Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-22 / 244. szám
1 19 39 Oktober 2 2. /: L l. Z? N Z /? K A CSEND ORSZÁGA —: Kodolányi János finnországi útirajzából — H ctrio'u jócskán fenn vs*n észak felé. Helsinkitől mintegy kétszáz k lom éter- nyíre. porvoon és a bűbájos Lalit in, meg 11 einoUiii ót utazunk oda gyors autókon, asztalsam országúton. Ezen az útszakaszon sokai .szénvédett a tengeri betegségtől néha; gróf Ká'bdsberg, mint utitár- savxn beszélik. Nem is csoda, jó gyomor és jó fej kell ezekhez a finnországi országútiakhoz. Mert olyanok, mint a hullámvasút: hirtelen zuhansz a mélybe, hogy a következő percben ismét felkapaszkodj a magasba. Es kanyarodnak !'z utak, mólt a kígyók. Órákon át robogsz fenyvesek között, melyek sötét zöldjét csak a nyírfák ezüst törzsei és o berkenyék sökHvörös. husdaraibokhoz ■ hasonló fürtje; színezik. Itt is, ott js megnyit k az erdő, hogy a szem messze pillanthasson a völgyekbe, a tisztásokon virító páros fa- házukra, a lépten-nyomon ek’lkanyargó folyócskákra és a mélységesen kék tavakra. Az ég hidegen kék, a felhők czüst- icnyiiek, ;i levegő hűvösen hódos. Es *!*z autók zúgva siklónak alá a mélybe, gerincedben csiklandoz a süllyedés ízgallm®. Hart óla afféle ..tempibmosfnhri, — azaz egy temploinkerükt székhelye. II t a templom körül csoportosul néhány emeletes faház és a csendes, virágos temetőben pihennek az egész környék haló, tini. Egy egv ilyen tcmplomkeriilethez gyakran nagy, gyérem betelepült vidék tartozik. Vasárnaponként egykovas taligáikon, gva’og. bic kiin és nagy család csónakokon sereglenek a hívek a Uiteránus templomba. , H(irtotában volt egy' hatezerhektáros nagybirtok. A birtokot — és ez történt és történik máshol is Finnországban — az állam megvette; parcellákra osztották, parasztokat telepítettek reá. Az egykori urasági házat a hozzátartozó gazdasági épületekkel és csel édia k ásókká 1 együtt azonban, egy darab belsőség közepén. meghagyták részint gazdasági iskolának, részint múzeumnak, ötvenegy ilyen pa- lasztfőiskola van «z országban, közülük tizenöt svéd. S ţ— Minden koita legolcsóbban i,íü “ ^A>; V a. az _____ , _ Ellenzék koayvosztölyában Clnj—Kolorsváf, Plata UnlfH No. 9. itt éhek, megholtak ? Kint. a nagybirtok jr>ss parcelláin aratják az árpát, gereblyézik a szénát, dalolják a dmt —- és este ct pirosra) esteli kis emeletes ház meleg kénye1 me, a rádió zengése, a házikönyvtár okos beszéde várja őket. Apáik otthona pedig múzeummá merev ült. bokáig üldögélünk és suttogunk n vén házban. Mikor a kávé elfogy és az. este éjszakába hajlék, Musn S'lver egy zsoltárt kezd énekelni. Már indulóban vagyunk, de megállunk a szoba közepén. Es csendesen énekel mindenki, belebámulva a roskadó tűz be. Másnap derül k:, milyen pompás múzeumot rendeztek itt be. Az ötlet Maiin Tat óvótól, ettől a nyugtalan, örökké tervező és alkotó asszonytól származik. A te>r- náeos, remekbeépült urasági lak szobáiban halmozták fel a mult emlékeit. A kamarában ősi használati tárgyak sorakoznak, a centeremben vén fegyverek, « lakószobákban régi bútorok, képek, gobelinek, vitrinekben a pénzek, ékszerek és kézimunkák. Ami ezen a vidéken történelemmé, emlékké vált, az mind megtalálható -tt féltő gondolat! és kitűnő ízléssel elrendezve. S ott vám az a vén, ösz- szefarágcsált asztal is, amelynél valahai a földesur munkása; a fekete kenyeret és pirítod halat ették. Ennek a múzeumnak alapítója és állandó gondozója; Mail a Talvio. —- Hogy sikerült megterem terű ezt a csodálatos múzeumot? — kérdeztem., mert eszembe jui az ormánsági múzeum terve, amely, annyi más szép tervvel együtt, korai sírba szállott. I — Egyszer hajnalban azt álmodtam, hogy ebben a házban muzejm van — meséli Heverve az idős hölgy. —• £s amikor feléb" Vedrem," elhatároz lám, hogy az állmot meg' valósítom. Erről a vidékről 'Származom « ’innét származik még a társaság három tagja. (Elmondja, hogy kik. Az egyik hölgy valóban koszorút hozott magával Hollón kiből, hogy az itteni temetőben pihenő oegyedik őse sírjára tegye.-) É* arc kor híre tprjedr, hogy mit alkarok, az egész környék csőstül hoz'a a múzeumi kincseket. A régi házakból, kamarákból, padíá* sokról előkerültek a múlt emléke'. Az eke* vas nem tudott kivetni olyan rnzsdiás hoií- mir, hogy ide nve hozták volna. És. amint Iá!ja, a muzeum megvan. Büszke vágyóit rá. Ismét az én ormánsági muzeum-om járt az eszemben és meg se kellett csípnem magamat, hogy tudjam: Finnországiban, a wem* zeti értékek 'tiszteletének hazájában, a ura* d triók és -a muh megbecsülésének földjén vagyok. földmüvcsiskola egyébként ünnepre készült: most osztják k> a legjobb dolgozatok iró> között a jutalmakat1. Már dél- tájban sűrűn érkeztek a nebulók és szőke kislányok» a meggondolt, hallgatag gazdák, a nemzeti ruhába öltözöl'! paraS'ztasszo* nyok, a csinos, rendezői szalaggal disz'te’r nagylányok. A zeneterem padjait lassanként ellepte a gyülekező közönség. De m> A HŐS KÖNNYEI DRÁGA GYÖNGYÖK (Részlet a Kalevala finn eposznak negyvennegyedik énekéből.) Väjnämöjnen, az ősköltő és a hősök hőse megzenditi a hárfát. A Zene hallatára mindenek összegyűlnek és sima fakadnak. Magának a hősnek is megerednek a könnyei. 'ötét este érkeztünk a húrom száz- Esztendős, fából épült urnsági lak —■ most mjízeum — eüé. Piros nemzeti viselőiben a mmeum gondnokasszonya, egy parasztasszony futott elénk gyertyával!). Csakhamar fel ballagtunk a vén falépcsőkön s beléptünk a hatalmas, gerendás, régi szobába. Háromszáz esztendő óta itt semmi sem változott. A füstös falak, a tenyérnyi kis ablak cs'Hlogó, otthonos mosolya, a görcsös padló, a széles, nyitott tűzhelyen pattogva égő fanyar tűz, a vaskos asztal, a falak mentén s az asztal körül nyújtózó alacsony lócák, a gerendákról függő ke* nyérszárit6 rudak s vén vastartóikban az ünnepien lobogó gyertyák a rendíthetetlen erő és nyugatom, ölelésével fogadtak. A társaság elcsendesült, még az örökké eleven, örökké mozgó Mala Talvio is suttogóra váltja a hangját. Párolgó kávé és. tea kerül az asztalra, a sürgő-forgó p-arasztas.szony meg'gazitja. a tüzet s most ránkborul a finn vidék mérhetetlen csendje és mély harmóniája. A kesernyés füstöt árasztó tűz mellé ülök és belebámulok a táncoló lángokba. Hallom a kalapáccsal vert ekevasat, mely hajnali etetésre-fejesre szódíja a munkásokat, körülöttem tolonganak a magyar nagybirtokok cselédemberei, káromkodások és imádságok vegyülnek össze a Híz ropogásában •.. Hol vannak azok, akik Väjnämöjnennek magának Könnyei kicsordultnak, Perdül gyöngye két szemének, Vizcseppjei gürdülének, Áfonyánál izmosabbak, Borsószémné! vaskosabbalk*, Fa j d t o jás ná 1 domború bbaik, F e cs k e f e jr. é 1 vastagabbak. Kicsordul szeméből könnye. Másikából más csöpög le, Képére alá potyoga, {£> szépséges Orcáira, Ö szépséges orcáirul Széles álfára aláhull, Széles áliáról pediglen Magas mellére pereg le, Magas melléről meginti&n Í3 telepe térdeire, ö telepe (térdeirül Nemes lábai hegyére, Neme® lábai hegyőrül Lába alá a földire tjériil Öt gyapjutakarón általi, Hat aranyos övön által, Kék köntösön héten által, Posatóföísőn nyolcon átaL Vizfcseppjei gördülének öreg Väjnämö szemének Kéklő tenger széleitől Yéghetetlen viz ölébe. Fekete iszap fölébe. Ott az öreg Väjnämöjnen Maga szóval ígyen szólal: „Vain-e it{t az ifjú népben. Ifjú népben, itt e szépben. Ebben a hatalmas hadban, Egy őstől való csapatban Könnyemnek ki halászója Véghetetlen viz öléből?“ Ifjak ott lm ígyen szólnak, Yisaoní vének .válaszolnak:. _ „Nincsen itt az ifjú népben, ifjú népben itt e szépben, Ebben a hatalmas hadban, Egy őstől való csapatban Könnyednek kihaíászója i Véghetetlen viz öléből.“ Szólt az öreg Väjnämöjnen, Maga mondja, fölfeleli: „Könnyemet ki megszerezi, Vi zesepp je 1 m v issza vés z i Véghetetlen víz öléből, Tollas bundám birja bérül.** Jött a holló himbálódzva; Öreg Väjnämöjnen szóla: „Hozd el, holló, könnyeimet Véghetetlen viz öléből! Tollas bundáin bírod bérül !** Biz a holló el nem hozta. | Hallja ezt egy kékes kacsa, Odajött « kékes kacsa; öreg Väjnämöjinen mondja: „Te kék kacsa, viz közepeit Száddal bukdácsolsz eleget, Vágod váltig a vizeket; Eredj, hozd fel könnyeimet Véghetetlen viz öléből; [ Kapsz jutalmat jót, jeleset: Tollas bundám bírod bérül.“ Ment a kácsia kihalászni /Väjnämöjnen könnycseppjeit Véghetetlen víz öléből, Fekete iszap köziből; Tengerből a könnyet hozza Vajnőnek kezébe vissza, [ Már a könnyek mássá lőnek, Gyönyörűségessé nőttek: Drága gyönggyé dalmahodfcak, Fényes kővé finomodtak. Kincsévé király uraknak, örömévé a nagyoknak. ez? A gyermekek elől telepeditek: le, a felnőttek és helyi proton, áüimok hátul- így \ kerület vezetője is, fekete ruhában, orrán' arany keretes szemüveggel, arcán kedélye': mosollyal. És ugyancsak hátul, a fal mtel" lett foglallak helyet az intézet tanár urat és tanárnő' Is, — az utóbbiak ugyancsak paraszti viseletben. ^züne: után Musa Silver áll a zongo- rához. A művésznő meghűlt az esti autózáson, ezért egész délelőtt ápolta a torkát, cukrot szopogatott, majd meg skálázott. M ndezt azért, hegy a kis falusi nebulókat a legmagasabbrendii művészet gyönyöreiben: részesúrse. Eszébe sem jutóit lemondani a szereplésről! Csodáltam ezt a fiatal, f:,nom és kedves nőt. Kétszáz kilométert autózót’ énekelt egy tanítóképzőben, hogy emelje fogadtatásúník fényét, majd egy bugaci” iskolában, kócos gyerekek, csizmás pa" rasztok és kendős asszonyok előtt csillog- ■tarta hangja nemes aranyát és mélytüzü szeme ragyogását . . . Mindezt ingyen. Csak a művészetért, csak az őt szerető egyszerű lelkek kedvéért. Utána a falucska szülötte-- Arv* K'vimau, á kitűnő fiatal író lépett az emelvényre. És beszélt a gyermekekhez « a nép Fához. Felcsendült a kacagás, a szemek kitárul" tak. Ekkor értettem meg azt a legendás együttérzést, amelyben Finnország hó'á művészei a népükkel összeforrnak. Az irók alig éknek -a fővárosban, sőt évenként hosszabb ;dőre visszatérnék a szülőfaimjókba, vagy valamelyik rövidekre. Su-omi égi csendjében, fák között, vízparton, egy kis faházban töltik a nyári hónapokat, mwdeni szórakozásuk a sé'.a, a fürdés, egy kis b1:" szélgetés. Fia ped'g mint most is, a régi iskola, amely a betűvetésre meg tan'bort'1 őket, ünnepel, elmegy az iró is ünnepéi"-* ni. Kivünaa olyan i*dám s egyben olyan komoly volt, mm; egy nagy d:ák. Amikor erről beszéltem vele, csodálkozva nézett, rám: — Ez 'természetes. Önök nem így szók“ iák?. *»ztán Beke Ödön olvasott fel néhány finn-nyelvű üdvözlő szót s Maria Talvio és az igazgatónő elfoglalta helyét a dobogón, hogy kiossza a dijakat: klasszikus müveket, Finnország történetét, olajfestmény:- A leányok — szépen megtermett, anyának való szőke szépségek, nemzeti viseletben — pirulva járultak & dobogó elé s mégha* tottan simogatták az ajándékokat. Szép volt, kedves volt, feledhetetlen volt! Hatni ä padokra álltak az öregurak, asszonyságok, hogy jobban lássanak. Gyermekek voltak. És én azt hiszem, n-nas igaza Karinthy- nak, amikor azt árja1, hogy Északon az em* berek fein őt leknek tekintik egymást. Nem, ők gyermekek, komolyak és hívők, mint a gyermekek, őszinték, mint a gyermekek, bátrak, mint a gyermekek és játékosak, sőt primitívek Is, mmt a gyermekek. Mmd- egy“kükben van költői érzék, a ‘természet" ben való elmerülni tudás képessége, akár a gyermekekben . . . Egy k's paradoxonnal élvé: gyermekek, de nem in-fan tiffs gyermekek! Délután ismét autókra ülünk, hogy meg* tegyük al kétszáz kilométert Helsinkibe* Én az íróval és az operaénekesnővel' együtt ültem. Az íróval, ak1 együtt ünnepelt oi falujával, a művésznővel, aki fá* zó^an burkolózott prémjeibe, mert a hosz- szu úr, a hűvös este és az éneklés kifárasztotta. S ak“ nem kapott semmit, c-ak tapsot, tapsot kétszáz gyermektől és egy] sereg egyszerű embertől. S mégis boldog volt! IfkolakoUák legelőnyösebben es Ellenzék könyw®$g« iáiwábsn Kolozsvár, Plata Unirii No. 9, 1 _ u i
