Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-13 / 34. szám
t, 1.1 B S 7 É A 7 19*0 t e b e u n r J 3. mii—rwriwffiii Háborús töivényeL, melyeket ma mit Igen keléssé lattasak. lisztetekbe« »fHúbora idején n törvények némák*' 'A civilizált nemzetek, hogy bebizonyítsák müvéltségük fokát, háborús törvényeket hoitak. Hábora kitörése esetén azonban sémáét sem szoktok hamarább elfelejteni, mint ezekét a törvényeket. 'LiVius, ü nagy történetíró szerint, ugyanazok a törvények megfelelnek békében és bábomban is, azonban vannak különleges háborús törvények is. Cicero szerint háború idején a törvények némák. ' • Ahogy előrehaladt a civilizáció, mind súlyosabbak lettek a háborúk. Miután a háborúkat nem lehetett elkerülni, az emberiségnek mégis valami eszközöket kellett találnia, amelyekkel enyhítsék és embersége- ^ébbé tegyék a háborúk borzalmait. A harmincéves háború után, amely Németországot . majdnem pusztasággá változtatta, Hugo Gro- ítiüsnak jutott először eszébe, hogy a háborúkat emberségesebbé kell teuni. Ú vetette ráeg az első háborús törvények alapjait, amelyeket azután számos tanácskozáson dolgoztak ki és' vitattak meg. Ilyen tanácskozásokat tartottak Parisban 1856-ban, Géniben 18ó4rben 9 18óS-ban, Szentpéterváron .1868-ban, Hágában 1899-ben, Washingtonban 1921-ben. Az utolsó simításokat a háborús törvényeken & Népszövetség eszközölte. I .'A háborús törvények, amelyek jelenben érvényben vannak, a következők:' A HADÜZENET  Hágában 1907-ben tartott értekezleten rjésztvevő tanácskozók megegyeztek abban, hogy a háborúskodást kél állam között előzetes értesítés nélkül nem lehet megkezdeni. Ez &z előzetes értesítés leltet hadüzenet, vagy feltételes hadüzenet jellegű ultimátum dg. A népszövetségi egyezmény szerint ugyanis a háború bizonyos meghatározott időpontban kezdődik és ugyancsak meghatározott időben végződik. Ä HADIFOGLYOK ÉS SEBESÜLTEK Valamikor 3 hadifoglyok a fennálló törvények és hagyományok szerint szolgák voltak, , akiket ki lehetett cserélni, vissza lehetett váltani, vagy fogságban lehetett tar* ;íani. Az 1874-ben Brüsszelben tartott értekezleten meghozták a hadifoglyokat illető törvényeket. \ Az 1864-ben és 1868-ban tartott genfi ér! tekezletekcn pedig megállapították a seoe- shitekre vonatkozó törvényeket. A kórháza : kát és kötözőhelyeket ettől kezdve vörös I kereszt jellel látták el, ezzel jelezve, bog/ 1 ott sebesültek vannak, tehát nem szabad a helyet megtámadni. Mindazonáltal a vörös j kereszt, jelet nem mindig tartották tiszte- j Jetben a világháború alatt és a spanyol polgárháború és a japán—kínai háború sebesültjeinek a helyzete is a lehető legkedvezőtlenebb volt. A TENGERI HÁBORÚ Az 1889-ben és 1907-ben tartott hágai értekezleten leszögezték a tengeri háború törvényeit. A tengeri törvények szerint a hadihajókat el lehet sülyeszteni anélkül, hogy személyzetük sorsával törődnének. A ten- ■ geralattjárókuak joguk van bármely hadiha- j jót megtorpedózni. Kereskedelmi hajókat ! azonban csak úgy lehet foglyul ejteni, vagy szétrombolni, ha előbb a személyzetét és utasait biztonságba helyezték. Tilkos tengeri aknák lerakása az utolsó hágai értekezlet határozata értelmében tilos. A LÉGI HÁBORÚ A hágai egyezmény értelmében tilo3 városok, falvak, nyílt települések és védtelen épületek bombázása. A világháború óta ezek a törvények holt betűkké váltak. Az egyez* menyeket nem tartják be és a nyílt városok bombázásával igyekeznek elérni a polgári í lakosság demoralizálását. A MÉRGES GÁZÁK I Manu törvénykönyve már kétezer évvel I ezelőtt eltiltotta Indiában, hogy háboruske- i dásnál mérget használjanak. 1914-ig a civi- í lizált nemzetek tiszteletben is tartották eze- I két az elemi törvényeket, amelyeket nem értekezleteken szögeztek le. 1922-ben Washingtonban tartott értekezleten tiltották el a mérge9 gázak és mérgező folyadékok használatát. Egy jegyzőkönyv, amely fenti törvénynek kiegészítője, eltiltja a bagteorológias módszerek használatát is a háborúban. Ezt a határozatot 1925-ben Genfben hozták és 1928-ban elfogadta a Népszövetség negyvenegy tagállama. ■'Ahogyan a francia haditudósító látja; „Nehéz háborút visel A „hidegvérrel" vivo iS habe- JF 1 ii ¥11 8F ÍN #,á"Í y rak» még a tűzoltók is honi» f ' * „ O fiaressofeiio* méltó hősiességgel küzdenek as mo$z hombavetá repülőgépeit okozta tűzvésznél  fiira=-orosz hábora a Manner- beim védelmi vonal elleni támadásokkal alighanem íjahb fejezetéhez érkezett, E hadműveletekhez az a nagy- arányban rendszeresített légi támadás vezetett, amelyet már hetekkel előzetesen megkezdték az. oroszok repülőgépei. A légi harcok történetében eddig nem ismeretes tömegben, százszámra megjelenő orosz gépek a németek lengyelországi hadjáratához hasonlóan, habár kevesebb sikerrel, a finnek légvédelmét, közlekedési vonalait és ezzel az utánpótlást igyekeztek lehetetlenné tenni. E légi bába- 1... ruskodás jellegére élénk fényt vet egyik Finnországba haditudósítóként kiküldött francia újságíró, aki lapjában a következőképpen számol be az utóbbi eseményekről: HELSINKI. Helsinkinek, a régi' Helsing- forsnak lakossága nem több 2Ö0.000-néI. Helyesebben ennyi volt. Ma természetesen jóval kevesebb, mivel itt is — akárcsak Abo városában — csupán az öregek maradtak. Nekem azt beszélték, hogy ez a szám alig ■ teszi ki a békebeli lakosság számának egynegyedét, azaz legfeljebb 50.000 embert. A többi háromnegyed nagyrésze a harctéren, vagy pedig a harcvonalak rnögöit van. Mindenesetre az ország szolgálatában áll. Úgy .hiszem, hogy egyetlen ország háborús erőfeszítése sem ért el slven arányokat, A polgári lakosság legnagyobb gondját az 'orosz bombavető repülőgépek támadásai képezik. Nyugodtan állíthatom, hogy nyugaton lebecsülik az orosz haderőt. Pedig tudnunk kel!, tudnia kell a szövetségesek kormányainak azt, hogy a finnek igen nehéz háborút viselnek, Es a tényleges igazság. Elég, ha felemlítem, hogy január 21-én, —. a finnek légyédekní jelentésének adatai rint -™ egyetlen nap alatt az ország területére 6700 bombát dobtak le. Ez az eset azóta többször is megismétlődött, Különösen az ország déli és nyugati városai szenvedtek borzalmasan, Erre vonatkozólag Hannuta Uuno nevelésügyi miniszter, aki egyben a propaganda- ügyet is vezeti, a külföldi sajtónak a kővetkezőket jelentette ui: Finnország igen kiesiny és nagyon gyenge ahhoz, hogy hathatósan védelmezni tudja a katonai jelentőség nélküli városait. Az országnak minden erejét a harcvonalak védelmére kell fordítania. Megmagyarázhatják a világnak, hogy a dolgok mai állása mellett még nyugati városaink szétrombold- sát sem vagyunk képesek megakadályozni, noha ezek voltak a múltban kulturális központjaink, Ez a miniszteri nyilatkozat eléggé rámutat arra, hogy Finnországnak nyomós külföldi segítségre van szüksége. Eleinte az orosz légi haderő csak nappal követett el támadásokat. Ma már éjjel-nappal bombáznak. Az orosz repülők először világitó bombákat dobnak le, amelyek fel- robbanásukkor vakító fénnyel világítják át a terepet, ekképpen leleplezve a támadások célpontjait. Aboban mintegy 800 házat bombáztak rommá. El lehet képzelni, a tél kellős közepén, a 35—40 fokos ridegben utcára került emberek sorsát. Természetes, hogy a hatóságok tőlük telhetöleg nyomban megkísérelték menedéket nyújtani az épen maradt házakban. Az oroszok általában százkilogrammos bombáknál nem használnak nehezebbeket. Ez a magyarázata annak, hogy a támadások esetén óvóhelyül szolgáló légvédelmi pincék a legnagyobbrészt sértetlenül maradtak. «■ A® oroszok megismétlődő légi támadásai i arra késztették a kormányt, hogy a barcvo- nairói vonjon el emitere két, ilyen módon növelve a tűzoltók számát; A tűzoltóknak ugyanis éppen olyan fontosságuk van, mint a harevonaifoeíí csapatoknak. Az u je ágok, amelyek — ámbár megkisebbedett terjedelemben — tovább is megjelennek, részletesen ismertetik a tűzoltók hősiességét. Éjt-napot egybevetve dolgoznak ők a bombázott városokban, a keletkezett tüzek elfojtásán. Ezek a megfeszített munkától fáradt, átnedvesedett, rájukfagyotí ruhában, 40 fokost hideg mellett fáradozó emberek valóságos csudákat tettek. Egyébként ez az egész nemzeti ellenállás, amely minden téren megnyilatkozik, teljes egészében meglepő. Mindezt különösebb lelkesedés és ábrándozás nélkül teszik. A finnek rendkívül tárgyilagosán gondolkoznak. Nem hisznek abban, hogy a végletekig ellenállhatnak az orosz kolosszusnak. Ezeknek hatalmas számbeli fölénye, magától ér- tetődőleg állandóan gomlct okoz nekik. De azért mindenki teljesiti kötelességét, azaz ellenállának, áruig csak lehet. Ezt a felfogást minden különösebb fellcngzö szólamok nélkül, lépten-nyomon hallani kheí. Ha a nyugati hatalmak segítsége nem válik gyorsabbá, ténylegesebbé, Finnországnak el kell buknia. A finnek, nemcsak az éghajlatot tekintve, de lelkiállapotuk szempontjából is „hideg“- vérrel viselnek háborút. Higgadt gondolkodásuk mellett nem alkotnak maguknak bálványokat. Mannerheim ■ homoknak távolról sincsen akkora népszerű sége, amennyire például Franciaországban megnyilvánul a rokoaszenv Gamelin tábornok iránt. Kétségtelenül nagyon tisztelik. Igen értékelik. De csupán ennyit. Népszerűsége nincs. Semmi különösebb lelkesedé«- nern támadt iránta. Ha finnek beszélnek, n>. a benyomásom, hogy — La nem lelt volna o, lett volna másik és — mit sem változtató./ az a dolgok menetén. Ez a háború h<m egyetlen ember háborúja, sem nem egy vezér“ háborúja. Az'egész nemzet háborúja .ez. A legelemibb védelmi mozzanata egy Lazát ségnek. Ami a háborún kívül még különösebben foglalkoztatja a finneket, erkölcsi helyzetük. Minden beszélgetés során a legegyszerűbb embertől az intellektuelig, akár politikus, akár katona legyen az illető, mindéfcik igyekszik megmagyarázni a háború kitörését, ho* gyan kísérelték meg elkerülni azt és mennyi áldozatot hoztak volna emiatt. Az újságok már sok bizonyítékot közöltek errevonatko- zólag, bejelentették a Kék Könyv, majd u Fehér Könyv megjelenését, amelyek xz orosz—finn tárgyalásokra vonatkozó egész diplomáciai anyagot felölelik. Ettől eltekintve, az élet eléggé tülkein mederben folyik, ha figyelembe vesszük azt az óriási katonai erőfeszítést, amit az országnak tennie kell. Majdnem minden üzlet nyitva van. Az iskolák, ha szőkébb keretek között, sokszor csupán a rádiókozvetitésre szorítkozva, de mégis működnek. A harctérről érkező ú jabb tudósítások azonban félreérthetetlenül rámutatnak arra, hogy az orosz haderők nyomása mindinkább érezhetővé válik. Küszöbön áll tehát a háború újabb fejezete, Talán tragikus vége követe kezik. Ä küzdelmes évek ellenére Megyeit* súlyozott, elégedett ember vagyok I — mondja a jubiláló Stefanidesz József I A Thalia kitűnő karmestere életéről és munkájáról óes^és az Ellenzéknek KOLOZSVÁR, február 12. Nagy szeretettel várt ünnepi estre készül a kolozsvári Magyar Színház. Február tizenötödikén, e hét csütörtöki napján a Három a kislány előadása keretében ünnepli meg 35 éves jubileumát a színház kiváló karnagya, Stefanidesz József. A jubiláns színházi est valósággal családi ünnepnek számit, hiszen az a ritkaság teszi érdekessé és bensőségessé, hogy a színház népszerű és köztiszteletben álló, kitűnő karmestere ezt a hosszú időt végig itt töltötte Kolozsváron, ebben az öreg városban, ahonnan nem tudott és nem akart elszakadni, sőt, amint mondja, ő már nem is megy el többé innen. Egy operett-próba szünetében beszélgetünk Stefanidesz Józseffel, akiről igazán nem hinné el senki, hogy 35 éve dirigál a karmesteri emelvényen. Hihetetlen fiatalos, energikus, munkabíró. Nagyképzettségü muzsikus, aki mindig kifogástalanul látja el fel- í adatát, vérében van a zene e fárasztó munkáját, amely nemcsak zenekartvezénylo, de zenekart betanító, kórust csiszoló pedagógiai munka is fáradhatatlan frisseséggel végzi. Jubileum. Ebben a szóban mindig van egy kis nosztalgia, egy kis fáradtság. Aki jubilál, az már inkább hátranéz s emlékeiben él inkább, mint a jelenben és különösen a jövőben. Ez az igazság egyáltalán nem illik a jubiláns karmesterre. ~ Tele vagyok munkakedweí — mondja ■ —- s szívesen nézek a jövő elé. Minden vágyam, hogy sokat dolgozhassak még egészségesen, mert azt hiszem, sokkal jobb dolgozni. mint betegen feküdni. És nagyon szeretném megérni a lányaim boldogságát is ... NÉMET SZÍNÉSZ VOLT STEFANIDESZ JÓZSEF Árra kérem Stefanidesz Józsefet, hogy beszéljen az életéről. •—• Hogy a legelején kezdjem — feleli — régi zenészcsaládból származom. Apám, Stefanidesz Vince, kitűnő zenész volt, fivéreim, a budapesti Károly és a Bécsben dolgozó Sándor, neves karmesterek. Magam tizennyolc évig tanultam zenét, de először mégis színész voltam. Sebuch Maliid, a meiningeni udvari színház volt hires tagja, német szini- ískoíát nyitott Pesten, ott tanultam egy darabig nála, aztán felcsaptam német szinész- '< nek Első szerződésem Csernovicba szólított, aztán négy évig játszottam Németország különböző városaiban. Legutolsó szerződésem Königsbergbea volt. Ez alatt az idő alatt a legszélesebb ellentétü szerepekben játszottam. Mint például az Othello Jagójái és a Szép Heléna Menelaosát. De végül is rájöttem, hegy zenei tanulmányaira és felkészültségem engem is a karmesteri pulpitusra vonz. Kolozsvárra kerültem, ahol akkoriban Megyeri Dezső volt a színigazgató. Három évig, mint zeneigazgató vezettem a színházat s mint karmester én vezényeltem az uj színházban is az első előadást. Azóta egyfolytában kolozsvári karnagy vagyok. Régebben nagyon sok operát is vezényeltem. Több alkalmam volt, hogy elmenjek innen, de in- tartott az, Rogy itt szeretek, megbecsültek. hogy ezer szál idekötölt. Aztán ne«* vagyok az a bizonyos könyöklő típusa ember, sose tudtam magam adminisztrálni, sose szerettem beszélni, nagy szavakat használni. Mindig « munkám beszélt helyettem» ■ Elégedett? — Hála Istennek, azt mondhatom: igen. Kiegyensúlyozott, nyugodt s mélységesen vallásos ember vagyok. .Mint ilyen, fatalista., aki hiszi, hogy még a mai szörnyű időkbe» is Istenben bizva kell reménykedni a jövőben. ILY ÉS MARIKA Mikor leányairól beszél, felcsillan a aemr- s még a hangja is csupa szeretet, ■— Nagyon boldoggá tesz, hogy Ily itt va» és játszik a jubileumi estélyemen —- mondj»..-— És ahhoz mit szól, hogy férjhezmegy ét ott akarja hagyni a színpadot? = Tudja ■— feleli — két lányom dolgába soha bele nem szóltam, sem én, sem a feleségem. Az én gyermekeim sose mondják, bogy megakadályoztam valamiben. Jó gyere* kék ezek. Ha Ily, aki most nagyon 6zerelasee, férjhez megy és huszonegyéves korában, pályája kezdetén otthagyja a színpadot, az 5 dolga. Ha megbánja később, az is az ő dolga. Ók intézik a saját életüket, arait főznek, egyék meg. — És Marikával mi van? —- Marika aztán egészen kirepült a fészekből, Négy éve van külföldön, egy évig Párisbar. volt, most már hosszú idő óta Francia-Észak afrikában él. Imádja az esetik«?» gyönyörű vidéket, nagyszerűen birja a klímát. Éppen most irt a napfényes Casablancából. Eddig Rabatban, Fezben, Tuniszban volt szerződésben, most már régebben Casablancában van. Nemrégen a hegyek kozott pihent, ahol többezer méter magas gyönyörű üdülőhelyen sizett is. Már régebben Ígéri, hogy hazajön, de félek, hogy ez egyelőre csak ígéret marad ... — Mondjon ei valami kedves epizódot a> életéből... Elgondolkozik. Aztán emlékeiben kutatva, mosolyogva elmeséli a következő kedves esetet: — Annak ellenére, hogy nagyon megértő ember vagyok, sohasem engedtem a szubor dinációból. Egvidőben több hires kolozsvári cigányprímás játszott a zenekaromban a színházban, igy Puskás Béla, Körösi Dudus iá. A Gésák egyik előadása alatt történt, hegv Berky Lili, aki Roily Polly számát a súgó- lyuk mellett énekelte, játék közben állau dóan ledobott egy krajcárt Dudusnak, az pedig visszadobta. Ez igy ment egy darabig, szabályosan teniszeztek azzal a krajcárral- Ez nagyon bosszantott engem s mindkettőt felírattam, mert mindig megtartottam a zenekarban a fegyelmet... — Gázsivesztésre Ítélték őket? — Oh, dehogy — feleli s a szigorú karmesterből kiütközik a színház ..Stefi papáii uak“ jó szive — csak megdorgál latiam ők"'- Na, nem volt igazam? Igaza volt. persze, bogv igaza volt... <*«. W
