Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-15 / 61. szám

»

19 4 0 március IO.

ELLENZÉK

LOVASS GYULA:

v

Míg „más írók szaladt készséggel nyilatkoznak önmagukról", Tamási Mié irt kedveli a vallomások mii tatát, hallgatt vagy legfeljebb kevéssé meg> fogható góbéságokat oszt ki a kiváncsiaknak. Négyöt, személyes vonatkozású, íöbbé-kevésbé önvallomásnak számítható cikke van, igazán nem nagy és biztató alapanyag, annak, ki Tamási emberi és írói fejlődését, jelleméi keresi. Rajtuk túl legfeljebb Tamási müve és néhány kritikus hozzá szólásai adhatnak segítséget. Élő íróról lévén sző, csábíthatna az a gondolat, hogy nem kérdezheinök e meg öt magát önmaga felöl? De éppen tőle aligha várhatjuk, hogy komolykodó kérdéseinkre ne s z ék el yc-sk ed ve válaszoljon. Maradnak hát a könyveka mii, az objektív ált és játékos vallomás; s maradnak a kritikusok, szubjektivitásukkal.

Az író müvének felhasználása js tar-" tógát hat veszélyeket. A főszereplőnek az íróval való azonosítása máidig csábit, de inkább csak tévedésekre szokott okot adni. Az irodalomtörténeti életrajzok gyakori „hibalehetősége“ az a törekvés, mely a mii minden epizódjában az író életének morzsáját s i az elhullatott emlékezés darabjait keresi. óvatosságba ígérünk hát öltözni s vállaljuk inkább a hasonlóságot a Ta■« mást látta irodalomörténészekkel, akiket általában nem kínodnak az eredeti gondolatok, mert ezúttal nem a gondolatok eredetisége, hanem valószínűsége, igazsága a cél. j

1897-ben született Udvarhely megvé- ben. Szülőfaluja, székelyeivel olyan szemében, mint egy óriás kóberes szekér, melynek egy hegy van elébe fogva, mérhetetlen fekete gebe. A kép talán amerikai eredetű, a „cowered-wag gon“ éppen úgy hőskort idéz, mint a körülzáró hegyek másutt említett kör- fala. Elzártságával és süHyedettségévél ez a falu önkénytelenül is a pusztuló „mélykultúrát“, a helyi babonákat juttatja eszünkbe, a mitikus Tamási írások ösialajáí. Tamási szülőjének érzi, aki egy csillagos téli estén szomorú mókás mese után foganta. Törekvéseinek a

falu a motorja. Irodalmi jellemét legel határozókban ez a szülőfalu, a székely, paraszti származás szabja meg. „A születés sok mindent megmagyaráz. ami egv irástnüben láthatatlanul és mögötte érezhetően jelen van..?*, mondta maga is egy nyilatkozatban. A székelység jellemvonásodat és öntudatot jelent. A.z Öntudatnak, amit Ábel oly hetykén hordoz Amerikában, csak Trianon óta van értelme, de alapja a székely jellemvonások jórésze, a faluban gyökerezik. A parasztság is helyzet és öntudat keveréke. Egy, a Pász- tortii7ben megjelent cikkében Tamási elmondja, hogy családja paraszti származású. Csak ritkán sikerült közülük valakinek ,pnegkapaszkodni az úri rendben“. Az egyik is inkább „az Is. lenben kapaszkodott tnegd, mert pap lett. Tamási maga sem az ur} rendbe érkezettnek vallja magát, csak az jr0. dalomba jutott be, de ott is megmaradt a parasztöntuöat vállalóiénak. Ezt az öntudatot is későbbi indítékok ébresztették fel, — világhelyzet, szocláfh nws, magyar népiesség — de érzelmi alaoia, az irodalmi tárgirvj1asztás és fel doh) ozásmód belső indítékai még a munkás és falusi gyermekségből"

adódtak.

Gyermek és szülő viszonyában « fadellálta.“ Az elmúlt évek távlatán át egyéniségének merj különböztető jelei csak élesebbé váltak. Tamási későbbi fejlődése szempontjából különösen a csoda iránti érdeklődése fontos, Az anekdotától, amilyen az „ördögváltozás Csíkban", a különös esemény népi mi- tologizálásán át, (Székely Antikrisz- tus) az olyan mitikus mélységig, mint amilyent a „Megnyitom a földnek száját" cimü elbeszélésében oly nagy örömmel vettek ésZre az erdélyiek, tényleg a kimeríthetetlen belső mitológia űzi szentivánéji játékát. „Az Okker- sárga Ábrahám"°ban a falu éjjeli álomélete mutatkozik meg, babonák, örökölt hiedelmek keresik az iró gondolatvilágába való beilleszkedés lehetőségét, a .Jégtörő Mátyás" boszorkányje íeneteinek itt vannak az előképei. A falusi, gyermekkori emlékanyagot még tétován használja, de látszik, hogy a világ nem zárul ie neki a tapintható realitással; a leikéből, a természetéből tör elő valami, s egyre inkább érdekesebb, fontosabb, csábítóbb lesz, mint a kézzelfogható valóság.

A „Szűz méri ás királyfit" a székelye- " ken való segítés vágya táplálja. A segítés módjára még nem tud feleletet, sőt a „Rézangyal“-ban, mintha a seg tö jó- s^ándék érteimében kételkedne. Lehet.e egyáltalán helyes tanácsot adni a népnek? A kisebbségi élet elsősorban a „nagyszavakból" ábrándít ki. A Réz- angyal“ szerint a sok kenetes beszéd vitte romlásba a világot. „Esztendőkön keresztül megfigyeltük, hogy akiknek zeng és kenetesen beszél a nyelve, azok töltötték meg a levegőt ölő gú zokkal, a vizeket mérgekkel és ember társaik szivét hazugságokkal.**

..A „Címeresek" vallomás a tegnap bűnéről, közös sorsvállalás a paraszttal, a segíteni akarással. Vádirat, kétségbeesés és lázadás. Aki elhallgatná a társadalmi reform szükségességét, aki nem váltaná a mult bűnét, az Tamási szemében a leigázott gebére, az ökrök kérődző nyugalmára, a szamarak víz hordó fajára hasonlítana. ,,Kedves

könyvem, olyan vagy, mint a jófajta pa ripa; táncolsz, rúgsz és harapsz. Szereted az egyenes utat, melyen az erő és a haladás ritmusát galoppban dobolod.“ A rúgások és harapások egyelőre visszafelé sikerüllek. A könyvet senki sem akarja kiadni. Amikor Tamási saját költségére mégis kiadja, általános felháborodás és a támadások özöne fo gadja. Ma már látszik, hogy a támadók eíiulozták dühüket. Hogy Tamási „szét nézett és megtalálta az égető társadat f mi problémát“ jó üzlet/ szemmel, ezt a { vádat sem Tamás} múltja, sem azutáni \ Írásai nem igazolták. Az0k közül, akik \ akkor a „Cimeresek“-et ilyen vádakkal Illették, nem egy — maga Németh László is — megtalálta a társadalmi kérdést. Ma már a naturalista nagy regény csábításait is könnyebben megbocsátanák neki. Még's, megjelenése idején erotikus szabadszájnsága, túlzásai, nvilt állásfoglalása a Címeresek föurl rendje ellen indokolttá tették azt az aggodalmat, hogy ,.félreismert és üldözött zsenivé vadulhat". Ahogy a Címeresek bátorsága is bizonyos vonatke.* zásban Szabó Dezső árnyékát idézi, a félreismert zseni „kultárviszonyainkra oly jellemző pózában“ talán Németh László előtt is Szabó Dezső vili an ha tott meg. De a jóslat ezúttal nem ta Iáit.

‘ * Ábel sorozeN*** semn:;

Még azon a napon, amikor az Ellenzék melléklete a maga külön formájában meg- rf - , í nn lemondott a melléklet szerkesztésére vonatkozó megbízatásáról. A munka, melyet Tamási négy hónapon keresztül nálunk végzett, a változás egyszerű be- ieientélénél többet kényeit a mi részünkről is. L/, volt az oka, hogy bejelentésünkkel mostanáig vártunk. Most azonban örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy az alábbi tanulmányt közöljük. A neves tudósnak és írónak ez a tanulmánya a legkomolyabb és leo-íelentékenvebb magyarországi irodalmi körök véleményét tükrözi. Kétszeres az örömünk, ha ez a kitüntetés azt az embert éri, akit lélekben ma is az Ellenzékhez tartozónak tekintünk. Tamási Áron első novellái 1922-ben az Ellenzékben jelentek meg. Lo- vass Gyula értékes cikkének ismertetésével — amelyet az erdélyi közönség előtt már ismert életrajzi adatok kihagyásával csaknem egész terjedelmében közlünk — az Ellenzéknek Tamási Áron iránti nagyrabecsülését véljük kifejezésre juttatni. (G* L.)

’ ţ hibán kapta meg alapvető es itrauato ' i élményét. Csórja Péter alakjából Ábel és Mátyás apjának figurájából az iro* dalin} alakítás lehántásaval kielemezhető a valóságos apa lelki hatása, a különböző célú Írások eltérő alak for máié sári átérzik az ősforma. Csórja Pétert a ! i romantikus paraszftegenda túlozza el, de a beteges, gyöngébb gyereknek a hatalmas erejű apára vonatkozó emlék- képei is belejátszanak. Ábel apjában, a mókás, Mátyáséban a küzködö, tragi* kus székely a külső máz. De az oly gyakori és végelemzésben egyforma apa-fitt viszonynak belsőbb fordulatai itt is iga7} emlékekre mutatnak. Az igazi apa is kitt a fiában, az is iskolába küldte. Vitáikban az iskolázott fiatalember meg meglóduló föíényérzele és megbánásai nyilatkoznak meg. Kötődé- déseik, játékos beszédjük, ez a leg jel* legjelesebb Tamás} tulajdonság is a va - lóságból nőtt ki és valóságra mutat vissza. „Apám is naffv humorista volt j — írja mindig úgy szántott, vetett, kaszáit és erdőit, mintha ide, a székely faluba lett volna deportálva valahonnét, ahol többet akart tudni, mini más, i erősebb és férfiasabb akart lenni, mint • a többi... Szótslan és komor számkive- j tésben élt szegény eszes apám és i írással igyekezett segíteni a szémkh'e- J tés méltatlanságán és keserűségénJ* A I kötődő széleiyeskedés menekülő jef(s- í get is jól megmutatják ezek a sorok. Az anya-alakokban ugyanaz a figyelmet ébresztő egyöntetűség, a felfogásnak, ihletnek ugyanaz az élményre mutató melegsége. j Tizenegy éves korában az apja viszi, küldi tanul ni. Csórja Boái napjai a városban bizonyára a parasztéposz széliemében túlozzák el saját diákkorát, de azért nem kell azt hinnünk, mintha az ur és paraszt ellentétet itt nem lett volna alkalma éreznl. „A falusi származást csak nagyobb szellemi és fizikai erővel lehetett a tanulótársakkal és a tanárokkal feledtetni“ jMint diák, önként megy a háborúba. „Úsztam a Piave vízében“. 19IS. ősze

Erdélyben találja. j

i Az erdélyi gondolat is 1920. után kezd kialakulni az erdélyi magyarság folyóirataiban. Tamásit is ekkor látja először érinteni. Egy 1929-ből való, 1921- re visszavetheti novella úgy mutatja be, amint népének sorsán elmélkedve jár-kel, mint egy lázongó kisértet, mint j egy megszenesedett és holtakhoz be- j szelő lármafa. „így ment ez egész ju Húsban, tova augusztus közepéig. Ak- í kor könyvekhez menekültem, azonban egyiket a másik után ejtettem ki ke zemböl, S akkor egy reggel, nem tudom j honnan és bogvan, az a szó jött a számra: Erdély! Többször elmondtam magamban s mindinkább olyan lett ez a szó, mint egy óriás hajó, amelybe fel lehet szállanl, amellyel uj partot Is lehet érni talán...“

i Egyelőre még csak a valóságos hajó I kellett jöjjön, az, amelyik Amerikába j vitte. Mi volt Amerika hatása Tamási- I ra? Ábel ebből is keveset árul el. Csa. j vargásai során még csak Tamási igazi I foglalkozásával (banktisztviselő) sem találkozik. Egyáltalán a mellékesemények, még ha személyes élmények is, túlságosan az Ábel alakhoz formálódnak. Az öntöde jelenet az amerikai gépesített munka embertelenségére vonatkozó bírálatokat ügyesen költi át. Ábel belefárad az örökké egyetlen kulcsforma mintázásába $ egy reggel csiilagoi kai kezd csinálni. „Ki parancsolta— í kérdezik, „A lélek mondta/“ A fordulat ; szépen melegszik át. Dekát a székelyt I a gyáripar nem fenyegeti s Ábet-Ta- mási hasznos ajándékot igyekszik hazahozni. Az egyik a néger-tanulság, hogy minden ember ember. Ennek a j székelyhelyzet transzjlvánista utkerc- j sése ad értéket. A másik a hazatiság ta- I nitása, emberies hazafiságé: „azért va- j gyünk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.*1

I író volta is Amerikával ke7dödik.

I Amíg a küiföfdjáró magyarok legna*

; gyobhrészt külföldi helyzet ismerettel,

• utirazzai igyekeztek irodalmi érvénye- 1 siilésük útját egyengetni Tamási A me j rlkáhan a székelyekről ír novellákat.

‘ Az első Tamás; elbeszélés a kolozsvári Ellenzékben jelent meg 1922-ben.

! Bírálóit is meglep), hogy milyen ki* j zárófagossággal érdekli öt a székely- I scg. Meglepi őket ábrázolásmód fa, az ,,őrületbe néző tragikum s a tragiku i wot fellökő vicc" keverése. Csodálják a ' „naiv könnyűséget, mellyel a valóságot és az irrealitást keverni“ tudja. A „Lé- i hklndulás“ ideges, népiesen cifrázott j nyelvét az egyik bíráló „regeneráció“- j nnk mevezi. „Talán most még tulhaj- I tóttán az, de kell ez a stilusfríssfflés, nyelvgazdagodás, szellemkicserélődés.“

A tárgyválasztásnak vannak anekdó- tás előzményei, a nyelv felhasználja a nyugatotok stUusujitásait s ami fonto. sabb, sem a tárgy, sem az eszmevilág nincs elzárva a kortárs magyar irodalom hatása plót. Tamási székely-falusi származása szerencsésen találko ! zik a magyarországi parasztra forduló ! érdeklődéssel. A „vér. idegek, koponya ! es szív*4 parancsa alá paripát ad egy korszerű paraszt- vagy inkább élet- ideológia. Az anyagon, amiből a Tamási elbeszélések épülnek, nem egyszer érzik az édesség, a más adta forma.

A hatást akkor is Szabó-Dezsösnek kellene neveznünk, ha a „Szüzmáriás királyfidra vonatkozó ismeretes bírálat meg sem íródott volna. Ez a regény \ az útkeresés közévpontján áll, jellegze- í tesen zavaros keverék. Származása j alapélményének kimutatására átveszi a \ parasztm-toszt. az eposzi regénv formájában hősei „halhatatlan méltóság, gal járnak, amilyen csak istennek és a parasztnak adatott.“ Csórja fíódi csit- , lag az égen. aki id öt jelző fa lesz, szc- I kelyek látószeme, titkokat olvasztó tűz j és elme. Bódi „mámoros kínokkal érzi, í hogy egy élet lobog benne. meginduló sziklaország:“ A történet önéletrajzi elemekkel látszik elindulni, de már az iskolarajzában igen különböző hatások és célok keverednek. Bódi vénül Is visszatér a faluba, ,mz egye^ldvaló háborgó tengerszemhez, amelyben éhe vagy elveszve minden megmarad örökre.“ A Mária-csoda katolikus ihletésű. Hatása alatt Bódthóf az tenne tán mégis, amit a székelység vár tőle, de tragikusan, féltékenység miatt kell meghalnia. Hogy miért örök példa és erötadó jelkép a székelyeknek, ezt érteni nem, iegfelfebb érezni lehet a faji szeretet mámorában, a „vér és szív“ szaván.

Hogy a „Szüzmáriás királyfiévá/ záruló korszakban Tamási csupán utánzó lenne, az korántsem igaz. Rámutathatnánk itt a történet formálás bizonyos sajátságaira, a párbeszédek, a jelenete- zés, humor elevenségére, Urai ereiére j (Szép Domokos Anna), a tehetségre,

' amellyel a „novellaműfajt magához mo-