Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-26 / 274. szám

t 9-3 9 nove m bar 2 6, f : L L £ :V / É K Gazdasági élei, népi közösség Irta VITA SÁNDOR Ébredő csendben* de napről-napra s erősödő népközösségi életünk a magyar ' gazdaságszervezés kérdését is egyre inkább a megoldható kérdések vonalá­ba) helyezi. Az a nagy erkölcsi erő, amit a népi közösség gondolnia jelent, olyan légkört alakít ki, melyben megoldást találhatnak mindazok az elgondolások, amelyek gazdasági életünk megszerve» ‘zésérői éveken át a sajtót1, fotvóírato- iktat s a közéleti számos tényezőjét fog­lalkoztatták. Az utóbbi időben népünk» ben egyre erősödik a gazdasági öntudat és nő "az együvé tartozás érzése. A lel­ki készség megvan, csupán a végrehaj­tási készség hiányzik még, de mégis érezzük, hogy egyre inkább lehetővé válik az, Hogy a nemzeti együttérzésből fakadó erőket, jól átgondolt, határozott tervek és elgondolások szolgálatába állítsuk. Egyszóval: elérkezett az ideje annak, hogy gazdasági életünk pro­gramját kialakítsuk, irányelveit lefek» lessük, a feladatokat előre rangsoro­zott terv a’apíán megszabjuk és gazda­sági szervezeteink közölt a munka- megosztáson alapuló összhangot meg* teremjük. Ennek a gazdaságnotitwkánaík — mint minden erdélyi építő munkának —* ke­reteit és lehetőségét elsősorban a ma­gyarság népi tömegeinek helyzete, bel­ső tagoltsága, az egyes vidékek adott­sága határozza meg, Hiszen bármilven általános legyen is a faji öntudatunk gazdasági téren való megnyilvánulása, mb’/’en munka eredménye neyy mér­tékben függ a magyarságnak más népek körött« számarányától, erősebb telepü" léseinek elhelyezkedésétől. Nyilván mÓ9 lehetőségek kínál- k óznak Szeben, Aísófehér, Fogaras, jvagy fiunyadmegyéVHen, ahol g ma­gyarság 5—35.000 lelket kitevő kisebb» A kolozsvári tudós teológia érdemes professzorai pontosa:« bsrrrrinchaí év­vel ezelőtt eresztették útnak. Kelle’ nies, szép langyos idő járt akkor Er­dély felett. Az élet olyannak látszott, mint egy örökké tartó vakáció. Á fel­szentelés után ivászat volt a Nsigy Gá‘ borban, Csikai húzta rogyásig. .Rá egy esztendővel Telkes András egylovas szekerén Némába érkezett Koncz Kelemen tiszteletes ur. Aranvlő, szép nyáreleje volt1 s ezerkílencszáz* négy. Kékeszöld selymüket bíztatva teregették a buzaveíések, pirulni kez­dett a papifak mögött egy cseresznye* fa s a réteket kaszálták. Életindulásra való idő volt éppen. A fiatal t;sz*l él elles átnézte előbb a papilakot, a hozzávaló épületeket, föl­deket s azután a templomot îs. lEzt a sorrendet élete végéig megtartotta.) A ház rendes volt és tiszta, vadszöllő ikuszott a tornácon, körülötte gyümöl­csös, abban kis pad és orgonalugas. Istálló, csűr, pajta: semmi sein hiány* zott. Az öreg, akii elköltözött onnét, úgy hagyta ott, mint példás öröksé­get. Kis domb tetején frissen meszelve világított a flempíom a falunak, mö­götte öreg cinteremben békésen aíud* tak régi emberek s füttyszóval kaszált a harangozó. A harminc hold papiföí- dön -nzépeu fovadkozoj a buga, tele voltak a szilvafák is és Koncz Kele­men tiszteletes ur békés boldogsággal pihent meg az árnyékos tornácon, ké" nvelmes nádszékben hátradőlve s el­fövendő terveken tűnődött« Hogy először is egy tehenet kell szerezni valabonnét, aztán egy lovat, meg egy kordét, nem is lesz olyan nagy dolog, hiszen a termés szépen indul s a Jóisíten îs majd megsegíti. A búzá­nak felét el lehetne adni mindjárt csépiég után, a többit majd télen, ha felmegy az ára. Az a kevés, ami neki kell, futja a kepéből is. Árpát, török* buzáltt kár lenne elprédálni, inkább szerez maid rájuk egy pár süldőcskét, aztán valahogy csak menni fog min­den. séget. alkot, mint Csíkban, Udvarhelyen, \agy Háromszéken, ahol a másfajta lakossághoz viszonyítva 80 százalékon felüli többségben, önmagában pedig megyénként 100,000 lelket jóval megha­ladó tömegekben él. Fontos szempont az is, hogy a magyar lakosság inkább szórványokban, vagy tömegesebb tele’' piiléseken él, hiszen & tömegesebb te« lepülési területeken kevesebb fáradt­sággal nagyobb eredmények érhetők el, mint ott, ahol a nagy földrajzi távolsá­gok miatct már maga a szervezés mun­kája nagy erőfeszítést kíván. Jelentő­sen befolyásolja a szervező munkát az is, hogy falusi Nagy városi lakosságról van szó. Az erdélyi magyarságnak 72—73 szá° zalékiai falun él s így a jól megszerve­zett, biztos alapokon nyugvó gazdaság- politikánknak is alapja a falu kel! le­gyen. Gazdaságpolitikai szempontéiból a falu a mezőgazdaságii termelés helye és a falu megerősítését célzó gazdatógpo- Ht'Aánk olcsóbb és eredményesebb ter­melésre, kedvezőbb értékesítési lehe­tőségek megteremtésére,- olcsó hitelel­látásra kell törekednie. A szellemi és gazdasági kultrát azonban, éppen a fa­hl életében, annvira elválaszthatatlan­nak tótjuk egymástól s magát a falut a maea gazdasági és szellemi Igén vei vei olyan nehezen szétdarabolható egység­nek. hogy úgy hisszük: azok a szervek, amelyek agyárpoíiíikánk megvalósítói, nem korlátozhatják működésűket, vagy efgondofásrikat kizárólag a termelés, értékesítés és hitelellátás kérdésére. Vagyis: a falu megerősítésén munkál- kodé gazdasági szervezeteinknek nem szabad f/zemelöl téveszkemök, hogy nem csupán a gazdasági helyzet javítása a feladatuk, hanem működésükkel oda kell neveíniök a parasztságot, ha' nem Nem hiába származott régi papi csa­ládból, de értette formáját a papi élet* nek. Kurátorral, egyházfival tudott beszélni illő h3-ngon. Vomoh’an is, tré­fásan is, ahofvan kellett. Maris dom­borúságait már első nap kedvtelve né* zegeíte s mikor a leveses tálat oda- rakíá a<z asztal közepére, olyan ottho« nosan csípett belé, mintha soha az életben egyebet sem tett volna. Nyurga. keszeg fiatalember volt Koncz Kelemen, kiálló ádámcsutkája sebesen mozgott 2so!tárénekléskO!r s a szószéken olvan gyönyörűen tudta re* zegtetni a hangját — apjától tanulta ezt a tudományt — hogy könny sző* kött Höle a vénasszonyok szemébe. Szép hoss/u orra fölött ba végignézett a padsorokon, a leányok lesütötték szemüket; s belevihogtlak kendőikbe. De fői imádkozott s az Úristen meg­segítette, Hamarosan lova volt, szeke­re volt, tehene, disznói, minden, ami kellett. Marisnak időnként emelt egyet-egyet a fizetésin, járatta a Közte* leket s a Lelkészek Lapját, ai szilva- fák alatti méh szí nt; építtetett, aztán amikor úgy érezte, hogy itt az ideje, megkérte feleségül a jegyzőék derék szép leányát, Teréziát. i A szép derék Teréziából jő papné lett, gömböíyüforma tiszteletes aisz* szony, ki nem vált szégyenére a falu« nak sem s kit kedveltek a népek, mert hát ügyes, megtermett asszony, nyitva van a szeme meg a szála, ö îs hozott valamicskét a némái papilaká&ba $ amit ott talált, ügyelve gyarapította, hogy a jómód hamarosan messzire el" látszott, Közben három leánykát îs adott az Ur végtelen kegyelme s Koncz Kelemen tSszteletes ur köztiszteletben álló érdemes polgára lett az erdélyi hazának. Azután jött a háború. A szószékről néhány beszéd betanulva a Lelkészek Lapjából. Akkor már két ló abrakolí az istállóban s két píiros tíehén. S a legelőn is bornyu, növendékcsikó. Az­után a lovakat elvitték, besorozták. Fordult a világ. ís műveltségben, de látásban és tájé­kozottságban a tanult társadalmi réte­gek mellé. A földműves-társadalom hadd érezze, hogy reá feladatok vár­nak, melyeket a maga embereivel kel! elvégeznie. Okosítani, gazdagítani! kell, hogy olyan férfiak kerüljenek ki be­lőle, akik a gazdasági életiben « falusi nép oldalán teljes felkészültségű gaz­daságpolitikusok leszneik. A Népkczösség mezőgazdasági poli ti kaját elsősorban az EMüE=re, továbbá két szövetkezeti központunkra kell ala­pozza. A mezőgazdasági termelés irá­nyítását, a szakoktatási:!, nevelést, vaku mint a gazdak özön ség érdekvédelmét az EMGE; a falusi hitelellátás, értéke­sítés és áruelosztás megoldását a szö­vetkezeti központok vállalják. Az EMGE pár éve fektette életét uj alapokra s azóta valóban alkalmas ar­ra, hogy mezöfazdsági politikánk alap­ját képezze. Működésének jelentősége nem csuoán a szorosabb értelemben Nett gazdasági térre korlátozódik. Az EMGE nyitott utal1 először a falusi la­kosság, közéleti érvényesülése elé; kiemelte etrt izoláltságából, figyel­meztette felelősségére; s lehetővé tette, hogy a maga erejével élni is tudjon. Rizonvára egyik szervezetünk sem iu’btt idáig a népszervezésben. Öntudatot adott a falunak s ha súlyt helyez arra, hogy mozgalmának nocsak gyakorist! gazdasági tartalma legyen, hanem szellemi tartalma is; s hogv azt!, amit a falunak juttat, ne adomámkép­pen ed ía: akkor munkájának hatása a távoli jövőbe nyúlik el. A paraszti ön­tudatnak olyan módon való megterem­tése, hogy az ne járjon ur gyűlölettel: s a falusi tömegeket még;s a nemzeti közösség cselekvő és éniíő részesévé tegye, amint azt az északi népeknél lát« Akkorát fordult, alig bírt megállni. A legszebb földekből kisajátítottak. Uj jegyző jeti, Terézia apja hazatért Bi­harba. Uj törvények jöttek. Valahol elromlott valami oj világ gépezetén, nehezült az, élet. Az emberek is mintha megváltoztak volna. Némelyek már nem köszöntek úgy mint régen, tem­plomba se jártak, sőt ami legfonto­sabb: kenet sem fizettek. Megcsöppent a jövedelem nagyon. Az állam nem adott papi fizetést, maid éppen semmit Ped?g a szükség nem apadt, csak nőtt. Három nagy leány* nak ruha. iskolázás. Bizony, gondok jártak olykor a papiíak tornácán, nem ment minden olyan simán, mint addig. Változott a világ — állapította meg Koncz Kelemen tiszteletes ur a gon­dokon keresztül. Aztán elvitték szerencsésen a három leánvt. Kit ide, kit oda. Volt baj ke” lengyével, hozománnyal. Apróra kel­lett gyüjtni a garast, órákhosszat al­kudozni vásáros népekkel egy-egy jobb üzletért, feles parasztokkal veszekedni kalangyák miatti, elmaradt kepékért háborúzni, bizony annyi minden földi dolog gyűlt olvkor*oíykor össze, hogy alig maradt idő az Úristen dolgára. , De aztán az is eltelt. Szétszéledtek a lányok, kettien maradtak újra a papi­lakban. úgy mint az elején. Csak ép* pen, hogy Kelemen íiszteletesnek megritkult a haja, szürkült, kihullt, arca csontos lelt és sovány, keszeg alakja hajlott, járása reumás. Terézia ezzel szemben elkerekedett. felpüf- fedi, kezei, lábai megbütykosödíek az örökös munkában, arc» megdurvuli, haja színét vesztette. A sok vesződség, küzdelem a pénz« ért, fösvényekké és kapzsikká nevelte őket. Meggyülöíték a parasztot, mert csak nemfizető adóst s henyélő nép* számost láttak benne, aki íkliíopia zse­bükből a pénzt, A templom unalmas és terhes kötelességgé zsugorodott, mely elveszi az időt hasznosabb dol­goktól. Megesett sokszor, hogy zsol* táréneklés közben a hizódiisznó árára gondolt s a prédikáció évtizedes szö­vege néhol elakadt s a pap elrévedő szemmel egy pillanatra azon tűnődött, hogy miből is lehetne hamar pénzt csim nálni. I Hogv a papilak peritésein kívül, a falu házai között azalatt mi történt, awniMMiHwnrxnwwii' 11íiiiiiiMiI • Iii in I I r nr nnrr'ii hatjuk: *—alighanem ilyen irányban vezet az egyesület útja. Gazdaságpolitikai szempontból első­sorban termelési technikánk szmvora- Iának emelése a feladat. A háború, az ezt követő idők mind a gazdáiké* dás mérhetetlen süiyedését hozták ma­gukkal. 1926 körül már ismét emelke­dik a színvonal, de végül a mezőgazda­ság világválsága újra veszélyes hely zetbe hozdia mezőgazdaságunkat. Két éve újra bizonyos javulás mutatkozik, azonban a terméseredményeinket, ha a háború előtti helyzettel hasonlítjuk össze, nagyon kedvezőtlen eredményre járjunk. A mezőgazdaság lecsökkent jövedelmezöiaégét sokan a termelési költségek leépítésével igyekeztek el­lensúlyozni s ezzel sikerült gazdálko­dásunkat a kevesebb költséget jelentő extenzitás irányában visszafejíeszteni. Mezőgazdasági politikánk első feladata tehát itt adódik; a termelés technika jánatk emelése és megjavítása terén. A magas terméshozamok produkálása szempontjábói fontos a talaj minősé­gének ismerete, de ugyanilyen fontos a megfelelő vetőmagvak használata, va­lamint a helyes trágyázás; végül még igen nagy jelentősége van az alapos ta=> kiművelésnek is. Mindezek olyan feladatok, amelyeket a kisgazdák jó­részt kellő műveltség és szakképzett- ség hiányában hanyagolnak el, s így áttértünk arra a kérdésire, hogy mező gazdasági politikánknak mik a legelső feladatai. Nyilvánvalóan elsősorban az, hogy gazdaközönségiinket a műveltség és szakképzetség európai színvonalára emelje a gazdasági szakoktatás tovább­fejlesztése révén. A földmiivesiskolák szaporításán kívül az eddig is komoly eredménnyel működő téli tanfolyamok minél szélesebb körre vaió kiterjesz­tése a feladat. A mezőgazdasági ismeretek terjesz­tése, az okszerű gazdálkodásnak min­den rendelkezésre álló eszközzel való előmozdítása; ió tenyészállatok és ve­tőmag beszerzése: a törvényhozás in­tézkedéseinek ismertetése: a mezőgaz­dasági politika első feladatai. Szeret­nénk azonban ezen tűi, messzebb is nézni: egyrészt üzemrendszerünknek fi WASS ALBERT novellája; ATISZTELETES arra ügyelni nem jutott idő. Gond és teher az élet. Pedig a falu házai kö­zött is futott az idő egy jókora ver* set, nem olyanok már többé az embe­rek, mint voltak azelőtt. Békéidének és bajjal vívódók. Nehéz sors lett ma­gyarnak lenni nádfödeies házban, ne» hezebb, mint zsindelyfödelesben. Szét­zilált nyáj, akibe belekapott a vihar. De pásztorkodásra nem jut már idő. Vasárnap délutánonként eljárogat- nak a szomszéd papékhoz, az asszo­nyok sopánkodnak, a> férfiak niegisz* nak egy-egy pohárka jó erős szilvó- riumot, az atyafiak pedig hagyják, csak ne panaszkod ismak. Kapálják meg jobban azt a máiét, dolgozzanak tisztességeden s fizessék a kepét. A többit aztán lássa a Jóisten. Fontos, hogy a bonnyunak. búzának jó ára le­gyen, szépen hízzanak a süldők s a méhek gyűjtsenek sokat. Mert ebből áll a,z élet. Pénzből, gabonából, mar­hából, disznóból, munkából, vesződés- ből. Hogy mindezeken kívül egyéb is van, azzal bizony az ember nem ér rá törődni. Istennek hála hamarosan nyugdíjazzák az embert s legalább pi­henhetünk mi is. mert bizor.v, lelkem, terhes ám naigyon ez a lelkipásztor! szolgálat, akárki láthassa. Ismerjük mi jól a tiszíeletes ura1, igen sokszor találkoztunk vele. Láttuk megérkezni fiatal jókedvvel, fütvvü- sen, dalosán, hallottuk szólni lelkes fiatal hangon, friss tűzzel a szenté» ben. Találkoztunk vele nem egyszer a mezőn, midőn kopott szalmakalspja alól fürkészve nézte a vetéseket s a jövő terveit rendezgette bennük. Sok­szor láttuk a tornácon ülni, v agy a mé­hes melletti kispadon, vagy szilvó* riumozgatva savanyu panaszkodások és vaskos tréfák között. Láttuk, ahogy az idő s az élet' lassan koptat« gáttá leikéről a kedvet, hallgattuk dünnvögéseit, békétienkedését hanyag parasztok miatt s láttuk nem egyszer belenyugvó vállrándítását, amikor ter­hes és szép kötelességekről lett voTua szó. —■ Mit tehessünk, ilyen a világ? Láttuk s látjuk olykor mostan is, ta­lálkozunk vele néha mostan is. ü az, a józanul megalkuvó, az alázatosan a! kafmazkodő, ö az, a ini jó tisztelete síink.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom