Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-20 / 190. szám

193 9 augusztus 2 0. ELLENZÉK 9 Látogatás a vajdahunyadi várban, ahol a hatalmas gotstilü lovagvár máig hirdeti a Hunyadiak s Mátyás király legendás emlékezetét Valóság és tneseszeriiség a gigantikus falak között, amelyek feledhetetlen nemes szépségükben néznek le évszázadok óta a Cserna festői völgyébe Vajdahunyad, augusztus lió. Vasárnap, ünneplő kisvárosiak, a csen­des kanyargós utcákon egy-eg'y 'idegen jelzésű túraautó veri fel a port. Viszi a kiváncsiakat, a látogatókat a várba. Egy csoport gyalogos turista, térdnad- rágós, zöldka!apos fiuk, virágos domdlis lányok énekelve haladnak a vár felé. Né­metek. Képről, vagy a miHeneum óta Bu­dapesten lévő várutánzatról mindenki Is­meri Vajdahunyad középkori várát. De mikor szemtől-szembe kerül vele, olyan .hatalmassá, gigászivá, csodálatossá lesz, úgy uralja a szelíd napsütésben úszó völ­gyet. olyan félelmetesen nagy és mégis művészi, mintha óriások építették vo'na a város nyugati oldalán a meredek mész- sziklán elkülönítve, büszkén, magánosán és hatalmasan. Lenéz a vár a kisvárosra, vagy inkább elnéz felette. Karcsú gót tor­nyai a felhők felé magasodnak, nem a poros utcák, a kicsi házak és huszadik századbeli dolgozó, álmok és dicsőségek nélkül élő szürke emberek szerény élete felé. A vár gőgös, hallgat és álmodik.- Nagy nevek viselőinek lábanyomát, el- . múlt életét, lélegzetét, örömét és szenve­dését őrzi óriásfalai között: Szilágyi Er­zsébetét, Hunyadi Jánosét, Mátyás ki­rályét, suhogó selyemben járt dámákét, nemes urakét, messze oktszföldről ideér­kezett tudósokét és művészekét, lovago­két. misztikus papokét és vitézekét. Mé­lyében a föld alatt török hadifoglyok sínylődtek egykor, de a vár biztosan ak­kor sem törődött velük, mint ahogy most sem törődik a lépcsőit koptató kiváncsi turistákkal!, akiknek egész lakásuk nincs akkora, műit egyetlen fogadóterem a XV-ik században, a nyers, hangos, szen­vedélyes és misztikus középkorban. Pe­dig állítólag a vár még a középkornál is régibb. Mikor Hunyadi János fiát, Má­tyást 1458 ban Magyarország királyává választották, a vár állt. sőt alapjait egy­kori feljegyzések szerint a rómaiak idejé­ben rakták le. Biztos az, hogy minit ko­ronabirtokot és határmenti várait már IV. Béla és Nagy Lajos alatt említik. A I gótstilü lovagvár alapítója azonban mégis j Szilágyi Erzsébet volt s főként Hunyadi ţ János építette ilyen hatalmassá. Ö épít- j tette a várkápolnát, a lovagtermet, a Ne- j bojsza bástyát s a bástyatornyokat. Má‘ ' tyás király olasz művészeket hozatott, s : az ő müve a kaputorony, a nagy Ind és í a vár északkeleti szárnya. Mátyás uhui Korúin János, majd enyingi Török Bá­lint :elt ura a várnak, arnefv Török Bá­lint alatt leégett részben. Be1 Idén Gábor azután újonnan építtette s a keleti szár­nyat teljesen áit is építette, azonban in- i kább több gyakorlati érzékkel, mint mű­vésziesen. ThököH Imre három évig —1677-ig la­kott i.t't, utolsó birtokosa .4pnfy Kata volt, aki után a kincstár vette át várai. Az : 1818 beb renoválás után villám ütött a • várba s a kárt csak majdnem 40 évvel később hozták helyre. Azóta nem puszii- ! tettei égi vagy földi tűz, megszűnt benne az élet, ma muzeum, látványosság, le­genda. Ezt mondja róla a< történelem, ne­veket és évszámokat felsorolva. És lás* j suk mit mond önmagáról a vár, Felvonóhídon át a vár udvarába... A várba vezető óriás hid alatt, amely J fokozatos emelkedéssel visz a remek stra­tégiai érzékkel elhelyezett várba, mély sáncárok védte a vár lakóit. Elvesző, ki­csiny paránynak érzi magát az utas, mi­kor a bidon át a kapuig ér és közvetlen közelben magasodnak előtte az időtől pa­tinásra festett gigászi várfalak. Ezek az arányok megrémítenek, megsemmis'Je* nek, elnémítanak. A megvasalt kapun át a be’-ső udvarra jut az ember, s körbe­veszik a bástyák és a falak. Egy finom - .arcú, idősebb asszony kulcsot dob oda egy fiatal fiúnak: bemutatkozik: Kozma a neve, ő lesz a vezetőnk. Feltűnően ér­telmes, intelligens, tökéletes vezető. Nagy­bátyja, a szenior vármutogató, egy itt állomásozó katonacsoportnak magyarázza ezalatt a vár nevezetességeit. Kis belső udvarra visz először a fiú. Mély, ásító. mohoskövü kút van itt. És ez a legendája: — Török foglyokkal ásatfák ezt a vár­kutat. S mikor a borzasztó munkába fogtak, azt ígérték nekik, hogy ha felfa­kadt a viz és kész a kút, hazabocsátják őket. S a kút lassan készült és az ál'ati munkában, a fáradtságba és nélkülözésbe belehalt egyik társuk: Ibrahim, akinek ide is vésték a nevét a szemközti falra törökül, emellé a felírás mellé, aminek elfakult betűi most is 'láthatók. És viz fakadt a földből, a kút készen állt. de a foglyokat mégsem engedték haza távoli hazájukba. És akkor egyikük ezeket a szavakat véste a fal egyik kövére, itt: Most már van vizetek, de szivetek az nincs... Várkápolna, Mátyás király aranyszo­bája, címeres fahöredékek... A várkápolna az udvaron, e legendás kút tói balra épült. Falairól omlik a vako­lat, sötét és szomorú. A szószék tisztán kivehető és a karzat masszív kövei is megfúrják a látogatókat. Annyira hiány­zik innen minden, ami a- szokásos temp­lomi berendezések emlékét hirdetné, hogy nehéz elképzelni, hogy ezen a kar­zaton kórus énekelt, s odalenn figyelő szemek nézték a prédikáló papot. Csak a íz üres, puszta falak néznek itt szemben a jelennel. És ezt mondhatjuk el az egész vajda­hunyadi vár belsejéről, amely — talán a lovagterem kivételével — nem más mint sivár, hatalmas, üres falak, pókhálók és végtelen termek sora, tele kőtörmelékkel s az elmúlás dohos levegőjével. Néhány elfakult freskó — (olyan elfakult, hogy alakjai alig kivehetők) — és sehol az élét semmi szine, minden szürke és szo­morú. Csak a végtelen erős falak adnak méltóságot a vár belsejének, amely olyan gyönyörű kívülről s olyan porszagu és halott, ha belé lép az ember. Nem ugv mint például a velencei dozse- palotában, ahol az épen megmaradt freskók, a gondosan takarított termek sora s a falak ragyogó színei könnyen elénkvarázsolják a múltat — nem úgy van itt ebben a történelmi várban. Itt csak a legnagyobb fantáziával tudjuk magunk e’-é elképzelni azokat, akik itt él­tek valaha, s az itteni élet ragyogását és színeit és melegségét. Nagy kár, hogy nem hozzák rendbe egy kicsit. Mikor Mátyás király egykor a ranv szó bájának nevezett terme felé me­gyünk fel a lépcsőn gyerekarcu vezetőnk eredetű faltöredékeket, díszítéseket mutat, amelyek úgy hevernek itt szerteszét egy­másra dobálva, mint rendetlen háziasz- szony padlásán az üres üvegek. Hollós Mátyás csőrében gyűrűt tartó madarát látjuk csaknem mindegyiken, állatfejeket, oroszlánokat, bástyákat, lobogókat, vár­falakat — egy darab középkort falak dombormüveire zsúfolva, szétforgácsolva a lépcső kanyarulatai mentén. És fenn Mátyás az igazságos appartement jében az eredeti stilus szerint rekonstruált ablakok kerek darabkákból álló üvegét, boltíve­ket. aztán fakult freskókat amelyek tiz egyik Hunyadi szerelmi történetét mesélik el sorozatban. a> kor divatja szerint, attól a pillanattól kezdve, ahogy a vőlegény meglátja a menyasszonyt, majd gyűrűt nyújt át neki. — Itt született Hunyady László — mondja az értelmes fin. Kőpadot látunk, falba építve, keskenvet és spártait. Mit szólna egy ilyen szü-őágyhoz egy mai, gyermekét a tudomány minden vívmá­nyával felszerelt szanatóriumban világra^ hozó asszony? Balassa Borbála széttört koponyája Termek során megyünk át. Mindenütt vastag kőfalak, kevés fény, mely úgy hull a keskeny ablakokon át a földre, mint egy fehér szikrázó vonal. Roppan­nak a léptek alatt a kövek, amelyek talán emílékeznek azokra a rég megsemmisült férficsizmákra, kicsiny szattyán és se- lyemcipőkre, amelyek annyit koptatták őket egyszer. Az ablakokból mindenütt ideragyog ai méhy völgy üde és békés színeivel, a ka­nyargó Cserna, a fák s a ‘távoli hegyek. Milyen büszkén tekinthettek le innen a Hunyadiak, övék volt minden ameddig a szem ellát, s olyan magasan voltak, olyan elérhetetlenül és mindenki felett. És mi­kor néha veszedelem közeledett a várhoz s a bástyafalakon őrködő katonák jelt adtak a vár lakóink, titkos csapóajtókon menekültek földalatti folyosóikon végiga dévai várba. Egy ilyen csapóajtón leme­gyünk mi is. Szűk, sötét és végtelenbe kanyargó földalatti folyosó van előttünk. Ismeretlen és mégis ismerős. Nem a föld alá menekül a mai ember is háború ese­tén? Csakhogy a középkorban titkos fo­lyosónak hívták', ma pedig gázpincének... Megint sok lépcső s egy emeleti helyi­ségben rengeteg kőtörmelék s furcsa kis ládák fogadnak. A ládák poros üvegén át alig kivehetők a bennük porladozó csontok. Szomorú sírok ezek, bennük egy-egv 'lábszárcsont, borda, koponyái. — Ez török hadifogoly volt — halljuk a magyarázatot — azonnal észre lehet venni török eredetét, ha jól megnézzük a koponya formáját... A másik üvegfedelü koporsóban női koponya, amelyen szörnyű repedés tá­tong, s pénzdarab nagyságú kerek törés, amelyből szeszélyes cikk-cakkban vezet végig az egykori, halálos ütés nyoma- A' koponya mellett vasdarab. Állítólag ezzel a vasdarabbal törte szét a koponyáját a1 szerencsétlen asszonynak férje, aki hűt­lenségen érte. Balassa; Borbálának hívták' az asszonyt, szép volt, hüteten és borzal­mas sorsot ért. A középkorban élt. az ura nem szaladt az eset után a válóperes ügyvédhez, hanem agyonütötte az első kezeügvébe eső tárggyal. Akkoriban igy ítélkeztek a hűtlenség fölött* az erőszak, nyers erő és h'irielen szenvedélyek korá­ban. Szegény Balassa Borbála rettenete­sen meglakolt gyöngeségéért. S még sirja sincs szegénynek ... Ahol katonák őrizték a várat és ä lovagterem Egy szerzetesien szűk, keskeny aWaku szobába visz az ut, amelyhez néhány lépcsőn kelj felmenni. Itt lakott Kapiszt- i rán János, a történelem híres és Savanar rola-szcrüen izzó és féktelen szenvedélyű figurája, mikor megfordult a Hunyadiak várában. A calabria-i Capi sí ran oh am, a XIV század végefelé született ferenc- rendi szerzetes, akit forradalmait szítani küldtek el napsütötte hazájából. Itt lakott és talán legdöntőbb gondolatai itt szület­tek meg e szűk falak között. Tovább. Most az őrtá’ló katonák egy­kori szobájába visz vezetőnk. Itt pihen­ték ki magukat egyhangú sétáik után n bástyán, s a fal egyik megfeketedett pontján megőrizte vidám tűzhelyük, va­csoráik emlékét. u Most a lovagterem következik. A sok ÜiilcSfe m fijyei’mefkéá a B tenegerpairira m üiaiagalia szelektől védett partja a legideálisabb gyermeksírand és ott Db*. IbtíbssÜózi! gyermekorvosnő nyaralójában gondos, szakszerű felügyelet, elsőrangú ellátás (napi 5 étkezés) biztosítja az ön gyer­meke számára a kellemes és hasznos szünidőt. Felvilágosítás és előjegyzés: Pr.lmasSíóza ianga’io, VIILA BRAtíOS. szürke fal után hirtelen színek vesznek körük Gót ivek, csodálatos mozaikpadló s a két oszlopsor között a padozaton a Hunyadiak, Szilágyiak színes kőberakott cimerei. Ez a 1 egszebb terem az egész várban. Most kanyargó keskeny lép­csők a szabadba visznek. A főbástyán vagyunk, ahonnan a törésekből ugyan­az a látvány tárul elénk, ami az egy­kori éjszkánként őrtálto katona elé. Fia letekintünk, mint óriások épitette hatal­mas lábak állanak alattunk szilárdan á Vár grandiózus arányú falai. A vár kö­rül az árok, a hid, s távolabb a város és a völgy üde zöld erdővel. S a vár feleit siető felhők szaladnak át a nyári égbolto­zaton. (M. L.) Hobáti Jenő: Két vers Jó VOLNA ALUDNI ó, já volna aludni mélyen! Nem hallani. Aludni mélyen. Nem látni. Csak aludni mélyen Nem tudni, nem érezni, fájni, nem félni, nem siratni, bántani, nem élni, — csak aludni mélyen: egyetlen hosszú hűvös éjen átúszni a vajúdó vészen a fényespartu, drága révig. Aludni talán ezer évig: mig a vitáiéból béke érik, * míg az ember csecsemő-szép lesz, mig a ködből derülő ég lesz s ellenfelek egymást megértik, ó, jó volna aludni mélyen és felébredni hófehéren, valamikor, korok után. f emléktelen nagy éj után, és élni, élni, élni, élni! Nem fájni, nem siratni, félnlr pem bántani, bántódni. Élni az összebékülö családban, bánattalan embervilágban az ösgondolat ütemét. ARCUNK AZ IS Valahol egy halott van: szörnyű kezdet, legelső testvér, kit megölt a testvér és félelemben bátrak ajka zenget azóta el nem fogyó harci dalt. Riadva gyűjtött fegyverek zajától a kicsi ember bátor gőgbe szédült, mint a botor, ha kínzó bánatától italos részegségbe menekül. ó, hol van egy, ki félelmét lebirva. hősi gyáván és fegyvertelen pőrén ráemlékeztetne, hogy meg van írva: ki kardot ránt, kard által esik el! És megmutatná újra öt, az elsőt, akit testvérkéz a halálba fojtott s mutatná szemét, amelyben a végső látomás mindörökre ott fagyott! Okulni tudnánk talán a halottól, akinek torzult arca a mienk is s a szemébe merevült gyilkos arctól visszariadnánk: az is a mienk. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg­választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könvyosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom