Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-14 / 86. szám
Kazinczy Ferenc utazása 1016-ban Ka zinczy Ferencnek, a „magyar irodalom atyjánakrégi vágya volt Erdély megtekintése, de a kedvezőtlen körülmények nem segítették elő terve megvalósulását. Csak élete alkonyán, 57 éves korában indulhatott el annak a vidéknek megismerésére, amelyet erdélyi barátai leveleiből, könyvekből és a szépirodalomból már nagyszerűen ismert. Erdélyi hívei: Döbrentei Gábor, Sipos Pál, Cserei Farkas és gr. Gyulay Ferencné, állandóan sürgető és megújuló meghívásának végre eleget léve. négylovas hintó jón indult el Szép- halomból a Szilágyság felé (Széphalom Sátoraljaújhely mellett van). Erdély határát június 24-én lépte át, Kolozsvárra junius 30-án érkezett. Itt három napot töltött, mialatt nemcsak a várost és annak művelődési intézményeit tekintette meg, de egyúttal al- halma nyílott megismerkedni Erdély fővárosának irodalmi és társadalmi előkelőségeivel is. Innen tovább megy Tordára, majd a Székelyföld kivételével Erdély nagyrészét megtekinti. Visszajövet útja ismét Kolozsváron át vitt, ezt az utazást élete legszebb élményének tekintette. „Szebb három hónapot — irta — ha ide nem számlálom, amit a szerelem ad a, sohasem éltem'". Az erdélyi ut emlékei nem múltak nyomtalanul el. Kazinczy elhatározta, hogy az Erdélyt rosszul ismerő magyarországiak számára megírja utileveleit. Iiói lelkiismerete oly nagy volt, hogy úti-, levelei kéziratát tizenkétszer is átdolgozta. Az erdélyi levelek kéziratát minden alkalommal elküldi barátainak véleményadás végett. A sokszori átdolgozás miatt az erdélyi levelek csak Kazinczy halála után, 1831-ben jelenhetlek meg. Még a halála előtt írott egyik utolsó levelében is Erdélyre gondol és müve kiadásával foglalkozik. A Kolozsvárról szóló rész méltán kelt fel ma is figyelmet, de aki az akkori Erdélyt meg akarja ismerni, az olvassa végig az erdélyi leveleket, mert ezáltal nemcsak Erdély-ismerete lesz tökéletesebb, de az olvasás esztétikai élvezettel is fog járni. J.4NCSÓ ELEMÉR. Kazinczy helyesírása szerint Abafi Lajos 1880-ban Budapesten megjelent kiadásából. IV. LEVÉL Bácsnál vjdulni kezde a vidék s egy szőlővel beültetett dombon túl szélesb völgyet lá- ték nyitni, mint a melyen eddig jövénk. Azt váram, bogy Kolozsvárt a völgy közepén foga^ meglátni, s a nagyon elnehezedett útban is két-három óra alatt ott lehetek. Azonban előfordulván a szőlőhegyecske mellől, nem sokára azután, hogy Bacsót elhagyám, előttem fekvék a Traján hatodik gyarmatának Clusa nevet viselő városa, az a város, melyben a nemzet disze, Mátyás született. Nagy ült előttem a hely ez emlék által. Traján- hez a Róma Caesárjaí közül kevés hasonlita, s hány Mátyáshoz, a mi és a minden mások királyaik közt? A szőlőhegy a Fellegvár dombja volt, s ennek lábai alatt fekszik a semmi nevezetes, semmi rendes épületekkel nem diszeskedő külváros, a kis Szamos bal szélén. Kolozsvár pedig köriilkeritve magas falakkal a jobbon. Túl rajta oly közelségben, hogy a városnak egyik része ennek lábát lepte el, ismét eev alkalmas nagysága hegy- kel. Cserei megtanita, hol keressem a Wesselényi házát, hol barátim várnak, s ezen utasítás után arra nem vala nehéz rátalálnom. A gubernátor nem nagy és nem magas falu, s mindkét felől dísztelen házakhoz ragasztott palotáját, hornyolt oszlopu baikonával balra hagyám, a nagy templomot jobbra, s befor- dulék az úgynevezett közép utcára. Az ácsorgók álmélkodva néznek bennünket, midőn egy sötét zöld lakku kocsi, s a gubás kocsis debreceni szabású sötét kék ujas laibliban, csillámló gombokkal, hasonló szinii nadrágban, széles karimáju kalapban, négy minden szinből összeállított lovával, s oly hámokkal, a milyeneket itt nem látni, elüttök elhajtott. Barátim a ház előtt ölének. Közöttük volt kettő, kiket nem ismertem, gróf Gyulay Lajos, és Bölöni Farkas Sándor, Don Carlosnak lelkes fordítója. A ház, mely nekem felejthetetlen örömöket készül© adni, ötödik annak baljára, ki a hidutcától a középutcára lefordul. Ügyünk későbbi barátainak e jegyzés nem lesz haszontalan. Tisztelet érzésivei mennek el azon falak előtt, honnan Erdély és a magyar fold az Erdélyi Muzeum később füzeteit véve; — mert az elsőbbeket Döbrentei. egyet értve Pataki Mózes barátjával, a gróf Gyulayné házában kezdő kiereszteni a plébánia során. Báró Wesselényi Miklósné, Miklósnak any. ja, kiment vala a háztól, s igy barátaim entern a Gyulay szállására, a ház alsóbb szobáiba vezetének. A báróné Pataki Mózesnek halála után (1815-ben, január 25-én) egyetlen fiát, egyetlen gyermekét nem bizhatá •óbb kezekre, s maga Wesselényi nem kiván- hata, nem kivána más barátot, mint sz ő kedves Patakija, a legszomsbb társát, Döb- renteit. S minthogy e*t Gyulaytól elvonni sem Icbelc, sem Wesselényi nem akarható: Gyulaj elhagyá a maga házát, s barátjához költöze által. Kolozsvár nem nagyobb a nem nagy Kassánál s fekvésére s épületjeire nézve össze nem mérkezhetik a Felsőmagyarországnak ezen legékesebb városával. Három legszebb utcái T formán vonulnak- s tágasok és vidámok; az oldalutcák inkább vagy kevésbbé keskenyek, görbék, rövidek. Mióta az Erdély főkormányszéke (1790) ide költözők, a város nevezetesen szépül, s nagyobb utcái már ki vannak rakva. Azelőtt nem ritka dolog volt a marhát sárban fetrengve látni utcáin, a közép-utca kapuja előtt, mely a maga A-ár- taházával s nagy táblaju órájával a németországi városok kapuira emlékeztete, tágas piac van hagyva üresen, hogy vásárai benne tartassanak. A nagy templomot az említett három utcának csaknem közepében, Zsigmond királyunk épitteté 1342-ben; János Zsigmond félkirályunk pedig a maga felekezetének, az unitáriusoknak adta. Az épület nagystílű, de nem cifra s igy annál szebb. Festés, faragás sem itt nincs, ami érdemlené a látást, sem a piaristákéban. A reformátusokéban nem valék, külsője nem sok jót igér. (A kollégium kisded bibliotékája ennek rekeszében tartatik; szűk, sötét, mocskos: s grádicsain nem volna nehéz kezet-lábat törni. Azóta szépen elkészült.) (Toldi kiadásában, 176 1.) A luteránusokénak most rakák talpfalait, a bid és a magyar utca szegletében. Az unitáriusoké, az azzal együtt álló collégiuinmal uj és csinos. Harsogott az orgona a zsoltár mellé, midőn itt egy délután beléptem. Belül a templomban e felülírás áll: ,,Az egyetlen egy Isten tiszteletére“ s kiviit ..In Honorem So- lius Dei MDCCXCVL.“ A kormányszék háza az, melyben egykor a jezsuiták lakának. Azt Mária Theresia con- victussá tévé. Az ülések azonban a gubernátorok nagy kora s gyöngélkedő egéssége miatt, ennek házánál tartatnak. Amott az ex- peditura, exhibitura, exactoratus, a cassa, s a régi és uj arhivum. Tágas épület, s érte a tanulás r fundusának 300 forint esztendei házbér fizettetik. A nemes ifjak a seminarium épületébe szorittattak. Az prszágló kormányszék I. Leopold által Gyula-Féjérvárra vala rendelve, VI. Károly meghatározá, hogy állandó helye Kolozsvár legyen. De 1743-ban Szebenbe költözött vala által az oda rendelt országgyűlése miatt, s annak eloszlásakor ott feledteték. A török háború 1788-ban nem mindig folyt óhajtott szerencsével, s az ország levéltárának egy részét tanácsosnak tetszők beljebbre szállítani a szélektől. Erdély is II. Józsefnek köszönheti tehát szerencséjét, hogy kormányszéke a hon első városában foga lakást, mint Magyarország, hogy az ezé Pozsonyból a hon közepére, Budára hozatott által. Gubernator gróf Bánffv György, egy kisded termetű, kedves arcú ur, fekete prémet- len mentében jőve ki vendéglátójába, elhintve a szent István és szent Leopold csillagjaival, s a polgári aranykereszttel, s magyarul szóla velem. Gyengélkedő egészsége, s öreg kora tiszteletemet iránta érzékennyé tette. Nem csudálhatni, hogy ez az ur közönségesen szerettetik. Senkit nem nyom, s a kik alatta szolgálnak, fíjaiként tekinti. (Úgy beszélők előttem, a kik azt tudhatták, hogy ő és cancellárius Teleki nem szerették egymást, s annál szebb, hogy mindketten szeretvén, a mit szeretniek kellen, magányos indulataikat a köz dolgaiba által nem vittek, s annak mindketten boldogító géniusai vul- tak. (tB Sok hivatalos irományit láttam, melyre neve egy kézvonását híven követő bélyeggel van nyomtatva; de a ki nevét ezekre nem irja, saját kezével irá meg bosszú meleg válaszát gróf Gyulay Ferencnébez, midőn férje, a gróf elbala. Azok a bélyegzett aláírások akkor tétetnek, mikor egészsége gyöngélkedik. Mióta Erdélybe beléptem, magyartól még nem hallottam egyéb szót, mint magyart, de egy magyarországi valaki itt is németül szóla velem, s barátim biztatnak, ezt fogom majd mondani, mikor Erdélyt idehagyom is. Bejártam Erdélyt, s kénytelen vagyok vallást tenni, hogy barátim igazat jövendöltek: kivevőn a szász földet, velem a külföld nyelvén senki sem szólott, de igen magyarul a külföld szülöttjei. S itt a társasági együtt létekben is valami szívesebb, melegebb van, mint hazánknak korcs tájékin. A tizenhárom magyar s öt székely vármegyéből álló országban, mindenek ismerik egymást, nagy részben rokonok, s úgy bánnak egymással, mint rokonok, holott némely helyeken n rokont is idegennek szeretik nézni. (Atyám, apám, anyám a nevezett, melvlvel a gyermek szüleihez szól, s együttlétökben szüntelenül cseng a mélcsás bátyám vagy öcsém uram, s mélcsás néném vagy húgom asszonv. Az igen bátor bátyám 9 öcsém uram, s a hideg uram Öcsém s ret- tenetö uram bátyám, igy rneg vannak nemesítve, vagy elkerültetnek. Csak vallást kell tennem előtted, hogy Erdélyben két-bárom helyit álmélkodva hallak, hogy én magyarországi magyar oly jól tudok magyarul, mint ok, s ezt egy fiatal tisztviselő nekem komplimentként mondotta. Ha nem láttam volna, hogy sohasem hallotta nevemet, elmondottam volna, hogy azt némely társaim nem vallhatják; de az a gondolat, hogy én is könyvgyártó vagyok, elnémít mindig. Szomszédja az asztalnál megillenté könyökével, s képzeld, mely zavarodásba jutott. Most, minekutána a nagyon elöregedett, elgyengült gubernátorról halála után, szabadabban szólhatok, el lehet mondanom, hogy ez is csudálkozva hallá, hogy magyarul öltözött lengyel vendége oly derekasan megtanuld nyelvünket; pedig felvezetőm nevemet -nszky végzet nélkül ejtette. De a püspök, hazánknak tiszteletes prímása, midőn nála, itt és Fejérvártt, udvarlásomat tevém, tudta, mely ügyet szolgálok.) Cousiliarius Kenderesi a maga látóját a Baranyi Gáborokra emlékezteti. Megpillantása növelte, nem fogyasztotta régi tiszteletemet iránta. Szobájának falait elborították a Magyarország vármegyéinek abroszai, s itt függ az Erdély magyar inetricuszainak triásza olajban festve, nem szépen, de híven: Zsombori László oly arccal, a milyet versei képzelteinek, s Buczy és a meghalt piarista Elekes. Erdélyben Kenderesi vala az, a ki pártfogásává vévé a rimetlen verseket, ö az első, ki a mi Virágunk érdemét méltólag érző, ő az első, ki az Erdélyi ifjait Virágnak követésére buzditá. \alami tudományi ismeretek terjesztésére tartozik, mind abban részt Areszen, mind azt teljes erővel segéli. (ő támogatta, segélgette, ő hozta tekintetbe a jobb főket; ő segítette fáradhatatlanul a jó mag- Arát, mely', később fog, de bizonyosan fog Virágra fakadni. És a mi egyike az ő leg. szebb érdemeinek, híven szerette felekezetét, s távol vala azoknak hamis játékoknak vagy tévedésöktől, kik, nem akarván igazságtalanoknak tetszeni mások iránt, magok iránt lesznek azok: de felekezetének 9zeretetét a jó szeretetének gyönyörködve volt kész mindenkor alája hajtani, s a ruha színét az emberen sohasem tekintette. Meghalt az Erdélynek felejthetetlen férfiú 1824 ápril. 26-án. Született 1758 november 17-én. Képét Nagy Sámuel metszette, mint a gróf Teleki Józseféi, és a Telemach fordítójáét is, s mind ezek. a festő által, nincsenek rosszul eltalálva . A melyr képe a „Tudomány. Gyűjtemények“ egyik kötete előtt áll, ugv Kenderesi, mint eta A-agy én. Által adám neki prof. Vá- lyi Nagy Ferencz urnák üdvözlését, s jelentem, hogy ez a mi közös barátunk az Iliász XIX. énekeivel már elkészült, s nem sok hónapok múlva az egész hőskölteményt birni fogjuk; de elmondana, hogy az Iliásznak egy más fordítása is készül, hogy annak első énekét Vályi Nagygyal én közlöttem. és hogy a szeretetreméltó ember annak minden szerencsésebb helyeit által vette s óhajtja, hogy Kölcsey az ö\'ét megelőzze. E munkára a consililarius és a már kihalt kormányszéki ti- toknok. Kanyó László által Döbrentei kérető meg a mi barátunkat, ez látá, bogy a munka meg fogja ölni, de nem volt reje a kívánságot megtagadni, attól, a kit annyira szerete. Sokan kárhoztatják a nemes húzóitokat, mert Homer, a mint hiszik, még most hamar Aran, s ez csak fél értelemben \'aló. Homer most még nálunk nem kap oív-asót, de még is kap, s ez a néhány többeket csinál, s az mindig szerencse, s az újabb fordi- tó megkönnyitAre fogja találni munkáját a Vályi Nagy dolgozásai által. A consiliarius Hunyadynak főbírája vala, s diétái követje, s annak mutatá magát, a kit onnan ide által kelle hozni. (Oly fényt vona magára lelke, tanulása, ékesen-szólása. munkássága, szent érzései által, hogy a kormányszéknél előbb titoknak, majd tanácsosnak neveztetek. Azóta ő is kihalt. Egyenessége, mely nem mindig jár sajátságok nélkül, olykor, a mint vá- doltatik, az élességig ment. s a lelkes férfi magát uj összeütődésekben látta mindennap. De a szertelen érdem itt is meghaladá a kedvetlenségeket, o Kenderesi közönséges tekintetben álla, és még azoknál is, kiknek ellen méltó panaszok volt. A jót, kivált, ami fényt boza nemzetünkre, segélé teljes ereje szerint. Innen az, hogy őt Kovachich annyira tisztelte; hogy Fessler levelezett vele Sareptó- ból, s történeteink megírásában tőle kért majd segélyt, majd világositást; hogy Benkő- s Erdélynek egyéb tudósai, őket barátjoknak- védőjüknek, boldogítóinknak tekintették; de épen ez által olykor el is hitették vele, hogy a jót elég szeretni. Poétái ihlet és poétái ízlés neki nem jutott nagy mértékben, mint mélység nem. hogy a Kant tanításait bírálhassa; mindamellett ebben és abban tisztelteim akará ítéleteit, s meg nem fogható, hogy másnak lehessen igaza.) Hagyd azt vetnem a mondottakhoz, hogy házánál egv pár gyermek növelkedik, fia és leánya, kiknek lángoló orcáikat látván, a beteg is egészségesre éled. A gróf birtokosa azon háznak, melyben Bocskai István fejedelem született. Egy régi ke a maga hosszú Ízléstelen felírásával hirdeti annak a történetét, a ki itt a ház kapuján belép, mert hogy a márvány el ne múljék, a kő ide vaii a lalba hecsinálva. Közel ehhez állott, s Heltai szerint szembe az óvári utcába menővel, igy tehát a hol most az istápolyt leljük, az, hol horogszegi Szilágyi Geréb Erzsébet Hunyadi János vajdának és magyarországi gubernátornak 1440- hen március 27-én Mátyás fiat szült, 3 hazánknak egy nagy királyt, a világnak egy kora felett nagy embert. Kevés lépésnyire innen, a nagy templom körül, ablakaival a templom és közép utca felé, melyben II. József szállásolása 1772-ben s a mostani gubernátoré a hid utcában, melyben 1817-ben most uralkodó fejedelmünk s virtusai miatt is tisztelt hitvese Ka- roliua Auguszta, bajor királyi hercegné töltenek néhány napot, a maradék szent érzésekkel fogja miudertikét tekinteni, áldani a jók. a nagyok emlékét. A reform, collegiumban most tartatának az examenele ,az alsóbb osztályok egyik tanítója felhozá seregét, raegálla zöld ágakkal feleifrázolt polcozatján, köszönté a felgyűlt sokaságot, s előadá miből fognak kikérdez- tetni tanítványai. Az emlitett tárgyaknak egyike volt a görög nyelv. Minthogy némely házaknál bé valék jelentve, s emiatt sokáig nem mulathaték, óhajtám, bár minél előbb ez vétetnék elé. A tanitó egyéb tárgyaknál talán tovább is mulata, mint kelle, s minthogy a magyarázott Íróban előfordul a Ky- noscephalae, titkon megkérem Szilágyi Ferenc urat, fejtené fel a szót. Hogy hátulja fejet teszen, azt a felszólított társainak messzire elhallatszott sugdosásaik után meg tudá mondani, le, de, hogy az eleje ebet jelent, hogy a kynos első esete kyon, és hogy a deák canis, a második esetből ered, azt az elnémult sugdosok helyett a prof. ur vala kénytelen elmondani. Jele, hogy az ifjak tanulják e nyeh'et, mert parancsoltatik, de hogy nem értik, miért kelljen nekik tanulni, a mi nélkül atyáik ellehettek. Azalatt mig itt muiaték, Döbrenteinél összegyülekezének, a kik az ő Múzeumában részt vettek, s igy örömem vala látni litera* túránknak két férfiát, kinek egyike a pályát régen elhagyá, a másik pedig oda most lép fel. Báró Naláczi József (meghalt 1822- ben ápril.) és kormányszéki titoknak ínezédi László urakat. (Amaz együtt 6zolgála a testőrző seregnél Báróczyval, Barcsaival, Bessenyeivel, Czirjék Mihállyal, az Abelárd és He- lóiz cifra leveleinek cifrabeszédü és hosszu- beszédü forditójával; ez Göttingát látta és Párisi, s azon nevezetes időszakban, midőn az első consul májusban 1804 császárnak ki- kiáltatott. Az öreg Naláczi még eléggé erősnek érzé magát, az ifjú Wesselényi kezéből, ki most vészén leckéket a szabdalkozásban, kivenni a rapiert, s végig tartá vele gyakorlását. De a ki a vadbajnszu öreget meglátja, vastag gy’ászban, és emiatt durva prémjével. ki hihetné, hogy ez egyike vala nemzetünk szép ifjainak a Tharézia palotájában, és hogy Euphcmiát ez szólaltatá meg magyarul. A lelkes öreg előttem nem szikráztatá tüzet: de egykét szava fenn fog maradni emlékemben, mig az tőlem egészen el nem távozik. Jó fej, jó lélek. Typograpbiája a helynek kettő van. de azokról 1816-ban nem A'olt jó szólani. Mely hetük! mely papiros! mely Ízléstelenség minden tekintetben, és mely rettenetes incorree- tió, de ime el vau törölve e szenny is (s egy magyarországi írónk nem mondhatja többé, a miatt egy Erdélyben nyomatott munka megpillantására mondta, hogy ez a föld nagyon szereti az ..antiquitast". Az 1823-iki tiszti- kalendáriom már szép metszésű betűkkel van kiadva, s a chirurgus és protocollum többé nem chururgus és nem prothocolium.) az Anacbarzis utazásai a lekényesb ízlést is kielégíthetik. ha tudniillik az orthographiára néhol behunyjuk szemeinket. Annak fordítója s kiadója polgári koronát érdemel. Bár a könyv minden háznál találtatnék. Könyveket Filtsck galanterie-árusnál találni. Rendes látni, mint állanak itt együtt a ficlnikkel, bijoukkal, piros és fehér kenőcsökkel, porcelánnal, a kötetlen és kötött bibliopolai portékák. De Filtsch lehetne any nyi tekintettel a magyar nyelvű város iránt, hogy árulna magyar könyveket is, melyet 3 vevő a németül nem értő Guttmannál tálá.. Színjátszói Kolozsvárnak nyárban nincsenek, s a játékszín még el nem készül egészen, sok munkába került meghaladni a gátlásokat. Annak történeteit a toldalékban. *4 I Gyönyörűségeim, Kolozsvártt. úgy tolták, űzték egymást, mint a mágiái lámpás festései; idő kell rá, mig azokat magamban elrendezhetem. tisztára hozhatom. Ez a két nap valóban életem legszebb napjai közé tartozik, s vádlom sorsomat, hogy a jó föhW hamarább nem láttam.
