Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-06 / 4. szám
1940 Január 6. imr;i BUDAPEST, január hó. ^ Sikert kívánunk a tudományos kísérleteknek, melyeik a testalkat, a vérképiét alapján rokonitják a fajtákat és népeket. Bár mâr túl lennénk rajtuk. A rokonságiíkeresésnék sokkal titokzato sabb és jzg-atőbb állomásaihoz érhet» 'nénk el, illetve vissza. Nemcsak oda. hogy két olyan, faj lag testvérnép, mint a német és francia, miért nem birja íegymásnak még a szagát sem, hanem j— ami enné! még titokzatosabb — mi okozza, hogy más népek viszont, akiknek az ég-világon semmi közük egymáshoz, szinte betegesen sóvárognak egymás után. A svédek és norvégok évszázadokon áí hangtalan, de kemény .nyakleveseket váltottak a közös tető csendjében, amíg végül sikerült szét.» osztani a portát is, a biztos tetőt is; ez érthető: fajra, nyelvre, de még sorsra is testvérebb két tlép náluk igazan alig képzelhető. Vannak nemzetek, melyek földraizi- lag oly távol esnek, hogy alig hallanak egymásról. De amikor elvétve, véletlenül mégis ö'sszeakadnak, árnulva tapasztalják, hogy gondolkozásuk tem- peramen'iimiuk, ízlésük mennyire azo nos, mennyire összeillenek ők kelten. Közös vonásokat mutatnak a lénveges nagy dolgokban, de — ami még csodálatosabb és jellemzőbb —- a legapróbbakban is. Például egyformán gondolkoznak a nőkről vagy a szabadságról. Vagy mindketten borivók, noha köirü- löttiik mindenki más sört ilrzik. A Iá volság miatt, ismételten, maga a két nemzet alig tud érintkezni, de mikor a kél nemzet köziii valamelyiknek a fia véletlenül a másik nemzet területére sodródik, árnulva és izgatottan állapítja meg magáról, hogy valamikép otthon érzi magát. Szülőföldjéről több mint ezer kilométert telt meg, útköz ben három-négy országon is áthaladt, ám mindig csak mint érdeklődő utazó, mint idegen s itt egyszerre honi lég csapja meg. Nem ismeri a nyelvet, de ismerni véli az embereket, A szokások meglepik, de a lelket, mely a szokásokat szülte, meghűltnek érzi. Nyugtalanul, a kedves rnegiepelésokozta nyugtalansággal tekint körül: honnan ez a titkos rokonság? A táj. a szőlővel te lüiltehett enyhe lankák és közöttük a széles, termékeny folyóvölgyek a hazai földre emlékeztetik. De egyesegyedüi a földrajzi fekvés kétségtelenül erős népalakitő hatásában rejlene a fura rokonság — elfogadhatja ezt a nagyon is rcionálista magyarázató'? Kutat tovább. Egymásután fedezi fel a tárgyi különbözőségeket s az ezek mellett ko- nokan, egyre sűrűbben, uton-utfélen felbukkanó belső hasonlatosságot- S minél jobban a nép jelene s múltja felé fordul, a különös lelki vagy tempera- mentumi közösségnek annál több valóságos tünetével találkozik. A tünetek okai rejtelmesek, ésszel nehezen foghatók fel, de a vizsgálódónak már alig van szüksége rájuk. „Tudnék esztendőkig, ián örökké is e nép körében él» ni‘* — vallja be magának s ez - mi is beválthatjuk -=> minden tudományos oknál döntőbb erősségű Kövessük hát mi is az elképzelt vizsgálódó utas mód- #zerét, igy is megértjük egymást. A franciákról és magyarokról beszélünk. Elfogultan, nem tagadjuk. E sorokat olyan ember Írja, akii látásmódjának, de még talán temperamentumának ki alakulását is a magyar szellemiség íel- lemalakiiő ereje után a franciáénak köszönheti. Ahogy testi életét az apától és anyától: szellemiségét e két szellem, a francia és magyar párosoüásá hói kapta. Merészség részéről, ha szel lemi szüleit is úgy iszereíné elképzelni, mini akiket már a sors rendelt egymáshoz, s akik össze is illenek? A Káspi-1'ő és Fekete-tenger közti síkságról a szlávok és germánok közé beékelődött magyarságot történelmi és geográfiai helyzete arra rendelte vol na, hogy a környező nagy népekhez idomuljon. Szellemi téren elsősorban a germánokhoz, akik a már szervezett ír la ILLYÉS GYULA európai kultúra képviselői veliak közép- és Kelet-Európábán s haitlásukat nemcsak a kis népekre, de sok tekin íetben még a náluk számbelileg hatalmasabb szlávokra is k'iterjesztet'ék. A magyarságra — ezer esztendő ezer kísérlete során -— soha. Azokat a nyugateurópai áramlatokat, melyek a német szellemirég keretében szülésitek, vagy érlelődtek, a magyarság egy-kettőre átformálja, jellegzetesen magyarrá teszi. Ezek a megniagyarosi tolt uj formációk inkább hasonlítanak a nyugaton, Franciaországban kapott képünkhöz, mint akár a német eredetihez. Vannak nyugateurópai áramlatok, melyek német 'közvetítéssel s rendszerint már jól áígermanizálva érkeznek a magyarsághoz. Ezek a magvar csodás folyamán egy-kettőre elvesztik a felvett német vonásokat és eredeti alakjukhoz hasonulnak vissza. A reformáció megindulásakor az európai civilizációba már szervesen beletartozó Magvarország bámulatosán rövid idő alatt luterizái. A reformáció nagy hullámai Magyarországon vetődnek Iegrr.aga;:abbra, talán azért is, mert kelet felé csak idáig terjednek, itt ütköznek az ortodox szlávokba. akik eey cseppet sem vesznek át belőle. Az ifjú magyar hitujitók örömmel vándorolnak Heidelbergbe és Wittenbergbe, lelkesen hozzák haza az uj igéket, melyekből aztán még csodálatosabban rövid idő alatt egy különös magyar protestantizmus alakul ki, oly nemzeti, hogy „magyar vallásnak“ nevezik. Ez a magyar protestantizmus már nem Luther hit elveivel tart rokonságot, hanem annak rajnántuli formációjával, a huge nottizmussal. A „rnagvar vallás“ aláp= ja? egy francianyelvü teológus elveire helyezkednek, Calvinéira, aki ^ itt any- nyrira otthonossá, magyarrá vál:.k, hogy nevét nemcsak a nép, de az Írástudók is magyarosan ejtik. A magyar reforA modem színpad díszítő művészete BUDAPEST, január hó. I. Amikor c ma színpadáról van szó, felvetődik a kérdés: van-e egyáltalán szükség díszletre? Kissé furcsán hangzik a felelet: igenis, nem is. Helyesebben olyan szín pad-körülhatárolásra van szükség, mely nem jelent egyebet, mint a hely, hangulat, idő legszükségesebb megjelölését. A közönségnek nem szabad észrci ennie, hogy a cselekmény vászon, vagy egyéb anyagra festett falak között játszódik le A néző pillanatok alatt kell, hogy megállapíthassa, hogy a darab milyen időtáj- ban, milyen korban és hol történik, valamint, hogy komoly, vagy vidám-e a téma. Ezeket minden további nélkül kell tudomásul venni. Ez a díszlet rendeltetése! Csakis fércmüvek, silány, tartalmatlan operett szerűségek kívánnak feltűnő dekorációt. Komoly darabnál ez a mii rovására megy. Képzeljünk el például egy Shakespeare-tragédiát — hol minden mondat, úgyszólván minden betű szorosan a cselekmény tartozéka — pazar, szindus külsőségekkel. Amikorra a néző szeme átvinné a sok ..szépséget" az agyba, ez idő alatt már fontos részleteket veszthetne el a cselekményből. Ilyen értelemben vett „gyönyörű“ diszlel tehát nem állja meg a helyét, mihelyt értékes műről van szó. A legtöbb díszlettervező azt akarja, hogy elsősorban őt, illetve munkáját vegyék észre, már pedig az igazán jó díszletnek nem szabad. sem gyönyörködtetnie, sem kellemetlen hatást kiváltania, csupán helyesen kifejeznie a darab követelményeit. A diszletsikerröl való lemondást csakis dramaturgiai felkészültségű tervező tudja megtenni Amit a közönség a színpadon lát, az egy összesség munkája. A jó benyomás, az elérendő célért való lemondás avatja igazi művésszé a művészt. II, Mindenekelőtt tisztában kell lennünk, mit jelent 1 alarnely színpadi műnek észszerű dekorálása. Mindaz, ami a színpadon történik, sokamátus templomokban ma is Clément Marót Dávicf-zsoltárainak fordítását énelktik, akit különben a nép éppoly derék magyarnak érez, mint magút Kálvint. , Az irodalmi élet kifejlődésével az el» zárkózásnak és vonzódásnak ez a különös játéka csak erösbödik. Nyugton leírhatjuk a mondatot: a tizenkiienee dik században, mikor az ország uj be rendezése sokszor német mintára történik, a szellem leghívebb kifejezője a Rajnan túl eső vidékek szellemi mozgalmaihoz kapcsolódik. Van egy pillanat, a sok irodalmi iskola között akad egy, a nyelvújító Kazinczvé, amely német példát követ. Népszerűségre sohasem tud szert fenni; mint mondtuk, a nemzet ösztöne ezt az irányzatot egyszerűen képtelen befogadni. A különben tehetséges és nagyérdemű Kazinczy költeményeit az olvasók ma is. igazságtalanul olvashatatlannak;tartják. Ha átjön Is a germán szellemiségbíd valami hatás, az —- megismételve azonnal a már a reformációban tapasztalt példát — azon nvomban függetleníti magát, sőt néinetelfenes lesz. A IS. és 19. század európai nagy népies áramlatát a német Herder közvetíti Magyarországra, A magyar népies iskola legnagyobb költőié, Petőfi Sándor, játszva alakítja jellegzetesen magvarrá ezt a mozgalmat, ö maga fanatikus ger- mángyiilölő, a franciákért rajong, megindító karnaszos elfogultságban Béran- gert messze Goethe fölé helyezi.; Ő maga azt hiszi, hogy azért, mert az első demokrata volt, az utóbbi pedig egy király miniszter szolgája; va’ójá- ban pedig azért, mert az első temperamentuma felel meg az övének. A keleti nemzet nyugatra vágyik és nyugat az ő számára mindig a Rajnán tul kezdődik. Ugyanakkor, midőn Kö- zép-Európa népei, például a csehek, belekapcsolódnak a német eszmekörbe, mot Bérsen ét az állami életbe, a nagy ragyar reformokra híres utazói jófor- nán meg sem állnak a németnyelvű területeken; Angliát és Frzndaofs/á- íot járják, az ottani intézményeket ikarják hazájukba átplántálni. A latin- íyökérzeten megerősödött irodalom á’tozatlanul a latinosság örököse: a rancia irodalom felé fordul. Ez a magatartás változatlan a húsza iik század elején is. E kor legnagyobb töltője, Ady, csukott szemmel és füllel ítazik mindig, mig francia '.erüfetre "iem ér; Parisban íélekzik fel szaba- Ion. A francia költészet hatása alatt jontja ki jellegzetesen magyar képes« »egeit. Francia hatás alatt? Ismét előttünk a különös keveredés: amit né- nelyek benne, megrováskép, a legélesebb francia hatásnak mondanak, niá* ;ok épp ugyanazt tartják leghatározottabban magyarnak. A probléma va- óban nem egvszerü: mi magunk sem tudnánk eldönteni, hogy e költő ere- Jendö lelki magatartását, a szimboliz- must, Verlaine-kkolájában sajátitotta-e îl, vagy pedig a magyar népdaltól tanulta. Irodalomról beszélünk s hangsúlyoz* zuk ismét, hogy ezt tartjuk egy nemzet lelkülete leghívebb tükrének. A jelenkori magyar irodalomról is azt mondhatjuk, amit a múltbeliről mondhatunk. A magyar szellemi életet so« hasem fenyegette oly közelről a német szellemiség beszüremlése, uralomraju íá«a. mint ebben a korszakban, a polgárosodáséban. A nyelv állt ellent? Mert másképp alig magyarázhatjuk, hogy a magyar irodalom ebben a korban is, nemhogy nem került a német irodalom hatása alá, de abból, ismétel« len. szinte mákszemnyit sem vett át- Újból jellegzetesen magyarrá alakult s ha ebben volt külföldi irodalom segítségére, az megint csak a francia s kisebb mértékben az angol volt. A század elején még fordítanak német könyvet, a németek oldalán vívott háború, ban már alig, a háború után még jó, ha minden harmadik francia és angol könyvre esik egy irodalmi miinek tisztelhető német. Magyarországon van jelentékeny német nemzeti kisebbség» van határozott tisztelet a német alaposság és fegyelem iránt, van (főleg újabban) idegenkedés a németség ke« le ti törekvései ellen: csak német irot dalmi hatás nincs. Az az újabb népies irodalmi irányzat, melyet ma íegsaiá-: tosabban magyarnak tarthatunk, oly szellemi tempermentumot mutat, me* Ivei csak a demokrácia és a világosság népei érthetnek igazán. A legmeglepőbb az, hogy e mozgalom képviselőinek nag-yrésze sohasem járt Parisban, Legtöbbjük paraszti származék s indulataikat, szellemük* sajátosságát egyenest a népből merítették, j Annyi példa felsorolása után beszélhetünk végre a lelki alkat titkos hasonlóságáról? Magyar ember alig tudja mosoly vagy meglepetés nélkül olvasni a francia szerzőket, ha népük jellemének erősségeiről s fogyatékos« ságairój írnak... Találékonvság, bátorság. idegenkedés a szervezettség merev í formáitól; a függetlenség, az egvénies- j ség szinte már túlságos szeretete, he viilékenvség, mely, sajnos, sokszor csak szalmalángként lobog... A magtar ! s/erzök szószerint ezeket tartják né* j piik legjellegzetesebb tulajdonságai |nak; ezekről szólnak, hol dicsérve, hol I megrovással a 17. században éppúgy, I mint napjainkban. Seregestől idézhetnénk még a ma' gvarság iismertletőjeleit, melyet a franciák olvashatnának meglepett csodák ( közőssel. Honnan van, hogy a magyar nyelv, a szellem leghívebb megeíeveni tőié legfőbb tuladonságául, akár a francia, a már szinte kegyetlen világosságra törekvést mutatja, idegenkedést a homálytól, a sejtetéstöl? S még mon- datszerkesztési módjában is, ahogy ellentétben a német és szláv nyelvekkel, az alárendelt mondatfiizés helvett a mellérendeltet kívánja, legjobbal* ä 2 franciához hasonlít? Mi ennek az oka? Tán sohasem lehet kideríteni, ahogv a felsorolt többi hasonlóság alapját is nehéz volna, vagy talán nem is lehet megtalálni. De célunk nem is az okok keresése volt. A hasonlóságot csak megállapítani akar tűk s csupán avégből, hogy még töb-" bet teremtsünk. Szellemi faikumí&s sem naluTülizmus, bármennyire is a reális életből vett legyen. Mindig sűrített, kivona- tolt, stilizált. Szükségszerűen a díszlet sem lehet naturalista. Helytelen a valóságos kínos leutánzása. A valószínű sokkal ignzabban hat, mert nem látszik rajta a hazugságra való törekvés. Nincsen olyan laikus, aki elhinné, hogy az a bizony s kőfal, erotikus park, síb., i'nlódi lenne, tehát miért hoznáiánk haszontalanul? Amikor a festőművész figurális kompozíciót fest, keres ahoz megfelelő hátteret, amely jól kiemeli a témát és felfokozza a kép érthetőségét. Ugyanez a színpad kívánalma isl Cselekményt előadó, ábrázoló figurák a szí- neszek, akiknek a jól megkeresett díszlet szolgál háttérül. Sohasem a díszleten van a hangsúly! Nem szabad, íwgy a díszlet aprólékos, fénrkepszerü legyen. Az elaprózottsás nyugtalanít. Sokkal könnyebben áttekinthető, érthető s ennélfogva nyugodthatásu a nagyvonalúság. Hl. A ma festészete már ismer drámai szine- két, ki tudja fejezni a közönyt, a temperamentumot,, vidámságot, stb. A mo'h <n szia pad technika pedig világítási e.ff ektusokbnr annyira fejlett, hogy a színeket úgyszólván abszolút értékűvé tudja fokozni. A cselek menyi hangsúlyozza a héoszerüség, amely csu pán annyiben különbözik a sikrafesteti p’k túrától, hogy plasztikus formákból es éli alul okból rakódik össze. A szín pad-külsőséi, tehát nem egyéb, mint szinek és formák lton struheiója Ebben a felfogásban terveztem i minap egy Hamlet-szinpadot, melyhez az. etc deli Shakesr.eare-szinpadot vettem alapul úgy hogy a liáromsiku színpadot egyszerű for mákkal képszerűsitetfem. Ez a d'szlct kifejő zésre juttatja az örök szép tragédiát épnrt azzal, hogy végtelenül egyszerű. Remélem hogy n kassai színház direkciója hozzá fo, járulni ahhoz, hogy ez az újszerű munkán egy jó Hamlet-elöadús keretéül szolgálhasson BERCSÉNYI TIBOR
