Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-12 / 262. szám

n

mm

íMIJíiílíjjííIíl

ERDÉLYI MAGYAR MŰVÉSZEK;

Gy. Sz<:i)ó Béla festő és grafikus 1905-ben születeti Gyulafehérváron. Művészetre liivatott, mégis szülei kívánságára mérnök lesz. Mikor azonban, a gazdasági válság idején, hosszabb ideig adás nélkül marad, szenvedélyesen tör fel benne művészi el rendeltsége és elfojtott tehetsége. Rajzolni kezd, majd beiratkozik Budapesten 'a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Varga Nándor tani'vámja. 1934-ben á'Jit ki először s az eddig ismeretlen fiatalember egyszerre magára vonja a szakértők figyelmét. Ezen a tárla- ron kiállítóit „Ab6 snhancokf' és ,,Elbá- műtők“ c. képei már magukon viselték Gy. Szabó Béla tehetségének legértékesebb jegyeit, de gyorsan egymást követő toll rajzai, fametszetei, könyvillusztrációi is. „Liber Miseromm“ c. fam:etszeigyüj- trményc elnyeri a Magyar Könyvbarátok Társaságának dicsérő oklevelét „Legszebb magyar könyv“ címmel. Ez év tavaszán a- erdélyiek budapesti tárlatán szereplő kis grafikai munkáit c nagy grafikai díjjal jutalmazzák és munkáiból a magyar állam és a főváros is vásároltak.

Számára a természet jelenségei éppoly fontosuk és éppúgy Igyekszik a mélyükre hatolni, mint az alakjai lelkének, amit a mozdulatok és crcok mindig v:sszatük- rőznek képein. Tájképei anyagtalan vv ,ziohárlus szépségükben szinte megfogta:- tall anok. A párás, fátyolos levegőn ál tör n világosság ereje, fénysugarak verődnek össze, kereszteződnek és szóródnak szét. A papír fnom szürke szinc, mint alapion us uralja sok képét. A különböző éghajlata vidékek kikristályosodott tartat i mát adja. 4 levegő tikkadt, v°gy perzselő forrósága csap ld egyes képeiről; másokról Erdély hűvös levegője órád szét s a hegyek és dombok egymással ölet ke \ző vonatai megdöbbentően érzékeltetik a Jer mész ct nagyságút és mélységét, pasztell kompozíciói, portréi és utóbb a magyarországi Bugacon, a Balatonon és kör I nyékén készüli tájképei is magukon vise- J’k a leegyszerűsítésre és a lényeg visszaüld ás ára törekvést, a stilizáló művészei szépségét. Magyarországon készük tájké pel már nem szürke, hanem aranyosbarna és erősen durva papíron készültek. Ezeken még jobban vibrálnak és több fénnyel ragyognak színei. A bugaci puszta lapályon egyhangúságát apró—nagyobb dombdudorok, szétszórt nyárfák, zöldes ■fényben csillogó moc.sarak bontják meg. 4 talaj szikes, mintha züzmarás lehellet

GY. SZABÓ BÉLA

teljes skálája szólaltatja meg. Alakjainak környezetét nyomorúságos viskóik f°- nyar költészetét az élet jorrósáya hatja át. Szabó Béla művészete a nalurálizmus valóság-világából és igazságaiból indult ki, ezt áthatja az impresszionizmus keresetlen őszintesége, de túlfűtött érzései s a szabad képzelet expresszionisztilcus ereje széttörik a korlátozó határokat és egyéni stilizáló készségével a kevésnél is kevesebb eszközzel hozza ki mondanivalóit.

A második, világos tónusa fametszet- sorozata valóságos himnusz a természethez. Ragyogó optimizmus, a képzelet játékának te’jes felszabadulása az Egyedül Barangolás Könyve. A művész együtt vándorol a nap paf és a széllel. Erdő az ágya, forrásvízzel oltfd szorrtját és égig- nyuló fák tetejére kiiszilc, olyar, magasra. Qhof már csak ü felhők veszik körül. /Watokkat játszik, kergetőzik velük, Kiszakítja magát a politikában fuldokló XX. századból és a vdágszenzációifit ordító rikkancsok helyett madárdak hallgat. Tiszta életfilozófiájának Urai megnyilatkozása ez az újabb sorozat. Vidőméül mesébe, játszva készülnek ezek a fametszetek, de ennek a játszva-alkotásnak hosszú komoly studirozás az alapja. Most már minden tárgynak, motívumnak meghatározza a csak azt jelentő, azt jellemző grafikai jegyét, Hangsutyozza ki'Jön önálló életüket, karakterüket. Külön kép- jegye van ct viharos, vagy bágyadtan úszó felhőret buja növényre, szétfröcskölt vizese ppre, irharra, esőre, a föld arcára.. Ezekbe hullámos, vagy egyenes, szaggatott, halványabb, sötétebb, durvább, szélesebb, keskenyebb, finomabb vonalakkal: kisebb nagyobb különös alakú foltokkal visz elevenséget. Ezek a különböző grafi- ka{ jegyek együtt úgy harmonizálnak és válnak kép-egésszé, mint a különböző hangszerek hQngjai, ahogyan szimfóniáig fejlődnek. Szinte a fényesemlékü Yuan korszak mesterének: Jao-Tse-Jan grafikai szabályai, uagy físie-Ho-flat kánonja jut eszünkbe, amelyek a japán, de egyben minden idők képzőművészetének igazságait jelentik. Rozsos Etel.

fagyott volna rá a föld felületére. A vidék minden jellegzetességét megörökítette, de nem agyondolgozva. hanem szinte a japánokra emlékeztető sejtelmes finomsággal és könnyedséggel.

Két albumra imtó tusrajzát lapoztam át. Ezeket nem kemény acéltokai, hanem részben ecsettel, részben pedig hajlékony hegyezett náddal készítette. Rajzai efz d°'gok zamatos vonflkötletekben és fordít latokban. Egljre biztosabb kézzel, mind kevesebb eszközzel többet és többit tár jel az élet ezerféle arciJckábók Sokszor nehéz komplikált formnesoportot egyetlen sommázó vonalban foglal össze. Yan nak vázlatai, amelyek (Jig néhány vonalból, halvány foltból, sejtelmes formából állanak s már félbehagyta őket. \ agy tág, széles környezetből1 csak egyket er dekcs motívumot ragad ki, a papír felületének nagy részét csupaszon hagyva. De a kiragadott motívumokban lélek és lé nycg van, ami továbbfejlődik a képzeletünkben és az üresen hagyott felületek megtelnek élettel, a félbemaradt munka továbbfolytatódik a szemlélőben.

Érdekes a két fametszet-sorozata kö zöHi feltűnő különbség: a: 1935’be a

megjelent „Liber Miseromm“ és a köze hbbről megjelenő „Liber Soijndnis“ (Egyedül barangolás könyve) közöd. Már a Liber Miscrorum bizonyítéka Szc- bó Béla gazdag fantáziájának, mély meg- figyelőképességének és az érzések, jelle inch közvetlen visszájádní-ludásánck. fehér-fekete technikája itt még nemesen egyszerű, szinte szegényes, de megdöbbentő énnel: ciz egyszerűségnek hatalmas kifejezőére je. .1 sorozatot jellemző fekete hátiér szimbolizálja a lé mák pesszimista jellegét, de a könyv mégsem leverő hatású, mert összetartozás, együttérzés melege fényű],- rajta és a kis emberek szürke életében is meglátja a szépségnek gazdag tartalmát. Fekete alapon finom rovátkák variálásával, itt-ott egy merészebb fehér folttal mennyi mindent ki tud fejezni] Roboto$ emberek életét vonultatja fel ebben a fametszet-gyűjteményben. Pár egyszerű vonássá.] jutt'cilja kifejezésre nehézségüket, fájdalmukat, szegényes, soványka örömeiket. Az öregség, fáradtság, ernyedtség, vagy ügyefo- gyatiság, gyámoltalanság, ittasság krirakr tcrisztikumMt. A mozdulatok puritán egyszerűségében a zárt ösztönös érzések

NK

Zsiizsika csak IszVambnlban bujdosó urára gondok s megtartotta a várat s önmagát Bethlen Gábornak. MarosiUye ismét csak erről a nagyszerű emberről besték Ott van a kis sarokbástya, amelyben született s a nagy folyó senkire se olyan büszke, mint reá, mert emberi mását (álfa meg benne: az is olyan mélylelkü, széles öklésü, csöndes bölcsességül s egyben titkok örvényeket rejtő, félelmes és ra vast volt a: emberek között, mint ö a folyók között.

Az erdélyi népeknek is a Maros az örök elosztó vonata. Gyergyótól Kocsárdiy a harisnyás és kéteszü székelyek lepik el a portjait. Onnan kezdve véges-végig a vármegyei nemes magyarság csalás és far songos életének volt a lüktető vére. Kdei felé a dreumspectusos szászoknak, délre és nyugatra az igénytelen és szapora románoknak szabott határt. Mint a tartó fonálra, reáfüződtek három népiélek mese- gyöngyei s a faji kukurák alkotásai. Vizében tükröződik Erdély múltja, lelke, sorsF: ez a külön világ, melyet q Gondviselés, «f/Ä alk&twtj hogy ütközőpont ja és

vízválasztója legyen nyugalmak és keletnek. Mindennek, ami itt történt, a Moros a tudója és t°nuja, Így folyik csendesen az élet partjai közt a történelmen át, o múltból a jövőbe.

Meg kell mondanom, hogy az emberek vékménye a Marosról nagyon ellentétes. Igen sokan veszedelmesnek és megbízhatatlannak tartják. A iutajosok például azt vallják, hogy a Maros senkire sem olyan dühös, mint teájuk, amiért a megölt fenyőfákat vele akarják levitetni Zárnia, Nem is akarja látni őket. Dühében a mélybe fúrja fejét s óriási tölcséreket kavar, melyekre nagy hahózással, rúdra tü 'ott piros rongyok lobogtatásával figyelmezteti egyik tutaj az utána jövő másikai s az emberek övig meztelenül, teljes erejükkel feküsznek a kormány rúdra, hogy idejében félrenyomják a tutajt az örvény szélétől. Jój volna nekik, ha elhibáznák: a Maros nagyot kacagna, megforgatná, mélyberántaná s pozdorjává zúzná őket mindenestől.

De fékik tőle a szeretők is párjukat, a szülők is gyermekeiket. partjain mindenütt suttognak arról, hogy nincs város, nincs falu egy sem, amelytől évröi-évremeg ne követelné, magához ne csalná és el ne nyelné a maga kiszemét áldozata i. Arányló szőkesége, mint a tündér Lobogó hája, kísérti és húzza a tudatlanokat, az el jegyzetteket.

Nincs még egy folyó, amelyik ohjan szelid-édcsen zsongva tudná foiydogáini, minf ő, de a parasztok minden hóolvadáskor reszketve gondolnak reá: melyik reg- gél virradnak arra, hogy szennyesen harsogó tenger borította el reménységüket?

Az erdélyi népek képzelete félelmes mesékkel népesítette be a Maros útját. Mm~ denik tud róla valami gonosz titkot, melyből kiderül, hogy a Maros az emberi nem esküdt és örök ellensége.

De ezzel ellentétben, talán még azok is, akik félnek tőle, csodálják, tisztelik és szeretik, mint egy szép szeszélyes királynőt, aki jókedvében csodálatos kincsekkel árasztotta el alattvalód. 0 Pedig csak folyik csendesen, öl és á?d, pusztít és termékenyít.

A téren és Időn túl folytatja, örök útját

°z erdélyi lélekben is. Mert az erdélyi léleknek is ő a szimbóluma. Ebben a lélekben él a nagyrahlvatottsúg. a mess:, revágyás láza, éppenugy, mint őbenne. Kicsinyes körülményei közölt, mindennapi gond sziklákkal való viaskodásában kőinken taftékzik, sziklákat kerül meg, csendesen felszín alá rejti mély örvények, hátán hordozza a világ hatalmasainak fáját, sóját, aranyát, a tolvajok surranó csőinek jóit, issza a könnyet, a vért. elnyeli a: cm- léklxilotfakat, tűrve mendegél és hallgat, de érzi, tudja, munkálja a maga kiválasztottságának, emberi méltóságának, szelte mi hivatásának értékeit. Tudja, hogy szőkébb hazája nem zárhatja he örökre az ö lüktető életfolyóját, titkos sejtelemmel tör a nagy életvizek felé és hisz uz egye temies humánum szent óceánjában. 1 Maros sok m'ndent látott már s ki tnőj: ■ miket fog még látni? Lehet, hogy igazuk van azoknak. akik azt hiszik, hogy hnr'-g szik az emberekre. De b;zonijogan csak azért, mert valami olyanra vár. ami minden partjain élő léleknek egyformán meghozza a békességet és a boldogságot.