Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-11 / 33. szám
/ () 4 a február 1 1 ■ to fßgglSBBlűfLü:, *■ ■iYiry-r*tfîrig-"'‘ Ä >u pkí>/o:- cgi munkának ‘*KV •k «Upel'sc, liojiy abban a Icgkisol b omberm k is Uo/óssőgl munkát kell ad* im és ko/osscRÍ munkát kell vállaltit.u Ai cRvliá/i íiiv.v altiaknak' az « kötele zettsó.ge, különösen faluhelyen, ho^y ilyen küzos.$évji munkát \ őrző ént be trek ke neveljék tagjaikat. Azoknak az egyházi hivatalnokuknak, akik ma Igénytelenek népkö. ősségi inunkat ' «1“ lalni. sürgősen kell iţomloskotiniok orról, hogy ezt a inunkat helyettük \a laki más, általuk nevelt alkalmas ember átvegye. Ha valamelyik faluban vagy tárosban nincsenek közösségi munka végzésére és vezetésére alkaU más személyek, akkor nagyon el kell ELLENZÉK ebben n dologban marasztalnunk’ az egjliáZii vezetőket, mert. nekik keljeit volna ilyen emberek neveléséről gon 1 doskodniok. Csak helyeselni tudjuk azt az elvet, hogy a Népközösség helyi tagozatának, intézőbizottságának, az illetu hejlység lelkipásztorának, a megyei tagozatok intézőbizottságában az illetékes e&pe leseknek és az országos szervezet in- lézötestiileteiben a püspököknek hivn tálból biz to .Unnak helyet. Ilyen módon az egyház vezetöhivatalnokainak módja ! van az irányitás és vezetés nagyhord ' erejű munkájában az egyházak igazi ér dókéit képviselni és a Népközösségnek az erkölcsi támogatást megadni. A „vülekezetek lelkipásztorai nem1 nézhetik tétlenül, ha u gyülekezet tag , „emzetl élet lepton.losubb kérdő selben nem ériének egyet, sót nyilván gyűlölik egymást. Minden ily* n esetben kötelessége a lelkipásztornak a *'vűlölködö felek kibékitésé-t szolgáin«. \ljry Ítéljük, hogy a népközösségi munka eddigi menete tiszteletben tnr-v tóttá azokat a normákat, amelyeket a tiszta keresztyén gondolkozás alapján felállítottunk s c munka vezetősége „Lm vár többet az egyházi hivatalnokoktól, mint amennyire mi mutattunk: rá de ezt a feladatvállalást minden bi* zonnyal joggal elvárja azoktól. (Kiáltó Sző.) A katolicizmus sohasem mondott Ic arról, hogy a kereszténység egységét helyreállítsa. Főkép a skizmatikus ke leti egyház volt Róma dicséretes tóreío v őseinek állandó várgya. Amig Bizánc volt a keleti egyház törzsöké, Róma áparkodása az Aranyszarv tájékán sürgőit s később, amikor Bizánc öröké keleti szlávokra szállt át, a római ^propaganda Moszkvát választotta célpontjául. Róma már a görögökkel szemben is igen nagy szabadelv iiséget tanúsított. Az 1274-i lyoni zsinaton X. Gergely pápa csak a Filioque elfogadását kérte a görögöktől s már ugv tetszett, hogy az egység létrejő. A nyugati vendég szeretet és a keresztény testvériségi sok más jele íellelkesitette a keleti követeket s ebben a nagylelkű mámor ban a latin krédót énekelték. Otthon azonban haraggal és visszavonással fc* gadíák a jó hirt. Megbízóik azzal vádolták őket, hogy az ortodoxia álláspontját nem védelmezték kellő erély- ,Jye! s bűnös engedékenységgel viseltettek a „latin eretnekséggel“ szemben. Nem járt több eredménnyel az Í1439-Í Firenze*Ferrara i zsinat sem. Eî idő tájt Bizánc már a téfljes züllés állapotára jutott s alig egy emberöltő múlva lebukott a kereszt a Szófia-tem- plcni kupolájáról. A keleti egyház öröké az orosz pátriárkákra szállt. A katolicizmust a lengyel királyság képviselte. Az orosz és a lengyel hatalom között ilyképpen el Jceriilhetetlen volt az összecsapás. Már«« már úgy tetszett, hogy Lengyelország kerekedik felül s magába olvasztja a moszkoviíia birodalmat. A lengyel fel-* ségjog alá került területeken a római egyház igen eredményesen dolgozott. Az unitus mozgalom a XVI. században érte el tetőpontját s a görög«<egvesiiíi Egyház formulája eredményes áthidaló megoldásnak ígérkezett. A XVII. és a XVIII. században fordult a kocka s az újjászervezett orosz birodalom víssza- irzoritotta a lengyel befolyást s a ka SÖolikus Lengyelországot is bevonta halalmi körébe. A cárizmus és az orosz Egyház minden eszközzel azon volt, hogy a lengyel uralom „átkos emlékét“, a görög-katolicizmust megszüntesse. 'Az évszázados irtőmtinka sikerrel is járt, mert a volt keleti lengyel tartó-* jmánvok lakossága visszatért az ortodoxiához s az unitus egyház csak szórványosán tudott fennmaradni. Közben az orosz egyház mind több protestáns «lemet olvasztott magába s ennek arányában mind távolabbra került Rórná lói. Mégis e kor volt tanúja a római "propaganda erőteljes ujjáébredésének. Ez a fordulat jórészt annak tulajdonit- ható, hogy az apostoli lelkű XI. Piu? pápa sokáig volt varsói nuncius s Z!i HnrrixíYÍ Zsolt• Szegé?w A magyar történelemnek tragikus alakja (Mátyás ki»é!y fia, Torts* lisa». Harslnyi Zsolt al b**«- í feaera'dó osa*y ar xeB*i*9*9»*' «őf éeoít al*9Ba©ilik m*h * kfttet >60 oldal. fűi*'* 1*1 4í.i»l az Elleniét Kolosivá» Piát a IjÜ&irti. Vidékr* «t#nvétt*l ia «íiiíUjtó Kérje $ köíiyvuidoaeigak jegyzékéi, oroszországi tartózkodása alatt megte- | remtette a népies jellegű katolikus hit* « terjesztés feltételeit. A forradalom és l a cárizmus bukása még növelte a pre zelita munka esélyeit. Rónia apró ! missziókkal árasztotta el a forrongó j Oroszországot, melyeknek élén egy- egy törpe Possevino állt, készen arra, hogy a XVI. század nagy jezsuitájának mintájára megkísérelje Moszkva meghódítását. Élelmiszert és orvosságot osztottak szét az éhezők és betegek között, vagy lelki vigaszban részesítették őket, de nem sok eredménnyel. Az orosz nép tömegei közönyösek maradtak a római igével szemben 8 még nagyobb volt az akadály, amit a bolsevista kormányzat cinizmusa és hideg megvetése támasztott A belső-orosz misszió eredménytelensége arra birta Rómát, hogy a világ minden részében elszóródo't, többmilliónyi orosz emigráns rokonszenvén keresztül érje el kitűzött célját. Az emigránsok erkölcsi és anyagi támogatásban részesültek és egymásután alakultak a felkarolásukra szolgáló szentszék« bizottságok, intézetek és folyóiratok: a „Pro Russia*4, a „Collegium Russicum“, az „Orientálja Christiana“, az „Irenikon“ stb. A munl : eredményesebbé tétele céljából Róma a nagy szerzetesrendekhez 20 évi borzalmas szenvedés után végre msggxógxuííam 900 Sadie Carol nr Bukarest. Suburbs«'’* . . a- Katiim. Írja nekünk, hogy 20 évig ssseovédett KJ ornorbajban ín coni sein tudott aut ihiií, hogy fájdalmai ne lettek volna. De Íme, segítségére jött a kiváló GASTRO I). gy«Vy- szer és 3 üveg elhasználása után meg-zaba- tiult szenvedéseitől. Ma. miután 2 éve eltelt, hogy meggyógyult, köszönőlevelet ir nekünk, amelyben felemlíti, bogy a betegsége azóta sohasem ismétlődött meg és reméli, hogy példát mutat mindazoknak, akik eddig még nem találták meg betegségük orvosságát. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, >agy postán megrendelhető 150 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertárában, Bucureşti, Calea Victoriei 124. Orvosok i ajánlják. * 8 fordult. Mercier biboros az Amay-sur- Meuse i benedekrendi apátságban ál landó találkozóhelyet létc-sitett latin és görögszertartásu papok és szerzetesek számára, ahol felváltva végzik a latin liturgiát és Aranyszáju Szent János liturgiáját. A benedekrend, ez a legősibb katolikus szerzetesrend, a maga egyetemességében tiszteletteljesen bár, de elutasította a római fellii- vást. A dominikánusok és a jezsuiták már több fogékonyságot tanúsítottak, ami főképp azzal magyarázható, hogy a prozelitizmus céljaiknak eredetileg Ls inkább megfelel. Ma már a katolikus szervezetek az egész orosz emigráció felé kiterjesztették gondoskodás* j sukat, bár kevés eredménnyel. (—) BABAHÁZ KATHERINA MANSFIELD NOVELLÁJA Mihelyt a jó öreg Hayné Burnelléknéi tett látogatása után hazaérkezett a városba, babaházat küldött a gyermekeknek. Akkora babaházat, hogy Pattnak a fuvaros segítségét kellett igénybe vennie, hogy be tudják vinni az udvarba. Ott állt két egymás tetejébe állított ládán, az éléskamra ajtaja mellett. Nem ázhatott meg, hiszen nyár volt s talán, ha kis ideig kinnt áll, elveszti festékszagát s be lehet vinni a lakásba Mert olyan fesiékszag áradt belőle (azért mégis szép az öreg Hay- nétol: kedves, figyelmes dolog), hogy az, ember fejfájást kapott tőle, sőt belebetegf.d- betett — legalább Beryll néni véleménye ez volt Mielőtt lehúzták róla a ponyvát. De mikor aztán lehúzták... Akkor ott állt az olajfestékkel sötétzöldre pingalt, Világossárga foltokkal tarkított babaház, A tetejére ragasztott két kis kémény pircsia és fehérre volt festve, az aranybarnára lakkozott ajtó karamell-cukorkára emlékeztetett. Négy igazi üvegből készített ablakát széies zöld esik osztotta táblákra. És kis ledett. festett tornác is volt rajta, amelynek párkányához apró, megkeményedett festék- golyócskák tapadtak. Tökéletes házacska volt. Baj is az, hogy festékszaga van! A szaga hozzátartozott az újsághoz, az örömhöz, amit okozott. — Nyissátok ki hamar! A kampó a ház oldalán nehezen engedeti. Patt a zsebkésével nyitotta ki. Akkor kitárult & ház belseje, az ember csak állt és egyszerre csodálkozhatott el a szalonon és az ebédlőn, a konyhán és a két hálószobán. Minden házat igy kellene kinyitni. Miért nem nyílnak igy a házak? Mennyivel érdekesebb ez, mintha az embernek a kulcslyukon kell bekandikálnia holmi szegényes, kicsi előszobába, hogy egy fogast lásson és két esernyőt. Nem igy kivánna-e az ember bepillantani a lakásba, amelynek az ajtaján kopogtat? Talán igy bontja fel az Isten a házakat, mikor éjnek éjszakáján egy angyal kíséretében csendes sétára indul.-— Ó, ó — sóhajtoztak a Burneíl-gyere- kek, szinte kétségbeesve örömükben. A ház túlságosan szép volt. Meghaladta képzeletűket. Minden szoba fala kárpitozva volt és minden szobában arany-keretbe foglalt kidolgozott festmények voilak a kárpitra akasztva.  padlót a konyha kivételével mindenütt vörös szőnyeg borította Vörös püissfölelek voltak a szalonban, zöld plüss- fotelek az ebédlőben. Asztalok, finoman megvetett ágyak, bölcsők, kandalló, pohárszék pici kis tányérkákka! s nagy korsóval. Hanem arai Keziának mindennél jobban tellett, asui irtózatosan tetszett neki, az a lámpa volt. A parányi, borostyánsárga lámpa fehér üvegernyő alatt állt az ebédlőasztalon. Meg volt töltve, mingyárt meg is lehetett gyújtani, noha természetesen nem lehetett meggyujtani. De volt valami benne, ami olyan volt, mint a petróleum s mozgott a lámpában. La megrázta az ember. A baba-papa és a baba-mama merev tagokkal ültek a szalonban, mint a szélütöttek s két gyermekük a fejük felett a hálószobában, tulajdonképpen nagyok voltak a babaház méreteihez képest. Szinte nem is illettek a bababázba. De a lámpa tökéletes volt. Valósággal rámosolygott Kéziára s mintha azt mondta volna: ez az én otthonom. A lámpa igazi volt. A Burnell-gyerekek alig várták másnap reggel, hogy iskolába mehessenek. Alig várták, hogy mesélhessenek a többieknek a babaházról, leírhassák nekik, hogy még csengetés előtt eihenceghessenek vele. — Én fogom elmondani — hangoztatta Isabel — mert én vagyok a legidősebb. Majd aztán ti is beszélhettek róla. De először én mesélem el. Ez ellen nem lehetett tiltakozni. Isabel szeretett fontoskodni, de mindig övé maradt az utolsó sző; Lotti és Kézia nagyon jól tudták, mekkora az idősebb hatalma. Csöndben loholtak az ut szélén a margaréták közt. — Azt is én szabom meg, ki nézheti meg a gyerekek közül először. A mama mondta. Csakugyan: megengedték nekik, hogy amig a babaház kinn áll az udvaron, minden nap meghívhatják két isknlástársnőjiiket megnézni a babaházat. Persze, nem uzsonnára, vagy hogy a házban rosszalkodjanak. Szépen, illedelmesen kell viselkedniök az udvaron, miközben Isabel elmagyarázza nekik a babaház szépségeit. Lotti meg Kéziával boldogan bámészkodik. De akármennyire siettek, mire a gyermek- játszótér kerítéséhez értek, megszólalt a csengő. Csak annyi idejük maradt, hogy ledobják a kalapjukat és a helyükre surranjanak. mielőtt a tanitónéni bejön. így hát ísabell azzal kárpótolta magát, hogy igen komoly, titokzatos képet vágott s odasugta a tenyere mögül a szomszédnőjének: „Majd a tizpercben mesélek valamit.“ Végre csöngettek. A lányok körülvették îsahelt. Oszlá!vtár«női vetélkedtek egymással. ki karoljon beléje, ki sétálgasson vele, mindegyik hízelegve mosolygott reá és azon igyekezett, hogy a legjobb barátnője lehessen. Valósággal cerelet tartott a játszótér szélén, a fenyőfák alatt. A leánykák vihogva. lökdösve tolongtak körülötte. Csak két kislány maradt ki s csoportból, a kis Kelvey-lányok. Isten ments, hogy a Burnell-gyerekek közelébe merészkedtek volna. Bizonyos, hogy szüleik, ha tőlük függ, nem abba az iskolába Íratják be őket, amelybe a Búinell-gycrekek jártak. De hát nem tehettek egyebet. Ez volt a környék egyetlen iskolája. Ennek következtében a környék valamennyi csöppsége összekerült benne, a bíró leánykái a doktor leánykáival, a kereskedő gyermekei a tejesasszouy gyermekeivel, nem is szólva egész sereg haszontalan. ro?9z kis fiúról. Azonban mindennek van határi 8 a határvonalat a Kelvey-gyermekeknél húzta meg a közvélemény. Şok gyermeknek szóba sem volt szabad állnia velük. Magától értetődően a Burnell-gyermekeknek sem. Lgy mentek el mellettük, orrukat finteritva, mintha észre sem vennék őket s mivel viselkedésük irányadó volt- a többiek sem vették észre a Kelvey-gycrmekeket. Még a tanítónő is más hangon beszélt velük s valahogy idegen mosollyal pillantott a többiekre, ha Lil Kelvey néhány szál rettentően közönséges mezei virággal igyekezett kedveskedni neki. Anyjuk keservesen kereste meg kenyerét: szorgalmas, derék mosónő volt, házakhoz járt. Ez bizony baj. És Kelvey ur mit csinált? Ja. azt senki se tudhatta biztosan, azt beszélték, hogy a fegyházbafi ül. Tehát egy fegyenc és egy mosónő gyermekei voltak. Finom urigyerekeknek való társaság! Ügy is néztek ki. Isten tudja, miért járatta Kelvey« né őket olyan feltűnően. Az igazság az. hogy azokban a rongyokban jártak, amiket Kelvey- né koldult össze, ahol éppen mosott Lilnek, ennek a szeplős, megtermett, csúnya leánykának ruhája például egy Burnelléktől kapott zöld asztalterítőből készült; vörös bár- sonyujját Logánék függönyéből szabták. Fe- jebubján ülő kalapját valamikor Leeky kisasszony, az éltes postáskisasszony hordta: hátul fel volt hajtva é9 széles, bíborvörös rózsa díszítette. Lil olyan volt. ha feltette, mint egy kis madárijesztő. Muszáj volt nevetni rajta. Húga, Elsie, hálőingre emlékeztető. bos9zu, fehér ruhában járt s fiuo*- pő volt a lábán. Különben akármibe bnitathatták volna a kis Elsiet, éppen olyan furcsán festett volna. Feltűnően vézna, rövid- hajú, kerekszemü gyermek volt, kis fehér bagoly. Mosolyogni még senki sem látta s csak ritkán szólalt meg. Lil nélkül cgv lépést sera tett, két ujjúval Lil szoknyáidba kapaszkodott, igy járta az életet. Bárhova ment, Lü Elsie nyomában volr. A játszótéren. iskolába menet és iskolából jövet. rloi ment Lil s Elsie mögötte tipegett. Ha akart valamit, vagy kifulladt, raégránsratta Lil szoknyáját. mire Lil megállt és hátranézett. A két kis Kelvey-lány nagyon jól értette egymást. Most a játszótér szélén kuksoltak. Senki sem akadályozhatta meg. hogy végighaUgassák. miről folyik a beszéd Babel körül. Mikor a leánykák megfordultak és gúnyosan feléjük nevettek, l il szokás szerint egvösiói';- tn. zavartan mosolvgott. a kis EBie pedig mereven bámult mass ©Iá» i ■ MOS SKVA
