Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-17 / 292. szám
10 30 december 17. ü ELLENZÉK AZ 111 MAGYAR NEVELÉS KIALAKÍTÁSA 3 no î 9tn 89J 2b ián isa ei £ÖjI 81Í onr /oí ff am •öí láb isn rraí bb 89Í im :sä ma ző (Ifi i IK 5rn siv c túr t&f €S ß ut m 1:3 lő iß 8f •y ;s n iV b ß n 9 x rf r Erekben a napokban folynak a Református Tanári Értekezlet közgyűlési megbeszélései. Súlyos és felelősségteljes napok. A közhatalomváltozás óta elsőizben jön Össze a református tja= nárság, hogy a maga kérdéseit megbeszélhesse és hogy egyúttal már vissza is tekinthessen az elmúlt esztendők közös munkájára. Az értekezlet által irányított első lépések megtörténtek, most következik a számbavétel és a további útiterv kigondolásának ideje. Nemcsak a tanárság, hanem az egész magyar értelmiség tekintete éber figyelemmel fordul most Nagyenyed fe» ié. Figyelemmel és várakozással, aggodalommal és szeretettel. Mert a tanárság megbeszélésein nem csupán a tanárság belső kérdéseiről, érdekvé- delméről, középiskoláink helyzetéről lesz szó, hanem az eljövendő erdélyi magyar kíPzéposztály nevelésének ügyéről; eszmékről, célkitűzésekről, amelyek maid egy gazdagabb emberi és magyar élet felé vezethetik a mai ifjúságot. Hogy mi íesz az iskolából kikerült ifjúság sorsa, azt nem tudjuk ebre meghatározni és most nem is találgatjuk, de hogy hogyan késiül ez az ifjúság a jövendőre, mire készül és mit visz maid magával: azzal nem csupán a megbízottaknak, hetnem mindnyájunknak kell törődnünk. A jövő alakulása, öntudatos irányítása egész magyarságunknak legsúlyosabb gondja, ez a jövő pedig részben itt, a középiskolákban is alakul. Az elmúlt két-bárom év alatt sok minden változott meg kívül és belül, Európában és Romániában, az állaim életében és a mi belső életünkben, anvagi szervezetekben és szellemi világunkban. Az európai változások kevéssé érintik nevelési munkánkat, nem az országuk születése, vagy megszü« nése, politikai rendszerek győzelme vagy bukása formálja a nevelés elgon dolásait és menetét, hanem magának az államnak berendezése, a társadalom, a művelődés eszméi, törekvései és ezzel együtt természetesen az egész nemzetnek élete is. A nevelés szempontja ból ezért elsősorban a két év óta meglő rí ént államrendszeri átalakulás és az ezzel kapcsolatos uj iskolatörvények, valamint a magyar élet belső szellemi erjedése és tisztulása irányadó. A politika! pártok feloszlatása és a NUF megalakulása az iskolai életből is kiküszöbölte végre a politika indulatait és lehetőségei adott a nvugod tabb nevelési munkára. Az állami intézetekben már a megszervezett „Országőrség“ határozott útmutatást ad az egységes szellemű román nemzeti nevelésre. Komoly figyelmeztetés ez a mi nevelésűnk számára még akkor is, ha a mi ifjúságunk megszervezése egyelőre még késik. Az egymástól eltérő, szerteágazó nevelési törekvések helyett egységes, közösségi nevelést szellem kialakítását követeli. A középiskolai nevelés megújítását Itta VITA ZSIGMOND célzó uj törvények egész társadalmunkra kiható modern gondolatokat hoznak. Az uj nevelési rendszer, ugV érezzük, valóban a mai t udomány ered menyein épül fel. Ez a rendszer teljesen felhagy az egyoldalú értelmi neveléssel. Egész embereket akar nevelni, ezért dinamikussá akarja tenni az iskolát. Radu Cosmin vezérfelügyeiö egyik legutóbbi beszédében örömmel hallottuk, hogy a nemzetnevelésügy! miniszter a vidékekhez, a. környezethez akarja alkalmazni az iskolákat. A környezet, a falu tanulmányozása igy most már hivatalosan is behatol a tian- tervekbe és a tanítóképzőkben az idén össze! már meg is kezdődött a tudó mányos és gyakorlati falumunka. Ebben a nevelésben a tanulónak már nem csupán ismereteket kell kapnia, mint a régi iskolákban: erkölcsi személyiséggé kell fejödnie. Így természetes, hogy az egyéniségek megfigyelése és kifejlesztése egyre fontosabbá válik, de természetes az is. hogy az ifjúság nak egyre szorosabb kapcsolatba kell lépnie az élettel. A tapasztalatnak, a cselekvő, gyakorlati munkának egyre nagyobb jelentősége lesz a nevelésben, az önálló tevékenység által fejlődik oda az ifjú, hogy maid egymagái is tájékozódni tudjon az életben. Az uj nevelési rendszer egy uj embertípust akar kialakítani, a gondolkodó, küzdő, a saját lábán megállani tudó embernek a típusát, akinek a munkáját a közösségi hit és fegyelem fogja irányítani, lendületessé tenni. EJz a célkitűzés meglepően hasonlít az Alexis Carrel elgondolásaihoz. A tudósnak és a pedagógus miniszternek a gondolatai összetalálkoztak, az elgondolt jövőért együttesen kiizdhetínek, csak a» gyakorlati megoldásokat kell most még részleteiben is megtalálniuk. A kísérleti, élettani tudomány, a pedagógia, a szellemtörténet, az iroda lom és vele együtt társadalmunk egyre sebesebben íiiiktető szelleme mind határozottabban keresi az európai kult'ura újjáépítésének útját. Hasonló utakon haladnak, ha néha egymástól nagy távolságra is, és előbb-uíóbb mindnyájoknak el kell jutniok a nevelés gondolatához. Csak könyveket kell fellapoznunk és megdöbbentő egyértelműséggel csendülnek felénk az uj életforma keresésének, a nevelni és továbbvezetni akarásnak nyugtalan gondolatai! Vagy nem elég azt látnunk, hogy szépirodalmunkból a gondolatok világa sokszor már egészen kiszorítja a me« sét, a történést! ) Ha a román társadalom élete egyre erősebben behatol a nevelés munkájába és a nemzeti eszme egyre jelentősebb, összefoglaló szerepet nyer benne: természetes, hogy a mai magyar életünknek, művelődésünknek is át kell járnia egész nevelésünket. Magyarságunknak, nemzeti mivottunknak, nevelésünknek kérdéseit még sohasem vitatták olyan sokat és olyan sokféleképpen, mint ma. A költő újra és újra felhangzó kérdése egyre rémitőbben zúdul felénk: „Ali a magyar most es mi volt a magyar a múltban?“ Kérdezzük nyugtalan szívvel és mind feszültebben nézzük életünk hullámzását. A keresés lázas izgalmában a felelet lehet néha meghökkentő és megtévesztő is. Megdönthetetlen igazságnak elfogadott ítéletek egyszerre ősz- szeomlanak, hogy mögiiliik életünknek valamely elfeledett törvénye tűnjön elő. A látó szem a zűrzavarban ma már meglátja' az értékek egyre győzelmesebb kiemelkedését'. Az utat vágó és jeget törő elődck szelleme újjászületve hatol be közénk. Nem irodalomtörténeti, nemzeti értékek csupán, hanem eleven ható erők. Szavuk fürge mozgékonysággal tör be életünk résein, de keményen csattan fel, gondolataik mi- közötíünk cikáznak. Zrínyi, Apácai, Bessenyei, vagy Széchenyi szava már nem csupán századok mélyéből, elfakulva jut el hozzánk, ha/nem valósággal a mi magyarságunkhoz, a mi életünkhöz szól! Belőlük ismerjük meg, hogy mik voltunk, miért, küzdöttünk egy ezredéven át, bennük látjuk meg a magyar szellem hullámzását, egyre tisztábban kialakuló arcélét A magyarság szellemét és életét keressük térben és időben. Nem állunk meg a mult tanulmányozásánál, belemerülünk a népi élet tengerébe is, hogy a felcsapó habok alatt változatlanul nyugvó mély vizek anyagát is felszínre hozzuk, ősi hagyományaink világát, kutatjuk, hogy nemzeti művelődésünknek egységes színezetet, a legalsó és a felső rétegeket egyformán átfogó törvényeket adjunk. A nép élete és műveltsége felé azonban nemcsak a nemzeti műveltség újjáépítéséért fordul egyre erősebben az érdeklődés. Akkor nem vehetnők őszire egész Európaszerte a nép és a természet' életének sokszor ujjongó felfedezését, vagy céltudatos ábrázolását. Magát a városi életiet érzi egyre szőkébbnek, kibirhatatianabbnak a nagyvárosi ember és valami utón menekülést keres belőle. A technika világából a természet szabadságába, az egyoldalú, mindig azonos értelmi vágj7 testi munkából az önálló harc és kísérletezés1, az egyéni tapasztalatok változatosabb világába, a teljesebb emberséget ígérő népi földműves életbe. A népi, falusi életformának ezért van ma valami különleges varázsa és ezért ígér az még nevelésünk számára iís kiaknázatlan értékeket, ■ A népi műveltségről eddig még csak min.ti műveltségünk alapjáról, magyar mivoltunknak leghűségesebb megőrzőjéről beszéltünk és igy kerestük magas műveltségűnkbe való behatolásának módjait. Érdemes azonban ma már a népi életforma tanulságaival is foglalkozni, hogy* a> magyar népi gondolkodásformához alkalmazkodva tudjuk a népi tudáskincset nevelésünkben is felhasználni. A polgári műveltségnek és az iskolai tudásnak eddig kizárólagos alapja a könyv volt. A kürtyv által nyújtott tudást elég volt befogadni és elraktározni; tovább fejleszteni, egyénivé formálni és az életben fnóz^ató erőként felhasználni felesleges volt, vagy nem sikerült. A régi világ polgára, diákja szabályokat, «lőre elkészített elveket kapott tanítóitól. Ha a helyset hirtelen megváltozott, nem lebetelt előre meghatározni; már elvész* tette tájékozódási képességét, kapko dott, vagy várakozott. A Habsburg kormányzati rendszer, a kettős monarchia bürokráciája, onállóHem híva. talmikká fejlesztette vissza a magyar középosztályt, melj' minden utasítást felülről várt. A falusi ember tudása; a tapasztalaton alapszik. Ezt a tapasztalati tudást nem ismeri a városi ember, ezért' nevezi a városi életviszonyok között nehezen eligazodó földművest „buta parasztnak“. Pedig a falusi ember ta pasztalatai sokoldalú világképet adnak, biztosan fel tudja őket használni ott, ahol szüksége van rá. Ismeri az állatait, melyek vele együtt' edződtek meg és ezért minden nélkülözést kibírnak; ismeri az időjárás változásait és ép* pen olyan biztosan, vagy bizony tala nul következtet az eljövendő időre, mint az időjósok. Régóta használja a gyógynövényeket, amelyekhez az orvosok sokszor ismét visszatérnek. Elkészíti a maga eszközeit', amiket később az ipar tökéletesitive, de sokkal drágábban állít elő. És legfőképpen feltalálja magát, ha bajban van, tud önmagán segíteni. A népi tudá-s tehát az élet minden ágára szétágazik és a gyakorlati életet szolgálja. A közvetlen tapasztalat, alakítja a nép nyelvét, kifejezéseit is. Ezért egyszerű, tömör és képes a nép nyelve. A' gondolatai képekben jelennek meg és azonnal összekapcsolja őket. A közép- osztálynak és a hivataloknak elvont, nyakatokért nyelve teljesen idegen a számára, ezért nem csoda, ha a falusi diák sokszor ijedten bukdácsol az iskolai tudományok ezer akadálya között. A népi műveltséget tanulmányozva, ideje volna a magyar nép sajátos adottságainak, életformájának Ls figyelmet szentelni, hogy nevelésünkben nemcsak művelődésiünk1 értékeit igyekezzünk eleven hatóerővé formálni, hanem a magyar lelki alkatra építve és a népi tudá&t felhasználva, igyekezzünk egész nevelésünkbe a gyakorlati elet követelményeit bevinni. Az eljövendő évek magyar pedagógiájának nyilván ez lesz egyik fontos kérdése (idevág * Karácsony Sándor munkája is), mert Öntudatos egyéniségekhez és fegyelme* zett nemzeti közösséghez csak a magyar erő, magyar tehetség, magyar élet által kialakított egységes nevelési rendszerrel juthatunk el. A magyar művelődés kérdéseinek elevenné tétele, magyarságunk megismerése, a magyar életforma győzelmes felszabadítása idegen rendszerek béklyóiból és ezeken át a szervezett nemzeti közösség kialakítása; azok a nagy kérdések, melyek egész társadalmim* kát feszítik, ezeknek kell a magyar nevelésbe is behatolniok. Az elmélet és gyakorlat összetalálkozik, mint mindenütt az életben. Csak az elmélettel összefüggő gyakorlati elgondolásokkal és munkával fogunk nevelésügyünknek is olyan lendületet adni, Hogy az majd egész életünkre kihasson, j i A Ml MESÉINK NÉPMESÉK —* JPJU ERDÉLY“ kiadása, 160 lap. Ára fiizve 40, kötve 70 lej — A mi dalaink cimii népi ének gyűjtemény után A mi meséink címen 31 eredeti magyar népmesét adott lei az Ifjú Erdély. A meséket u Magyar Népköltési Gyűjtemény köteteiből és Arany László Népmese-Gyűjteményéből dr. Szabó T. Attila válogatta ki. A könyv címlapját és képeit Bányai Fcrencné Parádi Erzsiké rajtolta. A mesék tartalmi és nyelvi átírás nélkül, eredeti népi mivoltukban kerültek bele a kötetbe. Kiválasztásukon megérzik a hivatott szakember hotenyofna: a nép ajkán élő Krisztus-legendáktól a csali-meséig a gazdag magyar népvilág tninden jelentősebb változata együtt van ebben a könyvben. Most látja csak igazán a mesét kedvelő olvasó, hogy mennyivel szebbek, színesebbek, fordulatosabbak, meglepőbbek az igazi magyar népi mesélt, mint azok a tudatos átírások, amelyeket magyar mesékként szoktak feltálalni. Néhol akkora ez a különbség, mint a cigány- muzsika és az igazi magyar népi dal közötti távolság. Az igazi népi életrevalóság, életerő, bátorság, leleményesség, helyes társadalmi igazságszolgáltatás, csufondárosság s humor legnagyszerűbb bizonyságai ezek a mesék. Az a nép. amelynek a lelkében megszülettek s amelynek ajkán élnek: erős, egészséges, igazán erkölcsös és bátor nép. A könyv ízléses képei igazi gyermeki módon ábrázolják a meséket, híven tükrözvén vissza a magyar mesevilág igazi magyar levegőjét, alakjait, hatását és szépségét. A fia- iái művésznő magyar képeket rajzolt a magyar mesékhez. . Ez az ízléses könyv igazán karácsonyi ajándék gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Minden bizonnyal reméljük, hogy A mi dalaink után A mi meséink is számos kiadásban fogják nagy szolgálatukat betölteni. L. D. * A vasfeju farkas Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon îs túl Volt, az Óperenciás tengeren is túl, de még az üveghegyen is túl, ahol a kis kurta- fatku malac túr, volt egyszer a világon egy szegény ember. Annak volt egy fia. Az a fut kijárt az erdőre fáért. Egy napon is, ahogy az erdőben szedegeti a fát, meglát egy kis kígyót. Azt mondja neki a kis kígyó: — Vigy el engem innen magaddal, jó tettedért jót várj! A legény felvette, hazavitte, felvitte a padlásra. mindennap jól tartotta tejjel. Egyszer már nagyon különös volt az apjának, hogy a fia, ha tejet kap, mindjárt szalad vele a padlásra. Kapta magát, megleste. Felment utána a padlásra. Hát ott látta, hogy egy csúf kígyót etet az o fia. Iszonyú mérges lett. — Hallod-e, ha azt a csúnya férget el nem tudod a házamtól, téged is elkergetlek! A legény — mit csinált volna egyebet? —- fogta a kígyót, hetakargatta, vitte, maga sem tudta, hova. Azt mondja neki a kis kígyó: — Kedves barátom! Vigyél engem ide meg ide az apámhoz s ha valamit kinálnak neked* értem, ne fogadj el egyebet, csak azt a rossz tülköt, amelyik a karámban lóg a falon. S ha odaadták, van abban egy dugó, ki ne húzd, mert rögtön szétszaggat a vasfejii farkas. Fújj bele s ahány ember jön hozzád, fogadd meg mind. Úgy is volt. A legény hazavitte a kis kígyót az apjához, megkapta a tülköt, azzal fordult visszafelé. Útközben nézegette Ő a
