Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-30 / 22. szám

Í94ű Január 30.

r i 111 mmmammmmm

EZiEvrzisw

,,A kuliurközeledés nemcsak két szomszédnép együttműködésének alapjául szolgál, hanem egész fejlődésükre i kihatással lehet*'

Beszélgetés Jókai román fordítójává«

is

^ BUKAREST, január 29.

kz erdélyiek egyik kedvenc szállodájának iioltives társalgójában ülök Pop loannel, Jókai „Szegény gazdagok“ cimü regényének román fordítójával. A beszélgetés fonala zökkenés nélkül folyik tovább, ahol a miniszteri várószobában megszakadt. A kérdetek és feleletek, a vélemények és felfogások kicserélése nem úgy folyik, mint újságíró és interjú-alany között szokásos. Olyan őszintén. kertelés és hátsó gondolatok nélkül tör lel belőlünk a szó, mintha nem ma délben ismerkedtünk volna meg, hanem legalább is régi jóbarátok lennénk. És kölcsönös örömmel állapítjuk meg, bogy már azok is vagyunk. Világszemléletünk, lelki világunk, céljaink és törekvéseink • annyira azonosak, mintha gyermekkorunktól fogva közös forrásból szívtuk volna magunkba őket.

EGY JÓKAI-REGÉNY LEFORDÍTÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI

A» elvi kérdések megvitatása után magától adódik a következő kérdés:

—• Mik voltak annak közvetlen előzményei, hogy Jókai regényének fordításához hozzáfogott?

—- Hosszú utat teltem meg, amig idáig eljutottam — mondja szemmel láthatólag a limit emlékei között kutatva. <— Törvényszéki főjegyző koromban Nagyváradon hivatásomnál fogva igen élénk összeköttetést tartottam fenn az újságírókkal. Naponta apró- cseprő szivességeket tettem nekik, miáltal mind barátságosabbá fűződött közöttünk a viszony. Annyira megkedveltem ezt a mes- lerséget, hogy magam is felcsaptam ujságiró- rak. Természetesen titokban. Öcsémmel, dr. Pop Vasile ügyvéddel „Avântul“ címen heii- apot alapítottunk. Én álnév alatt Írtam iele. Â titok mégis napvilágra került és a apót be kellett szüntetnünk. Akkoriban a kisebbségi sajtó erősen kombatiív {ormában üglalkozott a romániai népkisebbségi prob- émákkah Gondolkodóba ejtett a dolog és »arátilag azt ajánlottam a fiuknak, hogy artsanak mértéket, mert a tűz állandó szitáin nem vezethet jóra. Inkább kíséreljük meg igyancsak a sajtó utján olyan légkör megte- emtését, amely igen sok félreértést, kiköszö* fölne, elsimítana és tisztázna.

—• És mi lett az eredmény?

— Közvetlen eredménnyel nem dicseked- tetem, de későbbi paimkámcak ez volt a áirája. Valaki felhívta a figyelmemet Jókai lór müveire és különösen „Szegény gazdaok“ cimü regényére. Kezembe vettem a öayvet és addig nem tudtam letenni, amíg z utolsó betűig el nem olvastam. Jókai tólérhetetlen művészetén kívül rendkívüli látással volt rám az, hogy egy ilyen nagy aagyar iró ennyi rokonszenvvel ír a roma- okról, És rögtön raegfogamzoít bennem a ondolat, hogy ennek a regénynek románra ordítása kitünően szolgálhatná a román— jagyar közeledés ügyét. így jelent meg a önyvpiacon a „Fata neagra“ (A regény ro- íán cime. A szerk.) Ezáltal olyan kulturkö- eiedési alapot teremtettem a két szomszédép között, amelynek talajából oly nagyará- yu sajtókampány nőtt ki, amilyenre irodal- u termékeinkkel kapcsolatban példa még ern volt. Három évig foglalkoztak vele az jságok úgy Magy arországon, mint Romániá- an. Ez az, amit én akartam. Nem az üzleti ssze érdekelt a dolognak, a cél szempontjáéi nem is annyira a könyvet magát tartót- í iffi fontosnak, mint inkább azt a sajtőkam- ! ányt, amely körülötte felkavarodik és a kö- I dedós további munkájának kovászává | alhat.-— Minden bizonnyal ön is tud arról a hid- érési akcióról, amelyet jó néhány évvel ez- [ott magyar és román irók kezdetné- yeztek?

— Hogyne tudnék? Nagyon jól emlékszem . biharfüredi találkozóra, amelyet hivatalcin olyan nagy körültekintéssel előkészites- :k- Eredménye azonban máig sem lett. A | kertelenségnek szerintem nem utolsó oka

'-•> hogy a résztvevő irók mindkét részről sősorban a saját müveiket akarták ícfordit- tni. Pedig ilyen kiszámíthatatlanul nagy jrderejü akcióban nincs helye hiúságnak i egyéni törletésnek. A kulfurközelcdés îmcsak két szomszédnép gazdasági és poli- kai együttműködésének szolgálhat alapjául, mem egész fejlődésükre is kihatással lehet, mi pedig a fordításra szánt irodalmi müveit illeti, én azt mondom, hogy nem a mo- ’rnekbol, hanem a klasszikusokból kell vá- szt-anunk, mert ezekből ismerhetjük meg azán az illető nép lelkét.

A MEGELŐZŐ FORDÍTÁS

—Hát azt hallotta-e, hogy ön előtt már j fordiţotta valaki románra a „Szegény gaz- igok“-at?-— Ezt is megtudtam, mégpedig igen érdé- j ?» körülmények között. Éppen fordításom 1

hogy alapos éfi, jó. munkát végeztem. Mind :.

nek előtt arra törekedtem, liogy Jókai f-ajá- tos nyelvezetéi és stilus.it megőrizzem « a/i., kát románul a lehetőségig hűen visszaadjam. Egy szóval azt akartam, hogy Jókai románul is Jókai maradjon. Ezzel tartozom az iro uugv láugeszének és művészetének. Utolérhet:.tbn elbeszélő és annyi kifejezőerővel teli, amit kevés írónál találhatunk. Ha saját munkámon könnyíteni akartam volna, nem néztem volna a nyelvezetre és stílusra, heuern teljesen szabadon fordítottam volna « szöveget. Lehel, hogy ez az olvasónak is könnyebbségére szolgált volna, de árulás lett volna Jó. kaival szemben, aki* nyelvezete, stílusa any- nyira jellemez és. móiden író föle helyez. A szabados fordítás még a szerző erejének visszaadására is hátrányos lett volna, ilyent pedig lelkiismeretes fordító nem tesz. mert nem szabad elvenni a szerzőtől éppen azt. ami a tehetség legnagyobb értéke.

„EGY AZ ISTEN“ ROMAN FORDÍTÁSA IS KÉSZÜL

Ha ennyire szerelmese lett Jókainak, bizonyára további tervei vannak az iró müveinek átültetésére...

~~ Természetesen. De amint mondottam, nemcsak irodalmi szempontok vezetnek, lm- nem azok á lehetőségek, amelyek ezen ke- resztül a két nép közeledéséhez vezetnek, Jelenleg „Egy az Isten“ fordításán dolgozom. Ez a regény épp úgy, mint a „Szegény gazdagok“, elsőrendűen szolgálhatja az ügyet. Jókai e müvében egyforma bátorsággá! rokonszenvvel irt a románokról és olyan kedvező beállításba helyezte őket, amiért mindnyájunknak bála? elismeréssel kell adóznunk. A mórok szomorú életét senki olyan meghatóan és szánalomérzéssel le nem irta eddig, mini Jókai. Aki az ő könyveit olvassa, annak leikéből egyszer s mindenkorra cl kell tűnnie a gyűlöletnek, ami tulajdonképpen egyikünknek sem velünk született tulajdonsága, hanem bizonyos kártékony irányzótok mesterséges terméke és előítéletek szüleménye...

Késő estére jár az idő és a beszélgetést még mindig nehezünkre esik megszakítani. A tárgy olyan érdekes, széleskörű és élvezetes, hogy reggelig sem lehetne kimeríteni. De egyelőre nem folytathatjuk. Búcsúzéi! megígérjük, egymásnak, hogy a két szomszédnép testvéri egyetértésének megteremtésén ezután még nagyobb erővel és kitartással fogunk munkálkodni.

Szikssay Gyűl«

. - Mztmcm

Vegyen bizalommal-tablettákat.

Bevált szer

rheuma-kcszvény - is this*

és mindennemű hüléses megbetegedéseknél.

42 es 14 tiblettás csomagolásba:!.

kéziratát gépeltem az irodában, amikor az egyik törvényszéki tisztviselőnő berohant hozzám és újságolta, hogy ő már olvasta is románul a regényt. Mi tagadás, kellemetlenül érintett a hir. Miután első ámulatomból felocsúdtam, azt hittem, cveló'dik velem. De ő megismételte állítását és bizonyítékul délután el is hozta a könyvet. Fel ajzott kíváncsisággal kaptam utána. Az első benyomás cseppet sem volt kellemes. Már a kinézése sem volt bizalomkeltő. A fedőlapon Hertz Ignácnak, a hírhedt bukaresti ponyvairoda- lomkiadónak neve éktelenkedett. És ahogy belefogtam az olvasásba, tüstént meggyőződtem arról, hogy első benyomásom nem csalt. Szinte kirivott a könyv minden sorából, hogy nem irodalmi fordítás volt, hanem kizárólag üzleti haszonra spekuláló fcrcmunka. Azzal kezdte a fordító, hogy az első 71 oldalt egyszerűen elsikkasztotta.

A román kiadás az eredeti regény 72-ik oldalánál kezdődik. De ez még hagyján. Bár- miy hihetetlenül hangzik is: a fordításból hiányzanak pont azok a részletek, melyekben a szerző annyi szépet és jót irt a románokról. Micsoda esztelenség éppen a román fordításon ilyen csonkítást elkövetni! Hol találjuk a népek testvéri egyetértésének fen- költebb példáját, mint mikor a magyar ne mes, Satrakovits Gerzson, a regény egyik jellegzetes alakja, összetalálkozik a román pappal: Ruhán Teodorral. Leülnek egy tál puliszkához és addig esznek belőle, amig a kanalaik Összetalálkoznak a tál közepén. Ezenkívül a fordító meg sem értette Jókai ínőly együttérzéséi a néppel. A nyelvezet és a st- lus ellen pedig egyenesen merényletet követett el. Mindez újabb serkentésként bátort rám és most már kötelességemnek éreztem hogy fordításommal minél előbb megjelenjek a nyilvánosság előtt.

— Nera veszi rossz néven, ha megkérdezem; saját fordítását tökéletesnek tartja?

— Szerénytelenség lenne tőlem, ha igennel válaszolnék, de úgy tárgyilagos öbkmí kám, mint a sajíóbírálatok azt mondjuk,

A MAGINOT-VONAL

előnyei és hibái

! A Romániai Magyar Nép- közössé]; bukaresti tagozata munkaervezetének aîapeîveî

BUKAREST, január 29,

A fővárosban élő magy arságtíak részvétele és bekapcsolódása a Népköz zösségbe, valamint a Népközösség- vérkeringésébe, nem csupán egyszerit adminisztratív ügy, hanem sulyos élet kérdés számára, U éppen várva-várt alkalom egységes szervezetének s í’eí- építésére.

A bukaresti magyarságnak most nyílik először alkalma arra, hogy erejéről, cselekvő képességéről, súlyáról számol adjon. Az itt élő magyarság, mint egységes és öntudatos politikai közösség, az eltelt 20 esztendő alatt nem jött számításba. Az ebből származó bátrai nyok és károk alig pótolhatók'.

I A fővárosban élő népünk, egziszten- I ciális érdekeinél fogva, beilleszkedett a ! főváros gazdasági életébe s ha szociá-- (is és népmiivelödési viszonylataiban j kevés részben eleget tehetett saját : népisége követelményeinek egyházat utján, megélhetési kényszerűségei sa-; ! játos helyzetieket idéztek elő: alakítót* Iák át életfelfogását és társadalmi életérdekeit. Sok helyen volt közel hoz va a románsághoz társadalmi érintkezéseiben, értékes kapcsolatokat szerez* vén azok körében, máshol pedig lélekben messze eltávolodván a hazulról hozott lelkűiéitől és az erdélyi, vagy magyar életformától.

Magyar népünknek nincs egyetlen olyan szerve sem, az egyházakon kívül, amelyek az egyetemes magyar cél szolgálatában népi öntudatot formáló hivatást töltenének be Bukarestben. Nagyrészük munkás és szolga, vagy háztartási alkalmazott. A fővárosi x* lági élet ezer befolyása nem marad ész revétlen s jelentkezik népi lelkületűk különböző kedvezőtlen képeivel. Leg* súlyosabb közösségi tennivalóink tehát itt vannak.

Tisztázandó a viszony az itt iényie gesen megtelepedett és az átmenetileg itt levők helyzetét illetőleg. Elvégzett dö Bukarestben a magyar népszámlá lás, statisztikái adatok feldolgozásával, felállítandó a bukaresti magyarság szoa ciális, gazdasági és kulturális) kát asz tere.

Ha Prágában a felvidéki magyarok^ nak szükségük volt magyar házra s azt meg is csinálták, mennyire nagyobb szükség van arra itt Bukarestben ahol mindenféle intézményünk, gazdasági, szociális vállalkozásunk, szövetkezete ink benne elférnének.

Gazdaságilag, illetve vagyonihg háromszázmillióra becsülhető a magyar vagyon Bukarestben. Ez a vagyon egy intézményesen megszervezett! közösség számára bizonyára meg tudja hozni a maga öntudatos áldozatát s legyen sző akár magyar népünk szórakozásairól, vagy Ünnepségeiről, meg kell találnunk a módját annak, hogy még ezek utján Is a mi vagyonunk gyarapodjék és féi lődjék.

Népünk művészi, kulüur és civilizá ciós értékeiről is bizonyságot kell itt j tennünk Bukarestben, hogy ne feledjük el mi magunk, hogy mi a mienk s hogy a többségi román nép ezeken keresztit becsüljön meg bennünket.

A bukaresti népközösségi éleinek csak így lesz tartalma és célja s em:>i < ben jött utolsó órában, pótol hatat!:: •• szükségletképpen számunkra, időrend és sürgősség szerint kell meg »'a Iónt a ni népmiivelödési, gazdasági és szockills célkitűzéseinket s egészséges műn kakerette! biztosítani közösségünk számára a jövőt. s DR. PAPP BÉLa

Tudjuík Franciaország történetéitől, j hogy minden viselt háborúja után a j határainak erődökkel v-aló megerősítő sére törekedett. Még pedig ott eródi= tett, ahol éppen az uj határa volt. XIV. Lajos alatt Vauban építette meg a francia vasvonaíat, mely számos vá» j rost, többek között Belfortot, Brei- j schot, Freiburgot, Strassburgoö és I Kehit is magábafoglalta. A régi íra- . die lóikat a franciák a világháború * után sem vetették el: Magi.not francia hadügyminiszter mellett Painfevé volt a legbuzgőbb indítványozója a keleti határ megerösiiéséneík, A francia ka=* mara 1927—-29-ben meg is szavazta eív j hez a 375 millió frankos hitelt, aztán ; Î929 december 28 án további 3750 mil- j Hót, végül 1934—38. folyamán három» j millió frankot. Ezeknek az összegeknek : jórésze terméis’zetesen a német jóvátétel! összegekből került ki.

Az építkezések a régi mesterek müveinek gondos tanulmányozása után kezdődött. 1929 —1934 között Magiuot vezetésével unegcsi- j nálták a Barriere de TEst-et, amely a svájci : határtól Longwy-ig terjedt. 1936 októberében j folytatták a franciák a belga határ megerősítését is. Ilyenképpen a teljes Magínot-vo- na! 660 kilométer hosszúságban Bázeltől az Északi-tengerig, Dünkirchenig húzódik. Katonai szempontból a Maginot-vonaí négy részre oszlik; az első a 160 kilométer hosszú Rajna- szgkqsz, a másik a Longwy-rész kereken 200 i kilométer hosszban, a harmadik a francia-belga szakasz Dünkirchenig 300 kilométer hosszban és a negyedik a pótvonal, amely az első és második szakasz mögött van s melyet a régi várak: Belfort, Epinal, Tóul és Verdun alkotnak 240 kilométer hosszúságban.

A Rajna-szakasz természetesen a legerősebb valamennyi között és két sor betonerődből áll. Legtöbbje közvetlenül a Rajna ■ partján fekszik. Ennek a vonalnak a hátát a modern várak, mint Mühlhausen. Breisach, Strassburg, Mölsheim alkotják. Egy német támadás esetén ezen a szakaszon két egymással párhuzamosan vonuló viz-, nevezetesen az í II és a 1 11-csatorna felhasználásával tengert lehet rögtönözni. Hozzá még a Vo- gézek ormai is nagyszerű védelmet nyujta- j aak.

A Longwy-szakaşzon is számtalan terep- rész elárasztható. Metz és Diedenhofen várai támogatják ezt a terepet hatalmas, mész* szeliordó ütegeikkel.

Az erődök, illetve erődítmények sorában a franciák élesen elhatárolják az építményeket. azok ereje és hatása szerint. Első vo- j nalba teszik a legerősebb várszerit aikotá- i sokat s ezeknek a vonalát Regions Fortifiees- ! nek hívják. A megerősített tercprészeket, me. , iyek már másodrendű szerephez jutnak, j SecteuFS Foriifices-nek nevezik. Ezekben a ízektorokban azután ott vannak a főerődit* mények (Ouvrages) és az összekötő bunkerek (Casamales).

Egy főerőditmény valóságos városhoz hasonlít. A föld alatt egész laktanyák, kórhá- lak, parancsnoki helyiségek vannak száz merer mélységben. A főerőditményeket alagu- ak kötik össze, ezekben vonatok közieked- J lek. Legfelül találhatók a vasbeton kazama- j ák és nemesacélból készült forgatható pán- i céltornyok. Valamennyi kupolának megvan j i maga külön lőszerszállitó liftje. A kupolák j ilatt vannak a legénységi és tiszti szállások, i ezek alatt az élelmiszertárak, aztán a kór- j ennek, konyhák és patikák, elektromos te- ! epek. Egészen alant a lőszertál ak bomba- j >izto3, hozzáférhetetlen pincéi rejtőznek.

Kétségtelen, hogy Maginot, akinek einlé* tezetét a francia történelem, mint „Maginot j írmestert“ fogja nyilvántartani s aki a vi- j ágháboruban, mint francia tiszt súlyosán f ncgsebesült Verdun alatt •— nagyot alkotott ! íz erődrendszerével. Ott azonban már hiba orient, ahol Maginot az erődvonalát defen- ;iv, vagyis védekező' célokra építette, holott t francia katona mindig offenzív, támadó redvü és egyáltalán nem kedveli az állóhar- { ot. Sokat, cikkeztek már a katonai szakér- ! ők a francia lapokban arról, hogy a Magi- mi-vonalat sokkal rugalmasabban kellett volta megépíteni. Vagyis olyannak, ahonnan a áraadások könnyen indíthatók.

Ezzel szemben a Maginot-vonal annyira nercv és helyhezkötött; hogy francia részről nnen kiinduló támadásra gondolni sem letet. A németek már észbeknptak, mert- Sieg- ried-vonalukat 22.000 bunker alkalmazással oly mélységben építették ki. hogy mondatnék, egy országot szórtak tele crőditmé- ivekkel. Ebben az országban azután előre- | látra is lehet mozogni, nem pedig csak a ! oaal hosszában.