Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

ELLENZÉK 10 3 9 (löccrr her 21. <iiUU ! I--tmlntunnk a kifejezője. „Ázsiai jellemvonás és erőielentkezés v«n ben ne. Európában a nem i n úgy véteti magát észre a/ ütmei, hogy bírókra tieg\ vele. szembeszáll, megküld. Ázsia irtóz.atosubb, mert belemegy a rut já­tékba, hogy « nincs, holott van.“ A Ha eh kors/akbeli magyar magatar lás eléggé tanúsítja ezt a lelki sajátos- tágunkat. A ..s/almaláiig“ is súlyos önváuunk, pedig valójában erről sem Ítélkez­hetünk úgy, hogy jó-e vaigy rossz. Ez is csak tény. Ellenpária és kiegé­szítője a pnssziv rezisztenciának. A szalmaláug a maga tényszerűségében perzselő hőfokú, villámgyors tempójú akti\itás. Nem az a legjellemzőbbje, bogy hamar ellobban, hanem az, hogy amíg ég, perzselőn meleg. A magyar földművesnek nyáron át való hihetet­len munkateljesítménye, a magyar szel­lemi munkásnak, vagy akár diáknak rövid időkre összpontosított, eredmé­nyes erőkifejtése, egész nemzeti torié- r;elrnűnknek hosszú századok pihenése után rövid évtizedek alatt századok mulasztását pótló fejlődése: mind en­nek a magyar bravúrnak, a majgvar „szalmalángnak“ messze világitó. me­leget adó tüze. „Nincs órarendje a magyar bravúr­nak. Az ideje pontosan annyi, mint a teremtésnek, a születésnek, a foganiíia- jtásnak, mindennek, ami: „Non fit, séd nascilur“. t ' A szalmaláng-hajlamunikat nem ir­tani, hanem az erre utaló lelki kész­ségünket? a legvégsőkig erősíteni kell! Hadd említsük meg a „turáni átok“, a széthúzás nemzeti bűnét is, hiszen ennek tulajdonítjuk a muhi csatavesz­téstől a világosi fegyverletételig min­den történelmi tragédiánkat. Ha vilá­gos előttünk társadalmunk felépítésé ■nek mellérendelő elve — nem kell tár- -sadalmi tökéletességünk legfelső foká­nak az egyiittmasirozást talrtani és a jvélemények teljes egységét kierösza ‘kölni. A mellérendelés elve nemcsak a határtalan idő-, hanem a határtalan ‘■térszemléletet is magában rejti. S ezen az alapon nemcsak hasonlóságokat; ha- ínem ellentétességeket is lehet egymás .mellé rendelni. „A turáni átok nagyon sok pozitív eredményt is hozhatna éfe- jtünkbe, ha nem mérgezné az a hideg­lelős félelem, hogy a* két véleménynek minden áron eggyé kell lennie. Holott ameddig a magyar történelmi tudat visszafelé emlékezni képes, mindig („széthúzott“ az objektiv és primitiv 'ázsiai lélek. És sohasem csak az egyik \fé! érvényesülik, hanem mindig a kettő relációja: „otthonmaradni — elvándo­rolni, pogánynak maradná — felvenni a kereszténységet, katolikusnak ma­radni —- protestánssá lenni, némettel fcaVtaná —- törökkel szövetkezni, Habs­burg alatt maradni — önállóvá lenni. A magyar élet sohasem egyik meder ben folyik, nem kuruc a magyar élet és nem labanc, hanem kuruc és la­banc.“ A magyar ia sorsa És most már engedjük minden hoz- .zátevés nélkül Karácsonyt beszélni. Miben Iát ia ő a megrajzolt magyar lé­leknek sajátos helyzetünkre vonatkozó következéseit? J 1 „Nem a muU anthropogeográfiai és történetiMozófiai terméke a magyar lé­lek, hanem a feladat, a vállalkozás db namikus, jelent és jövőt magyarázó té­nye. A magyar lélek a magyar éleíkö zösség munkamódszere. Ez a közösség egy közös vállalkozás feladatainak az elvégzése, amelyet csak azoknak a tár­sas lelki funkcióknak a segítségével lehet megoldani, amely funkciók eb­ben a közösségben eddig is működtek. Mitévő lehetne a más népekkel összeke- veredetten élő magyar nép középeurő- pai helyzetében, szubjektív és kompii- bkákl társaslelki magatartás melleit? Ki­egyenlítő és összefogó hivatásának vál­lalása helyett nem végeláthatatlan ven- deítát zudiíana-e a Dunsmedencére? Mi más jelentene itt megoldási lehe- itöséget, ha adva van, hogy rajta kívül hiányzik minden szükséges lelki ob- jjéktivitás és primitívség? Az itt és -most adóit magyar feladat, mely egy« 'pen. k'ózépeurópjki feladat ist bztöltése kiváltja meg a magyar lélek egységét, n magyar életfa egészséget. A magyar életfa (a háromrétegű ma­gyar társadalom) koronája Európába, az európai műveltség magas világába nyú­lik be; gyökere azonban mélyen lent az ázsiai talajban kapaszkodik. Az eu rópalságot a szofokrácia adja meg, az ázsiai jelleget az alsó nép osztály Őrzi meg. Egyetlen veszély, ha e kettő elvű Ük egymástól s a kettő egészséges egy ségének fenntartása középosztálybeli probléma. Eddigi vizsgálódásaink is a középosztály viselkedését találták té» Mindazok számúra, akik a művészetekkel történelmi távlatban foglalkoznak, sohasem volt ismeretlen a nagy népcsaládok és kisebb nemzetek művészete közötti különbözőségek tárgyalása. Ez volt a műtörténelem alfája; senlá sem vonja kétségbe, hogy a Távolkelet, vagy India művészetét Ny ugat euró púétól mily feltűnő és félre nem érthető formai, kifeje­zésbeli külsőségek választják el s hogy ennek okaiképpen micsoda roppant földrajzi, nép­rajzi, vallási és miivelődésbeli mozzanatok szerepelnek. Egy nagy népfaj, mint a fehér, vagy sárga fajta művészete lelkűidének nap­nál fényesebb fetülete. Ezt a különbözőséget, amelyet, legyük fel, egy honkongi pagoda és egy francia gótikus székesegyház mutat, faj­lélektani nyelvre lefordítani éppen a műtör­ténet feladata. Világos, hogy ez a különbö­zőség nem csupán egymástól távoleső világ­részek művészetével kapcsolatban maradt meg. Az egyes fajták kebelén belül is árnyé- kolódtak ezek az eltérések A fehér faj az antik művészet után két nagy stílust termelt ki magából: a nyugati és keleti kerszténység művészetét. Hogy e két nagy átfogó áramlat kölcsönhatással volt egymásra, azt Ravenna. Velence s u bizantinizáló tre.centó óta jól tudja a művészettörténet és sok uj és meg­győző érvet hozott fel a Kelet-párti Strzy- gowshi József. Az ellenkezőjéről viszont, hogy messzebb ne menjünk, biztosítanak a lărgovistei templom gótikus ablakai. De azt is tudjuk, hogy a keleti kereszténység mű­vészete alig rezzent meg évezredes mozdulat• lanságában, míg Nyugat, végigjárva a stílu­sok iskoláit, a világformáló szellemi mozgal­mak minden rezdülését visszatükrözte. !A NYUGATI ÉS KELETI kereszténység művészetének stilusáramlatain belül módosul­tak a művészetek ágazatai nemzeti jellegük különbségeiben. Világos, hogy az egyes ország- határokon nem állott vesztegzár, sem a mű­vészetek formai, kifejezésbeli elemei, sem a mesterek vérségi származása tekintetében. A Kelet művészete, amely Bizáncból kiindulva kisázsiai, örmény és georgiai, majd sziriai elemeket szívott magába, egyaránt vonzotta magához a török, görög építészeket, orosz festőket. Szerb és bolgár papok, román ikon­festők tódultak az Athos-hegy iskoláiba, bá­multák a Kelet Rafaeljének, Panselinos Má- nuelnek csodálatos alkotásait, épültek Dió- nisios barát művészeti dogmáin s vitték haza tudásukat Macedóniába, a román fejedelem­ségekbe s fel Moszkváig. Nyugaton sem volt divatos a művészeti autarchia. Itália a mű­vészek Mekkája; Ribera Giuseppe, a „Lo Spngnoletto“ itt lesz naggyá, van der Goes Portinari-oltára Firenzében fogant, Pannóniái Mihály Ferrarában tanult. Rembrandt Elshei- mernél nevelkedik, Tiepolo Wurzburgban fest a Magyarországból kivándorolt Ajiósi-család- ból sarjad a nagy német Dürer Albert. Faj­tája miatt a múltban festőt sohasem hábor­gattak: Theotokopulos Domenico, noha „Gre• co‘\ a spanyol festészet büszkesége; Magyar- országon épp úgy dolgozhatott Masolino, vagy Maulbertsck, mint Prágában Kolozsvári György és Márton. A művészettörténetben i lovának és többe kevésbé negatívnak. A szofokrácia (felső néposZlály) kul- t ti rajának gyökérszakadtsága és az alsó népos/tálybeli kulim« stagnálása a kö zéposztálybun, mint a másik két Ősz tály relációjában manifesztálódik. Nem stagnálna az alsó néposztály kulturája, ha a középosztály uj hatásokat tkozve* Ute ne sajátmagán keresztül feléje és nem volna gyökértelen szofokráciánk kultúrája, ha megint csak a középosz­tály táplálná alulról, az alsó néposz tály gyökereiből, az östalaj tartalmú­nem egy példája van annak, hogy a nemzeti stilvonások kialakításában nem a vérszerinti fajtestvéreknek jutott döntő szerep. Ha meggyőződtünk róla, hogy a származás, vagy a mester szülőhelye nem forrású a nem­zeti művészet különbözőségeinek s ha még­is valóságként tudjuk, hogy igenis, más az olasz művészet, más a francia, más a német és más a magyar s kifejezésmódjuk építésze­tükben, szobrászainkban és festészetükben egyaránt megnyilatkozik — önkéntelen tolul ajkunkra c kérdés: mi hát egy nemzet mű­vészetének ismérve? S a válasz csak az lehet, hogy ami a „nemzeti“-é: a nemzeté A NEMZET SZELLEMI EGYSÉG. Nem zárja he az országhatár, amelyen belül egy közösség a legkülönbözőbb fajbeli elemekből állhat > egy állammá szervezve irányítja egy központi politikai főhatalom. Ki volna olyan dőrc, hogy a Jugoszláviában, vagy a Bulgá­riában élő románokat kitudja a román nem­zet egységéből? Nem jellemzi az uralkodó fajta ősárny alata, mert az európai nemzetek nem tiszta fajták. Hogyan desztillálható az angolból a kelta, az olaszból a tiszta longo- bard, a franciából a normann, a németből a ‘frank, a magyarból a jász, vagy a besenyő? Nem döntő az anyanyelv sem, hiszen hány példája van annak, hogy egy nép nyelvét bí­ró idegennek vallja magát annak nemzetétőll Nem határoz a földrajz, mert a Philadelphia felhőkarcolóihoz forrott alföldi magyar sem yankee. Nem, a nemzet fogalma nem illeszt­hető be a nyers osztályok egyikébe sem. A nemzet fogalmában mindebből van valami, de ami ezeket egybeforrasztja, az csak az érzés, a szellemiség, a közös mult és a közös sors érzése, az eluyühetetlen lelki kapcsok, amelyeken belül a vérség, a nyelv, az állami hovatartozás s a szülőfalu tájának képe egy­aránt szerepelhetnek, A nemzet művészetét is a faj, a nyelv, a föld, a hazai táj és éghaj­lat ösképlcteinek a közös szemmel, kultú­rával és érzéssel egybeforrasztott összes­sége döntheti el. Ez az ezer árnyalatból és emlékekből kialakult közösség nyomja rá a bélyegét a nemzeti műalkotásra is s már csak azért sem határozható meg valami dur­va osztályozással, csak finom és elemző mér­legeléssel. A tudomány emberei, akik jól tudják, hogy műalkotásban a különféle nemzeti hatások felszívó Jósa milyen végtelen bonyolódott s miiven végtelen finom árnyalatokban jelent- kezhetik s mily mélységes tárgyismeret kell ennek ftdismeréséhez s mennyi intuíció, mennyi művészet — félve és megriadva, ide­genkedve látják, hogy mint tör be avatott csarnokukba az újfajta nacionalizmus, amely a nemzet fogasául annak egyik összetevő­jét hirdeti próbakövének. Félre a beható for­mai elemzéssel, a stílusjegyek és árnyalatok gondos mérlegelő csoportosításával, félre a mesterekkel és félre az iskolákkal — félre magával a műalkotással! — mondja e recse­gő stentori hang. A művészeti alkotás egyet­len tényezőjét tolja előtétbe: a művészek származásút. Kényelmes, leegyszerűsítő mód­szer, jó! megfelel az újfajta államelméleti rcndsxci eknek. De axzul, hogy az egyébként sem puntmuii meghatározott faj fogalmái a nemzetével azonosítja, ti gzolos zűrzavart okoz a nemzeti művészet amúgy is kényes fogul mánál, megítélésében. KÉPZELJÜNK EL LENGYELORSZÁGBAN egy műemlékei; egy várat, amely hosszú szá­zadok óta rnuguslik egy domb telijén, vagy, egy ódon hatedrálisl, melynek tornya o hal- hatullanságci hirdeti egy városka piacán, műiét, emberkéi: zsivaja közepette. Az államszerve­zet, melynek írebeiében épült, a lengyel nem­zet valóságos megtestesítése: a nemzet kul­túrája, vallási és művelődési szervezete, hadi vagy egyházi céljai hívták létre. Építésüket a lengyelség egykor kiváltságos családui, vagy a főpapok rendeltél: el, áldozták rá vagyoni erejüket s alárendelt népük munká­jának verítékét. A nemzeti történelem dicső mozzanatai fűződnek hozzájuk; a várról a nép képzelete l.ült naiv, vagy megható legen­dát; kidtől époszt imák róla, amely a nem­zeti irodalom gyöngye. Beleforrva a táj ké­pébe, nemzedékek szivében őrzi a szülőföld drága emlékéi. Stilusának müformáiban is az ország, vagy a vidék épitésrnodorának felel meg; l:öfaragó-jegyei hazai műhelyekre ral- lanak. S akkor előáll egy litván történész, aki kimutatja, hogy mindez nagyon szép, de a tervező mester maga, vagy az apja nem lengyel tér. hanem olasz eredetű, Felsöma gyarorszsígból bevándorolt mester. S ennek alapján a lengyel várat az olasz művészet kincsének nyilvánítja. Olvasva ezt Verauri, vagy néhui Arduino Colasanti, jóleső öröm­mel látná a halhatatlan olasz művészet kisu­gárzását messzi északra s nagy megterméke­nyítő erejét De aligha fogja e várat eldispu- tálai a lengyel művészet történetéből! Hiszen, ha igy cselekedne, akkor lóugrás szerint le­hetne felbontani a művészettörténet terüle­teit azáltal, hogy az egyes mesterek vérségj származása legyen az osztályozás alapja ş nem a művelődés- és müvészetteremtö nem­zet alkotóerejeIsmételjük: nem azt akarjuk, ezzel mondani, hogy a vérségi származásnak a nemzeti művészethez nincs köze. Hanem azt. hogy nincs kizárólagos köze s legtöbb, szőr nincs döntő szerepe. E léteit ezernyi pél-, dával igazolja a művészéitörtimet. A nem­zeti művészetek fénykora mindig akkor vi­rult fel, amikor már végbement a fajhevere- dés és kialakult a nemzet. Egy példának meg hozzuk fel újból — magunk ellen — Dürer Albet tét, kinek művészetét hitelesen igazolt magyar származása ellenére se kísérelte meg magyar tudós a magyar művészet történetébe belevonni. Vagy vessünk egy tekintetet az irodalomra: a legelfogultabb szláv irodalom­történész sem merné vérségi alapon Petőfi Sándort kitessckelni a magyar nemzet büsz­keségei közül. Vagy nem volt-e a románság legnagyobb költője Eminescu Mihály, noha bölcsőjében Eminovici néven ringatták?~. FELMERÜLHET PARISBAN egy kép: kö­zépkori Madonnát ábrázol, nincs jegyezve s tö­rik a fejűket rajta a francia muzeológusok. A testtartás nemes és egyszerű, hiányzik be­lőle a nérnetes torzítás, az olaszos édeskésség, a flamand merevség és törékenység. A termé­szeti megfigyelés keresetlen, közvetlen, a nyers hangsúly hiányzik, képalkotása világos, etikai felfogása tiszta, vallási átélése nem mondható érzelmesnek, hatiem tűnődve elmé­lyülő, ámde nem transcendehs, hanem mégis józan, kissé . vaskos, reálisRuhájának öt- vősmüdiszei idegenek a francia földön. Arca nem bájosan finom, mint Fouquet miniatűr­jein, nem szögletes, mint a bambergi dóm zentjein, hatiem gömbölyded, kissé széles — mint a fí íthnry-mndonnán... Mert csak ezt mondhatja egy szakember, aki ismeri a ma­gyar emlékanyagot és annak modern irodal­mát. Fel kell ismernie a magyar festői mo­dor jellegzetességeit benne. Mert a képzőművészeti alkotás jellemző nemzeti vonásai oly szembetűnő és félreis­merhetetlen módon tükröződnek vissza, mint a műemlékek épitésmodoraban, hanem a szob­rászatnak és festészetnek természeti elemek­kel dolgozó területén is. A művészet nemzeti jpfleue itt épp oly végtelenül finom és bo­nyolódott árnyalatokból alakul ki, mint ami­lyen bonyolódott folyamat egy nemzet kiala­kulása, melynek egyik ősfajtáin egyetemes jellemében halványan elmosódik az évezre­dek nyomán. TAINE szerint csak két stílusa van: a görög és a gótikus. Két élet felfogás véglete ez, a valóságszerető, életörömős klasszicista görög szellem és a miszticizmusra törő, tulvilágias, valóságtagadó gótika légköre. így látja ezt az elvontan szemlélő bölcselő, aki a dolgok végső gyökerét fogja meg. De a müvészethis- tórikus látja a fejlődés minden mozzanatát; tudja. hogyan tér vissza mindig más alakban a klasszicizmus s tudja, hogy a történelem sohasem ismétli önmagát. S látja a stíluso­kon belül a nemzeti különbözőségeket, azok­nak légies árnyalatait, hagy mesterekhez és müvüket továbbfolytató iskolákhoz kötve s egymáshufolyva. Ehhez tudás kell, elmélvü' lés és nagy-nagy alázat. Itt nem dönthet ha­talmi szó, se csizmasarok. Tudomány soha' sem süllyedhet oly mélyre, hogy megtagadva önön méltóságát, egymásután szolgál ia k' politikai divatokat. DR. BÍRÓ JÓZSEF. A karácsonyi könyvpiac remek uítf&r Vicki Baum: Hotei Sanghai — — — Bentley: Oldroyd család -------- — Herczeg Ferenc: Gótikus ház — — — Nyirö József; Madéfalvi veszedelem — Bromíield: Árvíz Indiában —* — ----­Ooete: Egv nép elindul — Beverley: Valami amiről dalolni keli Kennedy: Nem nőnek a fák az égig Kruif: Áz élet csatája ------ — — — Némethy: Paganini a sátán hegedlse Lányi: Operakaiauz (LJj kadás) — — kötve 233°— fűzve kötve 233'— fűzve kötve 2 33'— fűzve (abaposztó kötésben) kötve 233*— fűzve kötve 393.^ Kizve . kötve 173°— fűzve (viszoikötésben) (vászonkötésben) (vá?z önkötésben) (vá;zo akötésbei) 133° — leJ 193*— le! 193{— le! 20?-— lei i 30’— lel 21)'— lei 132°— lei 193.— le'- 233'— lei 132°— lei 143°— le: Kérje most az ELLENZÉK KONÉV03ZPÁLYÁTÓL Kolozsvár, P. Unni. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje ingyené? nagy karácsonyi könyvjegyzékünket. ból.“ MIMI ül a nemzeti a művésze ti» eia?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom