Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-20 / 91. szám
19 4.0 április 20. ELLENZÉK A kisebbségi kérdésről moDflotí nagy beszédei dr. üragomir Silviu kisebbségi miniszter a képviselőbázban Részletesen ismertette a kormány kisebbségi politikáját és legutóbbi intézkedéseit. - Köszönettel vette tudomásul a parlament a kisebbség: miniszter beszámolóját-Az 01/.ENALL fog pép kellemes kabja/ fogait ragyogó fehérré és tisztává varázsolj a. BUCUREŞTI, április 19. (Rador.) A parlament csütörtöki ülésén Ion Petrovici professzor, képviselő interpellációt terjesztett elő a kisebbség:! kérdéssel kapcsolatban. Az interpelláció elhangzása után Silviu Drago* mir dr. kisebbségi miniszter válaszolt és a 'kérdéssel kapcsolatban részletes beszámolót mondott. j DRAGOM1R SILVIU KISEBB SÉGI MINISZTER BESZÉDE . , Dragornir dr. miniszter beszéde ele jén rámutatott arra, hogy a romániai kisebbségek mindig legteljesebb szat badságot élvezték, mert a román poli tika vezérelve az összes állampolgárok jogegyenlősége volt. Az 1938. februári alkotmány által teremtett uj rendszerre térve, Dragornir dr. miniszter rámutatott arra, hogy a kormány a romái niai kisebbségek helyzetének végleges tisztázását kereste az uj alkotmányos rendszer keretében. Ebből a célból 1938 augusztus elsején minisztertanácsi jegyzőkönyvet készítettek, mely ezt a kérdést a kisebbségek és a kisebbségi lakosság teljes megelégedésével is rendezte. ‘ „A KISEBBSÉGEK MINDEN AKADÁLYOZTATÁS NÉLKÜL GYAKOROLHATJÁK POLITIKAI JOGAIKAT“ — Románia részére — folytatta Dra- gomir dr. miniszter — a kisebbségek ügye szigorúan belpolitikai kérdést je lent. Sem földrajzi elhelyezkedés, sem ezen kisebbségek alacsony száma, sem a történelmi folyamat, melyből a román nép jelenlegi területén megszületett, nem jogosít fel senkit, hogy ezt a kér* dést nemzetközi térre terelje. Ebből a szempontból kiindulva a román kormány mindig azt kereste, hogy a kisebbségek hagyományos életének fejlődését minden téren igen széíeskörben biztosítsa. Dragornir dr. ezután felsorolta mind* azokat a könnyítéseket, melyek 1938- tól máig történtek a romániai kisebbségek érdekében, hogy még szorosabbá tegyék ezeknek együttműködését a többséget alkotó néppel a román állam keretében. —- A NUF keretébe történt behelyez* kedéssel — folytatta Dragornir dr. miniszter — i a kisebbségek minden akadályoztatás nélkül gyakorolhatják politikai jogaikat, képviselőket küldve az ország parlamentjébe. Az állampolgárság elnyerésére vonat* kozó törvény módosítása útiján ismét lehetőséget adtak a kisebbségeknek, hogy román állampolgárságot szerezzenek, amennyiben az állampolgársági névjegyzékekbe nem voltak felvéve. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI KÉRDÉSEK Minden lehető könnyítést megtették, hogy a kisebbségek gyakorolhassák és fejleszthessék hitéletüket. Uj református püspökség és evangélikus superin tendatura létesült a romániai magyar* ság kérelmére. A református és unitárius leikészek fizetését egyenlővé tették a katolikus lelkészek fizetésével és az erre szűk séges összegeket felvették az állam költségvetésébe. A római katolikus egyház és a román állam közötttl összes függő ügyeket rendezték. Iskolai téren a legnagyobb szabaddá got biztosították a taniigyekre vonatkozóan kisebbségek részére. A román állam jelentékeny összeget vett fel költségvetésébe a kisebbségi felkezeti iskolák segélyezésére és törvényesen rendezték a szülőknek azt) a szabadságát, hogy iskolát válasszanak gyermekeik részére anélkül, hogy a tanügyi hatóságok beavatkoznának ebbe. Uj kisebbségi felekezeti és állami i iskolák létesültek az összes kategó- I riákban és fokozatokban. A községi J költségvetésekben pedig megfelelő há- I nyadot biztosítottak a kisebbségi isko 1 Iák fenntartására s általában a kérelmek egész sorát teljesítették a tanügyi kérdésekkel kapcsolatban. Ezenkívül számos könnyítés történt kisebbségek javára szociális és gazdasági téren és fejlődőképes helyzetet biztosítottak ré szűkre a román állam keretében. Ilyen körülmények között természetes volt, hogy a romániai kisebbségek őszinte és lojális együttműködésit' keressenek úgy a többséghez tartozó néppel, mint a kormánnyal és azonosítsák magukat a román állam érdekeivel. Dragornir dr. miniszter beszéde vé* gén ntegelégdéíének adott kifejezést, hogy mindezt megállapíthatta a mai időben. j A kisebbségügyi miniszter beszédét a képviselőház általános helyesléssel fogadta. Silviu Dragornir kisebbségi miniszter beszéde után prof. I. Petrovici a képviselőház nevében megköszönte a miniszter beszámolóját, amelyben kijelentette, hogy a román nép mindig megértő volt a kisebbségekkel szemben és nem törekszik egyik uépkisebbség elnyomására sem. Petrovici tudomásul vette ezt a beszámolót és kijelentette, hogy <i jelen pillanatban Románia megmutatja fejét és semmi különbséget nem tesz a In i- lárain belül élő kisebbségek között, mert a legkisebb népnek is joga van az élethez. Ez a jelképes magatartás azonban azt követeli a kisebbségektől, hogy ne tápláljanak aaakrónikus gondolatokat és őszintén beii leszkedjenek a román állam kereteibe. Románia mindén tekintetben megértő politikát folytat a kisebbségekkel szemben és ezzel bizonyítja be azt. hogy az emberiesség magasabb eszményképei felé törekszik. AMIRŐL ERDEMES ÍRNI Pamfil Seicaru előadása Kétségtelen tény, hogy a mai román sajtó- élet egyik legértékesebb és legérdekesebb közírója Parntil Seicaru, a Curentul főszerkesztője. Pamfil Seicaru két napot töltött most Kolozsváron, ahol csütörtökön délután í az egyetemi kollégium dísztermében előadást tartott a helybeli Román Nőegylet felkérésére „A ma és holnap Európája4* cimeu. Az előadást megelőző esten a román sajtószindikátus által tiszteletére rendezett sajtova- csoián pedig az újságírás jelentőségéről mondott rendkivül figyelemreméltó fejtegetéseket. Kisebbségi szempontból is érdemes részletesen foglalkozni a neves köziró előadásával és a sajtóval kapcsolatosan tett megjegyzéseivel. Rávilágítanak ezek Pamfil Seicaru érdek es egyéniségére és meglátásaira. Előadásán a kolozsvári román közélet ve- [ zetói zsúfolásig megtöltötték az egyetemi kol- j légmm hatalmas előadótermét, ami élénken bizonyítja azt a rendkívüli érdeklődést, amely Pamfil Seicaru közéleti ténykedéseivel szemben mindenkor megnyilvánult. Hogyan jutottunk el az uj világválságig? Ez a kérdés volt Pamfil Seicaru előadásának kiinduló pontja. Hiszen a békekötés után mindenki azt hitte, hogy legalább ölven évig megszabadul Európa a háború szörnyűségeitől és ehelyett most uj borzalmas háború készíti elő a jövő Európáját. Külpolitikai tévedések láncolatára mutatott rá elsősorban az előadó. Ismertette a habom utáni éveknek Németországgal szemben folytatott angol—francia politikáját. Rátért a Népszövetség ténykedéseire. Pamfil Seicaru szerint az abesszíniái háborúval kapcsolatos népszövetségi szankciók életbeléptetésének közvetlen következménye volt a Berlin—Róma-tengelv megvalósulása. Pamfil Seicaru érdekes adatokkal támasztotta alá ezt az állítását. Emlékeztetett arra, hogy 1934-ben, Dollfuss kancellár meggyilkolása alkalmával a hitleri Németország már elhatározta Ausztria annéktálását. A német csapatok huszonnégy órával Dollfuss meggyilkolása után már készen állottak az Ausztriába ! vak) bevonulásra. Miért nem valósult meg j már ekkor az Anschluss? Hiszen Anglia és Franciaország egyetlen katonát sem mozgósítottak az esetleges német katonai lépések megakadályozására! Az történt ugyanis, hogy Olaszország nyolc hadtestet mozgósított és Mussolini a Premiernél minden eshetőségre készen figyelte az eseményeket. Milyen változást jelent ezzel szemben Hitler es Mussilir i mostani brenneri találkozója? A német—olasz barátságnak Pamfil Seicaru szerint az elhibázott népszövetségi politika volt a célja. Az a politika, amelynek Benes és Titulesou voltak a zászlóhordozói. Az ahessziniai hadjárat hívta életre a Berlin —Kóma-tengelyt, amelynek első német eredménye az Anschluss megvalósítása volt, Kö vetkezett a szudéta-kérdés. Anglia Runciman személyében szakértőt küldött ki a kérdés tanulmányozására. Runciman jelentése szerint — mondotta Pamfil Seicaru — Németországnak igaza volt. A müncheni egyezmény Rur.ciman jelentése alapján állott. Titule8cu volt külügyminiszter külpolití-! kaját Pamfil Seicaru tisztán ideológiai alapon állónak mondotta, amely teljesen távol állott a román nemzet közvéleményétől. Titulescu örömmel állapította meg a Népszövetség emlékezetes ülésén, hogy Olaszország abesszmiai hadjárata kimeriti a „támadó fél“ jogi meghatározását és teljes erejéből támogatta a szankciókat. Ezenkívül — mint az egyik legjelesebb francia szakértő is megállapította — az angol—francia diplomácia vezetőivel egyetértésben, szabad átvonulást biztosított a szovjet csapatoknak Románián keresztül Csehszlovákia megsegítésére. A szovjet átvonulási terve —■ mint azt Pamfil Seicaru részletesen ismertette — egyébként Magyarországot is érintette volna. Őfelsége II. Károly király külpolitikai bölcs éleslátása mentette meg Romániát ennek a megegyezésnek be- láthaiatlan következményeitől, amikor Titu- lescnt leváltotta. A továbbiakban Pamfil Seicaru Csehszlo vákin megszűnését és a lengyel tragédiát is mertette. Elmondotta, hogy a lengyel külpolitikai és katonai vezetés tájékozatlansága valósággal egyedülálló a világtörténelemben. Lengyelország, amely egészen az utolsó pillanatig németbarát politikát folytatott, Romániát is rá akartai birni, hogy vegyen részt a cseh állam feldarabolásában. Beck lengyel külügyminiszter Romániába utazott és Őfelségét, aki a hadgyakorlatokon tartózkodott, rá akarta venni arra, hogy igényelje Románia számára a románlakt» csehszlovákiai községeket. Románia uralkodója azonban visszautasította ezt az ajánlatot. Röviddel' ezután kitört a német—lengyel viszály. Lengyelországnak egy félév alatt át kellett alakítania egész védelmi berendezkedését. Pilsudszki marsall politikája szerint a szovjettel szembeni védekezésre készültek fel a lengyelek, ehelyett a Beck-féle politika miatt Németországgal ta’állák szemben magukat. Mikor Beck a nyugati hatalmakkal tárgyalt, a francia hadvezetőség felajánlotta, hogy Weygand tábornokot Lengyelországba küldi a hadműveletek irányítására. .A lengyelek azonban visszautasították e,zt az ajánlatot. mert hiztak abban, hogy két hét alatt Berlinig jutnak el sarját vezéreik irányítása mellett. Hogy mi történt, azt mindenki tudja — folytatta Pamfil Seicaru külpolitikai fejtegetéseit. — Még nem is teljesedett he egészében a lengyel tragédia, a lengyel hadsereg főparancsnoka máris Romániába uienekült. Pamfü Seicaru itt meleg szavakkal adózott a lengyelek egyéni hazaszeretetének és hősiességének. Elmondotta, hogy a lengyel határőr-csapatokat vezető katonai parancsnok nem akarta elhinni, hogy valóban a fő- parancsnok akar elmenekülni hazájából. Kinyitotta az autó ajtaját és csak akkor engedte útnak a gépkocsit, amikor meggyőződött arról, hogy a menekülő utas csakugyan a fő- parancsnok. Utána egy félórával azonban elkeseredésében főbelőtte magát. Ilyen külpolitikai tévedések vezettek a jelenlegi eseményekhez. így tört ki az uj háború, amely Pamfil Seicaru meggyőződése szerint egészen nj Európa kialakulásához vezet. Ez az Európa a köziró véleménye szerint csak federációs alapon állhat, amelyben Romániának jelentős! szerejí jut. Őfelsége II. Károly király bölcs politikája az országot a mai nehéz időkön is keresztülvezeti. Nem lehet elvitatni, hogy Pamfil Seicaru fejtegetései, érdekes egyéni meglátásai mindvégig lekötötték a hallgatóság érdeklődését. Pamfil Seicaru kitűnő szónok, ugv, hogy az első pillanattól az utolsóiig színes és lekötő volt előadásmodora. Túl az általános jellegű fejtegetéseken, minket kisebbségi szempontból főleg a szerda esti sajtóvacsoráu tett kijelentései érdekeltek. Azok a fejtegetések, amelyekben az újságíró hivatása fontosságára mutatott rá, a kisebbségi újságírásra is ráillenek. Mert nagyon igaz az a meghatározás, hogy valamikor minden újságíró a csillagok világát akarta meghódítani. Az egekig akart törni a fiatalság tettvágya és önbizalma. Mindebből mi marad meg az újságírónak? Szerkesztőségi asztal és a közvélemény mindennapi szolgálata. „Ismerjük meg egymást és keressük minél gyakrabban a személyes találkozást *— mondotta a kisebbségi sajtóval kapcsolatban Pamfil Seicaru. — Hiszen a sajtónak csak légy szent célja lehet, a közérdek szolgálata“. > Ezt az elvet a magyar újságírás mindenkor szem előtt tartotta. A magyar sajtó munkásait hivatásuk gyakorlásában mindig ez a cél vezette. És éppen ezért — bár a kisebbségi kérdések megoldása tekintetében számtalanszor elvi ellentét volt közöttünk é* Pamfil Seicaru meggyőződése között «— őszintén örvendünk annak, hogy kifejezést adhattunk a neves román ujságiró közéleti munkássága iránt érzett megbecsülésünknek. Végh József. Ady Lajos halála A magvar szellemi életnek nagy halottja van. Ady Lajos, tanügyi főtanácsos, volt budapesti áll. főgimn. tanár, majd debreceni tantestületi főigazgató, ma reggel örökre elköltözött az élők sorából édete 59-ik évében. Néhány év előtt, hasúét. napján, mikor Budapesten látogató édesanyját, özv. Ady Lőrincnét a reform, istentiszteletre kísérte, szélütés érte. Hosszabb pihenő után újból munkaképes lett. de nemrégen újabb baleset érte mely lassan kioltotta előtét. Adv Lajos kitűnő tanár volt Élénk részt vett a tanárság mozgalmaiban és éveken át a Magyar t tinói- Egyesület Közlönyét is szerkesztett’'. A Károlyi-kormány nevezte ki föigazg nah Debrecenbe és csak nemrég, mikor álszerveztédí az intézményt, Hómon rendelte Budapestre tanügyi főtanácsosnak. Ady Lajos megírta bátyja. Ady Endre életrajzát, mely első e nemben. Elnöke volt Debrecenben az Ady-társaságnak és tevékeny munkát leitett ki a Csökön likőrben is. Halála hire mély részvétet kellett a magyar nyelvterületen.
