Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-17 / 63. szám
Et 7. F N 7. â K fvTé mire 1 til 11. A l [ÉT \ a Ă.GPOL1T1KAJA finn—orosz V hét eseményénél a fin« 1 be|ţ®* kötésnek hátterét még nem lehet egész mIu- .■osan látni. Továl.h folyik azonban a -»agy háború, inelvnek egyik n.egrazoan tr»iK«kuf es jelentőse éhen még löl nem l.eesu heto részlete vo t Finnorszá, hősies Mm*. Három < félhónapos aránytalan kuadelm és nem i- remélt nag> katonai -kerek után a finnek kénytelnek voltak meghátraln, a túlerő előtt. Az orosz taina.las .leeeiuhcr elsején indult és pontosan UH nappal később kötötték mej a moszkvai bekét. I I,1PS V1"'" ja ugyan Finnország politikai függetienseget, stratégiai szempontból azonban lehetetlenné tes. : v -ámára a mostanihoz hasonló ellenül* orosz támadással ®on** i ■ mulasztják el hangsúlyozni, hogy nem olyan régen a csehek is politikai iiigget* flenségüket elismerő békeszerződéshez, jutottak Münchenben és hat hónapra rá teljesen 'elveszitették országuk függetlenségét. Sót, hogy újabb hat hóuup múlva a müncheni egyezménnyel megelégedett Lengyelország is eltűnt Európa független országainak térképéről. Az utóbbi megállapítás a skandináv államokra céloz, melyek látható megrendült- géggel viselik a Finnországra sújtó, drákói békéért való felelősséget. A moszkvai béke következményeit még nem lehet áttekinteni. Parisban és Londonban nagy az izgalom. A szövetségesek hadvezetését ebből az alkalomból élesen támadó francia sajtó nem is titkolja, hogy a finn ellenállás megszűnése komoly sikert jelent Oroszország s mögötte főleg Hitler Bzámára. „A francia közvélemény felindulása soha sem volt nagyobb, mint most“ — írja egyik nagy páris-i lap. Politikai körökben már arról beszélnek, hogy a finn kérdés ügyében folyó titkos parlamenti ülések után az eddig általános bizalomnak örvendő Daladier-kormány kénytelen lesz átalakulni s a külügyi és hadügyi tárcát is betöltő Daladier miniszterelnöktől más francia politikus veszi át a külügyminiszterséget. Angliában a finnek gyors segítését már régen sürgető Hore Belisha volt hadügyminiszter támadja ebben az ügyben a kormányt, melyet tétlenséggel vádol. Hogy jogosult-e a vád, nehéz megállapítani. A valóság ugyanis tényleg az, hogy miután Svédország és Norvégia nem egyeztek bele a szövetséges hatalmak csapatainak átvonulásába, igazi sCg t&ég- adásra a két hatalomnak módja sem volt. A francia törvényhozás titkos ülésein folytatott viták s az angol politikai élet izgalma aria mutat azonban, hogy ebben a kérdésben egyébről is szó lehet. Az a látszat, mintha az egész akcióban Chamberlain játszta volna újra a fékező szerepét, hogy a nyilt szakitást Oroszországgal a végső lehetőségekig elkerülje. Francia részről viszont olyan tekintélyes külpolitikai orgánum, mint a „Temps“ meglepő eréllyel sürgeti újra az Oroszországgal való szakitást s ebben a követelésében jobb és baloldali lapok egyaránt támogatják. ELŐZMÉNYEK Hogy mi történt a békekötést közvetlenül megelőző heteken, azt ma már nagyjában össze lehet állítani. Tanner finn külügyminiszter a finn küzdelemhez méltó, megrendi- tően egyszerű és meggyőző rádióbeszédében beszámolt a történtekről és negállapitotta a felelősségeket. „Kis nép vagyunk — mondta Tanner —, melynek a háborús veszteségek után erejének újabb kiegészítésére volt szüksége, Skandináv szomszédunk, melyeknek földrajzi helyzete megengedte volna az utánpótlást, ngy találták, hogy nem tehetik ezt. Ismétel* kéréseink és felszólításaink eted- ménytelenek maradtak, sőt a visszautasítást nyilvánosságra is hozták, ami sokat ártott a mi helyzetünknek“. Tanner ezután beszámolt arról, hogy a nyugati hatalmak bizonyos ingadozás után készen állottak olyan expediciós hadsereg elküldésére, mely megmenthette volna a helyzetet. Azonban ennek a hadseregnek egyedül lehetséges útja szintén norvég és svéd területen vezetett át, ez a két ország pedig határozottan xissziuitasitntta az átvonulási engedélyt, melvrmk érdekében nemcsak a finnek, banem a nyugati hatalmak is hozzájuk fordultak. A visszautasítás eldöntötte Finnország sorsát. „Megmutattuk, — mondta Tanner — milyäu utat kell követniük a kis népeknek, megmutattuk, hogyan kell ellenállani a támadásoknak, nem a mi hibánk, ha ebben az ellenállásban nem kaptunk kellő segítséget.“ A finn külügyminiszter beszéde a tragédia végső kifejlődéséről rántja le a leplet. Különböző sajtóközleményekből meg lehet azonban állapítani ennek előzményeit is. A skandináv államok kopenhágai értekezlete után nyilvánvalónak látszott, hogy a svédek és norvégek minden alkalmat meg fognak ragadni, hogy végetvessenek a finn—orosz háborúnak. A helyzet oda érett, hogy csak két lehetőség állott előttük: a béke, bármilyen súlyos béke is a finnek számára, vagy a nyugati hatalmak segélycsapataínak átengedése, ami egyértelmű voit a háború kiterjedésével ti/, egész skandináv félszigetre. Németország ugyanis tudatta Stockholmiunk és Osloval, hogy a nyugati hatalmuk csapatainak átvonulását nem volna hajlandó tétlenül nézni. A német fenyegetés annál súlyosabbnak látszott, mert angol és francia csapatok megjelenése Északskamlináviáhaii a svéd vasérc szállítását fenyegette volna, ami pedig nélkülözhetetlen töltetei Németország részére a bábom tovább folytatásához. A skandinávok tehát készen állottak minden erőfeszítésre a béke érdekében. Arra is, hogy szükség esetén a földrajzi helyzetük által lehetővé tett nyomást gyakoroljanak Finnországra. Mindez „vérző szívvel“ történt, de megtörtént. Más ut nem állott Svédországnak és Norvégiának rendelkezésére ahhoz, hogy a liáliorui elkerüljék. „A világpolitikai helyzet kivételesen kedvezőtlen fejleményei tették lehetetlenné Svédország számára — jelentette ki mentségképpen Gunther svéd külügyminiszter — hogy Finnországnak adott támogatását a katonai segítségnyújtásig terjessze ki és le betűvé tegye ezt a nyugati hatalmak számú ra. Fájó szívvel kellett belátnunk, hogy az intervenciós politika minket és mindegyik skandináv államot belerántott volna a nagy háborúba, ahol a nagyhatalmak politika sakktábláján csak jelentéktelen figurák sze repét játszhattuk és kénytelenek lettünk vol na föláldozni magunkat olyan hatalmasabb érdekekért, melyek nem azonosak a mi életkérdéseinkkel.“ MOSZKVA MEGINDÍTJA A BÉKEAKCIÓT A skandináv közvetítési hajlandóság ellenére azonban Oroszország kezdetben nem a skandinávokhoz fordult békeajánlatával, hanem az angol kormányhoz juttatta* azt el február 22-én. Maisky londoni szovjet nagykövet közölte az orosz föltételeket Bottler angol külügyi államtitkárral. Ennek a lépésnek szintén különös okai lehettek. Moszkva mely egy idő óta nem minden jog nélkül tart a nyugati hatalmak közbelépésétől, talán tisztázni akarta, hogy a finn—orosz béke lehetőségével szemben milyen álláspontot foglal el a londoni kormány. Másrészt a Londonban „persona grata“-nak ismert Maisky szovjet nagykövet utján éreztetni akarta, hogy az orosz—angol békés kapcsolatok további fenntartására még mindig súlyt helyez. Nem sokkal később történt Chamberlain feltűnést fejfájás HÜLÉS • GRIPPA AÜTIREYRÄLGC keltő kijelentése is, hogy Anglia a változott viszonyok miatt egyelőre nem hozza nyilvános-ágra a háboruelőtti orosz—angol tárgyalásokról tervbevett Fehér Könyvet. Oroszország közvetítési kérését azonban az angol kormány visszautasította. Pár nappal később ugyan közölte az orosz hajlandóság tényét a finn követtel, a Moszkva által megfogalmazott követeléseket azonban, mint elfogadhatatlanul megalázóakat, nem tette át a finnekhez. A londoni visszautasítás után ugyanilyen megbízatással Szovjetoroszorszúg stockholmi követe, a sokat szereplő Kollontav asszony fordult a svéd kormányhoz. A svéd kormány minden ellenkezés nélkül elfogadta a köiwe- titési inditványt és áttette az orosz feltételeket Helsinkibe. Megindultak a tárgyalások, először svéd közvetítéssel. Közben az oroszok szüntelenül fokozták támadásuk erejét a ka- réliai földszoroson s amint most kiderül, a finn ellenállás lőszer és a szükséges katonai létszám hiánya miatt mind lehetetlenebbé vált. Sőt, amint a háborús színtérre kiküldött amerikai ujságtudósitúk jelentik, megtörtént az is, hogy a liadiszerulánpótlás egvediili útját a svédek elzárták a finnek elől, azzal a magyarázattal, hogy erre a vasútvonalra saját csapataik mozgósításához van szükségük. A M annerheim-vonalat még igy sem siker Ü* átszakitani az oroszoknak, sőt Yiipuri is ellenállott. Március 6.-ájn azonban, mintán Moszkva svéd közvetítésre enyhített a föltételein. megindultak a közvetlen tárgyalások Józovjetoroszország és Finnország között. Ris- to Ryti miniszterelnök maga utazott Moszkvába, hogy finn részről a tárgyalásokat vezesse. Sfgiíő Mm a DtteHöfós pü'anaíáüan Röviddel rá a közvetlen tárgyalások megkezdésének titkát egy francia lap Helsinkibe küldött tudósilója lepattantotta. A helyzet teljes tragikumát érezve, angol és francia politikai körökben mind sürgetőbbé váltak a kormányhoz intézett kérdések, hogy a finnek számára Ígért segítség miért késik. Chamberlain egy hozzá intézett kérdésre március 11-én teljes határozottsággal jelentette ki, hogy a nyugati hatalmak készen állanak Finnország segítésére. Ez a kijelentés jóval határozottabb formájú volt, mint az ebben a kérdésben előzőleg tett kijelentések, azonban a segítségnyújtás részleteire Ö I Finnország uj határai (A Romania nyomán.) * A finn tragédia utolsó felvonása befejeződött. Több, mint három hónapig tartó véres küzdelem után szerdán déli 12 órakor megszűnt az ellenségeskedés Finnország és Szov- jetoroszország között. A moszkvai békeszerződés 30 ezer négyzetkilométernyi területet (az ország egytized részét) juttatott az oroszoknak, körülbelül félmillió lakossal. A moszkvai békeszerződés értelmében a finnek átengedték az oroszoknak az egész ka- réliai földszorost Viipu- rival és a Ladoga-tótól északra és északkeletre fekvő területet Käki- salirá, Sortavala és Suo- jarvi városokkal. Nyugaton Hangö félszigetet a kikötővel Oroszország bérbe veszi. Északon Oroszországhoz csatolják a Halász-félsziget nyugati darabját. Térképünkön az uj határokat vastag fekete vonallal, a régieket keskenyebb, szakgatott vonallal jelöltük. I és lehetőségeire nem terjeszkedett ki. A következő nap azután Daladier számolt be a párisi kamarában arról, hogy az Atlantióceán és a La-Manche kikötőiben útra készen áll egy teljesen fölszerelt francia expe- diciós hadsereg és hogy Anglia még nagyobb expedícióé hadtest küldésére készül. Hozzátette azonban, hogy a segítségnyújtás megindításához Finnország ezirányu határozott kérésére van szükség és ez a kérés még mindig késik. Tanner finn külügyminiszter rnár említett beszédében magyarázatát adja. hogy Helsinki miért késett a segítség kérésével. „Miután nyilvánvalóvá vált, hogy S^dország és Norvégia nem engedélyezi idegen csapatoknak területükön való átvonulását, elhatároztuk, hogy nem tartunk igényt Francia- ország és Anglia segítségére“. Finnország nem akarta kockáztatni Norvégia és SvédorNJfícs vlsszataszitóbb, mint a szál kellemetlen szaga... Autóbuszon, villamoson, színházban, moziban, vagy táncteremben a lehető legvissza- taszitóbb benyomást teszi szomszédunk vagy szomszédnőnk rossz lehellete. Igaz, hogy ennek a szagnak valamilyen oka van, de az ok nem menti az okozatot, hanem még súlyosbítja a bűnt! Mert bűn az, ha egy civilizált ember elhanyagolja egészségét annyira, hogy kibirhatatlanná válik a társasága azoknak, akikkel beszélget, vagy akárcsak a közelében is áll. A száj kellemetlen szaga főleg gyomrunk rossz működésétől függ. A hiányos emésztés a gyomorban, vagy a rendetlen evés, erjedési, romlási folyamatot, a savak mennyiségének csökkentését, illetőleg fokozását idézi elő és ennek következtében gyomorgörcsöket, sőt súlyos gyomorbajokat és bélbetegségeket is okoznak. Eme betegségek gyógyítására a ma már világhírűvé vált GASTRO D.-vel rendelkezünk, amit orvosok is ajánlanak. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy postán megrendelhető 150 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertárában Bucureşti, Calea Victoriei 124. szág sorsát ugyanakkor, amikor a másik két skandináv állam súlyosan veszélyes kényszerhelyzetében a finneket viszont kiszolgáltatta támadóik kénye-kedvére. Fölmerül a kérdés, hogy mi történt volna, ha a finnek mégis segélynyújtási kéréssel fordulnak a nyugati hatalmakhoz. Daladier szerint a fölszerelt expediciós hadseregek csak erre a kérésre vártak. Megtámadták volna-e a nyugati hatalmak az átvonulást visszautasitó Svédországot és Norvégiát, vagy valami más megoldási lehetőség szerepelt a terveikben? Mindez azonban ma már túlhaladott dolog, mert március 11-én, amikor Chamberlain a segítségre vonatkozó első kijelentését tette az alsóházban, a Kreml-ben Molotov és Vo- rosilov az esti óráktól hajnalig tárgyaltak a finn kiküldöttekkel és nagyjában elvi megegyezésre is jutottak. Amikor pedig másnap délután a Bourbon-palota szónoki emelvényéről Daladier bejelentette, hogy a francia expediciós hadsereg február 28-tól indulásra készen áll, a Moszkva és Helsinki közötti békét már nyélbe is ütötték. Ugyanaznap este az orosz népbiztosok tanácsának vezetője és a finn külügyminiszter előzetes aláírásukkal látták el a megegyezést. «t» Március, a külpolitikai meglepetések hónapja ezúttal is meghozta a maga meglepetését. A nagy háború északi hadszíntere egyelőre eltűnik az események előteréből. A további fejlemények súlyos lehetőségei ezzel semmivel sem csökkentek. Az európai helyzetről felvilágosítást kereső Sumner Veiles amerikai kiküldött befejezte tanulmányut- ját, még pedig minden jel szerint nem sok eredménnyel. Amint az amerikai vezetőkörökhöz közelálló „Washington Post“ írja, Sumner Welles útja eredményeképpen most már legnagyobb határozottsággal jelentheti Rooseveltnek, hogy „a háború, hathónapi tartama után. még mindig jóval közelebb áll kezdetéhez,, mint a befejezéshez“. , — s. ^
