Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-06 / 4. szám

jîK'm váltatná, önitmjf letelt mond ití letet“. Mór kel! s/erveini « :-razdj*áRl iK'ntetet s t. n tör;énel.ni ^elekedet jelentené a fafvédelem megoldását is. Ugyanezt a ROndotatot fejezi ikli az Erdélyi tiazdn Naptárban Demeter Béla- #.n célirányos gazdálkodási rendszer a maRyarsÁR leReröseJib anyagi forrása. Az anyagilag' erős társadalomban ugyanis nemzet' értekeit jobban kon 2er\álja és rendit hét ellenül szilárd erkölcsi alapon áll“. At indonkinek, minden rnaRyír erőnek össze kell ina fognia. Iior> a falut kiemelje az elzártság, elmaradottság, szegénység, a sár, sötétség és betegségek \ ilágából s ezál ta| megmentése és erőssé tegye a föld •hoz kötött, a történelmi időkben földhöz vert parasztságot, .Mindez azonban csak önerőnkön történhetik s az önerő egységes, tésenek a Népközösségben kell jelentkeznie.

A

Népközossé.g megalakulásának alig egy éve után ma már úgy látom, széteső talanii lenne kisebbségi életünk, ha szálai es eroi össze nem futnának benne, n.int az erők foku • szaröaj és eredőjébe. Minden mozgásunkban a magyar élet részleteibe és tagoltságába ütközünk, ” agv tartozunk bele. Van négy erős kisebbségi egy

bárunk, van gazdasági egyesületünk. Vannak képviselőink és vaunak tudó mányos egyesülteink. Ezek felet mégis csak állnia kell egy őrködő szervnek és nenn lebet; tisztán, teszem fel n nemzeti géniuszír a bízni az őrködést. kapcsoljuk beJe minden erőnket a szervezetünkbe, hogy ha holnap talán két egyházunk dogmPlikal harc ban egymásnak rontana, \ngy egy tu dományos intézményünk bomlani készülne, valaki megálljt tudjon párán csőink VaInkinek. vagy valaminek o részletek fölött kel! álkmia!

Nemrégiben egy javaslaton dolgoztam a népszaporodás érdekében. Akkor azt javasoltam, a Iáik hí Hass ék egy politikusokból, egy püspökből és egy íróból álló hármas bizottság, mely a magyarság erkölcsi képviseletét vállalná. Ennek a bizottságnak a kezéből minden évben ünnepélyes keretek között vegyék átl a* sokgyermekes anyák a magyarság elismerésének szimbolikus ki felezését. És ugyanez a képviselet tűn tesse ki azokat, akik bármely téren a legszebbet és legtöbbet tieitek fajukért. Alá ugv látom, bogy a Népközösségben adva van ez a fórum és óhajtanám erkölcsi erejének ilyen irányú kibaszna lását.

K

özeledik «Z 1939. év

Szükségesnek tartanám, ha N P* közösségünk I öpirat vagy sajtó utján beszámoló formájában a magyar «ág elé hozná az elvégzett munka tel sorolását, azt, amit biztonságunkért, iskoláinkért, diái Ságunkért, "é

pünkért tett. És közölné azt a munka- tervezetet, melyet1 az uj évre előír érdekünkben s melyhez feltétlen segítségünket várja. Lh ha ez tisztán fog álla ni előttünk, aikkor a habozó ma gyarsághoz is lesz egy szavam. Hu tárgyi vagy személyi kifogásokra talál okot), ne feledje, hogy egy nemzeti szerv is *u. élő szervezetnek képe. A tagok összemüködése adja uz eletet, az élő szervezet egy állandó tisztitó é* selej tezö munkát végez. A konokoknak pe* dig egy képpel felelek. A gránit lehet akármiyen kemény, de nem képviseli az életet. Az adottságokhoz való tapa dáa, azok okos kihasználása az élet.

Ezekben a sorokban, érzem, egyoldalúim írtam népközösségi feladatainkról. Kiemelem, nem kevésbé fontos a magyai ság, a túlsó oldal feladata a Népke zösség irányában. A fogalom tel yességét ez a gondoláid tömörítés adja: „egymással egymásért“.

iräcoslkeRtünKBÖL

ENEK BOCSKAY ISTVÁNRÓL

az 1605*dk esztendőből

DEDRECZENI S. JÁNOS EGYKORI VERSE

Az szép szabadságra, Magyarország javára Törekedő jó uruuk;

Űri dicsőségből,

Mint Krisztus «lényégből, Alászáilott gyámolunk. Szolgai ruhában,

Katona formában Hallgasd meg azmit írunk.

Azkinek örvendünk, Most annak éneklünk Vitézlő öltözetben; Sisakban, fegyverben, Lovakon nyergekben, Sátor alatt mezőkben; Jóllehet sok kárban, De azért vigságban Magyarok örömében

Ha nyelvem száz volna. Hogy ha szóm víz volna, Ha mint Kőrös úgy folna: Szivemnek titkait, Magyarok örömét Megírnám bölcs formára: Jaj szegény magyarok, Immár vigadnátok Egyszer ideje volna.

4.

Sok ideje immár,

Hogy szivünk várton vár Isteni segítséget;

Elfordult volt tőlünk Meri van volt büaünk, Szivünk azért rettegett: Lám nem haragszik volt, C&ek mint atya sújt volt S immár megkegyelmezett.

Dobónkat perdilvén, Trombitát zendítvén Jézust, Jézust kiáltsunk; Gyakran könyörögjünk, Vitéz módon éljünk, Országrész tőket rontsunk: Szegény szép hazánkért.

Ideje vagdalkoznuuk.

'»lit tehet az es?ő7 Hó, víz, szeles felhő.

Hol vadnak most az Mosók? Tavaszi szép tánccal, Örvendező szóval Nem zengenek az Nj-rnpháh: Lám táborban vadnak,

Lám egv szív(v)el laknak Ás. jó- kií-lsAz/Jsll;.

7.

() szegény kntonák. Szeret már az ország. Semmit ne bánkódjatok: Igviink igaz vagyon,

Istenünk jó vagyon,

Meg nem csalatkozaltok: Szeme fényét szúrják Haragját már lássák.

Hogy lesz diadalmotok.

8.

Az Eredésiéért,

Igaz tudományért fi maga föláll talpra:

Mikor zászlótokkal,

Dobbal, trombitákkal Mentek az kemény harcra: Adván bátorságot,

Nálatok az kardot Forgatja csak ű maga.

9.

Iía jövendőt tudunk.

Ha igazat szólunk,

Ott leszen az ujjúi ás: Szomszéd«ágszegőktűl. Országunk vésztőnktől Magyar! szabadulás:

A mennyei Ür is,

Így akarja ű is,

Hogy legyen az megváltás.

10.

Nyomoruságinkat,

Szánta nyavalyánkat, Gyalázatos voltunkat: Engedelem alatt,

Hűség bűne alatt Hogy látta rabságunkat: Kegyetlen Urunknak,

Vérszopó hóhérnak,

Keze alatt kínunkat.

11.

, Sokszor óhajtottunk, Kesergettünk, sirtunk Ez méltatlan dolgokon:

Mi oka Ur Esten?

Lelkünk mely büntelen S mely kemény szivek vagyon: füveknek kiállnak,

Má.felöl pusztának,

A ágnak, ölnek, szabódon.

12.

Világ kívánságát, Láhok alá tapodják: Selyímet magunkat Daztíkorzoi mondanak; Személyünket utálják: Sem hűségünk nem kelj, «Barátságunk sem kell, Halaiv.ftkat kívánják.

13.

Mostoha Rudolphus,

Sátán miatt vagy bus,

De megver az Jehova:

Az hiveket űzöd.

Az Krisztust üldözöd.

De horgot vet orrodba: Szegény keresztyének,

Meg ne rettenjetek Az Isten causájában.

14.

Maga megalázott,

Szíve szomorodott Te keresztyén Gedeon:

Hogy szemünk ily vak volt, Hogy n>akunk kemény volt, Ne haragudjál azon:

Fejünk megalázva,

De hűséggel rakva? (igy) Már te kezedben vagyon.

15.

Tudjuk, nem vétkezel Minket keserűitől,

Halálodat nem szánván:

Úri dicsőségből Gazdag fényességből Egy ideig leszáilván. Hálaadók leszünk Nagyobbra emelünk, Koronánkat meghozván.

16.

De mi mit emelünk? Magunkkal sem bírunk, Fölemelt az Jbeova:

Tegyen örökössé,

Hosszú életűvé,

Ország vidámságára: örvendező orcánk,

Sokáig szép hazánk Nézhessen királyára.

17.

Nem kell irigykedni, Farkasszemmel nézni Senkinek ez dologra:

(Bihar vármegyéből Hosrv te ez kis helyből Származtál oltalmunkra: Christus is jászolból és kis Názáretböl jütt világ váltságára.

Î8.

így szokott ez lenni,

Ezt szokta mívelni Az mennyeknek szent ura;

Az kisded szíveket,

Vezérelvén őket,

Viszi derék dologra:

Aloises és Áron Josue, Gedeon példája mutatja.

f1ofr\ haÜfntbatunV,

Hogyha nem vondolnnk Nemzetünk im^gérrlr Hója kinek leszen.

Kinek árt«/.-»* igen .Méltóságon tiszteddel?

A 7 lir annak ml ja,

Azkinek akarja

Nein gondol i itnVheL)

20.

Nem bánkódik VártuL Noha kánja árad,

Ezen a dindulinon:

Karótól fejünket,

Kén tűi életünket

Mert megmented ez napom

Petz (Jánosnak hadát,

Luci per táborát Hogy megrontád ez napon.

21.

Az. sok szent szerzettel Hustvesztő Péntekkel Siet vala mi reánk; Misefarugókat Nyirett Jesuitokat Hoz vula hogy tartanánk: Noha viasz nélkül Délben gvertya nélkül Jól látott Fedésiünk.

22.

Az Ur te általad fzene, mint sorvad 11 v méltatlan dologban;

Az szent so!o(s)mákat.

PilihbÜH papokat Küldje haza Romában.

Olt maga örömben Kutus víz mentében Lakjék veszteg sokjában,

23.

Hát mit óhajtanak.

Avugy miért sírnak Megszabadulásunkon;

Ha hazánk elromlott. Életünkben megtartott Az mennyei oltalom:

Az Ecdesiához.

Nem az külső jókhoz. Köttetünk ez világon.)

24.

Dob, trombitazengést, Algyú-, puskalövést,

Mindent el kell szenvednünk» Dióbélt kívánván,

Tudjuk azt mi nyilván,

Az héjat meg kell törnünk:

Ha mind átúszunk is,

Nem mind örökké élünk.

23.

Vitéz atyáinknak.

Serény magyaroknak. Nyomdokokat kövessük:

Kit űk nyertek vérrel,

Mi is azon vérrel Megtartsuk és őrizzük: i-- Ha Német határát Oltalmaztuk, gondját Magunknak is viseljük. <

26.

Nem szénánk reájok, Tudjátok Magyarok,

Ha igazak volnának:

Urakról Urakra,

Menvén mindnyájunkra,

Johb-e, hogy róton rónak?

27.

Ha megfogyo tkozunk.

Hogyha uera adhatunk, Mindgyárst megn yakaznak:

Ha vitézek vagyunk,

Úgy is félnek tőlünk.

Árulóknak kiáltnak:

Patkószeget vernek.

Fejünkbe szegeznek S ez világból kiírtnak, >

28. t

Méltó hát vigyáznunk.

Méltó könyörögnünk Az nj fejedelmünkért: ţ Maradék hazánknak Szép EeeJesiánknak Adatott Gedeonért:

Tegye szerencséssé,

Hosszú életűvé Isten az sok árvákért.

29. *-5

Keserves nemzetünk, Szomorodott szivünk Egyszer hadd v’dámuljon: Rabságból testünk,

Siralomból lelkünk immár hadd szabaduljon; Ezeknek fejében,

Boldog reménységben Minden ember induljon 30.

Dohunkat porditvéa Trombitát zenditvéu (Jézust, Jézust kiáltsunk. Gyakran könyörögjünk,

Vitéz módon éljiinfe, Ors^ágvcsztőket rontsunk: Saegény szép hazánkért

íáeje .