Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-20 / 190. szám

I I

8

r i I /; N '/f K

I O I') a a <i it H / / ti * 2 0

tiWWHtmmmmmikMM. mao&u

Amerikai pillanatfelvételek

Irta TAMÁS ISTVÁN

Nyolcezer művész kenyér nélkül

A karminpiros cgycentes, 1856. évi kiadású BrU-Giiyama bélyeg értékesebb bélyege még a hi'res MauriHusnál is.

rSjo u.táiu kapott- BrirGuyana először bélyeget. Az ország fővárosában nem tudlak használható bélyeget gyártani, úgyhogy erre a feladatra a londoni központi pcstaigazga'ló'ágot kérték meg. Brit-Guya- na 'lakossága főképen tisztviselőkből át* lott, akik nem sokat Levelezték és igy az országnak 'nagyon 'kevés bélyegre voll szüksége. Keveset is küldött ezért részükre a londoni posta.

Kifogy a bélyeg BrE-Guyanában

Ugvíálszik rulkeveset, mert Brir-GuyaNyolcezer sz.ués/. muzsikus és iró veszti i>! munká júi augusztus ;U e uh'ni .Vmerkában. WPA művészeinek szánt segélyt ugyanis nem .szavazta meg a szenátus. V/zal az indokolással, hogy a Fr dévai Theatre csalt, növelte a dilettánsok s/átnát. hak'dra Ítélték ezt az egyedül- dió intézményt. Nehány hét múlva tehát az utcára kerül nyolcezer ember, ak’knek egy része pedig virágzó szinhá /akut tartott életben. RooseveU-elloir zék, a jó öreg vidéki reakciósok elsöpörték, aminthogy az egész WPA organiza eiót lassú, de biztos módszerrel fojtogatják. Szerintük, az igazán lehetséges művésznek nincs szüksége gyám (villásra, menjen és verekedjen helyet és nevet ■.magának a nap alatt. Az amerikai 'fju- ságot különben is erősen ohontoilák, mert száz amerikai leány közül kilencven film- és színpadi sikerről áhnodo zik. Menjenek reálisabb pályára, ha a magánszínházak és a filmipar nem tud ja foglalkoztatni őket.

A szenátus döntése körül most élénk vihar did n mii vész berkekben. Egyremásra tartják a gyűléseket és ez ele n Helen Hayes, a hires pr'madonma, George

S. Kaufman, a legsikeresebb színpadi szerző. Lee Sbubert, a színházi vállalkozó, Brooks Atkinson, a Ncwyork Times kritikusa, Wa-ter Wmchell, a legjobban fizetett ncwyorki újságíró és még sokan mások, alöknek súlyúk és szavuk van az amerikai művészvilágban, szólallak fel ■a szerencsétlenek érdekében. Siralomhá- 2Î hangulatban, félelemmel a szemükben ültek és hallgatták a nyolcezrek Win ch’ell szenvedélyes kifakad ás át a szenátus ellen r

„L, B. Mayer és Carola Lombard adó íjából bőségesen fedezhetné az állam a nyolcezer művész segélyalapját“ — hangoz* á'tta .Wincheli, megfeledkezve arról, hogy ezen az alapon az ügyvédek, orvosok, cipészek is követelhetnék, hogy ad r jukból a szakma munkanélkülijeit támogassák'. Mindenesetre nagy eredmény már az is, hogy itt, ahol az emberek szentiimentailizmusukat többnyire a moziban é'ik ki, mig az életben hidegen to vábbh-a ladnak a szomszéd trágód ú ja mellett, így állást foglalnak és hadakoznak a bajbajutottakért, i Mrs. Roosevelt, az elnök felesége, akit egy kaján újságíró megkérdezett, hogy „mi a véleménye a dologról“ (miután oz egész WPA Roosevelt alkotása), általános tetszést aratott okos válaszával:

„Nem tudom, mi a helyesebb, ha egy ilyen művész benn ül az irodában és dolgozik, tervez, «wkot, vagy kenyerétől tfosztva, elkeseredetten lázit és bujtogat a társadalom eben?“

De az ellenzéknek jelszó kell és mi sem tetszetősebb a Wall Street urai előtt, minthogy „spórolnak*4 a pénzükkel. Holott, ki tudja, nem kerül-e nagyon sokba ez a takarékosság?

Családi harmónia a Rcosevelt-családban

Csak most, jóval az angol királyi pár elutazása után pattant ki néhány mtini apróság. A királylátogatás idején Rocse- iveit, amikor magukra maradtaik a saját birtokán, rögtön vitte a királyt saját, re- \mék háziuszodájába és itt fecala usz kalva diskuráltaík. Az elnökről tudni k'eU, hogy naponta legkevesebb egy órát tölt az úszómedencében, ez a Legkedvesebb sportja, sőt. mintha itt jobban erezné magát, mint szárazon. Ugyanekkor az „asszonyok“, a királyné és Mrs- Roosevelt, a parton üldögéltek. A derék milliomos smokkok ezen nagyon felháborodtak. Mert az amerikai plutokraták még az angol lordokon ás túltesznek smok- hériában. Az pedig, hogy Rooseveltné „Hot dcg“-ot etetett a királyi párral, valóságos e'-szőmyedést váltott ki a felső négyszázban, őrület! Szegény királyné nem tudta, hogyan kell enni az amerikai virslit, hát szépen kézbe fogta és ugv harapta, miközben kis barna bajuszt kent az orra alá a mustárral...

Újságírónak, előírás szerint, busz lépésnél köze'-'ebb nem volt szabad menni. Ezt szigorúan meghagyták a sajgónak. A

Hyde parkban azonban egy eltévedi ri porter az ogy;k fordulónál s/onvhelulálta magút az ugyancsak határo/mllanul bolyongó királlva Az újságíró remiiben ni gáUl és kél kezét bitón maga elé tartva, így kiáltozott:

..Felséges uram, az ég szerelmére ke rém, ive jöjjön közelebb hozzám, mert nekem lesz bajom belőle!“

A király nem ériette a dolgot, amikor aztán az utána síelő szárnysegéd fedi Ingushetia, miről vám szó, azonnal intézkedett, hogy hívják meg az újságírókat, íik k számára külön fogadási rendezlek. Kérdezhettek, anvil akartak, csak éppen politikáról nem bőszé In Mek.

Délben Reoseve tókiul obúhU a királyi 1

pár és ez alkalommal rgvtiU iiM az égé'./. Mia.'sevi M cyilád Kö/ism rl, liogv a lton seviL I tik : 111 :’i ] I v: 111 vannak, a l j 11 n 11< •1' •

politikai ál áspuiilni képviselnek. Egyéni sfgiik, akik az apjukkal sincsenek rgv vé lemén vn és egész Amerika Ind ia, hogy miilven élénk viták szoktak le/ajloni a családi házban.

Rons< velIné, aki maga is újságol ir, ériéit az ebédről sajátos bumoiTual igy ( ndélcezt U meg:

„Remekül sikerűik Es amiért külön > sen hálás vagyok a kiráítyi vendégek"

n. k: hogy végre egy család: összejövetel amely békés barinóniúbain olvadt fi . Nyilván a királyi párra való tekin- tc’leţ visc’kedtek igy a gyermekeim, mert évek óla nem fordult i lő, liogv csend ben és sala nélkül fogyasztották el az ebédel“

llát nem kedves? Az amerikaiak igazán joggal büszkék a ..First lady“ jükre...

 világ legértékesebb bélyegének regényes karrierje

1872-ben egy szerelmeslevelen találta meg egy diák az egycentes britguyanai bélyeget, amely ma Hind dollármilliomos özvegyének tulajdonában van

na fővárosának, Georgetown-nak posraigaz' ga’-ója egyszerre a legnagyobb megdöbbenéssel a lapborra meg, hogy rövid-esőn ki' tc.gy egész bélyegkészlete. Azonnal jelen- lést küldött Londonba. Az ügy elintézése késett és végre az egész gyarmaton egyetlen olyan bélyeg sem akadt", amelyet eddig ne használtak volna.

Ezért a ’onidoni közponr felhatalmazást küldött Georgetown város vezetőségének és megengedte részükre, hogy bizonyos monnyiaégü bélyeget odahaza nyomassa-; nak, de csak amnyiv volt szabad maguknak clőálíitanjok, hogy éppen csak a legsürgősebb szükséglet fedezésére legyen elegendő. Természetesen ezek a bclvegek csak addig

Lufi fő kis

IRTA THURY LAJOS

zenibe vettem a könyvet és olvasni próbáltam. Sehogy sem ment a doíog: percenként fel kellett pillantanom Lu' lira, hogy mit miivel. A látvány igazán meglepő volt: Lali semmit sem csinált, csak ült tovább a helyén szépen, csöndesen, egy idő múlva még a két kezét is karbatette a mellén.

— így ülünk az óvodában, amikor

jók vagyunk — magyarázta, amint magán érezte pillantásomat. j

Elismerően bólintottam és megkérdeztem:

— Akarsz fagylaltot?

— Köszönöm szépen, Lajos bácsi, — szabadkozott Lidi — nem kérek.

Meg akartam mondani, hogy ezen végtelenül csodálkozom, de torkomon akadt a szó: ebben a pillanatban megjelent a ház sarkánál a féíszemii macska, amely állandóan a kertünkben Ad“ bőről. Féiig felemelkedtem fektémben, hogy Lidi után ugróm, ha vad indián- üvöltéssel nekiesik majd a macskának, rendes szokás szerint, azután mind jobban csodálkozva, visszafeküdtem. Luli meg sem mozdult, pedig kétségkívül látta a macskát, hiszen ott ment el a szeme előtt. Hm, igazán furcsa dolog. 1

— Lajos bácsi, elmondjak egy verset? — kérdezte Luíi és szendén ráírt- mosolygott. Tágranyilt szemmel bámultam rá — határozottan aggódni kezdtem. Nem ismerek rá erre a gye~ rekre. {

— Jól érzed magad, Lulikám? — kérdeztem nyugtalanul. — Nem fáj a fejed, vagy a kis hasad? Nem vagy beteg?

— Nem vagyok beteg — jelentette ki

Lidi. — Nem fáj a hasam, szépen fogok ebédelni. 1

Fe/tápászkodtam, odamentem hozzá, megsimogattam, megtapogattam a pulzusát. Az arca nem volt meleg, a pulzusa nem volt rendetlen. A dolog teljesen érthetetlennek látszott.

— Hm — töprengtem gondbaborul- tan. — Mégis, mi van veled, fiam?

— Semmi, Lajos bácsi — felelte Luli és elmosolyodott, a szája szélei körül hirtelen valami nagyon ravasz kiieje“ zés jelent meg. — Tetszik tudni, most azt játszom, hogy jó kis fiú vagyok.

Lidiről már igen régen nem esett szó e hasábokon, amit igazán sajnálatos körülménynek tartok. Lidi ugyanis figyelemreméltó ifjuember, aki\el gyakran esnek apr óbb-nagy óbb kalandok és ezek határozottan közérdekűek, a társadalom legifjabb korosztályai számára komoly tanulságokkal szolgálhatnak. Mégis kissé elhanyagoltam Lufit, mint témát, idestova egy esztendeje már, hogy utolsó eseteiről beszámoltam, ezért sebtében újra bemutatom öt az olvasónak. Luíi hatesztendős lesz, a most lepergő egy esztendő betudásával, ősszel már iskolába kerül, a tanítóját, vagy tanitónénijét csöppet sem irigylem, bárki legyen is az. Egyebek“ ben Lidi Sanghajból menekült kis fiú, orosz-magyar házasság gyümölcse, négy és féléves koráig angol nyelvben nevelkedett, de idehaza másfél esztendő alatt természetesen magyarrá fejlődött.

Hogy rövid legyek, bekövetkezett az a veszedelmes helyzet, hogy egyedül maradtam Lulival. Elhelyezkedtem a kertben, a fekvőszekben, könyvet tettem magam mellé az asztalra, de egy pillanatra sem adtam át magam annak az illúziónak, hogy lesz valami az olvasásból. Ugyan, hiszen Lalira kell vigyáznom. Máris utána kellene nézni, ki tudja, hol csibészkedik. Ebben a pik tanaiban megjelent Luli, szépen köszönt, hogy jóreggelt Lajos bácsi, megölelt, megcsókolt és letelepedett a közelemben. 1

— Jóreggelt — mondtam hűvösen és kritikus pillantással végignéztem. Kétségtelen, hogy a barátságos üdvözlés után mi következik: Luli pénzt kér fagylaltra és rettenetes bőgősbe fog, ha nem adok rögtön. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a külseje egészen rendezett, nem sáros, nem tépett, szem- nielláthatólag nem verekedett senkivel, még jobban meglepett az a körülmény, hogy szótlanul, sőt majdnem mozdulatlanul üldögél mellettem. Hm, milyen csöndes ma ez a gyerek.

— Luli, mehetsz játszani — mondtam jóindulatúan. Î

— Köszönöm szépen, Lajos bácsi —

felelte Luli illedelmesen. — Nem akarok játszani. |

yállat vontam, hogy nem bánom, keValódi angol homespun

szövetet kedvelőkncl; ajánljuk a

Dombria

szöveteket, amelyek úgy tartósság, mint szépség tekintetében felülmúlják az angolt.

Szélességük 75 cm. — Áruk méterenként 300 lejtől 450 iejig. — Kaphatók: STR. REGINA MARIA, illetve STRADA BRATIANU 19. sz.

alatt. — (Átjáró h á z.)

volrak érvényesek, amig a londoni küldemény megérkezett.

Gecrgetowniban csak egyetlen pici nyomda v<lr. Itt b csak egyetlen k 1 isse, amely egy kis hajó', ábrázolt. Ehhez hoz." zálerték 'nyomdai bérükből az ország never és az érték jelzést. Az egészet kétszeresen bekeretezték és kész vol? a ievétbé" lyeg. Ezzej a guyan-ai poşraigazga'o meg* nyugodott és az ügy postai része befejeződül r.

A bélyeggyűjtői rész azonban csak most kezdődött. Seníki sem t'udja, hány darab került ezekből a bélyegekből forgalomba, de az kétségtelen, hogy csak nagyon kevésről lehetett szó- Valószínűleg a brit* guyanai otthon gyártott bélyegekből egy sem maradt volna fenn az utókorra, ha pár évvel később egy diák, aki rö-r-lénele* sen bélyeggyűjtő volt, nem lett volna Ikényi-eleni a régi családi papírok között kulamir.

Furcsa bélyeg a régi szerelmeslevéRn

Vernem Vaughan ".nak hivták ezt a fiút, akinek 1872-ben a családi értékek között kezébe került egy szerelmes levél, amelyet édesapja irt nőtlen ember korában egy előtte ismeretien hölgynek. A már 1872" ben is megfakult szerelmeslevelen bélyeg volt. A fiú leáztatila. Fogalma sem veit róla, hogy ez a piros egycentes brifguyanai bélyeg az egyerlen a világon. Más bélyegeket is iái ált a családi papirokon. Valamennyit leáztatta és egy füzetbe ragasz" tótra.

A diák öt fontot) kap â bélyegért

Vermtoaii Vaughaamak nem tetszett a bé' lyeg. A szöveget alig tudta elolvasni- Látta, hogy a nyomás sem sikerült, nem találta semmiféle katalógusban, tehát pillanatok alatt megállapította, hogy az egy- centesnek semmi értéke sem lehet. Meg akart tőle szabadulni és ezért’ sürgősen el- cserálte egy Mc. Kimon nevű emberrel, aki 5 frankot adont érte, bár azt hitte, hogy nem is levélbélyeg ez a furcsa, rosszul si" kerülr egycentes.

Aztán elkezdett kutatni, hogy honnan származhat az öt frankért vásárolt bélyeg. Megállapította a bélyeg eredetét. A dolog nyilvánosságra került és a világ bélyeggyűjtői lázas izgalomba jöttek. 1882'ben Thomas Ridpatih nevű kereskedő 125 fontos adott a papirocskáérr. Ekkor már egész irodalma voílc az isk'olásfiu felfedezé" sének. Ridpath 30 font nyereséggel nem* sokára eladta Ferrari grófnak, a nagy bé" lyeggyüjt őneki ..

Gróf Ferrari gyűjteményétől a párisi árverésig /

Ekkor már. á karminpiros bélyegnek valódiságát minden kétséget kizárólag megállapították. Azt is tudták, hogy egyetlen darab. Az egycentes a bolyegtörrénelembői hamarosan bekerült á vdágrörtértelembe. Gróf Ferrari értékes gyűjteményét végrendeletében a berlini birodalmi postamúzeumra hagyta. Az antant a gyűjteménye* kot a jóvátétel! alap javára lefoglalta és Parisban nyilvánosan elárverezték.

Hind amerikai milliomos 7343 fonr sterlingért vette meg a világhírű egycentes bélyeget. Hind halála után özvegyére hagyta a nagy értéket. A világ bélyegkereskedői mindent elkövettek, hogy valahogy az egycentes tulajdonába jussanak. Az özvegy azonban kegyeletre? őrzii és minden ajánlatot elutasított. Két évvel ezelőtt Londonban kiállították, a bélyeget. A vitrint, amelyben az egycenlles feküdt, kétoldalt fegyveres emberek őrizték.

Hölel CORVIN Budapest.

Családi szálloda a város szivében. VIII., Csokonay-utca 14. Nemzeti Színházi ál. Újonnan berendezve, központi fates, hide? és meleg folyóvíz. Egyágyas szoba P. 3. Kétágyas szoba Pengő 6*—.

\