Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-26 / 274. szám

14 T11.EN7.fiK 1039 november ?.fj. rni Mn'iiwiiwiTW—— n kor i éiu ei szerint való átalakítás.*!, masniit rs cv eyvik lejjegretöbb kér* »les .1 meróg-azd:'sági hi tel ügy rcn Uc/cse napirenden tartandó. V« oloreu '<> gazdaságpolitika a/Ott* tmii a Székelyföld elvándorlásának' megkötését sem t’ogjai szem elöl té- veszteni s a niozőgu/dasági és hitel* ügyi '/ i rvezetek együttes fcladat'ávn u>gia tenni, hogy a Székelyföld iparö sitása: a tériekkel és kezdeményezéseid kel szolgálianak. \ gazdálkodás szinvonailúnak eme” lése. hitelt orrások megteremtése, a nieoga /daságban elkelyezkedést nem (találó miinkáskezeknelk a gazdasági élet! más területein való foglalkoztatá* sa azonban nem csupán a gazdasági életünk iram itóinak gondoskodását ké* pezik, hanem a néperok gazdasági meg« szervezésétől, szerephez juttatásától függ: továbbá olyan élettel tleli szerve-’ zetcK felépítésétől, amelyek mozgósi- tani tud iák a helyesen felismert célok érdekében a gazdasági életet s rendel­kezni is tudnak a termelt javak felett. A termelés átszervezésének, az érté* Kesités, vagy a mezőgazdasági hitel- ellátás egy séges alapon való megoldá­sának azonban olyan feladatai van­nak. amelyeket kis gazdaságaink kii- lön-külön nem képesek megoldani. Éle'ieros. a gazdasági élet minden te­rületére kiterjedő, nemzeti szempont- üól független és autonóm szóvetkezeti szervezet nélkül a mezőgazdaság meg­segítése és irányítása nem valósii'éható meg. De természetes, bogy addig szé* lesebb nemzetgazdasági jelentőséggel bíró szövetkezeti hálózat kialakulására nem számíthatunk, amig egész társa­dalmunkat át nem hatja a kooperáció gondolata és kényszere; s amig az uj gazdaságpolitika gondolatai annyira meg nem termékenyitefle közéletün­ket, hogy a szövetkezeti szervezetek munkája összehangolódjék a többi gaz­dasági szervezet tevékenységével. Szövetkezess életünk xagsdhatatlanul több nehézséggel küszköd k, mint me­zőgazdaságunk érdekképviseleti és irá* nyitó szervezete. A baiok egyrésze rajtunk kívül fekvő: az általános elsze­gényedésben. valamint abban a<z irány­zatban keresendő, amely a mozgalom­ban ma világszerte jelentkezik. Az ön­segély gondolata háttérbe szorult, hogv helyette a központi hatalomtól eredő támogatás váljék a mozgalom levezető csatornájává. Libben a támogatásban azonbsn csak a favorizáltak részesül” nek s igy egy amúgy is napról-napra szegényedő nép szövetkezetei lassan elsorvadnak, vagy fel kell szivódniok. Természetes, hogy szövetkezeteink is könnyebben megbirkóznának a bajok­kal, ha kezdettől fogva valóban auto­nóm szervezetek lettek volna. Nálunk azonban évtizedekkel ezelőtt a szövet­kezeteket nem annyira az eleven szűk* ség, mént inkább némely iószándéku re­former buzgói kodása hozta létre -A hi­ba a magyar társadalom szerkezetében és szemléletében volt. így a szövetke­zetek az állami gazdaságpolitika esz­közeiként indultak meg; az élen olya' Tiokkal, akiknek sem érzelmi, sem gaz­dasági közössége nem volt a néppel, melynek szervezeteit irányították. A tömegek pedig, a tábor, melynek jólé­téért ez a mozgalom dolgozik, nem volt képes az első lépések megtételére. Fe­lülről várta a kezdeményezést, mert nem Iái a öntudatosan saját állapotát, sem pedig azokat az utakat, melyek kivezetnek ebből az állapotból, Másutít a szövetkezeti mozgalmat maguk az érdekelt kisemberek Indították meg. Nálunk az az elgondolás lappangott az elindulásnál, hogy felülről lefelé ter­jesztett szociálpolitikával meg lehet ol® dani a falu kérdéseit. A mozgalom ezért egyoldalúvá vált, elhomályosult az esz­mei vonatkozások tudata, nem tudott tagjainak a galzdasági élet minden of- da’^n védelmet nyújtani; nehézkes volt és elhanyagolta a gazdasági élet­nek éppen a falu szempontjából legfon­tosabb területeit: a termelést és érté* kesitést. I A háború óta sokat változott a hely­zet. Ha nem is sikerült még levetkez­ni a kezdet óta kísérő hibákat éts hiá­nyosságokat, mégis ma már szerte Er­délyben vannak olyan szövetkezeteink, amelyek kezdenek gazdasági tényezők* ké válni. Ezek feladataikat maradék nélkül meg tudják oldani és igy egy jövendő gazdaságpolitikának komolyan keli számolnia velük. Ezek a kezdemé­nyezések — csupa biztató jelek a ki­sebbségi sorsba szakadt magyar élet­revalóságnak, akaratnak —■ azt mutat’* iák, hogy népünk tud okosan és érdé* keinek megfelelően bánni a maga ere­jével. A sors által elénk állított kivá­nalmaknak azonban a maga teljességé­ben még nem tud eleget fenni a moz­galom. A fogyasztási szövetkezetek ha­jója a falusi szatócsbolt zátonyán akadt fenn, de igen sokszor u termelés és értékesítés megszervezésének gondola­tával már tőkehiánya miatt sem tud foglalkozni. Hitelszövetkezeteink .*» konverzió óta alig tengődnek, n lejszö- vetkezetek jelentős része pedig még csupán form;’!! szempontból nevezhető szövetkezetitek. A mozgalom nem termelt ki önma­ga köréből elég vezetőt, de rajta Livii! álló ökok is akadályozzák szabad fej­lődését. Mégis az a számos szövetke­zet, amel) ma is példamutató működést fejt ki s gyönyörű eredményekkel di eleked hetik, valamint az a meggyőző­désünk, hogy a szövetkezeteknek a ma- gvair gazdaságszervezés jelenülös ténye­zőivé kell v álniuk : eloszlat ia aggodat< mainkat. Ha vannak is nehézségek, ez a mozgalom is le fogja vetkőzni hi­Ingó/ sajtószokás szerint — időnként —, fontosabb kérdésekben i é « n vn\ Iváni tűs­ei szólítják fel az újságolvasó közönséget. Ha most valaki, o példa nyomán megkérdez­né. hogyan vélekedik közvéleményünk az első — kisebbségi helyzetben nevelkedett erdélyi magyar nemzedékről —, minden bi­zonnyal s lényeges többségben vádat han­goztatna: a kisebbségi sors első két évtize­de főleg irónernzedé.ket adott! Ezek a mai fiatalok' is csak könyveket és újságcikkeket gyártanak Azt gondolják, hogy a betűvel előbbre viszik népiinl,: ügyét. Hasznosabb és termékenyebb volna a kifejezett gyakorlati munka! A mi feladatunk világot gyújtani s meg­ismertetni azt n szellemi arculatot s megér­tetni azt a gondolat járást, ami nemzedé­künknek sajátos vonása. A föhatalomváltozás előtti időkben isko­lapadokba jutott fiatal magyarokat a meg­élhetés biztonságtudata hatotta ár. A főis­kolára. vagy egyetemre beiratkozott ifjú ta- nulmányainak befejezése után egyszerűen el­foglalta a szennára már előre kijelölt mun­katerületet. Az állami élet és szabad pályák kapui tárva várták őket. A végzettek rövi­desen családot is alapíthattak. A házasság tényének fclemlitése azért fontos, mert ez fejezte ki a legtökéletesebben az anyagi alap szilárdságéit. Sokan főleg azért tanultak, hogy a társadalomban és a társadalmi élet rangfokozatain megfelelő helyet érdemelje­nek ki. hogy a szükséges ismeretek birtoká­ban minden akadály nélkül, egyszerűen be­ülhessenek az adott életkeretbe. Harc és küzdelem nélkül vonultak tehát be azokba a pozíciókba, amelyek tisztes korukra is nyugalmat és anyagi gondtalanságot eredmé­nyeztek. A világháborút követő események meg­szüntették e nemzedéki kiváltságjogot s az utánuk sorakozókat a megpróbáltatások egész tömkelegé várta. Az állami élet s mindaz„ ami ezzel összefüggésben állott, a megélhetés szempontjából jóformán semmit nem nyújtott. Az 1920-as idők után tanulmányokat foly­tató ifjak a legsötétebb bizonytalanságban nevelkedtek s még csak nem is sejthették, hogy a főiskola, vagy egyetem után milyen sors vár reájuk; vájjon egyáltalán meg tud­ják-e alkotni, le tudják-e rakni megélhetési alapjaikat. Miben különbözött vájjon ettől az iparos, vagy a kereskedő ifjú helyzete? Három, vagy négyévi tanonchodás utány munkaengedély, vagy tőke hiánya miatt megállt további fejlődésében! Az egész nemzedékei a jövő gondja száll­ta meg: szüntelen fürkészték végzetesnek tűnő helyzetük okait. Miért sodródott ebbe az örvénybe? Rngyan, milyen utón szabadul­hat? Maga a létkérdés bontakozott ki pa­rancsaiét formában; kutatásra, gondolkodás­sá késztette s a hiút megtalálására. Bizo­nyossá vált, hogy sorsa azonos a magyar tömegek sorsával! Való helyzetének előidéző okai arra a megállapításba vezették, hogy együtt érvé­nyesük vagy pusztul társadalmával: megél­hetésének alapját tehát saját társadalmában, látta A magyar társadalom azonban ezidő- szerinti alkatában alieha felel meg az fisz- szes népi szükségleteknek. Az öntudat és a szervezetlenség hiánya jelentkezik minden vonalon Szétesett, darabokra töredezett a az uj életviszonyok között még nem talált önmagára Ahhoz viszont, hogy az itt élő magyar népcsoport fejlődési lehetősége biz­tosítva legven. szükségessé válik a magyar társad alomnak uj alapokra való helyezése, felépítése. A cél érdekében elsősorban világosan meg kellett határoznia azokat a magasabb szem­pontokat. amelyek birtokában és alapján hozzáláthat a társadalom átszervezéséhez, hogy ezáltal megteremtse az igények teljesí­tésének előfeltételeit. Gazdasági, kulturális és szociális kérdéseink csak igy nyerhetned bált és szoros egyetértésben más gaz- datársudfilml szerveinkkel, munkálkod­ni fog a megoMr'*Tn váró feladatokon. A magyar gn/daságszervezés nagy lelki egysége s tudatos áldozatkész*-é- ge: belső önfegyelme!!, s minden önüs I Jek háttérbes/oritását kívánja. Rep­rezentációs szempontok helyett a szak* szerűség; a magán* és csoportérdekek helyett a közösségi érdekek érvényesí­ti sét, minden előítélet és elfogultság levetkezését köv eteli. Sehol jobban meg nem bosszulják *» következmények a tájékozatlan: ágot, s;/ i i k Iátú|kÖrüséget, iliiettaui izmust. A feladatok még a leg- odaadóbb áldozatkészséggel és hozzá­értéssel sem oldhatók meg máról hol* napra. A munkát azonban mégis meg kell kezdeni, mert enélkül egy uj tár­sadalom megalkotása lehetetlen. megoldást. A társadalmi átrendeződés azon­ban hosszadalmas, szívós és kemény harcot igényel. Küzdelmet az elavult formák, rend­szer és felfogások ellen, amelyek helyébe az idői: követelményeinek megfelelőt, az egye­dül célravezetőt kell beállítani. A közszel­lem átalakítása azonban ugyancsak idő kér­dése. A magyar tömegekkel meg kell ismer­tetni az életviszonyaikból való következteté­si ltot. Csal: ez esetben döbbennek rá a ba­jokat előidéző okokra és ha jlandók u j irány - bún haladni. Mielőtt a gyakorlati munka beindulna, az egyént éppen úgy. mint a tömegei át kell hassa az a tudat, hogy cselekedetének meg­találja értelmét. E nemzedék jelentkezése tehát eszmeter­jeszt ö jellegű volt. Az eszmeterjesztésnek az élőszón és betűn kívül van-e más formája is? E hét lehetőség közül kezdetben csalt a be­tű biztosíttatott s az Íráson keresztül for­dulhatott a magyar közvéleményhez. Azóta sokan megkapaszkodtál: s azok a maguk őr­helyén gyakorlati munkát végeztek. A vád tehát nem helytálló s hangoztatá­sának magyarázatát a tények nemismerésé­ben találjuk. * A társadalmi vizsgálódás során ez a nem­zedék eliutott a faluhoz. A történelem s az élet meggyőzték arról, hogy a földből ki­nőtt s a földhöz kötött tömeg az egyedüli, mely tartós értékeket termel, megtart és gynrapit. Az egyazon történelmi múlt, hit, nyelv és műveltség; továbbá az egyazon jö­vőbeli elgondolás képezik a különböző nép­csoportok összetartó szálait. A falu tehát a népi erő egyetlen kiapadhatatlan kutforrása. A kialakulóban levő magyar értelmiség a jövő falu értelmisége lesz. Hivatást betöltő, tlépi ügyet szolgáló, feladatok iránt elköte- lezést látó értelmiség: olyan, amelyik isme­reteit nem azért halmozza, hogy abból jól kigondolt egyéni érdekek nőjjenek ki. Olyan értelmiség, mely tudását a népből és a né­pért meríti. Olyan, amilyen értelmiségről Balázs Ferenc szól a „Rög alatt“ cimü mun­kájának elöljáró beszédében, .Tudjátok meg mind, Én itt meg nem haltam, Egy falu sara Engem le nem nyűgözött. . Én csak Elvetettem magam egy picinyke helyre, Oda bújtam a röe alá, Hadd lám: kikelek-e? Lesz-e rajtam virág? Termek-e gyümölcsöt?4' Az ti! mngvar értelmiség est az uj magyar életszemléletet fogjo hirdetni és megvalósí­tani. 4 szellem megteremti az egxüvétarto- sós közösségét: azt ápolja, műveli, fejleszti s emellett ennek hatása alatt folyik a gya­korlati tevékenység. Az első munkaterület azonban a falu. Az eszme ma sorsára jut: szétszórják, szét­árasztják az előkészített talajban s várják ki­kelését. Az idő’órás törvénye ezen a terüle­ten is érvényesül. Várni kel! a napra, meg kell húzódni a nehéz időre, öntözni száraz­ság idején, úgy, ahogy a természet megki- vánja. Az uj magyar faluértelmiség legkiemel- 1 kedőbh kénviselője Balázs Ferenc volt. író I és közmunkás esyszemélyben. Amit hirdetett I szóban és írásban, azt keserves és erős har* £ eokkal prábálta átültetni a gyakorlati élet­be. Szellemi és gyakorlati munkájának érté­két —- amit magáénak vall egy egész nem­zedék —, azzal igyekeztek elhomályosítani, hogy elgondolásait nem koronázták tökéletes sikerek. Nem. mert egyedül volt s mert min­denki ellen küzdelmet vívott azért, hogy a falu-értelmiség aoostoli fogalmát a maga tisztaságában örökölhessük. . „ DEMETER BÉLA. £ ényeüc 1© bb fiinak fel A RfCISÉG BECSE A fírjfínnk kedve» az atyai lak, hol min­den tárgy gyermekkori parányi örömeire emlékév te ti. hol a szőlői szeretet édcsségé- hen részesült... így történik a hazával it... Föld, melynek fekvése, termékei, halmai é®, vizei, falui és városai régi ismerőseink; I ajint. melynek befolyása alatt lettünk és nőttünk... Kicsinységnek tirthotod-e, ha feléd a ha­va múltja int és szól? Irne. a begyepedzett sánc, hol Zrínyi holt; amott a parányi rom, rnellyért Szondi életét áldozá; az. oltár, melly ?latt Bethlen nyugodott; a mező. hol Bá- thori s Kinizsi győztenek... Higyjétek el, a régiség becse nem a romok pompájában fek­szik... s a legparányibh hazai dicsőség a leg- temérdekebb idegennél unokákban lángot gerjeszteni többet ér.­(Kölcsey: Mohács.) ALFÖLD Fáradtan álldogálnak a juhok, a délibáb poros mezőn suhanva köddé fakad és eltűnik utóbb. A rozsvetés közt s a sötét ugarba olykor elballag egy szikár legény; izmos, erős és szikkadt arca barna. Vad. idegen tűz villan a szemén. Majd jő egy karcsú és sovány- magyar ló s horkanva nyargal el, mint tünemény. Kosztolányi Dezső. INTÉS SZEGÉNY LEGÉNYEKNEK Most a gyáva szemérmetlenség Kurjongató, rossz éjjelén, fí öcsül elére jól vigyázzon Minden nemes szegény legény Egy életünk és egy halálunl: S a régi, hős idők alatt Élet s halál peremén jártunk, Nekünk nem uj e gondolat Ady Endre 1 ­MAGYAR NYÁR Alszik a sűrű, jó magyar föld, S oly Inilönos, ahogy mogorván Sütteti sok busa kalászát, Mint sörényét egy vén oroszlán, Mely idetévedt Európa Hegyei s tengerei közé, S vadásznak rája ezer éve S ezer tőr és háló kötözné, —i­És már nem bánja. Elcsigázott Remek teste elnyúlt a napban. Már néki mindegy, várja sorsát Fénylőn, komoran, mozdulatlan; Vagy tán esy bősz ugrásra vár még? S kalászvillantó esti tűzben Nagy ős dühét forralja lassan Félelmesen és egyszerűen? Tóth Árpád: (Fénylő búzaföldek kőzett) KÖLTŐI GONDOLAT „Európa közepén árva ki9 földdarab, két folyó nyúlik föl belőle, mint bórtonraes mögött két segélyre tárt kar. Jobbról-ba-íoi sivó homok, vagy virágos kert? Az is olvan, amilyennek a költők akarják. Vörösmarivig hegyes volt. várromokkal. Petői i egy moz­dulattal laposra vasalta, vigaszul délibábbá! szórta tele, a begyek szégyenkezve lelapul­lak Ady — százévi késéssel — ossziáni táj­já varázsolta lépkedő csenddel, beszélő bak­kal, titokzatosan föl-föltünő vitorlásokkal, északi ködben sistergő fájdalmas napkoi rug­dal, mintha Debrecen alatt fjordok bába* rágnának; ehhez-mérten flóráját is inegrit- kitotta: a szürke ugaron bogáncs tóban Így jár a kis ország, ha aránytalanul nagy al­kotókat nevek Szorongva nyitom fö! az u* verseskönyveket, a jövendő Baedei-erjeií: mi lesz a következő metamorfózis? W:t tar­togat e táj? Élvezetes és változató« rajta élni*4. Illyés Gyula: („Magyarok" c. könyvből )----------- ■■ I .......................................... .............. A föld és a falu szelleme ui értelmiségei alakít

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom