Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-11 / 33. szám

Ißir/ENlZßX

it

VÁMSZER GÉZA:

Az erdélyi magyarság húszéves f aluntunkája

Y

A világháború utáni uj államalakulat az erdélyi magyarságot kisebbségi sorsbahullá- sakor minden tekintetben készületlenül találta. Rövid kábultság után ráeszméltünk — eleinte ugyan csak elvileg — annak szükségességére, hogy csupán a magyar falusi tömegek megmentésén és azoknak az erdélyi magyar egységbe tömörítésén keresztül tudjuk nemzeti célkitűzéseinket megvalósítani és önmagunkat, a vezető középosztályt fenu- i artani. Ösztönszerüleg belső ügyeinkre és a falu népe felé terelődött a figyelmünk. Rájöttünk arra a nem éppen uj igazságra, hogy az erdélyi magyarság gazdasági, és kulturális kvíe a 70 százalékos falusi földművelő osztály helyzetétől függ s igy azt xnár önérdekből is kell erősítenünk, nehogy idővel mindnyájan elsorvadjunk.

Az lett volna a cél, hogy .ezzel a munkával az erdélyi magyarság újjászületését ■ előkészítsük .amit a szunnyadó népi erők kiaknázása, felkutatása és a magyar vérkeringésbe való átömlesztése révén Valósíthatunk' meg. S ha mindennek fontosságáról meg voltunk győződve, akkor ösztönösen azt is ereznünk kellett, hogy ezt a konzervált népi erőt legtisztábban és legkönnyebben az egytömb- ben élő és hagyományaihoz féltékenyen ragaszkodó székely falusi népnél lelhetjük fel.

Ilyen célok és hivatástudat mellett sok jószándék indult el a magyar falu, a székely nép felé. Erőt és lendületet adott c munka terv megindulásakor az a tudat is, hogy a háború előtti évtizedekben annyira eltávolodott a városi magyar, falusi népétől, hogy ezt a szakadékot csak nagy felkészültséggel lehet áthidalni. Épp ezért érezte mindenki, hogy a legelső teendő megismerni a falut és népét igaz képében és lényegében. A néo leikéhez legkönnyebben úgy férkőzhetünk, ha szellemi és tárgyi alkotásait gyűjtjük és életkörülményei iránt szeretettel érdeklődünk. Ezzel a munkánkkal kettős célt érhetünk eh Bizalmat keltünk a népben a városiak iránt és a néprajzi adatok gyűjtése közben mi is megtanuljuk helyesen becsülni és értékelni azoknak alkotóit, a népet, amely a miénk és amelyért minden áldozatot meg kell hoznunk. Ekkor sűrűn hallottuk e jelszavakat: íj falut és várost közel kell hozni egymáshoz, mit adhat a falunak a város és viszont, cl kell oszlatni a falu bizalmatlanságát a várossal szemben, 3 városi mutatkozzék a falu népe előtt szóban és tettekben mint a nép igaz barátja és igyekezzék tudásának, és jövedelmének feleslegéből a falunak is juttatni. N© mindig kérjünk, hanem adjunk is a falu népének, stb. És valóban, a mindenért lelkesedni tudó ifjúságot megkaptak 0 szép szavak és tennivalók, amelyekben benne volt — ha rendszertelen keveredésben is —— az „etimológia1"4 vagyis á i:m-piumereMtidomény44 minden elméleti és gyakorlati ága, legfeljebb annak tudományos megalapozottsága nélkül. Mivel magam is a legelső magyar falumunkások köze tartoztam, saját tapasztalataim alapján láttam és látom ma is a hibákat, amelyekkel akkor* munkánk járt. Már első kísérletem, mikor lő középiskolás tanulót egy hétig vezettem az alcsiki falvakban, meggyőzött arról, hogy kellő előképzettség nélkül a fiatalság vsak. szórakoztató kirándulásnak tekinti az egészet és még a legkomolyabb fiuk sem sokat tanulhatnak belőle, főként, ha tömegesen mennek a falura. Először tehát általános ismereteket kell adni a népismereti tudomány különböző, de egymással mégis Összefüggő mellék, vagy segédtudományainak céljáról és eddigi eredményeiről. Mi van már Össze* gyűjtve és feldolgozva az illető vidékén, mi vár feldolgozásra. Milyen módszerrel kell a munkának nekifogni. Mire kel! vigyázni, a néppel való érintkezésnél és az adatok gyűjtésénél, De tekintettel kell lenni arra is, hogy milyen szakmáju és miijén általános műveltségű az illető.

Természetesen a hibák részben kisebbségi körülményeink miatt nehezen voltak kiküszöbölhetők, de sok tekintetben maga a fiatalság egyenkint és összességében önmagát is okolhatja. A mozgalmat kissá saját felfedezésének tekintette, anélkül, hogy a mult század hasonló mozgalmairól tudomást vett volna.

Minden Magyarországról vagy a Felvidékről érkezett falukutató irányzatnak hívévé szegődtünk, amelyhez még a román Gusti- léle rendszernek a hatásait is hozzászámíthatjuk, pedig az csak kivételesen nagy pénzzel rendelkező és intézményesített falumunÉs Isabel meséit, mesélt tovább. Hangja dagadt a büszkeségtől. A szőnyeg nagy meglepetést keltett, de a finoman megvetett ágyak, a tűzhely és a sütő nem kevésbé.

Mikor befejezte, Kézia belekotyogott: „A lámpát elfelejtetted, lsabel“.

1 — Ja, igaz — mondta Isabel. —• És van égy gyönyörű kis lámpa 3 házban, sárga alvégből, fehér ernyővel. Az ebédlőasztalon áll Olyan, mint az igazi lámpa, i — A lámpa a leggyönyörűbb’ — kiáltotta Kézia. Ügy erezte, hogy Isabel korántsem emelte ki eléggé a kis lámpa jelentőségét. De ezzel senki sem törődött. Isabel kiválasztotta a két lányt, akik délután eljöhetnek megnézni a babaházat, Emmi Colet és i e- ua Logant választotta. Mikor kiderült, hogy mindenkire sor kerül, a lányok azt sem tud- jták, hogyan hizelkedjenek Isabelnek; sorra ölelgették, mindegyik magával Ekarta cipelni. Mindegyiknek volt valami titka, amit sürgősen közölni akart vele. „Isabel az én barátnőm“,

De a kis Kelvey-íányokka"! senki sem törődött s nem volt mit haílgatníofc. j Múltak a napok. Minél több gyerek látta á babaházat, annál nagyobb híre lett. Csak erről volt sző az iskolában, valamennyi róla áradozott. Egyik a másiktól kérdezgette: „Láttad már a Burneílék babaházát? Ugy-e, gyönyörű?“ „Ti még nem láttátok? Nahát!“

Még a szünetben is a babaházat tárgyalták. Az iskola a fenyvesben ült. A leánykák nagyot haraptak vastagon kent vajaske- nvérükből, a kis Kelvey-lányok újságpapírba csomagolt lekváros kenyerüket majszolták s amennyire lehetett, a többiek közelébe húzódtak, hallgatva, miről beszélnek.

{ —- Marna •— mondta Kézia -— hadd hívjam el egyszer a Kelvey-íányokat is.

— Nem lehet, Kézia.

—■- Mért nem lehet?

, —- Eredj a dolgodra, Kézia. Nagyon jól

tudod, hogy miért nem lehet.

A Kelvey-lányok kivételével már valamennyi iskolatársnőjük látta a babaházat. Ezen a napon a téma elvesztette érdekességét.

A szünetben történt. A gyerekek a fenyvesben időztek s amint a Kelvey-iányokra pillantottak, akik -—• mint mindig — félrevonulva s beszédjükre fülelve majszoltak az ujaágpapirosból, kedvük kerekedett komisz- kodni velük. Emmî Colo kezdte el az înger- kedést.

— Kelvey Lil cselédnek megy, ha nagy lesz.

— Rémeő — mondta Burnell Isabel és Emmire pillantott. Emmi sokatmondóan csámcsogott és Habéira bólogatott, ahogy anyjától tanulta.

— Bizony, igy lesz — kétségkívül —* bizony —- mondta.

— Most Logan hunyorított a szemével.

—- Megkérdezzem tőlük? — suttogta.

— Fogadtunk, hogy nem mered —- mondta May Jessie.

— Hm, talán azt hiszed, hogy félek — mondta Lénát, azzal vidáman felkiáltott és

bolond ugrándozásba fogott.

— Majd meglássátok. Mingyárt láttok valamit. Figyeljetek csak! — ujjongta. Majd íéllábon ugrálva, tenyere mögött nevetgélve odaszökdécselt a Kelvey-lányokhoz,

Lil felpillantott tizóraíjából s gyorsan visz* szacsomagolta a papirosba. Elsie is felhagyott a csámcsogássai. Vájjon mi lesz most?

* ■ igaz, hogy cseléd leszel, ha megnőg?,. Lil Kelvey? — ripakodoít rá Lena.

Halotti csend. De Lil válasz helyett csak együgyüen. zavartan mosolygott. Mintha fel sem venné a kérdést. Lena megjárta vele* A lányok vihogni kezdtek.

Ez sok volt Lénának. Csípőre tette kezeit és eíorehajolva a Kelvey-lányok arcába sziszegte:

— Apátok a fegyházban ül, mee!

Oly nagyszerű dolog volt ezt a szemükbe mondani, hogy a leánykák izgalommal, vadul dobogó szívvel, örvendezve, testületileg tovarohantak, Valamelyikük talált egy bosz- szu kötelet, forgatták s keresztül ugráltak rajta. Soha még nem ugrottak olyan magasat, soha még nem szaladtak olyan fürgén, nem vállalkoztak olyan bátor dolgokra, mint ezen a napon,

Délben. Patt eljött a kocsival a gyerekekért és hazavitte őket. Látogatók érkeztek, lsabel és Lotti örültek a látogatóknak és be- siettek a házba, kötényt váltani. Kézia közben küonózkodott a hátsó kapun. Köröskörül egy lélek sein volt. Felkapaszkodott a nagy fehér kapu kilincsére és himbálta magát. Egyszerre csak, amint az országút felé néz. két parányi pontot pillant meg. Egyszerre nagyobbak lesznek, közelednek féléié. Már meg tudja különböztetni, hogy az egyik pont elől jön, a másik szorosan mögötte. Nyilvánvaló, hogy a Kelvey-lányok. Kézia abbahagyta a himbálódzást. Lemászott a kapuról s be akart sietni a házba. Azután meggondolta magát. A Kelvey-lányok közelebb értek s mellettük bandukolt árnyékuk, hosz- szan elnyúlva a mezőn, fejük a margaréták közt imbolygóit. Kézia megint fölkapaszkodóit a kapura. Elhatározta magát. Messze kilendült.

—- Halló —- kiáltott a lányokra, mikor a közelébe érkeztek.

Bámészkodva megálltak. Lil együgyüen vigyorgott. Elsie Kéziára meredt,

— Ha akarjátok, bejöhettek és megnézhetitek a babaházunkat — mondta Kézia, lábahegyével e földet kapargalva. Lil elvörösödött. Gyorsan megrázta a fejét.

— Miért nem?

Lil mélyet lélegzett, megszólalt:

— A mamátok azt mondta a mamánknak, hogy nektek nem szabod velünk szóbaállni.

— Az igaz -— mondta Kézia.

Nem tudta, miegyebet mondjon.

Nem baj. Azért bejöhettek és megnézhetitek a babaházunkat. Gyertek nyugodtan j be. Senki sem vesz észre benneteket, j Lil még hevesebben tiltakozott, j — Nem akartok bejönni? — kérdezte Kézia.

Egyszerre csak megrándult Lil szoknyája. A kis Elsie tágranyilt, vágyakozó szemmel pillantott rá. Homloka ráncba futott. Nagyon szeretett volna bemenni. Lil kis ideig tanácstalanul pillantott Ebiere. És Ebié uj- ra\megrántotta a szoknyáját. Lil elindult. Kézia ment elől. A két Kelvey-lány, mint két kis koszos macska, követte az udvarba, ahol a babaház állt.- _— Itt vau ™ mondta Kézia.

Csend lett. Lil hangosan szuszogott az izgalomtól. A kis Ebié néma volt, mint a kő.

— Megmutatom belül is —- mondta Kézia barátságosan. Kinjntotta a kampót. A lányok bámultak,

— Ez a szalon, ez az ebédlő és ez az...

—- Kézia!

Ú, hogy összerezzentek!

— Kézia!

Beryl néni hangja volt. Ijedten megfordultak. Beryl néni a hátsó kapuban állt, mereven, mintha nem akarna hinni a szemének.

Hogy merted a Kelvey-gyerekeket az udvarba hívni? —- mondta dühös, lelketlen hangon. —- Nagyon jól tudod, hogy nem szabad velük beszélned! Takarodjatok gyerekek! Tüstént szedjétek a tábatokat és ne lássalak többé benneteket a házban! — Lejött az udvarba és úgy hessegette őket, mint a csirkéket.

— Tüstént hordjátok el az irhátokat! — pattogott g:gösen és szívtelenül.

Nem kellett kétszer mondania Lil megsemmisülve a szégyentől, piruló arccal sietett végig az udvaron, görnyedten., mint az anyja. Utána pedig Ebié topogott kábultam Végigrohantak 3 tágas udvaron s kisurran tak a kapun.

— Engedetlen, utálatos leány! —— mondta Beryl néni szigorú hangon Kéziának és rácsukta a babaházra a tetejét.

Rossz napja volt. Willie Brenttől nyugtalanító levelet kapott, melyben Brent azzal fenyegette meg, hogy ha este nem jön a Pullman Bushba találkára, felkeresi a lakásán s megkérdi tőle elmaradásának okát. De most, hogy kellően ellátta 3 Kelvey-kölykök dolgát és Kéziára alaposan Tapintott, köny- nyebbnek érezte magát. Szorongása megszűnt. Dúdolva ment be a házba.

Mikor 3 Kelvey-gyerekek már messze jártak a Burnell-villától, lepihentek az országút szélén a nagy, vörÖ9 vízvezetékcsőre. Lil arca égett. Levette tollas kalapját, a térdére fektette. Merengve nézték a kazlakat, a patakot, a rétet, melyen I.oganék tehenei legeltek. Nemsokára megfejik őket. Vájjon ra! járt a két gyerek fejében?

Egyszerre csak a kis Elsie megrántotta nővére szoknyáját, mintha közölni akarna vele valamit. Dehogy is gondolt a gonosz kbasz- szonvra. Kinyújtotta mutatóujját, rnegsimo- gatta nővére kalapján a tollat. Ajkára különös, csodálkozó mosoly röppent.

— Láttam a kis lámpát — mondta csendesen. Aztán tovább hallgattak.

Forditotta: Németh Andor.

kánál alkalmazható. Ifjúságunk miadr.nhr belefogott, fogékony lelke minden munka: miéiért lelkesedett és érdeklődött, de c- .. rövid időre, mert a megvalósítás sokszor • i maradt. Igaz, mindez nem az egész ifjúságra vonatkozik, mert azok, akik szilárdan kitartottak falutudományaik mellett s \>\t nyos céltudatossággal dolgoztak, néhány év múlva értékes cikkekben, tanulmányokba,, «■gyesek szépirodalmi müvekben számoltak tapasztalataikról és végzett munkájukról.

Két főhibája volt falukutató megmozduló Búnknak: 1. Zavaros és tervszerűtlen volt .t munkavállalás, központi irányitószerv nélkül mindenki a maga elképzelése és előképzettsége szerint dolgozott. 2. Mivel a magyar fa lut és népét tanulmányozó és ismertető r' >i munkásságot, a kétszáz évre visszavezethető irodalmi és világnézeti erőfeszítéseket én változatos irányzatokat nern ismertük kel lokép, nem tudtuk, hogy e munkát a világ-' háború előtt apáink hol hagy ták abba 3 hol kellene azt folytatnunk.

E történelmi ismeretek és a mozgalom kellő szervezettségének hiánya miatt állott elő az a helyzet, hegy nz erdélyi magyar szellemi élet rövid 10—15 év alatt nagy összevisszaságban tulajdonkép végigpróbálta mindazt a számtalan falut és uépét tanul mányozó iráuyzatot, amelyet a magyarság száz év alatt Írásban és tettben fokozatos fejlődéssel végigküzdütí.

Szervezetlenségünk miatt bizonyos mér-, lékben felelősek idősebb szakembereink is,' akik valóban ismerték a falut és népét, ismerték a régi irodalmi és társadalmi munkásságot és évtizedes tapasztalat állott a hátuk mögött. S ha ismerték mindezt és látták, hogy helytelenül fogtunk neki a munkának, támogatniok és oktatniok kellett volna az igaz ügy lelkesedésétől eltelt, de botladozó ifjúságot.

A bennünket összefogó szervezetet, a központi irányítást nekik, idősebbeknek kellett volna megvalősitaniok. Mily szívesen dolgozott volna az ifjúság a népismereti munka bármely ágában, ha őket egy cél érdekében és szakszerű irányítás mellett munkába állították volna, Kezdő ember C6ak munkaközösségben tud eredményesen dolgozni, ahol kijelölik az egyesnek teendőit, ahol tudja azt, hogy kicsi munkája egy nagyobb témakör kiegészítéséül szolgál, melyet központi szakemberek bírálnak felül és használnak fel ott* ahol arra szükség van.

Vegyük csak a legegyszerűbb és legkony- nyebben megközelíthető népismereti tudományágat, s néprajzot. Mikor szedte valaki össze a különböző vidékeken tevékenykedő, de magukra hagyatott néprajzosokat, szá- montartva munkásságokat és közkinccsé téve eredményeiket? Pedig, ha valami, akkor a néprajzi anyag gyűjtése a legsürgősebb, mert a legveszendőbb is.

Vagy említsük a másik sürgős, de egyben a legelhanyagoltabb problémánkat, a szórványban élő falusi magyar réteget. Mit tettünk az elmúlt húsz év alatt a magyar egységbe való bevonásuk érdekében, segitettük-o szellemi vagy anyagi javakkal? Egyházaink sokat tettek ebben az ügyben, de a helyzet még többet követel.

Szervezetlenségünk mellett a gyakorlati érzék hiánya is okozója volt a legszebb tervek bukásának. Miért nem volt gyakorlati eredménye például Roska Márton: Néprajzi feladatok Erdélyben cimü kis könyvecskéjének, vagy miért maradt abba még megindulásakor Kncsó Sándornak AGiSZ kiadású falu-monográfiákat író és kiadó vállalkozása? Mi okozta Mnkkay Endre és Nagy Ödön néphagyományokat gyűjtő akciójának abbamaradását? Ezek mind szervezetlenségünk, gyakorlati érzékünk hiányai miatt nem tudtak egy nagy és komoly összefogássá átalakulni. De hány dolgozó embernek okoztak ezek olyan csalódásokat, hogy talán soha sem mernek majd hasonló mozgalmakban munkát vállalná és örökre elment a kedvük a falumunkától.

Annyi tény, hogy akármilyen elégedetlenek is lehetünk az elmúlt húsz év falumunkájával, szükség volt ezekre a kísérleti évekre, mert ezeken keresztül ismertük meg a tennivalókat és mérlegelhettük erőinket. Az utóbbi idők tétlenségre kárhoztatták falu munkásainkat. Az eddigi kísérleti korszak le telt, amelynek tapasztalatait felhasználva uj «'s céltudatos falumunkának kell követkéz nie, amely nem hangos vitákkal és tömegek kel, hanem kiválasztott egyesekkel fog csen des. de rendszeres szakmunkával és köz ponti irányítással ennek az életbevágó ma gyár ügynek szolgálatába állani.

(