Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

28 VILBNZfiR nunwa '/ 9 3 9 december 2 4. SZŰCS ELEMÉR: Nemzeti fegyelemre neveljen a sport A* emberiség művelődéstörténetét kutató tudósok csak nasvou ritkán és nagyon ke­veset foglalkoznak a sport múltjával s au uak az emberi társadalom kialakulására gyakorolt hatásával. Szembetűnő ez a hiá­nyosság ma, amikor a müveit államok pél­dája azt mutatja, hogy az iskolai és iskolán- kívüli népnevelés leghathatósabbau fegyel­mező és öntudatositó eszköze az irányított sport. A teremtő végtelen bölcsességét bizonyít­ja, hogy az emberi lélek tulajdonságává tet­te a szebbre, jobbra, messzebbre való tö­rekvést. Ez a törekvés kifejezésre jut a ne­velés módjának és eszközeinek megválasztá­sában is, hiszen minden gondolkodó nevelő igyekszik az ember átöröklött testi és lelki képességeit tökéletesíteni, hogy ezáltal az. egyénen keresztül a nemzet boldogabb jö­vőjét elősegítse. Szellem és test együtt adja az embert, a kettő élete szorosan összefügg s igy a testi és lelki tulajdonságok összhang­jából és neveltségéből fakad mindaz, ami rendkívüli feladatok önzetlen szolgálatúra képesít. Dr. Siklóssv László, a neves történész, „A magyar sport ezer éve“ cimii gyönyörű munkájának bevezető soraiban ezt Írja: „Az élet az embert bizonyos foglalkozásra hívja, amely testi és lelki képességeinek csak egy részét tölti ki. Közel a veszély, hogy ez az egyoldalú foglalkozás kárára vá­lik az egész embernek. Aki csak testi fog­lalkozást üz, annak szelleme: aki csak szel­lemileg foglalkozik, annak testi ereje, egész­sége hanyatlik le. Az a tevékenység, amely foglalkozásunk egyoldalúságát kiegészíti s a káros következményektől megmentve a testi és szellemi tökéletességhez lehetőleg közel juttat, a Bport“. Szükségesnek tartottam a fenti sorok idé- ; zését, mert itt minálunk még ma is akad­nak elég szép számmal müveit és félmüveit emberek egyaránt, akik a sportban csak ha- szpntalanságot. káros és hitvány divatőrü­letet látnak. Tárgyilagosan le kell azonban szögeznem, hogy ezeknek a száma mindin­kább csökken s napról-napra többen és töb­ben vannak, akik érzik az irányított sport jelentőségét és fontosságát nemzeti éle­tünkben. Talán ősi atavisztikus megérzés ez részükről, ösztönszerü keresése az any­ucira óhajtott uj magyar életformának, amely ziláit nemzetünk jövő boldogulását lesz hivatva biztosítani. Talán a magyar lé­lek mélyéről fakadó visszafordulás ez az év­ezreddel ezelőtti magyar életforma felé, amelyet a belső szervezettség és szigorú fe­gyelmező nevelés jellemzett. Még kevésbé képzelhető el laza és szét­hulló társadalmi szervezet mellett egy ki­sebbségi sorsban élő nép boldogulása. * Aki népét igazán szereti, támaszkodjék an­nak történetére, mert a történelem a nép Abijah hosszasan utána nézett a két meg­késett utasnak, akik elhaladtak mellette a fváro3 felé. Messziről jöhettek, mert a fá­radtság már kiült az arcukra. Ruházatuk is, melyet vastagon borított be az ut pora, azt mutatja, hogy nem e vidékről valók, hanem az ország északi részéből. A férfi kantáron vezeti szamarát s szapora léptekkel igyek­szik együtt haladni az állattal. A nő a szamár hátán ül. Kezével fázósan huzza össze maga körül ruháját. — Bizonyára o császár rendeletére utaz­nak ezek is és még a kapuzárás előtt belül akarnak lenni a kőfalon — gondolta magá­ban Abijah és a pásztorok jellegzetes lépé­sével megindult a nyáj után. — Igyekezzünk Jojjada! — kiáltott előre, ahogy elérte a sereget. — Ma korán el kell készülnünk az esteli dologgal, mert vendé­gek érkeznek. — Kicsoda, Uram? — kérdezte a megszó­lított ifjv lassan tovább ballagva a sereg élen. — Asszáf, az öreg. Tudod, akit öregsége miatt a pásztorok atyjának neveznek. Még ma reggel elküldtem érte Naftalit az egyik szamárral. A Sugár völgyén, nyugat felől kell, hogy érkezzenek s magukkal hozzák Ohedet és Ibrahimot is. — Szegény öreg, még birja az utazást? — csodálkozott fel kérdésében az ifjú. •—- Rég nem mozdult ki otthonából. — Régen beszéltem ép is vele — felelte Abijah —• remélem nincs semmi baja. Há­romszor is izent értem az utazó kereske­dőkkel, hogy küldjék utána, mert ma este tetteinek fönntartója és példaadó forrása. •Nemzetünk ősi múltját vizsgálva, számtalan olyan tényre akadunk, melyek világosan bi­zonyítják. hogy a sportszerű, tehát szigo­rúan igazságos, kemény nevelés és életfor­ma nem idegen a magyar leiektől. így pél­dául nem is vitatható, hogy n magyar kato- nauép volt s ősi szervezetének egyik jellem­vonása az általános hadi szolgálat. A fiatal­ság nevelése azonban otthon a családnál, vugy nemzetségnél történt meg. Dr. Siklóssv szerint „az ős magyar a maga legközelebbi hozzátartozói útmutatása mellett, első lépé­sétől fogva, szive egész lelkesedésével min­den erejét oda összpontosította, hogy el tudja sajátítani azokat az összetett tevékeny­ségeket, amelyeket a magyar ifjútól megkí­vántak az üreg harcos vezetők, az ezeknél is hatalmasabb élet és a még efelett is álló magyar virtus. Hogy mi volt ez, kiképzés vagy nevelés, sportolás, vagy hadioktatás, ma nehéz volna eldönteni. Egy azonban bi­zonyos, az akkori életben csak úgy lehetett érvényesülnie az egyénnek, ha tudatos lel­kesedést vitt bele abba, amit megtennie egvébként is kötelessége volt. A hanyag va­dé szt fölfalták a vadak s a rossz katonát rabszijra fűzve korbácsolta vásárra az el­lenség.“ Milyen igaz Siklóssynak a fenti meglátá­sa! Hiszen a magyar testi adottsága, vér- mérséklete, harcos egyéni bátorsága, nyáj­ösztön nélkülisége ma is megköveteli az igazságos bánásmódot és a szervezett élet­formát. Alaptermészetéből eredő a mondás: „iNem az a legény, aki vágja, hanem aki állja.“ Ez egyben figyelmeztető útmutatás minden gondolkodó magyar fő számára az annyira keresett uj magyar életforma alap­vető lényege felé is. * v . Olyan időket élünk, amelyben sok min­den megingott és kétes-értékiivá vált abból, ami régebben hitet és bizalmat keltett. Egy azonban bizonyos: amilyen az ifjúságunk, olvan a jövőnk! Aet sem vonhatja senki kétségbe, hogy kételvek között élő erdélyi magyarságunknak szüksége van olyan uj élet­formára. amely fegyelmezett egységgé ková­csolja össze népünk minden egyes tagját. Szüksége van olyan férfiakra és nőkre, akik bajtársias lélekkel, hűséges együttmunk ilko- dósban akarják és tudják magukra vállalni azokat a feladatokat, melyeket a jövő köve­tel; és akik erős akarattal meg is oldják azokat. Az ifjúságban meg van az a vágy. hogy ideált lásson maga előtt; s meg van az akarat is hozzá, hogy minden erejét annak elérésére fordítsa. Ifjainkat kell tehát er­kölcsös, szilárd jellenni, egészséges emberek­ké nevelnünk. A feladat nagy és felelősség- teljes, mert mindenütt, ahol gondozatlan és elhanyagolt talajból valami nemeset és jót akarunk létrehozni, először el kell takarí­tanunk a gyom szívós gyökereit, hogy olyan itt akar lenni nálam. Talán jó is, hogy itt lesz ... — folytatta ezután, mintha csak önmagával beszélgetett volna — öreg ember, sokat tapasztalt, sok mindent tud . . . A nyáj ezalatt letért jobbra az útról és elindult a kiszélesedő völgy felé, amelyet Pásztoríigetnek neveznek. A nap éppen most készült álomra hajtani fáradt. vörÖ9 szemét; s mintha búcsúzni akarna a főidtől, körül­ölelte mégegyszer vörös fényével Juda tá­voli hegyeit s azután magára húzta fellegta- karóját és lebukott a hegyek mögött. * A csend jósága ülte meg az egész völgyet. Az este már kibontotta csillagokkal bélelt fekete palástját s reáboritotta az alvó vi­lágra. Távolról hallatszott csupán egy-egy álmából felriadt madár rikácsoló, ijedt hangja. Sokáig ültek szótlanul a iüz körül, ahogy az öreg Asszáf befejezte beszédét. Megvilá­gított arcuk élesen rajzolódott ki a sötét éjszakában. Nem beszélgettek, de raindenik tudta, hogy gondolataik találkoznak. Dávid­ról, a pásztor-királyról beszélt Asszáf; és arról, hogy az ő törzséből származik rnsjd a Messiás, aki uj, nagy dicsőséget ir majd Iz­rael történelmébe. Nemzeti vágyak százados álma szállt a lelkekre s a csönd csillaghí- mes palotájába beköltözött a reménység. —• Nem tévedsz-e Atyám? — fordult a kérdéssel az öreg felé Obed, aki véle egvütí érkezeit alkonyaikor látogatóba. — Valóban most kell megszületnie a Messiásnak? Nem, nem tévedhetek, fiam! A prófé­ták sokszor megmondták, hogy innen, Juda termőföldet nyerjünk, amely rendbehozza a rablógazdálkodás okozta károkat. Ehhez komol) munka szükséges, mert csak így ér­hetjük cl azt, uinire igényt túrtunk: u sza- hadsúgot lélekben, az erőt és szépséget test­ben, gondolatban és jellemben. Ezeknek a céloknak a megvalósításúra szolgál ma min­den müveit nemzetnél a sport. Ez kell le­gyen tehát a hivatása az erdélyi magyar sportnak is, mert tudjuk, hogy nemcsak a nemes hagyományokat, hanem u friss és erő­teljes lendületet, a haladás liátor és össze­fogó erejű szellemét is ifjúságunkban őrizzük. * Uj értékek hozzáadásával kell a javító­munkát megkezdeni. A múlttal ellentétben tehát sokkal több fegyelmező és nevelő erőt kell iskolai és iskolánkivüli sportunkba be­levinni. Általános nevelési rendszerünkben a szellemiség mellett a reális testszerüség- nek is érvényesülnie kell. A sportnak tehát, a fiatalság együttes életében, a test- és szel- lemnevelés egész munkájút föl kell ölelnie, mert csak igy vállbatik a tökéletes uépneve- lés eszközévé. Minden kétségen felül áll, hogy hitvallásos iskoláink — mint általában az iskola, amely elsősorban ismeret átadására, oktatásra fek­teti a fősulyt — magukban véve alkalmat­lanok arra. hogy népközösségüuk részére ki­termeljék azt a vezető réteget, amely a nem­zetnevelő sport jövőjét biztosíthatja. A mai iskolával szemben ezt a megállapítást meg­tették mindazok az államok, ahol különös súlyt fektetnek az ifjúság közösségi és sport­nevelésére s ezért az iskola mellé nsinde* nütt olyan szervezeteket állítottak be, me­lyek a sportszerű nevelés jóhatásu eredmé­nyeivel igyekeznek a teljes értékű ember nevelésére. Ha az állam elismerte az erdélyi magyarságot külön létező nemzeti személyi­ségnek; természetes, hogy e uépközösség jo­got formálhat az ittélő magyarság összesé­gére, tehát a gyermekre is. Módot kell te­hát adni neki arra, hogy mindkét nembeli ifjúságát a maga nemzeti közössége részére céltudatosan, gyakorlatiasan, különleges ne­velésben részesítse. * Nekünk azonban az iskolai nevelés hiá­nyain kívül meg kell oldanunk az iskolán­kivüli népnevelés kérdéseit is. Ez a feladat talán még sürgetőbb, mint a másik s meg* valósítása még több akadalyba ütközik. En­nél a kérdésnél vár igazán nagy szerep az irányított . sport nevelő erejére. A testneve­lés ugyanis nem merül ki a testgyakorlás­ban. hanem szervezett egységénél fogva fel­öleli az akarat és jellemnevelést is. Munká­jához magasabb etikai és esztétikai értékek is kapcsolódnak. A nevelés egészében helyét csakis akkor foglalhatja el, ha a testre gya­korolt hatások mellett, a férfias tulajdon­ságok kiművelését is előmozdítja és ezzel Vágyakozó pásztorok állandó niunkatátxa lesa az egysége« neve. lésnek. Így például « csapatban való gya­korlás, vagy a játék nagymértékben járul hozzá az együttérzés kifejlesztéséhez. Tehát nevelő iskolája a közösségi érzésnek. A leunka sikerének titka a köz*»« cél előtt való feltétlen meghajlásban, valamjnt anunk együttes »zolgálalában rejlik- A sport tfchái itt sem öncél, hunern eszköz. Az erdélyi magyarság sportéletének bus» esztendős múltját vizsgálva, megállapíthat­juk, hogy ez a hivatástudat nem érvényesült. Egyesületeink legtöbb vezetője klub-tekin­tély küzdelmekben és érem vadászatokban vélte hivatását helyesen teljesiUni. Sajnos, a helyzet rnég ma sem sokkal jobb. Legtöbb egyesületünknél rna sem foglalkoznak tü- megnevelő munkával, hanem pályaeredmé­nyek hajszolásával igyekeznek működésük jogosultságát igazolni. Nagy hiba volt a múltban és az ma is, hogy a vezetők helyte­lenül értelmezték a versenyzést s igy egy­oldalúságot emeltek eszményi célok magas­latára. Pedig a húsz esztendős kisebbségi sors mindenkit meggyőzhetett volna arróL, hogy a versenyeredményesség — amellett, hogy feleméezetette anyagi erőink nagyré­szét is — nem hozta meg kívánt gyümöl­cseit. Meg kell végre hallania mindenkinek az uj idők parancsoló szavát s fel kell is­merni azt a tényt, hogy minden sport csak annyit ér, amennyit nemzetnevelési szem­pontokból jelent. Tudomásul kell venni végre, hogy a társadalmi képlet megválto­zása folytán uj és nagy feladatok megoldá­sa vár reánk. — Csak az úgynevezett jó középosztály­ra támaszkodni ma már bűn. Városi kisipa­ros és munkás ifjúságunk szinte mindenütt hiányzik egyleteink tagjai sorából. Ezen nem csodálkozhatunk, mert egvesületeink belső felépítése, egy-két kivételtől eltekint­ve, még mindég az intellektuális rétegek­nek kedvez, de nem képes arra sem, hogy legalább ezen az egy társadalmi síkon ko­moly nemzetnevelő munkát végezzen. — Ugyanja „éppen intellektuális fiatalságunk a legfegyelmezettlenebb s belőlük hiányzik leginkább az őszinte közösségi érzés ápolá­sa és felkarolása. Mindezekből látható, hogy az átszervezési munkát késedelem nélkül meg kell indítani. Ennél az átszervezési munkánál az első gyakorlati feladat pedig, hogy a kereteket kiszélesítsük, igy lehetővé tegyük nemzeti ifjúságunk minden tagjának, hogy jól éret­hesse magát egyleteink keretében. A máso­dik pedig, hogy nem sportprimadonnákat keli nevelnünk, hanem fegyelmezett és ön­tudatos tömeget, mely tele van népegészség­ügyi és közösségi hivatástudattal. Tudjuk, hogy a legnehezebb feladat az el­vi elgondolások gyakorlati megvalósítása. Vannak azonban célkitűzések, amelyeket meg keii mindenképpen valósítani! E mun­ka megkezdése előtt egy nagy lelki reform szükséges, ami sorsdöntő a további fejlődég szempontjából; rá kell végre ébrednie min­den ittélo magyarnak arra, hogy neki sors­társa a többi magyar, össze kell fogni, hogy közös erővel könnvebljen tudjuk megvaló­sítani kisebbségi célkitűzéseinket! Ezt azon­ban csak fegyelemmel érhetjük el, mely­nek legfőbb parancsolata: az egyén vesse magát alá a nemzet érdekének! mekeí hepolyálva feküdni a jászolban“! Szavai bizalmat öntöttek a pásztorokba. Felemelkedtek a földről. Szivük hangosan doLogott, Ámuló szemmel követték a felfelé szálló fehér alakot. És ekkor uj esoda történt. Megnépesült az ég. Mennyei seregek sokasá­ga tölté be az egész boltozatot, amely mögül halk zene hangja kisérte az angyali kórus dalát: — ..Dicsőség a magassagoä mennyekben az Istennek és e földön békesség és &z em­berekhez jóakarat!“ A látomás eltűnt. Ismét sötétség váltotta fel a fényt s s holdsarlós é; úgy hajolt rá a pásztorokra, mint a fűz ága hajol a vizek fölé. Keleten az égen kigyult egy csillag. Asszáf törte meg a csendet. Reszkető hangja elárulta, hogy a vihar még nem csen­desedett le lelkében: •— Uram, Seregeknek Ura, köszönöm Ne­ked! ... Majd a többiek felé fordult és rendelke­zett: — Abijah, Naftali s ti is Obed és Ibra­him, nem hallottátok-e a parancsot, a drága üzenetet?! Miért késlekedtek? Jojjada ügyes, vigyáz a nyájra s rai útra kelünk, hogy hó­doljunk a megszületett Király előtti Aztán ismét as «gr» —- Köszönöm Uram, hogy én is meglát­hatom! — Vájjon megkapjuk-e majd? — hitetlen­kedett Abijah. — Nézd a csillagot! — mutatott a keleti égre Asszáf — az majd elvezet! „Elmenének azért sietséggel és- megtalá- Iák Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, aki a iászolban, fekszik vala.“- -/:••• Bisztray Sándor. o kicsinv városából, Betlehemből származik majd a Messiás. És én érzem, az Öreg embei biztos érzésével, hogy az idő măr betelt, Lelkemben hallom az uj idők szavát. Égi har sonák hangja zug fülembe. Nem sokáig hor dóm már e földi életet. Testem és lelkem nyugalomra vágyik. De a megszületett ki ráiyhoz én is el szeretném vinni hódolato­mat. Ezért hozattam magam ide . . . Közei akartam lenni, hogy én is ... én is - . . üdvözölhessem királvomat . . . Szava elhalkult. Szemében csodálatos láng gyűlt fel. A körülötte levők áhítattal néz­ték tűzben égő arcát. Azután az öreg a mellette ülő Jojjada karjára tette a kezét és megszólalt: — Fiam, fáradt vagyok. Lepihenek kissé. Te fiatal vagy, ügyelj jól mindenre. Magára húzta meleg takaróját 69 behuny­ta a szemét. Ismét a csend ölelte körül őket. Lassan elhamvadt a tűz îs. Egyszerre azonban vakító fényesség áradt szét a völgyben, Mintha minden csillag égő fáklyává változott volna és a lángok fény* tengerré olvadva reáömlöttek volna erre a kicsiny völgyre. Ember szeme nem tudott belenézni a fényességbe, mert benne Isten di* ssősége jelent meg & földön. Aí9záf és a többi pásztorok iiedten takarták el szemei­ket/a másik kezüket védcileg tartották ma­guk előtt. Egy-egy ijedt kiáltás hagyta el ajkukat. Térdre estek a nagy fényesség előtt. Ekkor egy fehérruhás alak lépett elő, lehajolt, megfogta Asszáf reszkető kezeit, felemelte a földről és igy szólt: — „Ne féljetek, mert imé hirdetek nek­tek nagy örömet, mely az egész népnek örö­me lészen: mert született nektek ma a Meg­tartó, aki az Ur-Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig nektek a jele: találtak egy kis gyér*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom