Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-01 / 24. szám
6 £rr.EN/EK 19 4 0 február /, Letűnt V »mill */:i/.td <Im> léiének i'g'ik l'"Rvi)n. /óbl> erdőki ul;d j.i voll I jl.iU' Sándor, a liiír; vadas/., de a politikai , vs iroi kötelet- in k is . okoiis/.t'iiM's ri's/t\i*> oj>'- mint ahogy »llrlt u/ a n;tg\ \\ i-m Ioiin » Miklós legbizalmasabb emberébe/, Kisl.uudv Sándor ős V öi ösmurt> Mihály barátjához, a kot Deák, S/eelieuy» István. llöloni l'aikas v*ándor, Kővary l.as/lo jo'snieroselicz. Körösi l.-oma Sándor ískolatársahoz. S/ercny tartózkodás ellenén' is iia«jy szeri», sót redőny es élet! Érthető, ha vége leié I jfalvv tolihoz nyúlt — az ahs/oluti/inus Őrlő szomorúságában — s a kezdődő sportiroduloui részére érdekes vadas.' cikkek létrejötte kórul buzgói- kodott. De a tó teljesítménye volt hogy kis ha/.ijrt hagyományai /elint megírta Emié ki ratal, a mi kedvelés I nyaló alakitói és írói képességgel. \ adás/ »rátáiból egy füzetre valót Gyalui barka adott ki és az erdélyi zamat, az elevi o elbeszélés • s »gy a régies kifejezés «.Heuere frissen maradt művészet nem tévesztett Itatást késve sem. Közben a tudományos es irói világ állandóau várta főmüvének megjelenését. Azonban ennek is meg volt a végzete: fata libelli-je. I jfalvy érdekesebbnél- érdekesebb korvázlatait, a nagy barátságok dramatikáját, egy félszázad történelmi, politikai, gazdasági, szellemi, társadalmi epikáját gazdag adathalmazban 1849-ig folv- tutta, majd 1866-ban bekövetkezett öngyilkossága előtt lepecsételte és a Széchenyi— Miké szellemiség értelmében az Erdélyi j Muzeutnra örökítette, melynek c<a Ív 15 év múlva volt szabad fölbontania. Ezt a köte- J losséget azonban csak sokára teljesítették és Gyalui Farkas 1906-ban ismertette.a mii- ! vet az Eme egyik szakosztályi ülésén, mely- lángra gyultan megkövetelte a kinyomtatás elrendezését. Ez a munkálat szintén elhúzódott. Az 1849-tól 1866-ig terjedő idő adatainak és az elkallódott családi levéltárnak fölkutatására gondot és időt fordítottak s amikor ezen túl voltak és 1911-ben a munka javarészét már kinyomtatták, az Ujfalvy bizalmas följegyzéscitől ok nélkül riadozó egyik főúri család váratlan közbelépésére a tovább nyomtatás és a könyvárusi forgalomba hozatal végleg megakadt. Közel 400. oldal kinyomtatott ivei ma is hányódnak valahol. Néhány év- előtt Hatvány Lajos hasztalan kísérletezett, hogy engedjék át neki a kiadás lehetőségét. Gyalui Farkast azonban tovább kísértette Ujfalvy és emlékiratának varázsa. Az irodalmi érzék és könyvmüveltség szívós embere helyesen megérezte c nyugtalanitás pillanataiban, hogy a regényesben vagy regényesen megirt életrajzok divatjába ugyancsak beilleszkednék és élénk hatást gyakorolna ennek a Mikes Kelemen és Apor Péter utódnak az életregénye. És kár volna, ba nem hatna reánk általánosan. Nem kell egyebet cselekedni, mint röviden átírni az. emlékiratot harmadik személybe ■—- akár- rnily sajátszerü stílusban —, itt-ott a családi levéltár adatéit, nebánv irodalomtörténeti és történelmi föívilágositást, egyéni, . helyrajzi és korunkbeli magyarázatot — I nem baj, ha fölöslegesen és olykor nem is a kellő helyen — belctüzdolni és ezzel megoldódik ez az érdemes ügy igen jói. Az emlékirat Írója és az emlékirat anyaga ebben az átalakulásban is megőrzi vonzó hatását és ki tudja fejteni bűvöletét. Ig7 történt. A 1 könyv megjelent, máris népszerű lett és ha- j tása bizonyára fokozódni fog az olvasó- ! közönség között. Nein lepődüuk meg. Nagy idők hiteles • és kedves elbeszélésével van dolgunk, pgy szólva mindig frissen megmaradt átélések emlékei révén. Megelevenedik előttünk a .Tózsef-kori gőgös, tevékeny, szigorú főispánok láncában a szolgabiró és alispán-apa fölfelé vak fegyelmü, lefelé szigorú, igazságos és takarékos magatartásán át egy különös kor egész arculata. Ponto3 értesülések alapján például az idősebb Wesselényi gor- bói és egyéb kalandjai, családi élete, börtön büntetése. Aztán az emlékirat iró spártai gyermekkora, enyedi és kolozsvári tanulása, vásárhelyi joggyakorlata, bécsi hi vataloskodása, majd birtokán a Széchenyi elvek gyakorlati alkalmazása s a mii fénv- pontja, a nagy Wesselényivel való életre szóló barátsága. Ezen az érzésen és életen át ömlik elénk a refom-kor sok hiteles részlete: Wesselényi neveltetése, anvja értékes képe, a nagy ember politizálása és sportolása, hires párbaja, kinos pőre, regényes házassága és fiai keresztelése, egy dunántúli ut folyamán TJjfalvvnak a Széchenyivel és Deák Antallal történt nagyszerű találkozása, költőkkel esett ismeretségei, stb. De a kis történelem is föltárni: megismerjük egv merőben más kor társadalmi életét. De a fő, hogy a magyarországi és erdélyi történelem ama egyetlen magasrendü lendületét leginkább, amikor a világeszmék egészen áthatották a lelkeket, végre a nyugati szükséglet és a keleti atavizmns egyensúlyát kezdték létesíteni, a magyar nemzeti vs emberi szellemiséget soha nem képzelt csúcsokra röpkéitek. Asúkos % és a fizó, az ige és cselekedet szinte twljeson kifejeztek egymást. A magyar kérdés — ezer év borzasztó hullámzása Után ineg- oldást remélhetett. Ujfalvy, aki Széchenyit! és Wesselényin, Kisfaludy Sándoron és Vörösmarty n át szinte mii kositól t személyiségeken át nézte, érezte, végrehajtotta nemes életében ezt u nagy időt, emlékiratában sok I < /.gr-sol hat > issza. Érdekfeszítően és tanulságosán tiikrözteti 's vi- lágitja meg a bizalmas beszélgetés közvetlenségében élményeit s hálára kötelez utólag, hogy ismertetett és magunkba szállásra késztetett. Mert 1849-el, ahol elbeszélése riadtan megállóit, elmúlt a nag> iörténelthi lehetőség és megkezdődött a magyarsággal összefüggő katasztrófák sorozata. Gyalui Farkas beleélte magát e valóságba. Ezért igyekezett jóvátenni a század kezdet nagy mulasztását s épen most fölidézni agy igazi nagy erdélyi alakot értékes emlékiratával, amikor érzé-ktelen figurákat nagyítanak és értéktelen emlékeiket dob- ,ák az olvasó elé. Helyesen hangsúlyozta, hogy „letűnt világ“ hőse volt Ujfalvy, nem törvény s/eriien. de torténelyni-cllnnescn eltüntetett viliig embere. Tanulságot és élvezetet biztosit. A szorgalom, mellyel kiválogatta anyagát, köszönetre és elismerésre méltó. A közönség figyelmei továbbra is forduljon az érdekes és érdemes könyv felé. Talan fölösleges külön olvasóink érdeklődé- cél fölébres/.teni. Hátha messzebbmenő hatása i \e.■>■/'{ Levonjuk a letűnt kor tanulságai! és utasításait. Néha kegyélettel keressük fii! u temető legfelső sarkában, Kriza János-- Uolöni farkat Sándor, J.tnesó Pál, az „első magyar komikus“. Herde Mózes, Hr ui Sámliid sírjai közelében a két a/o- jio linoman klasszieiráló. Dózsa Dániel meleg verseit hordozó'síremléket, mely alatt 1 j in l v y Sándor és 1 ós/uy Julia pihennek? Mert ne felejtsük el. hogy l jíalvy földbirtokát a magyar színházra „örökítette“, melym k óriás jelentősége bevezetése volt, Lie ( íz első We9*eléhyi Miklós jóvoltából erdélyi s/iutársulut működött. (Sp.) CUKORBAJ Irta: HU NY ADY SÁNDOR Az alulib következő történet, a bős nevét kivéve, betüről-betiire igaz, melegen figyelembe ajánlom a betegeknek, mert némi enyhülést lehet kapni belőle. Erdős ur egy nagy kereskedelmi vállalat kis tisztviselője volt. Negyvenéves lehetett, kopasz, evikkereg, sovány és mégis pocakos, ez a legkomiszabb férfitestalkat. Családja volt, nehezen 'élt, gondok között. Es mindennek a tetejébe egyszerre csak beteg lett. Elment a betegsegélvzö intézet orvosához, hogy megvizsgálják. így aztán megtudta, hogy cukorbaja van. Régóta cipelt, elhanyagolt. nagyra nőtt cukorbajn. Amikor az orvos kotelességszerü kegyetlenséggel megmagyarázta, hogy mi a diabetes, hogy mire kell vigyáznia és milyen veszedelmek fenyegetik — csaknem összeesett a kétségbeeséstől. Húrom napig komolyan gondolt ra, hogy felakasztja magát, már a szeget is kinézte, otthon, a konyhában. Majd lassarikéut megnyugodott. Araikor a cukorbajos lét harmadik hetét szolgálta, a vállalat vezérigazgatója behívta a párnázott ajtós, mahagóni iró- asztalos szentélyébe. Erdős ur szivszorongva állott meg a pompás asztal előtt. Mit akarhat tőle a Vezér? A Főnök öt hosszú másodpercig némán vizsgába rabszolgáját, akinek orrán reszketni kezdett a evikker, aztán nyersen kérdezte: — Azt hallom, hogy magának cukorbaja van! Igaz ez? A kopott, kishivatalnok előtt elsötá'edett a világ. Úristen! Ki fogják dobni a betegsége miatt! A hangjában könyörgés volt és esküdezés, ahogy dadogta: — Igaz, méltóságos uram! De ez becsület szavamra nem zavar a munkában!.,.. A Vezér alapjában véve ugyanolyan gyászos alkatú férfi volt, mint a tisztviselő, c=ak a ruhája volt jobb és egy kicsit feszesebbre, tokásabbra fújhatta a jómód. . Csöndet parancsolt kezének egy mozdulatával és fölényesen jegyezte meg: — Nekem mondja? Én tizenkét éva vagyok cukorbajos! —- Ceccec! Ne tessék mondani! Abszolúte nem látszik! — csndálkozott a hódolattól haldokolva a rabszolga. A Vezér hangja egy árnyalattal közvetlenebbé vált. Bölcs előadást tartott a diahetesről. Kifejtette, hogy ez a betegség, mióta Banting felfedezte az inzulint, elveszítette jelentőségét. Barátságosan a vállára veregetett Erdős urnák. Vigasztalta, mert hiszen ezzel saját magát is vigasztalta. Végül pedie, félig kabalából, félig szolidaritásból kevéssel felemelte hivatalnoki fizetését és kegyesen elbocsátotta színe elől. Elmúlt egy hónap, amikor reggel megint a vezérigazgatói szobába idézték Erdős urat. Most már nem félt annyira, de mégis vegyes érzései voltak, amikor alázatosan hajlongva belépett a zöldposztós ajtón. A Vezér hangja keményen csengett: —• Azt hallóm, Erdős ur. hogy maga saját- kezüleg adja masának az inzulin injekciót! •— Nincs pénzem, orvosra! — mentegetőzött a rabszolga, — De azt le hallom, hogy itt csinálja azt a dolgot, a hivatalban! zengett tovább a Vezér. Erdős ur megtörve vallott: — Igaz, méitősáe-os nr, de nem csinálok vele semmi zavart. Bemegyek a mosdóba, tíz óra körül. Egy pillanat az egész! Nem több, mintha innék egy pohár vizet! — És hol tartja a cókmókját? Itt az »fóliában? — kíváncsiskodott a Vezér. — Nem, kérem! — magyarázta alázatos készséggel a kuli. — Magammal hozom min- deanap az aktatáskámban., egy ki? alkoholos tartóban a ttikct, a fecskendőt, szóval az egész felszerelést! — Hozza be azt a holmit! Látni szeretném! — parancsolta a főnök. Erdős ur kirohani, majd egy perc múlva berohant, hozta kopott aktatáskáját és kirakta belőle az inzuliuinjekcióhoz szükséges dolgokat. A Vezér érdeklődve nézegette a kerek, kis nikkel tokot. kinyitotta, megszagolta az alkoholt, majd órájára pillantott: — Fél tiz! Túl van már ma azon a dolgon: isÉppen most akartam nekifogni! merte be könyörgő hangon Erdős nr. A Vezér felállt, kisétált az Íróasztal mögül: — Nohát rajta! Csinálja, itt előttem! Látni akaróba, hogyan megy ez a dolog!? -— fendelkezetl. Erdős nr rettentő zavarban volt, de ugvan- akkor mélyen meg volt tisztelve. Paranci! Parancs! Ha már muszáj, remeknmnkát akart produkálni gazdája előtt- És valóban olv ügyesen, gyorsan végezte el a kis műtétet, hogy a Vezér gratulált: — Bravó Erdőéként! Irigylem magát. Én. sajnos, ideges vagyok, nincs szivem magamba szúrni a tüt, ki vagyok szolgáltatva a doktoroknak! Másnap újra meg kellett jelennie az elnöki szobában. A Vezér kihnzta n pompás íróasztal középső fiókját. Csillogó holmik voltak benne, ég\ zárt üvegcsészében alkohol, az alkoholban szétszedett pravaz és a tűk. — Jó ez a felszerelés?! — kérdezte a Vezér. —- Isteni! — lelkendezett Erdős nr, szemét a fiókra függesztve. A főnök fel, alá sétált az óriási szoba i-u- ha szőnyegén . . . Hirtelen megállt, mindkét kezét alázatos tisztviselője vállára iette. még kacsintott is egy kicsit, úgy kérdezte hamiskásan. de mégis követelőén: — Nem adhatná nekem meg ezt a koszos kis injekciót. Erdőském?! Magának semmi, nekem pedig roppant kényelmes lenne. Itt vagyunk egész délelőtt egymás kezeügyé- beri! A cukorbajos hivatalnoknak a rémülettel vegves örömtől a hide® veritek ütött ki homlokán. Mi lesz ÍM? Siker, vagv bukás? Muszáj megtenni, amit a főnök kér. Erdős ur egyszerre imádkozott, reszketett, a családjára gondolt és élesen figyelt, amikor főnöke karján két ujja közé csípte a bőrt éa belényomta a tüt. A Vezér felszisszent. ■— Fájt?! —- kérdezte rémülten Erdős ur. — Nem! C’«ak szokásból sziszeetem! — ismerte be a Főnök. — Jól van Erdősként! Mi Is a maga keresztneve? Lajos?! Szóval, holnap rajra megcsinálja, Lajoskám?! —— Csak tessék csengetni értem! — mondta készségesen Erdős ur. A Vezér felvette kabátját, hangja egy kissé megkeményedett: — Felesleges figyelmeztetnem, hogy ezt a dolgot ne raesélgesse sehol. Még kiröhögnének! Erdős ur mélyen meghajolt: — Ne tessék félni, méltóságos-nr, éra tudom, hogy ez bizalmi szolgálat! Innen kezdve elszánt küzdelem kezdődött a két ember között. A Vezér lent akarta tartani alkalmazottját a szegénységben, kifi- áetni apró morzsákkal, hogy alázatos cselédje marad «or. akit becsengethet magához, mint szolgát. Erdős nr viszont, akármilyen mníya volt. mégis felfelé törekedett. És neki sikerült. Egy év múlva személyzeti főnök lett és címzetes aligazgató. Hiába, őnála volt TIT IP A KOMÁN SAJTÓ „ROMANIA* Mindig ctouiUuk » magyar nép hazafiasságát *s lovagiasságát. A lm>ú rok megvonásával amit évszázadul ig»z‘'ágtalur. ag Után jogos örökös jóvátétel- in k tekintünk a mag, a; malom idején követett telepítési politika folytán egységes magyar tömegek kerültek a román állam szivébe, mely kiterjesztette az uj állampolgárokra is a románokat illető jogokat, r.lé. gedctlenségck mutatkoztak? Nagyrészt orvosolták a panaszokat és azt in orvosolják., ami meg nem 1 üvetki .’betett Sorra. Minden elhatározással <■- a legnagyobb lojalitással. Az erdélyi magyar lapok, nyomdai terünk k>:k. pénzügyi és gazdasági jellegű intéznie- nyék nagy számát némelyek a román nemzeti politika gyengeségének tekintik. Nincs igazuk. Bár tudtuk, hogyan év miért történt mindez, mégsem akartunk pusztítani. Lehet, hogy más hibát követtünk el: megfelelő román intézményekről nem gondoskodtunk. De őzt is megvalósítjuk anélkül, hogy valamit is elpusztítanánk, vagy csapást mérnénk kisebbségeinkre, akármilyen nemzetiséghez is tartoznak. Magyarország politikai érzelmeit megértve s ugyanakkor szem előtt tartva jogunkat úgy, mint ezt Őfelsége körvonalazta, készek vagyunk megadni legszélesebb körben etnikai származásra való tekintet nélkül, kisebbségeinknek az összes jogokat, ha magukévá teszik a román állam érdekeit. Ezen ez utón és ezzel a rendíthetetlen elhatározással Magyarországnak több esetben becsületesen baráti jobbot nyújtottunk. És ez a kéz most is ki van nyújtva. Magyarország és Románia közötti konfliktus? Mi sohasem fogjuk provokálni. Magyarországnak pedig nem jelentene semmiféle előnyt, sőt: épp az ellenkezőjét. Kovács Imre szavaival fejezzük be: „A dunai népek ne feledjék. Pögy közös sorsuk van. Nincs már győző és legyőzött. Közelednünk kell egymáshoz. Nincs más kint. Nincs rnár semmi érteimé a revíziónak“. És az első lépést — amit már többször tettünk meg — most is megtesszük a kis balkáni és dunai népek lelki, kultúráiig és gazdasági együttműködése érdekében, mely együttműködésben az összes érdekek testvériesen egyesülnek. A közös fenyegetésekkel és veszedelmekkel szemben ugyancsak ez lehetne a jelszó. „ARGUS“: A pctróleüm-kormánybiztosság megszervezése az országos igazgatás belső ügye. Annak a gondoskodásnak bizonyítéka, mely egyik legnagyobb kincsünk kiaknázására és az ország érdekeinek megfelelő beszervezésére hivatott. Mi sem természetesebb annál, hogy egy kormány a petróleum- termelés és elosztás egységes ellenőrzéséről gondoskodjon. Az utóbbi időben a kérésiét emelkedett, mig a termelés érzékeny meny- nyiségben fogyott. Tekintettel arra, hogy s kőolajtermelés mennyiségétől és helyes eloltásától függ az ors2ág felfegyverzése és a nemzetgazdaságnak nyefsauyagokka) való ! ellátása, nem volt külföldi ösztönzésekre szükség. A kormány intézkedése egyik hőd- viselő félnek sem nyújt kedvezést, az utóbbi időben petróleumkivíteii hányadát senkinek nem emelték. A petróleum-kcrmánybiz- tcsság .felállítását az is szükségessé tette, hogy a mind jobban eme'kedŐ külföldi rendelések folvtáD komoly zavarok támadtak a belföldi ellátásban és megtörtént nálnnk. a petróleum hazájában, hogy îasi. Dolj, Caras- Severin megyékben este sötétben voltak s falvak, napokon át nem volt petróleum a lámpákban. A bukaresti kereskedelmi és iparkamara jelentéséből kitűnik, hogy a fővárosi ipartelepek és bérházak egyrésze nélkülözni kénytelenek a köolajsnvagot. Az ipar más ágaiban hasonló a helyzet és a kormány a fémipar és textilipar részére is kormánybiztosságot kell szervezzen. A petróleumipari kormánybiztosság nem változtathatja meg a kiviteli hányadokat, ez a kormány hatáskörébe tartozik, mely az ország politikáját i.ányitja. Gazdasági politikánk, épp úgy, mint külpolitikánk: békés célt szolgál, szem előtt tartva Románia semlegességét, vállalt kötelességeit és gssdasági érdekeit. „SEMNALUL“: Tannak még emberek, akik hisznek a váratlan békében. Az utóbbi hónapok eseményei valóban nem zárják kí ezt a lehetőséget. Halifax és Churchill leg- utóbbi beszédei és s biokád megszorítása azonban arra mutatnak, hogy s háború aş egyik fél totális győzelmével feg végződni. Ilyen győzelmet csak gazdasági eszközökkel lehet elérni. A francia—angol szövetséget a skandináv partok északi részén és Kis-Ázsiában lehet legérzékenyebb pontján támadni. Az indiai tengeri uí elzárása, iraki petróleum elvonása, afrikai benszülöt- tek feílázitása biztos német győzelmet jelentene, Az orosz—-német szövetségre viszont súlyos csapást jelentene a Balti-tengeri kikötök felé vezető orosz vasútvonal és a svéd ércek teljes birtoklása és s bakin petróleumforrások elfoglalása. A jelenlegi háború végcélja tékát: ft petróieuia, ® v&fc
