Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-15 / 61. szám
ÍO ELLENZÉK 1^40 március 1 0. rtfi, ym MiWÉm - * ■«' pózából. Ábel uji&- I amás; viluţht)t. Ábel Megbántott /sen; alkotja az égési •time letörli tamásiról kialakult képünket. 4 Címeresekhez mim ha csak sz ugrató párbeszédek újszerű széllé mességeben hasonlítana. Szinte gyermeki cinizmusban úgy ábrázolja az erdélyi világot, röpködő „pikareszk érdeklődéssel, mintha egyszerre nem érdekelné a szociális kérdés. \ an Ábeljáén valami visszavonulás. Nem a tör ţineţi regény kikerülő módszere, hanem tí ravaszkodó bölcsesség simnlekonysá ga. Egv, a Tizenegyek felolvasásara készüh cikkben ilyenformán beszél erről: „Nehéz megelégedéssel csinálni valamit, de azért nem egészen lehetetlen. Alert okos és rat asz fejemmel mit “cselekedtem? Azt, hogy elvittem 3 hó söniet a Hargitára s ott bármit csinálhatott kínjában szegény, nem kárhoztatta senki, mert a Hargitán nincsenek társadalmi formák, sem szerkesztett vallás, sem olyan erkölcs, mely csak lefelé kőtelező. Ott csinálhatott Ábel. ami jól esett neki, sőt gyönyörködni lehetett abban, hogy szépen szenved...“ Az első benyomás meg is felel ennek a ravaszságnak. Az olvasó csak lassanként jön rá, hogy még, a hargitai egyedüllétben is talál rá módot Tamási, hogy a szociális igazságot hirdesse. Emlékezzünk csak a beteg barát beszé déré a havason. Aíolter mintákat ajánlott neki Ábel formálásához; De Coster UUenspiegel jét, Hauptmann Tylf-jét, a cseh Hasek Svejk-jét, Cervantest, SlmpHcissimust. ,„1ó, ha csak egyiket is a sok közül félig szemügyre vette.*4 Az igazán eredeti Tamási az Ábellel kezdődik. Irodalmi hatásokon itt már nehezebb tesz rajtakapni. A Címeresek lázadása itt mintha a megszokott irodalmiság ellen fordulna. Mesélő modora valahogy ki viil kerül a megszokott irodalmi fogásokon, látszólagos szerkesztetlensége mintha irodalometött; formákhoz, a mesélt népmeséhez igazodna. Ilyen kevéssé irodalmias eszközökkel csak az Énekes Madár.ban ir még Tamási. Az Ábel a rengetegben népies anekdótafii- zér; az anekdoták közül egyik-másik, a sas elfogyasztása, az anya halála, Surgyelán, igazán remekek; de a többi is mind anekdótafüzér, a szokatlan ka landok között Ábel tanul, fejlődik. Ezt a fejlődést vélték egyesek aggasztónak. Az utolsó sorok miatt Schöp. fin azt hitte, hogy ,,Ábelből egyszerre próiéia lesz, valamilyen politizáló, élettelen figura.1* Pedig Ábel „az országban" is Ábel maradt. Csak éppen szétnézett egy inkább komikusra hangolt erdélyi zűrzavarban, egy kedélyes székely sánta-ördög álarcában. Ha utján Odlsszeu- színak neveztük, a középső részét nevezhetjük leginkább annak. Ez a székely Odisszeusz hihetetlenül fiatal. Még nem tudja, hova kell hazajusson, meghempergözik a kalandokban, bele- mártózik, a kádakba, belecsöppen szerelmekbe,, annyi fiatalos kíváncsiság gal és humorérzékkel, amennyit csak irigye’ni lehet tőle, Játékosságában, kamaszkora nemi kísértéseiben, tiszteletlenségében a Címeresek Tamásijának lázadásából jön vissza valami szelíd ebb formák között, mvrvésziebben. Ennek a vlssiahajlásnak lettek is kárhoztató!: „bezzeg mihelyt bejött a vá rosba, már szívesen kivették volna a falatot a kezéből — mondja Tamási sajnálták tőle a szerelmet is...** Ábel sokat tisztultj férfiasodon útközben. Ni sajnál fűk ezi is észrevenni. Ábel még ax ország tömlődben is vallja, hogy van értelme a létezésnek. i Ffogy 'mivégre vagyunk? azt ugyan \néns tudja megmondani senki, a kommunista sem, de Ábel nem adja fel a reményt, még most is abban jár — mondatja az álombéli öreg emberrel — 5 azt kutatja, hogy ml célra vagyunk a világon. Az osztályharc is emberivé ‘ csendesül: „Mindig a** gondoltam, bogy a szegény ember mind együvé tartozik s ha hadakozni kelt valaki ellen, akkor a szegénynek kell a gazdag ellen s a jó embernek rossz ember elten.** igézetünkből inkább külsődleges tisztulás, lenyugvás, érződik. A belső tisz. tn'sröf egyszerűsödésről a „Helytelen vijég** novellái beszélnek először, de ezt a benyomásunkat legmélyebben mégis a parasztszemléletnek és parasztét rázol ásnak Ábelben végbemenő JkáftiÁátA ©*£?!*• A SzüZfoárljs király fi ülról szoborszert! pózokban látta n parasztot. Ábelben, ahogy Kolozsvári irta, a „paraszt beszél saját magáról.“ Az iro egyre jobban elmerül a helyzetben, az alakokban, már nem magyaráz, nem utat rá, élni beszélni hagyja Ábelt s legfeljebb az alakkal összenőtt ra \ asz kodással, kér idő utakon áru! el va hunit magáról, személyes meggyőződéseiből. A parasztból, aki program volt és politika, itt lesz Igazán érzés és élmény. 4 megnyugvásra, odisszeuszi bölcsességre és ravaszságra a kisebbségi élet légen neveli már. A Hajnali madár, „amely nem ragadoz, hanem felvlrra dást énekel'*, szintén ennek az útnak a jelzőpontja. A Hargitára vlve ki hősét, az iro elkerülhette önmagában a Címeresek harcos lelkének a transzilván csendest- téssel s a kisebbségi és paraszti odisz szeuszisággal való összeütközését. Az országban már nehezebb volt kikerülni a kérdéseket, nehezebb volt lefékezni; a helyzet akarva, nem akarva előteremtette feszültségeit. AI ég is, olyan önfegyelemben, amit a Címeresek írójától nem vártunk, itt is meg tudta tartani az anyagot feszültségben, de kirobha nás nélkül. A kamaszkor kalandjainak nyereségei szolgálhattak a belső energiáknak és harcnak biztosító szelepül. Ábel regénye, melynek egysegét Babits a virágcsokor egységéhez hason litotta, sok kalandon, töménytelen botorkál ásón át vezet vissza a székelv földhöz. Meglepő a kalandok és az el pazarolj erő bősége. „De jól van, meri a természet rendje: küzdeni és botorkálni. A1 egcsillanó kicsi szépségekért nagy hibákat követni el és azokat vállalni...“ Az jró sorsa is Ilyen; „Egy csepp igazság kergetésében könyveket irni össze és a tiszta vallás elnyerése végett sok bűnt követni el... minden ki ezt cselekszi.. .** Ez a fatalizmus egyszerre székely és modern. Benne van a paraszt virtuskodása, eröbösége, van benne az Adyas, modern életfelfo gásból js. j Az utolsó kínálkozó kaland elöl Ábel mégis megszökik, a szép amerikai nü képe elhalványodik a megtalált igazság fényében. Ha az olvasó előtt elhalva nyúlnak az epizódok, ö is megérti egyszerre Ábel emberi és nemzeti nevelő értékét, bátorító szavát, erős Igazságát. Az irodalom — irta Tamási egy ta nulmányban — erkölcs1 világrend után eped. „Olyan gondolatkört kell adnunk, mely necsak magyar legyen, hanem emberi is, necsak praktikus, hanem erkölcsi is. „Ábel mindkettőt teljesíti. Nemzeti önvédelmi harcra s emberibb emberré nevel. Nem kenetes szavak kai, de áradó jókedvvel, rügyező reménységgel. eleven példával. A szó meghalt — érzi Ábel a ncwyorki kikötőben, „de a jócselekedet mindé nőtt él.'* Ábel tárg.viassága, realitása nem kedvezett n csodának. A csoda és a miti kinn az elbeszélésekben élt tovább. A miszt ik ns-mitikus szem lélet Ta ma s i- nuk ugylátszik mély lelki sajátsága. Szereti „megbiivölni, elbájolni, elvarázsolni a dolgokat“, van benne valami, Tója szavával, orfeuszi vonás. A két udvarló, mókázó legény kecskévé vá lúsa jó példája egy ilyen a játékban is mélyebbet kereső „elhiivölésnek**. f*a raszti származása és a kisebbségi élet is kedvezni látszanak mitikus hajlamának. A népmese és a parasztság mindig is tele volt olyan hiedelmekkel, mitikus vonásokkal, babonákkal, amilyenek az első mn ellaiban jelentkeznek. A tűz, a madár és n csillag, a fö Tamási- szimbólumuk (már az első novelláskó- tétben szereplő „Ébredj, itt a madár!“ óta), ha nem is keleti-magyar „elsii- lyedt misztikát“ idéznek vissza, de va lamennyien egyszerű falusi pásztor hitre mutannk. A kisebbségi sors részesei egy magasabb igazság, reménység keresésében juthatnak el a mlt'tkumig. 4 valószerűtlen helyzet és az erdélyi bizonytalanság hasonlósága a mitiku- mot emberileg köze/ hozza az erdélyi olvasóhoz; emlékezzünk az Erdélyi csillagok egyik jelenetére: „a mesében még döglött lovon is járnak, mert ott minden lehetséges. Az a mese olyan, mint a mi életünk, mert ebben a mi életünkben is minden lehetséges...“ Majd minden Tamási-regény ujszem- pontu világszemlélet jegyében indul, majd minden Tamási-regény ujjáterem- iett,az előzőtől eltérő világlátással fordul anyagához. 4 Címeresek vagy a Szüzniáriás királyfi olvasóinak nem keil megyarzáni, mennyire eltér a két regény világszemléleti módja — a hasonló parasztszemlélet ellenére is — hogy az író lelkikiizdclmei, belső for rongása mennyire átütnek az események felszínén. A Jégtörő M átyásban Tamási világlátása a legszélesebb fokozat/ sort fogja át s a legnagyobb gazdagságot éri el. Állati, emberi, szellemi lét, népi és mitikus látást reform és játékosság, min den, amit eddig csak külön-külön találhattunk meg, itt egy rendszerré egyesül. A Jégtörő Mátyás Tamási írói utjának nagy szintézise. Ez a szintézis egy belső lelki megnyugvás, elszámolás EGY XVI. SZÁZADBELI EZÜSTPÉNZRE Fényes még lapján ma is a korona, bár a fold sava nagyon kiette. Körül írás. Egy nép szabad bona s királya büszkén ezüstbe verette éicsö korát, ne múljon el soha. Iffy lehetett, sóé hatalmi jelvény, javak, kincsek birtokló eszköze, ha szólni tudna most az élők nyelvén, megnyílna századok sötét köde. könnyel, panasszal a bűnökkel felelvén. Mert ki tudja hány éhes jobbágy ftézte e fémdarab csiszolt ezqjst hasát, míg az, urához bü gőggel tetézte kincstári pénzek rogyó halmazát, szegény keze tán soba el nem érte. 1Vagy vér tapadt hozzá. Orgyilkos bére lehetett egykor, aki bosszúért szomjas felbujtó egyetlen jelére nem átallott orvul ontani vért, s hamisan esküdött Jézus nevére. Eldobhatta, nem egy nö, tisztaságát, hogy hozzájusson, — pénz és ékszerek töltötték be lelki és testi vágyát, mim soknak ma, ki csak ezért szeret ' ... és megveti bárkinek érte ágyát. Mily kapzsi vággyal gyüjthették maguknak bírák, tudósok, népfök, szónokok, mig zsebükben volt bölcsek voltak s tudtak, mellettük állt az igazság s a jog, de nélküle mind kegyvesztetten buktakt Hol vannak ok? Hol a sok dőre álom? Már lent a földben mélyen porlanak — 7 s im ez maradt belőlük, e silány nyom, ütött-kopott, megzöldüh pénzdarab — — Győzött felettük, életen s halálon. ’ s r- " HEGYI ENDRE, folyamatában fürdik. Negyvenéves, kezdi felmérni, hogy mit lehet még földön, miben hízhat, mit remélhet. Ami ravaszkodó, megkerülgetett megnyugvás volt, itt válhat rczlgnádóvu, pontos helyzet és erőismeretté. A népéit való szolgálat — itt kezdi megért.- ni Tamási — írói munkánál nem várhat többet s helyesebb is, ha az Író csak könyveiben és könyveivel küzd. A tár sud.ihm ellentétek tények, számolni keh v elük. „Nem adok fel semmit, de mindennel leszámoltam“ — ilyen lehet az a magatartás amelyik a Jégtörő Mátyás alapján van. A szintézis olyan, mint egy seregszemle. Minden eddigi törekvés felvonul itt, megújítva, minden emlék helyet kap; nemcsak ég és föld, természet és let mészeifölötti teljesül eggyé, j de minden, ami az írónak az életet jc- J lentette, a falu. amit itgv szeret, hogy j mindent, minden jót kényszerül rámondani, a babonák, az embcralakok, apa, anya, egy gyermekséf’ emlékei, Isten cs ördög, szelletnek és álltok, tüzek és madarak, nemcsak jelképként, de mint „egy ősi gazdag paraszti és gyermeki va . lóság személyesen jelenvaló élőlényei *’ . Csillag volt Csórja Bódi is, de a csil- ! lagsors csak itt lesz a csoda légkörében iga7án értelmessé, zavarmentesen hihetővé, éppen, mert ha úgy tetszik, hihetetlenebb lett. Az első könyv in kúbb a népmese formájában, mini anyagából meri íve, az ábeli kalandok I ujrafelvétele, a kis szellemnek megszü- I letése előtt; groteszk vándorút ja. Játé I köss ág és jelképáradat meglepő bőség- I ben. A „Ragyog egv csillag“ a gyér I mekkor emlékeit veszi fel. A kis szellem megkezdi szolgálatát, nemes, emberi szolgálatát a családon belül, emberi, ha kell, csodás eszközökkel. Az első kötet zavarosabb7 gazdagabb. A második kötetben több a gond, több a mérséklet. Nyugodiabb levegő öleli körül ezt a gyerek és ifjúkort, Mátyás nem olyan tékozló már, mint Ábel, nem kalandozik, csak óvja az övéit és ké- sziilödik. Ha Tamási az első kötettel a bárány jegyéből a kos jegyébe lépett, a Ragyog egy csillag uj korszakának igazi egyensúlyát hozza. A groteszk és talányos események mögül férfias bölcsesség, nagyobbat, egészebbet ölelő férfierö vetíti k; magát. 4 legújabb elbeszéléskötet, a „Virág- i eszedelem“ szintén a mitikus korszak termését gyűjti egybe. Az elbeszélések mögött még érzik valami feszítőerő, nem tudni Tamási nem valami újat igér-e? Az ut különben sincs befejezve, a Jégtörő Mátyás véde előtt ezt a korszakot igazában nem is lehet megítélni. I * I r Többen rámutattak mar a mitikus regény európai kezdeteire, sokan kerestek összefüggést a külföldiek és Tamási között. Ábel a tanulság rá, hogy ezektől a kutatásoktól mást, mint hasonló szellemi alkotókra való rámutatásf ne várjunk. Csak ilyen értelemben állították például rokonságba Tamási népi mitikumát Powys-szal, Launay-vai, GionovaL Ez a párhuzam, mégis, más oldalnr, továbbvihetö. Tamási parasztszemleie tének s jrói fejlődésének útja ugyanis érdekesen, jellemzően összevág Rr.= musz éval. Aki a környezet szellemalakító, emberformáló erejében hisz, irt biztató példát tatád. Három földrajzi lag és népraizilag elkülönülő, magas hegyekkel körülvett vidék, nehéz élet feltételek, küzdelmes tét, paraszti sors három igen hasonló, természettel és természetfölöttivel egyaránt barátkozó titokzatos erőket, kitáguló élethatáro kát érző írót nevelt. Ramuz a svájci, Giono a dél francia, provencei parasztság életének naturalista leírásával kezdte pályáját. Népük nehéz életét iz lelgették, tapogatták eleinte s ősi hagyományokból, visszamaradt életfor- mákból lassanként kiérezték a valóságon túli lényeget, tragikus sorson, gyermeki hiten át eljutottak egy telje sebb élet látására, múlton és paraszton át egészebb, gazdagabb világba. Hárman igen azonos utat jártak be a7 anyagtól a lélekig. Rokonságaikkal és különbségeikkel egy irányba tartó, so- kaiigérö utat jelentenek, talán a jövő regényének útját. Nemcsak lélektanilag érdekes jelenség ez, de Tamási ér tékéret európai súlyára is rámutathat,
