Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-12 / 262. szám

I to taai ELLENZŐK I **3 9 nove in her ] 2. \ Ml KINCSEK ItfVBORCS SZENVEDÉSEI A háborúk nemcsak a- emberi eletet és I g<::dasági értékeket emésztik fel. hanem a:okot c póto hatatlan kincseket is, ame­lyeket 11 minu s .•* és a: eljut- évs'áz'dol; sorún felhalmozott. Az ókorban a :niikiir\ osztozott a le­győzött nép földjének, jús~áy<’ rnil:, osz­szonyairak sors iban: a r,rjö:: ■< mnitah’ka lett. .4 romai hadvezérei; és csősz -ír- k 7';- dalmeneteiben .t lclcrcob hadifoglyok mellett ott vallon (/ legyőzőitek istenen jel­vényei, n jeriizv\lem> t inp'ori hétágn arany t'pjcvtytlar'ój", Vlgy a görögök kél et es bronzszobrai, Mér"' íren sok művészi j.incs, •in t • hóiljiö <; győzelem Jdwé'e.t:n jojón n ( '’idiabuuc ra, a Palutinnsr■; ,, Jorum Jt 'in u.uinra e.s n császárok fó. nm( r,: gyűjtött 1 népvűnd'>rj/'iskr>r: korhűi Ivúb'tók csak az aranyat és a drágnkö’ua keresték. Gyakran be is olvasztották a yörÖg-Tóm'á művészet remek alkotásait, ha néni-; fém re, v(lyy bronzra volt szükségük. Gast­ricii, vandáljai élén, tizennégy no]/g fosz­togatta fíómá1. Nem kimébe az istenek és hősök szobrai', melyeket a keresztény la kassúg Is tiszteiéiben tartott■ írszedette <t C.apHoT’um aranyozott tetőzetéi, melyre Dorn:ii,lnns császár, a mi pénzünkön, ntú­lin r dókat köbölt, Egy sorsra jutottak a császári palota ékszerei és n keresztény templomok szentelt edényei. Elpusztultuk a város gyönyörű palotái is, A zso tlosofo €s a lörőhOh pászmásai 1 középkori seregek is kevés gondot fordítottak a műemlékekre, de a miitűr- gyakat legalább békén hagyták,- a korszel­lem ugyanis nem ismerte a műgyűjtést és nem tulajdonított különösebb becset a mű­vészi alkotásokniik. A keresztes iovngok több ereklyét hoztak magukkal, nűnf mű­kincset. a renaissance idején megfő Kult a kocka. , [ humanista érdeklődés felébre­dése kéziratok, szobrok, festmények kö­nyörtelen zsákmányolásával járt. A zsed- dossi regeket vezető condottiere k gynkfdn műértök'* voltak s különös előszeretettel vadásztak n meghódított országok és vá­rosok műkincseire. Vili. Károly francia király, miután megszerezte magának a ná­polyi koronát, rengeteg műkincset raka­tott hajóra és küldött Franciaországba. A furia franccse^-nek nz °!as: renaissance sok remekműve esett áldozatult igy Leo­nard i dn Vinci nek Sforza Ferencet ábrá­zoló nagyszerű hv«sszobm is. Mialatt <’ nyugati v:'.úy műk dicseit a renaissance vajúdásai pus'titottóik, a bizánci művelt­ség a: oszmán törökök megismételt cs°- pusa; nfaft omlott össze, fű a háborúval járó elkerülhetetlen pusziuhi-dn ■ n juo hamn'dán fanatizmus is hozzájárult. A la­ie s~ tény templomok gyönyörű falfestmé­nye: és :konoszfászai megsemmisüllek, vagy mészrét-g aló kerültek. Közben nyu gáton sem ült el a pus-titárs. 1527“ben V- Károly császár zsoldosai kirabolták Ró­mát. Az emlékezete^ ..Sacco di Romit' al­kalmával rengeteg műkincs cserélt gaz­dáit. Erre a korra esik a magyar műkincsek és műemlékek mart ráírna is. ,\ b(!rbár török csapásai alatt megsemmisülte]; templomaiul:, királyain]; visegrádi, eszter­gomi, budai palotái rombadültek. Mátyás király Korvinái és műkincsei szétszóród­tál; a vibtg négy Iája felé. A műemlékek fiiisztitása, u műtárgyak rablása rnég a A VII. században is dvik, ped'g akkorára a királyi <ibsZoluUznzusnal; sikerült meg­fékeznie a hűbéri önkényt és a renaissan­ce i. '■ hó kincsvógyót. Arii kor Tiby l(i'22‘ ben elfoglalta Ucidelbergvt, a lures [/’lati­na si könyvtárt, a palatina bibliotecát min­denestől Rámáiba szállították, hogy XT- Gergely pápának kedveskedjenek vele. XIV. l/’jos serege 1088 ban betört a p"- lotiiyrófságba és kifosztotta a virágzó tar­tományt. a grófság régi. Iá rejt város<H (igy Mannheim és Worms) tűzvész áldo­zatául Cs'ek; s azóta rom Heidelberger gyönyörűi vára is, melyet a franciák leve­gőbe röpítettek. Spcierben még o régi csá­szárok csontjait is kivették koporsóikból. Mapoleon mcg:$opa$z2$a §!a§ior§iágof Az európai emberiség lelkiismeretében lass/’n mégis csak megérlelődött az a ne­mes gondolái, hogy a mult századok mű­vészi öröksége védelemre szorul. .4 kifosz­tott országok és városok mind erélyeseb­ben hallatják tiltakozó szavukat; .<? gondol­kozók. •rád; támadnak, akik megbélyegzik a műveltség kincseinek barbár pusztítód és elrablód, a mübarátj lelküsmeret a XVIII, században, a „világosság századá­ban. érleli meg legszebb gyümölcsé t. A XVIII, század valóban kivételes korszak’ n: európai történelemnek. A háborúk már nem oly pusztítóak, mint « nvnltban. A hadviselő felek a ,,société palie* törvényei­nek engedelmeskednek s a; ellenfél mű­emléked udvarias kíméletben részesítik. Műtárgyai; és értékes kéziratok zsákmá­nyolása mór nem méltó a barokk és a ro­kokó nagyúri hadakozó lioz. x müvés:et és a tudomány megbecsülése és egyetemes elterjedése egyetlen szellemi természetű köztársasággá forrasztotta az egész Euró­pát. A francia forradalom véget vetett ennek az idillikus állapotnak. A forradalmi had­seregeket l;isér<"> biztosok elkobozzák a le­győzött népek műkincse t. Eljárásuk csak külviszonyokro való alkalmazása anna]; a rendszeres kobzosnak és kisajátításnál:, amivel a Forradalom belső ellenségeit suj tóttá, a Belgiumba vedó második francia betörés — 179 * ben —, korabeli vélemény sZrnnt, ,.brutális és zűrzavaros fosztoga­tás" volt. Bonajjarte módszeres géniusza é.s szervező tehetsége viszont ezen o téren is remekelt. A mzűvészet klasszikus földjét, Olaszországot valósaggal megkoposztotfu. A pármai és velencei egyezségekben arra kény szerit ette a pápáit, hogy jogszerűé" is beleegyezzék a veszteségbe. A francia mú­zeumok rengeteg olasz műkinccsel gaz­dagodtak. Bonaparte elképzelésében Paris volt az uj egyetemes császárság fővárosa s mint egykor Róma. a odáig minden kin­csével ékeskedhetett. Még éh) volt a XVIII. száz°d civilizált hagyománya, nem csoda tehát, ha nagyon sok rnüveb franciéit háborított fel a köz­társaság biztoséinak s utóbb Napóleonnak erkölcstelen eljárása. Quatremére de Quin- cey, a „s éele de la him’ére“ képviselője, a „tudományok és művészetek egyetemes köztársaságának*1 érdemes polgára tiltako­zó Itália kifosztása ellen. 1815-ben a szövetségese]; elfoglal jóik pá­risi és jogos tulajdonosaiknak adják vissza (Gokgt a műtárgyakat, melyeket a forra­dalmi és napoleoni serege]; Európa négy. tójáról zsákmányolta]-. Nem a műbőréiti Idkzismeret vezérli a győzteseket, inkább a legitim állapot visszaállításának általá­nos politika: célja, vugy még annál is ke­vesebb. Lord Liverpool cgy'zben a követ­kező kijelentést tette; ,,Ezeket n gyűjtemé­nyeket el kell venni o Loiwrc téjl, med cinig ott maradnak, állandóan ébrentúrtjéik a francia nemzetben egykori hód tusai ind ékezet él“. — Valóban, o- angolok ek­kor még nagyon kevés erkölcsi érzékről tesznek tanúságot, ha mtís nemzetek mű­vész; tulajdonúról van szó. így Lord Elgin, akinek a nevéből az elgimzmusnak nevezett modern bcrbárizmus megjelölését képeztél:, ezidötájt fosztja meg a P°rthe- r,ont legszebb szobraitól és dombormüvei­től. . Bombáh alalf £s ägyah ffizéiKn a n€nízdh$zi jog .4 műemlékek és műkincsek nemzetkö­zi védelmének gondolata a- 187é-’ki brüsszeli konferencián merült fel először komoly formában Az első nemzetközi békekonferencia végre is hajtotta a zsák mányjog reformját és a nemzetközi jog cikkelyei közé iktatta. A megreformált zsákmány jog értelmében, a győztesnek nem ált jogábnn elsajátítani legyőzött el­lenfele n legyőzött ellenséges állam — kulturális intézményeinek, múzeumainak, könyvtárainak, iskoláinak tulajdonát. Tudjuk, hogy a világháborúban a nem­zetközi jog kártyavára mily gyorsan ősz- szeomlott. Belgium és Flandria városai mérhetetlenül sokat szenvedtek a hndv'se- iök tüzérségétől s velük pusztulok a kö­zép- és újkor patrieius-kultiirájánok gyö­nyörű emlékei. A hires louvain/ egyetem könyvtárénál együtt tűzvész mk űrt álé lm lett. Verdimtől a Csatornáig a: egész !szakfranc’aország rombadőtt. A v!lághí­rű reimsi székesegyház, a fronda királyok koronázó temploma rommá lett a német ütegek fűzében. .4 mind tökéletesebb tűzfegyverek ldsonlit hatat lan pusztítást végeztek. Nem m űdig a hadviselők cini­kus megá'alkodottságán muU a katasztró­fa: ridgy on sol; műemlék katonai célpon­tok szomszédságában feküdt <5 igy nem kerülhette el a veszélyt, A békeszerződések a miiemrékekre és műkincsekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaztak. így a németeknek saját könyvtáraikból és imzcumcnkbó! kel lett pótolniok a Belgiumban és Flandr'álű’ri elpusztult mü’árgyakat és értékes kéz'ra- tokat. így például át kellelt adutok a belgáknak Van Egek ..Misztikus Bá­rány“ néven ismert, gyönyörű szár- T.yasob.áréinak német múzeumokban őrzött ajtószárnyait. A Scént Germain-i békeszer­ződés vissz nyél te Olaszországnak azokat a műkincseket, amelyeket a Habsburgok hordta]; el olaszországi birtokaikból. Az 1921'iki r'gai szerződés értelmében, az °r<>- szekof óira kötelezték, hogy adják vissza Lcr.gyelországnak a hosszú cári uralom alatt szét hurcolt lengyel műkincseket. A megújuló háborús veszély újra idő­szerűvé tette a műemlékek védelmének nemes gondolatát, annál is inkább, mivel rettenetes uj fegyver jelentkezett, a légi­bombázás. melynek fenyegetéseitől nem mentes többé a messze frontmögötti or­szágrész sem. Sőt a spanyol polgárhábo­rúban, a tüzérségi tűz és a légitámadás mellett, nem hiányzott a világnézeti rajon­gásból táplálkozó düh sem. melynek a spa­nyol művészet sok pótolhatatlan értéke esett áldozatni. Minden Wuzórius voU’a mellett is, a mű­emlékek nemzetközi jogvédelmének esz­méje touábbr" is állandó tárgya a külön­böző konferenciáknak. így még a nem­zetközi láthatár elboridäisn előtt a wa­shingtoni konferencia különbizottságot küldött k'i- a műemlékek légvédelmének fa­nulmányozására. Tervezetet dolgoztok ki, mc’yncl; értelmében minden hadviselő köteles műemlékei körül védelmi övezete­ket létesítenif melyeket nagy magasságból is jól látható jelekkel kell elkeríteni. A legérdemesebb és legfigyelemremél­tóbb munkásságot e tekintetben a Múzeu­mok Nemzetközi Hivatala fejtptle ki. Igaz­gatója. É. Fundukidis, 1938-bon terveze­tet nyújtott be a Népszövetséghez, mely­nek ajapejveit a legtöbb nemzet elfogadta. A tervezetnek fökép az az érdeme, hogy igen eredeti módon változtat a védelem eddigi afapelgondoiásain. Abból a megfon­tolásból indul ki, hogy a modern fegyiW' rek pusztító ereje a gyalcorlatban úgysem szabályozható s igy m’nden államnak ma­gának kell hathatós védelmi intézkedése­ket foganatosítani. Minden nemzet felelős u civilizációval szemben a birtokában levő műkincsek épségéért s ezért még békeidő­ben köteles megszervezni a védelmet. SZENCZEI IASZLÓ. A spanyol imp Az elmúl? két kónap nagy rör'cnolmi reményei e:téri-írók a figyelmet axr& a küzdelmes S7."itérrci, mely kél h féléven vere-szrLM f^glalkoztaö-a a vi? ágköz véle­ut'ényr. Ma már elvélve sem olvashatunk lapokb-m és folyóiratokban Spanyolország­éi. pedig a túlszárnyaló események leple j‘a'-r y íipanyoi végzett tovább jár a maga ;tján. A jobb- és baloldal1 világnézet véres összecsapásából szi.ile'e't’t uj spanyol állam most belső megszilárdulásán dolgozik, de -c-vágya nem elégedhet k meg azzal a szűk kerettel, amelybe egy több évszázados ha* 1 vad ás kénys/.eriterte. Az uj rendszer, mely nemzet! szinet:kal-'zmusn-ak nevez1 mia* gá", voltaiképpen a fasizmus és a nemzeti zoc'alizmus spanyolostort alakja 5 ösz- 1 önéiben éppen oiyan terjeszkedő, mint az 'Sasz» vagy a német rendszer. Az uj spanyol imperiáli-i eszme, alkárcsak -1 német, 37. angolszász világuralom étién irányul, ha pillanatnyilag nem is meri fel­fedni kártyáit. Tüskének érzi testében, az angol Gibraltárt s nem kétséges, hogy az első adandó alkalommal ki fogja szedni a br:!t tüskét. De Dcsvágya ennél sokkalta nagyratörőbb. Az Újvilág felé tekint, me­lyei ő fedezete fe!, 6 gyarmatosított, 6 aknázott ki évszázadokig, de melynek b'i* tokától a liberális XIX. század elütötte. A probléma ennyiben foglalható össze: Közép* és Dé'amerikában 80—90 miihó spanyol*portugál nyelvet beszélő ember él, nkkei az északarp.crikai angolszász kapi­talizmus kizsákmányol! A közép, és dél- amerikhi latin nemzetek elégületíensége és forrongása nem uj jelenség a történelem" ben. A kapitalista „szipolyozás“, a -nyúlvá­nya'1: poUlipszerüeni széteregető angolszász tőke fenhéjázása, nz egész ha.szo.nra és löbb‘-érmeiéire beállított munikjaiiiem nem* csuk sérti a la ti a? meri ka1 nemzetek érdé. keit. de iá legélesebb ellentétben van vér" mérsékletükkel is Az utóbbi évtizedekben nem egyszer nyúlt forradalomban lobbant fel a lalinamerikai eiégüle-len.ség. A viszá­lyok látszólag belpolitikai eredetűek vol­tak, de a szinAdak mögött mündig az an­golszász lökés hegemónia sorsa fargöht koc* kán. Vájjon nem lehetnie ezr a szervezetlen, annyi irányban szé'folyó líalinamerkai forradalmi potenciát egye'len mederbe te­relni és vitássá 'termi vele az Amer'kai Egyesüü-ÁHamok gazdasági-politikai egyed" uralmát? — reaziik fél maguknak a kérdést a spanyol nemzet $zindikalizmus vezérei. A déli népeknél a megfontolást nagyon hamar követi a tett, olykor meg is előzi s igy nem csoda, ha az észaldamerikaiiak és az angolok bosszúságára, az egész Közép" és Délamerikában egyte-másra keletkeznek a memzeti szind’kalísta szervezetek, virág­zik i.\ propaganda s ú tőkés érdekel mosr már nem a vörös, hanem a nemzeti forra­dalom réme fenyegeti. Az angolszász sajtó szeret1 ezt a veszélyt a németek és az Oto­szok számlájára imi, egyelőre talán ud" varUs tette'ésből, de mi namar niem lesz eltitkolható, hogy hitves ibériai mozgal­mak iq ludasok a dologban^ Egyelőre in-“ kább csak' a fejletlenebb országokban mu­tatkoznak ^eredmények“, ott ahol ia .kizsák* mányolás egészen szemérmetlen és az ál" lamművészet -nem.elég jártas a v's&zaélések leplezésében, d«' félni lehet, hogy éíőbb- utóbb műveltebb országokban is megtenni a maga kellemetlen gyümölcseit. A szer­vezkedéssel egy ide; ül eg löiiméderlen propa­ganda folyik a liberals eszmék ehen, me­lyekben, régi jó középeurópai mintára, a kapitalizmus és az angolszász hegemónia eszmei alapjait--ismerik fel. Természe'esen az uj Spanyolország jól 'tudjt*, hogy fegy* yereir nem viheti át újra Amerikába, de megelégedne -azzal is, ha az amerikai leány nemz eteknek egy uj társad almi-politi­kai életformát ^ajándékozhatna“ s megsze­rezhetné fölösük az sszmei vezérséget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom