Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-14 / 86. szám
\ 12 ELLENZÚK LŐRINC2I LÁSZLÓ: Ankét a műkedvelésről iu. Kemény János báró, a Thália R.-T. elnökigazgatója és a Népközösség közművelődési szakosztályának előadója nyilatkozik a műkedvelés kérdéseiről A mükedvelés ügye szoros összefüggésben öli színházainkkal. Az előző hozzászólások folyamán volt már alkalmunk ezt megemliteni. sőt ennek a kapcsolatnak a kérdése állandóan vissza-visszatért. Ankétünk második részében például Kiss László rámutatott arra, hogy a szinház miisorpolitikája milyen hatással van a műkedvelő előadásokra a darabválasztás szempontjából Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy Erdély legnagyobb társulatának elnökigazgalóját, Kemény János bárót szólaltatjuk meg ankétünk harmadik iészéhen. Népünk közművelődési kérdéseinek alapos ismerete mellett európai látókörrel rendelkezik és külföldi utazásai folyamán a kidfold hasonló természetű viszonyaiba is volt alkalma beletekinteni. Emellett a Népközösség kultur- szakosztályában is vezető szerepet játszik. Mivel a Népközösséggel kapcsolatban sok terv vetődött fel az ankét során, előadói minőségében is intéztünk hozzá néhány kérdést. A kolozsvári magyar szinház társadalmi életünkben nagy szerepet játszik, a Népközösség pedig egész népünket átölelő szervezet. Álláspontjuk tehát a műkedveléssel szemben nagyon jelentős. * Színházaink nyujthatnak-e valamilyen formában támogatást a mtíkedvelés ügyének? velő társulatok valamely országos központját, mert n Népközösscg, mint ilyen, aligha vállalkozhat a bonyolult és sokrétű feladat elvégzésére. Ez a műkedvelő központ azután országosan rendezhetné a műkedvelés kérdéseit, központilag szerezhetné be u megfelelő műsordarabokat, gondoskodhatna hivatásos rendezők (nyugdíjas színészek slb.) szerződtetéséről, az engedélyek és jogdijak problémáinak megoldásáról, országos műkedvelő versenyek rendezéséről s őrködhetne afelett, hogy a mükedvelésnél terme szetszerüleg szóbajövő egyéb szempontok mellett, feltétlenül érvényesüljenek a döntő irodalmi és művészi szemzőtök. Pillanatnyilag; a Népközösség foglal kozik-e ezzel a kérdéssel és tesz e vala* mit támogatása érdekében? — A kulturális szakosztály felvette az érintkezést több irodalmi egyesülettel, iróial, szakemberrel a műkedvelő előadásokra alkalmas darabol; névsorának megállapítása érdekében. Állandóan rendelkezésére áll a vidéki műkedvelőknek játszási engedélyei: megszerzése, tanácsok, felvilágosítások tekintetében. A bukaresti tagozat eredményesen kísérletezik a miikedvelés ottani rendszeres megszervezésével, <1: általa szerződ tetei t hivatást»: rendező már eddig is jó eredményeket mutatott fel bzzel jo példát mutatott a többi tagozatoknak is. Véle ményem az. hogy a műkedvelés kérdésiben is a közművelődési szakosztályt elsősorban tanúi sad<> szervnek kell tekinteni, olyan központi jsszeköiö intézménynél:, melvnel: nem az az elsőrendű célja, hogy a saját kebelén belül uj szervezeteket létesítsen a feladatok el végzésére, ha- néni megtalálja a módját anualr, hogy u meglevőket támogassa, erősítse, egymáshoz közelítse, megkeresve az alkalmas szakembereket. azokon keresztül kedvező befolyását gyakorolja és lényért segítségére műkedvelőin kitek abban, hogy a műkedvelő társulatok valamely országos központját megteremthessék, a kulturális szakosztály szellemi támogatásával. — És most szeretnék én is feltenni egy kérdést, rajtad keresztül, de u műkedvelőkhöz: Vájjon tisztában vannak-e azzal az összes műkedvelők, hogy bár irodalmi és művészi szempontból a mértékek azonosuk, mégis a hivatásos színjátszást a mükedvelés nem helyettesítheti, viszont vannak olyan feladatok, amelyeknek betöltése nem a hivatásos színházak, hanem a műkedvelők felauata? Az első hozzászólást, a Kovács Lászlóét jó volna mindenkinek, akit komolyan érdeke! o műkedvelés ügye, gondosan átolvasni s belőle kiindulva Önniagával és műkedvelő ismerőseivel átbeszélni. Hiszem, hogy nagyban hozzájárulhatnának ezzel a mű kedvelés kérdésének tisztázásához, a mű kedvelés elöbbreuiteléhez. — A hivatásos színházak igen sok támogatást nyújthatnak a mükedvelés ügyének, sőt a látszólagos konhurrenciá- lis szempontok felett erre minden komoly okuk megvan. A műkedvelő tirsum latok tagjai a legjobb színházlátogatók közé tartoznak s ha olyan színházról van szó. amelytől igazán tanulhatnak, akkor rendszerint lelkes szinhúzpropagá- torck is. A színházi stílusok forradalmát igen gyakran a műkedvelők készítették elő. Ha a hivatásos színház valamely fejlődési fi>kon nv-gmerevedett, gyakran a műkedvelők kezdték el a kísérletezést, •— nem egyszer az ilyen műkedvelői ki térietekből indult ki az uj szinház, az uj színjátszás. A hivatásos színház elsősorban jótanáccsal, rendezővel, darabbal támogat hatja a mükedvelést. A Thalia ezt állandóan teszi is, sőt időnként a műkedvelő társulatoknak helvet ad a saját otthona ban isKülföldön történtek-e hasonló próbálkozások és milyen eredménnyel? — Tudomásom szerint külföldön ugyanolyan stádiumban van a műkedvelés és a hivatásos színjátszás közötti viszony, mint nálunk. Ez a viszony nem eszményi: a hivatásos színházak általában ellenségüknek tekintik a műkedvelőket, a műkedvelők pedig hivatásuk félreismerésével a hivatásos színházak műsordarab- juit erőltetik, ahelyett, hogy saját erőiknek és célkitűzéseiknek megfelelő darabokat igyekeznének bemutatni. Sern a da- rabokat, sem az előadások időpontját nem egyeztetik össze, amiből sok helyen súrlódások és ellentétek származnak. Helytelen volna úgy felfogni a kérdést, hogy a műkedvelés ügyének megoldatlan volta elszigetelt magyar-gond: nem csak nálunk, de mindenütt még rendezésre vár. Mint a Magyar Népközösség kultúrái; s szakosztályának egyik vezetője, hogyan latja elnök ur azokat a mnnrca-* lehetőségeket, amelyék a műkedvelés terén a Népközösség előtt állanak'-1 A Népközösség kulturális szakosztályának meg keűene szerveznie a műkedNagyon régen, Eesigo tartomány Ma- csujama nevű városában élt egv ember, akit ügyes-bajos dolgai a fővárosba menni késztettek. Hosszú az út Ecsigótól Kiotóig és a mi emberünk ugyancsak aggodalommal hagyta otthon feleségét és leányát, akiket szintén mardosott a nyugtalanság.-- Visszajövök mihamar ügyelj a házra távollétembeu és különösképpen arra, hogy a kicsi ne rosszalkodjék — szólt az ember. Az asszony így beszélt:' . — ügyelj magadra az úton. És ahogy végeztél, azonnal gyere haza. Még egy napot se vesztegelj — könyörgött könyvekkel a szemében — Apám! Én pedig jó leszek és szófogadó — szólt a leánykája. — De ne felejts valamit nekem vásárolni! És az ember elindult aAkkor az anya azt mondotta leányának: — Most ügyelni fogunk a házra. — Igen. de te megs/erzed nekem apámtól az ajándékot! •—felelt a leányka. — Persze! És találd ki, mit fog majd hozni az apád? — Egy babát? — Igen. Fogsz-e örvendeni neki? — Oh, nagyon! — tapsolt a leányka. És aztán ketten játszani kezdtek. A nap fonalát hamar pergette az idő orsó- ja. Egy egy rég! történet is rabolta a perceket. És így a várakozás nem volt nehéz. Közben megérkezett az ember. Arcát megváltoztatta a hosszú út. A nap barnára sütötte bőrét. Szeméből pislákolva kandikált a fáradtság. De az övéi azonnal felismerték, mert szivükben a szeretet őrködött. Anya és leánya elébe futott és szelíd szavakkal fogadta. Az ember akkor előhúzott a zsebéből egy babát és odaadta a leánykának: ~ Ügyeltél a házra, íme a jutalmad — szólt az apa ^vztán elővett egy tükröt és mondotta leleségének: Ez pedig a tied Az asszony bálával fogadta az ajándékot. De az ecsigoi hegvek kÖ2Ött születvén, nem látott soha életében még tükröt. — Mi ez? — kérdezte Az ember mosolygott:-— Ez egy tükör. Visszatükrözi az arcot. Ilyent semmi pénzért nem kaphatsz itt a hegyek között. A nagyvárosban vásároltam és neked adom. — Értékes dolog ez ám! ügyelni fogok reá, mint a lelkemre — szólt az as2- s7ony. És a tükröt elzárta. * Csendes évek következtek. De azidő- tájt, amikor a leány már férjhezmenen- dővé lett, az anyja hirtelen megbetegedett. Ott ült az ágyánál leánya. Ápolta A ir- msztott mellette. De hiába. A beteg csak nem javult. Sőt még rosszabbul lett. Lgyannyira, hogy egv este gyengén meg fogta leánya kezét, bágyadtan a szemébe nézett és így S2Ólt: — Ügy érzem, hogy nem gyógyulok meg. Halálom után gondozd apádat. Most pedig figyelj, átadok neked egy kis örökséget. Aztán kinyitott egy kis kazettát és elővette a tükröt. — íme az ajándék, melyet valamikor apád hozott Kiotóból nekem. Értékes dolog ez. Ügy hívják, hogy tükör. Neked adom. Mindig, amikor majd a jövőben emlékezni fogsz reám. nézz bele- meg fogok jelenni neked, mintha élnék. Szíve vágyát így kiöntve, sajnálkozás és vágy nélkül csendesen örökre- elaludt az anya. * Zokogva borult apa és leánya a liolr- tcstre. De a halál ellen nincs orvosság. És így a temetést elvégezlek De a leánv szívéből semmi ki nem törölhette az anyja emlékét. Esős napokon, vagy nőkor vihar tombolt, a leány sírva emlékezett az anyjáról Fölötte sokszor csengtek a fűiében anyja utolsó szavai: .Mindig, amikor majd a jövőben emlékezni lógsz reám. nézz a tükörbe: meg fogok jelenni neA tükör JAPÁN MESE / 94 0 április 14. kid. mintha élnék.“ *1 ítba megpróbál- n ám ? Ék Valiiban a tiikiir m< lyrl>i-i\ ahová ö belenézett megjelent a halott anya arca, ugyanazzal a nagy szeretettel a vonásain. mint régen, de .-sodálatos lobig, mintha meg lenne fiatalodva! — Hát most már tudom Itt a lelke a tükörben — szólt magában a leány. Lgv látszik, nagyon sajnálhat szegény <• «zeniül itt marad, hogy engem vigasztaljon. Anyám, milyen jó i-> vagy te! Es e naptól lógva, reggel és este titokban vigasztalódott a csodás *ük<*r előtt. De az ember új feleséget hozott a házba. És a leány szíve egész szeretetével, nagy alázatosságával próbált közeledni az idegen nőhöz és törekedett úgy szeretni, mint ahogy az anyját szerette volt. De az idegen nő. rossz lélek rejtegetnie, rágalmazni kezdte a leányt Az apa. aki sajnálta és szerette leányát, még jobban kényeztette az elárvult teremtést Elkeserítette ez az új asszonyt. Elhatározta, hogy végleg megszabadul a kedvelt gyermektől. Egy napon, hamis könnyeket torölgel- ve arcáról, reszkető hangon így szólt az emberhez: — Engedd meg, hogy még ma elhagyjam házadat — Miért? — hökkent meg a férfi. -- Meguntad a házamat? — Oh. hogy is gondolhatsz ilyesmir. Még álmomban sem gondolnék erre! De veszélyben forog az életem. El kell mennem innen. Üjból sírni kezdett. Az ember nyugtalanul kérdezte— Mit beszélsz? Veszélyben forog az életed? Mesebeszéd!-— Igen. Átkozott leányod gyűlöl engem. Halálomat kívánja. Tudsz-e róla, hogy ő szüntelen elzárkózik a szobájuk* és ott egy faragott kép előtt titokzatos dolgokat művel, amelyek halálomat fogják okozni? — Hazugság! — gondolta a férfi De szébe jutott, hogy egy idő óta a leánya valóban elzárkózik a szobájába és sokáig nem mutatkozik. Gyanakodni kezdett és leskelődni. És a leány, minél többször utasította vissza mostohája a2 ő gyöngéd közeledését. annál inkább keresett vigasztalást a csodatükörnél. Aztán az apa reátört A leány, szégyenkezve elrejtette a tükröt köntöse ujjábán. — Mit cselekszel? - kérdezte az apa. — Semmit. — Mit csúsztattál köntösöd ujjába? A gyermek hallgatott Az apa haragra gerjedt: — Tgaza volt feleségemnek Te az ő halálát kívánod. Varázslattal foglalatoskodó). Hálátlan leányzó, nem kértelek e arra, hogy második anyádat igaz gyermekként szolgáljad? De a leány nem rettent meg, mert igazsága bátorságot adott neki. Csak a bánata volt még nagyobb. Térdre esett és így beszélt: — Kegyetlen vagy. Soha. még álmomban se gondoltam ilyen szörnyűséget. Atyám, tévedésbe vezettek szívedet — Hát akkor mit rejtegetsz a köntösöd ujjúban? — Egy árva tükröt. — A kiotói tükröt! De mit művelsz vele? — Hát elmondom. És elmesélte azt, ami anyja halála óta történt. De az ember hitetlenkedett: Láttad volna az anyád lelkét e tükörben? — Nézzed — mondotta ő. megmutatva saját arcát. — Kételkedsz-e még? És az apa megértett mindent. Oh, mennyivel többet érsz te leányom, mint én, a hitetlen. Jóság és hit szunnyad benned. Az arc. mely a tükörből visszatekint, a tiéd. Az anyád tudta, bogy mennyire hasonlítasz hozzá és te lőttél a mondásában. Jó vagy leányom. Én nedig szégyenlem magam. És bűnbánóan síi ni kezdett. Aztán az öröm visszaköltözött a házba (A „Les Contes du Vieux Japon“ című gyűjteményéből fordította H. B.) _