Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-17 / 292. szám
I 1. L /j A7ij K a JANCSÓ ELEMÉR: Ford&ilóaicrdtljisKllsiaíöílciefraco Érdék rövid inásfélszá/. éves fellendülése után, ami alatt megtalálni vélte igazi teile- uf t i hivatását a nemet és a török vilájr kö- i'ott. egyensúlyát ves/itve a nagyobb erő nyomásának \olt kénytelen engedni. A XV D. század első felének fellendülése után jön a tragikus századvége és a sors gúny ja. hogy a magyar nemzetet a török alól felszaűaditó akarat Erdélyt nyomorba taszítja, egy uj e.ş a múltjával ellenkező világ kénvszerzuhl/o* nyába öltözteti. Az 1691-ben kelt leopoldi diploma nemcsak Erdélynek, az osztrák birodalomhoz való >iszonyát szabályozta, de egyúttal olyan utakat jelölt ki számira, amelyeket akarva, nem akarva az eljövendő század alatt követnie kellett. Es Erdély, mint mindig, most is engedelmeskedik a történelmi kényszerűségek ellenállhatatlan hatalmának. Hiába ragaszkodik földjéhez és népéhez utolsó fejedelme, Rákóczi Ferenc, Erdély sorsa bevégeztetett. Tartománnyá süllyed, szürke és névtelen adófizetője lesz az osztrák birodalomnak. Messzire szármázott fiának, Mikesnek visszavágyó sorai pedig el sem jutnak hozzá vigasztalóul, u hűség kitartó lovagja előtt hiába magaslatiak fel egy pillauatra a Hargita befedte kérőéi, az odavivő utat örökre befödte a hó. A szatmári béke után megindul Erdély lassú átalakulása. Erdély politikai és társadalmi életét a század első felében a protestáns-katolikus ellentét kiélesedése, másrészt a Habslmrg- házhoz való poli'ikai alkalmazkodás szabják meg. Mindkettő lassan, de állandóan őrlőbelső küzdelem megindítója. A török befolyás csaknem egészen megszűnik. Az egykori keleti világ emlékét már csak a főúri házak török szőnyegei és fegyverei őrzik, a délkeletre tekintő erdélyi politika Sztambul ravasz és korrupt furfangja helyett Bécs sima. de önkényes módszereihez alkrlruazkodik. Külsőleg nem történik semmi nagy esemény, ami a történetíró, vagy irodalomtörténész tollára érdemes volna, de belsőleg annál inkább. A nagy egyéniségek és alkotások megszületése helyett 70 év alatt kicserélődik az erdélyi élet egész lényege, belseje, szine és ize. De ezt csak az veszi eszre, aki belülről figyeli a dolgokat és aki maga is a változás állandó nyomása alatt él. Apor Péter, a M» tamorphosis Transylv aniae tudós szerzője örökítette meg számunkra azt a folyamatot, ami a régi szép erkölcsöket a külföldről hozott uj divattal cseréli fel. Fájdalommal sóhajt fel, amikor a szokások, a viselet és a gondolkozás megváltozását prnaszolja el 3 megértő utókornak és bár inkább csak külső változásokat tud érzékeltetni, sorain átérződik, hogy nemcsak a meg/áltozott viszonyokat, de a megváltozott erdélyi lelket is si ratja. A „neumodi“, a bécsi ceirangos és kirakató» műveltség helyett a magyaros é3 szerényebb patriarkális élet emlékeit akarta ez utókornak megőrizni. Apor, mint minden konzervatív ember, értetlenül áll a változással szemben és nem tehet mást, mint amit egyénisége és kiváltságai parancsolnak A változás valóban nagy egész Európában a XVIII, század folyamán. A kialakuló polgári világ hatására megváltozik az élet patriarkális menete, a társadalmi fejlődés üteme gyorsabbá válik, ennélfogvu az Összetitk<-/--s a régi és az uj világ között könnyebben érzékelhető. Apor Erdély nyomorúságáról beszél, valóban Erdély a XVIII, század első felében leszegényedett, kihasznált, koldussá tett ország volt. Óriási adója megbénítja gazdasági fejlődését, szellemi élete lassú, lu- pogntóilzó és bizonytalan. A tudományok és szépmiivészetek iránti vágy, vr.gy az ős: kollégiumok diáks/.obáiban húzódik meg. vagy a escinles udvarházak álombui ingató magá- nvábnu. Két társadalmi réteg miiveltséga szolgál a további f jlődés alapjául, a nemességé és a főnemességé. Az egyik müve-í- sége latinos és magyaros, a másiké inkáim német és francia. A magyar költészet múltját azonban egyik sem ismeri. Csak itt-ott olvassák és lelkese inek Gyöngyösiért, de a nemesség nagy részéuek sajátos irodalmi szemlélési módja az u. n. alkalmi költészet. Unalmas, lélektelen és miivészietlei- terméke egy olyan kornak, amelyben az irodalom mis ‘e- mát nem tudott találni, mint a müveit osztályok családi ünnepeinek, a végnélküli ősz- szejöveteleknek, a születéseknek és halálozásoknak megéneklését. Erdélyből sokan járnak még a külföldi egyetemekre tanulni, de távolról sem annyian, mint az előző évszázadokban. Sokan tanulnak a német egyetemeken és most már nemcsak theológiá‘, de jogot és orvostudományt is. De a külföld‘öl visszajövő ifjú tudós, v agy poéta itthon kénytelen művészi álmait eltemetni, mert a körülmények sebogysein kedveznek a tudományok és művészetek megiryökcrcztetésé- nek. Csak a 70-es években kezd a közöny engedni és itt-ott mutatkoznak már a szellemi fellendülés jelei. A vidéki kúriákon a kalendáriumok olvasása mellett már kvmu* lyabb könyvek is hirdetik az uj kor eszményeit, de leginkább a főúri kultúra változik meg. Erdély kastélyaiban Voltaire és Rousseau sem idegenek már. A nagy szakadék áthidalására, ami a mult és jelen között műveltségben megvolt, az iskolázott papság és nemesség lettek volna hivatva, de úgy egyik, mint a másik érdeklődése nem irodalmi. Legelőször a fordítások indulnak meg és a római—görög klasszikusok mellett főként angolokat és franciákat forditínakjelőszeretcttel. Corneille Cicijét és Jonng éjszakáit már magyarul olvassál: Erdélyben és a nagy francia drámairó hősi életsz milétete utánzókra talál. A kitűnő külföldi emlékiratok, regények és utazások egész sora jelenik meg magyar nyelven a kolozsvári református kollégium hires nyomdájában. Hogy mi ennek a hirtelen jelentkező szellemi pezsgésnek az oka, azt nem tudjuk, de az ébredés jelei már mindenütt észrevehetők. E tekintetben Bécs szerepe döntő úgy Magyarországon, mint Erdélyben. Az osztrák főváros társadalmi és művészi eseményeire Erdélyben mindenki felfigyel és Bécs utánzása ezúttal már nemcsak divat, de aj utakra való indítás is. Bécs egyúttal a franciás műveltség közvetítője cs amellett nem egy magyar kezdeményezés elindítója. A magyar testőrség egy része, a történetíróknak pedig java vagy £39KHBE3BEBBHEflHEE59S3SBI93BBBM9BíXS&3MRSSSBRafilBElSHBI Erdélyből, vagy a Partiuinból kerül uz ősz.* trák fővárosba és áll uz. irodalmi megújhodás élére. Bessenyei a Partiamból," Búróczy és Nnláczy Erdélyből kerülnek fel és ugvuu* csak erdélyi származású Szacsvay Sándor is. a legelső magyar újságírók egyike. Erre az időre esik néhány nagy erdélyi magánkönw- lár keletkezése. A künyzgyüjtö szenvedély egyébként nemcsak a főáraknál, de a nemesség egy részénél is gyökeret kezd ve-( i. Három hatalmas gyűjtemény t melkedik ki méreteivel a századvég erdélyi könyvtárai közül. Az egyik a Teleki Sándor könyvgyűjteménye Marosvásárhelyen, a másik Brucken- thai nagyszebeni gyűjteménye, a harmadik Batthyányi Gyula gyulafehérvári köny* iára. A ,.jámbor szándék“ Bessenyei és irölicsai álma, ugv látszik élő valóság kezd lenni. T'o mialatt Erdélybe későn bár, de eljutni* a nagy francia enciklopédisták gondolatai, Európa egét sötét felliők borítják be. 1789 július 14-én kitör u nagy francia forradalom és a forrongó nép lerombolja a Bastillet. A nagy könyvtáralapitó Teleki Sámiict nem a girondisták küzdelmei érdeklik, amidőn Parisba ir könyvkereskedőjének, hantin az izgatja, hogy az Ottoman birodalom történetének uj kötelei megjelentek-e és ha igen, hogyan csempészhetők Erdélybe. Met a francia könyvek és írások, bármilyen ártatlan volt is a tartalmuk, épp olyan csemo-Uz- áruk voltak, mint egykor Szenei Molnár Albert prédikációi, amelyeket hordókba rejtve sóshalként tndtak csak bejuttatni Magyar- országra. És mialatt Franci,cország körül már gyülekeznek az uj világ ellenségei és vad ellenállásra szitják a frigiai vörössapkásokat, Báróczyt továbbra is az alchimia érdekli, a természet és a halál örök titkai, amiket a cliémiai folyamatok megismeréséből vél megfejteni. Bessenyei pedig, a ..libari remr.to“ csendes falusi magányában a bécsi bálok emlékeit idézi és egy képzelt társadalomban tett utazását irja le. De nem mindenki olyan csendes, mint az erdélyiek es a partinmbe- liek. Bacsáuyi a franciaországi változásokról verset ir és Aranka Györgynek titokh n egész sereg forradalmi verset küldött és megjósolja, hogy Magyarországon is elkerülhetetlen a revolutio. Latzkovits, Hajnóczi, Kazinczy Ferenc, szentjobbi Szabó László, szintén Martinovits bűvkörébe kerülnek éa vagy vele együtt buli le fejük a Vérmezőn, vagy bosszú évekig sínylődve elhallgatnak é.i az emberiség jobb jövőjébe vetett hitüket veszítik el. Rousseau, Voltaire cs az encik- lopédisták hatása meglátszik az akkori Erdély szellemi arculatán is. De mig a természet nagy filozófusa az emberi jegok kinyilvánításában jelenik ujból meg a világ előtt, addig Erdélyben a rom- seaui gondolat nemzeti szint ölt. Az 1791. évi országsrvülés követei már az emberi ‘ár- saság boldogságáról beszélnek és kívánják a magyar nyelvet megillető jogokat. Hosszas előkészítés és lelkes önbiztatások után Aranka György megnyeri Bánffy György kormányzó jóváhagyását, az irók és főrendek tamogatasat terveihez, hogy az országgyűlés nyelvművelő és kézirat kiadó társaságot hoz/on létre. A létrejött lát - i" --fr'-/’ menteni rta 'i/t a rengeteg történeti - in- léket, ol.rnárnt, régi Írást, ••Ijcgjz*- t, toli ruányo* müvet, családi leveliin»!, ereklyét ituiik Erdélyben már akkor pusztuloban wi tab. másrészt a legfontosabb feladat a ma. gyár nyeli kimiivolé-.e é. alkalmassá tév黫 uz. irodalom, a niiivé-rzet. a közélet, az ipar és kereskedelem számára. A tárzafcág első ülését 1793-ban, az utolsót 1801-ben tartotta. Több. mint 50 gyiiléuéu Erdély legjobb tudósai, nyelvészei és irodalombarátai tárgyalták nog a magyar nyelv os műveltség ügyét. Elhatározták egy nyelvtan kiadása!, a magyar nyelv szótárának megírását, a tu- dományo! gramatika és idegenek számára szolgáló nyelvtan megírását, a régi kéziratok és nyelvjárások áttanulmányozását, a nyelv megtisztítását és a játékszín megsegítését. Azonban a társaság már a kezdetben sem csak a nyelv művelését tűzte ki célul. Aranka és társai előtt egy minden tekintetben tudományos és jól átgondolt kulturprograoi megvalósítása lebegett. Intézményeket szerettek volna létrehozni, körfvVtárat és múzeumot létesíteni, könyvet és folyóiratokat kiadni, de a nagy tervekből mindössze egy kötet könyv kiadása sikcrü't és néhányszáz kézirat megmentése a pusztulástól. Az ö gondolatukat folytatta és vitte szerencsésebb megoldás felé félszázaddal később Mikó Imre, Erdély Széchenyije. Aranka. mint iró nem jelentős, költeményei még a kor átlagköllészetének nívóját sem érik el, ile kortársai méltán hunytak szemet egyéb kiválóságai miatt rossz versei felett. Érdeme irodalmi és kulturszervező munkásságában rejlik. Önzetlenül és kitartóan buzdítja közel két évtizeden át Erdély Íróit, tudósait es irodalombarátait a magyar nyelv és kultúra védelmére, kéziratok gyűjtésére, versírásra és fordításra, levelezik a kor nagy Íróival, elsősorban Kazinczyval. akihez a legmele, gebb barátság fűzi, jóban van Kármánnal, Bacsánvival, Csokonayval és a voltairianuş Feketével. Félig-meddig az ő érdeme a kolozsvári 6zinház keletkezése is. de az öregedő Aranka lassanként visszavonul az irodalomtól és a közélettől, a versírásnak és bölcselkedésnek szánja idejét. A századforduló nehézségei ellenére is a színház ügye lelkesedéssel halad a megvalósulás felé. Az építkezés Napoleon koronázásának évében, 1804-ben in dúl meg. de az állandó háborúk és a pénz elértéktelenedése miatt megakadt és csak 1821- ben készült végleg el a magyar színészet első állandó hajléka. Érdekes véletlen, hogy 1792 november 13-án tartják Kolozsvárt a* első magyar színi előadást a Rédey-báz alkalmi színpadán és ugyanakkor születik Katona József, a Bánk Bán halhatatlan szerzője. A Bánk Bán megírására szintén Erdély adott inspirációt, de a halhatatlan mü. melyet Katona a kolozsvári pályázatra küldött be, valószínűleg elveszett és ezért nem nyerhette el a pálvadijat. Kazinczy régi barátainak, Síposnak és Arankának halálával lezáródik az erdélyi műveltség egyik legérdekesebb korszaka. De e kor örök emlékül hagyta az egész magyarságnak a Nyelvművelő Társaság nyelvet és múltat mentő munkásságát, gyűjteményét, egy nagy erdélyi muzeum megteremtésének gondolatát és az első állandó magyar színházat. A halott Sipos, Báróezy és Aranka helyére pedig a Bólyaiak, Döbrenteiek és Mikó Imrék állanak és a régi erdélyi hagyományokat folytatva azon igyekeznek, hogy a magyar műveltséget a jelenkor eszméihez és követeléseihez szabják a magyarság és az emberi haladás érdekében. I ') I') il L . t /. / h v r I /. kis tülköt, látta a dugót is, amit nem szabad kihúzni! Kiváncsi volt, miért nem szabad kihúzni. Annyira, annyira, meg nem állhatta, hogy ki ne huzza. Ahogy kihúzta, csak ugrott ki a tülökből egy nagy veres bika, ntána meg egy nagy gulya marba. Úgy megijedt, hogy egy krajcár sem maradt a zsebi- ben. Nem tudta mit csináljon? Azt a rengeteg sok marhát, hogy hajtja most már ő vissza a tülökbe? Ahogy ezen gondolkozik, megáll előtte a vasfejii farkas. — No, megszegted a tilalmat, kihúztad a tülköd dugóját, most már szétszaggatlak! A legény elkezdett neki rimánkodni. Fogadkozott, hogy akármit csináljon vele, nem bánja, csak szét ne szaggassa. Azt mondja rá a vasfejii farkas: — Jól van, nem téplek szét, ha azt a négy dolgot, amit kikötök, megcselekszed! — Mindent megteszek! — mondta a legény nagy sietve. ... — Hát az a négy dolog az: ne mosdjál, tisztát ne végy, ne házasodjál s ne menj a templomba! A legény megfogadta mind. Akkor a vas- fejű farkas behajtotta a tülökbe miad a gulyát, még a vexes bikát is. De azt mondta a legénynek még utoljára: — Ha a négy dolog közül akármelyiket is megteszed, eljövök és szétszaggatlak! Bánta is már akkor a legény, akármit ígért, csakhogy a tülökkel rendben volt. Ment, mendegélt hazafelé. Az utón talált egy nagy pénzes zacskót. Egy hétig mindig olvasta, annyi pénz volt benne. Vett is rajta a királytól földet, egy tagban, olyan volt a ^zéle-hossza, hogy egy napig megtartott bejárni. Azon munkálkodott a legény, szántott- vetett s élt, mint Marci Hevesen. De már nagyon piszkos volt a keze is, a lába is, szeretett volna megmosakodni. Meg is tette volna mindjárt, ha nem félt volna a vasfejü farkastól. De gondolta magában, hogy az már úgyis olyan régen volt. mikor ő az ígéretet tette, csak nem emlékszik tán már az se mindenre! Kapta magát, megmosakodott. Alig törülte ki a szemét, măr előtte állt a vasfejü farkas. — Az első tilalmat már megszegted, mit csináljak most veled? A legény megint könyörgésre fogta a dolgot. — Nohát! ha még egyszer megszeged a tilalmat, véged! — mondta a vasfejü farkas. Azzal elment, de úgy, hogy senki se látta. Kisvártatva vette észre a legény, hogy o rajta olyan piszkos minden, mint a kent kas. Már eszébe se volt az ígérete, egy vasárnap tisztát vett magára. A vasfejii farkas azt is megtudta rögtön. Szaladt is, hogy széttépi. De a legény nagy rimánkodására megint megbocsátott neki. De már akkor gazdag volt a legény! Erről is, arról is a sok királykisasszony szive majd megrepedt utána, mivelhogy szép is volt. Annyira-annyira, hogy ő maga is meggondolta a dolgot, megházasodott. A vasfejii farkas, mint a parancsolat, egyszerre előtte volt. De most már mindenáron szét akarta szaggatni. Rimánkodott a legény, szépen kérte, hogy ne bántsa, de a farkas csak azt hajtogatta, hogy ő bizony széttépi. Fogadko- zott a legény nagyon, megígérte, hogy többé pem szegi meg a tilalmad. Azt mondja neki a vasfejü farkas: — No! Még az egyszer! de ha negyed- szerre is megtörnéd az Ígéretet, biztosan véged van! Bizony megtörte 5 negyedszer is, mert esküvőre Í9 kellett mennie, ha már megházasodott. De nem várta meg, mig a vasfejü farkas hozzámegy, az esküvő után rögtön útnak indult, ment a angyvHágnak, hogy rája ne találjon a vasfejü farkas. Ment, mendegélt hetedhétország ellen. Talált egy kunyhóra, abban szükölt három ku- tva, már egy hete nem evett egyik se semmit. A legény jóltartotta őket. Akkor azt mondja az egyik: — Jó tettedért jót várj! Te most nekünk ennünk adtál, megháláljuk jóságodat, szolgáid leszünk. Én vagyok a Mindentudó, ez itt mellettem az Erősmintavas, amaz meg ott Sebesmintaszél. Én gondolok ki mindent, Se- besmintaszél a leghamarabb ott van, ahol lenni kell, Erősmintavas pedig, ha megmarkol valamit, szakad! — No! — gondolta magában a legény — ez kell nekem! Azzal a három állat meg ő titnak indult. Mentek, mendegéítek hetedhétország ellen. Beértek egy kunyhóba, ott lakott egy öreg asszony, a vasfejü farkas anyja. — Adjon Isten jó napot, öreganyám! — köszönt oda a legény. — Adjon Isten, kedves fiam! Jól jártál, hogy öreganyádnak szólítottál! Mi járatban vagy? Mi szél hozott erre, ahol még a madár se jár? Hát biz4 a legény elmondta, hogy ő a vasfejii farkas elől menekül, mert mind a négy fogadását megszegte s most fél, hogy az a csuny3 jószág végére jár az életének. —, No! sebaj! — mondta az öregasszony. — Eredj ki a szőlőbe, ottan kapálnak, végy te is egy kapát a kezedbe, aztán ne félj semmitől! A kunyhó mellett volt egy nagy darab szőlő, éppen kapáltak benne. A legény odament, elkezdett kapálni. De a vasfejü farkas mindig a föld alatt járt s így mindent tudott, merre jár a legény, most is megtudta, abban a helyben ott termett. — No! egyszer már leszámolunk! Bujkáltál előlem, de rajtam ki nem fogsz! Most szétszaggatlak. Azt mondja neki a legény:-—■ Szétszaggathatsz, de előbb engedd meg, hogy a csizmám levethessem. Megengedte. — De most már széttéplek! — Engedd meg — mondta a legény —- hadd másszam fel arra a jegenyefára, még egyszer visszanéznék az édesanyám házára! A vasfejü farkas azt is megengedte. Akkor a legény elkezd kiabálni: — Erősmintavas! Sebesmintaszél! Mindentudó! Gyertek csak! Tépjétek szét a vasfejii farkast! Azok meg úgy neki estek, mint az oroszlán. Úgy szétszedték, mintha a világon se lett volna! Akkor ă legény lejött a fáról, felhúzta a csizmáját s a három állattal indult hazafelé. Otthon a feleségével még egyszer megesküdtek, lakzit csaptak, engem is meglátták, bárcsak még most is ott lehetnék. Még most i* élnek, hogyha meg nej» haltak.
