Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-07 / 54. szám

1 9 4 0 március 7.

ST

EL LE V 7 ÉK

Lényőooson ©mölkod^tt &. katonai

tölPVéltyS^é^ ©1Ó 1&QFÍÍÍ&

ügyek száma a innlt óv folyaMán

HéiközBap reggel, 1940

belváros

Belvárosi polgár reggel hétkor felkel, bemegy a fürdőszobába, ahová már gyenge kis tüzet rakott a gyenge kis cselédke. Almos- tosszkedvüen megmosdik, gargarizál, fogat mos, felöltözik. Álomtól még félig leragadt szemű gyermekével ül a reggelihez, akitől atyai jólneveltségből megkérdezi, hogy lesz-e irta számtanóra, mert a gyerek számtanból gyönge s ugyebár mégis illik érdeklődül. A gyerek étvágytalanul sziircsöli a kávét s épp úgy tele van gonddal a számtant dolgozat miatt, mint az apja, aki azon töri erősen gyérülő frizuráju fejét, hogy mi lesz elsejéig, minden drágul és ki tudj mi lesz, háború van a' világon és itt van ez a szegény kölyök, olyan sovány, bogy rossz ránézni s legalább ne lenne olyan gyenge számtanból, mi lesz ebből, ha ugyan egyáltalán fel hagyja nőni a történelem, amelyről mindennap azt Írják a lapok, hogy éppen most éljük. Ami Belvárosi Polgárt illeti, ő legszívesebben nem élne történelmi időket, hanem csendben gürcölne, (Rogy majd csendben elvonuljon saját házába, ha nyugdíjas lesz. Saját házból egyelőre egy bekeritett telek van meg, a legkülsőbb kül- , kerületben, rogyadozó fakerítéssel, amelyből a környékbeli szegény emberek előszeretettel hurcolnak el egy-egy darabot. Hogv ezen a telken épül-e ház, azt nem tudja Belvárosi Polgár, aki gondterhes arccal cuppant egy atyai csókot sápadt kis gyereke arcán, hona alá veszi aktatáskáját, órájára néz és sietősen szól vissza a küszöbről: Menj szépen fiacskám, köszönj anyukának... A kisfiú beidéz a hálószobába, ahol ai'g ágyban fekszik az édesanyja, aki az utóbbi időben beteges, operálni kellene igy balí^Ua t kisfiú. Ettől a szótol irtózatosan fél és ez a sápadt anyu- ka is olyan furcsa, mindent a cselédre hagy mostanában, nem is 4őz, kosztol hozatnak, amitek egészen más Ize van, mint a hazainak. Ez a sápadt anyuka csészén más, mint az a szebb és pirosabb anyuka, aki gyenge puderiilatban fogadja őket az apjával mikor délben hazamennek. Anyuka már ébren van és olyan öreg és fáradt ott az ágyban, hogy a kisfia szive összeszorul, mikor azt mondja: Keszcsókolom, anyuka... Az anyja magához inti, vékony karjával megöleli. A szobában állott éjjeli levegő, orvosság és kölniszag van, a kisfiú menekülni szeretne, de az anyja visz- szatart)a egy pillanatra: Milyen kopott az egyenruhád, szivecském. Ha jobban leszek, uj niVeiet veszünk, jó — s magában ar :r- gondol, hogy minek is született ez a kis szerencsétlen a világra? És utána néz nagy szeretettel és szégyellj magát, mert olyan gyönge, hogy semmit sem bir dolgozni, pedig spórolni kellene...

KÜLVÁROS

Külvárosi Polgár reggel hatkor kel s ki megy a konyhába, ahová már gyenge, kis tü zet rakott a félhatkor már talpon levő fele ség. Az asszony kávét melegít egy kék csu porban, ül a „hokkedlin“ s lekókad a feje Mi van veled már megint? — kérdi a külvá fosi polgár s hideg vizet zudit a másik kony haszéken álló lavórba egy mázas csuporból, amit vízmérőnek neveznek. Ott áll borzasán, alsónadrágban s meztelen felsőtesttel, merthogy az utóbbi napokban fázik, éjjelre magán hagyja az alsófehérnemüt is a hálóing alatt.

— Semmi — felel az asszony —, jó lesz ma délre káposztáskocka? — Jó — felel a férfi s rettentő prüszköléssel dörzsöli az arcát, aztán lecsapja a kezéről a habot, a mosószappant visszateszi a székre, egy szegről törülközőt kap le s úgy dörzsöli magát, mintha agyonmosdotta volna a bőrét. Mig öltözködik, kijön a két gyerek, a kislány öltözteti a kisfiút s mosdatja, tessék-lássék. — A nyakadat is *— mondja az anyjuk s aztán visszasülyed álmos rosszkedvébe. — Ez a mafla egyedül meg se tud nyikkanni, pedig már másodikos

— szól a negyedikes kislány. Aztán asztalhoz ülnek, mert a házigazda nem szereti a rendetlen evéseket. A két kisgyerek egy-egy csupor tejet kap, a férfi megissza a kávéját, anélkül nem tud meglenni s ő kínlódik a családjáért reggeltől estig. Megszólal: — Énéiből a kávé nélkül nem tudom, hová lennék... Pedig h óva leszel — felel az asszony —, ez az utalsó főzet s újat már nem vehetek, nem vagyunk milliomosok. Meg kell bolondulni, ügy megdrágult minden, különösen az ilyesmi .. Miért különösen az ilyesmi? — kérdi a kisfiú bután. — Mert ez külországból jön — magyarázza az apja — s ami külországból jön, az most drága... — De a tojás is megdrágult — mondja a kislány —, pedig azt nem külországba tojtak a tyúkok... Hallgas

— felel az apja —, kávé és vanilia és ilyesmi luxus és az most még sokkal drágább... Miért •sokkal? — kérdezi a kislány és nagy darab kenyeret dug le a torkán... A hajók miatt —

I feleli az apja —, merhogy aknára futnak, taeg torpedózzák, nein biztos a szállítás, de fezt te nem érted... A kislány tényleg nem érti

KOLOZSVÁR, március <>.

Érdekes adatokat tarllalmaz a kolozsvári katonai törvényszék multéví egesz tevékenységét feltüntető kimutatás, melyet a „Tribuna“ részletesen közöl. A kimutatás első áttekintése után meg állapítható, hogy az ügyek száma 1936, 1937, 1938 évek adataihoz viszonyítva lényegesen emelkedett: 1939-ben ingván-* is összesen 6054 bűnügyet tárgyaltak le, mig 1938-ban 4034 volt a letárgyalt bűnügyek száma. Ezen ügyek száma nak 30 százaléka a tényleges katonai szolgálatot teljesítő személvek által el

köt etett vétségekre és bűntettekre vo natkozik, a többi ügyekben polgári személyek által elkövetett blincselek* ményék szerepelnek. A csehszlovák: és lengyel politikai menekültek is ezek között foglalnak helyet, kiknek 85 százaléka zsidó v olt.

A katonai törvényszék által 1939*ben^ kirótt birságok összege 4 millió 795_ ezer 3S0 lei, melyhez 942 ezer 150 lej perköltséget kell számítani. Ezzel szemben 1937 ben 169 ezer 840 lej, 1938-ban pedig I millió 671 ezer lej Î t olt a katonai törvényszék által kirótt összes birságok összege,

Dr. WANDER S. A, üzemek készítménye

Rendelet a légvédelmi menedékhelyek létesítéséről

Negyvenöt napon belül eniaíl-táblákkal kötelesei! megjelölni a háztulajdonosok az eddig megállapított óvóhelyeket

KOLOZSVÁR, március 6. J

Tataru Coriolan dr„ Szamois-tarto- , many királyi helytartója a területi lég * védelmi parancsnokság átirata alapján az alábbi rendeletét bocsátotta ki:

1. szakasz: Az ellenséges repülőgépek mérgező hatású és gyujfóbombá.k- kal való támadása elleni védelem érdé kében az összes újonnan emelt éptile-« j teket, amelyek fel vannak tüntetve ;i közigazgatási törvény 153. szakasza ban, valamint az összes, bármely szélességű és magasságú hatósági középületeket, menedékhellyel kel! berendez * ni és alapjaikat olymódon kell bebiz tositani, hogy megoltalmazza a lakókat a legkevesebb 100 kg. súlyú bombák telitalálata és a mérgező gázak ellen.

2. szakasz: A jövőben az ullkereszte* zéheknél, a jelentősebb utcákban, köztereken stb. építendő köz-, vagy ma- gánépiileíeket, valamint a már meglé* vő házakat is olyan beton menedékhellyel kell berendezni, mely biztosit a legkevesebb 100 kg, súlyú bombák telitalálata és a mérgező gázak elien.

3. szakasz: Minden egyes háztulajdonosnak kötelessége, hogy megfelelő időben és saját költségén óvóhelyet rém* dezzen be lakóinak és az épületben lévő irodák tisztviselőinek védelme ér dekében. E célból minden egyes háztulajdonosnak kötelessége továbbá, hogy elkészíttesse a szükséges terveket s j azokat az illetékes város vezetőségéhez j (vagy községi elöljárósághoz) jóváha* | gyás végett beterjessze.

4. szakasz: Minthogy közeledő ve-* szély esetén minden egyes lakónak kötelessége, hogy óvóhelyül szolgáló fedezéket ásson a maga és családja részére, az összes városi mérnöki híva* talok kötelezve vanak, hogy még béke ideién kijelöljék azokat a helyeket, ahol a tulajdonosok meg kell, hogy al kossák ezeket a fedezékeket. Ezeket a kijelölési munkálatokat 30 napon belül kell végrehajtsák.

5. szakasz: Minthogy az óvóhelyek eddigi megjelölése nem felelt meg a követendő célnak (a házak falait feliratokkal festették tele, anélkül, hegy

szem előtt tartották volna a legelemibb követelményeket: a tartósságot, a'külsőséget és az egységesítést), elrendel* jtik, hogy a Szamos tartomány területén ingatlannal biró összes háztulajdonosok, akiknek bármilyen jellegű óvó* helyük van. a területi légvédelmi törvény 63. szakasza értelmében 45 na pon belül szerezzék be és szereljék fel házuk falára az időálló, valódi email- ból készült jelzőtáblákat.

Ezeknek a táblácskáknak egyezniük kell méretben, szövegben és színben egyaránt. Elhelyezésüknél figyelembe kell venni, hogy 120 cm. magasságban és az ingatlan különböző pontián, te* hál az óvóhelyhez legközelebb eső részen, az idegenek által is könnyen fel ismerhető helyen legyenek feltüntetve. Mindegyik táblácskán az „Adăpost“ felírás van.

Minden olyan ingatlant, melyben légvédelmi óvóhely van, ezekkel az „Adăpost“ felivásu táblácskákkal kell megjelölni nemcsak a külső, hanem a belső falakon is, A belső falon (kapualj, folyosó, vagy udvarfelöli részen) az „Adăpost“ felirásu tábla fölé még egy másik táblácskát kell elhelyezni, amely határozott formában mutatja az óvóhely irányát.

Kizárólag csak emailozott, időálló táblácskákat lehet alkalmazni. Az „Adăpost“ felirásu táblák színe: fehér alapon fekete, domború (relif) betűk. Mérete: 34 cm, hosszú, 13 cm. széles és kb. 1.5 cm. vastagságú. A nyíllal ellátott jelzőtáblácskák színe: fehér alapon vörös, domború (relif) nyíl.

Ezeket a táblákat a háztulajdonosok tetszés szerint bárhol beszerezhetik a szabadkeresikedelemben.

A táblák alkalmazása lényegesen megkönnyíti a vonatkozó légvédelmi intézkedések pontos végrehajtását, amennyiben a lakosság már az első vészjelzéskor gyorsan felismeri.

6. szakasz: Az „Adăpost“ felirásu táblák elhelyezésekor a festett felírást vagy ideiglenes falragaszt eltüntetik az épületről.

7. szakasz: A háztulajdonosok kötele

sek a legtisztábban kezelni a légvédel* mi óvóhelyeket. |

8. szakasz: A fenti rendelkezések ellen vétók ellen a területi légvédelmi törvény 63. és 65. szakaszait alkalmazzák.

9. szakasz: Jelen rendelet végrehaj fásával városokban a rendőrkvesztu* rák, rendőrfőnökök és a légvédelmi szolgálatok, falvakban pedig a községi elöljárók és csendörség van megbízva.

A fenti rendeletét fataru Coriolan dr. királyi helytartó és Pop Octavian dr„ a helytartóság légvédelmi ügyosztályának főnöke irták alá,

A rendelettel kapcsolatosan munkatársunk felkereste Morvát Iosif dr. rendörkvesztort és érdeklődött a jel zőtáblácskák beszerzésének végső ha* tárideje felöl. A rendőrkvesztor ez alkalommal kérte, lapunk utján hívjuk fel az érdekelt ingatlantulajdonosok figyelmét arra, hogy április 6-ig bezá rólag be kell szerezniök és fel kell hogy szereltessék épületeikre az „Ada* post“ felirásu jelzőtáblácskákat. Hangsúlyozta, hogy azokat a háztulajdono sokat, akik a táblákat nem készítik el szabályszerűen, a rendeletben foglalt méretnek, színnek és főleg anyagnak megfelelöleg, a rendőrség a törvény teljes szigorával fogja büntetni.

hogy Sándor Stefi, a Thália népszerű szub- • rettprirnadonnája jobban van. A szin- háznál remélik, hogy Sándor Stefi rövidesen újra játszhalik és átveheti azokat a szerepeit, amelyeket betegsége miatt mások játszanak most helyette. A „Handabanda“-ban o kitűnő Slefanidesz Ily alakítja jelenleg a beteg szubrett szerepét, a ,,Pusztai szere- nád“-ban pedig Bázsa Éva ugrott be Sándor Stefi helyett;

hogy ezen a héten kerül sor Tomcsa Sándor Helikon-díjnyertes nagyszerű vigiátéká- nak, a „Mütét"-nek brassói premierjére. A szerző kívánságára Csóka József alakítja Tompa Sándor szerepét a brassói bemutatón, úgyhogy a kitűnő komikus, megszakítva kolozsvári fellépéseit, egyenesen ennek a szerepnek a kedvéért utazik le Brassóba;

hogy meghalt a legöregebb magyar színész, a nyolcvanéves Szarvasi Soma, aki egyike volt a legkiválóbb színészeknek és uki annakidején Nagyváradon rendkívül népszerű volt. Nagy részvét nyilvánul meg iránta;

hogy Maróczy Gézát, a világhírű magyar sakkmestert nagyon sokan keresték fel sze- rencsekivánataikkal abból az alkalomból, hogy a hires sakknrester most ünnepelte 70. évet születésnapját;

hogy a napokban tartja a Thalia operettegyüttese a ,,Pozsonyi lakodalom“ rendelkező próbáját. A hires pesti operettől nagy sikert vár a színház, meri a darab egyike volt a budapesti színházi évad legsikeresebb darabjainak;

hogy rendkívüli sikerrel mutatták be Londonban Greta Garbo Ninocska cimü vigjáté- kát, amelyben a hires drámai sztár elsőizben alakit vigjntékszerepet a vásznon;

I és lenyeli a kenyeret. Szeretne egy pici szil- J vaizt kérni hozzá, de nem meri, mert mindig azt hallja, hogy háború és drágaság és már- már elfelejtett izeket érez a szájpadlásán. Régebben volt reggelre egy-egy kanál szilvaiz és egyszer lépesméz is volt, parasztasszony hozta. És tízóraira vajaskenyér volt a kenyér helyett, de most már csak kenyér van, de az is jó, mert van olyan az iskolában, akinek az sincs és akinek koncentrált az apja. ő nem érti, mi az a koncentrált, az 5 apja is volt egyszer, de nem látszott rajta semmi, csak elment s hosszú idő múlva hazajött. Közbe anyuka sokat panaszkodott, pedig egyszer úri- asszonyok hoztak nekik mindenféle élelmiszereket és mikor apu hazajött, még egy kicsit meg is volt hízva, mert ott a koncentrálásba nem dolgozott annyit, mint idehaza... Aztán kézenfogja az öccsét és viszi. Megy az apja is a műhelybe, az anyja pedig nekilát takarítani, hogy mikor a piacról hazajön, ne legyen annyi dolga. Fáj a dereka, érzi, hogy kiujult a vesebaja. de nem szól, amig birja nem szól. összeszámolja a pénzét, huszonnégy leje van, ma főtttészta lesz, tulajdonképpen csak egy kis zöldségért szeretne lemenni a kispiacra. Veszi a cckkerét, eszébe jut, hogy a fa majdnem elfogyott s venni nem tud. Már csak nem ad az Isten olyan hideget? — mondja magában s katonákra gondol, akikről az ura tegnap este felolvasott, katonákról, akik hómezőkön harcolnak negyvenfokos hidegben. Összeszorul a torka, kicsi fiára gondol s arra, hogy mit állt ki, mint nagyon fiatal lány, mikor a vőlegénye a háborúban volt. Ott halt meg a bátya is, hatalmas, szép szál fiú. Milyen piros arca volt — gondolja s felriad, mert az udvarban lakó magános öregasszony, a Mari néni megszólítja. — Jóreg- gélt lelkem, jaj de sáppadt. Jóregget —

mondja szórakozottan. — Látom a piacra megy édes lelkem, nem hozna nekem egy csupor tejfelt aranyom? — Adja ide a csuprot

— szól s nézi az öregasszonyt. Majdnem kopasz már, olyan, mint egy fekete varjú. Jó neki, se ura se fia, őt már nem érheti semmi.

— Itt van lelkem a tegnapi lap — adja visz! sza az öregasszony az egylejes lapot —. olvasgattam belőle, de nincs nekem már kedvem ahhoz se, csupa egy háború, hány halott, hány sebesült, leesnek a repülőgépből, meg vizbefulnak, mind a francia, meg az orosz, meg a német, meg a finn, meg az angol... vájjon mér nem akarnak egyezni sehogjrsc szegények? — A háziasszony vállat von, mit tudja ő, hogy miért nem akarnak egyezkedni a népek? Ő csak azt tudja, hogy az élet nehezebb lett s minden drágább lett s hogy fáj a dereka. Köszönés nélkül veszi a csuprot es megy a piacra... Morfon Lili.