Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-14 / 86. szám
ez? Mondd, élet ez így?!..., Ó Istenem, minek is koztam ezt az embert a házamba?! Szokrátesz abbahajgyta a fütyülést. Mosolygott: — Elmehetek . » . — Hülye! — förraedt rá Koké. Szokrátesz vállat vont: —Alikor hát jól van, maradok. Kokó homlokáról már patakokban csurgóit az izzadtság, hadonászó kezében úgy járt a széles zsebkendő, mintha segélyhívó jeleket adna le s hasán a vastag aranyóra- lánc haragosokat csordult. — Mindent megmagyarázni! Mindent kimagyarázni! Mindenkinek, mindenben igazat adui, felmenteni a bűnöst, szeretni azt, aki nem érdemli meg, semmit sem túlságosan komolyan venni, mindenen mosolyogni s érzelmes dalokat dudorászni, az igen! Ahhoz értesz! De egy kissé belehelyezkedni a barátod gondolatvilágába, igazat adni neki, amikor jogosan felháborodik a világ folyásán, emberek viselkedésén, azt nem! Arra képtelen a te híres, mindent megértő emberséged! — Mert téged is úgy látlak, mint mást. Megértéssel. Azt látom benned, amit rejtegetsz — mondta őszintén Szokrátesz. Kokó tiltakozva emelte magasba zsebkendőjét: — Engem úgy ne érts meg! Megérdemelnéd, hogy a nyakadba varrják ezt a... ezt a... — Nem rossz gondolat — kacagott Szókratész. — Nem?! Úgy találod?! — harsogott önmagából kikelve Kokó. — Hát jó. Hát legyen. Tudod mit? Azt a rongyos semmiházit be fogom venni a házamba, hogy üljön a nyakadon, hadd tanitson meg téged arra, hogy milyen az a te bizonyos megértett nőd a valóságban. — Kicsodát? — A cukorkaárus kis rongyost, akiben tetszik neked, begy szemtelen, hogy kínálja az áruját, mint valami öreg boltos. — A cukorkaárus lányt? — kérdezte hir- telenül Szokrátesz. — Azt... bevennéd... ide, a lakásba? — Azt! — kiáltotta diadalmasan Kokó. — Azt! Ide veszem, itt lesz a nyakadon, napnap után! Hallgathatod, megértheted, akár csodálhatod! Beveszem az üzletbe is! Haszon- részesedést adok neki! De ha meguntad, akkor sem szabadulsz majd tőle! Itt tartom a nyakadon! — Megbolondultál, Kokó? ■— ideveszem, meglátod! Még holnap ide* veszem! — ordította s kirohant a szobából. Szokrátesz egy darabig csodálkozva nézett utána, az ajtó felé, amelyet úgy vágott be maga után, hogy zengett bele a ház. Orrát gondolkozva tapogatta, megvakarta fejebuh- iát, olyan mozdulatot tett, mintha utána akarna menni, de azután meggondolta magát, felkelt az aszta! mellől, a szekrényhez ment, kihúzta a fiókot, turkált benne és kiemelt belőle egy haragos-vörös, pettyes pillangó- nyakkendőt. A vakfoltokkal bőségesen tarkáit faiitiikör elé állt, nyakához emelte a rikító, a gyönyörű nyakkendőt, fejét kissé félrebillentette megelégedetten mosolygott. Másnap Irénét beköltöztették. A konyhában kapott hálóhelyett s a konyha egyik sár* kát úgy rendezték el, hogy ott egy s más apróságot tarthasson magának. Ha kell, pipere cikkeket is. Kicsi kerek zsebíükröt, kor* fésűt, kürömpiszkáíót, ibolyaszappant, sürü- fésiit, hajkelét, csipkezsebkendőt, alig nagyobbat két egymásmellé ragasztott cigarettapapírnál; ünnepnapokra harisnyát, husszi* iiiit. Harmadik napja már, hogy hármasban lak* iák a szobakonyhás házat, melyet .,Athéné álmá“-nak neveznek, mert Kokó ragaszkodik a hagyományokhoz s megkeresztelte házát, mint ahogy minden valamirevaló házat megkeresztelnek Athén környékén. Kokó valóban tetőtől-talpig férfi. Ha lett volna bármilyen kétely eziránt, úgy mostani viselkedése a íeg- erősebb gyanút is eloszlatná. Butaság volt, szamárság volt, őrültség volt, hogy felháborodásában azt vette eszébe, hogy Irénét odahozza a házhoz. De ha á*t mondott, kimondja^ a b*t is. Aki háza küszöbét az ő akaratából lépi át, az érezze otthon magát nála. Nem mutatja haragját, sőt úgy viselkedik, ahogy a kilogástalan házigazda viselkedik nő vendégekkel szemben. Udvarias, figyelmes, sőt gyöngéd. Irene alig ismer rá a zsörtölődő, zsákét- tes kereskedőre. Megkérdi, jól alndt-é, a párna. matrac nem volt-e tulkemény, a nap, mely hajnalhasadtakor besüt a konyhaablakon nem sérti-e szemét? Tökéletes házigazda Kok«, igazi ur. Pedig Isten látja a lelkét, nehezére esik ez a viselkedés, pláné nővel s még hozzá ezzel szemben: éppen ezzel! S ha legalább megérne már a helyzet s látná, hogy Szókratész torka megtelik keserűséggel. De nem! De nem! Szokrátesz naponként váltogatja nyakkendőit, tréfás, érzelmes, kellemes. Szókratész elemében van. Haszontalan ember Szókratész. Ki is dobná őt szívesen Kokó a házhó!. de ördög tudja miért, képtelen kidobni. ,.M:ért van az, — sóhajtja Kokó —, hogy az embernek mindig éppen azok okozzák a legtöbb bosszúságot, akik legjobban nőttek a szivéhez?... Tudja fene... Tudja fene,.,“ Ez a mai alkony különösen szép. Annyi szín és annyi illat tombol égen, földön, levegőben, hogy az ember sirni. vagy kacagni szeretne. Kokó sirni. Szokrátesz kacsgnb A gondolatok és érzelmek sűrű visszhangja ez az alkony. Tótágast áll benne a szív és kecskebnkát vetnek henne a vágyak. Ilyenkor már énekelni ae kell s a cítcra peugeso is csak crőpazarlás: zengenek a s&lpek és zengenek az illatok és a föld mélyéből forró lélckzetek heve árad. Csak egy kicsit, egészen keveset kéue mcgló- ditan: sarkánál lógva s Világot s minden, ami él, mozog, illatozik a földön, lomha táncba kezdene, ó micsoda táncba! s a csoda, melyre vár tikkadt torokkal az ember évezredek óta, valóra válna s hangokban, színekben, illatokban, valószerűtlen ütemű mozdulatokban, a téboly küszöbén, megvalósulna a Beteljesülés. Ülnek „Athéné álma“ küszöbén hárman: Kokó, Szokrátesz, Iréné. Ülnek s hallgatnak, gondolatokba merülve. Kokó árnyékát az al- konyi fény a ház falára vetíti. Olyan zsakettes árnyékának a rajza, mintha egy horihor- gas öreg varjú gubbasztana, szürke varjú, ki maga sem érti, hogyau került ide s mi kö*w van a sok szépségkor, ami betölti a világot? Szókratész fűszállal játszik, nyelve hegyőr«- veszi é» mosolyog. Iréuo szemei nagy fekete kráterekké gyultak a pillái lopva megérintik Szokrátesz vállát. E mozdulatot elkapja Kokó tekintete, a liorihorgas öreg varjú kinyúlik, majd összeroppan tőle, Szokrátesz pedig alig észrevehetően ajkához emeli ujját s nemet int. Telnek a pillanatok, telnek a percek, telnek a negyedórák .a bőséges alkonyi színek reinjU re elfeketednek s mire a csillagok kiiitköz- nek az égen ,inkább csak sejlik már, mint látják egymást ők hárman az „Athéné álma“ eLőlt. És megszólal Kokó: — Emlékszel, Szókratész, te liajlollad a logolymadnrakat nekem. Fürieket, szirti galambokat! Ugye szépek voltak ezek a vadászatok, Szókratész? Szokrátesz hangja mély és megértő barátsággal teljes: — Szépek voltak azok a Hajtások... es szé- pek lesznek ezután is, Kokó... Jobb karját, mely a Kokóéva] ellentétes oldulun van, óvatosan hálraleriditi s ujjaival megérinti Iréné két íekele copfját, melyeken acélfény rezeg:-— Teged is megtanítunk maradat hajtani, Iréné... Jó lesz ez igy? — Jó lesz — mondja a cukorkaárus lány s könyek csurognak végig az arcán. A magyarországi fiatal költőnemzedék négy tagját mutatjuk itt be olvasóinknak. Mind a négyüknek jól ismert neve van. Hárman közülük (Jankovich, Jékelj é& Weöres) a Daumgarten-dijat is megkapta. Költészetük annak a nyugatias formatisztaságnak az öltözetében jelentkezik, amelyet először Babits Mihály honosított meg irodalmunkban. Csillogó eszmeiség és a programtól való irtózás jellemzi ezt a költészetet. Egyedül Janko- vichnál találunk olyan összekötőkre, melyek bizonyos mértekben a mai népi irányhoz kapcsolják őt. BUJKÁLÓ NAP JANKOVICH FERENC VERSE Kúszva hegyre, dombra, mintha macska járna, száll a földre barna föllegeknek árnya, Szentmihály vidéke, Gaja völgye, Ság, mintha letörölné fáradt homlokát. Hunyorint a Sárrét, szembe néz a nappal, tisztuló legében fénylő bogarakkal — zizegő bogárhad, apró szárnyaik i már v.z est zsibolygó függönyét szövik. Mint hajdan kezemből elsikamló harcsa, húz a patak, szinte meglegyint a farka; illan a vidám viz, — régi, hü barát mosolyog s mutatja csillogó fogsorát... Pisla nyárban Gaja lágy vize, hol egykor meztelen fiirodtem <— ó, vidám gyerekkor! minden ifjú színben ragyog énfelém, egj’ediil én vagyok öregebb, csak én... Mint hunyó nap Sághegy puha vánkosára, tar fejem lehajtom én is nemsokára — • : • ü t ■ i. . . . s egyfelől, mig arcom új világa kél, másfelől szelíden elborít az éj... AZ ÉRTÉK HALHATATLANSÁGA WEÖRES SÁNDOR VERSE Pár ezredév s a miív ész hire elhuny s ki őrzi nevét, müvét? a hálák Él mégis; mindent ú\ kor rajta áll, mert ö a láthatatlan fundamentum. Nem női balér a rég-feledt nagyoknak3 nyomtalan ősidő sok művesének — mégis, a megjeyyzettnél jobban élnek; lángunkban az ő lángjaik lobognak. A kincset az idő nem őrzi •— nem: szétrágja, mint a kócjancsit a gyermek, A kincsek másképp élnekf jeltelen; a lélek benső templomán szögellnek, mint ezer pillér, kos-szarv és perem, A halhatatlan mű időtelen. ILLYÉS GYULA: “Működésről tesz tanúságot az ebne azzal is, hogy valamit nem vesz be: képtelen megérteni. Századunk középeurópai esztétikája a legtöbb tanulmányt a ,,forma és tartalom“ problémájának szentelte. Bevallom, soha egy betűt sem értettem belőlük. Épp igy nem értettem az ,,irodalom- politika“ szót, a „kollektiv individualizmuss a veszélyt, amely az Irodalom kettészakadásából származik. (Az irodalom, akár a sejt, oszlással szaporodik ) Hasonlóképp nem értem most a „keleti és nyugati“. illetve „keleti vagy nyu« gáti“ magyart. Azt jelenti, hogy a tisztességes magyar legalább is vagy keleti, vagy nyugati, azaz undok kétíaki, lagymatag az, aki két népdal között suttyomban AppoHinaire-i is élvezi, aki a nép problémái közben el tud me. lengeni Proust problémám is? Mert akkor én vagyok e nyomorult, ha nem ltudom, ha nem fogom is fel bűnömet(Naplójegyzetek,) ÉJFÉLI SÍRÁS JÉKELY ZOLTÁN VERSE Sir a leiek a sötét éjszakában, sir a mécses az elhagyott síron; tollászkodik a bús fekete páva, hull, hull a tolla, mint halott szirom.' —1 Mért sírsz, te lélek? rA bú csak magadé; semmit sem ér!-— A búm mindenkié és újraéled. Mint régi kastélyok kövén a vér. Elmúlt szerelmek kék körme sajgó anyagomba tép; régi bűnök rossz hány tor gása felvet s bántott halott mereszti rám szemét. EJ óvá repüljek? Mily testet válasszak szállásomul?. , Vágjak neki idő előtt az űrnek, kezdvén bolyongásom gazdátlanul?, 0, végtelenség! cikázó mérhetetlenek tava! Szippants magadba, hogy e bús jelenség sötét földiéről tűnjön már tova. Így sir a lélek a sötét szobában, igy a mécses az elhagyott síron: Mint tollát sirató szomorú páva, . esendőségem sirva-siratom. RÉGI ESTÉK UTÁN... VÁS ISTVÁN VERSE Ringott a világ, az anyám haja meg feketébb volt, arca soványabb, mélyebb színű volt a magasban az ég, szebb illata volt a teának. Kékes karikát lehelő szivarok közt körben járta az alsós, azután felzúgtak a nagy viharok, a szél kinyitotta az ajtót. Szüneteltek a játszmák éveken át, mert messzire tűntek a játszók, fényképeken ültek, mord katonák, fejükön pólyák, hadicsákók. Végül hazajött valamennyi rokon, elmúlt az a vér színű ünnep, kevesebb lett minden az asztalokon, ágyúk zaja verte fülünket. rAz utcán forradalom s a redők mögött a lakás kicsi bárka, úgy ringtak az esték, mint azelőtt, forgott kék füstben a kártya. Szivarok, nevetések, zongoraszó. jött sorban a boston, a foxtrott. De hol t'an a kedvük, az akkori ho? Játékuk a semmibe foszlott. Még néha az éjben felfigyelek, mielőtt köd hull szemeimre, — mint régen a dalra fülelt a gyerek odabent nem játszik-e Imre? De köröttem nem száll semmi, csupán a dalok visszhangjai, felhői:, húsz éve letűnt estéi után kapkodva tűnődik a felnőtt. Eitűntek sorba, se szó, se beszéd, éjnél feketébb teve hátán Nem is adta nekem búcsúra kezét s örök éjbe szökött Miki bátyám. Elmúlik a tréfa, a zongoraszó, ezután sohse várja a kártya. Megzörren a rög, tehanyatlin a jó
