Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-12 / 262. szám
ÍJ /; /.. f. /.. N ./ /l A / '/ J 0 II O \ t /// Ji r / I & l.'uMnXUt.M*»A M£aCJt ir* 1«■ f^t«giamijMggaa»'frj< VÉGVÁRI VITÉZ KOLTOK ‘rta JANCSÓ ELEMÉR \í újkorban n söíétcnlátás mélv érzései vesédnek bele n magyar lélekbe. A magyar kohó éppúgy érzi, mini népe, u/ egyedüllét érzését: azt az érzést. amelynek századokon át oly gyakran adtak, kifejezést nagy íróink. E Korra gondolva. V v „eltévedt lovasa“ jelenik meg előttünk, mint i kor szimbóluma. l>e ez az őserdőkben, nádasokban. ci> ilzáeiók útvesztőjében eltévedt Jowís nem adja meg magát, páncélt ölt es felveszi a történelem végzetes erőivel szemben reménytelennek látszó küzdelmet. Az i reménység, hogy a nyugat megvédi n magyarságot a tő’ lökkel szemben, hamar széjjelíosalik. De a kettős veszedelem: a török-német hal átlóin elnyomó veszélyének érzése csak a XVII. század közepén Zrínyi nesmzc szemléletében nyert öntudatos kifejezést. Az őszinte vallásos érzés meliett a nemzeti érzés is kristálytiszta formában jelentkezik nála. A közös török veszedelem egészen háttérbe szorítja «■ kis népek egymás közötti gyű* lölködését. Ennek tulajdonit ható. hogy e két század végvári magyar irodalmába-n a középeurópai népek egymásra utaltságának annyi nyilvánvaló kifejezését találjuk. A megértés hidjai tehát épülni kezdettek az egymásra utalt kis népük közútit, de e két nagyhatalom küzépeurópai előretörése az öntudatosodást, minden kis népnél, külön'kii- lön csirájában pusztította el. E harcok közepette a felemelkedésnek, az ui életforma keresésének számos jelével ta’ látkozunk. Protestánsok és katolikusok egymással versenyezve építenek hitüknek templomokat és müveltsé* giiknek iskolákat. A templomok és iskolák élete ugyanolyan végvári élet, nii.it a valódi váraké. Az iskola és a vár közös lelkiséget alakit ki és a fegyvertelen tanuló éppúgy Krisztus katonájának tartja magát, mint a nemzete életét és a kereszténységet védő vég* vári vitéz. | Az első, akiben a század nj tipusa a» végvári magyar, irodalmi formában, megtestesül: Tinódi Lantos Sebestyén. A jólét napjai rövid ideig ragyogtak rá és csak arra voltak jók. hogy a rájuk való visszaemlékezés még keservesebb legyen. Már fiatalon fegyvert fog a török ellen, de hamar megsebesül. A kezéből kiütött fegyver helyett tollat' ragad és azzal harcol tovább. Nem az igazi művészi bajiam szóialtotja meg öt, hanem a türökség elleni gyűlölet. Nagy események szemtanúja és 'kor* társa, ügy érzi, hogy kötelessége nemcsak megfigyelni, de az utókor számára meg is örökíteni a látott dolgokat. Rokonszenves alakja az ismeretlenségből tür.'k elő. Sem (származását, sem pontos születési idejét nem tudjuk. A kor férfiassá edzi lelkét, a szenvedések költővé teszik. A középkori lantosok hagyományát az uj idők szellemével egyesíti, ő a bujdosó végvári harcos tipusa, aki bejárja z% egész Dunántúlt, Pel vidéket és Erdélyt, udvarról*» V ar- ra jár cs saját verseit az általa készített melódiával egyiiift ó maga adja elő. Nem nagy költő, de szimbólikns egyéniség. Egy sötét korban fájdalmak éneklője, reményeik terjesztője. Szavát kevesen hallják meg, de ö mégis él, ir, tovább vándorol és a megaláztatások ellenére sem törik lelkileg meg. összegyűjti az 1540 és 50 közötti évek po* litikai és hadi eseményeit' és „Krónika“ címen Kolozsvárt 1554-ben) kiadja. Könyvében benne van Erdély történelme dános király halálától Fráter György megöletéséig, azután Török llálint fogsága és Losonczv István, Szondy üvörgy, Dobó István hősies várvédel* nte. Miiveit nem a költői kifejezés» művésziessége teszi érdekessé, hanem az az írói szándék és látási mód, amely meghúzódik sor.nii mögött. A végvári magyar nála európai szimbólummá nő, az élet és költéiszet elválaszthatatlan egységében. Eosonctzy halála felett keseregve, Tinódi meghtóóan ir ja le, hogy a magvar vitéz halálát egyformán siratja német, román, cseh, tót és spanyol. „Ennek lön írása a jó Kolozsvárban, Tinódi Sebestyén könyvnyomtatásában: Szerzé nagy bujában egy hideg szobában. Gyakran fű körmébe, mert nincs pénz ) [tarsolyában.“ Ezek a sorok a magyar költő szegénységének, nyomorgásának és matgá- rcihagyatottíágának szimbólumai. Szimbólumok, amik végig kísérik élővaló“ ságként csaknem valamennyi költőnk életétL I Tinódit az ismeretlen szegénység küldi az írók sorába; Balassa Bálint pedig a kastélyok és várak jólétéből száll alá a század poklába & válik ugyanolyan leki típussá, mint lantos elődje. De mig Tinódi költői gyarlóságát csak a magyar szándék emberi őszintesége pótolja, addig Balassa született és vérbeli miivész. Egyesek a reneszánsz és a végvári élet szoros kapcsolatát látják Balassa életében és kötészetében megvalósulni, mások verseiből a bujdosó és harcrakész „végvári vitéz“ bolj'ongó dallamát vélik kicsendülni. Bonyolult és színes egyé" niség. Hős és kalandor egy személyben. A virágénekek folytatója, nyugtalan és romboló, építő és jövőtformáló költő. Szereti a kemény harcot, de ugyanakkor .,a jó borokkal töltött aranyos poharakat sem veti meg“. A szerelem, bor, a harc és az Istenbe vetett hit lelkivilágának formái. A bűntudat és bűn- bánat érzése protestáns örökség nála. Élete kalandokkal és harcokkal van tele, többizben bejárja Lengyelországot, bujdosasai közben eljut Danzig,ig is, de a végtelen tenger partjai mellöl hazahozza a honvágy. Hol karddal, hol énekkel, hol szerelmi vallomásokkal; vagy bűnbánó, önmarcangoló »istenes énekekkel fejezi ki forrongó egyéniséget. Emberi és költői nagysága a ré' gii magyar irodalom legnagyobb értékévé emel k. Költő és férfi volt, akinek acéloshitii verssorai mögött ugyanolyan férfilélek és akarati húzódott meg. Az élet harc, vallotta Balassa, de ebben a harcban nemcsak győzni, ha:- nem elbukni is lehet. A vesztett szerelmi csalódások, az emberekből való kiábrándulás és az összeomló reménységek után végzete 43 éves korában éri utói Esztergom os-atc mánál. 1594 május 13-án ágyúgolyó tai.lja el lábát, tie ö ei rettenetes szenvedéseket azzal a lelki erővel viseli el, amivel élete annyi nehéz válságából fel tudott) emelkedni. Amikor a tábori orvos lába levágásához akar fogni, Vergilius sza* vait idézi: „Nunc animis opus est Ae- nea. mine pectore firmo.“ (Most vám szükség bátorságra Aenas és erős kebelre.) Ez a bátorság élete utolsó percéig elkíséri. Utolsó szavai sem pana* szók. A végvári hős és költő férfias vallomásai. „Krisztus meghailt értem és én hogy kételkedjem? A te katonád voltam Uram, a te seregedben jártam.“ Balassa a végvári élet legmüvészibb irodalmi Ikipfejezöje. Dicsőíti a kalandokkal teli vitézi életet, de ugyanakkor annak vidám oldalait is észreveszi. Megkapónn irja le a pünkösdi mezők ille/tos virágait, a katonák lovagi játékait, a vidámságot és a kemény harcot!. K<iltész,et,e néha az igazi bölcsesség mélységeit éri el. Az elmúlás hangjai szólalnak meg néhány verséből: „Idővel paloták, házak, erős várak, vá- [rosok elromlanák, Tavasz.! szép rózsák, liliom, violák idü- fvel mind elhullanak.“ És mialatt a magyar költészetnek a harcmezőkön az emberi és nemzeti ér* zés ily csodálatosan kifejező virágai születnek, a nyugat békés életében az irodalom és a művelődés beláthatatlan fejlődésnek indul. Csaknem abban az időben, amidőn Balassa elvérzik Esztergom falai alatt, jelenik meg a minden idők legnagyobb drámaírója, Shakespeare, a boldog és büszke Anglia önző jólétiét jelképezve. A következő évszázad >seni ismeri a magyar felvirradás reményét. Az egykori magyal,* föld, amelyet Dante „Beata Ungheria“, „Boldog Magyarország“* nak nevezett, a vigasztalan visszafejlődés képét mutatja. A pusztuló világ romjain továbbfolynak a hitviták és testvérharcok, de a bibliafordítások, az újonnan alapított iskolák már békésebb korszak előhírnökei. A század legnagyobb költőjének, Zrínyi Miklósnak lelkét Pázmány eszméi edzék naggyá. Fiatal éveit a főúri élet és az akkori Európa szellemi élete gafzdaggá teszik; bejárja Olaszország nagy városait, ahol Firenze, Velence, Róma és Nápoly szépségei nem* csak a múlt müvvlŐdé ( hirdetik, ár n jelen nagyságát i*. A púp« könyvével ajándékozz;» meg, <h* t nlUor hazatér » művészetek Iránti Ihlet cl telítve lelkében, szembekerül a kérlelhetetlen középeurópai valótággal, u török pusztításaival. Ez a látás ébreszti fel benne a nemzeti és keresztény lelkiismerebet' és teszi nagy íróvá. A Szigeti veszedelem megírásánál zi művészi szándék háttérbe szorul a nemzetén való segítés vágya mögött: érzi és hangoztatja, hogy nem a gyönyörködtetés, hanem a javítani akarás a főcélja. „Homéros-, uak és Vcrgiiliusnak a költészet mestersége lehetett“, de neki nem. A kői-, tészet harcieszköiz a pogány törökség ellen. Hs éppúgy szolgálja a nemzetet, mint a valódi harc. „A török áfium el* len való orvosság“ és a „Siralmas pa-, nasz“ a magyarság teljes magáraha- gyatottiságának művészi kifejezései s ugyanakkor a végvári életszemlélet emberien mély és keresztyén bölcselet is. Zrínyi költő és hadvezér egy személyben, akinek müvei és tettei egyse-, get képeznek. Emberi és költői egyé-^ nisége a felujuló nemzeti irodalom jelképévé válik. 1 i Tinódi, Balassa és Zrínyi költészete egy vigasztalan kor művészi dokumentumai, de egyuttial egy jobb jövő útjelzői is. Ha valaha megírják az utolsó századok európai szellemtörténetét és abban a kis népeknek is az őket megillető helyet megadják, bizonyára a1 végvári magyarság kuturhősei is méltó helyet fognak kapni abban. Ez a végvári élet nemcsak az akkori magyarság lelki formája volt, hanem a tö* rök uralom alatt élő csaknem valamennyi kis nép hasonló helyzetben tengődött. A közös veszedelem közös lelkiformákat teremtett és ha ezek a lelkiformák nem is tudtak testekké átalakulni, a török és német nagyhatalom Középeurópát maga alá gyűrő akarata miatt, mégis egy jobb jövő, egy megértőbb korszak boldog ígéretei maradtak. A végvári magyar típus a kuruc korszakkal véget ér. A magyar életformák történetében 1711 éppen olyan határkő, mint 1001 és 1526. A XVIII, század uj viszonyai más magyar lelküle- tét alakítanak ki. E hanyatló, diadallal kezdődő, de vereséggel végződő század jelképe „a bujdosó magyar“. Mikes és Rákóczi. A század vége már a felemelkedés útját jelzi, a végvári magyar és a bujdosó magyar szimbólumai a romantikus kor felujuló érzésvilágának hajtóerőivé válnak. Zrinyi építő széllé® me Széchenyiben és a század nagy* magyarjaiban újjáéled. Balassának az ő kocában egyedülálló művészete: Vörösmarty, Petőfi és Arany költészetében viszi tökélyre azt a nyelvet, melynek tökéletesítéséért és életbenmara* dásáért a végvári Balassa lelkét és életé, áldozta fel. A végvári élet tehát <ai felemelkedés, a nehéz körülmények (között való megedződés és a lelki magyarság téren és időn át egymást ősz- szekötő szimbólumává vált. Ez az uj magyar lelki típus: a lelki magyarság van hivatva arra, hogy nemzetünk művelődését fejlesztve, ismét a békés jólét és a szellemi gazdagodás uj korszakainak nyisson »itat. i kanyarod óit és pályajónál: irányát. Neki bizonyára sokkal többet jelent az emberek minden fészkelödésénél, szabadságit0 re á- nóI n tcuaszl áradások mámora, mikor Je- i hat fa magát a havasok tevével s duh°j kedvében végighempereghet a völgyön, ómig csak a hegyek engedik. így gondol ná cz{ egy liegen ember. De a s-ékeaj szekeresek, akik a köbér alatt a borvi’-el végigdöcögnek mellette, a román pásztorok, akik a dombok tetején furulyázva méláznak felelte, s-óvat, °kik ismerik öt, ludják, hogy nem igy van. /L- erdélyi mesékben. amelyek igazabbák sok tudós történetnél. az erdők, a hegyek és folyók titokban az ember iránt érdeklődnek a legerősebben. Ez azért v°n, mert ők s'igy a Maros is tudják, hogy valamikor nekik kell tanúbizonyságot lenniük az Er Irónia előtt mindarról, amH hosszú életükben láttak. C'tt pedig csuk az fog számítani, °niit az ember müveit: sötétet és fényeset, na így cl és kicsinyt, jót és gonoszt. Ezért pcr.i [az. hogy n Maros vize csak látszólag folyik csendesen, beiül tele van rejtett izgalmakkal. édes-keserű emlékekkel, félelmes és dicsőséges várakozásokkal. Elbír hatat ■iamil sokat látott és f°g még látni, amiről azonban csak a hegyeknek beszélhet, m - 'kor az ember alszik. Az egész hossza emberi történelmen át izgatottan leste és önfeUen élvezte a Maros, hogy a fajok, nemzetek, egyének mint küzdenek érette Erdélyben: hogy törekszik mindegyik az ő áldott ágyába, hogy akarja magának kisajátítani teherhordó hátát, biztosítani védő k°rját. termékenyítő iszapját, dús partjait, gazdag halk'ncsci S (iz általa vágott örök utat, amelg ezt a fellegvárat összeköt' a Nagyalfölddel s azon tut a: egész napnyugat{ világgal. Látta az útépítő római munkásosztagokat, amim a felügyelők korbúcsszija alatt görnyedve Dévától Gyulafehérvár, Enged és Marosvásárhely mellett fel Vécslg lerakták időtálló kockaköveiket, melyeken felvonultak utánuk a hódító légiók s őrtornyokat emeltek, hogy védő árnyékukban városok virágozzanak fel, ipar, kereskedelem, bányászat, művészet, játék és hatalom. Hogyne emlékezne erre, hiszen a világhódító őt magát is szolgájává tette: ettől fogva lebegett hálán lefele a rengetegek ioronymagas fenyőboronáiból össze rótt tutajok hosszú sora, a messzi Alföldre úsztatva a drága épületfát. cammogtak u lomha, lapos sószáditó hajók Apukim k‘ kötőjébe, ahol kockában s apróban osztották szét terhüket, melyről még a későbbi királyok is külön oklevélben rendelkeztek, olyan nagy kincs volt. Akkor kezdődőit rneg az érchegyek alanyának titkos zsákokban való leusztatása is oda, ahova minden uf vezetett: Rómába. Az Impériumok aztán vákoztak, a rómaiak után mások jöttek, egészen a honfoglaló magyarokig: de a fa, só és arany változatlanul utazott a Maros hátán és csinálta a történelmet, melynek a folyó az örök tanúja. így látta szembejönni egykor, Maros-várból, még rengeteg erdők közöd az öreg Gyulát, aki megszállta Erdélyt s a bolgár BeUgrádot, mint of éle nagy ur, a mag'a nevéről Gyulofehérvárnak nevezte el $ székvárosává tette. HabjaivoI nyargaltak versenyt Fehérvár iiszkei alól n tatárok, hogy lezúdulva a völgyön, Magifar- ország szivét keresztüldöfjék. Az ő emlékezetében nem sok választja el őket a lő rök hordóiktól, amelyek a Sztrlgy felel hömpölyögtek felfelé, hogy Erdélyben döntsék cl a magyar nemzet sorsát. Igen, ez volt a hadak útja kezdettől fogva, ]ly- lyétöl Rége ró g és vissza. Vannak a M'*- rosnak soha nem felejthető emléket. Mindig eszébe jutnak, valahányszor elballag mellettük. Mekkora lánggal égett Maros- vásárhelyi De senkisem merített vizet belőle, hogy oltsa, mert Nagy András hajdúi, akiket az Isten nevére kértek a székelyek, hogy kimérjék őket, azt ordították, hogy az Istent a Tiszánál hagyták s rakásra vágták a népet. Felülne alatt nVadig újra látja az engedi diákokat, amint füzfa-dorong jdk csapása alatt ropognak a labanc koponyák. Mindjárt Miriszlónál vér pala szakadt bele egykor, sós-keserü izü s a hullák az ő hátán kalimpáltak lefelé a csombordi hídfőig. Engednél is soic bid látott, de itt egy kicsit mégis meyvi- dámul, amint a nagy csillagos torony s a Bethlen-koilégium teteje integet neki: nemzedékek hosszú soréin át hallgatta csendes mosolggással a hires professzorok találó jellemzését g benne fürdő diákok ajkáról. Szentimre kormos temploma Hunyadi Jánost juttatja eszébe; soha annyi mindent nem hordott még a hudámP-tn: összekapaszkodott török és magyar halottakat, lódögöket, keringő pajzsokat, felborult szekereket s vért, vért!,.. Gyufafehérvárból a legutolsó szép emléke Bethlen Gáborról, Erdély legnagyobb fiáról s bölcs dicsőséges uralmáról beszél. Akkor nagy élet volt itt: egymást érték a tutajok > hajók, a sótisztek s ° bányatisztek rekedtre ordítozták magukat naphosszért. 3 vámpénztárnál csengett a sok jóféle ezüst forint, majd leszakadt a komp a székelyek és szászok alatt, amikor a sójukat hordták haza s a tolvajok csői nak fái sur rántok az éjszakéiban. Kapud alatt merengve ballag a f°^yó: sokszor látta fenn. a dombon Ahfínc felé révedezni a sötét magyar tragédiák költőjét: a remete Kemény Zsígmondoi, akit György fráter véres koponyája igézett meg... De itt von már Alvinc is. A féhg-rom várkastéllyal, ahol éppen maga a fráter, az erdélyi gondolat első megódmodója esett össze a bé rencek tőrei alatt. Kenyérmezőnél, éjfélkor, ma is ott táncol a parton Kinizsi Pál. két karjában egy-egg holt basávul s a harmadikat a bugyogójánál fogva tartja a foga között. Piskinék a Sztrigy hiúja felől ma is hallja Bem apó ágyúinak dór gését. A csodálatos dévai várhegy lábánál a hős asszonyra, Károlyi Zsuzsannám kell gondolnia, akit hiába akart kiéheztetni, piegostromolni a farkas Báthorj Gábori
