Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-22 / 244. szám

19 39 oki ober 22. ELLENZÉK ü 71 WMK^SSSEBBBBSSKBSBBBESaBSSBEBBE^ Germánok és szlávok mérkőzése a világtörténelemben A népvándorlás nagy történelmi kor- szakában a germánok kétségtelenül fontosabb szerepet játszottak, mint a szlávok. Társadalmi és politikai szer­vezetük, valamint sok szempontból magasabb műveltségűk miatt siókkal jobb helyeket szereztek magúiénak. Legnagyobb részük az V. és VI. szá­zad folyamán telepedett le a régi ró“ mai birodalom valamelyik tartományá­ban. így a vandalok Afrikában, a nyu­gati gátok Hiszpániában, az angolszá­szok Britanniában, a frankok, burgun- dók Galliában, a keleti gólok és Ion» gobárdok Itáliában, az alemannok, szá­szok a mai Németország nyugati ré­szében foglaltak hazát; maguknak. A szláv néptörzsek rendszerint ai ger­mánok nyomában jártak és olyan vidé“ kékén telepedtek meg, ahol üres hely maradt a germánok után. A csehek, morvák, szerbek és horvátok a VII. században telepedtek le mai helyükre. Tőlük nyugatra, a mai Németország területének több mint fele ebben az időben más, azóta kipusztult szláv né­pek szálláshelye volt;. Az Elba felső folyásától, tehát Hamburgtól keletre, az Odera mindkét partján és Berlin vidékén, északra és keletre mindenütt szlávok laktak. Közülük nevezeteseb­bek voltak a polábok, az obodriték, a ve létek, a have Iá nők, a pomerániaiak síb. Ezek a szláv néptörzsek mind po= gányok és kezdetleges műveltségnek voltak. Sokat is zavarogtak s emiatt a tőlük délre lakó frankok és más ger­mánok gyakran hadjáratot vezettek el’ leniik. így maga Nagy Károly is több­ször harcolt velük. Ám ekkor még tör­zseik elég erőteljesek voltak és az egész általuk megszállott területen aránylag békében fejlődtek. Hamburg még a IX. században is szlávok városa volt. Meghódításuk Nagy Károly biro­dalmának felbomlásai és Németország kialakulása után kezdődött. * A X. század elején Madarász Henrik német király kezdte meg a szlávok el­leni rendszeres harcot. Az Elba és Ode­ra környékén több hadjáratot vezetett ellenük. Fia, Nagy Ottó, a német-ró­mai császárság megalapítója folytatta a megkezdett munkát. Rövid idő alatt a szláv törzsek egymás után német uralom alá kerültek és felvették a ke­reszténységet. így az egykori szláv központok helyén német őrgrófságok és keresztény püspökségek keletkez­tek. E folyamatnak lett eredménye, Bamberg, Havelberg, Brandenburg (a szláv Brannibor németelsiitett neve). Magdeburg stb. Berlin vidékét Medve Albert őrgróf hódította meg a XII. szá­zadban. A meghódított és keresztény vallásra térített szlávok pár száz év alatt egészen eltűntek. Részben ki- pusztitolták őket, mivel fellázadtak a német kereszténység ellen, részben pedig összeolvadtak a közéjük telepí­tett németekkel. így a XIII. századig a németségnek sikerült azt a folyama­tot befejezni, melynek eredményekép­pen a németség népi határai a Visz­tula és Odera felső folyásának vidé­kéig terjedtek ki. Ebben az időben a nyugati szlávok közül a cseheknek és lengyeleknek volt még jól tartható helyzetük a német terjeszkedéssel szemben. A lengyelek egyelőre messze estek a német hatal­mi törekvésektől, a csehek pedig ügye­sen kihasználták a német-római biro­dalomnak a pápasággal folytatott küz­delméből bekövetkezett gyengeségét. Mikor II. Frigyes német“római császár halála után a német birodalom az anar­chia zavaraiba sülyedt, a csehek nagy királya, II. Ottokár nagy kiterjedésű területeket szakított ki a császári ura­lom alól. Elfoglalta a későbbi Ausztria tulajdonképpeni területét s uralmát Prágától az Adriai-tengerig terjelssztet- íe ki. Az Adriai-tenger északi partvi­dékén különböző délszláv népek lak­tak, akik jgy egy nyugati szláv király uralma aíá kerültek. !í. Ottokár biro­dalma tehát a nyugati és délszláv né­pek gyűrűjével zárta el az utat a né­metség további keleti terjeszkedése elől s ezáltal a Visztulától az Adriai“ tengerig összeért a szláv népek terü­lete. A németek újonnan választott ural­kodója, Habsburg! Rudolf azonban visszakövetelte Ottokártól az osztrák őrgrófság területeit, ösztönösen meg­érezte ennek az Adriai-tengerig terje­dő szláv birodalomnak fenyegető lehe­tőségeit s ezért mindenképpen fel akarta robbantani. Csakhogy egyma­gában erre gyenge volt, mert a német hübérurak nem akartak segítségére sietni. Ezért Rudolf szövetséges után nézett s azt csakhamar meg is találta IV. Lásízló (Kun László) magyar király személyében. Ottokár ugyanis betört Magyarország nyugati és északi ré­szeire s ott különböző várakat és te­rületeket foglalt el. Magyarországon ekkor belső zavarok voltak, inelvek miatt az ország határainak védelme meggyengült. De a csehek eljárása óriási felháborodást keltett s az ország vezetői csak az alkalmat várták, hogy Ilyen volt nagyjában a szlávok és németek helyzete az újkor elején. Ám a következő századok folyamán nem’ csak a csehek, de a lengyelek is el­vesztették függetlenségüket. Lengyel- országnak a XVHL században bekö­vetkezett felosztása alkalmával a nyu­gati részeket Poroszország, a délnyu­gatiakat Ausztria, a keleti területeket pedig Oroszország ikapía. Ugyanekkor az összes délszláv népek is idegen ura“ lom alatt voltak. A szláv népek közül tehát csak az oroszok voltak függetle­nek és erősek is, miután Nagy Péter óta Oroszország hatalma egyre inkább növekedett. Ilyen körülmények között érkezet! el a legújabb kor, midőn a XIX. század elején a legtöbb európai nép nemzeti öntudatra ébredt. Európa minden népe ekkor fedezte fel nem­zeti sajátságait, hozzáfogva a nemzeti irodalom műveléséhez és a politikai jövő előkészítéséhez. A nemzeti eszme fejlődése az idegen uralom aladt élő kisebb szláv népeknél a pánszlávizmus kialakulására vezetett. Érdekes jelenség, hogy ez az első formájában ku lt u r=na c i o na! ista moz­galom, mely végeredményben a német­ség ellen próbálta egyesíteni! orosz ve­zetés alatt az összes szlávokat, tulaj’ dóraképpen német filozófusok és tudó­sok munkáinak eredményéből indult ki. Az első szláv tudósok ugyanis Schlözer götlingai tudós és herder megállapításai nyomán vettették meg a pánszlávizmus alapjait. így Dob row - szky 2809-ben megjelent szláv nyelv- tudományában a szláv nyelveket csak az eredeti ős-szláv nyelv dialektusai­nak tekintette. Uerkel, egy másik szia“ visíia, népies szokásiok, etnográfiai és nyelvészeti megfigyelések alapján ál­lította össze 1826-ban megjelent müvé­ben az álitala „verus pan sla vi s m us“-na k nevezett elméletét. A megindult moz­galom vezetői a szláv nyelv- és néptudomány fejlesztését követelték. Ezeknek a vezetőknek és irányítók­nak lelke csakhamar megtelt a szláv nép óriási elterjedése felett érzett büszkeséggel. Ugyanakkor azonban müveikben fogcsikoirgató gyűlölettel fordultak szembe a németekkel és ma­gyarokkal, mint akik annyi szláv né­pet tartottak birodalmúikban. Ennek az érzésnek a kifejlődésére legnagyobb hatással volt Kollár János tót pap 1832-ben megjelent ,*SIávy dcera“ ci­a cseh kihívást megtorolják. Ez az al­kalom el is jött, mikor Habsburg! Ru­dolf szövetséget ajánlott a csehek el­len. A szövetség létrejött s ahhoz az egész magyarság örömmel járult hoz­zá, mintha megérezte volna az orszá­got minden oldalról körülfogó szláv népek magatartásának későbbi vesze­delmét. Ez a szövetség eldöntötte Ottói <ár sorsát. 1278 augusztus 26=án Ottokár nemcsak az ütközetet, de éle­téi i® elvesztette s ezzel a nyugati és déli szlávok összekapcsolásának, a ké­sőbbi „szláv korridor“ lehetőségének minden veszedelmét elhárították. Et­től kezdve az Adriai-tenger partján és Karintiában lakó szlovének és más szláv népek is német uralom és befo­lyás alá kerültek. 4 Kéciseí fovagrenţi szerepe A németség Közép- és Keleteurópá- ban való terjeszkedésére a XIII. szá­zad mindenképpen döntő jelentőségű volt. Gyarmatosaik eljutottak Erdély határáig, sőt még azon túl is és min­denütt kezdtek meggyökeresedni. Tu­datosan terjeszkedő és' hóditó politi­kát azonban nem annyira e telepesek, mint a német lovagrend folytatott. Fé­nyes példa erre a német lovagrend er­délyi és poroszországi szereplése. A német lovagrendet eredetileg a Szentföld védelmére alapították. Tag­jai fogadalmat tettek ai kereszténység érdekében való küzdelemre és ennek megfelelően egyházi jellegű katonai szervezetben éltek. Mikor a Szentföl­det a törökök visszafoglalták, a lovag­rend tagjai olyan európai országokban telepedtek meg, ahol rrség voltak meg­térítendő pogányok. Igv hívta be őket II. András magyar király a nagyrészt lakatlan Carcaságra, főleg az Ölttől keletre eső területiek pogány és mo­mii versgyűjteménye. E versek egyi­kében maga Slava istennő jutalmazza meg a hii szlávokat, de ugyanakkor megbünteti a szlávok ellenségeit, a németeket és magyarokat. A költő lel­ki szemeivel látja a szebb jövőt, ami­kor a szlávok lenézett nyelve a német* palotákban, az Elba és Szajna partjain fog felcsendülni, Pánszlávia pedig az óriáshegységtől és Tátrától az Uraiig és a Fekete-tengerig fog terjedni. A prelid és művelődni akaró szlávok mö­gül! a költő azonban ott látja a néme­tek és magyarok népeit, akik a nagy morva birodalmat megsemmisítették. Kollár szerint „a német az Antikrisz- íus népe és Németország a szlávok temetője“. í Ugyanez a fogamat játszódott le a délszláv oknál is. Itt legnagyobb jelen­tősége a Gaj Lajos által indíitílott illír mozgalomnak volt, mely első ered­ményképpen a horvát helyesírást cseh mintára rögzítette, hogy igy a horvát könyveket! a pánszláv elméletnek meg­felelően a nyugati szlávok is megért­hessék. Gaj 1835-ben Novine Hrvatska cim alatt pánszláv lapot indított, mely­ben a megszervezendő Nagy líliria ér­dekében fejteti!! ki nagyhatású propa­gandát. Pár év múlva egyik hive meg is rajzolta Nagy Illiria térképét, mely szerint ez a nagy szláv' birodalom a Duna-Tisza vidékétől és az Adriarten­A pánszláv mozgalommal szemben a németség felfogása az 1870=es sedáni győzelem után alakult ki. Ettől szá- mltüiató az a folyamat, mely a német Mitteleuropa és a kelet felé való nyo­mulás (Drang nach Osten) későbbi terveinek kialakulására vezetett. E té­ren jelerátÖs Treltschke politikai műn* kaja. melyben a tudós német történész kifejti véleményét a nagy és kisebb, magasabb és alacsonyabb kultúrájú né­pekről és jogaikról. „A német a legmű­veltebb nép Közép- és Keleíieurópában“ s ezért, Treitschke szerint joga van más népeket, mint pl. a szlávokat, magya­rokat és románokat asszimilálni. De ha ugyanezt teszi az orosz a balti német­séggel, az „barbárság“, éppenugy, mint a magyarok hasonló törekvése a svábokkal szemben. Azok a svábok, akik hajlandók megtnagyarosodni, „a hamedán kunjainak a megtérítésére. A lovagrend munkához fogott, várakat épített és megkezdte a kunok közti té­rítő munkát. Csakhamar nagykiterje- désii erdélyi és havasalföldi területek fölé terjesztette ki uralmát. A magyar király naigy előjogokat és széleskörű önkormányzatot’ adott a rendnek. Ám a lovagrend nagymestere, Salza Her­mann még többre vágyott, mert füg­getlen fejedelmi hatalomra tört s ezért a rend birokát a magyar király füg­géséből kiszakítva, a pápának aján­lotta fel hübér-birtokul. De ekkor már a magyar király is beavatkozott az ügybe. Visszakövetelte a lovagrend ál­tal jogtalanul elfoglalt területeket s mikor felszólításának a rend nem en­gedelmeskedett, fegyveres erővel in­dult ellenük. 1225-ben rövid küzdelem után a német lovagokat kiűzte az or­szágból. 11. András emez erélyes eljá­rása nélkül egészen másként alakult volna Délkelet-Európa népeinek tör­ténete. I A Magyarországból kiűzött német lovagrend azonban még ugyanebben az évben uj munkaterületet kapott az északi szlávok között. A Lengyelor­szág északkeleti részén lakó mazóviai herceg hívta be őket a Balti-tenger partján garázdálkodó pogány poroszok ellen. A német lovagok ötven év alatt leigázták és áttéritették a szláv poro­szokat, akik ettől kezdve gyorsan ha­ladtak a teljes elnémetesedés felé. így alakult ki Lengyelországnál; mintegy, az ölében az a porosz hercegség, amely a XVI. században világi fejedelemség” gé változott, hogy aztán rövidesen a Hohenzollern-család kezébe kerüljön. Ezt a folyamatot meggyorsította kü­lönben az is, hogy a Visztula környé­két s Lengyelországot magát is már a XII. századtól kezdve valósággal el­ér asz tót ták ai német gyarmatosok. A XIVI. században pedig Lokietek László len­gyel király NNugai-Pomerániát is a német lovagrend kezére juttatta, mi­dőn behívta annak tagjait abból a cél­ból, hogy az ottani lakosságtól elhó­dítsák számára a tartományt. A lovag­rend elfoglalta Romerániát, de megtar­tottá sajátmagának. gertől egészen a Fekete-tengerig ter­jed, magában foglalva a szlávok kö­zött lakó magyarokat, albánokat, gö­rögöket, románokat és törököket. Mindezek a tervek akkor nyertek igazi jelentőséget, amikor Oroszország elfogadta! a kiilsiebb szláv népektől neki felajánlott politikai szerepek Ez pedig elsősorban a balkáni szláv népeknek a tetrök uralom alól való felszabadulási kísérleteinél kezdődött. Az oroszok ré­gebbi céljai Konstantinápoly ellen a XVIII, század második felétől kezdve száz éven át vallási, 1870 titán pedig szláv nacionalista formákban nyilvá­nultak meg. A balkáni szlávokat Orosz­ország előbb a közös! vallás védelme, később pedig a szláv rokonság ürügyei alatt1 támogatta. Innen vezethető le az 1877—7S=as orosz—török háború és a későbbi orosz befolyás a Balkánon. Mi= kor pedig ezt a befolyást Anglia, majd Németország és a Monarchia ellensú­lyozni próbálta, a pánszlávizmus nyíl­tam szembefordult a németséggel. így Oroszország a világháborút megelőző évtizedekben vállalta a pánszláv esz­méket. Ez nyilvánvaló lett az 1908-as szentpétervári s az 1909»es moszkvai szláv kongresszusok alkalmával. Ám ekkor már ai pánszlávizmussal szemben ott álloíiíi a németségnek hasonlóan in" trarazigens magatartása: a pángermá- n izmus. germán faj Iegszomorubb példányai!“ és egészen „elvetemültek“. Ugyanilyen felfogású volt Paul de Lagarde, a né­met nacionalizmus egy másik képvise­lője, akit a háború utáni nemzeti szo­cializmus különleges tiszteletben része­sít. Lagarde szerint a Duna völgyében csak a németségnek van élet jogosultság ga. Ezért a dunamenti országokat rend­szeres telepítés által keli némeíesiteni s az ottlakó csehekkel és más alacso­nyabb műveltségű népekkel a németség céljainak megfelelően kell elbánni. jAz igy megfogalmazott pángermániz- mus valóban erőteljes szembefordulást jelentett a pánszlávizmussal. S most a német—orosz megegyezés nyilván­valóan uj fejezetét nyit a németek és oroszok egymásközti viszonyának tör­ténetében. I Bíró Sándor* A páiisziávizEiacas kialakulása 4 pancserensBiixmias líözépkofi Eiiiüáraizás Az oroszok őszi megmozdulása a nyugaieurópar közvéleményben érde­kes visszhangot keltett. Egyik francia napilap külpolitikai szakértője úgy látta, hogy az orosz hadsereg lengyel- országi előnyomulása tulajdonképpen a pánszlávizmus és pángermánizmus újabb összeütközésének előjátéka. Pe­dig akkor még nem igen sejtették azt a nagyjelentőségű megegj’ezést, melyet íivntft n npniftt és orosz kormány Len* gyelország felosztásának ügyében kö­pött. Az orosz—német megegyezés kétségkívül óriási fontossággal bír a mai világpolitikában. Hogyne, hiszen Európa két legnagyobb népe fogott össze, két olyan nép, mely a világtör­ténelem folyamán rengeteget harcolt egymással. Valóban, a germán és szláv népek a történelmi fejlődés kapcsán inkább ellenségei, mint barátai voltak egymásnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom