Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

* '3030 "december 21.

7

'ELLENZÉK1

iaBitiiMiiMPWiBigB!SBMiWB:iJUijaMrirevum*i..a';'apzDKniiaiBawmPFwniiiiii ,, -«—■—■‘>Tí!"»w>™^Bf7^----i;'--nr" jr-ffli: 5Ş*S':£WZ&Mm

m

fo

irr

5i

»1

*1

3

Î

i>

1

J

fi

Karácsonyi megemlékezés ez, pedig halotti búcsúztató akart lenni annakidején. De a:; első szándék sokszor du gába dől gyakran úgy, bogy nem is tudjuk miért. Talán ez a körülmény is jelzi, hogy Ugrón András élete, melynek szabály szerint napfényes oldalon kellett volna le játszódnia, úgyszólván véges-végiig nem sikerült. És aligha saját magatartása miatt. Ugylá'lszik a. magyar élet különös szövődése és az ui magyar sors tragikus légköré volt megint ludas benne. Itt sok mindent: el tlékoz ólnak és a háládat lanság a 'legnagyobb föídesur itt: sokat vet és még többet arat. Csak néhány hete még Ugrón András halálának s máris az elfe- íedés lengi' körül név ét és árnyát. Mikor elmúlt, mindössze néhány sorban emlékeztek meg róla újságaink. Más ilyen érdekes személyiségnek és feltűnő jelenségnek nagy sajtója szokott lenni. E mellett Ugrón Andrásnak jelentős érdemei voltak: az utóbbi években történt visszavonulása is önzetlen célzatú nagy intelem volt, a:z álltuk jellemek elmúlt korára emlékeztető. De időnk nem tud olvasni az igazán kortörténeti taglejtésekből. Néhány jő barát, azonban egyre fájdalmasabban érzi most az ő keserves tragikumai és egyre melegebben védi emlékezetét. És Összefűzi Bernádv Györgyével, akinek testi-lelki jóbarátja volt'.

A nagv Ugrón Gábor, a „rabonban“ j fiának született. Ifjii koromban, a mi! j leniumi Ellenzék zaios szerkesztőségi ! szobájában megismerkedhettem a nagy 1 Hot ónnal és Bariba Miklóssal. Első találkozás voît a történelemmel. Igv elfő gult lelkesiiltséggel kísértem tovább ragyogó Iker-pávájukat, bár más polí tikai brtAnílásom volt és k-orán megái íapjíotta.m, bogv e két óriással szemben egv álszabadeÍA'üséghe és hamis dualizmusba fufilagztott vármegyei Magyarország méltatlanul báni el. FH-s~ merfék. bogv lángeszű emberek, gvö nyörti érdél vi dáliák, „a székely puccs“, párbaj, sajtónör ré\ én regén vés süa kok° elismerték, hogy nagy szónokok és nagA

7 közírók — Ugrón költő! blrn- zérii hatalmas szónoki kénességét so- kr(n Apnonví Alberté fölé emelték, Bariba pedig szobrot kapott remek vezércikkei miatt: —de már az nem vo*t Tehetséges, hogy felelős és alkotó munkát végezhessenek. Az örök egv-párt- uratom a haHciburgi politikában csak a> Fefikl és szellemî értékek eov részének ember áldozata árán sikerült: Ferenc József és Tisza Kálmán értették e^t a művészetet. Bedig ez a két székelv táltos erőset? belátott a ínve-n.őőhe: a* magtalan függetlenségi politikát ugv akarták termékennyé tenni, bogv bevonul lak a közös tigves delegációba Ás szerették volna elvonni â monarrbiáf a* német íiárósfZe tagról a francia táléko- Z.ódás ufiára. b’em fékek a szabadelvűséé T-e-glázasabb napsaiban se anfilibe- : rails magatartástól: ekene fordultak az egyházpolitikai Javaslatoknak és bár nem voltak antiszemiták, követelték a kereszténa 7 magyar elem erősítését és föle*? a ruténföMi ..kazárok“ megfékezését. Mindezt először és szinte magányosan tették egv maroknyi párttal. De a s-aíáf oldalukról kanták a lepros?. SZ-n-bb fornedóf — ammrt keHtéhasifot- tá-k a függetlenségi pártot —: mikor égy pillanatra, Tl«za István ifin be\ii- Jefének megbuktatása va! sikerült ez ellenzéki koalíciónak uralomra kerülni =- az Ugrón—Bsiríha-féle alapzaton —éppen Ugrónt ős Barthátl szor’ioíiák j félre, végleg siettetve korai halálukat. Mindössze annyit engedélyeztek, hogy ifjú Ugrón Gábort az atyjára való tekintettel kinevezték főispánnak, holott kiváló képességeivel és a nemzeti el- , lenálláskor tanúsított magaviseletével arnug}7 is megszerezte a jogcimet reá s mint későbbi belügyin inószícrsége, 1 majd Budapest főváros és a parlament i életében képviselt s máig híven meg- í őrzött, szinte tökéletes polgári világszemlélete, nagy tevékenysége, sokáig döntő befolyása1 és nagy népszerűsége bizonyitja, saját független erejével i kitünően megállóét a maga lábán.

Az apái tragikum így átugrott az j idősebb fiun, de annál inkább beleszólt a fiatalabb életébe. Ugrón András egyébként is bizonyos tekintetben apjának igazibb mása volt. Amíg ifj. Ugrón Gábor mindvégig következetes kép- : viselője volt a polgárt! Magyarország utolsó éveinek és a világhábrou címűi i tavai folytatta ezt a magatartást, írég Bethlen István pártjában is, hová csak j nagy későre lépett be, addig Ugrón i András, mint apja, főleg a politikai megőrzés és megállítás, szóval az alkalmazkodó maradiság embere volt. Mikor a harctérről az Eszterházy-kor- rnány hazahívta és a legifjabb főispánjává, majd székely kormánybiztossá nevezte ki, hamarosan szembe ke rült a rendszer kissé radikális szándékaival s nem törődve bátvia kormány- tagságával, beadta lemondását, mikor az általános választói jog Vázsorryi- ! alakzata napirendre keriiít. A háború elmúltával Ugrón András' éber várakozásba fogott. Kitűnő esze, a német és svájci egyetemeken csiszolt politikai s nagyvilági műveltsége, hatalmas alakjának és férfias szépségének megvesztegető ereje, nagy szervező képessége, de mindenekelőtt nyílt szókimondó és szilárd jelleme hamarosan szerephez jutott. Bernády Györggyel együtt az elsők egyike volt, aki a magvarpárti szervezkedést megelőzően kilépett a politikai passzivitásból. Majd szivvel- 1 élekkel részt vett a magyar párt első heroikus éveiben, A maros vásárhelyi és maros me gyei mint a szervezkedés nagy részt az ő érdeme volt, Nagy szerepe \ olt Bukarestben ama paktumtárgyalásokban. melveket Bratianu lőne* nevében Constantinescu Sándor miniszter folytatott 192ó tavaszán egyes magyar politikusokkal, amelyek azonban mindjárt a befeizés után idő előtt nyilvánosságra jutva, sajnos, zátonyra kerülték. Ez a körülmény rettenetesen elkeserítette Ugrón Andrást. Különben is nagyon tudort „szive fájni'* politikai hilbák miatt. E bukaresti csapás előtt, mikor a nagy iskolai harc folyt, egy genfi kísérlet körül elköve- i tett vezér! könnyelműség annyira fel- j háborította öt. hogy könnyebb szélhii- ! dés érte. Fiatalos rajongásán túl meg- ; érteti ezeket a letöréseket, hogy a ro- ! mán-—magyar megértés és a kisebbségi egység érdekében átcsoportosította sok eszméjét. Bernády magyarpárti elnök- j ségének eigáncsolása óta mindig ápolt J keserűségében lelkesedéssel csaí-ako- . zott a II. Averescu kormány idején a í magyar pártban támadt ellenzéki moz- I gailomhoz, melynek legmozgékonyabb I tagja lett és összejöveteleit ő rendezte. Amikor lassan ez a kísérlet is eredmény nélkül kihunyt, kilépett a magyar pártból és többé vissza se tért oda, i holott ezt barátai sorba megtették. így vonult vissza csendesen a kát. státus közéletéből is, ahol atyja szerepét örü- 3 kiölte, de már nem lehetett az ö állan- ’ dó szókimondását következetesen gyakorolnia. Élte magányos és gyümölcs- * télén marosvásárhelyi élet lett, de jel lemfejlesztő. Csak igaz barátságait ápolta tovább hűségesen. De az uj politikai fejleményekhez 1933 óta még csak nem is szóit hozzá körülményesen. Várt az értékbecsűlés és n történelmi logika visszatérésére. Hogy csakhamar követte Bernády Györgyöt a halálba, elég fiatalon, a férfikor delén, alighanem a sors tagadó kézlejtése volt erre 5 a hasztalan a árasra.

A kettőnk barátságát csak 1926-ban szőtte meg a politika. Mindjárt benső lett. Rendkívül meghatotta őt, hogy ennek első pillanataiban tiszta és meg- hatott lelkesültséggel beszéltem atyjával töltőit óráimról és idéztem egy egy f? temek hasonlatát, mint mikor például tagadta, hogy Velence oroszlánjai veszítenek a néma beszéd méltóságából, amiért szemtelen, verébrajok fészket Vernek szájukban. Ez a barátság a politizálás végeztével is zavartalan maira dk Minden alkalommal felkerestük egymást, ha városainkban jártunk. Bűbájos házigazda volt. Szép otthonának antikjait lelkesen mutogatta és különösen büszke volt rá, hogy II. Rákóczi Ferenc ágyában alhatik. „Sokat gondolok rá és eszméire.“ Talán ezért van a kis emberek sürü Rodostója idehaza? Vidám és élces volt barátai közt. Egyszer egy farkasordito hideg napon üi- dögéltünlk1 ma r os v á s á r h e î V i legény lakásán ; félig megfagyva csak beáll!itott hozzánk Toklalaghi Mihály. Bundája fölött küíön nyakprém s gémberedett ujjal nem birkák vele. Ugrón András ki csatolta ezt a ruhadarabot és meg csiklandozva vendége torkát. így szólt: „Az első eset, hogy egy Ugrón békésen matat egy Toldalaghi nyakán“. Ha meglátogatóit aradi otthonunkban, világért se mozdult volna el tőlünk, hiába hívták, főleg 7,Ima Tibor, aki nagyon szerette. Ilyenkor gyerekeimnek Is jelen kellett lenni. Feleségem ősi székely család sarja volt és mindent lekicsinyelt, ami nem volt erdé1}7i. „A magyarországiak nem igazi magyarok, az aradiak pedig sváb oltványok“ szokta mondatni, sok ellenséget szerezve magának. Érthető, ha nagyszerűen értették egymást Ugrón Andrással és végig elemezték az erdélyi családi történelmet. Egyszer azonban a „a faj- tisztasággal“ baj lett. Szegény feleségem eldicsekedett vele, bőgj’ soha más nem volt a famíliájában, mint magva»' és az eredet is besenyő. Erre megszólalt ló éves fiam, akinek Aristides volt az eszménye és az iskolában is verekedett atz igazság és ieílemesség szolgálatában: „Hogy tudtál akkor egy ősz trák eredetű emberhez menni és mosl német nevű gyermekeket szeretni?“ Ugrón András azonnal a fiam oldalár* állt a szigorú anyával szemben, ak más családba olvadásra és a s-zerete szépfölöfctíségére hivatkozott: „igazat van édes öcsém, az én anyámnak i: német volt a neve s majdnem oszírá! nőt* vettem feleségül.“ Lassanként k; sült, hogy7 egy stájerországi grófnőve mátkásodott el, de épp politikai s nem I zet’ségi ellentétekből keletkeztek ;

1 bontó okok. És bizonyítgatta, müvei kicsi a világ. Egyszer a nagy'7árad—ko I lozsvá.rí országúton meg kellett gép kocsiját állítani, mert egy másika baleset ért. Miután az ő segítségükké rendbejött a dolog, a két kocsi utasa megismerkedtek egymással. Egy r-zé német hölgy megkérdezte, vájjon e I itt. már Erdély? „Valóban ez Érdé!}

1 a \7ilág egyik legédesebb és legszeb szöglete“ válaszolta Ugrón. „No, é; csak épp kiváncsi vagyok rá — mondt keserűen a hölgy — mert egyébkén

ELLEM

a

pókhálóvékony és tartós selyemharisnya

i

sok rosszat hallottam róla. Egy jó barátnőm, X. Y. grófnő, ugyancsak pana-, szolt reá. Mondja, nem ismer mag» errefelé egy Ugrón András ne\7ü urat ?“ A hölgy Ugrón menyasszonyának ba< rátnője volt s igy ő levetette fejvédőjéí i és keserű gúnyosan bemutatkozott:

I „Ugrón András vagyok.“ De Összeba- 1 rátkoztak és a szép utas hamarosan I megbékélt Erdéllyel.

Sokat beszélhetnék drága boldogult I barátomról, taián már az utolsó igazi I barátról, aki a keserves politikából in-, ' duh7a szép csendesen beül a bajtárs I szive közepébe s táv'ozásáva-l megse- : besiti. Naponként foglalkozom vele s a i többiekkel, akik már előbb a másvj.

J íágira húzódtak vissza. Alakjuk egyre i nő és szépül. Szeretném, ha tudnának I erről, mert hiszem, hogy mások is van- I nak velük. Néhány ilyen ragaszkodó I megemlékezés talán megkönnyítheti a i másik oldalán való elhelyezkedést, in- ! kább, mint a tömegek véletlenségeken alapuló dicsőítése. Még sincs mindenütt ! protekció és propaganda. Mindez nem I dicsőség alapvetése. Szerény baráti há- I la csupán. Néhány virág — szóvirág — mely nem utazhatott el a távoli ravatalra s azért a másvilágra igyekszik, mint az ima, melynek sorsát ugyancsak 1 nem ismerjük. 1 SPECTATOR.