Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

1. I. I EN 2 fi X

I Ó J 9 ű c t c ni b é / tv.

24

i txemxBűmnsmtzmMaammwmmm

Egy tudós kor jelző tanítása

— Gondolatok Alexis Carrel könyve melleit —

Egy it y\uh rabbim olvasunk ti fiulguri mii- velődós iái subáról, hanyatlásinál es ezzel *gyűlt a. versz polgári ele!fonna es u hozzá kötőn eszmények fokozatos széthullásáról, hóink, kutatóink a népi műveltség fel frissítő, egy szellemben egyesítő erejét hirdetik és ti merészebbek már teljesen u ftilusi élethez, a paraszti műveltséghez való tisszaté- rést követelik, mert — mint mondják — könnyebb a kisebbszámu városi lakosságnak ezt a visszafordulást megtennie, mint a na- gyobbszámu falusi népnek a városi műveltséghez emelkedni. A kényelmes nyugalmában megzavart i urosi polgái zavartan és bosszusun néz kőiül, a polgári élet zavartalan, szabályos menetét, felelősségtelen voltát természetesnek és helyesnek tartja, az ősi népi műveltség megnyilatkozásait talán megcsodálja. mint látványosságot, de hozza közeledni már lealacsonyítanak tartja.

A magsat városi polgár joggal mutathat rá, hogy a :ni városi életünk és polgári társadalmunk sokkal újabb, fejletlenebb, mint a nyugati országok polgársága. A mi anyugi kultúránk még mm fejlődött ki olyan egyen• sulybentn. kíméletlen gyorsasággal, hogy egész életünket fogva tartsa, u polgári élet túl finomodása még alig-alig érezhető és ezért u nyugtalanság, elégedetlenség érzése is csak ritkán üti fel a fejét. Az is igaz, hogy az elért életszínvonalról, igényekről való lemondás könnyen a teljes elrnerülést öltözhet ja és amig a polgár a népi műveltségben csak az alacsony, vályogfalu házat, rossz táplálkozást. paraszti butaságot látja, addig et- ! lől az életről irtózva fog elfordulni. A magyar művelődésben való elmaradottságot, az önző. bezárkózó élet vádját nem szívesen hallja a várost ember és könnyen meggyőzi masát úrról, hogy n mi életünk, u mi miive- tő(lésünk alakulása miatt nincs miért aggódnia. A magyurabb cs gazdagabb művelődésnek vágya nem nyugtalanítja társadalmunkat tie önnel súlyosabban érezzük anyagi és társadalmi életünk Icsülyedését, a magyar középosztály régi életformájának tarthatatlanságát. És ebben az aggodalomban összetalálkozik az erdélyi ember is az öncélú civilizáció és a technika béklyóiban vergődő európai emberrel, ki egyre nyugtalan altból keresi az uj emberi életformát, mely élteimet. tartalmat adhat az életének. Szellem>öi- zenészek, bölcselők, írók szavát halljuk egymás után. kik az európai gazdasági, politikai válságon iul nézve, egész európai kultúránk ropogását hallják és vizsgálják. A tünetek. okok megállapításán túl egyre határozottabban halljuk kicsendülni egész kultúránk, életformánk átalakulásának, újjászületésének' követelését. ,

'Az erdélyi magyar élet. egyre szomjasakban lesi az építésnek, az ömudatosabb, fölfelé néző magyar életnek igéit. Nem csupán művelődési kérdésekről van itt szó, hanem egész életünk átformálásáról, egy uj emberi és magyar életforma kialakításáról. Ebben a küzdelemben nem nézhetünk csupán a múltba, a mi földünk és a mi népünk éleiébe: meg kell hallanunk a nyugati szellem törekvéseit, ítéleteit és gondolatait is.

Ezért érdemes itt fellapozmunk Alexis Carrelnek Az ismeretlen ember-rőt szóló müvét.

Alexis Carrel Nobel-dijas orvos, francia származású, da Amerikában dolgozik. Nem filozófus, csal: kutató, megfigyelő tudós, mint ő maga mondja. Nem elméleteket, gondolatokat akar adni. honom az emberről való tudományos ismereteinket akarja összefoglalni, c nagyközönségnek feltárni. Szaktudós, Id az adatok tömkelegéből vonja le következtetéseit, de a XX. század szintetizáló törekvése él benne, áttekint és összefoglal. Izgalmasan érdekes az az ut, amelyen Alexis Carrel végigvezet, mert az embertudomány a legnehezebb, a legtitokzatosabb még ma is valamennyi tudomány között. Rámutat arra. hogy az anyagi világ meghódítása miatt a szerveic és a lélek világ sokáig szinte feledésbe merült A tudományok eredményei megváltoztatták az emberi élet körülményeit, de nem javították meg az emberi életei. A modem civilizáció fejlődését nem az embert természet ismerete szabta meg, ezért nyomorította úgy el az emberi életet. „Annak az áldozatai vagyunk. hogy az élettel foglalkozó tuaományok elmaradtak az anyaggal foglalkozó tudományok között'*. Az egyetlen orvosság tehát az, ha alaposabban ismerjük Tfteg önmagunkat, mondja Carrel.

Egy másik részben azt fejtegeti, hogy ho- , gyan kell eljárnunk az ember megismerésében. Az adatok önmagukban semmit, sem érnek, ki kell válogatnunk a pozitiv odatoltat és szintézisbe kell foglalnunk őket. Tapasztalati cs megközelíthető, habár hiányos tudást nyújt Ccrrel, de biztosabban eligazít, mint a szakmunkák bozótos sűrűje. Az ember egxre bámulóbb figyelemmel olvassa fejtegetéseit, melyekkel a test bonyolult összetételének egyszerű működését feltúrja előttünk. Az egészséges emberi test mellett egyszeri:: mrxpiilantjuk a mindenfelől fenyegető betegséaet is, de u tudós figyelmeztetése máris felhangzik: ..Olyan életmódra van szükségünk, amelyik állandó küzdelemmel jár. szellemi es izombeli erőkifejtéssel, élettani és erkölcsi fegyelmezéssel és némi né! kötözéssel''. A cm csupán megállítani kell a betegséget, meg kell edzeni ellenülr a testei.

Alexis Canei egységben látja az cinben eletet, mint annyian a haladó Európa irói közül. A testet nem lehet elválasztani a /.*• lektől I .< elkülönítve vizsgálni. ..Mi csujián egy bonyolult lényt figyelünk meg, akinek a tevékenységeit önkényesen osztottálc fel <■'« ttanial:*n es szellemiekre.,,A lélek önmagunk képe. amely specifikus a mi természetünkre és megkülönbözteti az embert minden más állattól.“ A lélektani vizsgalatoknak ezirt együtt kell haladrtiok az anyagi élet vizsgálatává!. ,.Semmi ok arra, hogy egyiknél' nagyobb értéket tulajdonítsunk, mint <: másiknak

C.a-rel ezután egyforma tárgyilagossággal itzsvalja az értelmi, erkölcsi, esztétikai, tnisz- iik*s ttvékenységeket és mind világosabban bt.onv, tia be a szellemi tevékenységek és élettani működések egymástól való függését. Éppen ezért az egész szervezet épsége alap- feltétele uz egészséges emberi életnek. De az embert nem lehet csak önmagában tekinteni: *ársadalmi környezetünknek döntő hatása : nn szellemi életünkre, ezért kell annak átalakításával foglalkozni. A modern civilizáció nem alkalmas szellemi tevékenységekre, mondja ki lesújtó ítéletét Carrel. Az értelmetlenség mind általánosabb' lesz, a morális érzéket tinyomtuk, a gonosztevők szabadon garázdálkodhatnak a népesség többi része között és uz igaz ember tehetetlen velük szemben Az rlmetcpeségek folytonos szaporodása mind félelmetesebben riaszt. belevilágítja egész életünk betegségeibe és végül nem lephet meg Ccrrel összegező Ítélete sem: „A tudományos civilizáció csodái ellenére is az emberi személyiséget a feloldódás veszélye fenyegeti“.

A kutató tudósnak nem az n feladata, hogy uj társadalmi rendszer ki gondoláséival mutasson kivezető utat. A tudós azt kutatja, hogy az emberi életnek milyen feltételekre van szüksége az egészséges, harmonikus működéshez Az embernek, az egyénnel: és a közösségnek életfolytatását vizsgálja, de megmutatja azt is. hogy hogyan kell az emberi életet egészségessé formálni, újjá teremteni.

Az embernek gazdag az aikclmazhodási képessége, de a mai élettel mégsem tud meg- küzdeni. A tétlenség, jólét és n túlságos erőkifejtés, nyomorúság egyformán lesülyeszti az életet. Az emberiség egyénekből áll és a mai társadalom nem vesz tudomást az egyénekről. A nagyvárosok életében, a tömeg- mur.káhnn elvész az egyéniség, ez természetesen lefokozza az egész téirsadalom értei- másságét, erkölcsösségét. A modern életet rsak uz egyéni élet ujjátcremtósével lehet igazán átalakítani. .Anyagi, pénzügyi rendszabályok nem segíthetnek egymagukban a mai emberen, a mennyiségi és minőségi életre egyforma gondot kell fordítani. Carrel itt élesen kikel az ellen, hogy a materializmust egyszerűen a lelek kultuszával helyettesítsük, uz tluxiig világa ugyan szül:, de nem eldobnunk, heuern kitágítanunk l:ell.

A továbbiakban mint hu egészen huzzánl: szólna Carrel. A gazdagabb, felszabadult élet gondolatát elég, ha először csuk egy kis cso- Itort tagjai nalljal.: elkülönüléssel és figyelemmel nagy eredményeket érhetnek el. A gondolatnak nagy hatalma van. Iin érte áldozatokat is tudnak hozni. „Égy aszkátikus és misztikus kisebbség rohamosan lenne szert ellenállhatatlan hatalomra a fegyelmezetlen és lefokozott többség fölött“. Énnek érdekében azonban küzdeni is kell, rábeszélés- sei és. ha lehet, tettel is. A kultum kényelem nélkül, a szépség fényűzés nélkül, n tudomány az anyag imádása nélkül visszaadnál: az embernél. az értelmességét, erkölcsi érzékét, életrevalóságát és elvezetnék fejlődésének csúcsára**.

Ismét helyre kell ezért állítanunk az emberi személyiség szabad fejlődését, fel kell szabadítanunk az elgópiesitett emberi életet. Szakítanunk kell az iskola, a hivatal, a gyár eddigi kei eleivel cs technikai civilizációnknak még alapelveit is cl kell vetnünk, A felvetett gondolatokból csak vázlatosan tűnik ki. hogy Carrel az egész ipar derentrrdizá- riójáru a kisebb közösségek kialdkitárára, kertvárosok és kertkultúra hidal:'taxára gondol. ..A civilizáció végső célja az emberi személyiség kifejlesztése“. Ezért kell az embert ismét közvetlen hajtcsolatba hozni az élet minden megnyilatkozásával, meg kell ismernie a küzdelmet, u fáradságot, a trsti munkát is, hogy közvetlen tapasztalatból táruljon ki előtte a világ. Az ember világát, környezetét. életmódját az ember egyéniségéhez kell szabni, nem pedig lényünket kell elnyomóéi tani egy fei dén, hibásan felépített világ kedvéért.

Ezcl: n Carrel fögnndolatai, ezekkel izgat- in lázadásra olvasóit egy megromlott világ rendje elten, l ázadásra és küzdelemre szólít

lel. amelyben edzett férfierőre, kitartásra, fegyelemre van szükség. Nem elméletek kidolgozását kívánja, ham ni felelősségteljes nevelői munkát.

iz Alexis Carrel gondolatai nem magányosak. 4 kertkultúra, minőségi munka a Németh lÁszló kedves gondolata volt. Erdei Ferenc pedig legutóbb a magyar mezővárosok jellemzésében mutatott rá egy kötetlenebb. az evyéni. gyakorlati élet módot megengedő élet formára. A faluból a városba tó- .kilássa! párhuzamosan jelentkezik' a városnál: r. természethez és a falu élete felé való fordulása. Mindez a falusi és városi élet szorosabb összekapcsolását, a városi élet kitágítását követeli. Az uj életformának megvan minden lehetősége nálunk Erdélyben: városaink legnagyobbrészt még nem kapták meg a kizárólagos ipari fejlődést és sajátos szerepüket. í szellemi és anyagi élet szintézisére a külső körülmények, is mind erősebben kényszerítenek, ehhez legelőször a hivatal nők életformát kell legyőzzük.

Az uj társadalmi életforma elsősorban nevelési feladatot ró reánk. Ez a nevelési cél kitűzés azonban teljesen megegyezik az uj középiskolai nevelési elgondolásokkal. Ez »« az egyéniség vizsgálatát, a tapasztalatoknak, a gyakorlati életnek az iskolába való behatolását. a környezet és falu tanulmányozását kö veteti.'- ' VITA 7SIGM0ND.

Halott apám látcsövén nézek

Irta VARRÓ DEZSŐ.

Halott apám látcsövén nézek, a hegy ide ér, az ág Ide ér. vad ág volt az apám két karja, vad ág volt, durva gyökér.

Látcsövét erős kézzel fogta, ha barmokra beállította.

Nem is tudom ez a vad ág hogy nem fogant vad rózsafát.

Ha szél ölte meg, üresen hintáztak a parányi hinták: Tudták, hogy királyfi vagyok, a ház megett a málna indák.

Apám. apám a mezőt kereste ért az asszonyt, a tökéletest; ez a látcső látta a gémeskutat, természetben a természetet.

Kéknek látta, kéknek a hegyeket, a kedve vet most is bukfenceket most lát, most lét szalmaszin halat, pipacs helyett pipacs ajkakat.

Ez a látcső látta a halált,

3 varjakban apám lelke szállt.

(Most, hogy 15 éve halott; befedték nyomát az asztagok.)

Anyám tekintetét nem érte, útját állta ökör-szekér.

Vad ág volt az apám két karja, vad ág volt, durva gyökér.

Az orchidea anyatörzset nem is tudom„ hogy fogta át: vad ág volt az apám két karja, hogy nem fogant vad rózsafát?

Tekintetét soha ttem érte. Engem kért. hogy merits fiam s az örök vízből adj apádnak és adj, akinek szórnia van.

ii magilor <i«enaeri

iriu INCZK f mos

Az iijévi könyvpiac egyik ónk* kivién*, mindéit bizonnyal, Vátn-zei Ceza uj néprajzi és társadalomtudományi müve le-,z. Lirnc- Szakatlál. Tárgya, rövidiu: az, amit ezer év óla csinálunk, amiért ezer év óta löprcrj. giiuk, amiért időnként ráncba fut a homlo- kunk s amiért beszélünk, konyörgünk, köve- telünk és sírunk a magyar lentmaradá*.

Szakadat szeberunegyei telep, erdélyi magyar falu kicsiben. Legalább az volt. Ma ve. gyes lakosságú. Negyven parasztcsalád jelenti ma mindössze a magyarságot. Sorsa mostoha volt, kemény magyar sors.

A XIII. században betelepített szászok leszakították az összefüggő magyar néptörzs testéről és nekisodorták, nekiszorították a havasoknak. Ezzel megszűnt az anyagi ea szellemi kapcsolat a magyar tömb és a magyar népsziget közölt. Azóta ott élt Szaka- fiát magyarsága, elhagyatva, elfelejtve, mint szomorít kis magyar szórvány. Mögötte szász, előtte román. Ö pedig ott állt reménytelenségben, egyedül, mint magyar előőrs a Kár- pótokban.

Állt, élt és várt. llétszáz esztendeig élt ..kisebbségi“ sorsban saját Lazájában, ősfog- laiásu földön. Hét vérzivataros évszázadon ál tűrt és várt. De ott maradt és állta a vihart. Közben kivetkezett, lerongyolódott ősi viseletéből, elfelejtette magyar szokásait, feladta vallási folytonosságát, nélkülözte a magyar betű éltető leheletét, a magyar dal lüktetését. Mégis máig megmaradt magyarnak, a magyar szó megtartó hatalmán, a magyar tudat és együvé tartozás kapcsán. Megmaradt magyarnak, holott senki nem tartotta számon, senki nem biztatta s talán senki meg nem rótta volna, felelőssé nem tette volna.

Ez az, ami negyven magyar család sorsáf a magyar sors jelképévé magasztositja. Faji értékünk tiizpróbáját látjuk negyven ma*, gvar parasztcsalád szakadatlan ellenállásában. \ gvepüvcdő magyar lélek virrasztó» benne; amit megszerzett, fel nem adja, A magyar végvári vitézt fedezzük fel itt, átmentve a török-világ kurneos, kardos hetyke-»’igéből a ma gazdasági harcaiba és köz- művelődési hamiskodásaiba.

Jók vagyunk a végek védelmére. Ahoí a magyar paraszt megveti a lábát és azt mondja, bogy érdemes: ott minden poklokon kertestül megállja a sarat. Nem rettenti meg mások számbeli fölénye, nem hat reá a kényelmesebb. csiszoltabb, de idegen életforma.

S ma. az események különös játéka folytán, a legnagyobb eredménynek számit, ha a magyar megmarad magyarnak.

Valamikor a magyar élet és szellem átha- -oniiö erejéről vitáztunk .a faj vonzásáról, mit a bűvkörébe sodródott idegenekre gyakorol. Ma legnagyobb gondunk az, hogy, örökségünket veszteség és csorba nélkül adhassuk át jövő majdaniaknak.

Egy magyar tudós íinitizmusnak nevezi a magyar mesgyevédő természetét. Kifejti, Hogy a magyar soha nem vehette le tekintetét a mesgyékről. Figyeltünk. Mindig tudtuk. hogy mi történik körülöttünk. Létünkben fenyegettek és ezrei rákénvszeritettek az eurónai tájékozódásra. De mindig készek is voltunk a gyepiivédelemre.

Gyepüvédő nép vagyunk. Ez járja át minden gondolatunkat, ez minden cselekedetünk végső oka. Kis népnek nincs nagy tartalékja, tárolt ereje, sem jelentékeny mögöttes területe. Csak mesgyéi vannak, gondjai éa mindig veszélyeztetett gyepűi.

A magyar mesgvék nevében kiáltunk, mikor egész közösségi életünk átszervezéséről szólunk. A magyar gyepük élnek bennünk, mikor romlásunk irját keressük.

E gyepük és mesgyék nevében mondjuk, hogy ki-ki maradjon a helyén: a cseléd, a paraszt, a munkás, az iparos, a pap. tanító és értelmiségi vezető. A magyar munkás ne menjen Amerikába ,a magyar cseléd ne fusson idegenbe. Értelmiségi utánpótlásunk feszitő fölöslege ne engedje magát eívetéitetni filléres vonatokon, útlevél nélkül . * .

Helyben maradni!

És ebből az erkölcsi parancsból hárul a nagy feladat és felelősség a vezető értelmiségünkre. Mindenki felelős azért, hegy kinek- kinek az élet ne csak lehetséges és érdemes legyen, de a közösség szempontjából hasznos, sőt — ha szabad ezt mondani —• nélkülözhetetlen.