Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-24 / 298. szám
i 939 kis-c.qwb *.* *24* ELLENZÉK Ár AZ IRODALMI SZERKESZTŐ ERDÉLYI PÉLDAKÉPE: KUNCZ ALADÁR Heteken át olvasgattam a Kuncz Aladár, írásait. Régi folyóiratokat böngésztem, az Ellenzék tizenöt-tizenhat év előtti évfolyamait lapozgattam. És amint egyre mélyebbre merültem a ré» gi újságok levegőjébe, egyre nagyobb érdeklődéssel kutattam, mert folyton újabb cikkek, gondolatok állítottak meg és mind szélesebben tárult fel előttem a korabeli erdélyi élet. Az 1923—25 körüli években az Ellenzék 'irodalmi mellékletében A korabeli erdélyi élet* lük- tetett és e* az élet — a mi 'Szempont- tünkből — éppen a legfontosabb, leg» lázasabban alakuló szakaszához érkezett. Az uj élet építésének a korszaka volt ez, amelyben az irodalom vitte a vezérszólamot és ennek a megpezsdülő, magasra törő irodalmi életnek a központjában éppen az a Kuncz A!a= dár .állott, aki az Ellenzék mellékletét szerkesztette. j Pestről érkezett haza és itthon maradt. De Kuncz Aladár sokkal mesz- szebbrő! indult haza. mint Pest, talán éppen ezért találta meg olyan biztosan Erdélyt, a hazáját! A világháború előtt kiment Franciaországba nyaralni és ez a külföldre menetel nem csupán véletlen szórakozni akarás volt, hanem a. fiatal iró óílandó Nyugatra vágyódása, a francia kultúra sizihte mindent feledtető szerelme. A fiatal Kuncz mint annyian a kertársaj közül, a francia éje űben találta meg ujjongó felsza- ba dudás át, a francia kulturáhsín való mámoros, önfeledt eimeriilés adta meg élete boldogságát. Ennek a Kuncz Alá dáfnak a magyar vidéki élet 'elmaradottnak, parlaginak látszhatott; mész- szíré menekült tőle. Azután jetii a francia internáltr-ág öt éve, & fórrá- áalmijk és a Parist imádó Kuncz Aladár a magyar sorshoz érkezett. Az erdélyi embert Erdélybe hívta a magyár sors, a magyar hivatás. És I Kuncz Aladár az az ember volt, aki megérezte a sors figyelmeztetéséit. Nem zúgolódott, nem lázadott ellenük, hanem vállalta a reá háruló feladatot. Amint ma visszatekintek erdélyi műn- kásságára, törekvéseire, ebben látom életének a nii számunkra való első. tanítását, útmutatását. De Kuncz Aladár ükkor egy szóval sem említetté ezt, nem beszélt arról, hogy7 Kolozsvárra váló bstzajövetéíéért feláldozta pesftli jövőjét. Végezte a munkáját, másokat is munkába állított és egyre nagyobb feladatokra sarkallt. Ezt kívánta tőle az erdélyi élet és ma már könnyű meglátnunk, hogy ez a mi erdélyi életünk törvénye, de ez magának a szervezett életnek, a fejlődésnek is törvénye. Akkor még a környezete sem nagyon volt íudsrtában annak, hogy Kuncz Aladár a jövőbe mutató szellem, csak elvitathatatlan tekintélyét é ezte meg mindenki, az olvasóközönség pedig csak 1931* ben, a Fekete kolostor megjelenésekor tudta meg, hogy Kuncz Aladár nagy irő volt és kiválasztott ember . A Fekete kolostor hire egyszerre úgy felkapta a nevét, hogy már szinte el is felejtettük: az ő nevének itt Er* délyben egyéb jelentősége is van. Kuncz Aladár vezető szellem volt, ezért Vált olyan természetessé a tekint él ve. Mert a tudás, műveltség adhat ugyan szűkkor ü tekintélyt, de azt igazi sugárzássá csak a szellem titokzatosan, szinte hipnoíikusan mozgató ereje teszi. Az ilyen tekintély olyan, mint a napsugár: egyszerre frissebb, eíete* nebb, mozgékonyabb lesz tőle minden élet. Kuncz Aladárnak, mint vezető embernek. mint szerkesztőnek a módszere ma is követendő példaképpen álL hat az erdélyi életben. Cs-alk körűlíie- kinteít Erdélyben és felismerte, Hogy kik lehetnek a munkatársai, kire milyen munkát bizhat és kit milyen feladatokra kell serkentenie. Hozzá tudott férkőzni az embereikhez, ismerte gyengéiket, tudta, hogy hogyan kell velük beszélni. Gondolatokat, ötleteket vetett fel, de aztík továbbvitelét rábízta irőtár saira. Hadd küzdjenek meg ők; a felme rülŐ kérdésekkel és ássák ki maguk», nak és egész Erdélynek az élet uj igazságait’. Szintié azt mondhatnám, hogy Kuncz Aladár az aktív, csetekedtetve tanítás pedagógiai módszerét alka5» mazta az irodalmi életben és kiderült, hogy ez a felnőttek társadalmában is nagyszerű eredményeket hoz. Kuncz Aladár körül mindenki úgy igyekezett írni, hogy ne kelljen szégyenkeznie miatta a szerkesztő előtt. Átért ez a szerkesztő mindenkitől várt valamit, ezt a várakozást nem volt szabad meghazudtolni. A módszer bevált, de Kuncz Aladár halála óta alig-alig tfllálkozunk vele az erdélyi életben, azért mutatjuk ma ismét meg a Kuncz Aladár életének ezt a tanítását, hogy lássák meg azok, akiknek látni ok szükséges. A szerkesztő Kuncz Aladárnak nem csak a módszere hozott eredményeket, a gondolatai, törekvései is megtermékenyítették az erdélyi életet. Amikor Kolozsvárra került, az erdélyi irodalom már első virágait bontogatta. A Rerné- nyik, Áprily, Tompa e!i:tő versesköíe- tel megjelentek, folyóiratok indultak és buktak meg, jobb és baloldal hada^ kozott, íransziS van izmust és humanizmust kiáltozott. Magyarországon az erdélyiek elszakadását, nálunk a sa ját os erdélyi szellem hivatását emlegették. Mint a fuldokló kapaszkodott minden* ki az irodalomba és boldog felkiáltássá! üdvözöltek egy-egy felbukkanó te® hetséget. Kuncz Aladár könnyedén átlépett a személyi és párílorzsaíkodásokon, versengéseken, zavaros jelszavakon és túlfűtött ambíciókon. Határozott irodaim* tervei voltak, irtózott ai nagyhangú szólamoktól. A tehetségeket összegyűjteni, az elzárkózottságbőí kiemelni és a színvonalat emelni akarta. Szerkesztői beharangozásra nem volt szüksége, egyszerűen kibő» vitette az Ellenzék vasárnapi számát, irodalmi mellékletet adott. Az uj irodalmi melléklet a Móricz ZsiLgmond arcképével, tömör jellemzésével köszöntött be- Az uj szerkesztőnek ez volt az első megnyilatkozása. Rövid idő afatt megszólaltatta a legjelesebb erdélyi es határokon tuli Írókat. Á ko» vetkező számokba már Buday Árpád, Kovács Dezső, Márki Sándor, Baiogh Arthur, Bányai János írtak ciixkeket, Reményik, Tóth Áirpád, Babits, később Berde, Tompái, Áprily, Bartalis, Szombati-Szabó, Mécs stb. adtak verseket. A szerkesztő nem vitatkozott és nem. kerülte ki a kérdéseket. Fölébük emelkedett és biztosan haladt a maga utján. Kuncz Aladár bár hitt az erdélyi szel. lem épitő erejében, először mégis az egységes magyar irodalom felé fordította a figyelmet. Az Ellenzék melléklete a magyar irodalom, a magyar szellem egységét hirdette, ezzel erősítette meg olvasóinak öntudatát. Az elesett erdélyi magyarságot ügy emelte fel lelkileg, ismét belékapcsolta a magyar szellem áramába. Egy intéssel elválasztotta a politikai haltaimat a szellem ha» íalmáíól; megmutatta azt, hogy a magyar Lró, a magyar gondolkozó munkája egyformán a miénk, akár it*en é! mi közöttünk, akár országhatárok vá= la szíják el tőlünk. Ez a Kuncz Aladár szerkesztői munkájának első négy öröksége: olyan örökség, amelynek értékét egyre öntudatosabban érezzük és hirdetjük akkor is, amikor körülöttünk egyre felíordultabb lesz a világ és sárba tapossa a bizalmat és a becsületet. Kuncz Aladár a legnagyobb élő ma» gyár irók bemutatásával kezdte meg n sort, Alóricz Zsigmondiról és Szabó Dezsőről irt elsőizben, kikhez ma egy uj életformához érkezett erdélyi nemzedék ismét alázflitta! zarándokol, hogy a magyar élet kérdéseibe behatolhasson. Móricz és Szabó Dezső jellemzése után kertár saik következtek és következtek a fiatalabb írók legújabb munkáinak a komoly, tárgyilagosságra törekvő kritikái. A pajtáskodó, egymást dicsérő kritikáknak Kuncz Aladár véget vetett, olyan levegőt teremtett, -melyben becsületesen lehetett írni. És hogy az újonnan felbukkant magyar költőknek milyen figyelmei szentelt a íap, azt bizonyítja többek között az, hogy Erdélyi Józsefről tudtommal Moiter az EPIZÓD ; Pergőtűz tombolt Biaía felett, Lőporköd üli meg földet és eget. Ember-fűtötté, emésztő pokol. Jajszó, szitok, hörgés s a vér omol... Támadási.,, Csönd ... És indul a sereg, Mienk, a győző. S mint elhuiit legyek, Sorstól kevertem ellenség saját. Sebesült, holt s haldokló katonák ... S közöltük, ott, a vérgyöngyös füven Halott bajíársként egy gólya pihen. Szétlőtt roncs, már csak madárváz szegény, .Nyitott olló a csőr tépett fején. Egy rongy madár. S a harcedzett szemet Mégis titkolt könny fényesíti meg. Fájó ellentét, óh, beh nem talál: . A születés jelképe — s a halál! % A SZÁRNYAS EMBER (Mereskowszkij: „Leonardo da Vinci“-je olvasásakor) Emberi szárny: ez volt & lelked álma I mester, egy bús, rajongó élten át. S bár egy világ kétkedve néze rád, » •> A Jövendő íitkot-fejtett fiái már ott láttad a felhők felett szállva. S hitted, ha egyszer ura lesz a légnek és ott repdes majd az éghez közei, az áhított kor bizton eljön, el: földi salak, szenny rá meddőn lövell s szívben-szemben eszményi vágyak égnek. Csalódtál, mester! Ma is épp’oly ártó, sóhaj-, könny-, vérre szomjas embered: hasztalan száilunk túl tengert, hegyet, véges vonz csak ™- a Végtelen helyett... • óh, hogy5 csalódtál bennünk, LeonardoÎ IRTA VITA ZSIGMOND Ellenzékbe irta az első erdélyi kritikát. A kritika számon tartott és érté kelt, a közönséget valóban lelki-isme* reíesen tájékoztatta. Ez a tiszta irodalmi szellem tette lehetővé, hogy az Ellenzék egy időben összefogta az erdélyi magvar irók legjavát. Kuncz Aladár a politikai érdekeket távol tartotta a lapjától, egy cikkében ki is fejtette a politikai és az irodalmi szemlélet ellentétét. Azt val lotta, hogy a politikai szemlélet beha* toiása az irodalomba káros az írókra, de káros magára a. nemzeti lélekre is. mert megzavarja annak tiszta gondolkozását. Az irodalomtól a jövő előkészítését várta, az erdélyi irodalomtól egy békésebb, emberibb erdélyi élet, az uj Európa szellemének kialakítását. Ezért tudta megtartani lapjai munka társai között mindazokat, akiket igazi erdélyi értékeknek ismert fel, de valami finom tapintattal távol tartotta azo- Icát, akikben törtetőket látott, vagy akik nem értették meg az erdélyi élet szellemét. Kuncz Aladár szerkesztői felfogása-» ró! azt szokták mondani, hogy világnézeti különbség nélkül minden írót egv. táborba akart gyűjteni, mert egyedül az irodalmi, művészi szempont irányi tolta Ítéleteit, Ma már azonban kissé másképpen látjuk szerkesztő: hagya tékát. Kuncz Aladár sohasem akart öncélú, betokozódott irodalmi eletet1 teremteni, tudta, hogy az irodaion: a nemzeti életnek szerves része, azzal együtt kel! lüktetnie, annak kérdéseit keli kifejeznie. Egy Ízben kemény ha«« gon irt a gyáva irodalomról, amely kikerüli a mi életünk kérdéseit. Azt kívánta, hogy az erdélyi irodalom is nyúljon hozzá az élethez, váljon első rendű lelki szükségletté, a vöm égek táplálékává. Ezért találunk az ő Lapjainak szellemében valami nemesveie^ tíi erdélyiséget, amely visszanyúlt az erdélyi élet, a magyar mult gyökereihez, amely elriasztotta magától, vagy el- halfgattalta a művészeti túlzásokat és legfőképpen a világnézeti eivakultságot. Elgondolásai közül sok minden nem valósulhatott meg. Voltak talán olyan elképzelései is, amelyeket mai ábrán dósoknak tartunk, mert a puszta szellemi erőt elnémíthatta az erőszak, a kisebbségek szava nem válhatott európai tényezővé; ha azonban egész munkásságát áttekintjük, akkor meg keíí látnunk reánkhagyott második nagy örökségéi is. Az erdélyi magyar szellemi értékeket úgy kell összefognunk, hogy azok az erdélyi földből nőjjenek k? és az erdélyi élethez jussanak eh A szellem feladata az iránj'adás, a szellemnek keresnie kell és néha el is vál- haltnak egymástól az utjai, de ha a nemzet épitő ereie egyesül benne, akkor magát az életet is átformálja. Az irodalomnak, a szellem munkájának, csak akkor van nemzeti értéke, ha egészséges vérkeringés van a szellemi és anyagi élet között, ha a szellem kin csei behatolnak magába a nemzet testébe. [ Kuncz Aladár minden törekvésében együtt látjuk a színvonal emeléséért folyó küzdelmet az erdélyi élet szolga tatának gondolatával. Egyszerre akart magasra törni és szótáradul egész népének leikébe. Ezt láthatjuk meg az Ellenzék történelmi novella pályázataiban, amikor egyszerre adta meg a lökést a történelmi regényhez és indi tolta meg a közönség érdeklődését az erdélyi széppróza iránt. Ezt folytatta tovább, amikor a történelmi regényáradattal szemben a m&í élet regényének adott indító lökést. Ezért küzdött finom tollával, amikor a Pásztortiiebe az erdélyi magyar asszony hivatásáról irta a leveleit. Ezt vitte tovább az Erdélyi Helikonban is, amikor a szét vagdalt magyar életnek egy összekötő irodalmi orgánumot teremtett. Az élei folyton uj feladatok elé állította és ó alázattá! fogadta el a rendeléseit. Nem lázadozott, hanem egyre többel adott önmagából. Erdélyi ember yoH* zi VAPSONY ENDRE
