkedveltebb filmszínészeinek : Frank Baum világhirü mesekönyvéből készült el Hollywoodban a világ legdrágább filmje HáVom évig készült a világ legdrágább filmje Hollywoodban. Tizenhárom más film kitelt volna az árából — 4 millió dollárból. Soha még ennyi munkába s ennyi pénzbe nem került film a gigászi mértékkel dolgozó Hollywoodban. De az eredmény világsiker — irja a Hollywood Reporter. L. Frank Buum. a hires amerikai meseiró, most negyven éve irta meg az Oz-i varázsló cimü mesekönyvét. Az amerikai gyermekvilág bálványa lett a varázsló s levelek százai érkeztek az iró csendes vidéki házába, amelyben mind arra kérték Baumot: Írjon még aZ Oz-i varázslóról. Szülők és gyermekek írták a leveleket. És Baum eleget tett a kéréseknek. Tizenöt csodaszép Oz-köuyvet irt s halála után a kiadója kénytelen volt folytatni a mesék sorozatát, mert a gyermekeknek sosem volt az Oz-ból elég. Ma már 30 ilyen könyv van. 1902-ben volt a színpadra vitt mesejáték ősbemutatója Chicagóban. Egy évig játszották, aztán átkerült Newyorkba. ahol négy évig futott a Brodwayn. Innen indult el a többi amerikai nagyvárosba, mialatt a könyveket évente átlag százezres példányszámban adják el most, egy emberöltő óta is. Mi ennek a szédítő sikernek a titka? Az, hogy Baum ugyan gyerekeknek irta, de mélységes pszihológiájával a felnőttekhez szól s ezért értékelik és szeretik a szülők és gyerekek. Hősnője a kis Dorothy (a filmen Judy Garland), akinek kiskutyája: Foto, megharapja a szomszédos farmon élő Miss Gulchot. A szigorú vénkisasszonv a sheriffné! akarja feljelenteni a nagvnénjénél és nagybátyjánál élő Dorothyt s Totot egyszerűen elkobozza és el akarja pusztítani. A kutya visszaszökik Do- rothvhoz, aki elhatározza, hogy mindenáron megmenti Totót s inkább elbujdosik vele, mintsem a bosszúálló Miss Gulch kezére adja. A közeli erdőbe mennek Totóval, ahol találkoznak Marvei professzorral, a bűvész- szel, aki jóságosán rábeszéli Dorothyt, hogy menjen vissza szépen a farmra, mert ott biztosan már mindenki őt keresi és őt sirassa. Dorthy szót fogad, de visszafelé menet iszonyú ciklonba kerül. Alig ér haza, a vihar olyan óriás lesz, hogy kitöri az ablakokat s az egyik üvegdarab Dorothy fejéhez csapódik. Dorothy ugyérzi, hogy a ház felemelkedik vele a levegőbe és repül a szivárvány ivén át a végtelenbe. Tehenek, lovak repülnek mellette és a gonosz Miss Gulch, aki egyszer csak 6eprün lovagló boszorkánnyá változik. És itt kezdődik a mese és a csoda, amelyhez foghatót a zseniális Walt Disney Hófehérkéjében látott eddig a világ. De az Oz-i varázsló minden meseszerüsége mellett is reális: az ájult kislány tudatalatti lénye éli át a millió csodát a varázsló országában s a körülötte mozgó mesealakok a film első részében nagyon is mindennapi lények. A Madárijesztő nem más, mint nagybátyja egyik munkása a farmról, a Búdogember pedig a másik munkás. A Gyáva oroszlán is jóismerőse Dorothynek s maga az Oz-i varázsló sem más, mint a jóságos bűvész, Marvei professzor. A Smaragdváros, a törpék birodalma, a fanagvságu piros tulipánok, az elvarázsolt erdő, a repülő majmok, a tündér- kastély, Oz palotája azok a csodák, ahol Dorothy megfordul ezer kalandon át különös barátaival — és a Jó tündér megtanitja arra, hogy a legszebb csoda: az otthon, ahová aztán millió kaland után boldogan hazatér. Ez a fantasztikus technikai ötletekkel meg- valositott film meséje, amelyben több, mint 2000 embert szerepeltetett a Metro. Judy Garland Dorothyja mellett Frank Morgan játssza a varázslót, Billie Burke a Jótündért, Margaret Hamilton a boszorkányt, Ray Böiger, Amerika legnagyobb táncosa a Madárijesztőt, aki megdöbbenti a nézőt, mert úgy mozog és táncol, ruiutlia nem volna csontja és izma. hanem csakugyan rongyból lenne, Berth Lahr, a Brodway. legnépszerűbb komikusa a Gyáva oroszlán és Jack Haley a Bádogember. Mervyn Le Roy rendezte a csodálatos fantáziát — fejezi he cikkét az amerikai' film- ujság — s óriási sikere bizonyítja, hogy a mese és szépség szeretete ma erősebb a meg- próbáltatott emberekben, mint valaha volt. Aí Első szerelem bemutatója alkalmából Kolozsváron tartózkodó Bókay Jánosról közöl érdekes cikket a bukaresti „Timpul“, kolozsvári szerkesztője, Corne- liu Alku tollából. A cikk első része az Első szerelem kolozsvári premierjével foglalkozik., részletesen beszámol a darab témájáról s az előadásról és méltatja a főszereplő Fényes Alice. Kovács György, Nagy István és Tóth Elek játékát. Ezután Bókay Jánossal való interjút közöl a nagy bukaresti lap, amelyet érdekessége és időszerűsége miatt az alábbi fordításban mi is ismertetünk olvasóinkkal. „A magyar szinpadirodalomban, amely tudvalevőleg a legelsők között van — irja a „Timpul“ — fontos helyet foglal el Bókay János. A művészi érettséget elérve. darabjait minden nagy nyugati városban játsszák és nagyon sok nyelvre lefordították. A jelenleg Kolozsváron tartózkodó szerző kapcsolatban van a román irodalom néhány kiválóságával és legutóbb szerződést kötött a buearesti Nemzeti Színházzal, amely a jövő évadban bemutatja Feleség cimü vigjátékát, amely Budapesten kéíszázszor került színre. Mindez olyan érdekessé teszi a világhirü iró személyét, hogy olvasóink számára meginterjúvoltuk Bókay t Central-Hotelbeli lakásán. Kádár Imre dr., a kolozsvári Magyar Színház direktora mutat be az Írónak, oki hires egyetemi tanár család leszármazottja. Őmaga Oxfordban tanult jogot, de sohasem dolgozott ügyvédi vagy hirói pályán. Angliában, Franciaországban és Olaszországban töltötte. Kitűnő véleméuuyel van a latin országok Bókay János a román irodalomról, írókról és színészekről nyilatkozott a Timpul munkatársának ' iránt, amelyek a civilizációt és kultúrát 1 hozták el az egyetemes világ számára és ! az a véleménye, hogy a magyar nép job- ! ban vonzódik a latin fajhoz, mint a szláv- I hoz vagy a germánhoz. Ami szindarabirói munkásságát illeti, Bókay János nem akart sokat mondani. Mindössze annyit tudtunk meg tőle, hogy minden darabja külföldi premierjein részt szokott venni s igy gyakran utazik. Legtöbb darabját bérelt villájában, Portofinoban irja. a Földközi-tenger egyik legcsodálatosabb helyén, nem mesz- sze Genovától. Ennek a helynek legfőbb érdekessége, hogy ugyanabban a villában előtte Nietzsche. Humperding, d’ Albert és Gerhardt Hauptmann laktak és dob j goztak. Világtól elzárt fészek ez, ahol az iró csendben dolgozhat. —• Részben ismerem az önök drámai irodalmát, mivel francia, olasz és német fordításban olvastam egyrészüket — mondja Bókay. — Nagy öröm számomra, hogy a Feleséget Bukarestben is előadják, mert ennek a darabomnak volt talán a legnagyobb sikere. Türelmetlenül varom, liogv megismerhessem fővárosukat, melyről már olyan sokat hallottam és talán rnég kíváncsibb vagyok arra, hogy megismerhessem a román színészeket, akikről Kádái Imre barátom és mások elmondták, hogy rendkívül tehetségesek. Ami a román írókat illeti, eddig csak kettőt ismerhettem meg személyesen: Victor Eflimiut és Pannit Istratet. Istra- teval igen szívélyes barátságban álltam és nagyra értékeltem munkáját, amelyben annyi emberi szenvedés es irodalmi szépség tükröződik. Olyan iró, aki az. európai irók legelső sorában áll. — \r. Elbő szerelem kolozsvári előadása felülmúlta minden várakozásomat. Vidéki színház helyett rendkívüli tehetségű direktort és színészeket találtam itt akik bármelyik uatry nyugati színházban megállnák a helyüket. Fényes Alice pedig egyike legkiválóbb interpretálóimnak. — Sajnos, a színház, amely eredetileg nyári színház céljaira készült, igen rossz akusztikájú s ezért nagy nehézséget okoz a színészeknek, akik beszédtechnikájukat ilyen uagy méretekhez kell alkalmazzák. Az állandó hangos beszédben sok finomság elvész 6 -ségül minden színész hangja az utolsó felvonásig kimerül. Mindezek ellenére nagy bálával tartozom Kádár igazgatónak és a színészeknek az Első szerelem pompás előadásáért — fejezte be Bókay János az interjút. Bókay János beszélgetésünk végén aktuális problémákról beszélt s itt rneg kell említenünk, hogy a nagy iró egyike azoknak, akik a román—magyar kulturköze- ledéi sürgetői, mert szerinte a kulturális kapcsolatok teszik könnyebbé a megértést a népek éleiében. Mikor eltávoztam a Centrál-szállóból — fejezi be cikkét Albu — Nyirö Józseffel. a kiváló Íróval találkoztam, aki búcsúzni ment barátjától, mielőtt az elhagyta Kolozsvárt.“ (—), HOLLYWOODI FILMKOCKÁK KERTÉSZ MIHÁLY, a magyarszármazá- su kiváló amerikai filmrendező szenzációs témájú uj filmet készített, amelyet most mutatott be nagy sikerrel három londoni filmpalota. Angels With dirty faces (Piszkosképü angyalok) a film cime. amelyben Ann She- ridau, James Cagney és 0‘Brien játsszák a felnőtt szerepeket, mig a film tulajdonképpeni sztárja 6 fiatal kamaszszinész, akik hat utcagyereket játszanak, akik a ganszterek kezében vannak s akiket a véreskezü banditák felhasználnak. Ez a csak akció-film —• irja a Sunday T’mes kritikusa — lélegzetelállítóan izgalmas. A 97 perc, mig a film fut, csupa emóció, izgalom, rohanás, érdekesség s amellett olyan valóságizü, hogy elkáhitja a nézőt. A film cselekménye: a rendőrség harca a gangszterek ellen, akiknek kezei közül kiakarják szabadítani a gyerekeket. A modern rendőrség minden eszközé%‘el vonulnak fel ellenük: könnyfakasztó gázakkal, gépfegyverekkel, reflektorokkal, — mindezt hallatlan izgalmas jelenetek közt. A magyar rendező legnagyobb sikere — fejezi be a Sunday Times. * A PHOTOPLAY* cimü nagy amerikai film lap érdekes körkérdést intézett a filmcsillagokhoz. A kérdés igy hangzott: Mi volt élete legkellemetlenebb pillanata? A válaszok a következők: Bette Davis: „Egy reggel a következőket olvasom az újságokban: A Frint Page-beli szerepem az eddigi legremekebb alakításom Meg vagyok róla győződve, hogy a holl \soodi Akadémia nagy aranyérmét fogom el nyerni vele. Mondanom sem kell, hogy a rek lamfőnököm szörnyű müve volt az egész, mert én ilyet sohasem mondtam, de csaknem elájultam, mikor olvastam a „nyilatkozatot", ami persze nem volt más, mint a Frint Page reklámja." Loretta Young: Egyszer egy newyorki premiéren vettem részt. Felismertek és autogramvadászok rohantak meg. Ijedtemben egy autóba ugrottam be, de szerencsétlenségemre már két férfi ült benne, meglehetősen illuminált állapotban. Borzasztóan megijedtek tőlem s hiába magyaráztam nekik, az 5 szemükben kalandornő voltam, akit elvittek a rendőrségre, mert, amint mondták, megakartam őket zsarolni. Szerencsére a rendőrségen felismertek és azonnal elengedtek. Brian Donlevy: Az „Éjjeli taxi" cimü filmben játszottam és a filmbeli taximban mentem haza. Az utón rendőrkiilönitmény jött velem szemben s bekísértek és egész éjjel a rendőrségen tartottak, mert taxitolvajnak néztek. Ugyanis természetesen sem igazolványom, sem taxisofőr kötelező egyenruhám nem volt. Don Ameche: Szeretem megtréfálni kollégáimat és rendezőimet. Egy külső felvétel alkalmával elfürészeltem Sidney Lanfield rendező székének lábát. Igen ám, de egy idő múlva elfelejtettem a dolgot s én magam ültem a székre. Soha igy még ki nem nevettek. Ez volt az a bizonyos: aki másnak vermet ás . . .